Az ENSZ és az amerikai külügyminisztérium javasolja ezt. Az amerikaiak közben a szíriai rezsim katonáit bombázták, miután a kormánycsapatok ismét civilekre támadtak és állítólag vegyi fegyvert is bevethettek.
Az amerikai külügy közleménye szerint az Egyesült Államokat megdöbbentik azok a nemrégiben nyilvánosságra került jelentések, amelyek szerint
az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket alkalmazott.
A közlemény elítélte az egyre szélesebb körű bombázásokat, amelyek az elmúlt 48 órában több tucat civil halálát okozták. A rezsim csapatai civil célpontokat, kórházakat is bombáznak a felkelők által uralt területeken.
Előtte az amerikai hadsereg a szíriai kormánnyal szövetséges csoportokat bombázta, miután mintegy 500 fegyveresük támadást indított Deir-ez-Zór tartományban az ellenzéki erők és a kíséretükben lévő amerikai katonai tanácsadók ellen. Amerikai katonák szerint
a légicsapásokat önvédelemből rendelték el,
és mintegy 100 katonát öltek meg.
A szíriai kormány elítélte a légicsapást.
Amerikai források szerint a kormánycsapatok igyekeznek elfoglalni azokat a területeket, beleértve az olajmezőket is, ahonnan a felkelők kiűzték a dzsihádistákat az elmúlt hónapokban.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet azt közölte:
legalább 58 civil, köztük több gyerek meghalt,
miután a kormánycsapatok a felkelők kezén lévő Kelet-Gútát bombázták. A területet ostromgyűrűbe zárták, az ENSZ szerint súlyos az élelmiszerhiány és hiányos az orvosi ellátás is.
Az ENSZ Biztonsága Tanácsa amerikai javaslatra szavazott meg újabb szankciókat Észak-Korea ellen. Az ország szerint ezek háborús cselekményt és teljes gazdasági blokádot jelentenek.
Az ENSZ BT a legutóbbi észak-koreai rakétateszt miatt hozott újabb szankciókat, amelyeket a kínaiak és az oroszok is megszavaztak. Ezek szerint 90 százalékkal
csökkenteni kell a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek Észak-Koreába irányuló exportját.
A határozat felszólítja az észak-koreai vendégmunkásokat foglalkoztató országokat, hogy 24 hónapon belül küldjék haza valamennyiüket. A cél, hogy megfosszák az észak-koreai rezsimet a vendégmunkások által hazaküldött pénztől. Az eredeti javaslatban 12 hónap szerepelt.
Az észak-koreai külügyminisztérium közleménye szerint az Egyesült Államok retteg Észak-Korea nukleáris erejétől, és
„egyre eszeveszettebbül hozza meg egyre szigorúbb szankcióit az ország ellen, és gyakorol rá nyomást”.
Az ország szuverenitása súlyos megsértésének tartják az újabb szankciókat, „a Koreai-félsziget és a térség békéjét, stabilitását megsértő háborús cselekménynek”. Szerintük az ország fegyverei nem sértik a nemzetközi jogot és védelmi jellegűek. De azt is írják:
„Az Egyesült Államoknak egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (…) atomfegyvereivel képes komolyan fenyegetni az amerikai kontinenst.”
A közleményben a szankciókat megszavazó államokat is megfenyegetik, azt írják nagy árat fizetnek majd.
Irán tűnik győztesnek a Szaúd-Arábiával a Közel-Kelet feletti hegemóniáért vívott csatában. Ebbe persze sokan nem akarnak belenyugodni, és megpróbálják Irán befolyását csökkenteni. Több országban Irán és Szaúd-Arábia közvetett háborút vív már egymással – vagyis egyelőre szövetségeseik csapnak össze, de sokan már azt találgatják, hogy lesz-e ebből nyílt háború a két ország között.
Haszan Róháni iráni elnök Fotó: MTI/EPA/Iráni elnök sajtóhivatala
Az amerikaiak iraki inváziója, majd az arab tavasz forradalmai teljesen megváltoztatták a Közel-Kelet képét. Ezt előbb az Iszlám Állam használta ki, majd a vereségek miatt új stratégiára kényszerülő terrorszervezet visszaszorulásával megnyílt az ajtó Iránnak – annak az országnak, amely mindig is az Öböl-régió feletti vezető szerepért küzdött az arab államokkal.
Nem mindig álltak persze nyerésre: a nyolcvanas években az iraki-iráni háború katasztrofális hatással volt Irán gazdaságára, majd az atomvita miatti gazdasági szankciók korlátozták erősen a gazdaságát. Ennek a 2015-ben megkötött alku vetett véget. Irán politikai befolyása már előtte is folyamatosan nőtt, de azóta ez gazdasági növekedéssel is párosul.
A Geopolitical Futures elemzése szerint Irán erejét nem kell túlbecsülni, de nem szabad alulbecsülni sem. Azt ugyanis ki lehet jelenteni, hogy
a Közel-Kelet romjain most gyakorlatilag háború zajlik, még ha nem is nyíltan, és ennek a háborúnak Irán eddig a nyertese a nagy ellenféllel, Szaúd-Arábiával szemben.
A két állam között a konfliktus nem újkeletű. A hatvanas években, amikor Iránban még a sah volt hatalmon, a két ország az ománi polgárháborúban már szembekerült egymással. A viszony azóta is feszült, ráadásul az 1979-es iszlám forradalom óta Irán rendszeresen fellép a térségben a síiták védelmezőjeként. A viszony tavaly év elején mélypontra került. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Szaúd-Arábiában kivégeztek egy síita papot, válaszul Iránban megtámadták a szaúdi konzulátust.
Az iráni Forradalmi Gárda felvonulása Forrás: Wikimedia Commons
Persze ez csak a szikra volt, ugyanis
az ellentét jóval mélyebb és több rétegű. Egyrészt etnikai: arab államok állnak szemben a perzsa Iránnal. Másrészt vallási: szunniták rivalizálnak síitákkal,
ez a konfliktus pedig közel 1400 évvel ezelőttre megy vissza.
Mohamed halála után ugyanis a muszlimok nem tudtak megegyezni, hogy ki vezesse a kalifátust: az első utód a próféta egyik legrégibb híve, egyben apósa lett, de sokan már ekkor azt mondták, hogy Mohamed legközelebbi férfi rokona, Ali a legitim kalifa, aki a próféta veje és unokatestvére volt. Az őt követőket nevezték el Ali pártjának – ebből jön a síita kifejezés.
Ali végül a negyedik kalifa lett, miután elődjét, Oszmánt megölték – emiatt azonban polgárháború is kitört, amely Ali meggyilkolásával ért véget, és az Omajjád-dinasztia került hatalomra. Ali fia, vagyis Mohamed unokája, Huszein még folytatta a háborút, de 680-ban meghalt a kerbalai csatában – a város azóta fontos síita zarándokhely, az iszlám pedig végérvényesen kettészakadt.
A síiták és a szunniták abban sem értenek egyet, hogy mi számít a vallás autentikus forrásának. Az iszlámban ugyanis a Koránon kívül a szunna, vagyis a próféta cselekedeteinek és tanításainak gyűjteménye is fontos, a két irányzat pedig eltér abban, hogy ezekből mit tekint hitelesnek. További eltérés, hogy a síitáknál az imámok, a vallási vezetők szerepe is nagyon fontos.
Ali Hamenei ajatollah, Irán legfõbb vallási és politikai vezetõje Fotó: MTI/EPA/Szajed Ali Hamenei ajatollah hivatalos honlapja
Az is fontos, hogy
a térségbeli országok egyáltalán nem homogénok, mindenhol jelen vannak síiták és szunniták is.
Irakban például sokáig a szunnita kisebbség nyomta el a többségi síitákat – ez Szaddám Huszein bukásával fordult meg. Szíriában viszont a diktátor, Bassár el-Aszad a síitákhoz sorolható alavita kisebbséghez tartozik.
Újabb feszültségforrásként pedig még ott az olaj is, amelynek kitermelését jórészt Szaúd-Arábia ellenőrzi.
Iránnak ugyan van választások útján hatalomra kerülő elnöke, de hatalmát a vallástudósokból álló Őrök Tanácsa korlátozza, az állam első embere pedig a legfőbb vallási vezető, az ajatollah: Ali Hámenei. Óriási a befolyása a névleg a hadsereghez tartozó, valójában teljesen önállóan működő Forradalmi Gárdának is. Ennek feladata a rendszer fenntartása, de hírszerzési tevékenységet is végez, valamint gazdasági ága is van. A gárda különleges egységének parancsnoka, Kászim Szulejmáni az egész Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb embere.
Az iraki-iráni háború óta Irán elkerülte a nyílt konfliktust másokkal, szövetségesekre támaszkodott inkább, hogy céljait elérje. Ez látható most is. Négy olyan országot kell kiemelni, ahol a két nagyhatalom, Irán és Szaúd-Arábia közvetlenül szembekerült egymással az utóbbi időben:
Libanont,
Szíriát,
Irakot,
Jement.
Libanonban Irán nyerő helyzetben van: a 2016 decemberében megalakult kormányban komoly a Hezbollah befolyása, amely a Reuters elemzése szerint soha nem volt olyan erős, mint most. A Hezbollah pedig Irán legfontosabb szövetségese, az iráni Forradalmi Gárda segítségével alakult meg 1982-ben, hogy harcoljon az izraeli-libanoni háborúban – és azóta is támogatja az irániak és a velük szövetséges szíriaiak érdekeit.
Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetõje Fotó: MTI/EPA/Nabil Mounzer
A jelenlegi elnök, Michel Aún az ő szövetségesüknek számít, Szaúd-Arábiának ráadásul Szaad Haríri miniszterelnök lemondatása sem sikerült – a kormányfő visszavonta korábbi lemondását.
A sok országban a terrorista szervezetek listáján szereplő Hezbollah segített több iraki síita milícia létrehozásában, valamint kulcsszerepe volt abban, hogy Aszad hatalmon tudott maradni Szíriában.
A szervezet 1500 embert veszített a harcokban, több fontos vezetőt is. Szíriában ölték meg például Musztafa Badreddint, a katonai főparancsnokot, aki bombaszakértő is volt, és sokan a modern terror atyjának tartották, az ő ötlete volt ugyanis, hogy terroristák egyszerre több helyszínen hajtsanak végre összehangolt merényleteket. Kulcsszerepe volt abban, hogy a szervezet jelentősége folyamatosan nőtt, emellett az ENSZ szerint ő koordinálta a Rafik Haríri libanoni miniszterelnök elleni 2005-ös merényletet, miközben gyakorlatilag szellemként élt.
Ugyanakkor a Hezbollah komoly harci tapasztalatokat szerzett Szíriában, hiszen nem csak az irániaktól, hanem az oroszoktól is tanulhattak.
A Hezbollah tüntetése Fotó: MTI/EPA
Szíriában ugyanúgy szembekerült egymással Irán és Szaúd-Arábia: utóbbi ugyanis a mérsékelt szunnita lázadókat támogatta, az utóbbi hónapokban azonban, az iráni és orosz támogatás miatt, nem tűnik úgy, hogy Aszad elvesztené a hatalmát.
Iránnak Irakban is komoly befolyása van:
egyrészt a síiták vezette kormány miatt, másrészt mert rengeteg a síita milícia, amelyek közül több a Forradalmi Gárda közvetlen irányítása alatt áll, és a hadseregben is sok az iráni tanácsadó, akik gyakorlatilag egész osztagokat irányítanak.
Jemenben az irániak a síita húszi lázadókat támogatják, akikkel nem bír a Szaúd-Arábia vezette koalíció. A húszik ugyan nem tudták elfoglalni az egész országot, de a lázadást sem sikerült leverni, sőt, néhány napja a húszik a rijádi repülőtérre lőttek ki rakétát – amiért a szaúdiak persze azonnal Iránt okolták.
Vagyis:
az irániak gyakorlatilag győztek Libanonban, győzelemre állnak Szíriában és Irakban, és lassan kivéreztetik a szaúdiakat Jemenben.
Ráadásul a Katar elleni bojkott aláásta az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot – amiből megint csak Irán profitált.
Ráadásul esnek az olajárak, ez feszültséget is okoz Szaúd-Arábiában, amiből reformokkal próbál a vezetés menekülni. Csakhogy az új trónörökös, Mohamed bin Szalman lépései a Foreign Policyt egyenesen arra a leszámolássorozatra emlékeztették, amelyet Michael Corleone hajtott végre a Keresztapa első részében – kérdés, hogy ugyanannyira sikeres lesz-e.
Mohamed bin Szalman Forrás: kremlin.ru
Az viszont biztos, hogy Szaúd-Arábia rájött arra, hogy az irániak növekvő befolyásának megállításához külföldi segítségre lenne szüksége. Már csak azért is, mert a két ország most limitált, úgynevezett proxy-háborút vív egymással, és Szaúd-Arábia erejéből önállóan legfeljebb ennyire is futja, Jemenben is az derült ki, hogy nyílt háborúra nem lenne képes.
van esély arra, hogy nyílt háborúig erősödjön a konfliktus:
az irániak ugyanis mindenáron meg akarják védeni elért eredményeiket, Mohamed bin Szalman kiszámíthatatlan, és az iráni szövetségesek sem irányíthatók teljesen – a húszik és a Hezbollah is tehetnek olyat, amivel Irán amúgy nem értene egyet, és provokálhatnák Szaúd-Arábiát, ez is látszik a rakétatámadásból.
Szövetségesként Szaúd-Arábiának elsősorban Amerika és, még néhány éve is elképzelhetetlen módon, Izrael jöhet szóba. Az már nyílt titok, hogy
Szaúd-Arábia és Izrael között tárgyalások vannak
– de az eredmény kérdéses, a palesztin ügynek ugyanis szimbolikus jelentősége van, bármennyire is fontosabbnak tartják Szaúd-Arábiában a közös ellenség, Irán megállítását. Az izraeli vezérkari főnök, aki nemrég, korábban szintén elképzelhetetlen módon, nyilatkozott is egy szaúd-arábiai lapnak, a szaúdi kollégájával együtt vett részt egy washingtoni konferencián, ahol meg is beszélték, hogy meg kell állítani Irán előrenyomulását.
Az iráni Forradalmi Gárda tagjai Forrás: Wikimedia Commons
Az Izrael létét el nem ismerő Irán Szíriában nem csak urániumot akar bányászni, hanem támaszpontokat is létre akar hozni, Izrael viszont nagyon ellenzi, hogy Irán megvesse ott a lábát, néhány napja bombáztak is egy ott épülő iráni támaszpontot. Ha azonban tényleg ki akarják űzni őket az országból, az még komolyabb összecsapásokhoz vezethet.
Izraelnek ráadásul a Hezbollahhal is közvetlen konfliktusa van, a terrorszervezet többször támadott izraeli célpontokat vagy rabolt el izraeli állampolgárokat, és a céljai között szerepel, hogy megsemmisítse Izraelt: több ezer rakétát állomásoztat a déli határ közelében. Ugyanakkor vezető izraeli biztonsági források szerint
nem akarnak háborúba keveredni Libanonnal és a Hezbollahhal,
így az együttműködés a szaúdiakkal egyelőre inkább a hírszerzésre korlátozódik.
Azon is sok múlik, hogy az amerikaiak hogy állnak majd Iránhoz. Az biztos, hogy az USA hiába visel 2001 óta háborút, most sincs koherens közel-keleti stratégiája. Évekig túlságosan is el voltak foglalva Irán nukleáris terveivel, és nem foglalkoztak azzal, hogy az ország politikai befolyása egyre jobban nő.
Most viszont a Foreign Policy szerint már több jele van, hogy ők is hajlandóak tenni valamit: James Mattis védelmi miniszter bejelentette, hogy maradnak amerikai katonák Szíriában az Iszlám Állam visszaszorítása után is, Mike Pompeo CIA-igazgató pedig azt üzente, hogy ha Irakban amerikai érdekeltségeket támadás ér, azért Iránt fogják felelőssé tenni.
Szaúd-Arábia azt a stratégiát is választhatja, hogy egyesével gyengíti Irán szövetségeseit:
arra már ő és szövetségesei is felszólították állampolgáraikat, hogy hagyják el Libanont, ezt követhetik akár gazdasági szankciók, a végén esetleg bojkott Libanon ellen, plusz a nemzetközi nyomás növelése.
Csakhogy ez a stratégia már a szaúdiak szerint Iránnal túl jó viszonyt ápoló Katarral szemben sem jött be. A jemeni háború és az ottani humanitárius katasztrófa pedig pont a szaúdiak nemzetközi tekintélyét rombolja.
Jemeniek egy szaúdi bombázás után megsemmisült épület romjai között Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab
Két tényezőről azonban nem szabad elfeledkezni a régióban: az egyik Törökország, amely szintén szeretne fontos szerepet magának. Most ugyan együttműködnek Iránnal a kurd függetlenségi törekvések miatt, de a Geopolitical Futures szerint a törököknek hamarosan választaniuk kell a kurd kérdés és a hosszabb távú stratégiai kérdések között.
Másrészt pedig ott vannak még mindig a szunnita dzsihádisták, akik a síita Iránt szintén ellenségnek tekintik.
Észak-Korea egyre növeli csapásmérő erejét és ez veszélyes irányt vehet- hangsúlyozta Jim Mattis hadügyminiszter Szöulban. „Sosem fogadjuk el, hogy Észak Korea nukleáris hatalom legyen!”- erősítette meg a régi washingtoni alapelvet.
Ugyanakkor Jim Mattis tábornok jelezte: nem akarnak háborút! De gyorsan hozzátette: ha Észak Korea nukleáris csapással próbálkozna, akkor masszív ellencsapással kell számolnia! Azt nem fejtette ki, hogy ez pontosan mit jelent. Donald Trump korábban kijelentette, hogy ebben az esetben
az USA eltünteti Észak Koreát a térképről.
A szavak háborúja tehát tovább folytatódik Washington és Phenjan között. Közben pedig mindenki tudja, hogy az ifjú diktátor nem fog leállni : atomhatalommá akarja tenni Észak-Koreát. Azt gondolja, hogy így egyenrangú félként tárgyalhatna Donald Trumppal a Fehér Házban. Az USA egyelőre hallani sem akar erről…
Közben Kína és Oroszország azt tanácsolja Trumpnak: tárgyaljon Észak-Koreával. Csütörtökön Trump telefonon beszélt Hszi Csinping elnökkel. Először is gratulált neki ahhoz, hogy a kommunista párt kongresszusán újjáválasztották. Szóba került Észak Korea is. Később erről Trump annyit mondott, hogy Kína segíti a válság megoldást, de Oroszország inkább hátráltatja.
Trump szemmel láthatóan még nem tudja, hogy miképp kezelje az észak-koreai problémát, de hamarosan kezdődő ázsiai körútja során kiderül majd: mit akar az USA a világnak azon a részén, melyet Obama korábbi amerikai elnök a huszonegyedik század legfontosabb régiójának nevezett.
Hivatalosan ma ért véget az iraki kormány által indított kétnapos hadművelet: a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az Iszlám Államtól. Ez viszont korántsem járt véráldozatok nélkül.
Szerdán reggel az iraki kormány bejelentette, hogy az iraki kormányerők teljes ellenőrzésük alá vonták azokat az iraki területeket, ahonnan az elmúlt három évben a kurd erők kiszorították az Iszlám Államot. Vagyis az iraki hadsereg az elmúlt két napban fennhatósága alá vonta a Dijála, Kirkuk és Ninive tartományokat. Közben
több ezer civil menekült el az irakiak által elfoglalt területekről,
mivel tartottak az esetleges bosszútól vagy a fegyveres erők atrocitásaitól.
Az iraki hadvezetés jelentése szerint az észak-iraki kurd fegyveresek, azaz a pesmergák, részéről semmiféle ellenállásba nem ütköztek és harc nélkül kivonultak a térségből. Csakhogy más beszámolók szerint nem mindegyik csoport volt hajlandó feladni a megszerzett pozícióit. Az el-Mahmúdíja nevű faluban törtek ki először fegyveres összecsapások, amikor kurd fegyveresek nem akarták átadni az iraki-szíriai határon lévő Rabia határellenőrző pontot.
A nap folyamán pedig a moszuli gátnál vívott harcokban tízen haltak meg. A fegyveres incidens a gátnál lévő katonai őrhelynél robbant ki a pesmergák és Hasd es-Saabi (Népi Mozgósítási Erők) síita ernyőszervezet harcosai között, és legalább három órán át tartott. Végül a pesmergák feladták a pozícióikat és kivonultak a térségből.
A Hazafias Unió (PUK) elítélte a pesmergák „megfutamodását” és arra szólította fel a kurd kormányzatot, hogy közösen szálljanak szembe az iraki hadsereggel. Ugyanakkor
a kurd vezetés nem akar súlyos konfrontációba keveredni az iraki kormánnyal.
A Pesmerga Minisztérium közölte, hogy a az iraki-kurd fegyveres erők közötti határ ismét ott fog húzódni, ahol a tavalyi moszuli offenzíva elindítása volt.
Hétfőn az iraki haderő Haider al-Abádi miniszterelnök parancsára offenzívát a vitatott hovatartozású Kirkuk tartományban. Már ezen a napon a legtöbb pesmerga csoport visszavonult az iraki hadsereg és a síita milíciák közeledésére, de néhol összecsapások és tüzérségi párharcok zajlottak.
Kiverték az Iszlám Államot a szíriai Rakkából, a tulajdonképpeni fővárosból, négy hónapig tartó ostrom után.
A várost a mérsékelt szíriai ellenzéki erőket tömörítő Szíriai Demokratikus Erők foglalta vissza, amelyet az amerikaiak is támogatnak, amelynek a kurd milícia is a tagja.
Rakkát 2014-ben foglalta el az Iszlám Állam,
itt tervelhették ki az európai terrortámadásokat is.
Idén a másik fontos, a dzsihádisták kezén lévő várost is visszafoglalták, az iraki Moszult, szintén több hónapig tartó ostrom után.
Azt egyelőre nem tudni, hogy az Iszlám Állam vezetősége, köztük Abu Bakr al-Bagdadi hol van.
Ugyanakkor felszínre kerülhetnek a szövetségesek közti ellentétek is. Irakban például a kormánycsapatok és a kurdok a háború küszöbére kerültek.
Szíriában pedig tovább folyik a háború
az oroszok és az irániak által támogatott diktátor, Bassar el-Aszad, valamint a mérsékelt és az iszlámista lázadók között – hiába szorul vissza az Iszlám Állam, utóbbi csoportba még így is több szervezet tartozik.
A 2011 óta tartó háborúban már legalább 400 ezren meghaltak, és több millió embernek kellett elmenekülnie.
„Az USA közvetlenül tárgyalhat Észak Koreával”. Erről beszélt Tokióban John Sullivan amerikai külügyminiszter-helyettes miután találkozott a japán diplomácia vezetőivel.
Ezt megelőzően Észak-Korea ENSZ képviselőjének a helyettese bejelentette: a koreai félszigeten
olyan feszült a helyzet, hogy bármelyik pillanatban kitörhet egy atomháború.
Dél Koreában már megkezdték a lakosság felkészítését egy nukleáris háború túlélésére. Szöul mindössze negyven kilométerre van a két Koreát elválasztó fegyverszüneti vonaltól.
Észak-Korea diktátora állítólag azt szeretné elérni a nukleáris fegyverkezéssel, hogy Washingtonban komolyan vegyék és Donald Trump tárgyaljon vele a Fehér Házban. A washingtoni hivatalos álláspont az, hogy a tárgyalások addig nem lehetségesek amíg Észak-Korea le nem állítja nukleáris és rakéta kísérleteit. Donald Trump már többször katonai megelőző csapással fenyegette meg Észak-Koreát. Az amerikai külügyminiszter, Rex Tillerson ugyanakkor azt hangsúlyozza: az USA továbbra is diplomáciai megoldást keres. Ezt tanácsolja Amerikának Oroszország és Kína is. Ha Amerika valóban kész a közvetlen tárgyalásokra, akkor az változtathat a válság kezelésén.
Washingtonban viszont el kellene dönteni: milyen javaslatokkal üljenek a tárgyalóasztalhoz Észak-Koreával, melynek ambíciózus ifjú diktátora,
Kim Dzsongun négyszemközt szeretne tárgyalni az amerikai elnökkel a Fehér Házban.
Donald Trumpnak egyelőre esze ágában sincs az ifjú diktátor fogadása, de az amerikai külügyminiszter-helyettes tokiói bejelentése azt mutatja: az Egyesült Államok minden megoldást figyelembe vesz, mert mindenképp szeretne elkerülni egy nukleáris konfliktust, melynek következményei beláthatatlanok lennének az egész világra nézve …
Iraki csapatok hatoltak be hétfőn a kurdok uralta Kirkuk városának központjába, a biztonsági szolgálatok szerint elfoglalták a tartományi székhely kormányzósági épületét.
Kurdok elleni harcra készülő iraki katonák Fotó: MTI/EPA/Murtadzsa Latif
Ahogy korábban írtuk, tüzérséggel lőtték egymást a kurd és iraki erők a kurdisztáni ellenőrzés alatt álló Kirkuk városánál. Az iraki csapatok később elfoglalták a repülőteret is – saját állításuk szerint egyetlen puskalövés nélkül.
Az iraki katonák és az őket támogató síita milíciák
a Kirkukhoz közeli olajmezőket akarják elfoglalni,
ezzel reagálva a kurdisztáni függetlenségi népszavazásra. A síita milíciák hírhedtnek számítanak, kegyetlenségük az Iszlám Államéval vetekszik – a kurdok pedig többségében szunniták.
A városban aztán levonták az iraki mellé áprilisban kifüggesztett kurd lobogót, így csak az iraki zászlót lehetett látni. Úgy tudni, hogy más, kurdok által uralt területeken is kitűzték az iraki zászlót.
Az iraki különleges erők katonái katonai járművekkel és rendőrökkel hadállást vettek fel a belvárosban.
Az iraki kormány szerint a csapatok előrenyomulása lényegében nem ütközött ellenállásba, és sürgette a kurd pesmerga harcosokat, hogy működjenek együtt a rend fenntartásának érdekében.
Az iraki biztonsági erõk tagjai Kirkuk közelében Fotó: MTI/EPA/Murtadzsa Latif
Az autonóm Iraki Kurdisztán természeti kincsekért felelős minisztere, Asti Havrámi elrendelte az olajkitermelés folytatását, miután az rövid időre megszakadt.
Az olaj világpiaci ára a hadműveletek hírére megugrott.
Bár az olajban gazdag Kirkuk tartomány hivatalosan nem része az iraki kurd autonóm területnek, ott is megtartották a szeptember 25-i függetlenségi népszavazást. Az iraki kormány válaszul gazdasági és jogi szankciókat hozott, hogy elszigetelje a kurd területeket.
Kirkukot egyébként korábban az Iszlám Állam szállta meg, és a kurd harcosok foglalták vissza.
Irakban sokáig csak a pesmergák tudtak ellenállást kifejteni a dzsihádistákkal szemben, ők állították meg előrenyomulásukat.
Törökország, ahol (Szíriához és Iránhoz hasonlóan) jelentős kurd kisebbség él, bejelentette, hogy mindenfajta együttműködésre kész a bagdadi központi kormánnyal annak érdekében, hogy felszámolja a kurd függetlenségi mozgalmat.
“Trump úgy kezeli a politikát mint egy valóság show-t, elvezethet így a harmadik világháborúhoz!”
Így foglalta össze véleményét az Egyesült Államok elnökéről az egyik legbefolyásosabb republikánus szenátor, aki korábban elszántan támogatta Donald Trumpot. Most viszont a szenátus külügyi bizottságának elnökeként kiosztotta egykori barátját, akinek hamarosan nyilatkoznia kell az iráni nukleáris egyezményről. Október 15 a határidő, ameddig Donald Trump eldöntheti, hogy szerinte az Iránnal megkötött egyezmény megfelel-e az USA nemzeti érdekeinek.
Twitteren most gúnyosan ezt üzente az őt bíráló szenátornak:
de hisz te hoztad nekünk az iráni egyezményt!
Ez nem igaz, miért állít hazugságokat az elnök?! Mindenki tudja, hogy valótlanságot ír Twitteren mégis hagyják!- válaszolt a szenátor. Bob Corker ugyanis nem támogatta az Iránnal megkötött nagyhatalmi egyezményt, de amikor már megszületett, akkor nem is ellenezte. Ezért lehetett belőle törvény, mert hozzá hasonlóan néhány mérsékelt republikánus támogatta ebben az Obama kormányzatot.
Washingtonban biztosra veszik, hogy Donald Trump kijelenti majd: szerinte az USA-nak ki kell lépnie az iráni egyezményből! Pedig az amerikai hadsereg vezérkari főnöke figyelmeztetett rá, hogyha az USA ezt megteszi, akkor olyan presztízs veszteség éri, ami felbecsülhetetlen. Ki fog ezek után szerződést kötni velünk?- tette fel a kérdést az amerikai vezérkari főnök. Azzal, hogy Trump az egyezmény ellen dönt, még nem történik semmi. A döntést a washingtoni kongresszusnak kell meghoznia. Minthogy a szenátus külügyi bizottságának elnöke Corker szenátor, akivel Trump most összecsapott, ezért egyáltalán nem biztos, hogy a saját pártja támogatja majd az elnököt a döntésében.
Az is lehet persze, hogy Trump eleve ezzel számolt: így ő megőrizheti az arcát hiszen gyakran nyilatkozott az iráni egyezmény ellen, a szenátorok és képviselők pedig- az amerikai érdekek valóságos figyelembevételével- szépen megerősítik a nukleáris egyezményt, mely megakadályozta azt, hogy Irán nukleáris hatalommá váljon és így felboruljon az amúgy is kényes egyensúly a Közel Keleten.
Az Együtt idézi a Közép-európai Egyetem közleményét, melyben azt írják, hogy a kormány és New York közötti tárgyalások sikere után megállapodtak a New York-i Bard College-dzsal, így a CEU oktatási tevékenységet végezhet a társult intézmény kampuszán az USA-ban.
Ezzel megfelelnek az oktatási törvény márciusi módosításának, azaz a lex CEU-nak.
Az Együtt felfoghatatlannak tartja azt az ostoba háborút, amit Orbán Viktor művel még mindig a CEU ellen. Egy megbélyegző, kirekesztő, törvény helyett olyan megoldásra lenne szükség, amely az egyetem létét és szabadságát nem veszélyezteti.
Az oktatási törvény módosításával előírt feltételeknek már megfelel az egyetem, ezért éppen ideje, hogy kapituláljon a Fidesz-kormány, befejezze az alapvető európai értékeket szembeköpő háborúskodását, levegye a kezét a magyar felsőoktatásról, és tiszteletben tartsa annak autonómiáját.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
