Most, hogy kiderült: Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, amelyben arra kérte, hogy az Európai Unió fizesse ki a magyar határőrizet árának a felét – mintegy 135 milliárd forintot – eszembe jutott az a két évvel ezelőtti írásom, amelyben a rendes magyar emberről írtam. Arról, aki nem menekül, marad ott, ahol van.
Most ezt kiegészíteném azzal: rendes magyar ember megkéri az árát annak, hogy ő rendes magyar ember.
Rendes magyar ember nem menekül. Nem tölti idejét utcán, pályaudvarokon, vonatra, regisztrációra, meleg ételre, hideg vízre várva. Rendes magyar ember jó helyre születik, olyan országban látja meg a napvilágot, ahonnan (egyelőre) nem kell menekülnie.
Rendes magyar ember jövedelemmel rendelkezik, rendezett körülmények között él, nem ismeri a nélkülözést, a kilátástalanságot. Rendes magyar ember nincs életveszélyben, nem kell menekülnie reménytelenségből a bizonytalanságba.
Rendes magyar ember nem zsúfolódik be sokadmagával levegőtlen furgonokba, nem fullad meg. Nem fizet embercsempészeknek, hogy elvigyék oda, ahová nem viszik. Rendes magyar ember marad ott, ahol van.
Rendes magyar embernek nincs baja az idegenekkel, csak azzal nem ért egyet, hogy itt vannak. Ő sem megy sehová, más is miért nem marad ott, ahol van. Rendes magyar ember szerint mindenhol jó, de a legjobb otthon.
