„Hazánk történetének ez egy sötét lapja. Arra késztet bennünket, hogy megkérdezzük: lehetett-e volna többet tenni azért, hogy megakadályozzuk a holokausztot?
„Az áldozatok nevének visszaadása”
Tudatában kell lennünk annak, hogy az antiszemitizmus még ma is létezik” – hangsúlyozta Mark Rutte miniszterelnök az emlékmű felavatásán, melyen résztvett Hollandia királya, Vilmos Sándor is. Az emlékmű minden tégláján a holland holokauszt zsidó és roma áldozatának neve szerepel, valamint születési dátumuk és életkoruk a halál idején.
A főként adományokból finanszírozott emlékmű Amszterdam belvárosában, a zsidó negyed közelében található.
Daniel Liebeskind lengyel-amerikai zsidó építész tervezte az emlékművet a holland Auschwitz bizottság felkérésére.
Miért csak most?
Hollandiában – éppúgy mint sok más országban – csak meglehetős késéssel állítottak emlékművet a holokausztnak. Ennek elsősorban belpolitikai okai voltak: a holland hatóságok is részt vettek a zsidók összegyűjtésében és vagonokba zsúfolásában.
Hasonló volt a helyzet Franciaországban, ahol csak 1995-ben avattak nemzeti holokauszt emlékművet Párizsban.
Jacques Chirac akkori köztársasági elnök beszédében kitért arra is, hogy a francia hatóságok is felelősek voltak a zsidók üldözésében.
Azt a rendőrkapitányt, aki ezt az országos kampányt irányította, évtizedekkel később egy zsidó áldozat hozzátartozója lelőtte Párizsban évtizedekkel a holokauszt után.
Ma Franciaországban él Európa legnépesebb zsidó közössége, és Hollandiában is újjászerveződött a zsidóság, amelynek üldöztetéséről Anna Frank naplója oly hiteles képet nyújtott a holokauszt idején.
