Talán senki sem kételkedik abban, hogy a világjárvány nem szünteti meg a gravitációt. Ha a kezünkbe fogunk egy tárgyat, és elengedjük, az akkor is leesik a földre, ha koronavírus-járvány van. Ezt a primitív kérdést azért érdemes feltenni és azért érdemes ezt a primitív választ adni rá, hogy feltehessem a következő kérdéseket.
A második kérdés: van-e világjárvány idején – a közgazdászok kedvenc formuláját alkalmazva – ingyenleves? Másképp forgalmazva: érvényes-e világjárvány idején is az, hogy amit valakinek adunk azt – valakitől előbb vagy utóbb el kell venni? Merthogy az ellenzéki pártok sorra javasolják azt, hogy ezt meg azt az állam fizesse ki az embereknek. Van, ami ebből helyeselhető – mondjuk a munkanélküli ellátás háromról kilenc hónapra növelése – és van, ami nem, például a hitelek törlesztésének általános felfüggesztése. De ebbe most nem megyek bele, hanem felteszem az igazi kérdést.
Nélkülözhető-e világjárvány idején a hatalom ellenőrzése és bírálata, felfüggeszthető-e világjárvány idején az ellenzékiség?
Vajon mindazok az okok, amelyek miatt a hatalmon vevők bírálatára és ellenőrzésére általában szükség van, érvényesek-e világjárvány idején?
Számos ellenzéki politikus adott erre a kérdésre nemleges választ az elmúlt napokban, az élen Molnár Zsolttal, az MSZP képviselőjével, budapesti elnökével. De hallottam ilyesmit már ellenzéki párt politikusaitól is. Molnár például máris bejelentette, hogy az MSZP-frakciója meg fogja szavazni a T/9790 számú, A koronavírus elleni védekezésről című törvényjavaslatot, amelyet a Facebook népe máris csak felhatalmazási törvényként emleget.
Ez a törvény mindenekelőtt meghosszabbította az Orbán-kormány által kihirdetett „veszélyhelyzetet”, melyet a kormány csak 15 napra vezethet be.
Az Eötvös Károly Intézet, valamint más jogászok, köztük Schiffer András is azonnal rámutatott, hogy ezt a kormány még saját alaptörvénye alapján sem tehette volna meg, továbbá hogy a szükséges intézkedésekre az egészségügyi törvénynek a járványhelyzetre vonatkozó rendelkezései, a katasztrófavédelmi törvény és más törvények elegendő lehetőséget adnak.
Mint tudjuk, a kormány külön intézkedéssel a Honvédségre bízta 140 kiválasztott, fontosnak ítélt cég felügyeletét, s e célból katonatiszteket küldött ezekbe a cégekbe, továbbá katonákat járőröztet az utcán.
Erre – túl azon, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésére sincs alkotmányos ok – semmiféle jogalap. Erre valakik bizonyára Orbánt is figyelmeztették, mert erről a kormány nem rendeletet adott ki, csak határozatot hozott, amely határozat a katonáknak a cégeknél semmiféle hatáskört nem ad.
A benyújtott törvényjavaslat egyúttal a büntető törvénykönyvnek a rémhírterjesztésre vonatkozó rendelkezését is módosítja, megengedhetetlen módon.
Azokkal értek egyet, akik szerint
ellenzéki képviselőnek erre a törvényjavaslatra csak nemmel helye s szavaznia, és ezt alaposan el is kell a nyilvánosságnak magyaráznia.
Most azt hallom, hogy az ellenzéki pártok hétpárti egyeztetést kezdeményeznek. Bizisten nem értem, miért? Ha ezt vagy azt kihagyják a szövegből, vagy ha beleírják, hogy akár havonta kell annak hatályát meghosszabbítani, akkor rendben lesz a veszélyhelyzet? Akkor rendben lesz a katonaság alkalmazása? Ugyan már. Ezekkel nincs miről hétpárti egyeztetni. Ezt nem lehet úgy átírni, hogy azt magára adó ellenzéki megszavazhassa.
