Orbán Viktor és Szijjártó Péter Georgiába – Grúziába sietett, ahol a hatalmon levő oroszbarát párt nyerte meg a választást – kétes körülmények között. Georgia elnökasszonya, aki korábban francia diplomata volt, a tiltakozó ellenzék élére állt mondván: Putyin barátai elcsalták a választást.
Sikorski lengyel külügyminiszter támogatásáról biztosította az ellenzéket Georgiában, és ugyanígy tett Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is. Szijjártó Péter reakciója szimptomatikus: ”Georgiában szombaton nem azok nyerték a választást, akiket erre Brüsszel és a liberális mainstream kijelölt hanem a szuverenitás, béke és családpárti kormányzó párt, mely nyíltan a nemzeti érdeket helyezi előtérbe.”
A magyar külügyminiszter siet gratulálni a Grúz álom nevű kormánypártnak: ”Mi gratulálunk a Georgian Dream kormánypártnak a georgiai emberek bizalmának az elnyeréséért illetve megőrzéséért, készen állunk a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés fejlesztésére és az európai integrációs folyamat támogatására.”
Orbán Viktor ugyancsak a Facebookon:
“Gratulálok a miniszterelnöknek, Kobakidzének és a Georgian Dream pártnak nagyarányú győzelméhez. Georgia népe tudja, hogy mi a legjobb az országának, és a választás napján hallatták is a hangjukat.”
Sztálin nevében munkára készen
Grúziában az orosz birodalom felbomlása után polgári kormány alakult, amelyet a Vörös Hadsereg megbuktatott, és ily módon Grúzia a Szovjetunió tagállama lett vagyis újra orosz ellenőrzés alá került. Ki irányította ezt? Joszif Visszárionovics Sztálin a grúz bolsevik vezér, aki akkoriban a Szovjetunió kommunista pártjának főtitkára és a kormány nemzetiségi népbiztosa volt. A vörös terror hihetetlenül brutális volt Grúziában, ahol a Cseka, a politikai rendőrség a Szovjetunió bukásáig kiemelt szerepet játszott. Elég arra emlékeztetni, hogy Lavrentyij Pavlovics Berija, a szovjet titkosszolgálat rettegett főnöke Sztálin alatt, szintén grúz volt.
Eduard Sevardnadze a KGB helyi vezetőjéből emelkedett a helyi kommunista párt vezérévé, majd pedig a Szovjetunió külügyminisztere lett. Az Egyesült Államok egy New York-i ügyvédet, Mihail Szakasvilit támogatta Grúziában, aki szembe is szállt Putyinnal 2008-ban, de veszített, és két tartományt el is foglaltak az oroszok. Akkor még a magyar pártok egyértelműen Putyint bírálták: Göncz Kinga külügyminiszter vezette a küldöttséget Tbiliszibe, melyben a Fideszt Semjén Zsolt képviselte.
Most viszont Orbán Viktor népes delegáció élén azért tárgyal Tbilisziben, hogy támogatásáról biztosítsa Putyin helyi barátait. A delegáció tagja Szijjártó külügyminiszteren kívül Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Varga Mihály pénzügyminiszter.
Hogy vette meg Putyin Georgiát?
Orbán Viktor kismiska Putyin georgiai helytartójához képest: Bidzina Ivanisvili vagyonát a Bloomberg 7,6 milliárd dollárra becsüli. Ez Grúzia GDP-jének az egynegyede. A 68 éves grúz oligarcha, aki Oroszországban szedte meg magát igazán, volt miniszterelnök is egy rövid ideig Tbilisziben 2012-ben, de gyorsan visszatért az árnyékba, hogy távirányítsa az oroszbarát grúz politikát egy kastélyból Tbiliszi fölött. A kis kaukázusi államban mindenki a keresztnevén emlegeti: Bidzina és Putyin évtizedes kapcsolata közismert mindenütt. Bidzina Ivanisvili éppúgy mélyről jött mint Sztálin, Putyin vagy Orbán Viktor: apja bányász volt. Ám a fiatal Ivanisvili felismerte, hogy a jövő a digitális világ: a KGB megbízásából ő azok közé tartozott, akik számítógépeket hoztak be a Szovjetunióba, ahova a Cocom lista alapján a Nyugat tiltotta a modern technológia eladását. Így vált dollár milliárdossá Bidzina Ivanisvili, aki mindvégig élvezte a KGB támogatását: fivérét elrabolták, hogy váltságdíjat csikarjanak ki tőle. A KGB utódszervezete segített, és kiszabadította a másik Ivanisvilit a gengszterek fogságából. Bidzina Ivanisvili valószínűleg ebből az időszakból ismeri Vlagyimir Putyint, aki a KGB utód szervezetének, az FSZB-nek átszervezésével hívta fel magára a Kreml figyelmét. Onnan került a miniszterelnöki, majd az elnöki székbe.
Ivanisvili Roman Abramovicshoz hasonlóan Putyin kedvenc oligarchái közé tartozik, azzal a különbséggel, hogy a grúz barát Franciaországban épített ki jó kapcsolatokat, míg a zsidó Abramovics Nagy Britanniában és Izraelben.
Ivanisvili kezdetben támogatta az amerikaiak emberét, Szakasvilit, de később szépen átvette a vezető szerepet:
”olyan demokráciát teremtek Georgiában, amelytől eláll a világ szeme-szája”
– deklarálta 2011-ben.
Grúziában az egy főre jutó GDP mindössze 6674 dollár. A valós érték minden bizonnyal magasabb hiszen Putyin Ukrajna elleni agresszióját követően Georgia szépen profitál az Oroszország elleni nyugati szankciókból. Ivanisvili ugyanazt csinálhatja mint fiatal korában: a nyugati szankciók kijátszásával szerez be fontos árukat Oroszországnak.
Közben Ivanisvili kialakította a nemzeti együttműködés rendszerét Georgiában: uralma alá hajtotta az igazságügyi minisztériumot. Az ügyészség és a bíróság teljesen a kezében van, és fel is használja őket gazdasági és politikai céljai érdekében. Georgia átvette Putyin inoagent törvényét hiába tiltakozott ellene a köztársasági elnök és az ellenzék.
“A Nyugat Ukrajna után második frontot akar nyitni Georgiában Oroszország ellen”
– állítja Putyin barátja, aki szerint “az ellenzék a Nyugat ügynöke.”
Orbán Viktor ugyanilyen húrokat pengetett október 23-án, ezért is utazott népes küldöttséggel Tbiliszibe. Arra az egyszerű kérdésre persze sem Bidzina Ivanisvili sem Orbán Viktor nem tudja a választ: miért nemzeti érdek Putyin támogatása?!…
Putyin ezt az irányt követi miután nem tudta modernizálni Oroszországot. Ahogy a változásra képtelen, agyilag leépült szovjet vezetés megindította a háborút Afganisztánban 1978-ban, Putyin megkezdte a megnyerhetetlen “különleges hadműveletet” Ukrajnában. A szovjet vezetésnek tíz évébe került, hogy kijöjjön a zsákutcából, Afganisztánból.
