Kezdőlap Címkék Gyurcsány

Címke: gyurcsány

Politikai (h)arcképcsarnok – 2. Kósa Lajos, az 1300 milliárd forintos ember

Egy sokak által talán elfeledett, ám a maga idejében meglehetősen necces történettel kezdenénk Kósa Lajos portréjának felvázolását. Azzal a13 évvel ezelőtti esemény felidézésével, amelyet a köznyelv annak idején vakondokozásnak hívott.

2005. júniusában, amikor Sólyom Lászlót köztársasági elnökké választották, Kósa Lajos Debrecen polgármestere volt. A cívisvárosban előbb Mr. 10, majd utóbb Mr. 20 százalékként ismert – az elnevezések eredetét a sajtópereket elkerülendő csak privát üzenetben áruljuk el – a köztársasági elnökválasztáskor megmentette a Fidesz becsületét.

Emlékezetes, hogy a Fidesz akkor Sólyom Lászlót jelölte, míg a kormányzó szocialisták az akkor házelnökként funkcionáló Szili Katalint. A választás nagyon szorosnak ígérkezett, minden szavazat számított és ebben a helyzetben

Layer József képviselő, a Fidesz hajdúhadházi embere, máig tisztázatlan körülmények között a szocialisták jelöltjére, Szili Katalinra szavazott volna.

Azaz, szavazott is Szilire, de a szavazólapot már nem tudta bedobni az urnába: Kósa Lajos ugyanis utolérte a Joe bácsinak becézett kollégát, s még mielőtt az idősebb frakciótárs valamilyen meggondolatlanságot elkövethetett volna, kiragadta a kezéből a szavazólapot.

Ezt követően Joe bácsi, Kósa Lajos díszkíséretében, új lapot kért, és másodszorra már sikeresen oldotta meg az elsőre nehéznek tűnő feladatot: a megismételt szavazásán Sólyom Lászlóra szavazott, és ezzel az ügy, annak rendje és módja szerint el is intéződött.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Joe bácsi utóbb azt mondta a sajtónak, hogy egy évvel korábban egy agyérgörcs következtében az egyik szemére majdnem teljesen megvakult, gyógyszert kell szednie, ám a nagy választási zűrzavarban nem volt még ideje a napi adagját magához venni, ezért nem látott rendesen.

Joe bácsinak szerencséje volt. Kósa ugyanis karjánál fogva odavezette a bizottsághoz, közösen eltépték a szavazólapot, és újat kértek helyette. Az önzetlen Kósa még abban is segített a kis híján rosszul szavazó társának, hogy melyik karikába írja az ikszet.

Kósa Lajos és a nők

Herényi Károly a legbunkóbb magyar politikusnak nevezte Kósa Lajost. Kósa azzal verte ki a biztosítékot az akkor még az MDF-ben tevékenykedő politikusnál, hogy a Playboy című folyóiratban Dávid Ibolyáról a következőket nyilatkozta: „ugye mindenki észrevette, hogy általában ferdén tartja a fejét. Szegénynek volt egy súlyosabb autóbalesete. Na most, az embernek az a benyomása, amikor nézi, hogy ez a ferdén tartott fej a gondolkodó ember póza…pedig nem az.”

Kósa különös viszonya a női nemmel nem csupán Dávid Ibolya kapcsán érhető tetten. Amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök – akkoriban sokak által felemlegetett és szövegkörnyezetéből kiemelt – nyilatkozatában az öregecske feleségek lecserélésnek lehetőségéről beszélt, Kósa Lajos nem mulasztotta el megjegyezni: „képzeljük el, amint Dobrev Klára egy fiatal, kigyúrt testű kertészlegénnyel enyeleg.”

Ezen gálánsnak csak módjával nevezhető modor ellenére 2008-ban Kósa Lajos Magyarország legnépszerűbb politikusa volt. (Igaz, Sólyom László holtversenyben).

Kósa párton belüli népszerűsége már Orbán Viktornak szemet szúrt.

Nem is ok nélkül: akkoriban olyan híresztelések is lábra kaptak, hogy Kósa egy Orbánnal szembeni centrum szervezésén buzgólkodik.

„Kósa elvtárs jó elvtárs“ – mondta Orbán az ő és a debreceni polgármester közötti állítólagos vetélkedésre utalva. Vicces megjegyzésének szánta, de állítólag Kósa nem tudott felszabadultan nevetni rajta.

Huti, tuszu, stüszi..

Kósa Lajos több mulatságos nyilatkozatával is kiemelkedik politikustársai közül. Azt is mondhatnánk, hogy megnyilatkozásaival színesíti az egyre sivárabbá és mosolytalanabbá váló magyarországi közéletet.

2014 novemberében például a fémkupakok áfájáról tartott eligazítást a sajtó munkatársainak, alig fél évvel később pedig a parlament rendészeti bizottság elnökeként elemezte a geopolitikai konfliktusokat.

Amit 2016 januárjában mondott, az nem volt ennyire mulatságos. Ekkor derült ki, hogy Kiss László akkori úszókapitány múltjában egy igen sötét és dicstelen folt éktelenkedik: Kiss és társai a hatvanas évek elején megerőszakoltak egy lányt az uszodában. A fél évszázad múltán előásott ügyből hatalmas botrány lett, s nemcsak Kiss László, de az úszószövetség akkori elnöke, Gyárfás Tamás – neki egyébként mostanság más bajai is vannak – is távozni kényszerült.

Kósa Lajos ebben a kérdésben a következőket tartotta fontosnak a közvélemény tudtára adni: „..az élsport velejárója az erőszak, a futballpályáról sem viszi el a rendőr azt a játékost, aki belerúg a másikba. Még akkor sem, ha az illető a földön fekszik.”

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ezzel a kijelentésével Kósa Lajos nem lett igazán népszerű, sokan vannak ugyanis, akik azt gondolják, hogy az élsportnak nem „velejárója” az erőszak, legföljebb mellékhatása. Az élsport „velejárója”, és lényege is egyben a tehetség, a szorgalom, a teljesítmény.

A politika világa az, ahol, ha nem is megengedett, de megszokott a sportszerűtlenség.

Kósa Lajos, talán mert felismerte, hogy nyilatkozataival nem mindig aratott osztatlan sikert, 2016-ban azzal az ötletével állt elő, hogy szabályozni kellene a sajtótájékoztatók rendjét és csak arról kérdezhessék az újságírók a politikusokat, ami a sajtótájékoztató témája.

Derűsnek tűnő, bohókás történetek ezek, amelyek Kósa Lajossal kapcsolatban időről időre felmerültek. Mintha egy bohókás, hedonista hajlamokkal megáldott honfitársunk mulatságos mindennapjaihoz asszisztálnánk. Pedig a felszín alatt igen komor mélységek lapulnak.

Kósa mama malacai

2017. májusában például az volt a téma, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség elutasította a hivatali vesztegetés gyanújával tett feljelentést, vagyis nem kezdtek nyomozni

Kósa Lajos tárca nélküli miniszter felesége gyanúsan alacsony áron vásárolt

cége ügyében. Kósa felesége egy évvel korábban mindössze hatmillió forintért vette meg a Tócó-Pece Kft.-t, úgy, hogy a cég eszközállománya korábban 140 millió forintot ért. A miniszter azzal védekezett, hogy a Tócó-Pece az eladás előtt hirtelen eladósodott, ezért lehetett ilyen olcsón megszerezni.

Idén januárban pedig kiderült, hogy Kósa Lajos 82 éves édesanyja vásárolt magának egy fél sertéstelepet. Az idős asszony egyébként nyugdíjazásig védőnként, majd bölcsődevezetőként dolgozott. De úgy látszik, Kósa néni még ehhez is értett: nem csupán megvásárolta a fél sertéstelepet, de rögtön utána még tőkét is emelt. Nem is keveset: egyik évről a másikra 47 ezer forintról 67 millióra duzzadt a telep törzstőkéje

2018. márciusában pedig robbant az 1300 milliárd fontos botrány, ráadásul úgy, hogy kiderült: hogy nem csak Kósa édesanyja, de neje is érintett a rejtélyes csengeri örökség ügyében. Elképzelni is nehéz, hogy mennyi pénzt, 1300 milliárd forintot örökölt – állítása szerint – egy csengeri asszony, aki Kósa Lajos szíves közlése szerint őt bízta meg a hatalmas összeg kezelésével. De nemcsak neki jutott volna jutalék a pénzből, a közjegyzői okiratok szerint édesanyja a 800 millió forintos ajándék kedvezményezettje – igaz, első körben még Kósa felesége, Porkoláb Gyöngyi nevére szólt a papír.

A Svájcban elfogott és őrizetbe vett, csengeri örökösnőként elhíresült, Szabó Gáborné és Kósa Lajos több éves kapcsolatáról a sajtó nem kormánypárti része bőségesen beszámolt. A Független Hírügynökség is többször írt a témáról, például ,   itt, itt, és itt, az akkor még szabadlábon lévő Szabó Gáborné is egyedül nekünk nyilatkozott a hihetetlenül sok pénzről, valamint Kósa Lajossal való kapcsolatáról…

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az 1300 milliárd forintos balhé sok volt a Fidesznek. különösen a választási kampány hajrájában nem jött jól Orbán Viktor pártjának, hogy egyik illusztris politikusa ekkora balhéba keveredett. Kósa Lajost ezért a kampány utolsó periódusában jegelték, kampányrendezvényeit lemondták és gyakorlatilag teljesen eldugták a nyilvánosság elől. Az elővigyázatosságnak meg is lett az eredménye: az akkor még tárcanélküli miniszterként ténykedő Kósa hozta a kötelezőt, és Debrecenben megnyerte pártjának a választást.

A renoméja azonban nem állt helyre. Orbán Viktor megvált egyik legbotrányosabb alkalmazottjától, és közölte, hogy negyedik kormányában nem tart igényt miniszteri szolgálataira.

Kósa Lajos legújabb, lapzártánkkor érvényes megbízatása szerint a Fidesz 2019-es önkormányzati választási kampányának a vezetője. Hogy ez most, 2018 első felében mit takar? Amit biztosan tudunk: azt, hogy Kósa Lajosra jelen állás szerint nem számít a párt. Kellett neki egy hely, ahol nem tud nyilatkozni és nyilvánosan kárt okozni.

A gyanú és árnyéka

Vad egyeztetési láz tört ki az ellenzék soraiban. A megbeszélés kezdeményezője Szél Bernadett arról a stratégiáról akar az ellenzéki pártokkal egyeztetni, amelyet a még meg sem alakult parlamentben alkalmaznának.  Az eseményen mindenki ott volt: az MSZP, a DK, a Párbeszéd, és a Jobbik képviselője is, korábban egyébként hasonló ötlettel a szocialisták is próbálkoztak.  A zárt ajtók mögött zajló tárgyaláson az LMP társelnöke – a választások után két héttel – azt igyekezett a baloldali pártokban tudatosítani, hogy a jövőben a választókért kell dolgozni, illetve nem egymással, hanem a Fidesszel kell megküzdeniük. A hivatásos véleménymondók viszont azonnal emlékeztettek arra a „történelmi” bűnre, amelyet az LMP közvetlenül a választások előtt követett el azzal, hogy a fővárosban nem léptette vissza öt jelöltjét. Ha ezt megtette volna, akkor ma nincs a Fidesznek kétharmada, s az ellenzék sem marad teljesen eszköztelen parlamentben. Ez lett volna az igazi ellenzéki stratégia.

Ennek hiányában kitört a botrány az LMP-ben, de a mai napig nem azt kívánják tisztázni, hogy a választási véghajrában Szél Bernadett miért csak látszategyeztetéseket folytatott az ellenzék többi pártjával, s miért nem követelt kölcsönösen előnyös visszaléptetést.  Ha ugyanis a társelnök valódi egyezséget köt, akkor Orbán Viktor ma nem teljhatalmú ura az országnak; nincs alkotmányozó hatalma, nem nevezhetné ki ismét legfőbb ügyésznek Polt Pétert, nem lenne befolyása a Kúria új elnökének kiválasztásában sem, s nem dönthetne személyesen az idén kinevezendő alkotmánybírákról.  De ezt a hatalmi centralizációt nem akadályozta meg az LMP, ehelyett fegyelmi eljárást kezdeményezett az ellen a Hadházy Ákos ellen, aki az ellenzék jobb választási eredménye érdekében – talán nem a párt belső szabályzatának megfelelően – még időben visszaléptetett volna néhány ellenzéki jelöltet.

A többit már tudjuk, illetve az egészről fogalmunk sincs. Ugyanis Hadházy azért nem tudta a győzelemre esélytelen jelölteket visszaléptetni, mert a párt főtitkári teendőit ellátó Sallai Róbert Benedek az erről szóló javaslatot nem terjesztette a döntéshozó elnökség elé. Sallai ugyanis úgy vélekedhetett, hogy a „komcsik” erősödése nagyobb probléma, mint a Fidesz kétharmada. Ezért Schiffer András társaságában százmilliós kártérítési perekkel fenyegette meg a visszalépni akaró LMP-s jelölteket.  A kilátásba helyezett eljáráshoz Sallai pont azt az ügyvédet, Schiffer András kérte fel, aki feltehetően megfogalmazta ezt az alapszabályt, s aki regnálása idején egyébként szintén ellenzett mindenfajta együttműködést a baloldallal.

Az esetről nemcsak Hadházy nyilatkozott, de állítását az LMP más vezetői is megerősítették szerkesztőségünknek. Természetesen Schiffer és Sallai nyilvánosan cáfolják a történteket, de aki a politikát figyeli mégiscsak azt látja, hogy a Sallaival lefolytatott vita után kórházba viszik Hadházyt.  Az LMP pedig viselni kényszerül azt a bélyeget, amely kijár azoknak, akik tudatosan, vagy sem: kétharmados hatalomhoz juttatták Orbán Viktort. Miközben győzelmet ígértek, hisz az utcákon még látható művészi fotókon Szél Bernadett sejtelmesen és diadalmasan mosolyog: „most mi jövünk!” A plakátokat rövidesen lekaparják, de vele nem tűnik el az LMP-ben csalódott szavazók bizalmatlansága.

Ugyanis aligha lehet hitelvesztés nélkül Orbán Viktort teljhatalomhoz juttatni, s közben ellenzéki együttműködésről kerekasztalokat szervezni. A politika kulisszatitkait jól ismerő Herényi Károly a közelmúltban azt írta, hogy Schiffer egykori pártjának az a szerepe és küldetése, hogy az Orbán által kitalált centrális erőteret egyben tartsa. A nemzetközi hírű szociológus professzor, Szelényi Iván pedig azt nyilatkozta: ha az LMP nem létezne, akkor minden bizonnyal ezt írná fel az orvos Orbán Viktor számára. Az LMP azt csinálta, ami a Fidesz számára fontos. Persze Orbán nélküle is nyert volna, de ehhez az LMP nagyon jól bedolgozott. Mások pedig azt jósolták, hogy a párt zokszó nélkül elvállalná a koalíciós fél szerepét, ha a Fidesz kisebbségben maradna.

Mindez persze legfeljebb látszat, de olyan látszat, amely földig rombolhatja az LMP hitelét.
A pártvezetés is érezheti ezt a veszélyt, azért is siethetett Szél Bernadett mielőbb tárgyaló asztalhoz hívni az ellenzéki pártokat, hogy igyekezzen ellenzéki arculatot adni a pártjának.
S közben persze gyakran elhangzik az is, hogy az LPM eddigi teljesítményét visszaigazolja, hogy létezése óta idén érte el a legjobb választási eredményt.  Ami így nem igaz, mert az idei választásokon az LMP a szavazók 7.1 százalékának a szavazatait kapta, a 2010-es voksoláson pedig 7.48 százalékot gyűjtöttek be. Az végképp nem világos, hogy ezzel az eredménnyel, hogyan akar kormányozni a párt, ha nem koalícióban. Emlékeztetőül érdemes felidézni, hogy korábban az LMP visszautasította az alakuló Új Pólus formáció együttműködési ajánlatát is.

Pedig az LMP az egyik legkreatívabb, legharcosabb ellenzéki pártnak látszik, s ehhez a múltja is hitelt adhatna.  Hisz Hadházy és párttársai az elmúlt egy évben élesen támadták a vitatott paksi atomerőmű bővítését, s vele az Orbán-Putyin kapcsolatot. Leleplezték a kormány, vagy a kormányközeli oligarchák milliárdos csalásait, Farkas Flórián visszaéléseit, az OLAF jelentés nyomán feltárták az Elios ügy részleteit, s vég nélkül sorolhatnák Szél Bernadett büntetéssel is járó parlamenti akcióit.

Ugyanakkor nehéz elfelejteni, hogy az LMP elnökeként Schiffer András még 2009-ben segédkezet nyújtott a Fidesznek, és az akkor hatalomba készülő Orbán helyett feljelentést tett Sukoró ügyben. Ezzel segítette a Gyurcsány kormány elleni akciót – Császy és Tátrai ügyét – a politika felszínén tartani. Vagy amikor hiányzott a Fidesz kétharmada, akkor az LMP közreműködésével választottak alkotmánybírákat, ami lehetne józan, politikai döntés is. Ámbár annak fényében nehéz ezt hinni, hogy Tusványoson, Szél Bernadett viccelődve küldte el Soros Györgyöt melegebb éghajlatra. És most már ebbe a sorba illik az is, hogy az LMP a 2018-as országgyűlési választáson kétharmadhoz segítette a Fideszt. Legalábbis ez a látszat. Emiatt egyre nehezebb elhinni, hogy lehet más a politika.

MSZP: csontritkulás és demencia

Nem is tudom, honnan kellene nekifutni egy olyan elemzésnek, amely arra vállalkozik, hogy a Magyar Szocialista Párt állapotát, elmúlt esztendei állapotát akarja vizsgálni. Eleve már azt nehéz tisztázni, mi is ez a párt ma? Hiszen huszonnyolc évvel ezelőtti alapítása, gyenge parlamenti jelenléte után hihetetlen felfutás következett (1994), hogy aztán onnan kezdve csak lefelé vezessen az útja. És ez akkor is így van, ha az 1998-as vereség után – amely a Fidesz és a Kisgazda Párt összeborulása nélkül – győzelem lett volna -, némiképp váratlan sikerek következtek, kétszeri kormányalakítással, de végtelen megosztottsággal. Mondhatjuk: utoljára Horn Gyula volt képes uralni ezt a pártot, ami nem azt jelenti, hogy ő képes volt egységet teremteni, inkább csak annyit: a különböző irányokba menő pártot, a szanaszét húzó embereket képes volt olykor uralni. De már Horn Gyula regnálása alatt – és ez ma látható csak igazán – elindult a szétesés, már akkor felfedezhettük annak nyomait, aminek a végeredményét a legutóbbi választás mutatta meg igazán.

Az MSZP, már 1994-ben, megfeledkezett arról, hogy hálózatát építeni, működtetni, fejleszteni kell; igazán akkor hitte el magáról, hogy újra hatalmasra nőve kezében van az egész ország. Hát nem volt. Mert miközben a Fidesz rájött arra – főként 2002-es veresége nyomán -, hogy csak akkor lehet sikeres, ha országos hálózatot épít, megveti a lábát a legkisebb településen is, addig a szocialisták saját nagyságuk bűvöletében elrévedve a belső hatalmi rendszer megszilárdításán dolgoztak. A megyei vezetők a saját státus quo-jukat őrizték, a fővárosiak, a különböző áramlataikon keresztül pedig a dominanciára törekedtek – egymással szemben.

Erre a múltbéli kalandozásra csak azért volt most szükségünk, hogy jól lássuk: az MSZP elfáradása, a belső küzdelmek, helyezkedések kiváltotta eróziója nem most kezdődött; hiba lenne az elmúlt néhány évben látottak alapján ítélkezni. A folyamat tehát 1994-ben kezdődött, és bármily furcsa: Gyurcsány felbukkanásával erősödött tovább. Ő volt az, akire sosem tekintettek úgy, mint ős-szocialistára, olyanra, aki azonos kultúra részeként emelkedett a párt élére. (Ezt a kultúrát tessék sajátosan értelmezni, sem hely, sem tér nincs arra, hogy ezt itt és most bővebben kifejtsük, s arra főként nem, hogy megfejtsük. Elégedjünk meg annyival: ennek a pártnak igenis van egy sajátos szubkultúrája, egy olyan belső világa, ahol a párton belüli háborúk megvívása mindig fontosabb volt, a külső politikai ellenfél legyőzésénél, vagy finomabban: feltérképezésénél.)

Ezek az önsorsrontó háborúk is vezettek oda, hogy 2010-re egy végtelenül legyengült formáció hagyta maga mögött a nyolcéves kormányzást, amely kormányzás két miniszterelnöki bukást is magával hozott (Medgyessy, Gyurcsány), és amely még megosztottabbá tette a pártot. Ekkorra az MSZP végképp elszakadt a tömegektől, és bár magára még mindig nagy pártként gondolt, a valóság azonban azt mutatta: hívei könnyedén állnak át más pártokhoz, akár például a szélsőséges nézeteiről elhíresült Jobbikhoz. Újabb és újabb elnöki próbálkozások jellemezték az időszakot; nem tudott – talán nem is lehetett – egy olyan személyt találni, aki legalább annyira képes uralni a tagságot, mint Horn Gyula. A megosztottság, a különböző irányzatok immár nem ideológiai különbségeket jelentettek, nem a nép-urbánus, vagy éppen liberális-plebejus törésvonalat jelentették, hanem személyi háborúkat. Amely személyi háborúk is folyamatosan változtatták formájukat, kiterjedésüket éppen a pillanatnyi érdekek voltak a meghatározóak.

Mindezen jelenségek együttese eredményezte azt, hogy 2014-re, az ismételt kétharmados fideszes győzelem időszakára, még a legnagyobb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe az MSZP, de valójában érzékelhető volt, hogy a lejtőn nincs megállás. Főként azért nincs, mert ehhez szükség lett volna a zsugorodás tényének felismerésére, elismerésére, ugyanakkor az építkezés megindítására. Ez azonban nem történt meg, a belső háborúk megmaradtak, legfeljebb annyiban terjedtek szélesebbre, hogy immár az ellenségek közé soroltatott az időközben MSZP-t elhagyó, önálló pártot alapító Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is. (Most látható csak igazán, hogy az MSZP és a DK nem tudott külön-külön új híveket toborozni, a régi tagság osztódott meg, s nézett gyűlölettel a másikra.) Ennek legélesebb képviselője Botka László lett – róla bővebben megemlékeztünk már a Párbeszédről szóló elemzésünkben -, aki egészségesnek látszó küldetését azzal kezdte, hogy Gyurcsány Ferencet akarta elűzni a szocialisták – értsd: az összefogás – közeléből. Pedig Botka választása, miniszterelnök-jelöltté tétele biztató lépésnek tűnt; sikeres polgármesterként, a vidéket jól ismerő politikusként jó eséllyel indult a sikeresebb szereplés felé. Bár azért legyünk óvatosak: azok a törésvonalak, amelyek át, meg átszelik ezt a pártot, viszonylag csekély esélyt kínálnak, bárki számára. Ezzel együtt a Botka-féle koncepció, a tisztább baloldaliság fordulata, egy másik sikeres polgármester  – Tóth József – maga mellé emelése, megfelelő koncepciónak tűntek ahhoz, hogy egy erőteljesebb MSZP vágjon neki a 2018-as választásnak.

Ebből aztán semmi nem valósult meg. Nem valósulhatott meg már azért sem, mert az erők egy részét felőrölte a felesleges küzdelem az összefogásért, a közös lista, közös miniszterelnök-jelölt, az egy jelölt a Fidesz aspiránsával szemben megvalósításáért, a másik részt pedig elvitte a Botka eltávolításáért folytatott bozótharc. Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy elkerülhető lett volna, pusztán azt jelezni: kilenc hónap úszott el úgy, hogy egy lépést sem sikerült előre tenni, sőt: a nyilvánosság másról sem hallhatott, mint ennek a megosztottságnak a különböző jeleiről. Nem folyt továbbra sem építkezés, ezzel szemben szinte visszafordíthatatlanná vált a lépülés. Nem térünk ki most olyan epizódokra, amelyek akkoriban azért uralták a nyilvánosságot: a Lattmann-féle futamra, vagy a Botka-éra utáni Gyurcsánnyal folytatott vitákra sem. Mert ugyan ekkorra már az MSZP bizonyult az ellenzéki oldalon a legrugalmasabb pártnak, ő mutatta magát a legnyitottabbnak, ez a nyitottság azonban inkább tűnt már inkább kontraproduktívnak, mint hasznosnak. (Jellemző, hogy a DK-val folytatott tárgyalásokat is a legrosszabb, pillanatban sikerült lezárni, akkor, amikor a DK a legerősebbnek mutatta magát, messze erősebbnek, mint amit az áprilisi végeredmény visszaigazolt. Ezért aztán a szocialisták egy sor olyan helyet adtak át a DK-nak, ahol a még meglévő, valamelyest erősnek nevezhető beágyazottságukról is lemondtak, csalódást, kiábrándulást okozva helyieknek, és ezzel egyszersmind kikapcsolva őket az eredményesebb kampányból.)

Ebből a perspektívából nézve súlyos vereségnek tekinthető Karácsony Gergely megjelenése az MSZP-lista élén. Egy kisebb párt vezetőjeként érkezett oda, s bármily rokonszenves politikusként lehetett őt bemutatni a közvélemény előtt, a belső elégedetlenséget csak átmenetileg volt képes csillapítani. Ma ugyan az a hivatalos kánon a szocialista párton belül, hogy Karácsony importálása jót tett a pártnak, nélküle még ez az eredmény sem született volna – csaknem minden közvélemény-kutató tíz százalék alá mérte őket -, önmagában a tény, hogy már nem találtak a vezetésre szocialistát, lefelé húzta a párt megítélését.

Nagy kérdés, hogy ezek után merre indulnak tovább. A szerény parlamenti jelenlét, ráadásul az a változatlanul létező hit, hogy a Fidesz befolyása elég erős a pártra, a vidéki hálózat szinte teljes lenullázódása nem kínál jó terepet a felemelkedésre. Még akkor sem, ha a lehetőség adott volna. Adott volna, hisz Budapest egyértelműen elutasította a Fideszt, egyéni képviselői szinten mindenképpen. Amiből viszont az következik, hogy csakis a hiteles embereken keresztül, és innen Budapestről indulhat meg a fejlődés, ha egyáltalán létezik még visszaút. A hamarosan sorra kerülő választásról egyelőre csak annyi hírlik, hogy a pécsi Tóth Bertalan látszik befutónak az elnöki posztra, arról azonban semmi információ, hogy mi a tényleges elképzelés a párttal: arccal a 2022-es megszűnés felé, vagy tovább az 1994-es úton.

Ez a tétje a kongresszusnak, és ez a tétje a mai magyar baloldalnak. Ma nehéz nem észlelni a csontritkulást, de ha e mellé még egy kis demencia is párosul, vagyis elfelejtik bevenni a csontokat erősítő gyógyszert, akkor mindannyiunk fölött győz az Alzheimer: elfelejtjük, hogy valaha létezett egy kormányzóképes MSZP.

Lemondott a DK vidékpolitikusa

0

A következő országgyűlésben a Demokratikus Koalíció 9 fős frakcióval vesz részt.

Hajdu László a XV. kerületben, Oláh Lajos az VI-VII. kerületben, Varju László Újpesten szerzett mandátumot. A párt ma azt közölte, hogy a listán mandátumot szerző 6 képviselő közül hárman, Molnár Csaba, Niedermüller Péter és Ara-Kovács Attila a listán utánuk következőnek adják át mandátumukat.

Így a DK frakcióját, a már felsorolt egyéni győztesekkel együtt a következők fogják alkotni: Gyurcsány Ferenc, Varju László, Vadai Ágnes, Oláh Lajos, Hajdu László, Székely Sándor, László Imre, Gréczy Zsolt, Arató Gergely.

A DK közleményben tudatta, hogy „miközben a vidék Magyarországa lett az Orbán-kormány rombolásának egyik legnagyobb kárvallottja, és látva, hogy ennek az elmúlt években közösen sem tudtunk gátat szabni, és a vidéki szavazók zömét az Orbán-rendszerrel szembenálló ellenzék mögé állítani,” Nagy-Huszein Tibor, a Demokratikus Koalíció alelnöke, vidékpolitikusa megbízatásáról lemondott.

Kampányzárók a mozgósítás jegyében

Megtartották a kampányzáró rendezvényeiket a pártok – s habár nagy volt a várakozás, hogy elhangzanak –  elsősorban az LMP-vezetők részéről – bejelentések visszaléptetésekről, ez nem következett be. Újdonság tehát nem volt, a pártok vezetőit egyetlen cél vezérelt: a mozgósítás.

 

Gyakorlatilag egy időben, pénteken délután tartották meg kampányzáró gyűléseiket a pártok: először a Demokratikus Koalíció, majd az MSZP-PM, illetve az LMP, és a Fidesz is. Ez utóbbi nem Budapesten, hanem Székesfehérváron.

Székesfehérvár, 2018. április 6. A Fidesz központi kampányzáró rendezvénye MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Orbán Viktor – a tudósítások szerint – a szokatlanul békülékeny hangnemet ütött meg, de azért az üzenete nem változott:  „Sorsdöntő választás következik. Egy hazánk van, nincs másik. El akarják venni az országunkat. A migránsokat nekünk kell eltartani. Két jövő közül kell választani: az egyiket Soros jelöltjei kínálják, a másikat a Fidesz és a KDNP jelöltjei képviselik”.

Budapest, 2018. április 6. A DK kampányrendezvénye Budapesten MTI Fotó: Balogh Zoltán

Gyurcsány Ferenc tőle megszokott kemény szavakkal ostorozta Orbán Viktort a DK kampányzáróját. Többször is közvetlenül megszólította őt, például akkor, amikor azt mondta: „Miniszterelnök úr, nem börtönt akarunk az országból, hanem szabad hazát, hát nem érti?”. Hozzátette: nem azért akarnak kormányváltást, hogy átneveljék az országot, kormányozni azért kell, hogy mindenki önmaga lehessen.

Budapest, 2018. április 6.
Az MSZP-Párbeszéd kampányzáró rendezvénye MTI Fotó: Mohai Balázs

Karácsony Gergely az MSZP-PM közös miniszterelnök-jelöltje az MSZP budapesti rendezvényén a többi között elmondta, hogy készen állnak arra, hogy a demokratikus ellenzéki pártokkal, a DK-val és az LMP-vel közösen kormányozzon. Az állampolgárokhoz szólva emléketetett arra: „Egy ember van, akitől Orbán Viktor fél, egy ember tudja leváltani, és ez te vagy… Az erő, ami veled van, az hatalmasabb, mint a hatalmasságok ereje”.

 

Budapest, 2018. április 6. Az LMP kampányzáró rendezvénye MTI Fotó: Kovács Tamás

Az LMP rendezvényén – amelyet egy szállodában tartottak – Szél Bernadett az orosz befolyás mérséklését és a környezetvédelem középpontba helyezését ígérte, s mint mondta, mind a két célt szolgálja, hogy kormányra kerülve felmondanák a paksi atomerőmű-szerződést Moszkvával. Szerinte a kampány már nem demokratikus keretek között zajlik, de nem érdekli, hogy fenyegetőzik a miniszterelnök vagy hogy „hazugságokat ír ki óriásplakátokra”, mert az emberek többsége „átlát a szitán” és kormányváltást akar.

Gyurcsány: az önkormányzati választás legyen még ebben az évben

Persze abban az esetben, ha a baloldali pártok alakíthatnak kormányt. És akkor már idén ősszel tartanák az önkormányzati választást, 2019 helyett. Gyurcsány Ferenc sajtóértekezleten azzal indokolta elképzelésüket, hogy nem egyszerűen kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség, ehhez pedig Orbán Viktor rendszerének valamennyi pillérét le kell bontani.

A pártelnök szerint a települési önkormányzatok egy jelentős része ugyanis nem a választók és a lakosság érdekeit képviseli, hanem a Fidesz „politikai akaratának egyszerű végrehajtója”.

Az új kormánynak ezért fel kell szólítania az önkormányzatokat, hogy „nyissanak utat” egy előrehozott választásnak – nyomatékosított. Ha ezt nem teszik meg, akkor arra kell kérni a választókat, hogy közvetlen nyomásgyakorlással kényszerítsék ki az előrehozott választást – tette hozzá.

Azt is elmondta, hogy

javaslatukról nem egyeztetettek más pártokkal.

Helyre kell állítani a sajtó függetlenségét – jelentette ki, hozzátéve, nem csak a közmédiára gondol, de vannak olyan szakmai, közéleti, erkölcsi követelmények, amelyeknek a magánkézben lévő médiumoknak is meg kell felelniük. Arra a kérdésre, hogy milyen követelményekre gondolt, azt felelte,

nem szabad hírt hamisítani, tényeket kell írni.

Helyre kell állítani az ügyészség pártfüggetlenségét, nem kell megbékélni azzal, hogy a szervezet időnként a Fidesz bűneit takargatja, a kormánypárt ellenfeleit pedig üldözi – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.

 

Nyilvántartanak minket, mert nyilván tartanak tőlünk

„Szavazzanak a demokratikus ellenzék remélhetőleg egyetlen jelöltjére; ha nem így lesz, akkor a lelkiismeretükre hallgassanak, amikor Bangóné Borbély lldikó és Szabó Szabolcs közül választanak” – ezzel buzdította szavazásra Csepelt Gyurcsány Ferenc.

 

A Demokratikus Koalíció elnöke csepeli utcafórumán utalt rá, hogy „félhivatalos tárgyalást hoztunk össze a barátaink között”, akiknek meg kellene állapodniuk. Nem lehet a demokratikus oldalon testvérháborút folytatni a Fidesszel szemben.

Bármekkora is lehet a távolság az egyes pártok között, az meg sem közelítheti azt a távolságot, amekkora elválaszt minket a Fidesztől.

Bejelentette, hogy két nap szünetet tartanak a kampányban – mondván, a Húsvét legyen a családé és a barátoké. Ám arra kérte a polgárokat, hogy ezaltatt egymás között vitassák azért meg  az ország dolgait, hiszen nem szabad tűrni azt a fajta háborús hangulatot, amit a kormány kialakított.

Kemény szavakkal illette Orbán Viktort, ezúttal a listázási ügy miatt. „A szembenállókat nem listázni kell! Aki felhatalmazás, bírósági engedély nélkül nemzetbiztonsági veszélyt kiáltva illegálisan adatok gyűjt, az nem csak jogokat sért, hanem sérti az emberi méltóságot és a magánéletünket is” – szögezte le.

„Nyilvántartanak, mert nyilván tartanak tőlünk”

– szögezte le Gyurcsány, hozzátéve: nyilván tarthatnak is, mert az ország többsége ma már velük szemben van.

Gyurcsány szerint nem lesz Jobbik-kormány

12 nappal vagyunk a kormányváltás előtt – ezzel a felütéssel kezdte Dr. Oláh Lajos, a DK és a baloldal képviselőjelöltje az erzsébetvárosi lakossági fórumot, majd azzal folytatta, hogy az éjszaka 360 plakátjukat rongálták meg a kerületben és az elmúlt napokban több száz ismeretlen jelentkezett át a szavazókörbe.

Akárcsak a két utána következő szónok – Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc – Oláh Lajos is papír nélkül beszélt. Csak egyszer vett elő – poénból – egy papírlapot, mert mint mondta, nem akar semmit kifelejteni abból a felsorolásból, hogy ellenfele, a fideszes alpolgármester, Bajkai István mi mindent osztott már a kerületben. Krumplit, tojást, kutyapiszok zacskót, legutóbb pedig húsvéti sonkát. És még Farkas Flórián alapítványának is vettek egy lakást a kerületben – tette hozzá.

Kuncze Gábort nagy tapssal fogadták. Igyekezett is meghálálni a bizalmat, s a rá jellemző humorral sorolta fel a hatalom mai urainak legújabb csínyjeit. Semjén Zsoltét például, akit állítása szerint kitiltottak az állatkertből, és arról is beszélt, hogy Csepelen a halottak feltámadtak, amit onnan tudni, hogy több százan közülük felkerültek a Fidesz ajánlóíveire.

A mi időnkben több volt a park, mint a pasa, összegezte a két kormányzat filozófiája közötti különbséget Kuncze.

Majd rátért a komolyabb témákra, a kultúra, az egészségügy, az oktatás problémáira, valamint arra, hogy minden kommunikációs szemfényvesztés ellenére a gazdaság elmaradt a saját lehetőségeihez képest.

Gyurcsány Ferenc azzal kezdte beszédét, hogy ez lesz az elmúlt 28 év legfontosabb választása. Nem ígérte, hogy az új kormány megalakulása után azonnal minden jó lesz, de azt igen, hogy vissza lehet majd szerezni a normális párbeszéd lehetőségét, amire nagy szüksége van ennek az országnak.

Ezután arról beszélt, hogy koalíciós kormányzásra készülnek. Nemcsak ezért, mert ez a realitás, hanem azért is, mert

a koalíció jó, visszahozza ugyanis a párbeszéd kultúráját.

Beszélt a Jobbikról is. Mint mondta, nem vitatja, hogy a Jobbiknak van egy olyan része, akik komolyan gondolják, hogy változnak. Ő személy szerint drukkol annak, hogy a Jobbiknak sikerüljön megváltoznia, azt azonban nem lehet elfelejteni, hogy milyen volt Vona Gábor pártja. Idő kell hozzá, mondta Gyurcsány, hogy eldőljön, komolyan gondolja-e a Jobbik a néppártosodást.

Saját pártjáról annyit mondott: a DK 2011-es megalakulása óta nem voltak politikai cikk-cakkjaik, politikájuk mindig kiszámítható volt.

Nyugodt, ha úgy tetszik, konzervatív kormányzást szeretnének, mert az országnak békére van szüksége. A forradalmat meghagyják Orbán Viktornak.

Gyurcsány beszéde után kérdéseket tehetett fel a hallgatóság. Valaki megkérdezte: ha netán a Jobbik nyerne, akkor a DK részt venne-e egy Vona vezette koalícióban. Gyurcsány kizárta annak a lehetőségét, hogy a Jobbik nyerje a választást. „Megnyugtatott” mindenkit, hogy nem lesz Jobbikos kormánya Magyarországnak, szerinte a demokratikus ellenzéknek több szavazata lesz, mint a Jobbiknak.

Nem gondolja, hogy lesznek-e olyan pártok, amelyek a választás után lepaktálnak a Fidesszel. Szerinte mindegyik ellenzéki párt tudja, hogy aki a Fidesszel összeáll, az kiírja magát a politikából.

Arra a kérdésre, hogy Budapesten hány helyen nyernek a baloldali ellenzék jelöltjei, azt válaszolta, hogy meggyőződése szerint a 18 körzetből 12-ben biztosan, de nem tartja kizártnak azt sem, hogy 16 helyen nyernek.

Kuncze Gábor nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy tervezi-e visszatérését a politikába. Mint mondta, azért van itt, mert úgy látja, hogy a DK egy hasznos programot állított össze, olyat, amely meg is valósítható. Valaki megkérdezte tőle, hogy érdemes-e a kispártokra szavazni, mire Kuncze annyit mondott: szimpatizálni lehet velük, de aki kormányváltást akar, annak az erre esélyes pártok valamelyikére kell szavazni. Ő maga a DK-ra fog szavazni, tette hozzá.

A fórum meglehetősen hirtelen ért véget. Mint a Független Hírügynökség a helyszínen megtudta, olyan információt kaptak, hogy provokátorok akarják megzavarni a fórumot, ezt nem akarták megvárni, ezért Gyurcsányék gyorsan elköszöntek a közönségtől.

Gyurcsány: a rendőrfőkapitány és a belügyminiszter felelőssége a rend megőrzése a voksolás után

0

A Demokratikus Koalíció elnöke szerint a jobboldal egy része, ahogy korábban, úgy most sem nyugodna bele a választási vereségbe, ezért arra figyelmeztette az országos rendőrfőkapitányt és a belügyminisztert, az ő felelősségük a rend megőrzése a voksolás után. Kijelentette, nem lesznek megbocsátóak, ha utat engednek az erőszaknak és közreműködnek az új demokratikus kormány megdöntésére irányuló kísérletben.

Gyurcsány Ferenc Budapesten tartott helyzetértékelő kampányrendezvényt. A miniszterelnök március 15-i beszédére hivatkozva úgy fogalmazott: ha itt valakinek elégtételt kell vennie, az a magyar nép. Azoknak a millióknak, akik az elmúlt nyolc évet úgy élték meg, hogy elvették tőlük a normális élet lehetőségét, akikbe beletapostak, akiket megfenyegettek, hogy csendben maradjanak. „Nem revánsot kell venni, hanem normális életet teremteni” – jelentette ki, majd később hozzátette, a gyűlölet tönkreteszi az országot.

Az ellenzéki politikus kiemelte, megértették, hogy a demokratikus rendszer csak akkor lehet tartós, ha az a többségnek fenntartható jóléttel társul, máskülönben az csak lehetőség nélküli szabadságot jelent.

A volt kormányfő azt mondta, ők a jelenlegi kormánnyal ellentétben nem gondolják, hogy az emberek sokaságának valódi csalódásaiból kellene embertelen politikát építeni. Szerinte ugyanis a jelenlegi hatalom ezt teszi és az ország egyik felét arra használja, hogy háborúzzon a másikkal, valamint a fél világgal.

A DK vezetője szólt arról is, hogy a rendszerváltozás után valamennyi kormány követett el hibákat, a jelenlegi kabinet azonban, elsőként, történelmi bűnt hajtott végre saját nemzetével szemben azzal, hogy

a félfeudális, despotikus kelethez közelíti az országot a szabadság ügyét hordozó nyugattal szemben.

A kormánnyal nem egyszerűen az a baj, hogy tönkreteszi az egészségügyet és az oktatás ügyét, valamint részvétlenül tekint sok százezer magyar hétköznapi nyomorúságára; a fő baj, hogy elárulja Magyarország nagy történelmi küldetését, amikor háborús retorikát használ az „ENSZ-től Brüsszelen át” a szabad világ képviselőivel szemben – fejtette ki Gyurcsány Ferenc.

A DK elnöke szólt arról is, a demokratikus ellenzék pártjainak kötelességük együttműködni, azoknak pedig végig kell gondolniuk indulásukat, akik eddig nem tudták bizonyítani, hogy saját jogon is bekerülhetnek a parlamentbe.

 „Ne demokraták akadályozzák meg demokraták győzelmét”

– fogalmazott, majd aláhúzta, az Együtt elnökének szombati visszalépését követően sok tucatnyi hasonló lépésre van szükség. „Hazám szeretetéből fakadó szenvedéllyel kérem, ha úgy tetszik könyörgök (…), engedjenek utat a győzőknek” – mondta.

Gyurcsány Ferenc kitért arra is, a DK 61, az MSZP pedig 48 helyen állt el a jelöltindítástól, hogy elkerülje a versenyt a többi demokratikus párttal. „Ne bennünket tanítsanak ki hazaszeretetből, áldozatvállalásból, tisztességből és ne a szocialista pártot” – jelentette ki.

Hangsúlyozta,

a hódmezővásárhelyi ellenzéki választási siker után megtört a Fidesz legyőzhetetlenségének illúziója,

amelyet „megcsapott a vereség szele”, amely reményei szerint el is söpri őket április 8-án.

A volt miniszterelnök szerint a választás nem lesz szabad és tisztességes, ezért azt követelte a választási szervektől, őrizzék meg a voksolás összes dokumentumát, beleértve az ajánlóíveket is, hogy bebizonyíthassák: a Fidesz áll a választást tisztességtelenül befolyásoló kamupártok mögött.

Mi a jobb: tolvajnak, vagy hülyének lenni? – kampányhét (5.)

Mindössze két hét, ennyi választ el bennünket attól, hogy véget érjen ez az őrület. De, hiába leszünk túl a választásokon, elkezdődik egy új, akárki is nyer majd. Merthogy Magyarország politikai élete nem nyugszik, permanens zaklatottság állapotában van. Mi, akik most az elmúlt öt hétben még fokozottabban fókuszáltunk az itthoni  eseményekre, kénytelenek vagyunk arra a megállapításra jutni, nehéz higgadtan, józanul szemlélni mindazt, ami itt történik. Talán ezért is választottuk ezt a formát, hogy a szubjektív görbe tükrünkön keresztül vizsgáljuk az eseményeket. Nézzük tehát az e heti termést, mely jelenségek „harcolták” ki a toplistás helyeket.

 

  1. Kósa-mesék
  2. Semjén szarvasa
  3. A köztévé kampány öt perce
  4. Velencei kilátó avatása
  5. Gyurcsány és Vágó párharca

 

Kósa-mesék

A legelhetetlenebb helyzetekbe keveri magát a Modern városok programjának tárca nélküli minisztere. Szívesen írnánk: kommunikációs zűrzavarba került, de azon már régen túl van. Feltehetően figyelmeztették: minden egyes megszólalásával újabb és újabb hazugság-csapdát állít önmagának, ezért inkább az a helyes, hogy tagad, vagy meg sem szólal. Ezért aztán folyamatosan menekülnie kell, nehogy számot kelljen adnia arról, hogyan csapta be – mert szerinte ez történt – a csengeri nyolc általánost végzett asszony őt, az 1300 milliárd forintos örökséggel. Kósa Lajos tehát, ennek megfelelően bujdokol, menekülése közben a sofőrje összetöri a hivatali autót, az államapparátus meg lendületbe jött, hogy kimentse őt a slamasztikából. A rendőrök károsultak után kutatnak, de mert ez Magyarország, nem találnak könnyen, mert, ha vannak is ilyenek, azok félnek az adóhivatali vizsgálattól. Így aztán még az a paradox helyzet is előállhat, hogy – titokban –jutalmat és mentességet ígérnek azoknak, akik amúgy egy kicsit csalnak, de hajlandóak hozzájárulni ahhoz, hogy rács mögé dughassák, az egyelőre külföldön tartózkodó csengeri nőt. Egy ország röhög Kósán, de közben retteg is: a fékeveszetté vált hatalom, lám, mindenre képes.

Semjén szarvasa

A miniszterelnök-helyettes kezdetben még vállalta büszkén és hetykén a nyilvánosságot: íme itt vagyok én, tessék, csak tessék, igen nekem van egy ilyen szenvedélyem, szeretek vadászni. Akkor még úgy találta: ez a leghelyesebb megoldás, úgy is védve van, hiába találgatják az emberek, miből futotta neki négy-öt milliós kirándulásokra, ki az a krőzus, aki finanszírozza őt és miért, egyszerűen csak mosolyog és ennyit szán a a nyilvánosságnak. De hát a vadászat nem itthon történt, a lelőtt szarvas tulajdonosa nem magyar ember, aki készséggel odaállna kimenteni a bajból a minisztert, így most azzal kell szembenéznie Semjén Zsoltnak, hogy lopott. Ezt nem mi mondjuk, a svéd ember mondja, az a svéd ember, aki tulajdonosként ismerte fel a vadat, illetve, mint kiderült, házállatot, és feljelentést tesz a magyar vadász ellen. Erre a fordulatra nyilván Semjén sem számított, nem gondolta, hogy a szarvas, amellyel oly büszkén pózolt, és amelynek helikopterre fellógatott testét nap, mint nap láthatjuk a magyar televíziókban, persze nem a kormánypártiakban, egyszer csak gazdára talál. Lassan csak az a kérdés, hogy miként is történt ez a nem mindennapi vadászat, netán oda terelték az állatot Semjén elé, mint egy céltáblát, és felkínálták: találja el, mondjuk húsz méterről? Mert akkor nem csak a pénzügyi, korrupciós ellehetetlenülés vádját húzza magára, de még, mint vadász is megbukik. Lassan a mi miniszterünknek, épp úgy, mint Kósának is döntenie kell, melyik vádat vállalja inkább, melyik a legkevésbé kellemetlen. A lopás, a korrupció, vagy a bukott vadász. Önök szerint?

 Köztévés öt percek

Ha már szóba került Semjén Zsolt kapcsán a televízió, érdemes elidőzni egy pillanatra itt is. Alig egy hete büntették meg jelentős, mintegy egymillió forintra a magyar közszolgálati televíziót – azért figyeljünk: a büntetést is mi fizetjük -, mert a hatóság által vizsgált héten elfogultnak bizonyult, mivel csak fideszes politikusokat engedett be a reggeli műsorába. Ehhez persze nem kellett volna különösebb vizsgálat, ha megkérnek bennünket, mi szívesen elmondtuk volna, hogy ez nem csak az adott héten, kilencven százalékban így van, és abban sincs az ellenzék számára köszönet, ha éppen meghívást kap egy-egy képviselőjük. Most azonban, kampányidőszakban, törvényi kötelezettsége az állami televíziónak, hogy öt percekre beengedje a pártokat, ahol azok elmondhatják a programjukat. Nos, nyilván, a tévé sem volt felkészülve arra, hogy ezek az öt percek lesznek a legnézettebb műsorai. Persze csak utólag, és a közösségi médiában. Itt is az ország röhög rajtuk, ahogy kiosztja őket Juhász Péter, és kénytelenek tűrni, ahogy az egész politikai osztályról, illetve magáról a hatalomról mond el olyan dolgokat és vet fel olyan kérdéseket, amelyeket az állami tévében eddig tilos volt. És arra sem voltak felkészülve, mit kezdjenek a Kétfarkú Kutyapárt csirkéjével, akinek arcát sem láthatták, csak jelmezét, és végig kellett hallgatniuk, hogy minden kérdésre csak kotkodácsolással válaszol. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagyjából ez volt a legőszintébb szó, ami az utóbbi években az állami tévé en elhangzott. Kot-kodács.

A velencei kilátó

Nem tudom találkoztak-e a képpel, ahol a velencei kilátót avatják fel, magyar politikusok. A választási kampány egészen különleges helyzeteket tud teremteni, mindenki igyekszik felférni a képre, megmutatni önmagát. Az avatások, átadások amúgy is az országgyűlési választások előtti időszakok kedvenc elfoglaltsága, ilyenkor adnak át utakat, üzemeket, mindent, ami lehet, még azt is, ami csak félkész állapotban van, mert hát a protokoll a lényeg, a kampány, a szavazatgyűjtés; hátha egy ilyen  esemény dönti el véglegesen az adott körzetben, ki is lesz a nyertes. Ennek a procedúrának volt egy különleges vadhajtása – nem semjéni értelemben ! – ez a velencei avatás: nem kevesebb, mint kilenc politikus állt oda, hogy átvágja a nemzeti színű szalagot, sajátos rálátást adva ezzel a magyar politikai életnek. A ceremónia valamennyi résztvevőjének jutott egy darabka a szalagból, és, ahogy láttam, egyikőjük sem érezte a helyzet groteszk jellegét. Miért is érezte volna, számukra az lett volna ciki, ha lemaradnak a képről. Jó, hogy így történt: megajándékoztak bennünket egy újabb kis magyar abszurddal a  politikai életből.

Gyurcsány és Vágó performansza

Két napig szórakoztatta a közvéleményt a két, amúgy együttműködésre készülő, annak jegyében találkozó politikus. Vágó Gábor, az LMP-be visszatérvén, tagja volt annak a küldöttségnek, amely a DK elnökének meghívására látogatott el Gyurcsány pártjához, hogy esetleg közösen vessenek véget a ki kivel nem működik együtt több éves előadásának, és végre alkut kössenek. A randevú meglehetősen sajátosra sikeredett; Vágó, távozván a tárgyalásról, azt találta mondani a nyilvánosságot képviselő újságíróknak, hogy vendéglátója némi whisky hatása alatt lehetett. Gyurcsány, az illetlen látogatót feljelentéssel fenyegette meg, mire az bocsánatot kért, Gyurcsány pedig visszavonta a feljelentésre tett ígéretét. Azt ne kérdezzék meg, hogy magának a tárgyalásnak mi lett az eredménye, mert felesleges. Felesleges, mivel sikerült még egy kicsit hátrább lépni, és azt az átmeneti eufóriát, amit a hódmezővásárhelyi választás hozott el, visszalökni abba az állapotba, ahol azt megelőzően volt. Tulajdonképpen az külső szemlélő immár csak azt tudja kérdezni az ellenzéki oldaltól: itt mindenki részeg? Vagy, ha nem ki miéért cselekszik így?  Pedig a Fidesz, a fentiekből kiderül, ennél többet már nem tud tenni az ellenzékért. Hiába Kósa-ügy, hiába Semjén-ügy, hiába Elios-ügy – egyre sötétebben látunk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK