Horn Gyula Archives › Független Hírügynökség

Szorul a hurok?

Kenderessy Milán

-

2020-11-03

Azt becsültem Horn Gyulában, ha szorult nyakán a hurok mindig megérezte mit kell tennie ahhoz, hogy levegőhöz jusson. Igaz, nem csak ezért a képességéért ellenségei és ellenfelei által is tisztelt és elismert politikus volt.

Mai alteregója akit ugyan közel sem tisztelnek annyian még sajátjai között sem, nem hogy ellenségei és ellenfelei sorában mint a nagy elődöt, ma délután szemrebbenés nélkül magára ölti vezénylő tábornoki ruháját és bejelenti – mint a spanyol viasz feltalálója – mindazokat az intézkedéseket, melyet hetek óta követelnek tőle a hazai szakemberek és politikusok! Mostanság már külföldről is fejcsóválva nyilatkoztak a hatékony intézkedések elmaradása miatt.

Szóval Miniszterelnök úr, Ön kiáll és közli velünk, hogy ami tegnap volt mára nem érvényes, és a keresztény konzervatív elme ismét győzedelmeskedik az liberális európai téveszme fölött, s ahogy eddig is úgy most is tanulhat majd a vétkes unió az Ön éleslátó és hatékony intézkedéseiből.

Ja, hogy az összehasonlító táblázatok tényszámai és az operatív törzs által mondottak, valamint Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter állításai olyan messze állnak a valóságtól, mint az Ön decemberre beígért vakcinája a realitástól az ne zavarja Önt! Vágja nyugodtan képünkbe az új intézkedéssorozatot, melyet saját kútfőjéből kipattant szikraként ad majd elő, csakúgy mint Zeus atyánk a villámait.

És áldott legyen az Úr neve, hogy ismételten meglazul a kötél a nyakán és újabb nagy lélegzethez jut, miként nagy elődje az az Ön szerint „pufajkás komcsi”.

Uff, én beszéltem.

Csak Budapestről nem lehet kormányt váltani

Lendvai Péter

-

2018-09-21

1

Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke szerint új modellben dolgozva van esély arra, hogy rádöbbentsék az embereket arra, hogy a Fidesz politikája hamis. Ehhez az internet kínálja a legtöbb lehetőséget, nyilatkozta a szocialista politikus a Független Hírügynökségnek, bár kétségtelen, hogy Orbánék számára korlátlan mennyiségű pénz és felület áll rendelkezésre.

Horn megfelet olyan követelményeknek, amelyeknek Orbán nem
Csak a Fidesz bírálata kevés a váltáshoz
Az együttműködésekről a helyi szervezetek döntenek
Ki fog derülni, hogy hamisak a kormány állításai
A főváros nagy lehetőségeket kínál

Horn Gyula személye alkalmas-e arra, hogy rendszerkritikát fogalmazzanak meg általa?

Horn Gyula államférfiúi teljesítménye arról szól, hogy van olyan baloldali, szocialista politikus, aki saját akaratából, felelős döntésként meg tudott felelni a kor nemzetközi kihívásainak, amelynek a mostani miniszterelnök nem. Horn egyszerre volt hazafi, képviselte a magyar érdekeket, és valósította meg az Európai Uniós értékrendet, épített az EU-val szoros együttműködést. Ilymódon egyszerre tudott megfelelni az európaiság és a hazafiasság követelményeinek. Nála úgy hangzott helyesen a mondat, hogy magyar és európai, tehát nem vagy magyar vagy európai. Orbán Viktor szembeállítja az európai értékrendet a magyar értékrenddel, miközben ez a kettő ugyanaz. Horn Gyula már húsz évvel ezelőtt megérezte, hogy ez a két értékrend összecseng, miközben, sajnos a hazai jobboldali politika még mindig szembeállítja kettőt. Természetesen az MSZP tartalmi politikája nem szűkül le Horn Gyulára, de olyan biztos értéket jelent, amelyre a jelenlegi MSZP is építhet.

Horn Gyulát azért meglehetősen sokan támadták a múltja miatt, nyilván tudta, hogy amikor Horn-konferencia szervezésére adta a fejét, ráadásul azzal a felütéssel, hogy a volt miniszterelnök ma sok feladatra alkalmasabb lenne, mint a funkcióban lévők, vállalt némi rizikót is, számíthatott a jobboldal támadásaira, nem?

Nyilván Horn Gyula ifjúkori tevékenysége bírálható, de épp ez a lényeg: egy demokrata mindig bírja a vitát és a kritikát. Horn Gyula felvállalta tévedéseit is, ez pedig különösen becsülendő. Többszörösen bizonyította, hogy demokrata, hazafi, az európai értékrend mellett elkötelezett politikus; ezt a rendszerváltáskor, és a kormányzása idején is világos volt.

A Horn-konferencián beszélt arról, hogy az egykori kormányfő erős nemzetközi reputációval rendelkezett, ugyanakkor ő volt az az utolsó baloldali politikus az MSZP-ben, aki képes volt integrálni a párton belüli olykor széttartó áramlatokat. Ezzel lényegében azt is megfogalmazta, hogy ma nincs ilyen személy a pártban.

Olyan vezető, aki egyszerre tudta integrálni az embereket akár a párton, de a magyar társadalmon belül is, például a határon túli kérdésekben, az egyházakkal, a szociálisan leszakadó rétegek iránti szolidaritással, tehát aki mindezen értékeket egyszerre képviselte és érvényesítette, és igen, hozzá fogható karakter valóban nem volt azóta az MSZP-ben. Szinte hihetetlen képessége volt arra, hogy megtalálja az adott helyzetre a legszélesebb konszenzust jelentő megoldást. Tanulnunk kell tőle, ami nem könnyű, ráadásul a jelenlegi helyzetben nem is lehet leképezni azt, amit ő csinált, de a zászlóra tűzve a horni világlátást elindulhatunk egy sikeres pályán. Szerintem az első lépések már meg is történtek ezen az úton.

Mik ezek az első lépések?

Olyan belső szervezeti modell áll fel ezekben a hetekben, amely alkalmas arra, hogy a vidéki hálózatokat újraszervezzük, mégpedig annak érdekében, hogy a közelgő EP-, majd önkormányzati választásokon hatékonyabb működést tudjunk produkálni. A másik fontos lépés, hogy olyan társadalmi problémákkal foglalkozunk, amelyek a legfontosabbak, és amelyek a társadalom valamennyi rétege számára fontosak. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a bérkérdések, az leszakadó rétegek szociális felkarolása és a kivándorlás. A nemzetpolitika területén is komoly változásokat készítünk elő; október 6.-a és október 23.-a a magyar történelem számára két sorsfordító dátum, amelyek tragikus eseményeket jelentenek. Ezen felül nyitni akarunk a határon túli magyarság irányába, az egyházakkal kiegyensúlyozott kapcsolatra törekszünk, miközben élesen megkülönböztetjük magunkat attól a nacionalista, populista politikától, amit Orbán Viktor folytat.

Ha már ezt említi: azt olvastam, hogy a szocialisták a jövőben nem Orbán bírálatára, hanem az ön által említett témákra koncentrálnak, másként fogalmazva: ellép az Orbán-rendszer kritikájától. Így van ez?

A helyes arányokat kell megtalálni. Ellépni a bírálattól nem lehet, hiszen ezért is szerveztük a vasárnapi tüntetést, ahol sokezres tömeg előtt álltunk ki hazánkért, és egyben bíráltuk az Orbán-rendszert. Már csak azért is, mert a Sargentini-jelentést belpolitikai kérdéseknek tekintjük, és nem európai ügynek. Ezzel együtt az igaz, hogy az arányokon muszáj változtatni, mert önmagában Orbán és a Fidesz bírálatával, csak kritikai kampánnyal nem lehet választást nyerni; csak tagadásból nem épül alternatíva. Azokban az ügyekben, amikor a kormány vállalhatatlan dolgokat tesz, akkor bírálni fogjuk őket. Az önálló kormányzati alternatíva felépítése ettől sokkal többről szól

Ez azt is jelenti, hogy az MSZP immár kevésbé tartja a fókuszban az összefogás, együttműködés problematikáját?

Ezek nem elsősorban tartalmi kérdések, amiről pedig én eddig szóltam, azok tartalmi ügyek, ami azt jelenti, hogy ezekben a témakörökben önálló politikát fogunk vinni. A választási együttműködésre ugyanakkor továbbra is nyitottak vagyunk. Az Európa Parlamenti választásokra, bár nincs még végleges döntés, de jó eséllyel Párbeszéddel közösen indulunk, az önkormányzati választásoknál a helyi szervezetek döntenek majd a lehető legszélesebb együttműködésről. Az országos vezetésnek itt kevesebb szerep jut. Annyi bizonyos, hogy a Fidesszel sehol nincs együttműködés, szélsőséges jelölteket nem támogatunk, minden másról a helyi szervezetek döntenek. A kérdésre egyébként igennel válaszolok; nem akarjuk, hogy a médiában, a különböző megnyilvánulásainkkor az együtt működésről, az összefogásról kelljen beszélnünk. Azt azonban persze nem gondolhatjuk, hogy az önkormányzati választásokat a szocialista párt egyedül fogja megnyerni, szükség van különböző együttműködésékre, de ezek nem tartalmi kérdések. Hogy világos legyen: nem a pártokról, hanem az emberekről akarunk beszélni.

Az ellenzéki pártok a választások óta még távolabb kerültek egymástól?

Induljunk ki onnan, amit az előbb mondtam: minket Magyarország érdekel, az, hogy merre halad a hazánk, hogyan lehet jobbá és fejlődőbbé tenni. Ebben egyetértés van a Párbeszéddel, közel állnak egymáshoz a gondolataink, ezért itt az együttműködés fenn is fog maradni. Vannak még természetes szövetségeseink, akikkel néhány kérdésben persze mást gondolunk a világról, itt első helyen a Demokratikus Koalíciót kell említeni, amely sok városban és Budapesten is fontos szövetségesünk, miközben egy sor kérdésben vannak különbségek közöttünk. Külön pártban vagyunk, de ettől még a választásokon a szövetségi rendszer részeként képzelem el őket, mint ahogy a Momentumot is. Bízom benne, hogy ők is egyértelműen elkötelezettek lesznek az önkormányzati választásokon a Fidesz legyőzése mellett. Ami az LMP-t illeti: most nehezebb átlátni, hogy pontosan mi zajlik ott, kíváncsian várjuk, hogy valóban akarnak esélyt adni az embereknek a változtatásra.

Ön szerint a Fidesz, a Sargentini-jelentés után, mint ahogy most látjuk, a végletekig felerősíti az idegengyűlöletet és a bevándorlás ellenességét ?

Biztos vagyok benne, hogy a Fidesz arra tesz majd kísérletet, hogy teljesen leegyszerűsítse a választás tematikáját a bevándorlás, a kvóta, a kerítés, valamint Brüsszel, nemzeti szuverenitás, Soros, kötelező befogadás témakörökre, szemben a nemzeti kultúrával, a kereszténységgel, a bevándorlás megakadályozásával. Ez a jelentés mellesleg sokmindenről szól, legkevésbé ezekről. Szól viszont a belpolitikai, döntően jogalkotási problémákról, a Fidesz rettenetes bűneiről. Azokról a bűnökről, amelyeket az Alkotmánybírósággal, médiával, az igazságszolgáltatással, konkrétan az ügyészséggel, a bírósággal, civil szervezetekkel szemben elkövettek, ahogy ezeket sorra ellehetetlenítették. A Sargentini-jelentésnek tehát a döntő hányada a magyar belpolitika Fidesz által megszállt, vagy tönkretett területeiről szól. Ez egy nagyon nagy kihívás: megértetni az emberekkel, hogy az Európa Parlament által kétharmaddal elfogadott jelentés nem a bevándorlásról, hanem a fentebb említett témákról szól. Persze a Fidesz mindent elkövet majd, hogy a saját álláspontját erőszakolja az emberekre.

És mit lehet ez ellen tenni?

Dolgozni kell. Az EP választásokra és az önkormányzati választásokra ki fog derülni, hogy hamisak a Fidesz állításai. Természetesen mi sem vagyunk befogadás-pártiak, az MSZP sem támogatja a kötelező kvótát, nem akarjuk a kerítést lebontani, viszont egy normális, tisztességes jogállamban akarunk élni. Olyan országban, ahol a népszavazás intézményét, az Alkotmánybíróság összetételét, szakmai munkáját nem a kormánypárt határozza meg, ahol ténylegesen független a bíróság, az ügyészség, ahol tisztességes választási rendszer működik, ahol a civil szervezetek betölthetik a szerepüket, nincsenek állami kontroll alatt. Ilyen országot szeretnénk; valójában erről kell szólnia a vitának és nem bevándorlásról és a határkérdésről.

Miként lehet olyan körülmények között versenyképesnek maradni, amikor a Fidesz és a kormány kommunikációja összecsúszik, miáltal korlátlanná válnak az anyagi forrásaik, most például „szerény” hatmilliárdot költenek a Sargentini-jelentés cáfolatára, mégpedig ugyanazzal a populista, demagóg módszerrel, amellyel a népszavazást is bonyolították? Ez, a korábbi példák mutatják, alkalmasak arra, hogy teljesen megvezessék az embereket. Mit lehet az ilyenekkel szembeállítani, ráadásul, anyagiak, és felületek hiányában?

A felületek aránya valóban a Fidesz javára kedvező, viszont jelentős változás az elmúlt évekhez képest, hogy az internet felértékelődött, ezen keresztül a kommunikáció kiegyensúlyozottabbá tehető. Az világos, hogy a tv-kben, rádiókban és az írott sajtóban nagyon nagy kormányzati túlsúly van, és persze ezeken a felületeken is igyekszünk hangot adni a véleményünknek, de valódi lehetőséget az internet kínál, a facebookra, és egyéb közösségi médiára gondolok. Ezen felül járjuk a vidéket és személyes találkozókkal próbáljuk, ahogy ön fogalmazott, versenyképessé tenni magunkat. De igaza van a kérdésfelvetésben: nem könnyű ezen a pályán boldogulni, akkor, amikor a kormánynak – a Fidesznek – korlátlanok az erőforrásai.

Gyurcsány Ferenc állandó utcai jelenlétet hirdetett meg az Orbán-kormány leváltása érdekében; az a célja, hogy a parlament mellett az az utcán is harcolni kell. Ön hogyan gondolja?

Bár Gyurcsánynak a céljai megegyeznek a mieinkkel, a módszerek mások. Én úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő eszköz, a társadalom láthatóan nem rezonál erre. Szerintem a tartalmi politikát kell először felépíteni, hogy milyen világot, milyen alternatívát kínálunk Orbán Viktorral szemben. Utána lehet az olyan radikális eszközökhöz nyúlni, mint az utcai politizálás. Nézzük reálisan: vasárnap, az általunk meghirdetett tüntetésre viszonylag sok ember jött el, de tömegtüntetésről mégsem beszélhetünk.

Az áprilisi választásoknak, a súlyos vereségen túlmenően, azért volt pozitív hozadéka is a baloldal, az ellenzék számára, hiszen Budapesten jól szerepeltek, sőt, ha az LMP nem kavar bele, súlyos vereséget mérhettek volna Fideszre. Ez a fővárosi eredmény alkalmas lett volna arra, hogy innen kiindulva építsék fel azt az alternatívát, amiről az előbb is beszéltünk.

A választók Budapesten kétségkívül erős üzenetet fogalmaztak meg, hogy nem kérnek a Fidesz kormányzásából, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy erősen tagolt pártstruktúra jött létre Budapesten. A szocialista párt a vezető erő, de sok más párt és választó együttműködésére van szükség; azt gondolom, hogy ez a lehetőség adott, egy évvel vagyunk az önkormányzati választások előtt. Vannak olyanok, akik értik, hogy ez felelősséget is jelent egyben, de sajnos olyanok is, aki kevésbé. Bízom benne, hogy ezek a kérdések még ebben az évben rendeződnek. A budapesti szocialisták az élére álltak annak, hogy mindenki, aki egyetért a célokkal, annak helye van közöttünk, és akkor Budapestet új irányba lehet állítani az önkormányzati választásokon, bár ne feledjük el, hogy a kétharmados többség akár jogalkotással is át tudja alakítani a fővárosi választási törvényt. Pedig a főváros nagyon fontos: egy szabad Budapest nagy lehetőségeket teremt a 2022 felé vezető úton. Azt azonban emellett is fontos hangsúlyozni, hogy csak Budapestről nem lehet kormányt váltani.

A „téglabontás” évfordulóján

Somfai Peter

-

2018-09-11

0

1989. szeptember 10-én Horn Gyula, akkori magyar külügyminiszter, az MTV „A Hét” című műsorában jelentette be a magyar kormány döntését: aznap, 24 órakor, megnyitják a magyar határokat az eltávozni kívánó NDK állampolgárok előtt. Szabadon távozhatnak minden olyan államba, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni. Néhány órán belül több tízezer keletnémet turista lépte át az osztrák-magyar határt. 29 éve ez a bejelentés volt az, amelyről Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság akkori külügyminisztere és alkancellárja azt mondta:

kiverte az első téglát hírhedt berlini falból.

Az 1989-es döntés miatt az Európai Unió tagországaiban őszinte tisztelettel emlékeznek Horn Gyulára. A magyar politikus egyike azon kevés európai személyiségnek, akinek a brüsszeli uniós központban szobra van, akiről tárgyalótermet neveztek el, s akiről azt tartják, személyesen is sokat tett azért, hogy Európa országai egymásra találjanak.

Történészek, politológusok mind a mai napig vitatkoznak azon, önmagában az 1990-es rendszerváltás volt-e az az „indikátor”, amely az Unió nyugat-európai országait arra bírta, hogy a kelet-európai bővítési folyamat első lépésében Magyarországgal is felvegyék a kapcsolatokat. Vannak, akik úgy vélik, már jóval előbb „kiszemeltek” minket egy későbbi, lehetséges tagságra. A Kádár-korszak utolsó évtizedében megannyi demonstratív lépést tett a magyar külpolitika, hogy jelezze, Európa felé tart, képes és hajlandó olyan önálló döntésekre, amelyektől a többi szocialista ország pártvezetése talán idegenkedik. Az MSZMP egyre jobb kapcsolatokat épített ki a nyugat-európai szociáldemokrata pártokkal, amiben Horn Gyulának nagyon fontos szerepe volt. Érdemei közé sorolják, hogy

Magyarország bizalmat ébresztett maga iránt: elhitetette a nyugat-európai demokratikus államokkal, hogy képesek leszünk a diktatúrát lebontani, és elindulni a többpárti demokrácia útján.

A történelem – ha más hangsúllyal is –, de gyakran ismétli önmagát. 1989-ben az ország nyugati határán évtizedek óta magasodó drótkerítés, a „vasfüggöny”, lebontásával kerültünk az európai vezető lapok címoldalára, majd három évtizeddel később ismét egy kerítés, ám most a déli határszakaszon felhúzott vasakadály, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi vita kapcsán történik velünk ugyanez. Látszólag. Mert valójában sokkal súlyosabb probléma foglalkoztatja az Unió tagországait: a déli kerítés csupán a látszat, amely mögé „elbújva” a mai magyar kormány már a demokrácia kerítéseit bontogatja.

Orbán Viktor beállításában úgy tűnik,

mintha a migrációs és menekült probléma eltérő kezelése volna a forrása annak a mind kritikusabbra forduló konfliktusnak, amely ezekben az órákban kulminál.

Valójában a Sargentini jelentés azokat az uniós „alapszabállyal” ellentétes magyarországi változásokat állítja pellengérre, amelyek egy tekintélyuralmi rendszer kialakulása, a magyarországi demokratikus rendszer megnyirbálása felé mutatnak, a fékek és ellensúlyok utolsó elemeinek felszámolásáról árulkodnak.

Huszonkilenc évvel ezelőtt a magyar kormányzat egy bátor döntésével valóban kiütötte az első téglát a két Berlint – és ezzel együtt a két Németországot – elválasztó falból. Kiütött egy másik téglát is, nevezetesen a szocialista tábort körbekerítő falból, amelynek későbbi leomlása elvezetett a mai határok nélküli Európa kialakulásához.

Úgy tűnik, a magyar kormány most ismét falbontásra törekszik.

Az illiberális demokráciát állítja szembe a demokráciával, Kelet-Közép-Európát Nyugat Európával, az euró tagországait a kívül maradottakkal, a befogadásra hajlókat a bezárkózókkal.

Ha valaki mindezt Brüsszelben egy vállrándítással elintézné, az nem veszi észre, hogy egy tégla komolyan meglazulni készül az Európai Unió falában.

Bréking nyúz, augusztus 13. – Tudósítás a másik valóságból

FüHü

-

2018-08-13

0

Bréking nyúz, augusztus 13. – Tudósítás a másik valóságból

Meglepő dolgokra bukkanhat a mai napon az alternatív médiát bogarászó olvasó. Itt van mindjárt az a Ripost-cikk, amelyet a hasonló beállítottságú 888.hu szemléz … csak éppen cenzúrázva. Vagy ott van a Pesti Srácok, amelynek felületén a nem éppen a liberalizmusáról ismert Stefka István a liberalizmusáról ismert Bródy János dalszövegét adta – s nem ironikusan! – a szintén nem a liberalizmusáról ismert Kerényi Imréről megemlékező írása címének. És persze a kötelező penzum: sorosozás, migráncsozás, s amikor lehet, e kettő együtt.

888.hu/Ripost: Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor.

„A Füvészkertbe kerül az Orbán Viktorról elnevezett orchidea” – címmel számol be a Ripost egy anyagáról a 888.hu, amely azt vette át laptársa hosszabb írásából, hogy hosszú utat tett meg a növény, hogy a fővárosban elfoglalhassa méltó helyét. Egyenesen Szingapúrból, a világ leghíresebb botanikus kertjéből szállították Budapestre azt a különleges növényt, melyet a magyar miniszterelnökről neveztek el, írja a 888.hu, amely – cenzúrázva a Ripostot – arról már nem számol be, hogy az Orbánról elnevezett orchidea mellett nő a Horn Gyuláról szintén a világ egyetlen világörökségi rangot elnyert botanikus kertjéből, a szingapúriból érkezett másik orchideafajta is.

„Tehát még egyszer. Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor. Jól érzik magukat, bőven teremnek virágot Budapesten a VIII. kerületben.

Messziről érkeztek, de úgy tűnik, végleges otthonra leltek ott, ahol valaha A Pál utcai fiúk című regényben Nemecsek Ernőt belekényszerítették abba a bizonyos tóba…

Pesti srácok: Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…

„Még mindig fülemben cseng Illés Lajos és Bródy János dala. Egy nyári balatonfüredi koncerten hallottam először vagy ötven éve. Ugyanitt csendült fel Az ész a fontos nem a haj. A rendőrök közben igazoltatták a hosszú hajúakat, a „gombafejűeket”, köztük bennünket is barátaimmal. Civil ruhások kivittek néhány fiatalt további kezelésre. Így éltünk akkoriban, a kádári gulyáskommunizmusban. Egy rossz pillantás a rendőrre és máris igazoltatott, az ellenforradalmárt kereste mindenütt. De tettünk rá, a koncert után mentünk a lányokkal egy kis éjszakai fürdőzésre a Balatonba.

Ha valaki persze nosztalgiázik a régmúltról, az 1 forintos lángosról, az 5 forintos sörről, azért ne feledkezzen meg az egyenruhásokról sem, akik a kikapcsolódni vágyók között is, úton-útfélen kérték a „személyazonosságit”

– írja a rendszerváltás előtt persze nem a nagy ellenállásáról ismertté vált Stefka. Mindez Lovas István és Kerényi Imre halála kapcsán jutott az eszébe.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…

Figyelő: Soros Görgyhöz köthető szervezet hergelt a rendőrök ellen

Tüntetést tartottak tegnap Washingtonban, a charlottesville-i borzalmak első évfordulója kapcsán. Az ellentüntetők – mert így nevezik meg őket – gerincét a hírhedt szervezet, az Antifa adta. A Soros Györgyhöz több szállal is köthető agresszív csoport pedig nem hazudtolta meg önmagát. Fokozott rendőri jelenlét mellett zajlott le az egész felvonulás, de a sajtó egyes munkatársainak még így is félelmetes pillanatokat kellett átélniük miattuk.

Az alapvetően békés tüntetést az Antifa megjelenése borította fel. Miután felhergelték a tömeget, már a lakosoknak és a szemlélődőknek is feltűnt: ez csupán polgárpukkasztás.

Az Antifa vezérletével vonuló ellentüntető tömeg folyamatosan provokatív szövegeket kántált. Úgy mint: „minden rendőr rasszista”, vagy „a rendőrség és a Ku-Klux-Klan kéz a kézben jár”.

„Az tehát már nem ütötte meg az a haladó újságírók ingerküszöbét, hogy egy magát civil szervezetnek hazudó militáns csoport hergelt ezreket a rendőrök és a média ellen.”

Origo: Szétrobbantja Spanyolországot az illegális bevándorlás

Szakadatlanul folyik az illegális bevándorlók beözönlése Spanyolországba, ahol a Soros György által is támogatott kisebbségi szocialista kormány teljes mellszélességgel kiáll a bevándorlók befogadása mellett. Persze nagy kérdés meddig lehet ezt a politikát folytatni, mivel a szocialisták népszerűsége folyamatosan csökken, és megjelent már olyan kutatás, amiben újra az ellenzéki Néppárt állt az első helyen. A spanyol kormány politikája Európában is nagy vihart kavar, Matteo Salvini olasz belügyminiszter is kemény üzenetet küldött Madridnak.

Ahol migráció van, ott Soros is feltűnik

– olvasható a cikk egy alcímében, a szerző szerint ugyanis Borrell spanyol külügyminiszter szavai kísértetiesen emlékeztetnek Soros György kijelentéseire, aki régóta a migráció hasznosságát hajtogatja, és több millió ember Európába telepítéséről beszél.

Az összeomlástól mindenképpen megmenthető

Bóta Gábor

-

2018-06-18

0

Az összeomlástól mindenképpen megmenthető

– interjú Hegyi Gyulával, az MSZP frissen megválasztott, egyik új alelnökével

Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani
Szorgos munkával, föl lehet segíteni a pártot
A nyugati demokráciákban, ha egy pártnak 11 százaléka van a parlamentben, az nem számít tragédiának
Nem csak a német szociáldemokrácia van a világon

Kollégaként, filmkritikusként ismertelek meg az akkori Magyar Hírlap kultúra rovatában. Hogyan vált belőled politikus?

Én 1990-ig csak kulturális újságírással foglalkoztam. De ’90 után elkezdtem politikai publicisztikákat írni a Magyar Hírlapba. Nagyon szerettem akkor azt az újságot, ahol együtt dolgoztunk. Aztán valahogyan Horn Gyula felkért tanácsadónak, többször elhívott beszélgetésekre. Tulajdonképpen az én meglepetésemre is, egyszer csak közölte velem, szeretné, ha képviselő lennék.

A politikai publicisztikáid alapján azt gondolta, hogy ezt jól csinálod majd?

Bármilyen meglepő, ’90 után olyan volt a légkör Magyarországon, ha az ember publicisztikákat írt, akkor még komolyan vették. Az SZDSZ akkori elnöke, Kis János pedig felkért volna tanácsadónak. Sőt, még a KDNP-től is volt megkeresés. Akkor kitágult a világ, és a politikusok még komolyan vették az újságírókat.

Vívódás nélkül azt mondtad, hogy uccu neki, politikusnak állsz?

Tulajdonképpen, mint szegény Bossányi Kati, aki már előttem is MSZP képviselő volt a Magyar Hírlaptól, azt gondoltam, hogy csinálom egy ideig, aztán lemondok. De ez nem így történt. Tíz évig voltam magyar képviselő, aztán öt évig európai képviselő. Utána pedig Mandur László mellett dolgoztam az Európai Bizottságnál. És amikor 2014-ben befejeztem az összes európai teendőmet, akkor elkezdtem megint újságot írni, nyilván láttad a 168 órában, a Népszavában, a Magyar Nemzetben. Sokat publikáltam. Azt gondoltam, hogy örökre búcsút mondtam a politikának, de most a jelek szerint, újra visszacsábultam.

Amikor a politikus szó annyira devalválódott, hogy már-már szitoknak számít, akkor miért gondolod, hogy neked most vissza kell sasszéznod?

Van ebben valami kihívás, meg végül is az MSZP a magyar szociáldemokráciának az egyetlen utódpártja, fölkértek jó emberek. Nézd, arra gondoltam, hogy vesztenivalóm nincsen, szívesen csinálom.

És akár mi van, kulturális újságírónak bármikor visszamehetsz…

Hát az az igazság, és ezt nyugodtan megírhatod, hogy még nem tisztáztam a 168 óra szerkesztőivel, de egyelőre az a megállapodásunk, hogy minden második héten írok nekik egy cikket. Remélem, nem változtatják meg ezt.

Úgy írsz cikket, hogy te vagy az MSZP egyik alelnöke?

Külpolitikai cikkeket, elemzéseket írok, nem hiszem, hogy a kettő kizárná egymást.

Az MSZP most eléggé a béka feneke alatt van. Úgy gondolod, hogy többek és a te munkáddal, felhozható?

Legalábbis az összeomlástól mindenképp megmenthető. Biztos vagyok benne. A nyugati demokráciákban, ha egy pártnak 11 százaléka van a parlamentben, az nem számít tragédiának.

De az MSZP valahai helyzetéhez képest azért…

Hát igen.

Az első lépés az, hogy a további leépülést meg kell állítani. És utána, nyilván szorgos munkával, föl lehet segíteni.

Másrészt meg én húsz évet csak lehúztam ilyen-olyan európai funkciókban, szeretném a nyugat-európai baloldal legújabb áramlatait megismertetni, alkalmazni itthon. Nem csak a német szociáldemokrácia van a világon, hanem vannak görögök, spanyolok, portugálok. Izgalmasak a kísérleteik, és ezekről itthon keveset tudunk.

Miért van ekkora nosztalgia az MSZP-ben Horn Gyula iránt?

Kenderessy Milán

-

2018-06-12

0

Miért van ekkora nosztalgia az MSZP-ben Horn Gyula iránt?

A Horn Gyula-i örökséget kell visszahozni – egyre többször hallani ezt a szocialisták között. Lakner Zoltán politikai elemző szerint Horn Gyula tehetséges politikus volt, önálló baloldali pólusban gondolkodott, meg tudta szólítani a rendszerváltás veszteseit, de most máshogy néz ki az ország, mint akkor.

Horn Gyula fényképe az MSZP székházán.
MTI Fotó: Kovács Tamás

„Azt szeretném, hogy az új elnök a Fidesz épülő neohorthyzmusával szemben az MSZP Horn Gyula-i örökségét képviselné. Vagyis vissza kell térnünk ahhoz az értékrendhez, az európaisághoz, patriotizmushoz, konszenzus-kereséshez, amelyet Horn Gyula képviselt” – ezt mondta a Független Hírügynökségnek adott interjújában Molnár Zsolt, az MSZP új budapesti elnöke.

Horn Gyula neve sokszor felmerül a szocialisták között,

és egyértelműen érezhető egyfajta nosztalgia a volt miniszterelnök iránt.

Lakner Zoltán politikai elemző, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese azt mondta erről a Független Hírügynökségnek, hogy Horn Gyula nem volt ideológus alkat, inkább pragmatikus politikus volt, de az újítása abból állt, hogy a kilencvenes évek elején, egy magát konzervatív-kereszténydemokrata-nemzetiként definiáló kormány idején

önálló, baloldali pólust akart létrehozni,

és nem akart betagozódni a liberális ellenzékbe.

Ehhez hozzásegítette, hogy a Demokratikus Chartával az MSZP, a kommunisták utódpártja kikerült a karanténból.

Mint Lakner Zoltán mondta, akkoriban az MSZP-n belül sok, tényleges tartalommal rendelkező irányzat volt jelen, Horn Gyula pedig egyfajta belső taktikázás híve volt: nem akarta, hogy közülük bármelyik teljesen elveszítse befolyását, de azt sem, hogy valamelyik végleg átvegye az irányítást. Így közöttük manőverezett.

Az elemző szerint az is nagyon fontos, hogy a 90-es évek elejének gazdasági válsága idején

az MSZP meg tudta szólítani a rendszerváltás veszteseit,

ezért is tudott aztán választást nyerni: a szociális biztonsággal kapcsolatos ígéretek terén az MSZP volt akkor a legversenyképesebb.

Ugyanakkor Lakner Zoltán szerint az is fontos, hogy ezen tényezők közül egyiknek a feltételei sincsenek most meg Magyarországon. Mindenesetre szerinte Horn Gyula kétségkívül tehetséges politikus volt, aki újra a nagy pártok közé tudta emelni az MSZP-t. Így érhető, hogy egyfajta kultikus figurát akarnak Horn Gyulából csinálni, bár ő más típus volt, mint mondta, „ő is furcsán érezné magát, ha kultusz tárgyává válna”.

Tíz-húszéves konfliktusokat hurcolunk magunkkal – Interjú Molnár Zsolttal, az MSZP új budapesti elnökével

Lendvai Péter

-

2018-06-01

0

Tíz-húszéves konfliktusokat hurcolunk magunkkal – Interjú Molnár Zsolttal, az MSZP új budapesti elnökével

Kunhalmi nem indult, egyedüli jelöltként nyert
Széleskörű szövetségi politikával narancstalanítani akarja Budapestet
Vitákat és a döntések egységes képviseletét akarja elérni
Hisz az MSZP felfelé vezető útjában, váltópárti képességében
Azt a pártelnököt tudná támogatni, aki az MSZP Horn Gyula-i örökségét képviselné

Van sapka a fején?

Attól függ honnan nézzük.

Csakis onnan, hogy akár van fején, akár nincs, megkapja a maga pofonját…

Ezért kérdeztem vissza. Attól függ, hogy kinek mi az üléspontpontja, aszerint alakul az álláspontja. Bár tudja, én lehetek éppen sapkában, vagy kapucniban…

Most, hogy megválasztottak budapesti elnöknek, megjelent egy írás, ami felemleget önnel kapcsolatban minden eddig elhangzott negatívumot, konfliktust, ugyanakkor azt is szemére vetik, hogy egyedül indult a posztért. Ez még idáig rendben is van, a sajtó, vagy annak egy része így működik, ha valaki a színpad közepére kerül. Ám jópáran a szocialista párt tagjai közül elkezdték ezt az írást megosztani, nehogy valaki lemaradjon róla… Szóval: erre vonatkozik a sapka.

Induljunk ki a tényekből: Kunhalmi Ágnes bejelentése után, miszerint nem indul el a budapesti pártelnöki címért, megkeresett a kerületi, és budapesti vezetők döntő többsége, hogy csináljunk egy jó csapatot, és széleskörű szövetségi politikával tegyünk meg mindent azért, hogy narancstalanítsuk Budapestet 2019 őszén. Ezek után végigjártam a kerületek jelentős részét, összegyűjtöttem az aláírásokat, leadtam a pályázatomat, és a jelölő bizottság egyhangúan támogatta azt. A küldöttértekezleten a teljes csapat szinte maximális támogatást kapott, konszenzussal választottak meg az új vezetést, Tüttő Katát, Őrsi Gergelyt és Tóth Csabát. Éreztem a széleskörű bizalmat, amit a titkos szavazás végeredménye is tükrözött. Arra persze számítottam, és nem is csodálkoztam rajta, hogy a sajtóban egyesek megpróbálják félreinterpretálni a helyzetet, ezzel együtt kell élni. Természetesen bárki pályázhatott volna, kifejezetten örültem volna a versenynek.

A támadásokat meg el kell viselni, némiképp hozzá is szoktam, ahogy ahhoz is, hogy akik nem tudnak szakmai vagy általános politikai kritikát megfogalmazni, azok huszonöt évvel ezelőtti történetek eltorzításával próbálkoznak.

A budapesti küldöttek ezzel kapcsolatban tudták az igazságot. A jövőben ezzel nem szeretnék különösebben foglalkozni. Szurkolok Botka Lászlónak a jövő évi önkormányzati választáson, ahogy ő Szegeden, úgy Budapesten mi is győzelemre készülünk.

Hogy lehet ezt elérni egy olyan pártban, amelyik folyamatosan kifelé élte az életét, miközben azt kellene elérni, hogy megszűnjenek körülötte a negatív hírek.

Sajnos az egész ellenzék rossz képet mutat magáról. Nekünk az a feladatunk, hogy helyreállítsuk a szocialista párton belül a fegyelmet és a belső szolidaritást. Én budapesti vezetőként azon is dolgozom, hogy a jövőben az MSZP belső ügyeivel ne terheljük a közvéleményt. Vitáknak viszont helyük van párton belül.

Szeretném elérni, hogy a vitákat közös döntéshozatal zárja le, és onnan mindenki ahhoz tartsa magát.

Most Budapestről beszél?

Igen, a fővárosról, innen kell elkezdeni ezt a modellt. Természetesen az lesz helyes, ha az egész MSZP-ben megvalósul. Tudatosítani kell a tagjainkban, hogy a média nem arra való, hogy a belügyeinket kibeszéljük, hanem arra, hogy a választókhoz szóljunk. Persze nincsenek illúzióim, tudom, hogy egyik napról a másikra ez nem fog menni, de nincs más út előttünk.

Ez valóban nem fog menni. De, amiről beszél az egy más típusú vezetést igényel? Keményebb kézzel akarja irányítani a pártot, hogy meg tudja szüntetni a kibeszélést, meg a belső háborúkat?

Olyan szempontból biztos, hogy erős kezű vezetésre van szükség, hogy az ön által említett problémákat megszüntessük. Ez nem megy másként, csak fegyelemmel. Belül viszont erős empátiára van szükség, ahhoz hogy képesek legyünk az eltérő véleményeket is beépíteni.

Tudomásul kell venni, hogy egy közösség, kiváltképp a mienk, sokszínű, sokszor tíz-húsz éves konfliktusokat hurcolunk magunkkal, ezek kezelésére empátiára van szükség, kifelé viszont egységesen kell fellépni.

Meg lehet ez valósítani egy olyan pártban, amely éppen az ellenkezőjéhez szokott hozzá?

Kétségtelen: az MSZP az elmúlt évtizedekben mindig azt az arcát mutatta, hogy a konfliktusait folyamatosan kiviszi a nyilvánosság elé. Ennek egyik oka a fegyelmezetlenség, a másik pedig az, hogy nem találtuk meg a belső fórumokat a viták és a konfliktusok kezelésére. Ezen változtatni kell. A testületek nem azért vannak, hogy legitimálják a máshol előre meghozott döntéseket. Meg kell teremtenünk a megfelelő vitakultúrát, amelyek nem személyi kérdésekről szól, hanem tartalmi ügyekről.

Nem szabadna ilyen kérdést feltenni, hiszen nyilván nem vállalta volna a budapesti elnökséget, de mégis muszáj feltenni: van a szocialista párt számára fölfelé vezető út?

Természetesen van.

Biztos voltam a válaszban.

Valóban nem is lehet másként hozzálátni a munkához, hit nélkül ez nem működhet. Nem lehet anélkül, hogy az ember nem gondolná azt, hogy igenis megteremthető az MSZP váltópárti jellege. Biztos vagyok benne, hogy van lehetőségünk a társadalmi támogatottság növelésére, és ennek már jövő ősszel, az önkormányzati választásokon látszódnia kell az eredményeken. Az MSZP szempontjából ez igazi vízválasztó, ott eldőlhet, hogy lesz-e érdemi esélyünk a 2022-es választásra győzelmet teremteni. Éppen ezért a programomat is a ’19-es választásokhoz igazítottam: a szövetségi politikát, az oda vezető utat tartom a legfontosabbnak

Említenék még egy elemet: az áprilisi választások előtt az ellenzéki hívőkben erő remény fogalmazódott meg arra nézvést, hogy van remény az esetleges sikerre is. Azóta viszont olyan mértékben verte szét önmagát az ellenzék, hogy ez a hit már elillant az emberekből. Azt mondják, csak példaként említem, hogy a VIII. kerületi időközi polgármester választáson induló fideszes jelölt szinte egy perc alatt összeszedte az ajánló cédulákat, míg a közös ellenzéki jelölt még most sem végzett vele…

Az időközi választásokat mindig a helyükön kell kezelni. Nem szabad lebecsülni őket, de túlbecsülni sem. A VIII. kerületi választásnak talán az lesz egyik izgalmas momentuma, hogy egy széles körben támogatott civil jelölt indul Kocsis Máté helytartójával szemben. Az már önmagában siker, hogy megvalósult az összefogás, és közösen támogatunk egy civil jelöltet. Ebből úgy tűnik, mintha az ellenzéknek ezen a téren megjött volna az esze. Ugyanez vonatkozik az V. kerületi önkormányzati választásra. Az, amiről ön beszél, elsősorban abból következik, hogy általánosságban igaz a győztes párthoz való igazodás, bár kétségtelenül ehhez hozzájárulnak azok a konfliktusok is, amelyeket az ellenzék produkál mostanság. Éppen ezért eléggé nehéz a helyzet egy fideszes többségű kerületben, de ha netán mégis sikerülne győzni, az az egész országnak üzenne. Ha tehát megértik a VIII. kerületi választók, hogy ezáltal országos ügyről van szó, akkor lehet jó esélye az ellenzéknek.

Itt Budapesten meg lehetett volna előzni az apátiát, hiszen az egyéni körzetekben szép sikereket értek el, és ha az LMP nem hátrál ki, kifejezetten súlyos vereséget szenved a Fidesz. Ebből az következne, hogy innen, a fővárosból lehetne építkezni, de az eltelt másfél hónap inkább gyengítette ezt az esélyt is.

Azt már említettem: természetes az a folyamat, hogy az országgyűlési választások győztese rövid távon erősödik, a vesztesek meg gyengülnek, főként akkor, ha ezen pártok belügyei kerülnek terítékre. Igaz ez a Jobbiknál, az LMP-nél, és ha nem vigyázunk, igaz lesz a MSZP-nél is.

De igaza van: Budapesten erős üzenet, hogy legyőzhető a Fidesz, még akkor is, ha listán továbbra is a erősek, listán közel negyven százalék körüli az eredményük. Ugyanakkor az ellenzék még erősebb, különösen, ha együttműködik. Ez a tanulság, nem más. Ebben az esetben Budapesten győzni fogunk. Érdemi változás lesz a polgármesterek személyében, és a főpolgármester személyében is.

Ez egy optimista megközelítés abban a megközelítésben is, mintha százszázalékosan hinne abba, hogy lesz ilyen választás, hogy a Fidesz nem nyúl hozzá az önkormányzati rendszerhez.

Ez nem hit kérdése. Közjogi értelemben persze megvan a kétharmada a Fidesznek egy ilyen változtatáshoz, azonban nem tartom valószínűnek, hogy felvállalnának egy olyan társadalmi konfliktust, ami nyilván az Unió rosszallását is kiváltaná. Abban sajnos közel sem vagyok biztos, hogy a közvetlenül választott főpolgármester intézményét nem próbálják megváltoztatni, de nem veszíthetünk időt azzal, hogy elmélkedünk egy olyan kérdésen, amely alapvetően egy embertől függ. Nekünk az a feladatunk, hogy mind a huszonhárom kerületben készüljünk fel, és mindenhol legyen ellenzéki együttműködés.

Van olyan sejtése, hogy a főpolgármester esetében változtatni fognak a választási törvényen?

Nézzük reálisan: a legnagyobb veszélyt Orbán Viktor 2022-es ambícióira egy népszerű, közvetlenül választott ellenzéki főpolgármester jelentheti.

Ráadásul látta a miniszterelnök a budapesti eredményeket…

Igen, látta, és tudja,

ha itt az ellenzéki pártok képesek együttműködni, akkor az számukra önkormányzati választás is vereséget hozhat.

De Orbán ígéretet tett arra, hogy nem nyúl hozzá ehhez a törvényhez…

Igen, számos ilyen megnyilatkozása volt, de azért láttunk mi már karón varjút. Biztosak tehát csak akkor lehetünk, amikor elindul a ’19-es kampány. Nekünk készülnünk kell minden forgatókönyvre. Ha marad közvetlen főpolgármester-választás, akkor is szükséges az ellenzéki megállapodás, vagy ennek hiányában előválasztás. Ha közvetetten választott főpolgármester lesz, akkor is meg kell nyerni a kerületek többségét, így szintén ellenzéki vezetése lehet a fővárosnak. Egy dolog képzelhetetlen el számomra: az, hogy semmilyen főpolgármestere nem marad Budapestnek.

Abból milyen következtetésre lehet jutni, hogy már most felkérte Tarlós Istvánt a folytatásra?

Azt, hogy maguk is úgy látják: fideszes pártjelölttel nincs esélyük, legfeljebb Tarlós Istvánnal. Ő kilenc éve lesz hivatalban, és a elismertsége is magasabb a Fideszénél.

Azt mondta az imént, hogy az ellenzéknek közös jelöltben kell gondolkodnia. Horváth Csaba már jelezte, hogy szívesen indulna, beszélnek Karácsony Gergely jelöltségéről is, akkor most mi várható?

Ha a tárgyalóasztalnál sikerül konszenzusra jutni, akkor az lesz a legjobb megoldás. Karácsony Gergely mindenképpen a szóba jöhető jelöltek között van, mint ahogy Horváth Csaba is. Egy biztos, azt a hibát nem fogjuk elkövetni, hogy a baloldali jelöltek egymás ellen versenyezzenek. Megegyezés tárgyalóasztalnál lehetséges, ennek hiányában az előválasztás is lehet a megoldás. Egyébként mind Karácsony Gergely, mind Horváth Csaba támogatja az előválasztás intézményét.

Június közepén tisztújítás lesz az MSZP-ben. Budapesten egyedül indult, az országos elnöki címért viszont öten mérkőznek. Lehet ebből valamilyen következtetésre jutni?

A verseny demokratikus hagyomány. Magam azt gondolom, hogy olyan elnökre van szüksége az MSZP-nek, aki egyszerre tud erős, szuverén, saját identitással rendelkező MSZP-ben gondolkodni, ugyanakkor fenntartani a szövetséget a Párbeszéddel és széleskörű ellenzéki együttműködést kialakítani.

Önnek megvan a jelöltje?

A magam részéről a budapesti szocialisták véleményét fogom képviselni. Kunhalmi Ágnesnek köszönettel tartozom az elmúlt négy évben végzett munkájáért, országosan a jövőképünk nem mindenben egyezik, de ismétlem: nem személyes véleményt fogok a választáskor képviselni.

Azt szeretném, hogy az új elnök a Fidesz épülő neohorthyzmusával szemben az MSZP Horn Gyula-i örökségét képviselné.

Vagyis vissza kell térnünk ahhoz az értékrendhez, az európaisághoz, patriotizmushoz, konszenzus-kereséshez, amelyet Horn Gyula képviselt.

Konrád György: Én még nem éltem demokráciában

Lendvai Péter

-

2018-02-15

1

Konrád György: Én még nem éltem demokráciában

Real political animal – idézte fel egy külföldi kolléga jellemzését Konrád György Kossuth díjas író, beszélgetésünk ama részében, amikor Magyarország rendszerváltás utáni miniszterelnök jelöltjeit jellemezte. Szerinte Gyucsány Ferenc szeretett a politikában donjuankodni, Orbán pedig, akit sosem szeretett, mindig szélsőséges, kapkodó dolgokat csinált. Konrád, aki magát résztvevő megfigyelőnek nevez, azt is elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy mindig rossz kormányok alatt élt, és, ami most van egy olyan gyorslift, amely levisz bennünket az alagsorba.

Kezdjük egy nagyon banális kérdéssel: milyen a politikai közérzete?

Olyan, mint rendesen. Én nem éltem még demokráciában, csak nagyon rövidke ideig. Még 46-47 táján reménykedhettem, de egy évvel később már világos volt, hogy nem lesz demokrácia. Érdekesnek találtam valamennyire az ’56-ot megelőző éveket, a Nagy Imre korszakot, de nem gondoltam azt, hogy örülnöm kellene. Szóval rövidke korszakok voltak, amikor jól érezhettük magunkat, jó volt ’88-89, például. ’88-ban még kaptam a hátamra gumibotütéseket, de az mégiscsak reményteljes dolog volt. Viccesek voltak a kölcsönös ki hadműveletek. A rendőrök vadonatúj Yamahákkal érkeztek, mire az egyik tüntető fiatalember elkiáltotta magát: borítsuk fel a Yamahákat. Mire a rendőrök, akik újak voltak, meghökkentek, hirtelen nem tudták mit is tegyenek, de aztán megfordultak, feladva a fiatalok kergetését inkább a motorjaikat akarták megóvni. Azt akarom mondani, hogy volt humora a jelenetnek.

Ön gondolom nem a fiatal rendőrök közé tartozott, aki a Yamahát védte, legalább is a gumibotból erre következtetek. Ugyanakkor úgy beszélt a tüntetőkről, mintha azokhoz sem tartozott volna…

Én inkább résztvevő megfigyelő voltam.

De akkor miért kapott verést?

Mert nem volt rám írva, hogy én csak egy öreg megfigyelő vagyok.

Azt mondta, még nem élt demokráciában. Akkor sem érezte annak, amikor a rendszerváltozás környékén ön is erőteljesen jelen volt a változást akarók sorában, mégpedig SZDSZ-esként?

De akkor éreztem. Csakhogy ezek nagyon rövid időszakok voltak.

Legfeljebb a 1998-ig, a Fidesz korszakig beszélhettünk egyfajta demokráciáról.

Bár nem mondhatom, hogy a Horn-korszaktól el lettem volna ragadtatva. Egyébként emlékeztem rá, még 1985-ből; egy fórumot akartunk rendezni, ám ő kijelentette, hogy csak olyan rendezvény lehet, amelyet ők akarnak, és ők engedélyeznek. Arra gondoltam akkor, hogy ni csak milyen kis ember, és hogy keménykedik. Aztán adta alább is, mert a fórum végül összejött, annak ellenére, hogy különböző trükkökkel meg akarták akadályozni. Volt a dologban valami humor is.

Ha egy kicsit előbbre lépünk, és végignézünk az elmúlt közel harminc év miniszterelnökein, ki hogyan jellemezne?

Antall Józsefnek volt eleganciája, végül is úri fiú volt.

Jó tanár volt, és lehetett volna jó miniszterelnök is, de nem érett még meg rá. A környezet sem tette könnyebbé számára a munkát, meg talán már a betegsége is lopódzkodott.

Boross Péter?

Ő nekem kezdettől ellenszenves volt, és az is maradt.

Horn Gyula következett…

Két kis anekdotával tudnám őt jellemezni. Az egyik 1989 februárjában történt, egy filmfesztivál zsűrijében találkoztunk, amelynek ő volt az elnöke, ekkor hangzott el Pozsgay Imre elhíresült mondata, hogy 1956-ban nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Megkérdeztem Horn Gyulát: ehhez mit szólsz?, csóválta fejét: elsiette ezt az Imre, mondta. Mikor kellett volna, kérdeztem. Még ráért volna, válaszolta. Legközelebb szeptemberben találkoztunk, egy olyan megbeszélésen, ahol a téma az volt, milyen legyen majd a demokratikus kormány külpolitikája. Az SZDSZ-től Tamás Gáspár Miklóst, meg engem delegáltak, természetesen Antall József is ott volt. Mindannyian mondtunk mindenfélét, beszéltünk valamilyen közép-európai társulásról, konföderációról, Horn Gyula viszont kijelentette: a legfontosabb célunk, hogy belépjünk a NATO-ba. Hát mindenki csodálkozott ezen. És akkor eszembe jutott

az akkori amerikai nagykövet véleménye, aki azt mondta, amikor Hornról kérdeztem őt, hogy ő egy: real political animal. Vagyis egy igazi politikai, talán úgy fordíthatnám, hogy hiéna.

Úgyhogy tulajdonképpen kedveltem is őt, meg respektáltam, hogy az a szarvasagancs a fején, milyen jól volt hasznosítva… Azt hiszem hülyeségnek tartottam, hogy politikailag leginkább az SZDSZ-szel harcolt, ahelyett, hogy a Fidesszel szemben védekezett volna. Neki, úgy érezte, a fő ellenfele a Kuncze Gábor volt, talán azért, mert az olyan nagydarab…

Ez politikai hiba volt?

Súlyos politikai hiba volt, igen. De hát ki a hibátlan…

Horn után, négy évvel később, jött Medgyessy Péter.

Pech volt az az ügynöki besorolás, D-209-es ügy. Pedig reményteljes volt, hogy egy civil fogja elnyerni a politikai hatalmat. Aztán

hibázott abban is, hogy le akarta mondatni az SZDSZ által delegált gazdasági minisztert, Csillag Istvánt, a pártja viszont nem akarta.

Szóval ez egy felfuvalkodottság volt Medgyessy részéről, mert Csillag értett a dolgához, és nem lehetetlen, hogy jobb közgazdász volt, mint ő.

A D-209 ügyben a legádázabb ellenfele az ön pártja volt Medgyessynek…

Az SZDSZ-esek nyilatkozhattak volna óvatosabban, mert végül is jó miniszterelnök volt. Megfelelt a funkciójának. Még tudott franciául is, tudott viselkedni, mutatós volt, de a hiúsága elragadta. Valamennyi miniszterelnöknek ez volt a baja; hogy funkciójának követelményeit, amelyek némi alázatot is előírnak, nem tudták megtartani, és saját fegyelmezetlen hiúságuknak teret engedtek.

Következett Gyurcsány Ferenc…

Őt szerettem. Eltérően némely politikai barátomtól, akik megbízhatatlannak tartották. Én elmésnek találtam, és azt gondoltam, ez tud a legjobban beszélni. Ő a legintelligensebb, a leggyorsabb eszű. Jó volt a fizimiskája, és az is tetszett nekem, hogy tud élésen fogalmazni. De túlságosan szerelmes volt a pozíciójába. Egy kollégája mesélte, hogy

együtt álltak a vizeldében, és egyszer csak Gyurcsány nagy sóhaj közepette megszólalt: de szeretek kormányozni, mondta.

Mások meg azt mesélték, hogy hiába állapodtak meg abban, hogy egy bizonyos ügyben nem nyilatkoznak másnap délig, de Gyurcsány már délután kettőkor beszélt róla a rádióban… Úgyhogy tud bűvölni, tud donjuankodni a politikában. De egy ilyen lassúvérű országban előbb-utóbb rájönnek, hogy ebben van kóklerség. Ahogy ő is nagyon pontosan ismerte fel a kóklert az Orbánban. Egy politikai szélhámos, mondta róla. Lehet, hogy rokonlelkek. Én sajnálom, mert úgy éreztem, hogy Gyurcsánynak van spontán érzéke a demokráciához. Egy sármör. A népvezéreknek úgy látszik sármörnek kell lenniük. Az ellenfelének, az Orbánnak is megvan ez a tehetsége.

Bajnai Gordon?

Ő tudta mik a helyes intézkedések. Nem hiúskodott, nem alkalmazott demagóg fordulatokat, nem mondott nagyokat. Valószínűleg hallgatott a feleségére, aki nem szerette, hogy a politikában ennyire benne van. És most szépen megvannak Párizsban.

Elérkeztünk Orbánhoz, bár már egyszer jártunk nála, de kihagytuk az első kormányzásának idejét, hogy most egyben jellemezhesse őt.

Nekem nem volt sem akkor, sem most rokonszenves. 1989-ben, a híres Hősök terén elhangzott beszéde nyomán, világossá vált, hogy nem szótartó.

Arra utal, amiről nyilatkozott is már korábban, hogy megígérte, nem fog beszélni az orosz csapatok kivonásáról, de mégis beszélt?

Igen arról. Beszélt és ezzel a hiúsága aratott. Akkor még nem volt rendezve az oroszokkal a távozás. Ő ilyen heveskedő, szélsőséges dolgokat csinált. Emlékszem egy régi beszélgetésre, amikor arról váltottunk szót többekkel, hogy vajon mit lehet várni Gorbacsovtól. A többség azon a véleményen volt, hogy biztató, amiket csinál. Állt ott egy sötéthajú fiatalember, aki megszólalt és a következőket mondta: én nem bízom az oroszokban. Ő volt Orbán Viktor. Mindig becsaptak minket, mondta, mindig ellenünk vannak, az oroszok a mi ellenségeink. Azt gondoltam akkor, hogy vajon miért kell ilyen túlzásokba esni. Nem értettem egyet azzal a politikával sem, hogy diadalmaskodnak az oroszok felett, mert ez még nem volt diadal. Én, aki sokat foglalkoztam az orosz irodalommal, azt is elég világosan láttam, hogy ha szétesik a szovjet birodalom, elég sok orosz ember kerül majd túlságosan is ambiciózus kis nacionalizmusok felügyelete alá. Összefoglalva azt tudom mondani: sosem voltunk Orbánnal barátok.

A saját szerepét hogyan látja, ezalatt a közel harminc év alatt?

Kérem, pontosítsa a kérdését…

Úgy érzem, mintha örök ingadozásban lett volna, mennyire ártsa bele magát a politikába, illetve mennyire maradjon, ahogy ön fogalmazott, résztvevő megfigyelő.

Azt hiszem ez volt a középarányos, ez a részvevő megfigyelés. Persze az ember soha nincs középen, hanem hol erre, hol arra billen. Egyetemi hallgatóként kétszer, vagy háromszor voltam kizárva az egyetemről, vagy éppen az apám miatt, hol azért, mert mondtam mindenfélét. Engem már a középiskolában is kirúgtak a Diákszövetségből, úgy hogy már volt praxisom… Tulajdonképpen elsősorban megérteni akartam a történéseket. Egyszer Japánban kérdezték meg tőlem, hogy mi az én világnézetem. És azt válaszoltam: komprehenzionista vagyok. Tudniillik a megértés embere. A megértés szociológiáját műveltük akkor Szelényi Iván batárommal. Az emberekhez való viszonyomnak is ez az ösztönzője: a kíváncsiság, a megértés. Ezért kérdezgettem mindig is sokat az embereket. Már gyerekkoromban is, apám üzletében az alkalmazottakat, vendégeket. És mindig volt politikai érdeklődésem is. Már gyerekként is. Emlékszem, a második világháborúban imádkoztam a szövetséges csapatok győzeleméért.

Visszatérve a mába, illetve a közelmúltba: tett-e magának szemrehányást azért, hogy esetleg aktívabbnak kellett volna lennie?

Többnyire intuitív döntéseket hoztam. Amikor az egyetemen,’56-ban, szaladgált a Gömöri Gyuri, meg a Hárs Gyuris, hogy srácok, kinek kell géppisztoly, mondtam, igen, nekem is kell. Hogy miért kell? Mert az biztonságosabb, ha van. Aztán otthon volt a rekamiéban. Később meg elástam. Úgyhogy nem voltam én egy olyan végzetes hős. A Pannónia utcában ástam el, gondolom azok, akik ott egy nagy OTP házat építettek, megtalálták. Szóval ezek ilyen döntések.

Azt is mondja ezzel, hogy a politikai aktivitással szemben mindig visszahúzta az íróasztal?

Igen. Hát az az én munkám. A politika nem a munkám, csak belekotnyeleskedem. Én például nem tudok délelőtt elmenni valahova, valamilyen politikai fontoskodás ügyében. Annak idején beválasztottak az SZDSZ Országos Tanácsába, ez a párt volt számomra a legérdekesebb, egy érdekes szociológiai gyűjtemény tárháza volt. Nos, ez a tanács valahogy mindig szombaton délelőtt 10 órakor tartotta a gyűléseit. Én szombaton délelőtt sem a zsinagógába, sem az SZDSZ-be nem voltam hajlandó elmenni. Ilyenkor én kinézek, szívok egy mélyet a tiszta levegőből, aztán leülök az asztalomhoz.

Sose szerette önt a jobb oldal, de nemrégiben, egy rövid ideig szívesen emelte magához, mégpedig azért, mert menekültügyben azt nyilatkozta, amit… Szóval, hogy ne jöjjenek. Megbánta?

Azt gondoltam és mondom is, hogy az ellenőrizetlen, áradatszerű befogadás nem helyes. Általában úgy van – és így volt velünk még a rendszerváltás előtt -, hogy nem demokráciából demokráciába belépni nem akadálymentes, megnézik, ki honnan jön és miért, meglepően nagy anyagot gyűjtenek össze egy emberről, mielőtt megadnák a vízumot. Úgy éreztem, hogy ez a megfontolás nélküli herzlich willkommen, helytálló lereagálása a német bűntudatnak a holokauszt miatt, és értem azt, hogy ez teher rajtuk, a lelkükön van. De azt is láttam, hogy ez nagy beáramlás nem a halál elől futó emberek gyors életben maradási ösztönének a megnyilvánulása, hanem pontosan tudják, hova akarnak menni: Svédországba, vagy Németországba. Nem bolondok. Ebből az következik, hogy nem kötelező nagy tömegben befogadni, mert a kiáramlásnak is megvan a ragályszerű jellege. Emlékszem ennek a pszichózis-szerű hangulatára, ’56-ból.

Nem volt tehát alaptalan az a megjegyzésem, hogy nem kell korlátlanul, és szűretlenül beengedni senkit. Nem egy ostoba kijelentés az, hogy ott kell segíteni őket, ahol élnek, itt pedig csak annyiban, amennyiben reálisan szükségük van rá.

A kritikátlan kizárásról, vagy a kritikátlan befogadásról egyaránt elfogadhatatlan, aki ilyeneket mond, az félrebeszél. Sok kritikát kaptam a barátaimtól emiatt, de vallom akkor is, hogy a nacionalizmus szélsőséges válfaja a nácizmus, a szociáldemokrácia szélsőséges ága a kommunizmus, de megjelent a harmadik szélsőség is, mégpedig az iszlámizmus. Ezek mind elvi okokból hajlandóak ölni. És azok a mozgalmak, amelyek elvi alapon feljogosítják magukat az ölésre, nekem nem szimpatikusak.

Amit most mond, az fakad némiképp a zsidó létből is?

Lehet talán, mert zsidónak könnyebb arra gondolni, hogy sok embert megöltek, csak azért, mert zsidó. Elítélem, és totalitárius rendszernek tartom mindegyiket, mert mind valamilyen ravasz retorikával magyarázza tetteit.

Ravasznak nevezi ezeket a szörnyű tetteket, finoman fogalmaz, ami nagyon illik is önhöz. De mit mond a mai rendszerről?

Orbán udvarol Netanjahunak, és hangoztatja, hogy megvédi a zsidókat. Én azonban, ami most történik, kezdettől antiszemita kampánynak tartottam. Csak azért antiszemita, mert könnyebb a zsidókat megutáltatni, mint a nem zsidókat…

Mert van történelmi előzménye…

Úgy van. Ez egy olyan cipő, amelybe kényelmesen bele lehet tépni. Vissza kell térnem a beszélgetésünk elejére, és ezt most az Orbán időszakkal kapcsolatban is mondom: nem érezhettem Magyarországon egy demokrácia polgári biztonság szabadságát.

Mindig rossz kormányok alatt éltem. Vagy eleve rosszak voltak, vagy gyengék, bizonytalanok és kapkodóak. Én nem szerettem sem a nácizmust, sem a kommunizmust, mindkettőről azt gondoltam, hogy gyorslift bizonyos embereknek felfelé.

És most milyen liftben vagyunk?

Olyanban, amelyik lemegy az alagsorba.

Gyurcsány meglepő mondatai

FüHü

-

2017-10-23

0

Nem ’56, még csak nem is a soron következő választás volt az egyértelmű témája Gyurcsány Ferenc beszédének, amelynek két évforduló is apropóként szolgált. A Demokratikus Koalíció elnöke egyszerre emlékezett meg ’56-ról és a DK október 23.-ára eső – hatodik – születésnapjáról. Közel egy órás beszédében filozófia eszmefuttatások közé ékelt éles és kemény szavakkal megfogalmazott Orbán- és Fidesz-kritika, valamint a DK politikájának mögöttes tartalma kapott nagy teret.

Gyurcsány beszédének a végére tartogatta mondandójának lényegét: „Mi alapvetően baloldalinak, szabadelvűnek, demokratának és polgárinak tartjuk magunkat, kinőttünk a forradalmiságból. Az általunk ajánlott polgári világot apró korrekciók sorozatával szeretnénk megteremteni, nem pedig újabb és újabb rendszerváltozással, forradalommal, hol fülkében hol másutt. Mi lenne ha az lenne a programunk, hogy engedjük élni az embereket, akik úgy szeretnének már élni?”- mondta leszögezve:

„Olyan országot szeretnék, Horn Gyulát parafrazeálva, ahol nem csak meghalni, hanem élni is lehet”.

Sokan, sok mindent szeretnének kidobni a történelem ablakán, van, aki az elmúlt hét évet, van, aki a megelőző nyolc esztendőt, van, aki a rendszerváltás óta eltelt 27-et szeretné eltörölni, de nem lehet mindig újra kezdeni – mondta, hozzátéve:, hogy ugyan azon dolgoznak, hogy legyen kormányváltás, de azt tudni kell, hogy

a 2010 óta eltelt évek, összes, iszonyatos kulturális és társadalmi drámájával itt fognak közöttünk maradni, ránk rakódtak, mint a guanó, vastagon, nem lehet levetni ezt a gúnyát.”

Van, aki a vereségből azt tanulta meg, hogy még keményebbnek kell lenni – mondta, példaként említve – bár néven nem nevezve –, hogy Orbán már olyan kemény, hogy a vigyorgása is vicsorgásnak látszik.

„Én is szenvedem vereséget, na és?”

– mondta, hozzátéve: azt tanulta meg ebből, hogy úgy kell kormányozni, hogy az ország túlnyomó többsége akkor is higgyen a jóhiszeműségben, ha a jogos igényét nem lehet kielégíteni a rendelkezésre álló közösből.

„Ígérni lehet, a kibicnek semmi sem drága, de mi nem kibicek vagyunk, ez a mi hazánk” – szögezte le a választásokra utalva. Azért politizálnak, hogy egyszer megkapják a felhatalmazást a kormányzásra, arra, hogy megvalósítsák, amit gondolnak, s eűzért sem mondanak olyat, ami ugyan csábító, de nem valósítható meg, vagy ha igen, akkor az ára túlságosan nagy lenne.

A Fidesz és Orbán ostorozása

A DK elnöke sokszor percekig tartó filozófiai eszmefuttatásai közé ékelte be Orbán Viktor és a Fidesz kőkemény kritikáját. Mint mondta, a mai Fidesznek már csak a nevében van köze a 88-89-es Fideszhez, annak minden elvével, értékével, politikai felfogásával, orientációjával pontosan az ellenkezőjét képviseli ma, mint alakulásakor.

„Nem üzenek, tényt írok le: a mai Demokratikus Koalíció jobban hasonlít a 88-as Fideszre, mint a mai Fidesz egy hasonló nevű egykori pártra”

– mondott egy feltűnő összehasonlítást.

Semmi a közvetlen az összefogásról

Meglepő módon Gyurcsány nem beszélt a választásokról – csak annyiban, hogy inkább 18-ban, mintsem 22-ben kell legyőzni a Fideszt –; sem a választási összefogásról; sőt a többi demokratikus ellenzéki pártról sem igen. Pontosabban csak annyit, hogy jókívánságait fejezte ki az MSZP-nek amely soha nem látott kihívásokkal néz szembe, s amelynek a DK azt kívánja, hogy politikailag, történelmileg helyes választ tudjon adni a feszítő kihívásokra.

A Jobbiknak odaszólt, de igazából csak a Fidesz-szel foglalkozott.

Orbánt politikai fogollyá kell tenni

Interjúk

Lendvai Péter

-

2017-10-19

1

Még mindig lát esélyt az Orbánt legyőzni képes együttműködés kialakítására Horn Gábor, hajdani SZDSZ-es politikus, ma a Republikon Alapítvány elemző műhely kuratóriumi elnöke. A Független Hírügynökségnek adott interjúban arról is beszél, hogy a legreálisabb cél az lenne, ha koalícióra kényszeríthetnék a Fidesz, az ugyanis politikai fogollyá tenné Orbán Viktort; egy ilyen eredmény után biztos, hogy nem ő lenne Magyarország miniszterelnöke. Horn szerint a miniszterelnök nem véletlenül nevelte ki Vona Gábort, s jött létre ily módon a Jobbik, azt akarta elérni, hogy háromosztatúvá váljon a magyar politikai élet, így tudja ugyanis biztosabban fenntartani hatalmát.

Kibékült Gyurcsánnyal?
Nem vesztünk mi össze. Még a koalíciós államtitkári időszakomat éltük, amikor egyszer felhívott telefonon, hogy ő kiteszi a kormányból Horváth Ágit, én meg kértem, hogy ne tegye, mert akkor az MSZP-SZDSZ koalíciónak vége lesz. Ugye a népszavazáson voltunk túl, és akkor hangzott el az a bizonyos mondat, amit nem a nyilvánosságnak szántam és rosszul is fogalmaztam, mert nem a Ferit, hanem mindannyiunkat elküldtek akkor a fenébe az emberek. Egyébként később maga is elismerte, hogy ez a népszavazás lényegében rólunk szólt, nem is annyira a vizitdíjról.

Azért indítottam innen a beszélgetést, mert talán ez volt a második olyan hiba, vagyis az úgynevezett szociális népszavazás lehetősége – az őszödi beszédet gondolnám az elsőnek -, amely elindította az a folyamatot, amelynek ma is tanúi vagyunk, amely ugye az SZDSZ megszűnéséhez vezetett, illetve ahhoz, hogy ma a szocialista párt romokban van. Ma már ön sem politikus, de elemzőként látja, látnia kell ezeket az összefüggéseket.
Ez ennél bonyolultabb, de az ön által említett jelenségek valóban fontos állomások voltak. Az őszödi beszéddel mi ősszel találkoztunk, bár hallottam róla, a szocialista partneremtől, aki azzal hívott fel, hogy milyen nagyszerű beszédet tartott Őszödön Gyurcsány, úgy fogalmazott, hogy a főnök elmondta élete beszédét. Ennyit tudtam róla és egészen szeptemberig nem is hallottam felőle. Aztán szeptember 17-én délben csörgött a telefonom, Gyurcsány hívott, hogy a rádióban el fog hangzani a beszédének egy részlete, de ne izguljunk, ők kezelni fogják a helyzetet.

Ezek szerint Gyurcsány tudott róla, hogy ez el fog hangzani a magyar rádióban?
Igen, hiszen ezzel hívott fel engem. És megismerve a részleteket, az egész szöveget, nagyon rossz érzéseim voltak. Nem pusztán azért, mert kétszáz ember előtt nem mondunk ilyeneket, mint amilyeneket Feri.

Nem, nekem az volt a bajom, hogy ennek a beszédnek igazában nem volt tartalma. Benne van, hogy elrontottuk, benne van, hogy közös felelősség, de hogy mit kellett volna másként csinálni, az nincs benne. És ez a legnagyobb baja.

De az SZDSZ nem ebbe ment tönkre, hanem mert a megalakulása óta benne volt a kettősség: egy erős liberális vonal és egy erőteljes baloldali, szociálisan érzékeny irányzat. Ez a két különböző világ nagyon nem fért meg egymás mellett. Aztán a Kóka-Fodor vitában kezelhetetlenné vált ez a konfliktus. Ez az ideológia, értékrendbeli, világlátásbeli különbség szétszedte a pártot; az a csoda, hogy ez a párt húsz évig létezett és meghatározó szereplője volt a magyar politikai életnek.

Ha már ezt említi, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az, ami egyben tartja a Fideszt, ahol még azt se nagyon tudjuk, hogy vajon hányféle irányzatot foglalhat magába?
A nagyon-nagyon erős centralizáció. Horn Gyula tudta így egyben tartani az MSZP-t, mert a párton belül egy rendkívül erős centrális erőteret hozott létre. Orbántól részben félnek, részben pedig ki vannak szolgáltatva neki.

Orbán cseréli talán a leggyakrabban az embereit, miközben – és ez pozitív tulajdonsága – gondoskodik a sajátjairól, azokról is, akiket éppen ejtett. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, másoknak nyílik perspektíva, akár fiatalon is.

Szóval Orbán játszik az embereivel. Hadd említsem Pokorni Zoltánt, aki ugye már rég kikerült a fővonalból, de azért szolgálja Orbánt, mert tudja, addig marad polgármester, ameddig azt Orbán akarja… Horn Gyuláról pedig azt mesélik, hogy ha valakivel nagy konfliktusban volt, behívatta magához, és annyit mondott neki: behoztak rólad egy dossziét,, biztos egy szó sem igaz belőle, de én azért ezt el is süllyesztettem, nehogy kiszivárogjon… Szóval azt hiszem, hogy ez a vezérelvű politizálás az ilyen nagy néppártok összetartásához szükséges is. És ebben Horn és Orbán nagyon is hasonlítanak egymásra, nem véletlen, hogy Orbán nagyon tisztelte Horn Gyulát.

Ezzel azt is állítja, hogy ma Magyarországon lényegében nem is lehetne másfajta kormányzás, ezt várják az emberek, és ez veri szét a többi pártot is, mert azok ezt nem képesek felmutatni.
Ezt nem gondolom, inkább csak a nagy néppártok belső működésére igaz. Nem hiszem, hogy az országra is igaz volna; ne felejtsük, hogy bár Orbán nyerte a legtöbb választást, de a legtöbbet is ő bukta el. Sokszor mindenki meglepetésére. Például 2006-ban, amikor az MSZP egyáltalán nem volt felkészülve a kormányzásra, ebből lett aztán a kapkodás. Azt szokták mondani, a Gyurcsányt dicsérve, hogy neki legalább van elképzelése a teendőkről. Ez igaz, csak éppen mindig más. Sokszor előkészítés nélkül, hirtelen ötlettől vezettetve dobott be dolgokat.

A népszavazási bukáshoz vezető vizitdíjat Molnár Lajoshoz szokták kötni, ami igaz is, csak éppen, ő nem akkor, és nem úgy vezette volna be, ahogy ezt Gyurcsány tette.

Sajnos nem igaz az, hogy Gyurcsánynak volt egy olyan stratégiája, ami mögött szerepelt volna egy politikai mező; kapkodás volt, és ez emésztette fel az MSZP-t. No meg persze a 2008-as válság.

A máról szólva: miért van az, hogy bár a közvélemény kutatások szerint az emberek jelentős része kormányváltást akar, mégsem tud kialakulna a sok kisebb pártból egy közös erő, akarat?
Nem tartom az Orbánt zseniális politikusnak. Zseniálisnak azt tartom, aki a nemzet érdekében cselekszik, őt viszont nem ilyennek tartom, de ugyanakkor ügyes taktikus. És, ha már zsenialitásról szóltam, talán ezzel a jelzővel illetném, ahogy és amiért létrehozta a Jobbikot.

Orbán ugyanis rájött arra, hogy ha kétosztatú a politika, azaz van egy erős jobb és egy erős baloldali párt, akkor a váltógazdaság fogja jellemezni a magyar politikát. De, ha háromosztatú a politikai tér, akkor más a helyzet.

Ne feledjük, hogy a Vona-féle jelenséget maga Orbán Viktor hozta létre. Onnan nőtt ki. A Jobbik nem a semmiből jött; 2002-től 2009-ig építkezett. Ennek köszönhetően a Jobbik ott van a vidéki településeken, és tényleg elmegy az Ilonka nénik fáját felvágni. Az LMP például nincs benne a magyar társadalomban. Az egyetlen a baloldalon az MSZP, amely ezt elmondhatja magáról. Ezért veszélyes az út, amin járnak. Nekem nem fáj a szíven a szocialistákért, de ha MSZP belepusztul a részben maga által létrehozott csapdahelyzetbe, akkor nem lesz baloldal Magyarországon. A DK is azért nem tud nagyon növekedni, mert az lényegében az MSZP egy szelete, onnan szakadt ki.

Erre utalt Botka László, amikor arról beszélt, hogy Gyurcsányék nem hoznak új választókat…
Hát a Botka se nagyon tudott. És, ha már itt tartunk: komoly lehetőség lett volna, csak nagyon elrontották.

Botkának nem a pártján belül, vagy a Fideszben kellene keresni a felelősöket, hanem önvizsgálatot kellene tartania, mivel minden létező hibát elkövetett, amit el lehetett. Így lett a várt nagyhercegből kilenc hónap alatt a vesztesek vesztese.

De térjünk vissza Jobbikhoz…
Igen. Azt állítottam, hogy Orbán-termék. És annak a felismeréséből táplálkozik, hogy szükség van egy harmadik pólusra. A Fidesznek ugyanis 2-2.5 millió szavazója van, ami csak akkor elég a győzelemhez, ha hárompólusú a rendszer. Vagyis, ha ma minden Orbán ellen szavazó felsorakozna egy párt mögé, a Fidesznek semmi esélye nem lenne a győzelemre. Orbán viszont azt akarta elérni, hogy a szavazók három felé menjenek, ráadásul a baloldal felaprózottsága miatt még több felé is mennek. Bár ez a jelenség, azaz

a baloldal szegmentáltsága szerintem azzal megszűnne, ha megjelenne a siker reménye.

Ma azért ennyire szétforgácsolt az az oldal, mert egyáltalán nem hisz a sikerben; a pártok inkább hosszabb távon magukat építik. Azt gondolják – hadd utaljak a Momentumra például -, hogy mindenképpen marad a Fidesz, ezért nekik önmagukat kell felépíteniük. De, meggyőződésem, ha azt éreznék, hogy már csak ők kellenének a váltáshoz, beállnának a sorba. Ha viszont így marad, akkor el fog tűnni a baloldal és Magyarországon a jobb és a szélsőjobb fog váltógazdaságot előállítani. Ami azért lenne tragikus, mert Magyarországon – szemben a lengyelekkel – mindig volt erős baloldal, a kutatásaink azt bizonyítják, hogy a választók 35-40 százaléka baloldali kötődésű. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, mindenkinek hinnie kell, a siker lehetőségében. 2014-ben is az volt a baj, hogy hiába ültünk egy asztalhoz, mindenki azon törte a fejét, hogy miben hibázik a másik, mert nem tudunk összefogni, persze a másik miatt. Pedig most is lehetne nyerni. De beszéljünk kevesebbről:

azt megakadályozni, hogy a Fidesz egyedül kormányozzon, abszolút reális elképzelés.

Ez már meg lehet csinálni.

Mert az már ön szerint nyerés lenne?
Óriási nyerés lenne.

Ha koalícióra kényszerül a Fidesz, akkor az azt jelenti, hogy nem Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét.

Olyan ugyanis nem lesz, aki hajlandó lesz meghagyni Orbánt ebben a pozícióban. Egy koalíciós fogolyként működő Fidesz, százszor jobb ennek az országnak, mint amit most látunk. És ehhez nem kell sok. Ha ugyanis a helyi választó megérzi, hogy legyőzhető a Fidesz, akkor hatalomra kerülését meg is fogja akadályozni. Ha 38-40 egyéni választói körzetet elbukik így a Fidesz, akkor nincs többsége, ha meg negyven fölé kerül a szám, már kormányra sem kerül!

Miért csak öntől hallom azt – és a pártok vezetőitől nem -, hogy az a realitás, hogy Orbán Viktort politikai fogollyá kell tenni.
Ha én politikus lennék, én se mondanék ilyeneket, hanem arról beszélnék, hogy győzni fogunk. Ami sajnos nevetséges. Viszont a reális célt kell érzékeltetnünk. Hogy meg tudjunk szabadulni ettől a beteges világtól, amikor az emberek teli vannak egzisztenciális félelemmel a Fidesz politikája miatt. Valahol a késő-kádári korszakot éljük újra. És ez az Orbán velejéig romlott világképéből fakad. Ez a retrográd, erős, bezárkózó, magában létező kompország az ő igazi világképe; ez egyébként arcpirító és szembe kell menni vele. A társadalom azon egyharmadának, amely nem akarja ezt a rendszert és el is megy szavazni, ez elmagyarázható. Annak, hogy ez az ország, egy nyugatiasabb, élhetőbb hely legyen, ennek a gondolatnak vannak szavazói. Azon kell tehát dolgozni, hogy hetven százalék körül legyen a szavazásban résztvevők száma, mert akkor az Orbán már nem tud nyerni.

Ön szerint van arra esély, hogy a szegmentált baloldalból végül egy legyen?
Ehhez az kellene, hogy össze kellene állni a rendszerváltóknak, mert nem igaz az, hogy mindent ki kell dobni, ami eddig történt, ellenkezőleg van mire büszkének lenni; ők alkothatnának egy listát, bár tudom, ehhez az is kellene, hogy Gyurcsány halassza későbbre az MSZP-t szétverő szándékát, a másik oldalon pedig létrejöhetne azoknak a csoportja, akik mindebből nem kérnek, s alkossanak ők is egy listát. A kettő együtt két és félmillió szavazót jelentene. Ez a helyzet még létrejöhetne. Ha ez még sem megy, akkor még mindig jöhet a koordinált indulás az egyéni körzetekben. Hat hónap van, még van idő.

Mennyi esélyt ad ennek?
Ötven százalékot, még mindig.

Címke: Horn Gyula

Azt becsültem Horn Gyulában, ha szorult nyakán a hurok mindig megérezte mit kell tennie ahhoz, hogy levegőhöz jusson. Igaz, nem csak ezért a képességéért ellenségei és ellenfelei által is tisztelt és elismert politikus volt.

Magyarország bizalmat ébresztett maga iránt: elhitetette a nyugat-európai demokratikus államokkal, hogy képesek leszünk a diktatúrát lebontani, és elindulni a többpárti demokrácia útján.

mintha a migrációs és menekült probléma eltérő kezelése volna a forrása annak a mind kritikusabbra forduló konfliktusnak, amely ezekben az órákban kulminál.

„Tehát még egyszer. Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor. Jól érzik magukat, bőven teremnek virágot Budapesten a VIII. kerületben.

Ha valaki persze nosztalgiázik a régmúltról, az 1 forintos lángosról, az 5 forintos sörről, azért ne feledkezzen meg az egyenruhásokról sem, akik a kikapcsolódni vágyók között is, úton-útfélen kérték a „személyazonosságit”

Az Antifa vezérletével vonuló ellentüntető tömeg folyamatosan provokatív szövegeket kántált. Úgy mint: „minden rendőr rasszista”, vagy „a rendőrség és a Ku-Klux-Klan kéz a kézben jár”.

– interjú Hegyi Gyulával, az MSZP frissen megválasztott, egyik új alelnökével

Horn Gyula neve sokszor felmerül a szocialisták között,

önálló, baloldali pólust akart létrehozni,

az MSZP meg tudta szólítani a rendszerváltás veszteseit,

Kunhalmi nem indult, egyedüli jelöltként nyert

Széleskörű szövetségi politikával narancstalanítani akarja Budapestet

Vitákat és a döntések egységes képviseletét akarja elérni

Hisz az MSZP felfelé vezető útjában, váltópárti képességében

Azt a pártelnököt tudná támogatni, aki az MSZP Horn Gyula-i örökségét képviselné

A Fidesz és Orbán ostorozása

Semmi a közvetlen az összefogásról

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA