GDP Archives › Független Hírügynökség

Realitás

Falusi Tamas

-

2024-11-16

Az előadások elbliccelése alatt vagy a műegyetemi kispályás bajnokság elődöntője utáni nagy sörözés közben azzal szórakoztattuk egymást, hogy megpróbáltuk lejáratni a matematikusokat (meg persze a fizikusokat is). Oka egyszerű, a matematika az tudomány, a mérnökség meg nem. Magyarán irigykedésről van szó.

Az egyik ilyen a sokak által ismert sztori is. Holmes meg Watson utaznak egy léghajón, a szél elragadja a járművet, és egy leszálló légáramlat majdnem a talajszintig viszi le. Tehetetlenül sodródnak, mikor feltűnik egy ember, akinek Holmes azonnal lekiabál:

– Uram, meg tudná mondani, hogy hol vagyunk?
– Hogyne tudnám. – kiabál vissza a másik. – A léggömb kosarában.
Egy hirtelen széllökés tovább lendíti a két utazót, közben Holmes dühösen morog maga elé.
– Nem szeretem én ezeket a matematikusokat!
– Honnan tudja, hogy matematikus?
– Egyszerű. A válasza abszolút pontos volt, és teljesen használhatatlan.

Ilyen lejáratósdi az is mikor valaki megkérdezi, hogy mi a különbség mérnök és matematikus között, amely kérdésre az a válasz, hogy a mérnök tudja a harmincról, hogy az sok vagy kevés. Na, pont ez jutott eszembe, mikor olvastam a mi saját Nagyeszű Gyurgyókánk által az EU csúcsról mondottakat, miszerint:

„… olyan adatok és tények kerültek az asztalra, amelyek azt mutatták, hogy az Európai Unió gazdasági növekedése messze elmarad az Egyesült Államokétól és az ázsiai feltörekvő országokétól. Például az európai gazdaság 15 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben, míg az amerikai 65 százalékkal.”

Mint azt Mórától tudjuk, az ő Szeged melletti Gyurgyókája pofátlanul, sőt a mai ízlésünket tekintve kegyetlenül kihasználta a szegény, kicsi Ferikét, ahogy az a Nagyeszű Gyurgyókákhoz illik is (beleértve a mi mostani Gyurgyókánkat, mások kihasználásában ő is világbajnok), de most nem erről van szó, hanem az automatikus mérnöki becslésről. Ha ugyanis az ember meglátja együtt az „Egyesült Államok”, „tíz év” és „65 % GDP növekedés” triót, azonnal az jut eszébe, hogy az lehetetlen! A 65 ide túl sok, mert ha ez igaz lenne, az amerikaiak sohasem váltják le Trumpot, sőt esetleg királlyá is koronázzák a Mississippi jegén, és dinasztiát alapít United Kingdom of America néven. De nem így történt. Biden legyőzte.

Viszont miután most meg Trump söpörte el kegyetlen fölénnyel a demokratákat, azaz a Biden alatti éra sem volt gazdaságilag elég meggyőző a választóknak, azt még a legostobábbaknak is tudnia kéne, hogy sem Trump, sem Biden alatt nem történt gazdasági csoda, tehát a 65 % úgy hülyeség, ahogy van. Az átlagembernek ugyan nem kötelező rájönni, na de egy Nagyeszűnek! Különösen kötelező, ha jelenleg ő a VVP, azaz a világ vezető politikusa (legalábbis mi itthon úgy tudjuk), és ma már tőle függ a világon minden, például a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökének fizetése is (5 483 520 HUF). Persze ekkora bizalommal a háta mögött már mindegy, hogy ostoba, vagy nem ostoba, a választók hite akár az Egyesült Államok GDP-jét is meg tudja mozgatni, még pedig pont arra, és pont annyival, amerre és amennyivel szükséges, azaz mindent elhisznek neki.

Kegyetlenül unom már, hogy mindig nekem kell utána néznem a dolgoknak, mert ez a sok féleszű állandóan hülyít, és gátlástalanul pofázik összevissza, de aztán felülkerekedik az emberben az igazság hajszolása utáni vágy és előveszi a Világbank adatokat:

2014 +2,5 +1,6
2015 +2,9 +0,1
2016 +1,8 +1,3
2017 +2,5 +2,1
2018 +3,0 +2,4
2019 +2,5 +1,8
2020 −2,2 +1,2
2021 +5,8 +4,7
2022 +1,9 +8,0
2023 +2,5 +4,1

Az adatok az Egyesült Államok éves reál GDP növekedését mutatják a fentebb megadott 10 év során százalékban. A második oszlop az infláció szintén százalékban.

Rövid számolgatással ebből kideríthető, hogy az Egyesült Államok GDP-je a 10 év alatt 25,6 %-kal nőtt, ami ugyan egy nagyon fejlett országtól elég szép érték (ők a magas bázisról nehezebben ugranak nagyot), de azért mégsem ennek a két és félszerese!

Na persze, a magyarázat egyszerű. A mi Nagyeszűnk ezt a számot olvasta valahol, és ha az ember utána néz, rögtön kiderül, hogy hol: a Portfolio egyik írásáról ( https://www.portfolio.hu/gazdasag/20241114/az-usa-harmadik-legszegenyebb-allama-lenne-az-eu-ez-a-versenykepessegi-valsag-gyokere-722854 ) van szó, ahol valóban szerepel a „több mint 64 %”, csak ott Szerző gondosan megjegyezte, hogy az infláció ebbe nincs beleszámítva. Hja, kérem, úgy könnyű bombasztikusakat írni!

Egyébként a fenti számok alapján, azaz a reálértékű GDP növekedést az inflációnövekedéssel összeszorozva (= ha az infláció GDP növekedést csökkentő hatását nem vesszük figyelembe) tényleg megkapható a 64 százaléknál nagyobb érték. Ebből következően mindenkinek igaza van.

Rendben is lenne így, csak az a baj, hogy én egy különösen finnyás típus vagyok. Szerintem, ha valaki úgy érvel a saját igaza mellett, hogy érvként nem reális adatokat használ, például a tanárok fizetésének emelkedésénél csak a korábbi meg a mostani forintértéket mondja, vagyis nem veszi figyelembe a magyarországi inflációt, és ezt a tényt nem is említi meg az olvasóknak, az ócska csaló, aki egyéb aljasságokra is képes. A reális értékhez minden ilyen számnál úgy jutunk hozzá, hogy mivel 2010 óta az infláció értéke 124 %, minden mai adatot 2,24-gyel el kell osztani.

Miután tengernyi olyan írást olvastam már, ahol az inflációt Szerző nem nemes egyszerűséggel negligálta (néha már uncsi a szerkesztőségeknek való levélirogatás), javaslom, hogy legalább a független lapok szerkesztői egymás közt vezélkedőt indítsanak, hány ilyen trükköt tudnak észrevenni, és megtagadni a cikk közlését, vagy hír esetén megjegyezni (…. szerk.), hogy az inflációs hatást a nyilatkozó nem vette figyelembe, mert hülye a kérdéshez. Vagy így akar csőbe húzni minket. Azt, hogy a kettő közül melyik, mindenki döntse el maga, a lényeg annyi, az olvasó tudjon az átverésről.

Azért pedig, hogy a mi Gyurgyókánk által sokszor hangsúlyozott „keleti felemelkedés”-ről is essék szó, idézek egy másik írásomból:

„A kínaiak az egy főre jutó GDP-jüket 13 év alatt 5500 USD-ről 12 000 USD-re növelték (több mint a duplájára!), az amerikaiak meg csak 53 000 USD-ről 65 000 USD-re, az előnyük Kínával szemben mégis nőtt, mintegy 5500 dollárral. Azért Kínától ez a növekedés is szép, ma már csak úgy 4500 dollárral van lemaradva. Tőlünk. Az amerikaiaktól 53 000 dollárral.”

Szóval annyira még nem kell megijedni, mert bár a kínaiak sokan vannak, még mindig nem elegen ahhoz, hogy utolérjék az Egyesült Államokat. Jelenlegi hátrányuk a GDP-t tekintve 28 %.

És hogy irigykedem-e még a matematikusokra? Hát hogyne! Ők, ha vége a számításnak, a kapott végeredményt kétszer aláhúzzák, és megnyugodva hátradőlnek, én meg töprengve nézem, hogy elfogadható-e az az érték, ami nekem kijött. Vagy nem? És ha nem, akkor hol a jó, édes… hibázhattam el?

Győzelmi kényszer

Falusi Tamas

-

2024-11-07

0

Kicsit sok az Orbán féle diadalvijjogásból. Ezt az irritáló hangot, amely zene a fideszesek füleinek, immár 2010. óta hallani, és mostantól nem csak a magyar, hanem az amerikai választások után is.

A Holdról is látható ((Hungary), meg a zsákban a győzelem (United States) szövegek pontosan mutatják, hogy Orbán sohasem az okos, az országot előre vivő kormányzás érdekében akarja megszerezni a választási győzelmet, hanem magának a győzelemnek az érdekében, és mikor azt megszerezte, egyértelműen úgy tekinti, hogy az ország ettől kezdve az ő játszótere. Szabad kezet kap. Azt csinál, amit akar, hiszen győzött, nem? Sok hülye!

Építi is a homokozóban a várakat, meg körbe-körbe száguld a körhintán, melyre nagy betűkkel ráírta, hogy az ország előre megy, nem hátra, de sajnos ebből csak a „nem hátra” igaz. Még nagyobb baj, hogy közben a többiek, akik le voltak tőlünk maradva, a közös autóbuszon ülnek, amelyik tényleg halad, nem úgy, mint a körhinta, amely a játszótér átadása óta ott van, ahová az építők lebetonozták.

A forint az euróval szemben ma 411-en áll, az adósságszolgálat pedig (tőketörlesztés plusz kamatfizetés) a GDP 4,7 %-a, azaz ha ennyivel nőne a GDP, és ezzel együtt természetesen az adók is, akkor sem lenne a költségvetésben egy fillérrel sem több pénz, amelyből például a kórházi klímák karbantartását meg a tanári fizetések emelését fedezni lehetne. Tovább rontja a helyzetet, hogy a GDP növekedés jó, ha eléri az 1,8 %-ot, azaz ha nem is növekvő, de legalább változatlan költségvetési bevételek eléréséhez az adókat kellene megemelni. Nem kicsit. Az viszont megszorítás, amelyet csak a zemútnyócévesek csináltak (igaz, hogy arra is Orbán miatt volt szükség), a Nemzet Kormánya ilyet nem tehet! Még csak az kéne, ugyebár! Mást kell kitalálni, ha nem akarunk végleg és végzetesen lemaradni a feljövő Balkán mögött.

Az egyik adóemelés nélküli lehetőség, hogy mások hozzanak tőkét ide. Beruházást, építkezést, satöbbi, utána majd épül a vasút, termel a gyár, minden műszakváltáskor munka hadának a lépése dobog, csak azt kell elintézni, hogy legyen elegendő munkáskéz, azaz a munka hadát kell kinevelnünk. Ezért a tudásalapú társadalom nem lehet cél, az csak elrontaná a szép elképzelést.

Volnának persze még más lehetőségek is, de ezek hallatán a miniszterelnök urat kiveri a víz, és olyan hányingerrel kevert gyomorgörcs fogja el, hogy inkább meg se említsük neki. Ilyen például, hogy a törvényhozás teljesíti az EU által előírt 27 pontot (rendeleti kormányzással – és most nálunk az van – egy nap alatt meg lehet csinálni), akkor az EU rövid időn belül küldi a most visszatartott felzárkóztatási támogatást. Miután azonban a miniszterelnök úr megesküdött, hogy ezt nem, juszt sem, sőt csakazért sem, plusz dafke nem, azaz ott dögöljön meg minden brüsszelita, aki az ő korlátlan hatalmát, törvény előtti egyenlőtlenségét valamint kedves saját (jórészt az adófizetők pénzéből fönntartott) médiabirodalmát veszélyezteti, semmi esélye a pénzek hazahozásának. Előny: lehet szidni az ellenzéket, hogy a hazahozás ellen dolgoznak, holott pont Orbán az, aki elintézte, hogy ne küldjék.

A másik lehetőség: nem a rezsit kéne csökkenteni mindenkinél, hanem csak a szegényeket támogatni, akkor jóval kevesebb pénzből oldható meg a lakosság változatlanul ugyanolyan szintű energia- és létbiztonsága. Igaz, hogy akkor a Garancsi, az Orbán meg a Mészáros család elveszti a jelenleg nekik is járó rezsitámogatási összeget, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők akkor sem fognak télen úgy megfagyni a fűtetlen otthonukban vagy az utcán, ahogy nálunk évente úgy 200 – 300-an megteszik. Rezsicsökkentés ide vagy oda.

Az országot jelenleg a felső tízezer irányítja (tényleg kb. annyian vannak, azaz a lakosság 1 ezreléke), illetve hát dehogy irányítja, ők csak megpróbálják pontosan aszerint tenni a dolgukat, ahogy a főnök azt üres óráiban kitalálja, esetleg valakik bemesélik neki, vagy olvassa valahol, és attól kezdve azt hiszi. Ilyen helyzetben hátrány a gondolkodás, ezért a vezető réteg erőteljesen kontraszelektált, mert a nem kontraszelektáltak nem is vállalkoznának rá. A legfelső vezetés a vállalkozókat jól fizetett, zsíros állásokkal kötelezi le, így aztán ez nem egy hivatalos rendben működő állami bürokrácia, hanem leginkább rokoni és haveri kapcsolatok szövevénye, amely az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” elv alapján működik. Érdekessége, hogy a régi dal esetén Veress ugyan a szocializmusra értette a „Még meg sem hozta a gólya máris volt protekciója” szöveget (Dinnyés volt az előadó), de ide is pontosan illik.

Egy ilyen rendszer működtetése esetén sajnos a dolgok nem annyira mennek (pláne nem jól), mint inkább gurulnak, mégpedig a lejtőn lefele, ezért külső segítségre feltétlenül szükség van. A mi főnökünket sajnos olyan, illetve csak olyan dolgok jellemzik, amelyeket a brüsszeli européerek nehezen tolerálnak, ezért hiába, hogy velük vagyunk gazdasági szimbiózisban, máshol kell keresnünk a bukszából hiányzó manit.

A kipcsák-türk vonal láthatóan elhalálozott, onnét se üzlet, se pénz nem várható, maradt Kína, meg a tengerentúl, ahol megint a Nagy Testvér lett a főnök, és a kistesó itt nálunk igencsak örvendezik, mert azt hiszi, hogy ebből a politikai mellett pénzügyi előny is kovácsolható. Nem veszi észre, hogy Trump pont annyira patrióta nemzetállam hívő (= önző), mint ő, azaz nem lesz a dolog olyan egyszerű. A nárcisztikus alakokra különben sem jellemző a hála. Na de legalább Pressman ki lesz rúgva. Az is valami.

Marad Kína. Nekik nagyon kapóra jön, hogy van itt Európában egy ország, amely az EU tagja, viszont nincs jó viszonyban vele, ráadásul meg van szorulva, és úgy kell neki a külföldi tőke, mint egy falat kenyér. Így aztán a derék kínaiak az ide telepített autó- meg akkugyáraikkal Magyarországon keresztül lépnek be az EU belső piacára, és vám meg hosszú szállítási útvonal helyett helyben gyártják, és vám nélkül terítik az árut, amely aztán a fenti költségek elmaradása miatt igencsak olcsó tud ám lenni. Dolgos kéz van bőven, ha nem lenne, Pintér majd intézkedik (megszüntet néhány egyetemet meg főiskolát), áram meg majd lesz az orosz gázból, amennyi kell az üzemeknek.

A Budapest – Belgrád vasútvonalat persze nem a kínaiak találták ki, hanem nyilván a magyar kormány javasolta Hszi Csin-pingéknek, mert a nagyra növesztett házi (nem hazai!) oligarcháik túl nagyra nőttek. Mivel külföldön a leghalványabb esélyük sincs tendert nyerni, itthon meg maszek megrendelésük nincsen, ezért valamilyen állami munkát folyamatosan ki kell nekik találni, hogy össze ne omoljanak. Látványos pofáraesés lenne a sok csőd, ahogy demonstrálná, mennyire „oligarchák” ezek. Tisztára, mint a kövér macska, amelyeik nem megy el otthonról, hogy egeret fogjon magának, és hozzon is haza belőle valamit, helyette naphosszat ott fekszik a tálkája mellett, várja a kaját, és ha nem kap enni, éhen hal. A nagy vasútprojekttel viszont így elvan Mészáros is, meg Orbán Győző is. Egy darabig. Ha a projektnek vége, ki kell találni nekik valami mást, például a Duna budapesti szakaszának lebetonozása. Utána nem lenne gondunk a hidakkal, a rakpartokkal, és új belváros épülhetne a Kossuth tér meg a Batthyány tér között, aranyáron értékesíthető lakásokkal.

Pénz persze nem volt a Budapest – Belgrád vasútprojektre, de a kínaiak szívesen adtak azt is. Nekik van belőle nekik bőven, a hitel haszna az övék, a károsultak nyavajgása meg számukra érdektelen. Na, ezért kellett ezt a nekünk szörnyen ráfizetéses projektet erőltetni, titkosítani és tűzzel-vassal megvédeni minden támadástól. A többi érdektelen, a magyar adófizetők majd összedobják azt a 750 milliárd + kamatot, a kormány meg visszafizeti a hitelt kínaiaknak, oszt annyi.

Kíváncsian várom a további lépéseket, melyekkel Orbánék majd pénzt szereznek a 2026-os választások megnyeréséhez, mert hogy osztogatás lesz, az tuti.

Na ja, könnyen megtehetik, nem az ő pénzük, hanem az adófizetőké, így aztán annyiszor százmilliárdot nyúlnak le a kasszából, amennyi kell, nem úgy, mint az ellenzék, amely itthon nem tud pénzt szerezni, külföldről meg nem szabad neki (lásd Szuverenitásvédelmi Hivatal, ÁSZ, NAV, Ügyészség, satöbbi), így aztán, a médiafölényt is belekalkulálva, nem lesz itt gond, azt hiszem. 2026-ban sem.

Tán még a kétharmad is újból összejön. A győzelmi kényszer megköveteli.

Népesség

Falusi Tamas

-

2024-11-04

0

Mint azt olvashatni, a legújabb kutatásokon alapuló modellek szerint a világ népessége 2039-ben érné el a csúcspontját, azaz több mint 40 évvel az ENSZ jelenlegi, alapesetnek tekintett forgatókönyvében megjósolt időpont előtt.

A fejlett gazdaságokban a létszám gyorsan csökken, és a folyamat azt eredményezheti, hogy a népességük a mai 1,3 milliárdról 2050-re 1,15 milliárdra, 2100-ra pedig 650 millióra zuhan. Ez a modell tehát azt jósolja, hogy egy fejlett piacgazdaságú országban a népesség az évszázad végére a felére esne vissza.

Normál esetben a hír nem hogy idegesítené az embert, hanem még örülne is neki. Jelenleg már 8 185 872 864-en vagyunk, és a népesség másodpercenként kb. 2,24 fővel nő, és ha ez változatlanul így menne tovább, a végén az emberiségen már csak a kannibalizmus segítene, az meg nem hiányzik senkinek. Se a sütőbe rakva, se az ebédlőasztalnál, se az egyik, se a másik oldalon.

Szóval nagy öröm, hogy emberiségként végre csökkenünk, mert az élet már egy jóideje rádöbbentett arra, hogy a Föld ennyi embernek kicsi. Ennek ellenére egymást érik a rémült, sikoltozós írások, hogy te jóisten, meg jézusmária, csökken a világ leggyönyörűbb és legokosabb populációja, azaz miénk, amiből rögtön látható, hogy a cikkeket illetően a nemzetállamok legnemzetibb Szerzőiről van szó. A világ népességcsökkenése egyáltalán nem érdekli őket, annál inkább a saját nemzetük, és leginkább annak örülnének, ha mindenki más csökkenne, csak ők növekednek korlátlanul, így majd mikor ők lesznek a legtöbben, csudálatos nemzetüknek sokkal könnyebb megszerezni a világhatalmat, mert az nekik jár. Nagy létszámú országnak lenni jóval kedvezőbb, mint törpeállamként éldegélni, mely törpeállamot az ócskább, de szemét módon népesebb nemzetek simán el tudják taposni. Pláne, ha egy pszichopata vezeti őket, aki szintén világhatalomra tör.

Példa: piréz deszantosok szállják meg a leendő magyar főváros, azaz Debrecen fontosabb pontjait, úgymint főutca, piac, akkugyár, esetleg Közlekedési Múzeum, miközben a 30 milliós piréz állam ultimátumot tesz közzé, mely szerint a magyar fasiszták Pirézia biztonságát és épségét fenyegetik. Ezért voltak kénytelenek alkalmazni a megelőző csapást, melyet nemsokára Budapest bombázása követ. Az új határ a Tisza… illetve a Duna … azaz a Fertő tó. Nyugati partja. Ellenállás esetén a magyar fasiszták megnézhetik magukat! Aláírás: Nagy Kipcsák, Főpiréz. A történteket meghallva Szijjártó vizsgálatot indít, majd sértődötten bekéreti az EU követeket, és szemükre hányja, hogy mi dolog ez a fegyverküldés nekünk? Mi a fityfenét csináljunk mi azzal, mikor kifejezetten békés, sőt nagyon is békepárti nemzet vagyunk? Nem úgy, mint a háborúpárti ukránok! Igaz, a miniszterelnök úr azt mondta: „Sohasem adjuk meg magunkat, sohasem adjuk fel a szabadságunkat, és sohasem engedjük át az országunkat idegeneknek”, de néha, a nagy melegben még ő is beszél hülyeségeket. Az erősebbnek oda kell adni, amit akar, és punktum (ezt is a miniszterelnök úr hirdeti).

A példából a valóságra térve (habár a példa is a valóságon alapul) mindenki által látható, hogy Magyarország kormánya nemzetállamhoz illőn igyekszik minket szaporítani. Sajnos eléggé sikertelenül, mert a tavalyi 1,51-es teljes termékenységi arányszám (TFR) ugyan nagyobb, mint a 2011-es 1,26, de így is olyan messze van a 2,1-től (amellyel a népesség, ha nem is növelhető, de legalább szinten tartható lenne), mint Spalató Jeruzsálemtől.

Szóval fogyunk. De néhányunk szerint nem akkora nagy baj ez, hiszen ha sikerülne is föltornászni a TFR 1,51-es értékét mondjuk, 1,66-ra (tovább már nem nagyon), és ennek révén 2090-re Magyarországon nem 6,2 millióan, hanem 6,6 millióan élnének, na bumm, akkor mi van? Az a négyszázezer ember se nem oszt, se nem szoroz. A hétmillió alatti szám, azaz a kétmilliós mínusz viszont már igen, mivel így megszűnik a lakásínség, kisebbek lesznek a dugók az utakon, és kevésbé lesz zsúfolt a villamos, azaz semmi értelme ennek a szaporítási erőlködésnek, sőt direkt hasznos a csökkenési folyamat.

Így hinné az ember, de ez nem igaz. Van ugyanis a népességen belül egy elég nagy, és a modern kor emelkedő életszínvonala, valamint a folyamatosan fejlődő orvostudomány révén egyre növekvő számú csoport, amely már semmi hasznot nem hajt, mégis el kell őket tartani. Mégpedig a többieknek. Ez a felosztó-kirovó jellegű nyugdíjellátás jellegzetessége, hogy a nyugdíjasokat az akkori aktívak tartják el, és nálunk ilyen rendszer van. Ebből következően, ha egyre kevesebb az aktív népesség, és egyre több a nyugdíjas, akkor a rendszer a fenntarthatatlanság felé halad.

Ez persze nem maradt észrevétlen a szakemberek előtt, és a Bokros-Surányi által fémjelzett korban (miniszterelnök: Horn Gyula), amely az országot éltanulóvá tette, sort kerítettek erre a kérdésre is. 1998-ban bevezették a nyugdíjpénztár intézményét, melyben mindenki magának gyűjti a nyugdíjat az aktív évei során, mégpedig kötelezően, így aztán tökmindegy, hogy hányan vannak az aktívak, meg a passzívak, a nyugdíjba vonulóknak mindig meglesz a nyugdíja, hiszen magának gyűjtötte össze. Ezzel a népességfogyás hatása kiküszöbölhető.

A módszernek persze van hátránya is. Mindaddig, amíg van nyugdíjas, akinek még nincsen nyugdíjpénztári megtakarítása, az államnak pénzbe kerül, hiszen a dolgozók adója most nem mind az akkori nyugdíjasokat tartja el, hanem a dolgozók saját, a jövőben felhasználható nyugdíjszámlájára megy, a hiányt pedig az államnak ki kell pótolni. Ez az átmeneti időszak sokáig tart, az elején kevés pénzbe kerül (Orbán kormány), aztán egyre többe (Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok), végül sokba (második Orbán kormány), így aztán Orbán nem is vacakolt sokat, úgy lenyúlta a 2700 milliárdnyi MANYUP-ot, mint a sicc. Helyette a dolgozók kaptak egy ígéretet, hogy ha majd nyugdíjba mennek, az akkori kormány folyósítja a nyugdíjukat. Hogy mennyit? Valamennyit. Amennyi telik, természetesen.

Ezzel a lenyúlással Orbán két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt megszabadult az évenként egyre növekvő összeg előteremtésének nyűgjétől, másrészt az ölébe hullott a főleg Gyurcsányék által gyűjtögetett 2700 milliárd, amely az akkori GDP 10 % volt. Ebből következően az akkori hivatalos ~80 % GDP arányos államadósság ténylegesen csak ~70 %, és, hogy ha ma ez az érték 75 %, teljes rejtély, hogy milyen alapon van képük Orbánéknak kijelenteni, hogy „Gyurcsányék eladósították az országot.” A lenyúlt összeg persze pillanatok alatt eltűnt a nagy kavargásban, és ma már csak bottal üthetjük a nyomát.

A MANYUP nem lévén többé, könnyen megérthetjük azt, hogy Orbánék miért forszírozzák a népesség növelését (legyen, aki majd fizeti a nyugdíjasokat), az viszont érdekes, hogy ez a forszírozás mennyire nem sikerült nekik. (Lásd itt.)

Az orbáni 13 év alatti születési átlag 90.226 gyermek/év, a gyurcsányi 5 év alatt ugyanez az átlag 97.618 gyermek/év, ráadásul a múlt évben született gyermekek száma 85.225, azaz minden idők negatív rekordja. 13 évnyi regnálás után! Ráadásul nehéz ráfogni Gyurcsányra, mert az ő idejében született gyermekek még csak most érettségiznek, azaz a főördögnek a népességcsökkenéshez láthatóan nincs köze.

Na de nem kell ám Orbánékat félteni, mert mint Hankó miniszter úr világgá harsogta:

„…abban, hogy mennyi gyerek születik, sajnálatos módon benne van a Bokros-csomag idején visszaesett születésszám. Ha jól számolunk, akkor a Bokros-csomag idején meg nem született gyermekeknek kellene most édesanyáknak és édesapáknak lenniük. A Kincs számítása szerint 322 ezerrel kevesebb szülő van ma Magyarországon a Bokros-csomag családellenes intézkedései miatt – tette hozzá.

Aha. Szóval a Bokros. Aki éltanulóvá tette Magyarországot, egyben családelleneskedett is egy jóízűt, és most, szegény Orbánék alatt ezért születik olyan kevés gyerek kies hazánkban, mint még soha.

Ha az ember a miniszter úr szavaiban kételkedik (és bizony jogosan, mert amennyit ezek tudatlanságból vagy tudottan összehazudoznak, azt már csak géppel lehet összeszámolni), akkor a fenti link segítségével megnézi a statisztikát, és hát uramfia! Valóban van benne egy születésszám zuhanás, mégpedig 1991 – 1999 között. Az éves születésszám a kilenc év alatt 127.207 gyermek/évről 94.645 gyermek/évre esik, mégpedig folyamatosan és egyenletesen, bármi fajta megbicsaklás vagy törés nélkül, azaz egyértelmű, hogy az 1995-ben, azaz az időszak közepén bevezetett Bokros csomag nem volt hatással a folyamatos születésszám esésre, se pro, se kontra. Még egy kicsit se.

Csak legalább egyszer mondanának igazat! De nem. És még képesek arról fecsegni, hogy Gyurcsány a hazudós!

Hja, kérem, ha sokan elhiszik…

Képzelgés

Falusi Tamas

-

2024-10-31

0

Ahogy múlnak az évek, egyre biztosabban tudom, egyszer el kell gondolkodjak rajta, mi történt volna akkor, ha 2006-ban egy MSZP frakciótag (néhány MSZP frakciótag?) nem csempészi ki a Beszédet. A Beszéd, mint tudjuk, arra szolgált, hogy a sokkal inkább osztogatni szerető MSZP-s társaságot kemény megijesztéssel szorítsa rá arra, hogy a feltétlenül szükséges megszorításokat és a tervezett reformokat a Parlamentben megszavazza. A liberálisoknál ilyen gond nem jelentkezett, nem is mondott ott beszédet senki.

A rászorítás sikeres volt, a frakció a szükséges törvényeket és rendelkezéseket szó nélkül megszavazta, így az Orbán-Medgyessy-Járai trió hatalmas kártételeinek rendbe tétele elkezdődhetett. Ez a rendbetétel ugyanis a károk kialakulásában ártatlan Gyurcsányra maradt, persze azért mondható, hogy ő a főbűnös, mert ugye minek nyerte meg a választásokat. Így a „Gyurcsány a hibás” lényegű patrióta alaptétel gránitszilárdsága nem sérül.

A rendbetétel 2006. nyarán el is indult, a közben jelentkező egyetlen apró probléma csak annyi, hogy Gyurcsány saját hülyeségéből kifolyólag (bízott az övéiben, és ez nagy hiba egy politikustól, akinek senkiben sem szabad bízni, pláne nem a övéiben) a Beszéd nyilvánosságra került. Ezzel megkezdődhetett a miniszterelnök, az MSZP plusz az egész ország máig tartó, rendkívül szomorú, még ma is bizonytalan végű vesszőfutása. Akit érdekel az 1996 – 2010 közötti történet, itt meg itt, meg itt utána nézhet.

Természetesen én is ismerem a „Ha öreganyámnak áramszedője lett volna, most én lennék a villamos” jellegű gúnyolódást, mely szerint ezek a ha-val kezdődő mondatok teljesen értelmetlenek, de ennek ellenére juszt is elképzelem, hogy mi lett volna, HA.

Elvégre az Orbán stílus hatásos: ha logikátlan, ha ostobaság, ha csak kárt okoz Magyarországnak, a miniszterelnök úr akkor is dafke megcsinálja, aztán a károkat ráfogja Brüsszelre, és a magyar nép fideszes része úgy elhiszi rögtön, mint a sicc. Sőt, még ajnározza is, hogy milyen hősiesen védelmezi a „magyarokat”. Így hát, kedves polgártársaim, simán tudomásul vesszük, hogy nem ám a miniszterelnök úr önzéssel kevert ostobasága, hanem kifejezetten és név szerint Brüsszel miatt halunk éhen mindannyian (elsőnek a tanárok – a nyugdíjasok már hozzászoktak az éhezéshez).

Illetve mégse. Nem mindannyian. Lesznek kivételek, mégpedig a legmagyarabbnál is sokkal magyarabb magyarok, akikről mindenki tudja, hogy ők aztán életüket és vérüket, akár a Corvin közben is, de zabot, azt sajnos nem. A probléma folyamatosan az, hogy az életük meg a vérük most épp nem kell, a zab viszont igen, ám abból nincs egy félvékányi se, mert már rég szétosztották maguk közt. Így aztán mindig csak ígérnek. Tisztára Karinthy: „Én mindig megtartom az ígéreteimet. Ha pénzt ígérek, azt is megtartom. Magamnak.”

De hagyjuk a jövőt egyelőre, elég bajuk lesz azzal a gyerekeknek meg az unokáknak, térjünk vissza a „Mi lett volna, ha?” kérdésére. Csakazértis, az angyalát!

Ha a Beszéd nem kerül nyilvánosságra, nem törnek ki 2006-ben zavargások. Nem sérül meg sok rendőr és tüntető.
Gyurcsányról nem terjed el az, hogy szemkilövető. Ehelyett arról a politikusról mondanák, hogy agyonverető, akinek a rendőrei keze között emberek halnak meg (nem a fél szemüket lövik ki, hanem meghalnak, és nem éles, harci helyzetben, hanem letartóztatás után). A gumilövedék használatát a Gyurcsány kormány nem tiltja be, mert minek.
Gyurcsányról nem terjed el az, hogy hazudik, mivel a nép ezt csak onnan tudja, hogy ő maga mondta. A Beszédben. Amely nem a népnek szólt, hanem a frakciónak. Amit hazugságként esetleg rá lehetne fogni: 2006 februárjában azt válaszolta egy kérdésre, hogy „A költségvetés köszöni, jól van”, viszont ezt egyrészt februárban még mondhatta, másrészt hozzátette, hogy „Ha nem lesz jól, majd teszünk valamit”, és tényleg, a választások megnyerése után 2006 nyarán tettek is, lásd megszorítások. Az, hogy Orbán hogy áll a nyilvános, a népnek mondott, illetve a nép arcába vágott hazugsággal, a Népszava Bolgár rovatában hetente olvasható. Sok-sok éve már.
Gyurcsányról nem terjed el, hogy nála rosszabb elképzelhetetlen, így az orbáni kétharmadoknak semmi esélye sincs.
A szociális népszavazás érvénytelen lesz, a vizitdíjat bevezetik, és a befolyó összeget a terv szerint az orvosok fizetésének emelésére meg egészségügyi fejlesztésére fordítják.
A reformok Molnár Lajos vezetésével rendben folytatódnak.
A befektetők a normál üzletmenet miatt nem látják úgy, hogy a kormány annyira népszerűtlen, hogy még a jó reformterveit sem tudja végrehajtani, ezért 2008-ban a világválság kedvezőbb gazdasági környezetben és helyzetben éri a magyar gazdaságot.
A világválság miatt Gyurcsánynak 2009-ben nem kell lemondani, a szükséges megszorításokat a nép tőle is elfogadja. A megszorítások azonban, ha kisebb hatásúak is, jelentős népszerűségvesztést is okoznak.
A népszerűségvesztés okán Gyurcsány és az MSZP a 2010-es választásokat elveszíti, de Orbánnak nem lesz kétharmada.
A MANYUP kasszát Orbán lenyúlja, de kétharmad híján új Alaptörvényről szó sem lehet, és Orbánék bevezetik ugyan a rezsicsökkentés nevű ökörséget, de a nyugdíjak svájci indexálását már nem merik megszüntetni.
A Közmédia, valamint a fékek és ellensúlyok fideszes pártalakulatokká való átszervezése elmarad, az a hatalmas fideszes fölény, amely Gyurcsány totális ledegradálása és az ebből kiinduló permanens gyurcsányozás révén a valóságban létezik, képzelt esetünkben nincs. Ráadásul kétharmad sincs, ezért minden komolyabb változáshoz konszenzus kellene az ellenzékkel, az meg a saját elnyomását nem szavazza meg.
A világválság utáni gazdasági fellendülés lassúsága miatt a FIDESZ a 2014-es választásokat elveszíti.
Az új kormány a rezsicsökkentést ugyan meghagyja, de sávossá teszi, hogy ne azok kapják a legtöbb támogatást, akik a legtöbbet fogyasztanak – azaz a leggazdagabbak. Az EU pénzeket a lakások hőszigetelés kiépítésének támogatására fordítja, így az ottlakók rezsicsökkentés nélkül is jóval kevesebbet fizetnek az energiáért.
A migránsválságot az új kormány az EU-val karöltve igyekszik megoldani. Falat nem épít, helyette a szokásos módon kezeli az érkezőket, akik a befogadási irat birtokában úgyis azonnal elhagyják az országot, és tovább mennek Nyugatra. Így ugyanannyi migráns lenne nálunk ebben az esetben is, mint amennyi jelenleg ténylegesen van.
Az új kormány sokkal inkább a szociális támogatásokat fokozza, a sport jóval kevesebb létesítményhez, a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei pedig jóval kevesebb EU pénzből finanszírozott állami megrendeléshez jutnak, ráadásul lényegesen értelmesebb és az EU szabályoknak megfelelő célok vannak kitűzve, ezért az EU-nak semmiféle kifogása nincs, a pénzek rendben érkeznek, a gazdaság a világgazdasági fellendülés és az EU támogatás révén jól működik.
Az új kormány lényegesen többet, azaz GDP arányosan az EU átlagnak megfelelő összeget fordít oktatásra meg egészségügyre, mivel nem munkaalapú, hanem tudásalapú társadalmat épít.
A fenti okokból a 2018-as választásokon a FIDESZ ismét veszít, hiába próbál rettenetes katasztrófát vizionálni a migránshelyzetből.
Az új kormány az EU-val szövetséges politikát folytat, azaz kompromisszumokra törekszik, nem próbál ún. „magyar érdeket” védeni, amely jelenleg azonos azzal, hogy „Orbán azt csinálhat, amit akar”, és itthon jól eladható a kevésbé tájékozott és keveset gondolkodó tömegeknek. Ezért a támogatásunkkal semmi gond, és Magyarország megbecsült tagja az EU-nak (jelenleg sajnos nem annyira).
Az új kormány a COVID járványt a jóval kisebb kontraszelekció miatt lényegesen jobban kezeli, mint ahogy ez ténylegesen történt. Lásd tesztek, oltások, lélegeztetőgépek beszerzése, elkésett rendeletek meg intézkedések.

Tovább nem érdemes képzelegni. Aki arra kíváncsi, hogy az ellenzék azóta mit csinált volna másképp, az ellenzéki programokban megtalálhatja. Persze csak az óellenzéki programokban, ezért

nagy kár, hogy a magyar népnek értelmisége gondos vezetésével sikerült a teljes óellenzéket elsöpörni, és az összes szavazójukat átirányítani az újellenzékhez, amelyik jelenleg programírás helyett lavírozással foglalkozik.

Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Csak nehogy baj legyen. Handabandában viszont már felzárkózott Orbánékhoz. Az is valami.

Jelenleg itt tartunk. Azaz nem tartunk sehol. Illetve annál egy kicsivel (nagyon) lejjebb. Nagy grat minden közreműködőnek.

Érdekes lett volna, ha a teljes magyar értelmiség 2006-ben nem csatlakozik a FIDESZ-hez lelkesen, hanem rájön a beszéd lényegére, elmagyarázza a népnek, és akkor a történetünk kicsit jobban hasonlítana ahhoz, amit itt összefantáziáltam, és kevésbé a ténylegesen történtekhez. De nem így történt. (Szerintem) kár.

Orbán rémálma: fellendülés helyett visszaesett a gazdaság

Polonius

-

2024-10-30

0

Orbán rémálma: fellendülés helyett visszaesett a gazdaság

A harmadik negyedévben 0,7%-kal csökkent a GDP vagyis az a fellendülés, melyet az Orbán kormány remélt, sehol sincsen. Jövőre Orbán Viktor 3-6%-os növekedést jósolt, ez annál egyszerűbb lesz, hogy a most mínuszba süllyedt GDP-t könnyebb lesz növelni. A forint értéke is csökkent, ezért ha euróban vagy dollárban mérjük, akkor a magyar gazdaság teljesítménye még szánalmasabb.

A magyar ipar, az építőipar és a mezőgazdaság jelentősége egyaránt csökkent. Raskó György a Facebookon még a lesújtó GDP adat közlése előtt így vázolta fel a helyzetet:

“A magyar falvak népessége félmillióval csökkent”

A nagybirtokok profitálnak Orbán agrár politikájából, a többiek viszont a létükért küzdenek – írta Raskó György a Facebookon. Az Antall kormány egykori agrár államtitkára, aki maga is nagyvállalkozó, jelenleg Magyar Péter tanácsadója. Őszinte vitát sürget a magyar agrár szféra helyzetéről:

„A magyar falvakban agrár tevékenységből nem lehet megélni, leszámítva azt a 45-50 ezer családot, melynek a vagyonosodása valóban imponáló.

Több ezerre tehető azoknak a gazdáknak a száma, akiknek a családi vagyona meghaladja az egymilliárd forintot. Közben a magyar falvakban már 250 ezer üres porta van – KSH adat -, 75 ezer kiskertben semmiféle mezőgazdasági tevékenység sem folyik. Az elmúlt két évtizedben mintegy félmillió falusi honfitársunk hagyta el a faluját, költözött a Nyugat Dunántúlra vagy meg sem állt a Lajtánál.”

Magyar Péter az Európai Parlament agrár bizottságába került be nyilvánvalóan azért, mert Magyarország azok közé az uniós tagállamok közé tartozik, melyekben az agrár szektornak viszonylag nagy szerepe jutott a múltban.

Minél gyengébb a magyar gazdaság teljesítménye annál népszerűbb Magyar Péter

Minthogy a magyar lakosság életszínvonala a Covid pandémia óta stagnál illetve csökken, ezért a kormány gazdaságpolitikájával sokkal elégedetlenebb az ország mint korábban. Orbán Viktor tisztában van azzal, hogy a huszas évek “hét szűk esztendőt“ jelentenek majd. Erről a 2022-es választások után beszélt a miniszterelnök. A nemzeti együttműködés rendszere vészhelyzetben van, és senki sem tudja: miképp lábalhat ki belőle. A külső források elapadtak, mert az Európai Unió befagyasztotta az euró milliárdok jórészét, és világossá tette ország – világ előtt: amíg Orbán a miniszterelnök addíg Magyarország nem jut hozzá az uniós támogatás nagy részéhez. Brüsszel minden bizonnyal a lengyel példát kívánja követni: Varsóban Donald Tusk azonnal megkapta az uniós euró milliárdokat mihelyt legyőzte a választáson Orbán Viktor szövetségesét, Jaroslaw Kaczynskit. Magyar Péter ugyanerre számíthat, ha legyőzi Orbán Viktort. Az üzleti világ pedig számolni kezd: mennyit ér meg nekünk Orbán Viktor?!…

Az amerikaiak egyre jobban függenek az állami támogatástól

Kenderessy Milán

-

2024-10-29

0

Az amerikaiak egyre jobban függenek az állami támogatástól

Mind több amerikai polgár számára jelent fontos bevételi forrást az állami támogatás – állapítja meg az Economic Innovation Group tanulmánya, melyet a választási kampányra időzítettek.

Az elmúlt 50 év során több mint megkétszereződött az állami támogatás aránya a GDP-ben. 1970-ben ez az arány mindössze 8% volt, mára viszont 18%-ra növekedett. Mindez persze messze elmarad az európai normáktól, de figyelemreméltó, hogy az állami támogatás növekedése abban az időszakban következett be amikor a neoliberális áramlat meghatározó volt az Egyesült Államokban, ez pedig kis államot, és csökkenő állami támogatást hirdet. A Biden kormányzat ezzel ellentétesen növelte a támogatás mértékét, mert a Covid pandémia és az utána bekövetkező infláció negatívan befolyásolta az életszínvonalat az Egyesült Államokban is. A Biden kormányzatnak így sikerült elérnie, hogy az egyenlőtlenség nem növekedett tovább az amerikai társadalomban. Trump tanácsadói – köztük a Soros tőzsdei vállalkozásának egykori befektetési igazgatója – azzal vádolják a Biden adminisztrációt, hogy “kommunista tervgazdaságot hozott létre.”

Az amerikai állam 1970-ben 70 milliárd dollárt költött szociális támogatásra míg 2020-ban 6000 milliárdot. Ennek jelentős részét persze az infláció jelenti, de akkor is szembetűnő a növekedés. A probléma az, hogy a központi költségvetés hiánya is rekord magasra emelkedett, és az államadósság meghaladja az éves GDP 100%-át.

Pénzügyi szakértők 60% fölött már aggódnak a szóban forgó állam egyensúlya miatt, de az USA mint a világgazdaság központi állama, amely a dollárövezetet üzemelteti, kivételt jelent. Kérdés, hogy meddig hiszen jövőre már a törlesztő részlet meghaladhatja az 1000 milliárd dollárt, és ez több mint a hadügyminisztérium, a Pentagon éves költségvetése.

11500 dollár évente

2022-ben egy átlag amerikaira ekkora állami szociális támogatás jutott. Ez persze csak átlag, de szerény megélhetést lehetővé tett az Egyesült Államokban, ha az illetőnek volt valamiféle lakása és egészségbiztosítása. A Covid pandémia a csúcsra járatta az állami szociális támogatást, azóta az összeg kisebb lett, és a részesedés is a GDP-ben. Mi indokolja az állami szociális kiadások növekedését az Egyesült Államokban? Mindenekelőtt a demográfia: a lakosság itt is öregszik, ha nem is olyan gyorsan mint Európában.

2010-ben a 65 év fölötti lakosság a népesség 13%-át tette ki az Egyesült Államokban, 2022-ben ez már 17,3% volt. Az állami szociális kiadások 56%-át az idősebb nemzedékek kapják, ezért is emelkedik gyorsan az összeg. Mindez nem jelenti azt, hogy az idősebb nemzedékek teljes mértékben biztonságban lennének hiszen

az egészségügyi kiadások exponenciálisan növekedtek: 74 milliárdot tettek ki 1970-ben az USA-ban, 2022-ben 4500 milliárd dollárt!

Mindebből az is következik, hogy a nyugdíjkassza is óriási deficittel küszködik éppúgy mint az Egyesült Államok központi költségvetése. Jelenleg a költségvetés hiánya 1800 milliárd dollár, és sem Kamala Harris sem Donald Trump nem tudja: miképp lehetne ezt csökkenteni?

Az állami szociális segélyezést nem lehet csökkenteni, mert mind többen élnek ebből: 1970-ben az USA megyéinek csak az 1%-a jelezte, hogy a lakosság jövedelmének a 25%-a ebből van, mára már a megyék – county – több mint fele ebbe a kategóriába tartozik.

Trump vagy Harris olyan gazdaságot örököl, amelynek a koordinátái nem sok mozgásteret hagynak a döntéshozóknak, akiknek figyelembe kell venniük Washingtonban: a választásokat általában a gazdasági helyzetükkel elégedetlen polgárok döntik el az Egyesült Államokban.

A nagy córesz, de ígérni semmibe sem kerül

Falusi Tamas

-

2024-10-19

0

A nagy córesz, de ígérni semmibe sem kerül

Orbán Viktor egészen fantasztikus. Az ország gazdasága romokban, az EU-s pénzek nem jönnek, Kína meg Oroszország úgy használ ki bennünket saját céljai érdekében, hogy jobban se kell, a pereit már csak a Kúrián tudja végsőfokon megnyerni (nem csoda, ott a Patyi az elnökhelyettes – elnököt csinálni belőle, az már túlzás lett volna), a megbízhatónak hitt emberei sorra hibáznak, ki hatalmasat, ki csak nagyot, nincs pénz semmire (az oktatás és az egészségügy után nemsokára a közlekedés is rendőri felügyelet alá kerül, hogy még működjön valahogy), már csak azért utazik ki Brüsszelbe, hogy mindenki személyesen lássa, ki is az a mitugrász kerékkötő, akit mindenkinek utálni kell. Gyorsan kell megnézniük, mert néha kiküldik a folyosóra.

Ezt persze csak mi gondoljuk így. Ő másképp van vele. Hiszen győzött! Mindenütt! Ott ugrál a maga felfújta gumivárban, és diadalmasan vigyorog, mert nagyon biztos benne, ő a sallerokat osztja, és nem kapja. János vitéz, Godzilla, meg Szent Péter együtt is smafu hozzá képest, ha ide mernék tolni a képüket, kokiktól duzzadt fejjel kotródnának haza anyukához, kisírni a vállán magukat. Ezer szerencse mindegyiknek, hogy errefelé ilyen trió ritkán lébecol. Itt van nekünk a miniszterelnök úr. Elég az. Néha még sok is.

Ebből a permanens győzelmi mámorból születik egy csomó ökörség. A 3 – 6 százalékos növekedés, az egymillió forintos átlagbér, meg az ezer eurós minimálbér álomképe, amelyek megmaradtak benne, mert egyszer ezt mondta neki egy rosszul tájékozott haverja a brancsból, és ő elhitte mindegyiket. Lévén szintén dilettáns, gátlás nélkül ragozza őket szüntelen. Ez persze nagyon is érthető, mert kies hazánkban immár jó ideje a valóság is álomkép. Igaz, a döntő többségnek inkább rémálomkép, de Orbán számára ez lényegtelen. A Birtokon meg a Klastromban nem érzékelhető, csak pár kilométerrel arrébb a sok-sok kis Kádár kockában lakóknak, mivel pedig tőle mindegyik messze van, könnyed hanghordozással ígéri meg, hogy jövőre majd jó lesz nekünk. Sőt, nagyon jó! De még mennyire! 2023-ban idénre ígérte. Nem is emlékszik már arra senki. A mostanira se fog. Ez a majd jóvá levés egy sok-sok éven át tartó, hosszú folyamat, hajh de megtanultuk már ezt negyvenöttől nyolcvankilencig. Lásd Cs. Éva, „Mindig csak a holnap, aztán holnap is a holnap…”. Mintha Kádár apánkat hallanám.

Érdekes gondolat tőle ez a Nyugat alkonya. Ott már nincs Coca Cola mámorban fetrengés sem, a szex is eltűnt az életükből, individuál-globalista transzvesztiták, melegek és egyéb LBTQ-k imbolyognak csöbörből vödörbe, a versenyképességük meg „felszívódott”, és csak azért nem mi, magyarok építjük meg a Turul légitaxi gyárat Stuttgart mellett, mert Mészáros úr jobb szeret külföldi focicsapatokat támogatni, mint céget gründolni messzi idegenben. Nála aztán nix dájcs! Maximum gdje je moja jahta? Mennyivel jobb itthon a kínai vasút akolmelege…

A speciális nézésű történész asszony persze nem véletlenül dobta be a Nyugaton kihaló szexet (hja, aki a Biblia mellett a Koránt is ismeri!). – Ezt akarjátok ti is? – kérdezi, és ez bizony nagyon nagy érv a döglődő Nyugat ellen, tekintve, hogy pénzben ugyan kissé lemaradtunk, de itt van nekünk vígasznak a pia, a cigi meg a nő. Odaát Mária szerint a nők túlságosan is öntudatra ébredtek, karrierépítéssel foglalkoznak, és ahelyett, hogy alázatosan elfogadnák szegény ácsingózók közeledését, hajlamosak őket úgy kirúgni az ágyukból, hogy hatot bucskáznak a szőnyegen! Így aztán nincs szex hónapszám meg évszám, ha ugyan nem több idő telik el. – Ez kell nektek, ostobák? – kérdezi és joggal szókimondó Mária. – Nem! Nem! Soha! – kiáltja az igaz magyar, és simán leszavaz Orbánra. Viszi az asszonyt is, az megy vele engedelmesen. Ahogy a miniszterelnök úr mondta, a tulipán a nő, a megfordított szív a férfi. Ilyen a házasság: az anya nő, az apa pedig férfi. Egy egészséges magyar világ.

A Nyugat hanyatlására persze találhatunk érveket. Itt van mindjárt, hogy 2010. és 2023. között az EU egy főre jutó GDP növekedése 19,2 % volt, Magyarországé ugyanakkor 38,2 %, azaz majdnem a duplája! Fantasztikus – lenne, de nem az. A különbség a két konkrét, dollárban kifejezett adat közt 2010-ben 5000 dollár volt, a mai különbség meg ugyanúgy 5000 dollár.

2010-ben a magyar, egy főre jutó GDP a nyugatinak a 49 %-a volt, ma, 13 év után 57 %. Ilyen tempóban kb. 70 év elmúltán hozzuk majd be őket, és akkor még figyelembe sem vettem, hogy minél fejlettebb egy ország, annál nehezebb nagy növekedést elérni. Egyébként a 49 >> 57 % növekedés annak köszönhető, hogy több gyárat hoztak ide onnan (olcsó munkaerő), mint amennyi technológiai fejlesztést, innovációt meg újdonságot (drága munkaerő) állítottak elő otthon. Ezért építi Orbán a tudás alapú helyett a munkaalapú társadalmat, mert akkor sok olcsó munkáskéz lesz, és ha bárki idehoz egy gyárat, nem csalódik bennünk. Magunk új terméket nem találunk ki, gyártástechnológiát nem fejlesztünk hozzá, gyárat meg aztán végképp nem építünk, az ugyanis nem a nemzetes urak dolga. Még csak az kéne!

Itt van aztán a kínai-amerikai példa a „keleti felemelkedésre”. A kínaiak az egy főre jutó GDP-jüket a 13 év alatt 118 %-kal növelték (5500 >> 12 000 USD), az amerikaiak meg csak 22,6 %.kal (53 000 >> 65 000 USD), az előnyük Kínával szemben mégis nőtt, mintegy 5500 dollárral. Azért Kínától ez a növekedés is szép, ma már csak úgy 4000 dollárral van lemaradva. Tőlünk. Az amerikaiaktól 53 000 dollárral.

A fentek alapján az a keleti fellendülés még odébb van. A nyugat-európai hanyatlást illetően, az a háború következménye, ugyanis az olcsó energiának annyi lett, ráadásul Ukrajnát támogatni kell, mert az a hülye Nyugat azt hiszi, úgy jár, mint Hitlerrel Chamberlain, aki átengedte a német diktátornak a szudétanémet területeket a béke reményében (müncheni egyezmény). Churchill viszont azt mondta a brit miniszterelnöknek a Parlamentben: „Uram, ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, ezért megkapja a háborút.” Mint tudjuk, Churchill-nek lett igaza, mégpedig nagyon igaza, ezért a Nyugat inkább a háborúpárti Churchill szerepét választotta, Chamberlainét meghagyja Orbánnak. A Nyugat szerint lehet, hogy Oroszország győz, de attól még nem lesz béke. Pláne, hogy Ukrajna bekebelezése esetében Oroszország sokkal közelebb kerül a NATO-hoz, mint a há… illetve a különleges katonai hadműveletek elindítása előtt, azaz még inkább fenyegetve lesz szegény. Közös orosz-lengyel határ? Brrr! Azt a népben, nemzetben gondolkodó, patrióta oroszok nyilván nem tűrhetik! Irány a La Manche csatorna! Putyinnal tűzön-vízen át! Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter Moszkvába utazott, hogy biztosítsa Lavrov miniszter urat a maximális támogatásunkról, egyben bejelentse az új szerződést, amelynek mottója: „Gáz van, de lesz is”.

„Persze gyötörnek bennünket, van mindenféle bajunk, de Magyarország 2010-ben elindult egy úton, amikor a nagy córeszben, ha szabad így fogalmaznunk, átvettük a kormányzást… mindenkivel kereskedni kell, mindenkivel versenyezni kell, mindenkivel együtt kell működnünk, hogy a világban keletkező gazdasági haszonból jusson Magyarországnak is”.

Igaz, gyötörnek minket. Mármint Brüsszel. Persze hogy. Nem szeretik, se a pávatáncot, se a vétót, se az őket ismételten, sőt sokadszor átverni próbálást. Érdekes lett volna, ha mi, mikor megkaptuk a 27 pontos kifogáslistát, teljesítjük ezeket, és nyugi van, és pénz, és béke. De Orbán Brüsszelt illetően igencsak háborúpárti, tehát juszt se teljesíti! Ez van I.
A mindenféle bajjal totálisan egyetértek. Naponta derül ki valami. Recseg-ropog a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, nő a hitel, és igencsak csökken a becsület. Ez van II.
Úgy hallottam, a világválság Gyurcsány meg Bajnai nyakába zúdult (Gyurcsány azért mondott le, mert a megszorításokat tőle a nép nem fogadta volna el). Orbán kapott egy rendben lévő országot, a megszorítások már Bajnai által bevezetve (akárcsak 1998-ban, mikor Bokros a munkát már elvégezte), ő csak beült a készbe, ahogy szokott. 2010-ben az adósság 80 % volt, viszont akadt a fiókban egy MANYUP-nyi összeg, azaz 2700 milliárd. Ez a GDP 10 %-a, azaz a tényleges nettó adósság csak 70 %-ra tehető. Ma ugyanez: 75 %. Úgy beszélik, a 75 a 70-nél nagyobb. Adósbesorolásunk az S&P-nál akkor (BBB-). Ma is ugyanaz. Hol is volt ott a córesz, tessen mondani? És hová jutottunk mostanára?
Elindultak egy úton fideszék? Sajnos így igaz. Nem jöttek rá, hogy lefelé vezet.
Ki is tiltotta ezt a semleges kereskedelmi álláspontot eddig, tessen mondani? Egyedül az oroszokkal lehetett volna gond, de felmentést kaptunk az EU-tól a szankciók alól. Az olajra is, a gázra is. Miért beszél hülyeségeket?

Nem írok többet. Így is szomorú vagyok. És ez az ember a miniszterelnökünk, immár 14 éve.

Kétharmaddal, ha el tetszettek volna felejteni.

Hazudós

Falusi Tamas

-

2024-10-06

0

Olvasom itt a lapban Bolgár úr rovatát, és bizony már nem is csodálkozik az ember. Hogy min? Hát azon a permanens miniszterelnöki hazudozáson, amelyet Szerző hetente tár az olvasó elé. Mivel pedig ez így megy sok éve, könnyen mondható, hogy jelenlegi miniszterelnökünk akkora hazugságvárat épített és épít magának, amelyben akár több NER is elférne – a hazugságok révén sikeres, sőt fölényes választási eredmények legalábbis ezt mutatják. Jól kell hazudni, oszt annyi. Remélem, érthető.

Fölvetődik persze a kérdés, vajon a miniszterelnök úr tényleg hazudik, vagy rosszemberek direkt félretájékoztatták, bár utóbbi nehezen lehetséges, hiszen a hazugságok mennyiségéből és minőségéből következően nagyon hülyének kell ahhoz lenni, hogy az ember mindezt elhiggye, sőt továbbadja. Mivel pedig a miniszterelnök úr pozíciójából adódón eleve okos, a 2. változat hanyagolható. Habár az utóbbi időben (úgy hat-nyolc éve) egyre inkább vannak kétségeim.

Ezek a hazugságok nem ám zártkörű, magán, sőt családi megbeszéléseken hangzanak el, és aztán titkos hangfelvételeken jutnak ki a nagyvilágba, mint az őszödi MSZP képviselők, Portik Tamás vagy Magyar Péter esetében, hanem nyilvánosan, direkt a népnek címezve. Így adatnak a miniszterelnök úr… khm, közreműködése révén ország-világ tudtára. Az ország-világban persze elég sokan vannak ám, akik értenek a dolgokhoz, így akár el is terjeszthetnék a nép közt, hogy ezek bizony mind-mind átverések, a miniszterelnök úr csak hülyít titeket, úgy hogy ébredjetek már föl végre!

Szép is lenne, de nem így van. Bolgár úrnak meg egy korábbi rádiós műsorából adódón kevés a hitele a nép közt (nem az ő hibájából, hanem jóval inkább a műsort „értelmezők” rosszindulata révén), több vállalkozó meg sajnálatos módon nem akad, az az egy darab hang halk és a nép szerint megbízhatatlan, így aztán mindenki simán lép túl az eseten, mintha természetes lenne demokráciákban.

Az ég kék, a fű zöld, a miniszterelnök hazudik.

Így aztán, ha már csillagok sem lennének az égen, Orbán Viktornak akkor is tuti a kétharmada.

Szóval bele. A nép képébe. Nyilvánosan. Ez így egyértelmű, elhangzásuk le nem tagadható. Nemhogy elhangzottak, de büszkén hangzottak el az ominózus mondatok, mert a miniszterelnök úr ezekkel dorongolta le a benne kételkedőket. A kicsempészett titkos hangfelvétel különben sem komoly dolog, hanem jóval inkább mulatságos módszer, mint mikor Gyárfás azért kapott 7 év letöltendőt, mert „a hangfelvétel tanúsága szerint” a Portik féle provokációs mondat elhangzása után széttárta a kezét. Legalábbis Portik azt mondta, hogy széttárta, ugyanis a hangfelvételen a széttárás nem hallatszott egyértelműen. Bizony, T. Hölgyek és Urak, ennyi elég 7 év börtönhöz, úgy hogy tessék vigyázni, mit beszélnek a feleségük, a férjük, az ismerősük, vagy a gyerek előtt! A „frakció előtt” az súlyosbító tényező, az eredmény országos és örökös gyűlölet. Ha valakit ez a dolog részletesebben érdekelne, itt, itt és itt utána nézhet.

Ezen igazmondási megbicsaklásokat a miniszterelnök úr láthatóan nem szégyelli. Mikor egyszer szembesítették az általa közöltekkel, könnyed fölénnyel jegyezte meg, hogy „Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok!” Ez a mondat egyértelműen azt jelenti, hogy „Hazudtam, és még fogok is”. Mindenkinek azt jelenti. Az idiótáknak éppúgy, mint a közepes értelműeknek. Ebből következően akárhogy is csűrjük csavarjuk, mint NER lapok az Orbán Balázs féle ötvenhatot, attól az értelme nem változik. Ebből következően Orbán maga is tudja, mit tesz, és nem akar változtatni rajta.

Hazugságból kétféle van, közvetlen és közvetett. Azt állította például Orbán a szocialista pártelnöknek adott parlamenti viszonválaszában, hogy „önök sokkal kevesebbet költöttek oktatásra és egészségügyre is, mint ahogy azt a mostani nemzeti kormány teszi”. Ez természetesen így igaz, a rendkívül nemzeti kormány dicsősége tehát szárnyal, mint a kacsamadár, és ha infláció meg GDP növekedés nem lenne, örülhetnénk akár mi is. De nem örülhetünk. Ugyanis:

2010-ben az egészségügyre az állam a GDP 4,5 %-át költötte (akkori éves GDP 27.500 HUF), 2023-ban meg csak a 3,6 %-át (akkori éves GDP 79.200 HUF). A 2010-es érték tehát 1237 milliárd, a 2023-as érték meg 2850 milliárd, azaz utóbbi tényleg több, ahogy derék miniszterelnök urunk mondotta volt.
Szép is lenne – ha nem lett volna infláció. De mivel volt (a miniszterelnök úr hiába tett úgy, mintha nem lett volna), ezért a 2010-es 1237 milliárdot nem az előbb számolt 2850 milliárddal, hanem az inflációval lefelé módosított 1339 milliárddal kell összehasonlítani, az egészségügyi kassza növekménye nem 1613, hanem csak 102 milliárd. Azaz az emelkedés a GDP 0,37 %-a. Nem évente, hanem 2010. óta összesen!
Még mindig jól állunk, mondhatná az egyszeri választó, hiszen az összeg a sok évnyi Orbán regnálás alatt ezzel a 102 milliárddal mégiscsak növekedett! Igaz, mondjuk mi ravaszul somolyogva, viszont, emeljük föl a mutatóujjunkat, ha megnézzük, hogy a GDP ezen időszak alatt 35 %-kal nőtt, akkor látható, hogy az egészségügy jócskán veszített a súlyából a többi ágazathoz képest. Kevesebb a fizetés, kevesebb a felújítás, kevesebb minden, mint amennyi az ágazatban lehetne, azaz az Orbán regnálás miatt az egészségüggyel együtt két csoport járt rosszul: az ott dolgozók meg a betegek.
Na de a GDP mégiscsak nőtt 35 %-kal – erősködik tovább az egyszeri választó, és igaza is van. Egyetlen baj, hogy a 14 év alatt a hozzánk hasonló közép-európai országoké jobban nőtt, azaz nem az Orbán kormányok érdeme a 35 %-os növekedés, hanem az Orbán kormányok szégyene, hogy csak 35 % (átlag évi 2,3 %), hiszen ha jobban dolgoznak, nem hagyott volna le minket még Románia is.

Az oktatással sajnos ugyanez a helyzet, és hiába mondott a miniszterelnök igazat, én ezt kijelentését is a hazugságok közé sorolom. Az pedig, hogy a legócskább módon használta ki a választók információhiányát és a többség gyengébb adatfeldolgozási képességeit, a művön már csak a korona.

Azt is állította a miniszterelnök (ugyancsak a Parlamentben), hogy „az ország pénzügyi helyzete megnyugtatóan stabil. Az államadósságot csökkenő pályán tartjuk; 75 százalékon áll, de nekünk az 50 százalék alatti szintet kell megcéloznunk.”

Bizony ám! Annyira stabil, hogy az már közmondásos. A negyedéves teljesítmények (ipar, GDP) alig győzik egymást alulmúlni, ugyanolyan adóskategóriában vagyunk az S&P-nál, mint 2010-ben a világválság idején (BBB-), a forint értéke táncot jár az 1/400 EUR körül (2010-ben 1 EUR = 272 HUF), a tervezett éves adósságot folyamatosan fölfelé, a tervezett GDP növekményt folyamatosan lefelé módosítják (már csak 1 – 1,8 % várható). Ki idegeskedne itten, tessék mondani?
A csökkenő pálya, kérem, az csökkenő pálya, és punktum! Ahhoz képest, hogy a GDP arányos adósságráta 14 éve névlegesen 80 % volt, a 14 év alatt úgy csökkent 5 %-kal, mint a veszedelem. Évi átlag 0,36 %. Észvesztő ütem.

Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy a kormányváltáskor találtak még a mázlista Orbánék 2700 milliárdot a fiókban (MANYUP kassza, az akkori GDP 10 %-a), akkor a tényleges adósság 2010-ben nem 80 %, hanem csak 70 % volt, ami kevesebb, mint a mai 75 %. Hol is a csökkenő pálya, T. NER urak?

A MANYUP kasszát persze Orbánék azonnal lenyúlták, aminek kettős előnye volt: egyrészt maga pénz (akkoriban hatalmas összeg) igencsak jól jött nekik, ráadásul megszabadultak az évenkénti befizetés nyűgétől is, amit az előző kormányok szorgalmasan teljesítettek, így gyűjtvén össze a 2700 milliárdot. Az, hogy még évi 1200 milliárdot kaptunk az EU-tól is, már csak a hab az Orbánnak kétharmaddal felszolgált tortán, mégsem sikerült 14 év alatt adósságot csökkenteni.

Megcélozni, azt lehet. Nem csak az 50 % (természetesen) mínuszt, hanem akár a 80 % pluszt is, azaz hogy mi hitelezünk Kínának a GDP 80 %-a erejéig, de már az 50 % is olyan mintha a mi derék utcai harcosunk a Duna budai oldaláról akarna sallert adni a Pesten tartózkodó államadósságnak. Azaz emeletes butaság.

Az ember mindezt átgondolva csodálkozni kezd. Hogy lehet ennyi mindent számító módon a nép torkán lenyomni? Át kell értékelnem a dolgokat, teszem föl, így: ezeket a fenti számokat valakik mondják a miniszterelnök úrnak, Varga, Matolcsy, esetleg többen is, ő mindet felírja, és mikor beszorul a lába, a legnagyobb lelkinyugalommal vág vissza velük. Hogy pontosan hogy is van, azzal nem szükséges foglalkoznia. Mindenre van ember, néha több is, mint kellene. Sok az éhes száj, mint köztudott, azokat etetni kell.

A felírtakat ő csak használja. Nem dolgozza fel. Úgyse tudná értékelni, valószínűleg.

Nagy szerencse, hogy ennyire békepárti és patrióta a mi nemzeti kormányunk miniszterelnöke. Hogy néha átveri a népet? Hát istenem. Senki sem tökéletes.

Miért csak az egyhatoda az írnek az egy főre jutó nemzeti jövedelem Magyarországon?

Polonius

-

2024-09-07

0

Miért csak az egyhatoda az írnek az egy főre jutó nemzeti jövedelem Magyarországon?

Arról írt az Élet és Irodalomban Berend T. Iván az Egyesült Államokban élő jeles gazdaságtörténész, aki rámutatott arra, hogy a két kis nép történelme meglehetősen hasonlatos volt, de az eredményei óriási mértékben különböznek egymástól.

Az első világháború előtt, 1913-ban amikor Írország az Egyesült Királyság része volt, Magyarország pedig az Osztrák – Magyar Monarchiában fejlődött, még meglehetősen hasonló volt a két nép egy főre jutó GDP-je. A két világháború között a függetlenné vált Írország már jobban szerepelt mint Magyarország. 1950-ben a magyar GDP egy főre számítva már csak 70% volt.

1975-ben Írország belépett az Európai Unióba, Magyarország csak 2004-ben követte.

1988-ban a londoni Economist még így írt Írországról: “a gazdag országok közül a legszegényebb.” Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Nagy Britannia egy főre jutó GDP – jének 70%-át érte el, az Egyesült Államoknak az 52%-át. 1990-ben amikor a rendszerváltás végbement Magyarországon a magyar szint az ír 57%-ának felelt meg.

A kelta tigris száguld, a magyar ló cammog

2010-ben a magyar gazdaság fejlettségi szintje az írnek már csak 36%-át érte el. Ekkor került hatalomra Orbán Viktor, aki azt ígérte: az ő irányításával Magyarország felzárkózik Európához!

“Az első öt közé kerülünk“

– ígérte a miniszterelnök 2030-ra. Matolcsy György a közgazdász vándorgyűlésen viszont azt közölte:

”Orbán álma nem teljesült. Nem kerülünk az első öt közé az Európai Unióban. Talán 2040-ben”

– mondta a Nemzeti Bank elnöke, akit megszállt az igazmondás démona mióta Orbán Viktor jelezte: jövő márciusban új elnök folytatja a jegybank élén. “Addig guggolva is kibírjuk“ – jelentette ki Orbán Gáspár, a miniszterelnök politikai igazgatója. Finoman arra utalt, hogy az igazmondás nem elfogadható magatartás a nemzeti együttműködés rendszerének vezérkarában. Miért nem? Mert akkor

választ kellene adni arra, hogy Írország egy főre jutó GDP-je ma miért hatszorosa a magyarnak?

Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama

Ez a helyzet a nemzeti együttműködés rendszerének tizennegyedik évében. Írország viszont a második helyen áll Luxemburg után az egy főre jutó GDP tekintetében. Nagy Britannia GDP-jének immár a dupláját produkálja Írország, amely az USA szintjét is felülmúlja 20%-kal 2024-ben.

Miért ez az óriási különbség a két kis nép gazdasági teljesítménye között? Mert a magyar elit – a kelet európai trendeket követve – késve vette észre a digitális globalizációt: a világgazdaság alapvetően megváltozott.

Azok az államok tudnak gyorsan fejlődni, amelyek az USA érdekeit jól szolgálják külföldön.

Kína ezt fedezte fel amikor hatalmas profitokat ajánlott az amerikai cégeknek, Írország pedig óriási adókedvezményt adott a digitális óriásoknak, melyek itt adóznak az uniós forgalom és profit után. Luxemburg ugyanebből az okból az első egy főre jutó GDP tekintetében az Európai Unióban. Az Egyesült Államok számára a mi régiónk gazdasági szempontból nem fontos, csak stratégiai jelentősége van. Ebből a szempontból viszont Magyarország érdektelen, mert Lengyelország és Románia a térség két olyan állama, melyeket a stratégiai tervezők fontosnak tekintenek Washingtonban.

A rendszerváltás idején mind Lengyelország mind Románia mögöttünk járt, de mindkét állam sokkal dinamikusabban fejlődött mint Magyarország. Ceausescu bukásakor – 1989 – még Románia volt a térség legszegényebb és legkorruptabb országa. Mára ezt Orbán Viktor Magyarországa örökölte. Romániában pedig Laura Codruta Kövesi főügyész – az amerikai nagykövetség hathatós támogatásával – megpróbálta megtisztítani a közéletet. Ma Laura Codruta Kövesi az Európai Unió főügyésze, Orbán pedig – nagyon is érthetően – nem kívánja, hogy a körmére nézzenek az Európai Unióból. Így Magyarország magára maradt a béka popója alatt anélkül, hogy Orbán Viktor perspektívát tudna mutatni. Ceausescu sorsa mutatja, hogy a hatalom emberei olykor az első számú vezetőt is feláldozzák a saját túlélésük érdekében…

Oktatás

Falusi Tamas

-

2024-09-03

0

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

„Miután Vitályos Eszter felsorolta, mit tett a kormány a családokért – az ingyenes tankönyvektől és az EU-s pénzből kiosztott laptopoktól a családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszerig és a határon túli magyar diákok támogatásáig – szót ejtett a mobiltelefonok iskolai elvételéről is. Elmondása szerint az intézkedés célja, hogy nagyobb figyelem jusson a tanulásra, és a szünetekben a gyerekek ne „kütyüzzenek”, hanem beszélgessenek egymással. Úgy fogalmazott: az ingyenes laptopok kiosztása jelzi, hogy amennyiben a tanulást segíti a digitális eszköz, akkor nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is lesz a használata.”

Mint az közismert, az oktatást érintő problémák közül a nép lelkét a legérzékenyebb ponton megérintő téma a mobiltelefon betiltás, ezért arról nincs értelme írni, mert annyian ágálnak a az összes elképzelhető placcon pro meg kontra, hogy az írás a nagy zajban úgysem jutna el a tudatig. Meg aztán nincs is határozott véleményem róla, de ezt ne árulják el senkinek.

Az egyéb intézkedéseket tekintve:

Ingyenes tankönyv: a kormány ezzel ismét bizonyította, hogy a „Liberté, Égalité, Fraternité” hármasból neki a középső a kedvence (a másik kettő nem fontos annyira), így aztán a Tiborcz Alíz nevű ifjú hölgy, pont úgy ingyen jut hozzá a tankönyvekhez, mint Kolompár Rómeó, akik közül az utóbbi szülei nagyon hálásak a Miniszterelnök Úrnak, hogy ezt a nagy jótéteményt adta nekik az iskolakezdéshez. Előbbi szülei szerint ez természetes.

Érdekes lenne, ha az állam nem a tankönyv-vásárlást támogatná, hanem a szegényeket, akkor több jutna nekik ugyanannyi pénzből, és kevesebb a százmilliárdos vagyonnal bíró családoknak, viszont ez lehetetlen, hiszen akkor sérülne az Égalité szent előírása, és így a szegények jogtalan előnyhöz jutnának a gazdagokkal szemben (pfúj!).

Ez a sportban is így van, például a Real Madrid – Pillangó utcai óvoda focimeccsen pont ugyanannyit cserélhet az óvoda is, mint a Real, egy fél játékossal se többet! Punktum! Hogy miért sorsolták őket egy csoportba? Mert Alizt és Rómeót is összesorsolták ugyanabba az országba, oszt annyi! Remélem, érthető! „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek”, mondotta hajdan Sándor György. „Én biciklivel megyek”, tette hozzá. C’est la vie.

Kiosztott laptopok: mint tudjuk a laptopok sokmilliárdos árát a háborúpárti Nyugat adófizetői dobták össze. Az mindig veszélyes, ugyanis a migránssimogató genderisták finnyázós egy népség, és nagyon érdekli őket, hogyan költjük el a pénzüket. Emlékezhetünk: a múltkor is a magyar adófizetőkenek kellett a 13 milliárdos EU támogatást visszafizetni, nehogy vizsgálat legyen, mert Tiborcz csak így sétálhatott ki a projektből egyrészt a pénzzel, másrészt büntetlenül.
A fentiek miatt kíváncsiságból utána is olvastam.

2022. március 21.

„Nem verték nagydobra, hogy mely cégekkel kötöttek szerződést a tanulói és tanári laptopok leszállítására, amelyeket az Európai Unió újjáépítési alapjából akar majd finanszíroztatni az állam. Ezért több helyre is közadatigénylést adtunk be, hogy megtudjuk a részleteket – végül a Klebelsberg Központ válaszolt. A szerződésekben szereplő műszaki leírások alapján a notebookok egérrel, táskával, operációs rendszerrel és jótállással együtt kerültek darabonként átlagosan bruttó 300 ezer forintba. A nyertes cégek között – amelyek összesen 27 milliárd forinton osztoznak – megtalálható egy olyan vállalkozás is, amelyeket korábban az Orbán-kormánnyal hoztak összefüggésbe.”

2024.01. 11.

„Ezekben a hetekben, hónapokban osztották, osztják ki az általános iskolákban és a középiskolákban az ötödik, hatodik és kilencedik osztályosoknak azokat a laptopokat, amelyeket uniós pénzből szerzett be a Klebelsberg Központ a „digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára” elnevezésű projekt keretében. Ebben a tanévben összesen 140 ezer laptopot vásárolt a Klebelsberg Központ bruttó 33 milliárd forint értékben a beszállítóktól.

A laptopok átlagos bruttó ára tehát 236 ezer forint.”

Mivel érdekelt, hogyan lett a laptopok ára két év alatt ennyivel olcsóbb (300e >> 236e), kerestem egy közbenső, 2023-as adatot. És találtam is.

Érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek.

Ha pedig ehhez hozzáveszem, hogy Kiss László III. kerületi polgármestert egy, a várható büntetéstől kétségbeesetten menekülő, más(!) ügyben nyakig sáros „vállalkozó” vádalku (4 év börtön helyett egy év két hónap fogház) keretében tett vallomása alapján letartóztatták, és börtönben őrzik mostantól akármeddig, már ott is vagyunk. „Mit számít egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?”, kérdezi Bicska Maxi a közönséget. „Mit számít egy pár milliós szórólap beszerzés egy sok-sok milliárdos laptop beszerzéshez képest?”, kérdem én. És nincs reakció. Hallgat a mély.

A családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszer: remélem, nem kell hosszan ecsetelnem, hogy ez megint csak a gazdag családoknak kedvező húzás, sőt ez még ez Égalité előírásait sem tartja be, hiszen sokan vannak, akik megfelelő jövedelem híján a kedvezményt nem, vagy csak részben tudják igénybe venni, míg a nagy jövedelmű családok egyrészt mind egy szálig, másrészt az utolsó fillérig is. Ha ehhez hozzáveszem Iványiék meghurcoltatását, a nem fizetős egészségügy lerohasztását, és a hajléktalanság kriminalizálását, akkor nyugodt lélekkel mondható, hogy a kormány jóvoltából itt csak a tehetőseknek terem babér. A többiek meg vegetálhatnak. Ha tudnak. Akár egy életen át. A pszichopatának fogalma sincs, mi az az empátia. Ezt Lázár János úgy fogalmazta meg, hogy „Akinek nincs semmije, az annyit is ér!”
A határon túli magyar diákok támogatása: az erdélyi, horvátországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és muravidéki magyar nyelvű oktatásban részt vevő diákoknak járó „Szülőföldön magyarul” támogatás 100 ezer forint.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal magyarázta, miért nem terjesztik ki Magyarországra is a pénzügyi segítséget, hogy akik Magyarországon gyermeket vállalnak, „számtalan támogatásban, adókedvezményben részesülnek, míg a határon túliak semmilyenben”. Hát, kérem szépen, egyrészt itt fentebb láthattuk a „számtalan támogatást” (akinek sírva röhögni van kedve, pluszként hozzá veheti még, hogy Magyarországon a családi pótlék 2008 óta változatlanul havonta 12 200 forint), másrészt amit Gulyás mond, az nem igaz.

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 % 2022: 5,1 %.

14 év. Annyi alatt sikerült mindezt elérni.

Ha én a kormány lennék, ennyi „eredmény” láttán elbujdosnék szégyenemben, de ők nem, sőt kiállnak a placcra, és dicsekednek vele.

Na, ja. Munkaalapú társadalmakban így szokás. Az oktatás egy huszadrendű valami.

U.i.: még az is lehet, hogy az okostelefonok azért lettek betiltva, nehogy kiderüljön, teljesítményben jobbak az állam által biztosított laptopoknál

Címke: GDP

Rövid számolgatással ebből kideríthető, hogy az Egyesült Államok GDP-je a 10 év alatt 25,6 %-kal nőtt, ami ugyan egy nagyon fejlett országtól elég szép érték (ők a magas bázisról nehezebben ugranak nagyot), de azért mégsem ennek a két és félszerese!

Kicsit sok az Orbán féle diadalvijjogásból. Ezt az irritáló hangot, amely zene a fideszesek füleinek, immár 2010. óta hallani, és mostantól nem csak a magyar, hanem az amerikai választások után is.

Mint azt olvashatni, a legújabb kutatásokon alapuló modellek szerint a világ népessége 2039-ben érné el a csúcspontját, azaz több mint 40 évvel az ENSZ jelenlegi, alapesetnek tekintett forgatókönyvében megjósolt időpont előtt.

Minél gyengébb a magyar gazdaság teljesítménye annál népszerűbb Magyar Péter

Mind több amerikai polgár számára jelent fontos bevételi forrást az állami támogatás – állapítja meg az Economic Innovation Group tanulmánya, melyet a választási kampányra időzítettek.

11500 dollár évente

Arról írt az Élet és Irodalomban Berend T. Iván az Egyesült Államokban élő jeles gazdaságtörténész, aki rámutatott arra, hogy a két kis nép történelme meglehetősen hasonlatos volt, de az eredményei óriási mértékben különböznek egymástól.

A kelta tigris száguld, a magyar ló cammog

”Orbán álma nem teljesült. Nem kerülünk az első öt közé az Európai Unióban. Talán 2040-ben”

Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 % 2022: 5,1 %.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA