„hangulatkeltés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Vmely közösség hangulatának, (érzelmi) állásfoglalásának, cselekvési hajlamának felébresztése vmely cél érdekében.”
Valami régi propagandaminiszter mondta azt, csodálkozik ugyan rajta, de a tapasztalata szerint, ha sokszor hallják az emberek ugyanazt, előbb-utóbb elhiszik. Ilyen például a 2*2 = 4. Sokan mondják, sokan hiszik. El is gondolkodtam rajta, mi történne, ha a NER lapok állandóan 2*2 = 62-nek írnák sűrűn ismételgetve mindenfelé. Úgy gondolom, a hívők ugyan zavartan vennék tudomásul, hogy a kétoldali hídvégek az istennek sem találkoznak össze azonos szintben a víz felett, nem világítanának a lámpák, nem mennének a villamosok, meg a meccsek végeredménye is bizonytalan lenne, hogy ki lőtt több gólt az első meg a második félidőben, de a polgárok a régi propagandaminiszter elmélete szerint azért előbb-utóbb hozzászoknának. Bánatosan, ám lehiggadva egyensúlyozgatnának az összevissza lábú, fölborulós székeken a ferde asztalok mellett, ahol sohasem jutna nekik pont annyi málnaszörp, mint ahányan vannak, de akkor is megszavaznák Orbán Viktort kétharmaddal, hiszen Viktor népét mindez nem érdekli. Ha ez van, hát akkor ez van, mondják, és nem járnak utána semminek. Mert minek. Megszokták az iskolában, hogy ha onnan fentről, a pulpitusról mond valaki valamit, akkor az úgy van, és ha az ember nem azt írja bele a füzetébe, akkor egyest kap. Punktum.
Ilyen pulpitus például az Origo. Ha arra föláll valaki, és (jó pénzért) ír valamit, akkor az úgy is van. Ha nincs úgy, akkor is úgy van. A Bors, a Vasárnap, a Mandiner, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a stb. ugyanazt írja, ráadásul sokszor, a független lapok meg arról a témáról úgysem írnak semmit, akkor pedig muszáj úgy lennie, mert sokan állítják, és nincsen cáfolat.
- Tehát mától kezdve, anyus, hatvankettő! És meg ne halljam tőled még egyszer, hogy négy! Még felveszi valaki okostelefonnal, és akkor nem vehetünk részt a miniszterelnök urat áldó szentmisén. Mi? … Nem, az nem tilos, imádkozni szabad érte. Akár minden este is.
Lássuk hát az ismétléses módszert. Ahogyan azt az Origo írja:
„Budapest csődben van, de Karácsony szórja a tízmilliókat a cégvezetőknek”.
A cím alatti írás a szokásos módon kelti az ellenséges hangulatot Karácsonyék ellen, a módszert alkalmazva rengetegszer írták már meg ezt, én reagáltam is mindegyikre, és most is ezt teszem. Hogy mások miért nem követik a példám? Azt tőlük tessék megkérdezni. Tehát:
- Budapest nincs csődben. Orbánék persze nagyon szeretnék, ha abban lenne, ezért minden elképzelhető és (kultúrállamokban) elképzelhetetlen módszert megpróbálnak kihasználni, hogy pénzügyi gödörbe juttassák Karácsonyékat. A kultúrállam kifejezés persze ebben a kispolgár-középparaszti, hazugságok uralta, urambátyám világban értelmetlen fogalom.
- A Lánchíd felújításhoz számtalanszor megígért 6 milliárdot sem fizette ki a kormány, és láthatóan nem is fogja, ahogy az elvonások szintjét állandóan emeli, és mindent megtesz, hogy az ócska, kicsinyes bosszúja végre hatásos legyen. Varga állandóan arról beszél, hogy Karácsony ne sírjon az elvonások növelése miatt, hiszen milyen sokkal nő a főváros iparűzési bevétele, csak az inflációról feledkezik meg ugyancsak állandóan, ami egy pénzügyminiszter esetében komoly kérdéseket vet föl. Mármint a szakértelmét illetően. Az mégsem járja, hogy a magyar pénzügyminiszter dilettáns! Az inflációhoz Karácsonyéknak természetesen semmi köze, az egyértelműen az államvezetéshez nem értő, igencsak gyenge képességű FIDESZ csapat működésének az eredménye.
- A pénzelvonáson túlmenően teljes erővel folyik a hangulatkeltés is Karácsonyék ellen. Ehhez igénybe veszik a teljes NER válogatottat, plusz Tarlóst, plusz Vitézyt, azaz ráadásként az összes bukott főpolgármester jelöltet.
- A mai esetben fideszék (ahogy korábban is sokszor, akár ugyanezzel a témával is) az emberek irigységére apellálnak. Ez nem annyira legeslegalja taktika, mint a halálfélelem szavazatokért való meglovagolása (lásd békepárti – háborúpárti), de azért ez is kirívóan prosztó viselkedés. Origo:
„Jóváhagyta Karácsony Gergely a fővárosi önkormányzati vezérigazgatók 2023. évi prémiumainak kifizetését. A baloldali városvezető 200 millió forint kifizetéséről döntött, miközben a főváros csődben van.”
Egyrészt nincs csőd, másrészt, mint tudjuk (már aki), a főváros éves költségvetése 400 milliárd feletti, azaz a kifizetett prémium összege a költségvetés egy százalékának a huszad része. Így aztán se nem oszt, se nem szoroz, hogy kifizetik vagy nem.
A prémiumokat illetően: a fővárosi cégek vezetői csak a fizetésük 72 %-át kapják közvetlenül kézhez, a maradék 28 % a vezetőség által kijelölt éves célok teljesítése esetén jár.
Ezért hívják úgy, hogy célprémium. Ha a célok teljesülnek, a prémium automatikusan fizetendő, azaz Karácsonynak könnyű volt dönteni a kifizetés mellett.
- A prémiumhoz kötött célokat és az összegeket a városházi közgyűlés szavazta meg, beleértve Wintermantel Zsoltot, a FIDESZ fővárosi frakcióvezetőjét, azaz elvileg senki nem szólhatna egy szót sem (a derék Zsolt lapul is), de a legfelsőbb FIDESZ vezérkar most valószínűleg nagyon dühös. Az ország gazdaságilag a bányászbéka szintjén, az EU pénzekre egyre kevesebb a remény – kösz, Viktor – Budapest már megint elveszett, se Szentkirályi visszaléptetése, se az újraszámolás nem jött be, ezért most mindent megpróbálnak megragadni, hogy Karácsonyékba belerúghassanak. A NER lapok azonnal jelentkeztek, hogy „Hapták! Itt vagyunk!”, és már írják is a hangulatkeltő cikkeket a derék Józsi bácsik és Mari nénik részére, hogy mindenki tisztán lássa, mit művelnek mámegin’ a gonosz Karácsonyék.
- A nagyobb hatás érdekében Vitézy is mozgósítva lett. A bukott (nyilván csalódott és dühös) főpolgármester jelölt lelkesen szállt bele a küzdelembe, azaz hát Karácsonyékba. Walter Katalin BKK-vezérigazgató 11 millió 610 ezer forintját pécézte ki, mert úgy látta, ott van támadási felület. A többi premizált személynél ezek szerint nem volt ilyen.
Az első ok, amiért Vitézy a vezérigazgató asszony prémiumát megvonni javasolja, a pulyka ügy. A hölgy egy januári háttérbeszélgetés során azt találta mondani, hogy: a járatritkításról szóló egyeztetésekbe nehéz lett volna bevonni az utasokat, mivel „az olyan, mintha hálaadás előtt megkérdeznék a pulykát, hogy mi legyen vele.” Nagyon csúnya dolog ez, kérem, szegény embereket állatokhoz hasonlítgatni, csak az a baj vele, hogy a hasonlat tökéletesen ül. Azt mutatja be, hogy ha megkérdeznék az utasokat, a válasznál egyik sem egész Budapest érdekét tartaná szem előtt, mint a vezérigazgató asszony, hanem mindegyik a saját érdekét. Ahogy a pulykák is. Egyébként a vezérigazgató asszony nem azt mondta, hogy „ugyanaz”, hanem hogy „olyan”, sőt feltételezte azt is, hogy a pulykák értelmes választ tudnának adni. Aki tehát nem a lényegre figyel, hanem visítozva érzékenykedik, hogy jajjaj, ő nem állat, jajjaj, és emiatt a prémium visszavonását szorgalmazza (mint Vitézy), majd reklamáljon Aiszóposznál meg La Fontaine-nél, mert az állatos példamesék írását ők kezdték, Walter csak folytatta.
Talált persze Vitézy mást is Walter Katalinnál, mégpedig azt, hogy
„ … a BKV vezérigazgatójának célkitűzéseit legutóbb csak akkor fogadták el, amikor már 100% bizonyossággal tudható volt, hogy teljesülni fognak – a 2022-es prémiumkiírás ugyanis december 19-i keltezésű volt. Ez így viszont már nem teljesítménybér, hanem tuti jutalom.”
Mint tudjuk (aki nem, annak most elárulom) a kormány hektikus és a fővárost tekintve dühödten rosszindulatú intézkedései miatt pontos célkitűzéseket mostanában nem nagyon lehet tenni. Ezért szerintem abszolút normális, hogy az egyes területeken működő cégek esetében a célkitűzések véglegesítését csak az utolsó pillanatban lehet megtenni. Vitézynek javaslom, hogy majd akkor reklamáljon, ha már átnézte a 2022-es inflációs adatokat (tekintve, hogy a BKK járművei vagy dízelolajjal, vagy árammal üzemelnek), vagy ha úgy látja, hogy egyáltalán nem volt prémiumfeladat kitűzve, azaz Walter Katalin nem teljesített semmit, mert akkor a „tuti jutalmat” illetően igaza van. Egyébként amit beszél az hülyeség.
Nem irigylem Karácsonyt. A következő öt évben sem.
