Kezdőlap Címkék Havasi Bertalan

Címke: Havasi Bertalan

Választ vár az ország Orbántól

A társadalom joggal vár érdemi választ Bárándy Péter jogász, volt igazságügyminiszter szerint arra a kérdésre, hogy pontosan milyen feltételekkel és körülmények között zajlott Orbán Viktor repülőgépes útja a MOL-Vidi FC bulgáriai mérkőzésére. A számlát állítólag Garancsi István üzletember, a szóban forgó labdarúgóklub tulajdonosa állta. Orbán bulgáriai repülőgépes útját az Átlátszó.hu derítette fel egy szélesebb körű oknyomozó írásának a részeként. Hasonló ügyeket másutt politikusok nehezebben úsznak meg.

Forrás: YouTube

„Az ügy részleteit nem ismerem, anélkül jogi álláspontot nem tudok kialakítani” – szögezte le elöljáróban a Független Hírügynökség megkeresésére Bárándy Péter, hozzátéve: éppen ezért az ügynek csak általános megítélésére vállalkozik.

Mint fogalmazott: „Az nem tűnik szerencsésnek, ha egy vezető politikus ilyen mértékű ajándékot fogad el egy üzletembertől, kiváltképpen egy olyantól, akinek az ügymenetében jelentős részt foglalnak el az állami megrendelések”.

Mindenesetre a dolog felvethet  jogellenességet, ez szerinte egészen biztos.

Egy közszereplőtől, aki ráadásul közhatalom gyakorlója, elvárható a magyarázat arról, hogy Orbán Viktor valóban ajándékot kapott-e, illetve ha nem, akkor kifizette-e az utazás ellenértékét, hiszen ez utóbbi esetben egy szolgáltatást vásárolt, ami jogában áll.

Havasi Bertalan a Népszavának azt nyilatkozta, hogy „Az utazások során a focicsapat tulajdonosának vendége, és ugyanolyan módon utazik, mint a MOL-Vidi FC többi vendége. Ez eddig is így volt, és ezután is így történik majd. Mindez a magyar adófizetőknek egyetlen forintjába sem kerül”. Erre Bárándy úgy reagált, hogy „nincsenek Szentháromság-jelenségek: egy üzletember fizette az utat, s az már más kérdés, hogy ez az üzletember történetesen még valamilyen más funkciót is betölt.” Ami pedig a közpénz-nem közpénz kérdését illeti – a volt igazságügyminiszter szerint

az eredetet tekintve persze közpénzről van szó,

de Garancsi vélhetően nem csak állami megrendelésekből él. Egy azonban biztos: a társadalom joggal vár el érdemi választ a kérdésben – szögezte le Bárándy Péter, hozzátéve: az érdemi válasz természetesen lehet tisztázó, de az további kérdéseket vethet fel.

Az Átlátszó hétfőn megjelent oknyomozó írása nyomán kerestük meg Bárándy Péter. A portál arról közölt írást, hogyan használtak Orbán és a kormányzat holdudvarához tartozó oligarchák, állami cégek vezetői az idén nyáron két exkluzív járművet, egy magánrepülőgépet és egy luxusjachtot Európában.

Lefotózták, ahogy Orbán az osztrák lajstromszámú magánrepülőgéppel érkezett haza Budapestre a Videoton bulgáriai meccse után.

Arról is képeket készítettek, hogy ugyanez a gép később Mészáros Lőrinc lányát, és a ZTE futballcsapat tulajdonosát hozta Ferihegyre. Drónvideót készítettek arról, hogy Mészáros üzlettársa, Szíjj László, valamint egy kormánybiztos, és Homolya Róbert MÁV-elnök ugyanazzal a  luxusjachttal hajókázik az Adrián, amin korábban Mészáros Lőrinc pihent. Térképre tették a luxusjacht és a magánrepülő összes eddigi útját, és kiderült, hogy elég sokszor keresztezték egymást, például az elmúlt két hónapban ötször voltak azonos időpontban Rijekában (Fiume).

A kirobbant ügy kapcsán nyilatkozta a Népszavának Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője a fent idézettet, nevezetesen, hogy Garancsi István fizette a bulgáriai kiruccanáshoz a repülőgép bérleti díját. Mint ismert, Garancsi nem csak a foci iránti szeretet miatt áll közel Orbán Viktorhoz – ő a MOL-Vidi FC labdarúgó-csapat tulajdonosa –, hanem óriási állami megrendelések elnyerője cégei révén, a többi között  az építőiparban (Market Zrt.), az ingatlanbizniszben (legutóbb az Andrássy úton vett palotát), vagy éppen a köztéri reklámpiacban (ESMA).

Boldogabb országokban ilyen és hasonló „gyanús” ügyek miatt buknak a politikusok, de legalább a vádemelésig eljutnak a felgöngyölítés során. Egy viszonylag friss – és miniszterelnököt érintő – eset: a rendőrség vádemelési javaslattal továbbította a főügyésznek egy Benjámin Netanjahut érintő nyomozás eredményét, amelyet Orbán Viktor jó barátja ellen azzal a gyanúval indítottak, hogy mintegy egymillió sékel értékben (durván hetvenmillió forint) fogadott el ajándékokat  ő és családjának tagjai.

A politikus elismerte, hogy kaptak ajándékokat, de szerinte ez csupán baráti gesztus volt.

Régebbi, de lemondással végződött Christian Wulff német államfő ügye: a 2010-től e poszton lévő politikus 2012 elején mondott le, miután a Hannoveri Ügyészség – példátlan lépésként – mentelmi jogának felfüggesztését javasolta, amiért 2007-ben, még Alsó-szászországi miniszterelnökként tiltott adományt fogadott el. Emellett a vádak kedvező magánkölcsönről, az állami pénzből fizetett nagyszabású lobbista rendezvényekről és a botrányt kirobbantó Bild című napilap megfenyegetéséről is szóltak.

Nem csak Orbán keveredett most ilyen kínos helyzetbe, helyettese Semjén Zsolt ennél is rosszabbul járt: ő feketén-fehéren le is bukott. Mint mi is beszámoltunk róla, Semjén alkalmanként 4-5 millió forintra taksált svédországi vadászatait – első állításival szemben –  nem az ott élő rokonok fizették, hanem egy bizonyos Farkas József, akinek az érdekeltségébe tartozik több magyarországi hotel. Érdekeltségei – különösen 2010 után – számos állami megbízáshoz jutottak, és több mint 530 millió forintnyi európai uniós forrást is elnyertek.

Semjén svédországi vadászata kapcsán gyűjtött össze azután az Index a nemzetközi színtérről egy csokorra való hasonló ügyet, közte egy japánt (Akira Amari japán gazdasági miniszter hirtelen lemondott, miután gyanús megítélés alá esett egy japán építőipari cégtől kapott ajándék, illetve adomány); s egy mauritiusit (Ameenah Gurib-Fakim elnök egy hitelkártyát kapott ajándékba egy nemzetközi NGO-szervezettől, amelyet ruhák és ékszerek megvásárlására is használt).

Stop Kúria!

A Kúria is beavatkozott a választásokba. Ezt mondta Orbán Viktor magyar hangja, Havasi Bertalan. A miniszterelnök legtöbbször már csak szóvivőjén keresztül érintkezik alattvalóival, vele üzeni meg, hogy mi a véleménye az ország ügyeiről, a migránsokról, és minden másról, ami legalább annyira fontos, mint a Soros György és a civil társadalom elleni küzdelem.

Most a Kúria a soros, ez az a testület, amely Orbán-Havasi szerint azzal avatkozott be a választásba, hogy elvett a Fidesztől egy mandátumot.

A Kúria ármánykodásának fontosságát jelzi, hogy maga a miniszterelnök is megszólalt a Kossuth Rádióban: „Egyértelmű, hogy van 133 mandátumunk, sajnálom, hogy nem 134. Azt az egyet a Kúria egy téves döntéssel elvette tőlünk.” Orbán szerint mindez azért történhetett, mert „a Kúria nem nőtt fel a feladatához.”

Nekünk, akik nem vagyunk miniszterelnökök, csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mi a feladata a Kúriának. (Amihez, Orbán szerint legalábbis, nem nőtt fel.) Józan ésszel úgy gondolnánk, hogy a Kúriának, más bírói testületekhez hasonlóan, az a feladata, hogy őrködjön a törvényesség fölött, és a peres ügyekben igazságos ítéleteket hozzon.

Amúgy mindenki másnak hasonló lenne a feladata, teszem azt, a Polt Péter vezette legfőbb ügyészségnek is. Hogyha valahol törvénytelenséget észlel, azt, hogy megkárosítják az államot, lopnak a közvagyonból, akkor ne mérlegeljen, hogy ki fia-borja az illető, hanem tegye a dolgát. Vagyis, nyomozzon, gyanúsítson, emeljen vádat.

Persze Orbán Viktornak ugyanúgy lehet véleménye a Kúria működéséről, mint bármelyik magyar állampolgárnak. De, ugyanúgy, mint a többi állampolgár, a véleményét ő sem mondhatja el a Kossuth rádióban. Magyarul ezt úgy mondják, hogy az állam nem avatkozhat be a tőle független testületek működésébe, döntéseiket, tevékenységüket nem minősíthetik. Otthon, a vasárnapi ebéd mellett persze mondhatja Orbán Viktor a feleségének, hogy menjen az anyjába a Kúria, mire Anikó válaszolhatja azt, hogy már megint mennyire igazad van Viktor, ezek tényleg nem nőttek fel a feladatukhoz.

De Orbán Viktor nem egy átlagos vasárnapi ebédelő, és a Kossuth Rádió sem a Seggem és Vidéke tájrádió, ahol bármi elhangozhat, mert a tulajdonos felel az ott elhangzottakért, hanem a magyar adófizetők pénzéből – több mint 80 milliárd forintunkba kerül nekünk ez a kis játék – fenntartott közmédia része.

Egy demokratikus országban a miniszterelnök nem nyilváníthat véleményt olyan dolgokról, amelyekhez miniszterelnökként semmi köze.

Milliárdok és jegesmedvék – kampányhét (4.)

Szélsebesen vágtatunk az áprilisi választások felé; immár sorozatunk negyedik részéhez értünk el, azaz négy hetet hagytunk magunk mögött a hivatalos kampányidőszakból. Látható, hogy egyre több leleplezés érkezik, s bár igyekszik a kormánypárt is, ezúttal messze lemarad, egyelőre nem is nagyon talál az ellenzékre ráhúzható erkölcsileg, vagy kriminológiailag elítélhető ügyeket, miközben saját embereit sorba érik a találatok. A leleplező írások közlésében élen jár a Magyar Nemzet, amiből többen arra a következtetésre jutottak, hogy mégis csak vannak „betárazott” dokumentumok Simicska Lajosnál, mi több a Kósa-üggyel már le is dobta az atombombát. Ha így van, akkor a klasszikus utat járja, mellékszereplőkön keresztül lehetetleníti el a vezért.  E heti görbe tükrünk összeállításánál sem akadtak tehát gondjaink, annak ellenére sem, hogy a csütörtöki, március 15-i rendezvényeket követően három pihenőnapot is kapott a politika.

És akkor, íme, az e heti toplistánk:

  1. Kósa Lajos milliárdjai
  2. Gulyás Gergely Kósát védő beszéde
  3. Orbán Viktor fenyegetése
  4. Egy új szlogen: kampánylyukból…
  5. Ki fizeti Semjént?

Kósa Lajos milliárdjai

Ha az ember beüti a Hírkeresőbe a fenti címszavakat, az első adat, ami feltűnhet, hogy 125 ezer bejegyzést regisztrált az oldal. Vagyis ilyen mértékben uralta a hírek világát a volt debreceni polgármester ügye, a csengeri asszony 1300 milliárd forintos örökségének kezelési joga. Az időközben miniszterré avanzsált – némi frakcióvezetői kanyarral közbeiktatva – Kósa kezdetben tagadta az egész kapcsolatot, majd a végén áldozatként mutatta be magát, mint akit becsapott egy egyszerű csengeri háztartásbeli. Az össze-vissza beszéd mellett az is védhetetlenné tette a kormányzat emberét, a Fidesz alapítóját, hogy időközben előkerült egy újabb dokumentum arról, hogy az irdatlan nagy összegből jutott volna nyolcszáz milliócska a Kósa–családnak is, jelesül a már jelentős állami támogatásokból sertéstelepet elnyerő édesanyának is. Szívesen írnám ide, hogy ez tényleg nagyon  szép példája a gondoskodó gyermeknek, a szülőért felelősséget vállaló fiúnak, ha nem lengené be érzületünket az a gyanú, hogy ez az összeg valójában Kósa jutalékául szolgált volna. Nyolcszázmillió. Hm… Szívesen eljátszik az ember a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő maga jutna ekkora összeghez. Meglehet, pitiáner vagyok, de én most az egy százalékának is örülnék.  Valószínűleg ezért nincs se nyolcszáz, se nyolcmillióm…

Gulyás Gergely Kósát védő beszéde

A Fidesz kommunikációs szakembereit zavarba hozta a Kósa-ügy; váratlan kirobbanása nyomán nem tudtak olyan mondatokat legyártani, amelyek hitelesen képesek lettek volna védeni őt. Hogy mennyire nem, arra görbe tükrünk negyedik pontjában még visszatérünk, de mert itt éles harc folyik az előkelő helyezésekért, Gulyás Gergely mondata mindenképpen az előkelő második helyre kívánkozik. A Fidesz új frakcióvezetője – aki, nem mellesleg éppen Kósa Lajost váltotta a funkcióban – azzal igyekezett megmagyarázni elődje 1300 milliárdos tranzakcióját, illetve azt a közben tagadhatatlanná vált tényt, hogy egy csengeri asszony kapcsolta be az üzletbe, vagy csapta be Kósát, párttársa azért esett bele ebbe a csapdába, mert – idézem – „ha a férfiak nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek”. Próbálom megfejteni, mit is takar ez az állítás, vajon mit mondott Kósa, amire ez a kijelentés ráhúzható. De akárhogy csavargatom, képtelen vagyok rájönni. Mi volt az a túlzás, amit a nagy örökséghez jutó, vagy arról álmodó asszony kihozott a miniszterből? Most túlzott Kósa, amikor igyekezett valamilyen magyarázatot találni a történtekre, vagy akkor, amikor elballagtak kettesben a közjegyzőhöz? Esetleg akkor, amikor a nyolcszázmillióról egyeztek meg? Kérem a kedves ifjú Fidesz-frakcióvezetőt segítsen nekem, oldja már fel ezt a dilemmát, az, ami a csengeri hölgy nőiességének számlájára írható? Mert én itt még csak olyan számláról olvastam, ami Kósa családjának jutott volna…

Orbán Viktor fenyegetése

Voltaképpen az a beszéd, amit Orbán Viktor március 15-én elmondott, csak abban az esetben illeszthető ide, ha nem vesszük komolyan. Ha nem vesszük komolyan azt a fenyegetést, amelyet az ünnepinek szánt szózatban hallhattunk a miniszterelnöktől. De vajon lehet-e egy nagyon is komolynak szánt kijelentést, amely a választások utáni erkölcsi, politikai és jogi felelősségre vonásról szólt, üres fecsegésnek tekinteni. Hát persze, hogy lehet, de csak akkor, ha a szónok maga is idézőjelbe teszi, vagy a személye olyan könnyű, hogy semmit nem szabad tőle mellre szívni. Orbánról azonban tudjuk, hogy egyrészt nagyon is végiggondolja, amit mond, másrészt nincs ma nálánál komolyabban veendő személy az országban. Ami egyfelől azt jelenti, hogy van miért rettegni, ha a Fidesz nyeri a választásokat, és újra Orbán Viktort ülteti a kormányfői székbe – ki mást? -, másrészt ennek a passzusnak nincs semmi keresnivalója ebben az összeállításban. De itt van. Reménykedjünk.

Kampánylyukból kampányszél fúj

Erre a mondatra már utaltunk a második résznél. Havasi Bertalan, Orbán Viktor szóvivője szájába adták azt a szlogent; szorgalmas Finkelstein-tanítványok gyárthatták le, a Kósa ügy könnyűvé tételére. Megszokhattuk, hogy a Fidesz famulusai minden helyzetre találnak olyan választ, amellyel vagy elkerülik a választ, vagy elterelik Gyurcsányra, a szocialistákra, az ellenzékre, vagy pedig egészen más témára, például Soros Györgyre.  Most azonban, 1300 milliárd esetében nagyon nehéz ilyen utakat találni, így aztán maga a kampányidőszak tűnt alkalmasnak arra, hogy az állításokat a hazugság tartományába üldözzék. Mert ugye kampányban mindenki mond mindent, mindenki vádolja a másikat, csak azért, hogy gyengítse annak helyzetét.  Itt azonban elég súlyos konkrétumok jöttek szembe a kormányzattal, amelyre már nem illeszthetőek rá a bevált panelek.  Ebbe a kampánylyukba, ha akarja, ha nem beleesett a Fidesz, ott van a mélyén, és bizony nehezen tud onnan kikecmeregni. Ráadásul újabb és újabb dolgok hullanak bele a lyukba, és ahogy most látszik: a sorozatnak áprilisig nem is lesz vége. Ebbe a kampányszélbe bizony könnyen bele lehet betegedni, pláne ott lent, a lyuk hűvösében.

Ki fizeti Semjént?

A svédországi vadászat már bekerült előző heti összeállításunkba is, a miniszterelnök-helyettesnek azóta sem sikerült érdemi magyarázatot adnia az északi kiruccanására. Ettől azonban még nem „érdemelte” volna ki, hogy újra helyet szorítson magának tekintélyes összeállításunkban, de egy-két újabb részlet felbukkanása indokolttá tette ismételt toplistás pozícióját. Megtudhattuk ugyanis, hogy olyan ember finanszírozta a kiváló vadász útját, aki pályázatok útján állami pénzekhez jutott, és bizony kultúr-országokban az ilyesmi egyenlő az adott politikus bukásával. Ehelyett Semjén Zsolt büszkén – vagy bárgyún? – vigyorog a kamerákba, jegesmedve vadászatról beszél, és arról, hogy legközelebb, amerikai vadásztúrájára Bayer Zsoltot is magával viszi, hogy az ellenzéki sajtónak még legyen mivel és kivel támadni őt. Gondolkodom ezen a mondaton: vajon kell-e őt támadni? Vagy untig elegendő, ha hagyjuk beszélni, amivel épp úgy lejáratja magát, ahogy Kósa Lajos. Csak azt tudnám, hogy ebben az esetben mit reagál majd Gulyás Gergely; bár, meglehet, az a jegesmedve, amit lőni akar Semjén egy leányzó…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK