Kezdőlap Címkék Kaczynski

Címke: Kaczynski

Neonácik európai törvényjavaslatokkal takargatnák Orbán bűntetteit

Az a megalázó igyekezet, amellyel decemberben a Fidesz mindent elkövetett, hogy benn maradjon a Néppárti frakcióban, két okból is meglepő volt. Ennyire látványos vesztes állapotban Orbán életében korábban egyszer került: a 2006-os választások elbuktakor, az úgynevezett miniszterelnöki vitában. A másik ok, hogy már mintegy egy éve számtalan jel mutatott arra, hogy a Fidesz az Európai Parlament radikálisan konzervatív pártcsaládjában vizionálja a jövőt, vagyis az úgynevezett Európai Konzervatívok és Reformereknél (ECR).

Történt, ami történt a lengyel-magyar kapcsolatokban a decemberi vétó kapcsán, és az is nyilvánvaló lett, hogy az ECR egyik meghatározó pártja, a lengyel PiS – ennek vezetője Jarosław Kaczyński – nem látná a Fideszt szívesen a maga közelében. Hogy miért, arra könnyű válaszolni, ezer ok választja el ugyanis a két pártot (az Oroszországhoz való viszony, a PiS európai és transzatlanti elkötelezettsége stb.). Ráadásul a lengyel pártot közel sem lehet olyan elvetemült korruptsággal vádolni, mint a magyart. Viszont legfeljebb csak abban értenek egyet, hogy hogyan is építsék le a demokráciát saját államukban, s hogyan betonozzák be hatalmukat ezáltal. A jelek szerint viszont ez nem elegendő.
A szakításra utalt december közepén Szijjártó körutazása Európa neonáci vezetőinél, de ebből sem sült ki valami sok; pedig Orbán már eléggé beleélte magát abba, hogy egyesíti az Európai Parlament konzervatívjait (ECR) és az „identitáriusként” magukat megjelölő – többnyire neonáci – populistákat.
Még az óriási parlamenti befolyás sem csábította erre az ECR-t; egyszerűen azért, mert nem akartak egy kupacban ülni egy olyan sereglettel, melynek legtöbb tagját az oroszok tartják a ma olyannyira divatos lélegeztetőgépen. Több jel mutat arra, hogy az „identitáriusok” sem repesnek osztatlanul a Fideszért; Szijjártó körútjának látható kudarca erre enged következtetni. De lehetnek közöttük jó páran, akik számára Orbán mégsem vállalhatatlan. A ma esti Európai Parlamenti szavazás egy-két érdekessége erről
lebbenti fel a fátylat. Egyebek mellett az, hogy jó néhány, a magyar kormány viselt dolgait mentegető törvényjavaslatot adott be az „identitáriusok” között ülő egy-két olasz.
El fogjuk ezeket utasítani…
Ara-Kovács Attila

A populistán a vírus sem fog ki

Habár a vírus erősen sújtja a populista kormányokkal rendelkező országokat a vírus nem valószínű, hogy megöli a populizmust. Ahhoz először is annak kiváltó okaival kell foglalkozni. 

Bolsonaro, Trump, Erdoğan, Kaczyński, Modi, Orbán, és persze Putyin egy részük populista, némelyiknek autoriter beütéssel; mások autoritaristák, akik csak használják a populizmust a hatalom megszilárdítására. Lesz olyan akit  a koronavírus-járvány rossz kezelése magával sodor, mások maradnak és számíthatunk rá, hogy újak is érkezhetnek.

Tekintettel arra, hogy sok populista kormány rosszul teljesít a koronavírus kezelésében, a populizmus úgy tűnhet könnyedén elsöpörhető. De egy ilyen vágyálom figyelmen kívül hagyja a populizmus térnyerésének okait és valószínűsíthető túlélését. Megszüntetéséhez annak kiváltó okaival kell foglalkozni – erre próbál választ adni a Carnegie Europe.

Az európai populizmus problémájának megértéséhez mélyebbre kellene ásni

Európában sokan úgy vélik, hogy a populizmus külső krízisek miatt jött létre, amelyek az elmúlt tíz évben sújtották a kontinenst. Ide tartozik a 2008-as pénzügyi válságnak az eurózónára gyakorolt ​​hatása, valamint a 2015-ös és 2016-os menekültáradat, amely feltárta az identitásvesztéstől való félelmeket, és növelte szkepticizmust az EU-val szemben.

Röviden: az EU tudósai és döntéshozói azt feltételezik, hogy az EU sikere a teljesítményéhez kötődik. Úgy vélik, hogy a jobb politikák és a hatékonyabb intézmények biztosítják az európai és a nemzeti politika zökkenőmentes együttélését. Ha a populizmust gazdasági sérelmek és identitásvesztéstől való félelmek vezérlik, akkor az a bevándorlás csökkentése érdekében több munkahely létrehozásával és a határok lezárásával megoldható.

Ez az értelmezés téves. A többszörös válságok tökéletes vihart jelentettek a populisták számára, igaz. De nem okozták azt az alapvető elégedetlenséget.

A populista politikusokra szavazó emberek általában nem törődnek azzal, hogy egy adott politika milyen jól teljesít.

Valójában a populista politikusok közös állítása – az emberek akaratának megtestesítése – kiküszöböli annak lehetőségét, hogy valaha tévedhessenek. Tehát a populista vezetők elit elleni támadásait ritkán kérdőjelezik meg – még akkor is, ha ők maguk is részesei ennek az elitnek.

Hogyan károsítja a populizmus a demokráciát

A populizmus gyökereinek megértése az első lépés a demokrácia védelmének megismerése felé.

Először is, a populizmus a fejlett demokráciák mélypontjaihoz kötődik. A politikai elit elidegenedett a választóktól, hosszú ideje csökkent a választásokon való részvétel, a párttagság és az olyan polgári tevékenység, amely kapcsolatot teremtett a választók és a pártok, kormány között. Ezek a kapcsolatok korábban kordában tartották a kormányt, és arra kényszerítették a politikusokat, hogy fordítsanak figyelmet az állampolgárokkal szembeni felelősségükre.

De ma a politikai pártok kevesebb társadalmi érdeket és embert képviselnek, mivel a tagság csökkent. Mint Peter Mair ír politológus érzékletesen kifejtette, a politika ürességet teremtett.

A populisták kitöltötték ezt az űrt, megkerülve a hagyományos intézményeket – a parlamentektől az újságokig -, amelyek mindig is a demokrácia oszlopai voltak. A technológiai fejlődés kényszerítette a hírmédia üzleti modelljét egzisztenciális válságra. A közösségi média lehetővé teszi a populisták számára, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek bázisukkal, a sajtó közvetítése és értelmezése nélkül.

Ez a dinamika tágabb nemzetközi szinten is játszik. Évek óta az európai mainstream politikai vezetők mindenért a hibás-brüsszeli politikát okolták, és ezt sulykolták híveikbe. Mások vakmerően populista álláspontokat utánoztak, hogy túléljenek egy választási versenyt. Azt nehéz megmondani, hogy ezek a politikai szereplők és taktikák hosszú távon sikeresek lesznek-e. Az azonban biztos jelenleg roncsolják az EU amúgy döcögő intézményrendszerét, törékennyé és sebezhetővé téve azt.

Európában a demokráciát nem lehet csak nemzeti szinten megérteni. Az EU sem számíthat demokratikus eljárásainak javítására pusztán intézményei bírálatával. Mivel a kormányzás sok szinten megosztott – helyi, nemzeti és a nemzetek fölötti (szupranacionális) EU szintjén -, mindezen szintek közötti kapcsolat rendezése nem oldja meg a populista gondot.

A helyi, nemzeti és nemzetek feletti kormányzás részvételén alapuló és elszámoltathatóvá tett rendszer jobb választ fog eredményezni az egyenlőtlenség és identitás problémáira.

Másodszor, még ha egyes populista vezetőket választások útján is le is váltanak, a populizmus valószínűleg túléli a koronavírust, mert annak jobboldali változata rendkívül sikeresen mozdította el az egész politikai és ideológiai vitát a jobboldal felé. Bizonyos esetekben jobbközép politikai pártokat ragadott meg. A saját populista kihívóit legyőző hagyományos jobbközép legkülönlegesebb példája, hogy a brit Konzervatív Párt elfogadta az akkori Függetlenségi Pártnak EU-ellenes programját, és az országot az EU-ból való kilépéshez vezette. Más esetekben a közelmúltban Ausztriában és Olaszországban, a populista jobboldal kormányra lépett, és kedvére változtatott a politikán. De a legtöbb országban ez csak annyiban befolyásolta a nyilvános vitát, hogy a centrista kormányok a jobboldal felé mozdultak el.

Európának a  populizmussal van problémája

Ez leginkább az európai migrációs politikában mutatkozik meg, amely illiberálissá vált, amelyet a nemzeti identitás elvesztésétől való félelem hajtott és megsértette a nemzetközi kötelezettségvállalásokat. Sok más területen is megfigyelhető, a szociálpolitikától a biztonságon és a terrorizmus elleni küzdelemig. Magyarország és Lengyelország kormánya szisztematikusan megsemmisítette a jogállamiságot és az alapvető jogokat. Ugyanakkor a sajtószabadság és az állampolgári szabadságjogok korlátozását is törvényesítették,  vagy például helyeselték Franciaország terrorizmus elleni harcát és Olaszország arra irányuló törekvését, ahogy korlátozza a menekülteket és migránsokat segítő civil szervezetek tevékenységét.

A koronavírus-járvány felerősíti Európa néhány problémáját az alapvető jogok tiszteletben tartása terén.

Az európai közösség legnagyobb kudarca, hogy képtelen az alapvető demokratikus jogok  kapuőreként fellépni. A magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak és a lengyel Jog és Igazságosság párt vezetőjének Jaroslaw Kaczyńskinak sikerült visszavonni országuk demokratikus vívmányait úgy, hogy ehhez a többi EU tagállam csendben asszisztált, pedig feladatuk lenne az unió alapjogainak betartatása.

Mindez az uniós kormányzást is aláássa. A populista vezetők felfedezték, hogy a káosz létrehozásával könnyen elérhetik céljaikat. A populista kormányok megakadályozták a konszenzus kialakítását az Európai Tanácsban, ahol az EU állam- vagy kormányfői találkoznak, nemcsak az őket hatalomban tartó védjegytémákban – például a menedékkérők áthelyezésének ellehetetlenítésében -, hanem más kérdésekben is. mint például Kína az emberi jogokkal való visszaélése.

Köztudott, hogy az EU-n belül sok a megosztottság. Sokan megelőzik a populizmus térnyerését, és a vétózási taktikák sem újdonságok. Az változott, hogy mivel a populisták sikeresek voltak a partnerekkel szembeni különböző ügyekben és a politikai kérdéseket “váltságdíj” ellenében, engedték  csak tovább, mára már mások is alkalmazzák akár kevésbé fontos kérdésekben. Az EU legbefolyásosabb politikusa például egyszerűen csupán a viszályok elkerülésére és elsimítására és nem megoldására fókuszál.  Az EU gyengének, megosztottnak és képtelennek tűnik nagy kihívások kezelésére, a kínai beavatkozástól az európai gazdaságokig a transzatlanti feszültségekig.

E dinamika mögött Európa megtört demokráciája áll, amely képtelen lépést tartani a huszonegyedik század átalakulásaival. Eddig az intézményi reform nem működött. A populista politika mélyebb kérdéseket vet fel a legitimitás, a képviselet és a politikai részvétel kapcsán. Kik az emberek?” Ki dönt? És kinek a javára?

Ezeknek az kérdéseknek az értelmes megválaszolása a helyi, nemzeti, uniós és globális kormányzási szint kapcsolatának teljes átgondolását igényli – az EU által próbált fentről lefelé irányuló reform helyett. Ennek a kapcsolatnak a kezelése kulcsfontosságú lesz az európai projekt megújításában.

Soros elégedetlen

Rossznak tartja azt a kompromisszumot a magyar származású amerikai milliárdos, amelyet Merkel kancellár hozott össze, hogy megakadályozza a magyar és a lengyel kormány vétóját.

Soros György a Project Syndicate-ben publikált cikke szerint a jogállamiság kritérium lehetővé tenné a magyarországi korrupció vizsgálatát, de ezt csak késve alkalmazhatják hiszen minden tagállamnak joga lesz arra, hogy az Európai Bírósághoz forduljon. Így Orbán Viktor időt nyert, mert a 2022-es választások előtt aligha kerülhet sor átfogó korrupciós vizsgálatra Magyarországon. Soros György szerint Orbán és Kaczynski csak blöffölt, nekik is nagyon kell a pénz.

A magyar származású amerikai milliárdos szerint Orbán ki akarja vezetni Magyarországot az EU-ból.

A pénz felülírja a megfontolásokat

Sem Magyarország sem pedig Lengyelország nem gondolhatja komolyan az Európai Unió elhagyását hiszen a globális gazdaságban kizárólag azért játszanak szerepet, mert tagjai az uniónak. Erre Lengyelországban a nagytőke képviselői figyelmeztették is a kormányt, amely szíves – örömest lemondott a vétóról.

Merkel kancellár reálisan felmérte, hogy a jogállamiság kritériuma nemcsak Magyarország vagy Lengyelország szempontjából problematikus hanem egy sor tagállam küszködik problémákkal e téren. Románia és Bulgária még rosszabbul szerepel a Transparency International korrupciós listáján mint Magyarország. A sajtószabadság korlátozása Máltán és Szlovákiában újságírók meggyilkolásáig jutott el! Babis cseh miniszterelnök is Brüsszel célkeresztjében van, mert ő az ország egyik leggazdagabb embere és egy sajtó birodalom tulajdonosa. Vagyis, ha komolyan veszik a jogállami kritériumokat, akkor a tagállamok felében találhatnának problémákat. Görögországban például Janisz Varoufakisz ex pénzügyminiszter azt állítja, hogy a konzervatív kormányzat Orbán és Erdogan receptjét követi egy autokrata rendszer létrehozására. A jogállamiság tehát véget nem érő viták forrása lehet miközben az EU fennállásának legnagyobb válságával küzd a Covid-19 járvány miatt.

Orbán libikókázó tettestársa

Azért valljuk be Orbán Viktor kormányfő irigylendő biztonságban kapirgálhat szemétdombján. A lengyel kormányfőhöz képest megingathatatlan trónuson ül, csak seggnyalói vannak vetélytársa még a csupán adminisztratíve létező koalíciós partnere tájékán sem található.

Orbán a V4-ből megmaradt egyetlen tettestársának Jaroslaw Kaczynskinek strómanként üzemelő Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőnek közel sem biztos a helyzete. Van neki jobbszélről egy Ziobrója, a másik feléről meg egy Gowinja. Az egyik azért lép ki a koalícióból, ha vétózik, a másik meg azért, ha nem teszi. A mérleg nyelve természetesen a nagy lengyel igazságosztó szerepéből kilépni sosem hajlandó Jaroslaw Kaczynski, aki nemcsak miniszterelnök helyettes, de a legnagyobb kormánypárt, a Jog és Igazságosság Párt elnöke is.

Kaczynski, mint tettestárs természetesen Orbán Viktor véleményét osztja: kitartani a vétó mellett akkor is, ha az bármilyen negatív következményekkel is jár.

A Szövetség Párt elnöke azért ellenzi a vétót, mert a ő felel a gazdaság fejlesztéséért, ami elképzelhetetlen az Unió pénzügyi támogatása nélkül. Gowin ebből a megfontolásból hajlik a vétó feladására.

A róka fogta csuka helyzetet megoldja a legnagyobb befolyással rendelkező Főnök (Kaczynski) nyomatékosítása, mely szerint amíg magyar vétó van, addig lengyel is. A gazdaság problémáinak megoldása jelenleg sötét alagútban mindenfajta kilátás nélkül vesztegel, merthogy az Unió is abba a helyzetbe lavírozta magát, hogy arcvesztés nélkül nem engedhet a két renitens követelésének.

Orbán a pénzeső elapadására felkészülve bebiztosította magát és nagyobb áthidalónak használható hitelt vett fel a pénzpiacról, méghozzá úgy, hogy törleszteni csak évekkel később kell, amikor a magyar gazdaság már felszálló ágba kerül, vagy ha nem, akkor nyerj az ellenzék, és főjön azoknak a feje miből fizetik vissza az unióénál lényegesen magasabb kamatot. Ezzel már több alkalommal is bevált stratégiát követ.

Csakhogy

Lengyelországban sokkal kényesebb a politikai egyensúly kérdése.

Inog a kormánypárti többség, ha kiszáll bármelyik koalíciós partner. Ha pedig mérlegelni kell Kaczynskinak, (alias Morawiecki) akkor inkább a kisebbik partner kezét engedi el, ami jelen esetben Gowin Szövetség pártja.

A politika az előrelátás tudománya is, ezért a lengyelek nem feledkezhetnek meg arról, hogy Trump EU ellenes politikája nem folytatódik Bidennel, így stratégiai helyzetük is kényesebbé válik, és ők nem vigasztalódhatnak Putyin keblén, mint azt magyar kollégájuk minden zokszó nélkül megtenné.

Orbán kilépést lebegtetett mai nyilatkozatában, lengyel tettestársa közel sem tehet ilyen lépést.

„Mi nem vagyunk hülyék, látjuk, hogy mire megy ki a játék”

– mondta Orbán a Kossuth rádióban. Mondhatja, mert az ellenzéke hangja pusztába kiáltott szó, lengyel tettestársa viszont tudja, hogy a számukra a kormány léte a “játék” tétje!

Lengyelországban szerkesztik a szélsőjobboldali francia portált

Migráns és Macron ellenes a France Libre 24 (Szabad Franciaország) oldal, melyet több mint 150 ezren látogatnak havonta  Franciaországban. A szerkesztők ügyesen dolgoznak: nem álhíreket közölnek hanem a hírügynökségek híreiből úgy válogatnak ahogy az számukra megfelel. Magukat a híreket pedig úgy módosítják, hogy az olvasók úgy érezzék: veszélyben vannak, mert a migránsok elárasztják Franciaországot, és ezért Macron kormányzata a felelős!

A brüsszeli Politico kinyomozta: Lengyelországban szerkesztik a France Libre 24 oldalt. Ráadásul egy olyan szélsőjobboldali politikus irányítja a szerkesztőséget, aki korábban az Európai parlament képviselője volt a Konföderáció párt nevében. Janusz Korwin-Mikke a globalizáció elleni harcot tűzte a zászlajára. A sors iróniája, hogy a lengyelek a globalizáció következtében millió számra mentek külföldre. Most pedig a migránsok ellen izgat a lengyel szélsőjobboldali képviselő csapata Franciaországban.

Nemzetközivé lett a szélsőjobb nacionalista világa

Ezt állapították meg azok a szakértők, akik a brüsszeli Politico-nak nyilatkoztak. A legnevezetesebb példa Steve Bannon, aki hatalomra segítette Donald Trumpot Amerikában. Később Trump kirúgta őt a Fehér Házból. Ezután Európába jött, hogy egyesítse a szélsőjobboldalt, Magyarországon is járt , ahol a miniszterelnök is fogadta őt. Steve Bannon – nak egyelőre nem sikerült az európai szélsőjobboldal egyesítése mint ahogy Orbán Viktor elképzelése sem jött be a nagy áttörésről az európai választásokon. A hálózat viszont működik, és igyekszik megnehezíteni a liberális centrum helyzetét egész Európában. Macron elnök az egyik legfőbb célpont, mert ő felvállalta az európai liberálisok képviseletét.

Mit tehet az EU ez ellen?

Igyekszik megdrágítani az ilyen portálok működését vagyis nagyobb bírságokat akar kiróni – nyilatkozta Vera Jourova uniós biztos, aki egyben a brüsszeli bizottság alelnöke is. Európai Demokratikus Akció Tervet dolgoznak ki annak érdekében, hogy küzdjenek a szélsőséges dezinformációs portálok ellen az Európai Unióban. Jelenleg ugyanis ez nemzeti hatáskör, és ezt használja ki a France Libre 24, mely a liberális francia elnököt Lengyelországból bírálja, ahol a Kaczynski rendszernek ez egyáltalán nincsen ellenére.

Az illiberalizmus határai

Ezzel a címmel írt vezércikket a párizsi Le Monde a magyarországi és a lengyelországi választások kapcsán. Lengyelországban a PiS minden eddiginél nagyobb győzelmet aratott, de az ellenzék így is megszerezte a szavazatok 55%-át vagyis, ha összefogott volna, akkor más lett volna a végeredmény.

A szenátusban így is többsége van az ellenzéknek, mely így fékezheti a Kaczynski rendszer nyomulását. Lengyelországban a nagyvárosok többsége eddig is ellenzéki kézben volt, Magyarországon most következett be a változás: Budapesten és néhány fontos városban az ellenzék győzött. Mindez azt mutatja, hogy az illiberális rendszerek eljutottak a felső határig, de a leolvadásuk még nem kezdődött meg. Miért nem ?

A vidéket nem tudja megszólítani az ellenzék

Ez egyaránt probléma Lengyelországban és Magyarországon. Az ellenzék nem képes egy olyan hiteles gazdasági alternatíva felmutatására, melyet vidéken is szívesen fogadnának. Ráadásul az ellenzék megosztott: ezért is veszített Lengyelországban. Magyarországon épp azért győzött, mert összefogott – hangsúlyozza a Le Monde, mely rámutat arra: nagyon heterogén ez az ellenzéki koalíció , amelyikben a korábban antiszemita Jobbik is benne van.

Mind Lengyelországban mind Magyarországon sokan mentek el szavazni. Ez is mutatja, hogy a demokrácia eleven ezekben az országokban – hangsúlyozza a Le Monde vezércikke a lengyel és a magyar választások kapcsán.

Lesz-e európai szélsőjobb egység Milánóban?

0

Matteo Salvini, Olaszország miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere több mint húsz szélsőjobboldali pártot hívott meg Milánóba, hogy egységes blokkot alkossanak az Európai parlamentben a májusi választások után. Lehet-e ilyen blokk? – kérdezi a baloldali Guardian, mely tudósítóját még Budapestre is elküldte, hogy megtudja: mit tesz Orbán Viktor?

Akit felfüggesztett az Európai Néppárt, és aki aligha kockáztatja meg, hogy nyíltan támogassa a szélsőjobboldali blokkot, amely nyíltan szervezkedik. Hétfőn kezdődik a tanácskozás Milánóban, de Matteo Salvini nem hajlandó elárulni: kinek küldött meghívót és ki fogadta el azt? Az már biztos, hogy Marine Le Pen asszony nem megy el, pedig pártja Franciaországban a közös képükkel kampányol mondván az eszméink közösek!

Európai tavaszt hirdet a szélsőjobboldalnak Matteo Salvini

Basilicata tartományban, ahol 24 éven keresztül a baloldal kormányzott, most a szélsőjobb győzött. Ebből Matteo Salvini sietett levonni a következtetést: májusban is győzelmet arathatnak, de immár egész Itáliában. Az előrejelzések számukra egyáltalán nem rosszak, és másutt is szép reményekkel indulhat a szélsőjobb. De hogy lesz ebből egység?

Putyin a választó vonal

Az orosz elnök az európai szélsőjobb keresztapja – állapította meg a párizsi Le Monde számos példával igazolva állítását. Magát Matteo Salvinit is az oroszok fedezték fel. Tavaly Nizzában a szélsőjobb konferenciáján nyilvánvalóan kiderült: mindenütt meghatározó az orosz kapcsolat. Marine Le Pen asszony elnökölt. Jelen volt Geert Wilders Hollandiából, az osztrák Szabadságpárt és Tomio Okamura Prágából. A cseh politikus, aki félig japán bevallottan orosz támogatásból tartja fenn a pártját. Nizzában ez nem okozott gondot, de mi lesz Milánóban?

Kaczynski orosz ellenessége kizár minden kapcsolatot Putyinnal

A lengyel kormánypárt vezére ikertestvére meggyilkolásával vádolja az orosz elnököt. Lech Kaczynski repülőgépe Katyn közelében zuhant le. Bár a politikai gyilkosság teóriáját semmi sem támasztja alá, Jaroslaw Kaczynski meg van győződve Putyin bűnösségéről. A lengyel szélsőjobboldal orosz ellenessége ettől függetlenül is fennáll. Paktálhat-e Kaczynski olyan pártokkal, melyeket Putyin támogat? A londoni Guardian-nek nyilatkozó lengyel politológus szerint nem! De hát a politikában sok minden lehetséges. Minden azon múlhat: hogy szerepelnek a szélsőjobboldali pártok a májusi választáson? Ha szélsőjobboldali tavasz lesz – ahogy azt Matteo Salvini és Orbán Viktor reméli, akkor új erőviszonyok jönnek létre az Európai parlamentben. Merkel kancellár és utóda a CDU élén széleskörű centrum szövetséget akar: ebben a jobboldal a baloldallal és a liberálisokkal együttműködve – a zöldek csendes támogatásával irányítaná a brüsszeli politikát. Ezért függesztette fel a Fideszt az Európai Néppárt és ezért kerülhet két szék közt a pad alá Orbán Viktor akkor is, ha sikeresen szerepel a májusi választáson…

Lengyel-magyar két jó barát: beérte Orbánt a „puritán” Kaczyński

Magyarországra menekül Jaroslaw Kaczyński – viccelődnek lengyelek azon, hogy a puritán imázsát évekig építő politikusról kiderült: pártjával könyékig nyúlt egy ingatlan-ügybe. A lengyelek megtalálták a magyar párhuzamot.

„Ha nem nyerjük meg a választást, nem építünk Varsóban felhőkarcolót” – szól az idézet Jaroslaw Kaczyńskitől, a kormányzó Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnökétől (aki mindenféle kormányzati tisztség nélkül a hatalom de facto feje) azon a hangfelvételen, amelyet január végén hozott nyilvánosságra a Gazeta Wyborcza. A PiS a tavaly őszi helyhatósági választást Varsóban és sok más városban csúfosan elbukta, emiatt a fővárosba tervezett ikertoronypár-beruházásból nem lett semmi.

A lengyel politikai életet bő tíz napja megrázó botrány lényege, hogy Kaczyński egy osztrák üzletemberrel beszélget két varsói felhőkarcoló megépítéséről. Az ügylet egyik központi szereplője a PiS-közeli Srebrna nevű vállalat, amely megépítette volna Varsó központjában a két felhőkarcolót, s amely

ezzel újabb bevételi forrás lett volna a PiS számára.

A lengyel lap szerint 2017 májusa és 2018 augusztusa között 19 alkalommal került sor találkozóra.

„Nem a pénz miatt akarunk kormányozni”

– mondta 2015-ben Kaczyński. Aki hosszú évek óta építi magáról a puritán, sőt, egyenesen aszkéta politikus imázsát, hogy politikai tevékenysége nem fonódik össze a pénzzel és az üzleti világgal. A történetet bővebben ismertette a Népszava és az Átlátszó.

„Sosem voltam vagyonos ember, nem is vagyok, nem is leszek”

– mondta Orbán Viktor 2016. áprilisában a parlamentben Vona Gábor akkori Jobbik-elnöknek. „A rendszerváltáskor dönteni kellett, hogy valaki politikus lesz vagy üzletember, én döntöttem, és ennek a következményeit vállalom” – mondta még. Azóta is rendre hangsúlyozza, hogy a politika és az üzlet két külön világ.

A Kaczyński-botrányban a lengyelek azonnal megtalálták a párhuzamot. A Nikola Gruevszki macedón exminiszterelnök Magyarországra szökésére utalva a leleplezés előtti este a hivatalukat elhagyó politikusokra utalva olyan kommentek jelentek meg a Twitteren, hogy „Mert ezek a ’vendégek’, akik ebben az időben elfüstölnek a fedélzetről … és azt a benyomást kelti, hogy Jaroslaw kapitány, aki elhagyja Magyarországot”. „Magyarországra? Orbán azonnal eladja azt.”

Orbán lengyel barátja meghátrál

0

A Bizottság a populizmus megerősödésével párhuzamosan gyakran arra kénytelen rájönni, hogy nyomás alá került, akár Orbán Viktor, akár az olasz vezetés részéről. Ám a lengyel visszalépés azt jelzi, hogy a szervezetnek van ereje befolyásolni a vitákat a tagállamokban. A magyarázatot az adja meg, hogy Lengyelországban közelednek a választások és az EU-barát ellenzék kezd erőre kapni, mégpedig azzal a jelszóval, hogy a kormánypárt kivezeti az országot az unióból.

Lengyelország már visszakozik a Legfelsőbb Bíróság átalakításától, miután visszaüt a Brüsszellel vívott küzdelem – írja a Financial Times. Az Európai Bíróság döntésének hatására a PiS (a kormányzó, Kaczinsk-féle párt) beadta a derekát, így két tucatnyi bíró visszatérhet dolgozni, mégsem kényszernyugdíjazzák őket.

Az EU ily módon részleges sikert arat az alapértékek védelmében, miközben utóvédharcot folytat a lopakodó illiberalizmussal szemben, Budapesttől Bukarestig. Pedig Varsó nagyon beleállt ebbe a reformba, másfél évig hadakozott érte. De hát a lengyel bírósági rendszer átalakításából a mai európai politika egyik központi csatája lett. A Jog és Igazságosság azt állította, hogy a választási győzelem birtokában radikálisan átépítheti az államot, hiába mondja azt az unió, hogy tiszteletben kell tartani a hatalmi ágak elválasztását. A Bizottság a populizmus megerősödésével párhuzamosan gyakran arra kénytelen rájönni, hogy nyomás alá került, akár Orbán Viktor, akár az olasz vezetés részéről. Ám a lengyel visszalépés azt jelzi, hogy a szervezetnek van ereje befolyásolni a vitákat a tagállamokban.

A magyarázatot az adja meg, hogy Lengyelországban közelednek a választások és az EU-barát ellenzék kezd erőre kapni, mégpedig azzal a jelszóval, hogy a kormánypárt kivezeti az országot az unióból. És az igazságszolgáltatás kapcsán kialakult éles ellentétek pontosan ebbe az irányba mutatnak. Kaczynski persze tagad minden efféle szándékot, de a lakosság jó 80%-a a tagság mellett van. Ezt mutatták a múlt hónapban tartott helyi választások is. A városokban a PiS sorra vereséget szenvedett, mert az ott élőket aggasztja a Brüsszellel kialakult vita. Sokat segített ebből a szempontból, hogy az igazságügyi miniszter nem sokkal a választás előtt megkérdőjelezte az európai jog elsőbbségét. Kaczynskiék helyzetén csak ront a Bankfelügyeletnél kirobbant korrupciós botrány.

Hogy most miként alakul a lengyel belpolitika, az nagyban függ attól, miként reagál Brüsszel a Legfelső Bíróság kapcsán tett varsói engedményre. Az unió máris jelezte, hogy ez még nem elég, hiszen a változások nagy mértékben a politika ellenőrzése alá helyezték a teljes igazságszolgáltatást. Európai források szerint így még annak az eshetősége is fennáll, hogy a hatalom a megfelelő bírák kinevezésével átveszi az irányítást a Legfelsőbb Bíróságon is. Vagyis a helyzet egyáltalán nem oldódott meg. Brüsszel aggódva figyeli a fejleményeket, miközben másutt is növekednek az aggodalmak a jogállam megsértése miatt, lásd Magyarországot és Romániát. De az unió pozícióját erősíti, hogy az Európai Bíróság segédletével teret nyert Lengyelországgal szemben, ami mindenképpen reménysugárként hat.

Orbán is neo-bolsevik lenne?

0

„A bolsevizmus visszatért és van miért aggódnunk” – címmel jelentetett meg egy terjedelmes írást a The Washington Post című lapban Anne Applebaum, amerikai történész, író. Írásának egyik fejezete a többek között Orbán Viktorról is szól. Az, amelyik a következő címet viseli: A neo-bolsevikok.

 

A szerző példákat sorol az általa ténylegesen marxistának tartottakra, mint írja, Spanyolországban és Görögországban erős párttá szerveződtek, Nagy Britanniában a Munkáspárt jelenlegi vezetője, Jeremy Corbyn is a szovjetbarát baloldalról érkezett, s az USA-ban is megtalálhatók a Demokrata Párt mentén, valamint egyetemi kampuszokon. Ám bármennyire is divatos a baloldal egyes körökben, hatalma nincs, s nem is volt képes valódi forradalomra. Napjaink legbefolyásosabb bolsevikjai – akik

Leninhez és Trockijhoz hasonlóan a politikai szélsőségek farvizén indultak, mára hatalomra jutottak és valódi befolyásra tettek szert számos nyugati országban – nagyon is különböző politikai hagyományokból jöttek  

– hökkenti meg az olvasókat a szerző, akiknek szavait a lapban két politikus képe illusztrálja e helyen: Marine Le Pen francia szélsőjobbos politikusé és Orbán Viktor magyar miniszterelnöké.

„Donald Trump, Orbán Viktor, Nigel Farage, Marine Le Pen és Jroslaw Kaczynski: habár őket gyakran széljobbosként vagy alt-right-ként emlegetik, valójában neo-bolsevikok, akiknek kevés közük van ahhoz a jobboldalhoz, amely a II. Világháború óta a nyugati politika része, és nem kapcsolódnak a mai konzervatív pártokhoz sem”

– szögezi le Applebaum. A kontinentális Európában megvetik a kereszténydemokratákat, akiknek a bázisa az egyház, s akik a II. Világháború borzalmai után a moralitás visszahozását célozták meg. S nincs semmi közük az angolszász konzervativizmushoz sem, amely a szabad piaci gazdaság, a szólásszabadság és a burke-i liberális konzervativizmus szószólója. Akár a német vagy a holland kereszténydemokratákat, akár a brit Torykat, az amerikai republikánusokat, a kelet-európai konzervatívokat vagy a francia gaullistákat vesszük, a háború utáni nyugati konzervatívok egytől egyik a képviseleti demokrácia, a vallási tolerancia, a gazdasági integráció és a nyugati szövetség az elkötelezett hívei.

Ezzel szemben az új jobboldal vagy alt-right neo-bolsevikjai nem akarják konzerválni vagy megőrizni azt, ami van. Nem követik a burke-i utat, ők olyan radikálisok, akik meg akarják dönteni a meglévő intézményeket.

A Lenin és Trockij által ajánlott fals és félrevezető jövőkép helyett ők a múlt fals és félrevezető vízióját kínálják. Olyan világot idéznek meg, amelyben etnikailag és faji alapon tiszta nemzetek vannak, a régi hagyományok szerinti gyárak működnek, a hagyományos férfi-női hierarchiák az uralkodók és a határok átjárhatatlanok. Ellenségnek tekintik a homoszexuálisokat, a faji és vallási kisebbségeket, az emberi jogok szószólóit, a médiát és a bíróságokat. Sokszor nem valódi keresztények, inkább cinikusok, akik a „kereszténységet” törzsi azonosításként veszik, ezzel különböztetve meg magukat ellenségeiktől:

ők a „muzulmánok” ellen harcoló „keresztények”, vagy ha nincsenek muzulmánok kéznél, akkor a „liberálisok ellen mennek.

Szélsőséges mértékben adaptálták Lenin kompromisszumot nem tűrő hozzáállását, a társadalmi csoportok antidemokratikus felosztását és gyűlölettel teli rátámadását az „illegitim” ellenfeleikre. A hatalmon lévő lengyel illiberális nacionalista Jog és Igazságosság pártja a lengyeleket  „igaz lengyelekre” és „lengyelekre a legrosszabb fajtából” csoportokra osztja. Trump „igazi” amerikaiakról beszél, ellentétükként pedig az „elitet” emlegeti.

Stephen Miller, Trump beszédírója a közelmúltban a „kozmopolita” kifejezést használta egy keményen kérdező újságíróra, ami a zsidók közkedvelt sztálinista „beceneve” volt.

Meglepő módon, már a briteknél is megkezdődött a leninista nyelvezet használata: amikor 2016-ban egy bíró kimondta, hogy a Brexit népszavazás eredményét a Parlamentnek meg kell erősítenie, a xenofób kilépés-párti Daily Mail vezető anyagában bírák képeit hozta le azzal az aláírással, hogy „Az emberek ellenségei”.

Donald Trump első száz napja kaotikus és kiszámíthatatlan volt. Trump Twitter fiókjában az „amerikai emberek ellenségei” kifejezést használta, habár kétséges, hogy értette a történelmi kontextusát, a körülötte lévő emberei közül sokan bizonyára. Steven Bannon (megj.: Trump nemrég távozni kényszerült főtanácsadója), Stephen Miller és páran mások Trump közvetlen környezetében pontosan tudják, hogy egy ambiciózusabb cél eléréséhez vezető út első állomása csupán a politikai ellenfelek legitimációtól való megfosztása az „elitista” és „nem-amerikai” kifejezések sulykolásával, valamint a sajtó megcímkézésre, mint „álhír-terjesztő”.

Ha komolyan vesszük azt, amit ezek a szélsőségesek mondanak, akkor a végcéljuk olyan, amelyet a bolsevikok is megértettek volna: a meglévő politikai rend szétrombolása, beleértve az amerikai alkotmányt.

Bannon még 2013-ban szólított fel egy washingtoni konzervatív gyűlésen egy olyan „virulensen establishment-ellenes” és „lázadó” mozgalom elindítására, amely „szétveri ezt a várost, benne a progresszív baloldallal és az intézményesített republikánusokkal”. És mi jogosít fel egy olyan elnököt erre, aki nem több szavazattal lett elnök? Ez is ismerős: az „emberek” – írja a szerző, hozzátéve azt a Trump idézetet, mely szerint „átruházom a hatalmat rátok, az amerikai emberekre, elvéve azt Washingtontól”.

Ez nagyon is hasonlít a proletáriátus diktatúrájára, arra a mozgalomra, amely egykor Marxizmus úgy tartotta, átveszi a hatalmat a világban.  

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK