A mai napon a reggeli órákban a Momentum aktivistái megtették azt, amit a fővárosi közgyűlés már jóváhagyott, majd fideszes unszolásra mégsem tett meg: átmatricázta az Árpád híd metrómegállót Göncz Árpád városközpontra.
Momentum
Tavaly január végén még arról szóltak a hírek, hogy másik három metrómegálló mellett az Árpád híd metrómegálló is átnevezésre kerül a 3-as metró felújítása során, méghozzá a volt köztársasági elnök és műfordító, Göncz Árpád nevét fogja viselni. A névváltoztatást a XIII. kerületi polgármester kezdeményezte, mivel a kerület érintett városrészének hivatalos neve Göncz Árpád városközpont, amit a Fővárosi Közgyűlés el is fogadott.A Momentum fontosnak érzi, hogy őrizzük a magyarokért, a magyarságért sokat tett személyek emlékét – és azt is, hogy ha már egyszer valamit megígérnek, akkor ne Bayer Zsoltok és más fideszesek elfogadhatatlan reakciói miatt ne tegyék meg azt.
Pár hete még arról tudósítottunk, hogy Göncz Árpádról nevezik el a 3-as metró Árpád hídi megállóját, ma pedig azt voltunk kénytelenek leírni, hogy Tarlós István kitáncol az eldöntöttnek gondolt terv mögül. S bár igyekszik elkenni a várható kimenetel tényét, a metrófelújítás honlapjáról máris törölték a névváltoztatásról (így a többi állomáséiról is) tudósító közleményt – a galériából a gondatlan kezek sajnálatosan elfelejtették kigyomlálni a Göncz-állomás látványtervét.
Mindez azután történt, hogy az ötös számú tagkönyv birtokosa az Echo tv Sajtóklub című műsorában közölte: ha ez bekövetkezik, akkor le kell verni a névtáblát.
Kollégám aligha tévedett, amikor akként értékelte ezt, hogy „a főpolgármester egyszer már elkötelezte magát a Göncz név irányába, így nehéz nem összefüggést találni a Bayer-féle hozzáállás és a mostani visszalépés között”. Továbbá, hogy „ha tagadják, ha nem, teljesen nyilvánvaló, hogy ismét a szélsőjobb nyomásának engednek”.
Isten mentsen attól, hogy felülértékeljem az „ötös számút”, de az eset arra világít rá talán minden eddiginél élesebben, hogy Tarlós mennyire súlytalan figura. Arról eddig se nagyon lehetett senkinek kétsége, hogy „földim” bárdolatlansága (például „lerúgom a szemüveged, és még rá is ugrok”, ahogyan arról még óbudai elöljáróként hírhedetté vált) vagy szánalmas sértődöttsége (sajtótájékoztatók helyetti világfájdalmas tirádái) mintha karakteresebb tulajdonsága lenne városvezetői képességeinél.
De az még engem is meglep, hogy – ha valóban ez lesz a Göncz-állomás sorsa – ennyire nincs befolyása arra, mi történik a fővárosban. Most nem Budapest módszeres kifosztásáról, az iskolák, kórházak elvételéről van szó, még csak nem is a baráti cég által „ajánlott” használhatatlan buszok kényszerű megvételéről – a tenderen jogszerűen nyertes gyártó termékei helyett -, amelyekkel nem tudott (nem akart?) szembeszegülni.
Most igazán pimf ügyről van szó. Olyan pillanatban, amikor a Fideszben kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy elneveznek-e közlekedési csomópontot a nagyszerű államférfiről. Akit amúgy okuk van rühelleni, mert minden tulajdonságában holtában is élő tagadása a fennállónak, a humortalan, ostoba, agresszív, cinikus úrhatnámságnak.
De éppen akkor, amikor az egész Orbán-família ragad bele derékig a korrupció mocsarába, nos, egy ilyen kritikus időben nem érez magában erőt Tarlós ahhoz, hogy nemet mondjon? Ha így lesz, azzal beismeri, hogy még egy kivénhedt intellektuális verőember is fajsúlyosabb ebben a személyi függőségekkel terhes hálózatban.
Az Elios-botrány újabb fejezetei, Tarlós visszavonná a Göncz-állomás nevét, folytatódik a cirkusz a nemzetbiztonsági bizottságban, az Európai Bíróság előtt a civiltörvény, Mészáros Lőrinc Spar-boltokat vett, elkezdődött a Filmhét – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.
Elios: Szolnokon is az általános modell ment, az MSZP Poltot kérdezi
Tiborcz István MTI Fotó: Burger Barna
Szolnokon is a már megismert minta alapján ment az Elios közvilágítási projektje: módosított lámpa-élettartam, ugyanannyival rosszabb „konkurens” pályázatok,
személyi összefonódások a nyertes és a pályázati közreműködők között
és így tovább.
Az MSZP 13 helyi önkormányzatban kérte az OLAF-jelentések kiadását, és közben Polt Pétert kérdezik a nyomozásról, akit a Párbeszéd lemondatna. Az LMP pedig Tiborcz-illetéket javasol a miniszterelnök vejének cége miatt.
Tarlós visszavonja a Göncz Árpád elnevezést
Mégsem lesz Göncz Árpád állomás az Árpád hídi metrómegállóból. Tarlós István a Független Hírügynökségnek azt mondta:
„újra kell gondolnom, hogy mi a helyes döntés”.
Spar-boltokat vett Mészáros Lőrinc
A Mészáros-féle Appeninn 18 Spar-üzletet vesz meg 4,5 milliárd forintért – jelentette be a társaság a tőzsdén. Az épületeket a Spar bérli a szintén osztrák Erste befektetési alapjaitól.
Folytatódik a nemzetbiztonsági cirkusz
MTI Fotó: Soós Lajos
A kormánypárti képviselők távolmaradása miatt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának csütörtökre összehívott rendkívüli ülése is határozatképtelen lett. Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke szerint a kormánypárti képviselők távolmaradása azt jelzi, “kínos” volt nekik, hogy eljöjjenek, és
“összedőlt a Soros-terv”.
Minden két hétben megkísérli a testület összehívását.
Az Európai Bíróság előtt a magyar civiltörvény
Beérkezett az Európai Bizottság keresete, és ezzel hivatalosan is az Európai Bíróság elé került a külföldről támogatott civil szervezetekre vonatkozó törvény miatt Magyarország ellen megindított kötelezettségszegési eljárás.
„A Fidesz visszaélt a többségével”
youtube
Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, az Orbán-kormányok előbb washingtoni, majd oslói nagykövete nem szeretné, ha a Fidesz nyerné meg a választásokat, de ha igen, akkor is koalícióra kényszerüljön. A Független Hírügynökségnek adott interjújában elmondta: Orbán Viktor becsapta őket, még 1996-ban, többek között ez is közrejátszott az MDF megszűnésében. Ezzel együtt csak 2014 után szakított vele, mert
vállalhatatlannak tartotta azt, amit a norvég civil alappal tett a kormány.
Jeszenszky úgy látja: mind bel-, mind pedig külpolitikailag rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon, az ország tekintélye óriásit zuhant. Amit pedig Sorossal művelnek, azt kifejezetten gusztustalannak tartja.
Európai Parlament: ne legyen téli/nyári időszámítás
Az EP többségi szavazattal határozatot fogadott el, amelyben javasolja, hogy szüntessék meg a nyár és a téli időszámítást. Vagyis megszűnne a márciusi és októberi óraállítás.
Törökországot és Oroszországot zavarja az EU bővítési terve
A héten jelentette meg a nyugat-balkáni országokra vonatkozó bővítési stratégiáját az Európai Bizottság. Oroszország és Törökország viszont saját érdekszférájának tekinti a régió bizonyos részeit.
Szabó Istvánt köszöntötték a Filmhét megnyitóján
MTI Fotó: Kovács Tamás
Szabó István Bizalom című filmjének vetítésével, és a rendező köszöntésével
Egy súlyosan beteg rajongó már megnézhette a Valami Amerika 3-at
Csak jövő héten kerül a mozikba a Valami Amerika új része, de egy rajongó már jóval a premier előtt megnézhette, milyen lett: Herendi Gábor rendező és a Tamást alakító Pindroch Csaba személyesen mutatta meg a filmet a gyógyíthatatlan betegsége miatt ágyhoz kötött Csorba Dávidnak.
Bayer Zsolt az Echo tv Sajtóklub című műsorában szembesült azzal a korábbi döntéssel, mely szerint az Árpád híd lábánál lévő metróállomást Göncz Árpádról neveznék el, már csak azért is, mert magát a városrészt is a volt köztársasági elnökről nevezték el. Bayer akkor erre úgy reagált, a többi szereplő mély egyetértését kivívva, hogy amennyiben ez bekövetkezik, akkor le kell verni a névtáblát.
Tarlós István állítja, semmilyen összefüggés nincs a szélsőséges nézeteiről ismert publicista és a most szárnyra kapott hír között. A hír ugyanis arról szólt, hogy mégsem lesz Göncz Árpád állomás.
„Újra kell gondolnom, hogy mi a helyes döntés – közölte a főpolgármester a Független Hírügynökség érdeklődésére. – A magyarázat egyszerű: a volt államfőnek, akinek én nagy tisztelője voltam és vagyok, több olyan emlékhelye, közterülete van, amely a nevét viseli, tehát érdemes felülvizsgálni a kérdést.”
Információink szerint egyébként a főpolgármester egyszer már elkötelezte magát a Göncz név irányába, így nehéz nem összefüggést találni a Bayer-féle hozzáállás és a mostani visszalépés között. Tarlós ugyan nem beszélt arról, hogy végleg elvetné a gondolatot, mégis meg kell kockáztatnunk, hogy ez fog történni. A főpolgármester ezzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy a nem túl távoli jövőben meg fogja hozni a döntést. Ezt egyébként csakis ő teheti meg, hiszen az ő hatáskörébe tartozik.
Egyesek szerint a támadások jobboldalról – nem pusztán Bayertől – azért is érkeznek, mivel azt a korábbi elképzelést, amely Mádl Ferencnek, Göncz Árpád utódának adta volna oda a Hegyalja utat, a heves ellenállás miatt le kellett venni a napirendről. A Mádl-pártiak azt mondják, hogy Göncznek már van emléktáblája, szobra, városrésze, fája; szerintük 5-0 a javára Mádl Ferenccel szemben, ami persze így nyilvánvalóan nem igaz állítás, de mégis ezzel a mondással igyekeznek nyomást gyakorolni Tarlós Istvánra.
A Mádl elleni tiltakozás, amúgy, egyáltalán nem összevethető a Göncz ellenivel, hiszen az előbbinél a lakók lázadtak az átkeresztelés ellen, és persze nem politikai okok miatt, miközben Göncznél egyértelmű a politikai gyűlölet. Ráadásul, ahogy Tóth Józseftől, a XIII. kerület polgármesterétől tudjuk: a Göncz Árpád városrész elnevezés a lakók számára semmilyen változás nem hozott, nem kellett volna lakcímeiket átíratni, míg a Hegyalja út esetében ezt meg kellett volna tenniük. Az itt lakók tehát a hagyomány és a kényelem alapján, nem pedig Mádl Ferenccel szembeni ellenszenvük miatt voksoltak a változatlanság mellett.
Megkérdeztük a Göncz Árpád Alapítvány elnökét is, mit gondol arról, hogy Tarlós István újra gondolja a metróállomás elnevezését. Azért fordultunk az alapítványi vezetőhöz, Gulyás András volt nagykövethez, mert információnk szerint Tarlós az alapítványnak is elkötelezte magát a Göncz-állomás mellett, vagyis úgy tudjuk, hogy a főpolgármester egyszer már hozott ilyen döntést. Gulyás András azonban, nem lévén hivatalos értesülése a fejleményekről, egyelőre nem kívánt állást foglalni az ügyben.
A Független Hírügynökség a váratlan fordulat alapján azt tippeli, hogy az ügyben a választások előtt már nem lesz döntés. Vagyis Fidesz-győzelem esetén aligha lesz az Árpád hídnál Göncz Árpád állomás. Ami nem azért szomorú, mert a volt elnök emlékezete szempontjából múlhatatlanul fontos lenne egy ilyen gesztus, sokkal inkább azért, mert ha tagadják, ha nem, teljesen nyilvánvaló, hogy ismét a szélsőjobb nyomásának engednek.
Göncz Árpádról nevezik el a 3-as metró Árpád hídi megállóját – olvasható a felújítás honlapján. Egyúttal a helyesírási szabályokkal összhangban kijavítják az Újpest-Központ állomás nevét.
Az Árpád híd összes tömegközlekedési megállója a Göncz Árpád városközpont nevet viselheti a XIII. kerület kezdeményezése nyomán, ennek megfelelően a 3-as metróé is – olvasható a metrófelújítás honlapján.
A felújítási projektigazgatóság közleményéből az is kiderül, hogy a jelenlegi Újpest-Központ nevet kijavítják, hogy az megfeleljen a helyesírás szabályainak: Újpest-központra. Újpest-Városkapu állomás helyett Újpest vasútállomás, Kőbánya-Kispest állomás helyett Kőbánya-Kispest vasútállomás.
„A demokráciáról, vagy a kontroll nélküli Fidesz uralomról dönt az ország 2018 áprilisában. Ez a választás évtizedekre meghatározhatja az ország sorsát” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Göncz Kinga. Az egykori külügyi, esélyegyenlőségi, és családügyi miniszter csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amelynek tagjai egykor különböző színű kormányokban vállaltak kormányzati felelősséget. A politikus beszél édesapjáról, Göncz Árpádról is, aki arra számított, hogy a tárgyalásos rendszerváltás után az ország képes lesz konfliktusait békésen megoldani. Remélte, hogy ebben segíthet az uniós tagság, az elköteleződésünk az európai értékrend mellett, s hogy talán túlléphetünk az ezzel ellentétes társadalmi örökségen. Azonban szégyen, ami ma Soros Györggyel történik, mondja a pszichiáter Göncz Kinga, aki azt is állítja, amíg gyűlöletkeltő óriásplakátok lógnak mindenhol, amíg a polgármesterek feladatba kapják, hogy helyi szinten is folytassák a bujtogatást, addig a gyűlöletkeltés bármikor kiválthat fizikai erőszakot is.
Egykori politikai vetélytársak, jobb- és baloldali kormányok miniszterei, megalakították a Választás 2018 nevű szervezetet. A „nagykoalíció” résztvevőinket célja, hogy minél nagyobb számban rávegye az állampolgárokat a választáson való részvételre. Gondolja, hogy sikerül?
Nagyon remélem! De már annak is üzenetértéke van, hogy olyanok, akik a rendszerváltás óta különböző színezetű kormányokban vállaltak szerepet, egy fontos célért képesek közös munkát végezni. Ennek azért is van jelentősége, mert ma akadozik a társadalom különböző csoportjainak az együttműködése; hiányzik az értelmes párbeszéd, a kooperáció a politikai szereplők között.
Vagyis önök a közös kiállással is szeretnének példát mutatni?
Feltétlenül, s persze célunk, hogy az emberek éljenek a választójogukkal, ami alapvető, demokratikus jog. Sokan ugyanis azt mondják, hogy úgysem érdemes elmenni, mert egyetlen szavazatnak nincs komoly súlya. Továbbá tapasztalataim szerint ma félelmükben is nagyon sokan távol maradnának az urnáktól. Erősen él ugyanis az a hiedelem, hogy ha a mai kormányzattal, vagy akár csak egy kis település vezetőivel ellentétesen szavaznak, akkor annak a családjukra hátrányos egzisztenciális következménye is lehet. De mi úgy gondoljuk, hogy pont azért kell elmenni szavazni, hogy a választás után egy félelem nélküli országban élhessünk.
Az eltérő politikai felfogású emberek részvétele a V 18 nevű szervezetben azért is fontos, mert felhívja a figyelmet a választás tétjére: ma már nem csak politikai pártok között dönt az ország. Az igazi választás 2018-ban az, hogy lesz-e a demokrácia, vagy sem. Mi arra szeretnénk felhívni a választók figyelmét, hogy a demokratikus oldalon meg tudják osztani a szavazatukat. Szavazhatnak a legesélyesebb jelöltre, s a számukra legszimpatikusabb pártra, s akkor van esély ellenzéki győzelemre is.
Ha sokan elmennek szavazni, akkor az a jelenlegi ellenzéknek kedvez, de miért érdekeltek ebben a szervezetükben dolgozó jobboldal jeles képviselői?
Nagyon sok konzervatív választó is egyre kritikusabb a Fidesz kormány működésével, mert Orbán Viktor a hagyományosan jobboldali, de demokratikusan gondolkodó embereket elidegenítette magától.
Ezek a szavazók is felismerték, hogy itt most a demokrácia megmaradása a tét.
Az előbb utalt az országban meglévő félelemre. Ha ez valóságos, akkor el lehet hinni a kormánypártok fölényéről szóló felméréseket?
Nyilván fenntartással kell kezelni minden közvélemény-kutatást, a félelem bizonyosan torzítja az eredményeket. Személyes benyomásom szerint az elégedetlenség jelzéséül szolgáló adatok, tehát, hogy rossz irányban mennek Magyarországon a dolgok, azok hitelesebben jelzik az ország hangulatát, mint amit a pártpreferenciák mutatnak.
Utalt már rá, hogy a kormánypártok és az ellenzék között valójába nincs párbeszéd. Durva vita, illetve alpári üzenetváltás, amit meghatározza az internetes posztok hangnemét is. Betudható ez az uszító választási kampánynak?
A durva, ellenséges hang valahol ott kezdődhetett, amikor a Fidesz elkezdte kizárni a nemzetből a politikai ellenfeleit. Emlékszünk a „haza nem lehet ellenzékben”- kezdetű szlogenre, amivel az akkori kormányt, a szocialista-szabaddemokrata koalíciót bírálták. Akkor indult el egy olyan szociálpszichológiai folyamat, ami a mindenkori ellenfelet dehumanizálta; vagyis minden durvaság, karaktergyilkosság megengedhető azokkal szemben, akik nem értenek egyet a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor uralkodó nézeteivel. Ennek a folyamatnak a következményeként tart itt az ország. A történelemből tudjuk, hogy ez a folyamat hová vezethet.
Önről tudható, hogy pszichiáter, nyilván van fogalma arról, hogy a különböző politikai oldalak közötti éles szembenállás, illetve indulat ma hova vezethet?
Minden éles szembenállás – főleg ha a hatalmon lévő párt szítja – azzal a következménnyel jár, hogy az erősebb fél mindent megengedhetőnek tart a gyengébbel szemben, ami egészen a fizikai erőszakig is elmehet.
Nem véletlenek azok a hisztérikus megnyilvánulások, amelyekről olvashattunk: vidéki városban nemrég láttak egy színes bőrű, vagy arabnak látszó csoportot. Az emberek elkezdtek rettegni, hívták a rendőrséget, mert féltek a terrortámadástól. Hiába derült ki később, hogy valamelyik közel-keleti országból érkező rendőrcsoport utazott csak a városon át.
Nyilván a kormánypropaganda megteszi a hatását, de talán a magyar társadalom is nyitott, fogadókész az idegenellenes hangulatra?
Nem hiszem, hogy fogékonyabb, mint bármely más nép, bár a szocializmus időszaka alatt kevés lehetőség volt külföldiekkel kapcsolatba kerülni, emiatt kevés az erre vonatkozó személyes tapasztalat. Magyarország évtizedekig nem volt bevándorlási célország sem, Ausztriában például sokan vannak, dolgoznak és részeivé váltak a helyi társadalomnak. Nálunk ez nem alapélmény, ezért könnyebben lehet gyűlöletkeltő kampánnyal az embereket belekergetni a hisztérikus reakcióba. Sajnos, a magyar kormánynak ebben meghatározó szerepe van. Ami most Soros Györggyel történik, az maga a szégyen: sok pozitív dolgot tett a szülőhazájáért, igazi patrióta, aki egy gyűlöletkampány célpontjává vált. Legújabban a civil szervezetekre is kiterjed ez a kampány.
Az ön édesapja, Göncz Árpád államfőként is sokat tett a nemzet egységéért. Vajon ő életében tartott attól, hogy a már akkor is tapasztalható éles politikai szembenállás, és a gyűlöletkeltés, ha a vesztét nem is hozza el az országnak, de nagyon sok kárt okoz majd?
wikimedia
Ő alapvetően optimista volt és azt gondolta, hogy a tárgyalásos rendszerváltás után az ország képes majd a konfliktusait békében megoldani. Aztán beléptünk az unióba, s elköteleződtünk az európai értékrend mellett, amely a toleranciáról, a befogadásról, az esélyegyenlőségről, jogállamiságról szól. Azt remélte, hogy ez segít majd meghaladni az ezzel ellentétes történelmi örökségünket.
Azt talán nem is álmodhatta Göncz Árpád, hogy az a fiatalember, akit Orbán Viktornak hívnak, a rendszerváltás utáni jobboldali kormányfő, Antall József ellenében kiáll a közkedvelt „Árpi bácsi „mellett, s hogy ez a fiatalember egyszer visszavezeti az országot az autoriter rendszerbe.
Ezt talán nem gondolta, de apámnak volt egy korai tapasztalata Orbán Viktorral. A történet még Nagy Imre újratemetése idejéről származik, amikor ö is tagja volt annak a bizottságnak, amely az ott elhangzó beszédeket készítette elő. Volt egy megállapodás, hogy a szovjet csapatok kivonulását nem említi senki. Ugyanis az államközi tárgyalások akkorra már elindultak, s félő volt, hogy a téma felvetése feleslegesen veszélyezteti ezek menetét. Illetve veszélyeztethette a környező országokat is, hisz nem mindenütt zajlottak olyan gyorsan és békésen a történelmi folyamatok, mint nálunk. Ekkor
Orbán Viktor megszegve az egyezséget, beszédének részévé tette a szovjet csapatok kivonulásának ügyét. Ezzel ugyan a tömegek szemében rendkívül bátor fiúnak látszott, de a rendezők tudták: Orbán Viktor ezzel mások bőrét vitte vásárra.
Ezt a történetet egy korai figyelmeztetésnek is felfoghatjuk, amely arról szól, hogy ha saját érdekeiről, saját szerepéről van szó, akkor Orbán simán veszélyeztet másokat, lép át megállapodásokon.
Közhely, hogy a társadalmi konfliktusokat, előítéleteket az amerikaiak úgy orvosolnak, hogy kisebb-nagyobb csoportokat közös feladatok megoldására késztetnek. De ha egy egész országban üti fel a fejét a polgárháború réme, azt hogyan lehet gyógyítani?
Azt gondolom, hogy ha a politika oldaláról az uszítás megszűnik, az emberek visszatérnek a józan eszükhöz, s elkezdenek kritikusan gondolkodni. Ez már önmagában gyógyító hatású. A saját tapasztalat, a kisközösségekben megélhető élmény ugyancsak gyógyír lehet, ahogy a párbeszéd minden fajtája is. Ha ugyanis az emberek személyesen tapasztalják meg, hogy a másiknak hasonló érzései, frusztrációi, problémái vannak, az közelebb hozza egymáshoz a korábban szemben állókat is. Erre sok példa van az egykori polgárháborús országokból, ahol kemény megosztottságot kellett meghaladni. De amíg gyűlöletkeltő óriásplakátok lógnak mindenhol, s a polgármesterek feladatba kapják, hogy helyi szinten is folytassák a bujtogatást, addig kevéssé lehet remélni, hogy a hangulatkeltésnek vége lesz.
Ebben a pillanatban azt tapasztaljuk, hogy már a demokratikus ellenzéknek nevezett csoportosuláson belül is konfliktusok keletkeznek, s együttműködésről ezen a térfélen sem lehet beszélni. A választási együttműködésre törekvő Bokros Lajos például arra panaszkodik, hogy a korábban egyezséget ajánló Gyurcsány Ferenc elég csúnyán átverte. Mi lesz így?
Ördögi módon van kitalálva a választási törvény. Az egyfordulós választás bevezetése ellehetetlenítő egy olyan struktúrában, ahol van egy nagy gyűjtőpárt, ez esetben a Fidesz, amely gátlás nélkül nyúl le témákat még a szélsőséges Jobbiktól is.
A kispártok viszont csapdahelyzetbe kerültek, ugyanis minden politikai formációnak természetes törekvése, hogy bemutassa identitását, programját, értékeit, s ezzel növelje támogatottságát. Ma nemcsak versenyhelyzetben vannak, hanem együttműködésre is kényszerülnek.
Eközben a kormányzati média dominancia miatt nehezen tudják üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. A győztes-kompenzáció, a finanszírozási struktúra, a választókerületek átrajzolása tovább nehezíti a helyzetet. Ezért minősítette az EBESZ a 2014-es választást szabadnak, de nem tisztességesnek, és ebben a helyzetben vergődik az ellenzék most is. Mégis azt remélem, hogy a nehézségek ellenére is van esély a többség megszerzéséhez az egyéni választókerületek nagy részében, hisz az az országban sokan nem értenek egyet a Fidesz által választott iránnyal.
Ön szerint mi lesz ebben az országban, ha a Fidesz marad hatalmon, s nem sikerül a jogállamot helyreállítani?
Baj lesz, mert bármely kontroll nélküli hatalom veszélyes, nemcsak a Fideszé. Ezért találták ki a demokráciában a fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerét, valamint a független intézményeket.
Csak ezek működése teszi lehetővé a visszacsatolást, s a korrekciót, amit Orbán rendszere szinte teljesen kikapcsolt. Említhetném a szabad sajtó háttérbe szorítását, az alkotmánybíróság megregulázását és így tovább. A Fidesz persze azt hirdeti, hogy a dolgok rendben mennek, miközben ez egy hazugságtömeg. Baj van a gazdaságban, az egészségügyben és az oktatásban is. A torz, rosszul működő rendszer miatt aztán százezrek hagyják el az országot.
A V 2018 nyolc pontos programot alkotott, amelyben első számú feladat a szegénység felszámolása, az egészségügy és az oktatás helyreállítása, új alkotmány elfogadása és az ország nemzetközi tekintélyének helyreállítása. Miért a szegénység felszámolás az első számú szempont?
Ma azt látjuk, hogy a szegény régiók leszakadása gyorsul, nőnek az egyenlőtlenségek, ami mögött nagyon sok emberi, egyéni, és családi tragédia van. Sokan élnek gyakorlatilag jövedelem nélkül, emberhez nem méltó élethelyzetben. Gyerekek éheznek, nőnek fel esélyek nélkül, ami vállalhatatlan ma Európában, a világ leggazdagabb régiójában.
A kettészakadó társadalmakban komoly politikai és társadalmi konfliktussal kell számolni, amelyek azokat is veszélyeztetik, akik maguk nem szegények. A Fidesz ezt a helyzetet csak a statisztikák kozmetikázásával kezeli.
Nagy kérdés, hogy a középre igyekvő Jobbik lehet-e a következő hatalom része, nélküle ugyanis nehéz leváltani a Fideszt. Van erről álláspont?
Nem kell nekünk a V18-ban erről egységes véleményt kialakítani, hisz a V18 nem politikai szereplő. Ami a programunkként szereplő nyolc pontot illeti, az a demokratikus minimum. Ha ezt a Jobbik elfogadja, akkor is a többi ellenzéki párt döntése, hogy kívánnak-e a korábban egyértelműen szélsőséges párttal együttműködni. Úgy látom azonban, hogy Vona Gábor arculatváltását a párt nem tette egységesen magáévá. Ma is vannak a magyar sajtóban olyan jobbikos nyilatkozatok, amelyek ugyanolyan kirekesztőek, ugyanolyan gyűlöletkeltőek, rasszisták, mint amilyenek korábban voltak. Elképzelhető, hogy a párt az évek során valóban demokratikus párttá alakul, szerintem azonban ennek bizonyításához hosszabb időre lesz szükség. De a V18 szervezetén belül is van olyan, aki ezt másként látja. Egy esetleges együttműködésről a demokratikus ellenzék pártjainak kell dönteni.
„Az ország népének fel kell készülnie az idei országgyűlési és önkormányzati választásokra. Ez minden szavazópolgárra nehéz feladatot ró. Próbára teszi emberismeretét, valóságismeretét, ítélőképességét. Megköveteli tőle, hogy a rázúduló szórengetegből kirostálja a súlytalan, hiteltelen, egymásnak ellentmondó, netán hazug szavakat, s végül jó lelkiismerettel, gondosan mérlegelve adja le szavazatát, válassza meg négy évre az ország ügyeinek felelős intézőit. Országos és helyi szinten.” Göncz árpád köszöntötte ezekkel a szavakkal az új esztendőt – 1997-98 fordulóján elhangzott televíziós beszédében. Üzenete húsz évvel később is pontosan ennyire érvényes. Íme, teljes beszéd (az MTI leiratában).
„Honfitársaim, innen s túl a határainkon, Kedves Barátaim,
Az idén könnyebb szívvel kívánok hazánknak és polgárainak boldog új esztendőt, s felszabadultabban tolmácsolom a hazai jókívánságokat is a határainkon túl élő magyaroknak, mint tavaly, tavalyelőtt vagy az azt megelőző esztendőkben.
Akkoriban inkább a bizakodás és a remény sugallta a szavaimat. Ma: kétségkívül tiszteletet parancsoló eredmények. Számomra – bár efelől soha semmi kétségem nem volt – már bizonyosság, hogy van jövője annak az országnak, amelynek népe nem pusztán eltűri a megpróbáltatásait, de tehetségével, szorgalmával, bölcs türelmével formálni is képes a sorsát.
Amíg jelenünk szerény magaslatáig eljutottunk, csalódások sora, temérdek keserűség kísérte utunkat. De ez akkor is magaslat: innen már vissza tudunk tekinteni – kritikus és önkritikus szemmel – távolabbra is. Két gyilkos és hiábavaló háborúra, romokra és halottak tömegére. Ország csonkításra, vörös- és fehérterrorra. Álomvárak építésére. Megszállókra és megszállásokra, százezreket gyilkoló nácizmusra, torokszorongató sztálinizmusra. Eltaposott forradalomra és megtorlásra. Kudarcos újrakezdésekre, reményszikkasztó araszolgatásra, újra meg újra. Aggodalomra a munkahelyünkért, családunkért, gyermekeink jövőjéért. Miközben szerencsésebb népek, akiket nem sújtott ennyi baj, magától értetődő természetességgel élték meg gyarapodásukat és jólétüket.
De azt hiszem, most, az ezredfordulóhoz közeledve, mégis joggal érezhetünk némi elégtételt.
Ezeréves célunk, hogy önmagunkat megőrizve forrjunk össze a nagybetűs Európával, karnyújtásnyi közelségbe került.
Az óév, amitől búcsúzunk, számunkra, valóban történelmi fordulópont. Ez évben hívták meg hazánkat a NATO biztonságot kínáló és erőt sugárzó családjába. S ez évben nyílt meg számunkra a lehetőség, hogy a közeljövőben, térségünkből az elsők között, csatlakozhassunk az Európai Unióhoz. Igen: mindez siker. Aminek ára volt. Az árat megfizettük: az ország polgárai kemény önuralommal viselték el a kényszerű és keserű gazdasági megszorításokat, a létbiztonság megingásának lelki-idegi terheit.
Az ő érdemük, hogy térségünkben ma a mi hazánk gazdasági és politikai rendje a legszilárdabb. Hogy 1997-ben a legderűlátóbb becsléseknél is jobban apadt az államadósság és kevesebb az államháztartás hiánya. Az ő érdemük, hogy gazdaságunk magáll a talpán, iparunk termelékenységének és termelésének, árukivitelének növekedése, a külföldi működő tőke beáramlása felülmúlja még az olykor „kincstári optimizmusnak” bélyegzett várakozásokat is.
Mert rajtuk, a polgárok helytállásán, szakmai hozzáértésén állt vagy bukott az ország jövendőt termő nemzetközi megbecsülése. Ez a hallgatag országépítés mindvégig komoly viharoktól mentes belpolitikai erőtérben zajlott.
És a valóságot soha szem elől nem tévesztő külpolitika támogatta. Ami megteremtette a más országokkal, kivált a szomszédainkkal folytatott együttműködés javulásának – vagy legalábbis e javulás lehetőségének – feltételeit. És megkönnyítette – vagy legalábbis megkönnyítheti – a határinkon túl élő magyarok helyzetét és életkörülményeit. Aminek érdekében erkölcsi kötelességünk, hogy – velük egyetértve – minden tőlünk telhetőt elkövessünk.
Honfitársaim,
Az új évi kötelező számvetés idején, sikereink tudatában sem feledkezhetünk meg terhes örökségünkről. Gazdaságunk kezdődő felívelésének hatását az ország polgárainak jó része még nem érzékeli, mert nem élheti meg személyes sorsának javulásaként. Az infláció, bár csökkent, még mindig magas. Épp ezért az idei év is áremelkedéssel köszönt ránk.
Sok köztünk a nyomorban élő, elesett ember.
Nyugtalanító a közbiztonság helyzete. Nincs esélyegyenlőség a közoktatásban. Százezreket sújt, sok munkakezdőre vár munkanélküliség. Az ország eltérően fejlett térségei közt – bár csökken – érzékelhető a gazdasági és szociális feszültség. S mondjuk ki egyértelműen: sürgető megoldásra vár a többségében kirekesztve és embertelen körülmények között élő cigány kisebbség gondja, aminek következményeit társadalmunk egésze sínyli. A tömegnyomor ugyanis fertőz: erkölcsileg teszi próbára s kezdi ki a többségi társadalom emberségét.
De el kell mondanunk azt is: a magyar társadalom kezd végre ráébredni e gondok súlyára s arra, hogy az állam egymagában képtelen orvosolni őket.
Polgáraink jó része kihullott a társadalmi védőhálóból s testi-lelki állapota miatt kiszolgáltatott és védtelen. Az irántuk való együttérzés a segítő célú önkéntes társadalmi kezdeményezések számának és súlyának gyarapodásában mutatkozik meg.
A közeljövő talán legfontosabb gyakorlati feladata, hogy véget vessünk mezőgazdaságunk oktalanul hosszúra nyúlt válságának. Az új évet terheli a Szlovákiával folyó Duna-vita megoldása, s az ebből következő teendők szakszerűen tárgyilagos végiggondolása is.
Végezetül: az ország népének fel kell készülnie az idei országgyűlési és önkormányzati választásokra. Ez minden szavazópolgárra nehéz feladatot ró. Próbára teszi emberismeretét, valóságismeretét, ítélőképességét.
Megköveteli tőle, hogy a rázúduló szórengetegből kirostálja a súlytalan, hiteltelen, egymásnak ellentmondó, netán hazug szavakat, s végül jó lelkiismerettel, gondosan mérlegelve adja le szavazatát, válassza meg négy évre az ország ügyeinek felelős intézőit.
Országos és helyi szinten.
Nincs kétségem: hazánk népe 1998-ban is megfontoltan dönt a jövőnk kérdésében. Ehhez – s a mindennapjainkhoz – kívánok most mindannyiunknak erőt, egészséget. Otthon, a mieink közt pedig szeretet, békességet és sok-sok örömöt.
És álljon itt még egy rövid bejátszás az egy évvel korábbi beszédéből – sajnos ez is nagyon rímel a mai helyzetre:
Göncz Árpád halálának második évfordulóján ma felavatták az egykori köztársasági elnök, 56-os hős, mindenki „Árpi bácsija” mellszobrát Budapesten. Jovánovics György Kossuth-díjas szobrászművész alkotása annak a bécsi úti háznak a közelében kapott helyet, ahol Göncz Árpád egy ideig élt.
Az Óbudai Egyetem parkban felállított szobor avatóján több neves ember szólalt meg, köztük Gönczöl Katalin, volt ombudsman és Bojár Gábor Széchenyi-díjas üzletember, a Graphisoft alapítója, valamint Jordán Tamás színművész és Bródy János zenész.
A megjelent több mint ötszáz ember közül sokan vittek virágot a szoborhoz. Az eseményen ott volt mások mellett Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, Görgey Gábor író, Karácsony Gergely (Párbeszéd) zuglói polgármester, Kósáné Kovács Magda volt MSZP-s képviselő, Kunhalmi Ágnes MSZP-s parlamenti képviselő, Mécs Imre volt szabad demokrata és szocialista politikus, valamint Suchman Tamás, a Horn-kormány minisztere.
Az Európai Uniónak a szabadság, egyenlőség és jogállamiság uniójának kell lennie – mondta a közösség jövőjét is vázoló, az Unió helyzetéről tartott beszédében Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Azt is mondta:
az Európai Bíróság ítéleteit mindenkinek el kell fogadnia, ez nem opció, ez kötelezettség.
Arról is beszélt, hogy nem minden tagállam mutat egyenértékű szolidaritást a menekültek ügyében. Közös adók bevezetéséről is említette a belső piac erősítése érdekében.
Jean-Claude Juncker beszédét vita követte, de sokkal enyhébb és rövidebb, mint korábban. Néhány képviselő pár mondat erejéig kitért Magyarországra és Orbán Viktorra is. Guy Verhofstadt azt mondta,
„Orbán Putyin orosz elnökkel együtt közösen próbálják aláásni az európai demokráciát és jogállamiságot, ami ellen nemcsak védekezniük kell, hanem ellentámadást indítaniuk”.
De azt is mondta: örül, hogy mindenki észhez tért, és Orbán sem akar kilépni az Unióból.
A fuhu.hu-nak Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője azt mondta: visszafogott, középutas beszédet mondott az Európai Bizottság elnöke, akinek elsődleges célja az, hogy előre lendítse az európai integrációt.
Botka az LMP-vel összefogna
Botka László MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen egyszerű többsége sem, 40 egyéni választókerületben kell nyerni, a kormányalakításhoz pedig 55-60-ban, véli Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Kitért a kérdés elől, hogy a kormányváltáshoz szükséges 60-65 győztes körzetbe beleszámolta-e azokat, ahol a Jobbik nyerhet.
Azt is mondta: koordinált indulást csak az LMP-vel tud elképzelni, és kitart amellett, hogy
Gyurcsány Ferenc induljon egyéni választókerületben, ha ott ő a legesélyesebb.
Szerinte a Jobbikkal nincs együttműködés, ha erről nyilvános diskurzus kezdődik, az a baloldal végét jelenti.
Felháborodás a Göncz Árpád elleni támadás miatt
Az Együtt szégyenletesnek tartja Gulyás Gergelynek, az Országgyűlés alelnökének a kijelentéseit, amelyekkel meggyalázta Göncz Árpád emlékét. A Klubrádióban Kuncze Gábor is elítélte a támadást, amely miatt a DK bocsánatkérésre szólította fel Gulyást.
Gulyás Gergely amiatt támadta Göncz Árpádot, amiért
nem írta alá a jóvátételi törvényt,
amelyet a Parlament elfogadott, de Göncz Árpád köztársasági elnökként normakontrollra küldött, majd a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki. A törvényt egyébként a Fidesz, így Orbán Viktor sem szavazta meg.
Hatalmas károkat okozott Irma
Megrongálódott lakóházak maradványai az Irma hurrikán után a Szent Márton-szigeten Fotó: MTI/EPApool/Christophe Ena
Az épületeknek legalább a negyede lakhatatlanná vált az Irma hurrikán pusztítása nyomán a Florida Keys szigetcsoporton, és mintegy harmaduk komoly helyreállításra szorul. Irma trópusi viharként, Georgiában, Dél-, és Észak-Karolinában pusztít tovább.
A károkról a telefonhálózat hiánya és a még mindig tartó áramszünet miatt egyelőre nem lehet pontos felmérést készíteni.
Duterte bosszúja
Ezer pesóra, átszámítva hatezer forintra csökkentette az emberi jogi bizottság költségvetését Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek sokat támadott elnöke.
Duterte szisztematikusan számolja fel a fékek és ellensúlyok rendszerét. A képviselőház jogi bizottsága most azt javasolja, hogy váltsák le a Legfelső Bíróság elnökét.
Trumpnak kedvezően döntött a bíróság
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szabad utat engedett Donald Trump elnök számára ahhoz, hogy tág értelemben alkalmazza az országba beérkező menekültekkel szembeni tilalmat.
Ez részleges győzelmet jelent Trump számára
azelőtt, hogy a bíróság kulcsfontosságú októberi meghallgatásra készül, amelyen az elnök ellentmondásos elnöki rendeletét vizsgálják. A rendelet ideiglenesen, meghatározott időre megtiltotta hat muszlim-többségű ország állampolgárai számára a belépést az USA-ba, és korlátozta a menekültek befogadását.
Nem lesz ott az ENSZ-közgyűlésen a Nobel-díjas vezető
A mianmari Aung Szan Szú Kji korábbi terveivel ellentétben nem lesz ott az ENSZ-közgyűlés jövő heti ülésszakán. A Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kjit
egyre több bírálat éri, mert nem tesz semmit a rohingja kisebbséggel szembeni erőszak ellen.
A jogfosztott kisebbség elleni támadások miatt már legalább 370 ezren menekültek el az országból.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Ezt talán nem gondolta, de apámnak volt egy korai tapasztalata Orbán Viktorral. A történet még Nagy Imre újratemetése idejéről származik, amikor ö is tagja volt annak a bizottságnak, amely az ott elhangzó beszédeket készítette elő. Volt egy megállapodás, hogy a szovjet csapatok kivonulását nem említi senki. Ugyanis az államközi tárgyalások akkorra már elindultak, s félő volt, hogy a téma felvetése feleslegesen veszélyezteti ezek menetét. Illetve veszélyeztethette a környező országokat is, hisz nem mindenütt zajlottak olyan gyorsan és békésen a történelmi folyamatok, mint nálunk. Ekkor
