Címke: iszlám állam

Egy Gázából kimentett jazidi nő – egykori rabszolga – meséli el a dzsihádi fogságban szerzett szörnyű élményeit. Két hete annak, hogy az izraeli hadsereg kimentette a jazidi túszt, Fawzia Amin Sidót a gázai fogságból, egy közös akcióban, amelyben az Egyesült Államok nagykövetsége is részt vett.

A jazidok egy kurd ajkú csoport, akik Észak-Irakból származnak. Az Iszlám Állam terroristái több mint 6000 jazidot fogtak el 2014-ben szülőföldjükről, iraki Szindzsár régiójukból, sok nőt és lányt szexuális rabszolgaságba adtak el, fiúkat pedig a dzsihádista ideológiába oktatott, gyerekkatonának képeztek ki és vittek át a határokon, többek között Törökországba és Szíriába.

Fawzia visszakerült családjához az észak-iraki Sinjar térségbe.

Az évek során az iraki hatóságok szerint több mint 3500 embert sikerült kimenteni vagy kiszabadítani, és mintegy 2600-an még mindig eltűntek. A jazidi aktivisták szerint több százan még életben vannak. 

A hadsereg szerint az incidens további bizonyítékot szolgáltat a „Hamász terrorcsoport és az Iszlám Állam közötti kapcsolatra, és további bizonyítékot szolgáltat a gyilkos terrorcsoport által Gázában elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekre”.

Története rendkívül informatív mind Fawzia személyes helyzetét illetően, mind általánosabban az Iszlám Állam által 2014-ben rabszolgává tett jazidi gyerekek tapasztalatait illetően.

A gonosszal való találkozás részleteit meséli el, amely természet szinte meghaladja az emberi elme feldolgozási képességét. 

A kilenc éves FAWZIA SIDO-t két testvérével együtt az Iszlám Állam fogta el 2014 nyarán. Elfogásukat követően őt és egyik bátyját, Fawazt arra késztették, hogy részt vegyenek a Sinjarból Tal Afarba tartó erőszakos menetben, ami akkoriban az Iszlám Állam irányítása alatt állt. Az út három-négy napig tartott, ezalatt a jazidik nem kaptak élelmet fogvatartóiktól.

Fawzia szerint Tal Afarba érkezéskor azt mondták, hogy enni fognak nekünk adni. Rizst készítettek, és húst adtak hozzá. A húsnak fura íze volt, és néhányunknak megfájdult a hasa utána.

Amikor végeztünk, azt mondták nekünk, hogy ez a jazidi babák húsa.

„Megmutattak nekünk képeket lefejezett babákról, és azt mondták, hogy „ezek azok a gyerekek, akiket most megettél”. A babák anyja is ott volt. Egy anya a kezei alapján ismerte fel saját babáját.”

„Nagyon nehéz feldolgozni, de nem a mi hibánk volt. Ettől még nem könnyebb feldolgozni, hogy ez megtörtént. De a választás nem a mi kezünkben volt.”

Korábban is felmerült az a vád, hogy az Iszlám Állam emberhússal etette a jazidi foglyokat, bár ez soha nem vált az ISIS történetének egyik széles körben ismert elemévé Nyugaton.

Lehet, hogy az emberi elme egyszerűen és ösztönösen visszariad az ilyen romlottságtól, és ennek eredményeként nem rögzítik.

Vian Dakhil, az iraki parlament jazidi képviselője volt az első, aki 2017-ben felfedte az ISIS, Iszlám Állam gyakorlatának részleteit. Dakhil olyan tanúvallomást mesélt el, amelyet a Fawzia Sido által elmondottakhoz gyűjtött.

Tal Afar után Fawzia története illeszkedik az ISIS kezében lévő jazidi lánygyermekek tapasztalatainak ismert részleteihez. Kilenc hónapig egy földalatti „börtönben” tartották körülbelül 200 másik jazidi nővel és gyerekkel együtt. Az ott tartott gyerekek egy része szennyezett víz ivása miatt halt meg. Ezalatt az idő alatt nem érintkezett dzsihádista foglyul ejtőivel, kivéve, hogy emlékszik arra, hogy időről időre elvittek idősebb lányokat, akiket nyilvánvalóan vonzónak találtak.

Kilenc hónap elteltével egy olyan épületbe vitték, amelyről úgy emlékszik, hogy iskolára hasonlított.

Innentől őt és négy másik jazidi lányt egy Abu Mohammed al-Idnani nevű férfi vásárolta meg.

A lányokat ezután erőszakkal áttérítették az iszlámra. Mindenkit megvertek, aki nem volt hajlandó engedelmeskedni.

Fawziát ez a férfi kapta, aki először 11 éves korában erőszakolta meg. Emlékszik, hogy ezután még ötször adták el, „egy szíriainak, egy szaúdinak, egy másik szíriainak”, majd végül a gázai dzsihádista harcosnak, aki „feleségül vette”. Abu Amar al-Makdisi néven ismerte őt. A „Makdisi” az általánosan kedvelt kifejezés a dzsihádisták körében egy palesztin arab muszlimra. Ez természetesen a jeruzsálemi iszlám „Bayt al-Makdis” kifejezésre vonatkozik. Fawzia „férje” azonban nem jeruzsálemi, hanem gázai volt.

Fawzia úgy tűnik, 15 vagy 16 éves volt, amikor feleségül vette a gázai dzsihádista. A többszöri nemi erőszak következtében két gyermeket szült neki, egy fiút és egy lányt. Abu Amar al-Makdisit a koalíciós erők elfogták, és bebörtönözték.

Fawziát és gyermekeit az SDF által ellenőrzött al-Hawl-i ISIS családok fogolytáborába vitték. Innen a dzsihádisták menekülésképpen az iszlamisták által ellenőrzött – és a törökök által támogatott – Idlíb tartományba szállították őket. Őt és gyermekeit ezután egy alagúton keresztül vitték Idlibből Törökországba. Ott az Iszlám Állam hálózat hamis jordániai útlevelet állított ki neki, és „férje” családja vitte őt és a gyerekeket Kairóba, majd a Hamász által ellenőrzött Gázába.

Gázában Fawziát egyfajta házi rabszolgaként tartotta „férje” családja.

Úgy tűnik, hogy egy bizonyos ponton ismét „megházasodott”  férje egyik testvérével, aki később meghalt az Izrael és a Hamász közötti harcokban.

Vallomása szerint egy ideig más fiatal nőkkel együtt a Shuhada al-Aksa Kórházban lakott Deir el-Balahban, Gáza középső részén, egy olyan létesítményben, amelyet a Hamász fegyveres emberei irányítanak. Végül, mint ma már köztudott egy kanadai zsidó emberbarát és izraeli támogatói az IDF erőfeszítéseinek köszönhetően október elején megmentették, és visszatért családjához Irakba.

Gyermekei Makdisi családjánál maradnak Gázában, ahol arab muszlimként nevelkednek.

Fawzia egyszerűen és világosan fejezi be vallomását: „Amíg vissza nem értem Irakba, mindig „sabaya” voltam Gázában.” A „Sabaya” arab kifejezés egy fogságban tartott és szexuálisan kizsákmányolt fiatal nőre utal.

Chaim Nachman Bialik, aki az 1903-as kisinyovi pogromról írta, hogy

„a gyermekek véréért való bosszút maga a Sátán még nem találta fel”.