A gazdaság növekedésének lassulására számítanak elemzők, és ezzel számol a kormány is. A vállalatok hangulatát azonban erősen befolyásolja az ágazat, a tulajdoni helyzet és az exportképesség.
A magyar gazdaság növekedési lendületének megtorpanását előrejelző elemzők sorában a Policy Agenda (PA) is arra a következtetésre jut, hogy jövőre elkezdődik a magas dinamika mérséklődése. A vállalatok várakozását szondázó Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) pedig arra mutat rá, hogy a kép vegyes, lefelé és felfelé mutató tendenciák egyaránt lehetségesek.
A PA is megállapítja, hogy tavaly az EU átlagának nagyjából dupláját produkálta a magyar gazdaság gyarapodása, bár az intézet által közölt 4,2 százalékos adat a 2017-essel egyezik meg, a 2018-as első becslést ezután fogja közölni a KSH. (Mivel tavaly minden negyedévben ennél magasabb volt az érték, az éves átlag várakozások szerint 4,7 körül lehetett.)
A valószínűleg a tetőpontot képező 2018-as növekedés
után a PA visszaesést vár a beruházásokban, az exportban is. A növekedésben szerintük némiképpen növekszik a belső értékesítés súlya, de a lakossági fogyasztás valamelyest visszaesik. Ennek oka az, hogy a bérnövekedés jelentősen elmaradhat a tavalyi átlagtól.
Az infláció a PA szerint megrekedhet a 2018 végi 3,5 százalék körüli értéken.
Az intézet is arra számít, hogy a munkaerő-kínálatban nem lesz fordulat, egyre nagyobb mértékű a hiány, főleg a szakképzettek körében. Ez pedig nem ígéri azt, hogy javulna a gazdaság versenyképessége.
A leggyorsabban az építőipar bővül, majd a kereskedelem és az info-kommunikációs ágazat. Az ipari növekedés lelassul. Az exportnál a belföldi értékesítés gyorsabban nő, mert az európai járműipar strukturális problémákkal küzd, és emellett a belföldi építési beruházások jelentős – bár a későbbiekben visszaeső – keresletbővülést eredményeznek – írják a PA-ban.
Ez utóbbi megállapításokkal vág egybe a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kutatóintézetének most publikált vállalati felmérése. A GVI a (tavaly októberi adatfelvétele idején kapott) válaszokból arra a következtetésre jut, hogy a kereskedelemben és az egyéb gazdasági szolgáltatásban működő cégek egyértelműen romló konjunktúrával számolnak, a feldolgozóipariak stagnálásról számoltak be.
Egyértelmű optimizmus csak az építőipart jellemzi.
Első látásra is feltűnő, hogy a tisztán hazai tulajdonú vállalkozások tekintettek jobb várakozással a jövőbe, a külföldi érdekeltségűek bizalmi indexe lefelé mutat. Minél nagyobb az export a cégek életében, annál kevésbé optimisták, a csak hazai pályán játszók viszont enyhe javulásra számítottak ősszel.
Mindezek visszaigazolják azt, hogy a világgazdaság egyértelműen lassulást mutat, a magyar szempontból legfontosabb
Németországban éppen mostanában vágták vissza drasztikusan
a 2019-es növekedési kilátást.
Nyilván ezeknek a tendenciáknak (és az EU-támogatások jövőjét is befolyásoló élesedő vitáknak) is szerepük van abban, hogy a kormány felmelegítette a „jön a válság” kommunikációt, bár gondosan kerülve az egyenes fogalmazást.
Gazdaságvédelmi programot készít a kormány, felkészülve a növekedés lassulására a világban. A magyar gazdaság azonban a becsültnél is gyorsabban nő – nyilatkozta Varga Mihály pénzügyminiszter.
Varga az állami rádióban felidézte Orbán Viktor tavalyi, hirtelenjében elővett válság-kommunikációját arról, hogy a világgazdaság lendülete visszaeshet, s erre fel kell készülni. Ezért a kormány gazdaságvédelmi programot fog készíteni már tavasszal – mondta Varga Mihály.
A kormány a munkahelyek és a bérnövekedés ütemének „megvédését” szolgáló intézkedéseket fog hozni, arra törekszenek, hogy
ne álljanak le a fejlesztések és a fogyasztás.
A nemzetközi gazdaság lassulása miatt azért nagyon nem aggódik Varga, szerinte a magyar gazdaság idei növekedése is nagyobb lehet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által vártnál, ugyanakkor nálunk is érdemes a világgazdasági lendület visszaesésére felkészülni.
A következő hónapokban a kormány három-négy olyan intézkedést tervez, amelyek
tovább erősítenék a foglalkoztatás lehetőségét mindenki számára.
Varga szerint a nemzetközi intézmények utólag javítani szokták a magyar gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozásaikat. A miniszter szerint a 2018-as év jó példa arra, hogy mennyire pesszimista volt az elemzői várakozás: 3,5 százalék volt a legkedvezőbb előrejelzés, ugyanakkor a tavalyi magyar gazdasági növekedés 4,6-4,7 százalék lesz.
A magyar gazdasági növekedést húzó tényezők közül a pénzügyminiszter kiemelte a lakossági fogyasztás és a beruházások bővülését.
A pénzügyminiszter azt mondta, hogy a munkaerőpiacon az elmúlt években jelentős változás történt, Magyarországon a mintegy 12 százalékosról 3,6 százalékosra csökkent a munkanélküliség, néhány ágazatban munkaerőhiány alakult ki. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nemzetközi sztenderdben a közmunkásokat, ez most mintegy 120 ezer, nem foglalkoztatottként szokás kimutatni, és a hivatalos statisztika változatlanul csak bő százezer külföldön alkalmazottról „tud”.)
A magyar munkaerő tartalékának a jelenleg még inaktívakat, a közfoglalkoztatottakat és a munkanélkülieket nevezte, kiemelve a nők, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatottsági arányának növelését.
Egyre nagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek, de változatlan a lakosság jövőbe vetett optimizmusa. A cégek folyamatosan versenyképességi nehézségekkel küzdenek. Jövőre lassulni fog a növekedés.
Idén eddig jóval 4 százalék feletti a magyar gazdaság növekedésének tempója, de ez jövőre lassulni fog, 3,8 százalék várható – írja elemzésében a Policy Agenda (PA). A cég egyébként ezzel jóval nagyobb indexet jósol 2019-re, nagy kutatóintézetek (GKI, Pénzügykutató) egyaránt 3,2 százalékkal számolnak.
A csökkenést a PA
a beruházások érezhető visszaesésében látja.
Adataik alátámasztják azt a megfigyelést, hogy az invesztíciókban komolyan szétvált a versenygazdaság és az állam részaránya: előbbié az idei első 6 hónapban csak 7 százalékkal nőtt, míg az állami szféra fejlesztései 50 százalékkal bővültek. A második félévben – a megelőző magas bázis (17 százalék) miatt is – látható lassulás várható, az év egészében 12 százalékos emelkedés valószínű, amely jövőre további fékezéssel 5 százalékra mérséklődhet.
Mindezek azt is ékesen bizonyítják, hogy az uniós támogatások nélkül alig lenne növekedés, ugyanis az állami beruházások
zöme közösségi pénzből valósul meg.
A leggyorsabban az építőipar bővül, de a magas bázist követően gyengébben, mint tavaly – írja a PA. S tegyük hozzá, ennek egy része, a lakásépítések jövőre várhatóan látványosan fognak visszaesni, mert 2019 végén lejár az öt évre beállított kedvezményes, 5 százalékos áfa határideje, aminek következtében – a várakozások szerint – komolyan megcsappan a már amúgy is rendkívül magas árak további növekedése miatt a kereslet.
A másik fontos alágazat, az autóipar egyelőre nem kecsegtet újabb nagy beruházással, jövőre elkezdődhet a BMW üzemének építése Debrecenben (és hozzá kapcsolódóan egyéb építkezések, ismét csak költségvetési pénzből), de járművek előállítása csupán évek múlva lesz.
A hitelfelvételi kedv egyelőre növekszik, de a PA idénre várja a tetőzést. A lakosság is még mindig nettó megtakarító, azaz több a félretett pénze, mint kölcsöne, az állammal szemben is nettó finanszírozói helyzetű, vagyis sokkal több állampírt birtokol, mint amennyi az összes felvett hitele.
A PA 2018-ban is gyors, 8 százalék körüli reálkereset-növekedést vetít előre, ami azonban jövőre, elsősorban
a minimálbér ütemének lassulása miatt
az ideinek a felére csökken. Az idei, 4,5 százalékra várt fogyasztás-bővülés pedig jövőre 3,5-4 százalékra lassul. (Ebben szerepet kap az is, hogy 2019-től lényegében kivégezték a cafeteriát.)
A kutatók szerint az összesített adatok a családok vagyoni helyzetének jelentős javulását jelzik, de ezen belül kritikusnak ítélhető az alacsonyabb jövedelmi rétegek felzárkózása. A jövedelmi rétegek szerinti becslések-számítások
az alsó tizedek és a legfelső tized fokozódó szétválását jelzik.
Amint arról a Független Hírügynökség is írt a közelmúltban, a statisztikai átlagérték elfedi azt a tényt, hogy a legmasszívabb lakossági réteg havi jövedelme jóval a 330 ezres átlag alatt van, mintegy 100 ezer forinttal kevesebbet kap a legtöbb alkalmazott.
A PA által képzett Gazdasági Fejlődési Indexben a vállalati gazdálkodás mutatói csökkentek. Míg a konjunktúra felvételekben is a fogyasztói bizalmi indexek változatlanul kedvezők maradtak az év közepére – bár idei mélypontjukra estek –, addig
az üzleti várakozások érezhetően visszaestek.
A termelés növelésének változatlanul a jelentős mértékű – minőségi és mennyiségi – munkaerőhiány az akadálya minden ágazatban. A termelő ágazatokban a szakképzett munkaerő hiánya komoly versenyképességi korlátot jelent. Az ipari, a szolgáltató cégek körében már nagyobb áremelési törekvések is megjelennek. Különösen érzékeny a kereskedelemben várható áremelést tervezők arányának emelkedése.
Bár a nagy minimálbér- és garantált bérminimum emelése – különösen a 2018-ban megvalósultak – már kisebb gondot okozhatnak a vállalkozások gazdálkodásában, a következő évekre tervezett folytatás valószínűleg további nehézséget okoz. A munkáltatókat terhelő adók mérséklése pedig nem igazán eredményezett javulást a cégek gazdálkodásban – összegzik a cégek körében tapasztalható olvadó optimizmus okait.
Ismét a „visegrádi négyhengeres” csúcsteljesítményéről szónokolt Orbán Viktor. A számokon végig tekintve azért erős túlzás az az állítás, hogy mi lennék az EU motorja, nélkülünk növekedés se lenne.
Vannak, akiket sért Közép-Európa gyors fejlődése – jelentette ki Orbán Viktor a TA3 szlovák kereskedelmi televízió Politikában című vitaműsorában. Mint mondta, ezt a nyomást ki kell bírni, és Nyugat-Európának el kell fogadnia, hogy ma a V4-ek az EU gazdasági motorja, és nélkülük nem lenne gazdasági növekedés az unióban.
Nem először jelenti ki Orbán, hogy nélkülünk „lehúzhatná a rolót” az EU, tavaly októberben – akkor az egész térségre kiterjesztve – szinte szó szerint ezt mondta. De ahogyan korábban, most sincs igaza.
Az Eurostat legújabb, három hete megjelent negyedéves GDP-sorai
valóban impozáns számokat mutatnak a V4-ek növekedési rátáiról.
A legnagyobb tempót a lengyelek diktálják, az első három hónapban kereken 5 százalékkal bővült a gazdaság az előző év azonos időszakáhpz képest. Magyarországé 4,7, Szlovákiáé 3,6, Csehországé 4,4 százalékot tett ki.
Ez átlagosan 4,425 százalék, ami jócskán meghaladja a 28-ak 2,4, és az euróövezet 19-einek 2,5 százalékát.
De azért
bőségesen találunk magas növekedési számokat a V4-eken kívül is.
Az írek első negyedévi adata ugyan nincs meg az Eurostatnak, de a megelőző három negyedévé 6,8 és 10,9 százalék (!) között mozgott. A román gazdaság is 4 százalék felett alakult (sőt, a megelőző időszakokban 6-8 százalékkal hasított), Szlovéniában is 5-6 százalékokat mértek, és a lettek sem panaszkodhatnak az 5 százalék körüli tempójukkal. Négy százalék felett húz Málta, három százalék vagy afeletti bővülésben van a svéd, a finn, a holland, az osztrák, a litván, a ciprusi, a spanyol, az észt, a bolgár gazdaság.
Az egész unióban mindössze egy országnak zsugorodott kissé (fél százalékkal) a teljesítménye, Dániáé (bár a megelőző három hónapokban nála is pozitív előjelű számokat láthatunk).
Vagyis az EU egészét növekvő teljesítmény jellemzi.
Olyannyira, hogy a több, mint tíz éve vergődő Görögország is kimászni látszik a gödörből, gazdasága már két százalék felett gyarapszik. Éppen annyival, mint Németországé.
Ráadásul ha ehhez hozzávesszük, hogy a V4-ekben három olyan kicsi gazdaság található, mint a miénk, amely GDP-je az EU-28-akéból 0,6-0,7 százalékkal részesedik. Ebből belátható, hogy a kvartett a lengyelekkel együtt sincs semmiféle diktáló helyzetben.
A gazdaságpolitikai fordulatot sejttető Varga-nyilatkozattal összhangban óvatosságra inti a kormányt az OECD. A nemzetközi szervezet sem lát négy százalékos növekedést jövőre.
Felfelé módosította a magyar gazdaság növekedésére vonatkozó előrejelzését a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A párizsi székhelyű OECD az eddigi 3,9 százalékról 4,6 százalékra emelte idei magyar GDP-növekedési előrejelzését, a 2019-as becslést pedig 2,8 százalékról 3,6 százalékra. (Az Európai Bizottság idén 4, jövőre pedig 3,2 százalékos növekedéssel számol.)
A magyar kormány legújabb, az Európai Bizottságnak átadott prognózisa szerint idén 4,3, jövőre pedig 4,1 százalékos lehet a hazai össztermék (GDP) bővülésének üteme, és a további évekre (2022-ig) is a 4 százalékos sáv feletti adattal számol konvergencia-programjában. Ebben pedig óriásberuházások, béremelések tervei találhatók.
Ezt a rendkívül optimista, a legtöbb elemző által kétségbe volt kormányzati előrejelzést látszik visszavonni a Pénzügyminisztérium. Legalábbis Varga Mihály a Bloombergnek adott nyilatkozatában – noha óvatosan fogalmazva – lényegében arról beszélt, hogy ezek az értékek nem biztos, hogy teljesülnek (a gazdasági növekedés „ingadozhat” – fogalmazott).
Az OECD szerint a gazdasági növekedés motorja továbbra is a belső kereslet marad. Ennek komoly béremelésekkel megtámogatott fenntarthatósága iránt is vannak kétségek szakemberek szerint.
Az OECD
felhívja a figyelmet a gazdaság túlfűtöttségének kockázatára,
miután a monetáris és a fiskális politika továbbra is növekedést támogató, s az Európai Bizottsághoz hasonlóan anticiklikus gazdaságpolitikát javasol. Ez magyarul azt jelenti, hogy mind a forint kamatával, mind a költségvetési eszközökkel „rátesznek egy lapáttal” az amúgy is gyarapodóban lévő gazdaságra, amely ezzel túllendül az egészséges növekedési mértéken. Ez pedig nagyobb visszaesést eredményezhet.
Az OECD éppen azt javasolja, amit most Varga bejelentett:
a hiányt és ezzel az államadósságot kellene csökkenteni.
Az infláció az OECD szerint 2019-re elérheti a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célértékét, az alacsonyabb inflációs várakozások fenntartásához az elemzők szerint kamatok emelésére lenne szükség. Ez egyébként a magyar gazdaság sebezhetőségének ismeretében mostanában már szóba került, de az MNB kitart a nagyon alacsony kamat mellett.
Szinte minden lényeges elemét visszavonni látszik a kormány nagyívű, pénzbőségre alapozott elképzeléseinek – derül ki Varga Mihály nyilatkozatából. A pénzügyminiszter szerint a növekedés „ingadozhat” a következő években.
A kormány gazdasági terveinek fókuszába a hiány és az államadósság csökkentése került – derült ki a Bloombergnek adott nyilatkozatból. Varga mindezt a „turbulens” nemzetközi folyamatokkal indokolta. Ezek az elmúlt héten megütötték a forintot.
„Célunk a kockázatok csökkentése, ami jelentősen mérsékli a hiányt és folytatja az adósságcsökkentést – mondta az amerikai hírügynökségnek a pénzügyminiszter.
„Ez azt is jelenti, hogy gazdasági növekedésünk ingadozhat.”
Jövőre azért 4,1 százalékos bővülést vár.
Mindez szinte teljes fordulatot vetít előre. Alig pár hete küldte el az Európai Bizottságnak éppen a Varga vezette minisztérium a (kormányprogramot pótolni hivatott) konvergencia-programot, amely a következő négy évben végig 4 százalék, vagy afeletti növekedéssel számolt (elvetve a korábban ugyancsak alacsonyabb értékekkel számoló minisztériumi előrejelzést).
Azt is tervezték, hogy
hatalmas állami infrastrukturális befektetésekkel pörgetik a gazdaságot
– éppen a folyamatos növekedésből származó pluszpénzre alapozva. Emellett jelentős reálbér-növekedést ígért a lakosságnak, és a fizetésemelésekből eddig kimaradt közalkalmazottakat is javadalmazásuk emelésével kecsegtették.
Mindezek mögé pedig a Magyar Nemzeti Bank álmodott meg egy óriási hitelboomot, évente kétszámjegyű mértékkel növekvő pénzmennyiséget öntve a piacba. A vállalatoknál és a lakosságnál egyaránt.
A Bloomberg szerint a Varga által elmondottak alapján a befektetőknek egyelőre várniuk kell a komolyabb növekedésöntönző pénzügyi intézkedésekre.
Folyamatosan négy százalék körüli gazdasági növekedést tervez a kormány, de nem teljesen világos, miből jön ez össze. A legújabb konvergencia-program hatalmas állami beruházásokkal számol; általános béremelést ígér az állami alkalmazottaknál és másfélszeresére növekvő reálbéreket 2022-re.
Lényegében a 2022-ig terjedő négy éves időszak kormányprogramjának tekinthető az Európai Bizottságnak csütörtökön elküldött magyar konvergencia-program. A kormány honlapjára is felkerült Nemzeti Reform Program a Matolcsy György nevéhez eddig is kötődő gazdasági elképzelések folytatásának látszik. Mint emlékezetes, akkor gazdasági miniszterként 2010-ben 7 százalékos gazdasági növekedést látott, ami igen gyors államadósság-csökkenéssel is együtt járt (volna).
A 2010-es víziót mutatja az ábra
Forrás: NGM
Most a 60 százalékos ráta elérését ígéri a kormány 2022-re a Nemzetgazdasági Minisztériumban elkészült anyagban.
A tervben megszakítás nélküli gazdasági növekedést prognosztizálnak, végig a 4 százalékos sáv közelében, inkább afelett.
Ez rendkívül ambíciózus vállalás, és egyetlen releváns előrejelzéssel sem áll összhangban. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap lassuló, 3, illetve 2 százalékhoz közelítő mértékű értékkel számol, de még a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank is 3 százalék alá bukó indexet számolt ki.
A kormány szerint a külső kereslet változatlanul erős marad, ami húzni fogja az exportot. Ez azért merész előrejelzés, mert szakértők itthon és külföldön egyaránt arra számítanak, hogy
a jelenlegi növekedési ciklus pár éven belül kissé lehanyatlik.
Az is a nemzetközi prognózisok része, hogy a mostani, szinte alig látható kamatok a közeli jövőben elindulnak felfelé (az Egyesült Államokban éppenséggel már javában tart a folyamat), ami „tankönyv-szerűen” a fogyasztás, végső soron a növekedés némi megbillenését eredményezi.
Az ábrából is látszik, hogy az úgynevezett végső fogyasztás a kormány várakozásai szerint magas szinten stabilizálódik, a növekedésnek nagyjából a felét tenné ki, miközben a beruházások (bruttó felhalmozás) a következő két évben csökkennek.
Miközben a kormány maga is sikerként hivatkozik az uniós támogatások gyorsított lekötésére a 2020-ig tartó uniós költségvetésen belül, egyáltalán nem látható, hogyan fog ismét növekedni a beruházások mennyisége, hiszen az új EU-büdzsék első két évében jellemzően apály figyelhető meg a programok lassú elindítása-felpörgése miatt. (És akkor arról a kockázatról még nem is szóltunk, hogy az Európai Bizottság pont a héten tette világossá: akár a teljes pénzmegvonás is lehetséges lesz a jogállami normákat nem teljesítő kormányokkal szemben.)
A jelek szerint a kormány a magánberuházások jelentős felfutásával számol, sőt, nagy állami invesztíciók szándéka is kiolvasható az anyagból, ráadásul nagyobb részben csak hazai forrásból.
Nem világos, mindezeknek honnan lesz a forrásuk,
ha komoly államadósság-csökkentést tervez a kormány, párhuzamosan nagyon feszes éves költségvetésekkel.
Az egyik növekedési forrásnak a gazdaság termelékenységének óriási javulása ígérkezne, amely azonban homlokegyenest ellentétes lenne az elmúlt években tapasztalt folyamatoknak.
A növekedés eddiginél nagyobb teljesítményű motorja lenne a belső fogyasztás. Ennek háttere a jelenlegihez hasonló béremelkedési ütem lehetne, amely a kormány reményei szerint nem fog megártani a cégek versenyképességének. Utóbbiak érdekképviseletei ezt nem így látják, és például a feketén foglalkoztatás ismételt emelkedése is arra mutat, hogy komoly nehézségekbe ütközik a kötelező béremelések végrehajtása. Ezen a téren tehát akkora tőke-befektetésekre lenne szükség, amelynek egyelőre a körvonalai sem látszanak. (Erről is beszélt pár napja Bod Péter Ákos.)
Márpedig Orbánék úgy számolnak, hogy
a reálbérek 2022-ig csaknem másfélszer-akkorák lesznek,
mint 2016-ban voltak.
Folytatnák az állami szféra béremeléseit, és 2019-től
azok az állami alkalmazottak is megkapnák a magasabb fizetéseket,
akik eddig kimaradtak (pedagógusok, egészségügyiek, rendőrök-katonák). Ezek százmilliárdjait azért még elő kell teremteni.
A munkanélküliség szinte eltűnik Magyarországon 2022-re – legalábbis a kormány szerint. A 2,4 százalék valóban elhanyagolható lenne. Mindez azt jelentené, hogy a bármilyen okból inaktívak száma 2,8 millióra olvadna. Ebben persze szerepet kapna a nyugdíjkorhatár már elkezdett emelkedése is. Ezekkel együtt további, körülbelül 300 ezer új munkahellyel számol a kormány. Ezeket a számokat azonban érdemes fenntartással kezelni, hiszen közismert tény, hogy legalább 350 ezren, egyes számítások szerint inkább félmillióan külföldre távoztak az elmúlt években, akiket a statisztikában a foglalkoztatottak közé sorolnak.
Folytatni kívánja a kormány a közmunka részarányának mérséklését. A csúcsidőszakban évi 230 ezer körüli, jelenleg 170 ezres létszám 150 ezerre esne a következő két évben.
Nemsokára meglátjuk, hogy ezúttal beválik-e a Matolcsy-féle jövendölés (2012-ben), amely szerint egy éven belül „a magyar tündérmese, illetve a magyar példa sikertörténet lesz”.
Surányi György nem hisz abban, hogy az Orbán-rendszer össze fog omlani, még nem látott összeomlani olyan gazdaságpolitikát, amelynek jelentős külső egyensúlyi többlete volt. De azt sem gondolja, hogy Magyarország jobban teljesít. A volt jegybankelnök, egyetemi tanár, levezeti, hogy miért nem „huszáros” a magyar növekedés, hogyan tékozoljuk el a sokszoros Marshall-segélyt, s hogyan akadályozza meg az „iparszerűvé vált” korrupció az erőforrások hatékony felhasználását. Reformok kellenének: egészségügy, oktatás, szociálpolitika, illetve a magánberuházások környezetének javításában. Az adórendszerben, a költségvetésben meglenne a fedezete – ezt tételesen be is mutatja. Ugyan nem a kádári Magyarországot teremtjük újjá, denem a jogbiztonságon, a magántulajdon dominanciáján alapuló, versenyre építő liberális piacgazdaság felé haladunk – szögezi le.
MTI Fotó: Kovács Attila
Önről köztudott, hogy nem túl gyakran szólal meg a széles nyilvánosság előtt, ritka kivételként az euró bevezetése mellett tette ezt meg. Adódik a kérdés, szakmai tudásával, tapasztalatával a háttérben próbál-e tenni az Ön által vallott értékrend fennmaradásáért?
Egyetemi tanárként, a Corvinuson van módom kifejteni az álláspontomat egy sor kérdésben; szakmai körökben idehaza és külföldön is szoktam előadásokat tartani: az utóbbi években több tanulmányt, hosszabb cikket írtam például legutóbb a monetáris politikáról, illetve a devizahiteles történetről, annak tanulságairól. S néha azért adok interjút is.
És tanácsot?
Tanácsot nem szívesen. De nem zárkózom el az elől, hogy ha kérdeznek, kifejtsem a véleményemet.
És politikai/közéleti szerepet vállalna-e? Olyan híreket is hallottam ugyanis, hogy bizonyos körökben nem is olyan régen az Ön neve is szóba került potenciális miniszterelnök-jelöltként.
Nem tudok ilyenről.
És ha megkeresnék?
Miután nincs ilyen problémám, ezért nem is terhelném sem a közvéleményt, sem magam ezzel a kérdéssel.
Értem én, hogy nem szeret politikáról beszélni. Akkor beszéljünk gazdaságról. Hogyan látja a magyar gazdaság helyzetét?
Kezdjük a jó hírrel: a pénzügyi stabilitás – mindenekelőtt a külső – rendben van. A válság során, 2009 közepén először megállt, majd elkezdett csökkenni a külső adósság. Ugyan még mindig magasabb, mint 2001 elején volt, s persze lehetne még lejjebb vinni, de ez már megnyugtató szint.
Egy ország gazdasági stabilitását a leginkább a külső egyensúlytalanság tudja fenyegetni. De ilyen veszély ma nincs.
És a belső egyensúly is ilyen kedvezően alakul?
Első ránézésre az is rendben van, de ez inkább a felszín. Az államháztartáson belül 2010 óta érdemi javulás nem következett be. A bruttó államadósság csökkenését túlkompenzálja a nyugdíjak államosítása miatt lényegesen megugró jövőbeni állami nyugdíj kifizetési kötelezettség.
Ezért az államadósság 82%-ról nem 74%-ra apadt, hanem kb. 90%-ra nőtt.
Nincs előrelépés a költségvetési újraelosztásban sem, amely továbbra is 50 százalékos. A mi fejlettségünk szintjén ez jelentős állami túlterjeszkedés. De a legnagyobb probléma a költségvetés szerkezete, ami önmagában akadálya a közép- és hosszútávon fenntartható gyors növekedésnek.
A gazdaság jelenleg azonban dinamikusan nő, pont a napokban emelte prognózisát például az IMF is, s a kijött háromnegyed éves GDP-adat is biztató.
Idén és valószínűleg jövőre is elfogadható növekedést produkál a magyar gazdaság, szemben az előzővel. Ugyanakkor a szűkebb régiónkban, de még Nyugat-Európában is sok ország nálunk észrevehetően jobban teljesít. Emellett az elemzők egyetértenek abban, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme bő 2 százalék, ami jelentősen elmarad attól a 3-3,5 százaléktól, amely az érdemi felzárkózáshoz kellene.
Ráadásul, 2010. és 2017. között (az idei növekedést 4 százalékosra véve) csupán 1,95 százalékos volt az átlagos éves ütem.
Ez viszont önmagában sem, régiós összehasonlításban pedig végképp nem dinamikus! Csak a szlovén és a horvát gazdaság nőtt ennél gyengébben a régióban. Az Uniós támogatások lehívásának intenzitásától függően a gazdasági növekedés 2-4% között hullámzik. Ha a gazdaság potenciális növekedési üteme – uniós támogatások nélkül – a mostani évi 2 helyett 3,5 százalékos lenne, s 5-7 évig fenn is maradna, akkor lehetne érdemi a felzárkózás a legfejlettebb országokhoz.
De azért az idei 4 százalékos GDP-növekedés csak jónak mondható, nem?
Ez nézőpont kérdése. Nem szabad elfelejteni, hogy kivételesen kedvező hátszélben hajózunk. Egyrészt a fejlett Európa gyorsuló, idén az ő magas fejlettségi szintjükön dinamikus, 2,5 százalékot meghaladó átlagos GDP-bővülést prognosztizál; másrészt példátlan mértékű uniós segélyt kapunk: évente, átlagosan a magyar GDP 3,5 százalékának megfelelőt. S folytatnám a sort: harmadszor a GDP 2 százalékának megfelelő plusz pénzhez jut az ország a külkereskedelmi cserearányoknak javulásának köszönhető importkiadások mérséklődése révén. Ehhez jönnek még a külföldön dolgozók 3-3.5 milliárd EUR hazautalásai.
Ilyen külső környezetben, ilyen támogató hátszéllel nem mondanám huszárosnak a magyar gazdaság növekedését.
Miért nem segítenek jobban az uniós támogatások?
A hatékonytalan felhasználás miatt. Jelentős részben olyan projektek valósulnak meg, illetve olyan az elosztás mechanizmusa, hogy kevéssé segíti elő a gazdaság modernizációját. Olyan beruházásokra mennek el tömegesen ezek a pénzek, amelyek az adott évben ugyan jelentősen felgyorsítják a növekedést, de nincs vagy alig van tovagyűrűző hatásuk. Hogy példákat is mondjak: szélsőséges példa a futballstadionok építése, csak kevéssel jobb az Úszó Világbajnokságra költött temérdek pénz – bár a VB esetében legalább van, ami tartósan növeli az idegenforgalmi vonzerőnket.
Ráadásul az állam által megrendelt beruházások elosztási mechanizmusa minden csak nem tiszta nyílt piaci verseny-alapú
– ennek alapján jelentékeny részük valószínűleg erősen túlárazott és felesleges. Ez nem csak magyar jelenség, intézményesen benne van az európai rendszerben, mint mindig, amikor adófizetői pénzt juttatnak ingyen, nem visszatérítendően magánzsebekbe. Az ingyen pénz ugyanis vagy aláássa a befektetéssel szemben joggal elvárható megtérülési követelményt, vagy egészen egyszerűen ellopják azt, esetleg a kettőt kombinálják. De akárhogyan is, mindenképpen káros, nem járul hozzá a gazdaság versenyképességének a javulásához.
Most a korrupcióról beszélünk?
Nem csak, a korrupció csupán az egyik tényező, több minden következménye. Kornai János évekkel ezelőtt leírta: a minden területen megjelenő centralizáció, az ennek megfelelő állami beavatkozás szinte parttalanná válása, a piaci verseny visszaszorulása marginális területekre, a jogbiztonság hiánya, mindez kéz a kézben jár a korrupció korábban nem látott mértékű szintjével.
Tévedés ne essék! Korábban is volt korrupció, de most már nem egyszerűen súlyossá, de iparszerűvé vált!
Ez pedig megakadályozza az erőforrások hatékony felhasználását. A magyar gazdaságban ma már csak azokon a területeken van verseny, ahol a nagyvállalatok, kiváltképpen a külföldiek működnek, ezek azonban nem belföldön, hanem a világpiacon versenyeznek. Nevetni fog, itthon, ahol erős verseny van, az a bank- és biztosítás piaca.
Az állami beavatkozás ellenére?
Az állam ugyan itt is torzítja a versenyt, de a verseny azért még mindig erős.
Hova juthatunk? A kádári Magyarországot teremtjük újjá?
Ez nem fog bekövetkezni, nagyon mások a viszonyok. De az nyilvánvaló, hogy nem a jogbiztonságon, a magántulajdon dominanciáján alapuló, versenyre építő liberális piacgazdaság felé haladunk.
MTI Fotó: Marjai János
Ön szerint mi az, amit elszalasztunk?
Gondoljon csak bele: a Marshall-segélyt három évig kapták az érintett országok, mégpedig a mindenkori GDP 2 százalékában maximálva. Mi 13 éve kapjuk az EU-tól a segélyt, évente átlagosan a GDP 3-3,5 százalékának megfelelő összeget. Roppant nagy pénzről és esélyről van szó. S mi ezt tékozoljuk! És nem csak az uniós támogatások kínálta esélyt szalasztjuk el, ugyanígy a konjunktúra vagy éppen a cserearány javulás által biztosított lehetőségeket sem vagyunk képesek megfelelően kihasználni.
Mire kellett volna az így adódó lehetőségeket, a rendelkezésre álló forrásokat felhasználni?
Felzárkózás és strukturális reformok kellenének. A régiónkból a lengyelek, a szlovákok, a balti országok, a románok egy főre jutó GDP-je az 1990-95-öshöz képest átlagosan 40 százalékkal került közelebb az EU-15-höz, nálunk mindössze 15 százalékkal.
Ennek nem csak az elmúlt hét év az oka, vastagon benne van a megelőző nyolc is. Magyarország tehát minden volt, csak éppen nem sikeres.
Ami pedig a szükséges reformokat illeti – van akkora mozgástér még a költségvetésen belül is, hogy sok-sok évtized után először úgy lehessen reformokat végrehajtani, hogy azoknak ne a „megszorítás” legyen a beceneve, hogy a társadalom többsége számára javuló életkörülmények között menjen végbe.
Hol látja a legnagyobb szükségét reformoknak?
Egészségügy, oktatás, szociálpolitika, más szóval a szegénység enyhítése, illetve a – hazai és külföldi – magánberuházások környezetének javításában. Az első három terület egyébként nem csak a társadalmi problémák sűrűsödési pontjai, hanem egyben a növekedés komoly akadályai is – persze amellett, hogy a kialakított politikai-gazdasági intézményrendszer egésze, a fékek és egyensúlyok kiiktatása, a centralizáció, a korrupció önmagában is bénítóan hat a gazdaságra.
Hol látja a konkrét forrásokat e három kulcsterületen szükséges reformokra?
A teljes GDP évi 2,5 ezer milliárd forinttal bővül. Ennek a fele a költségvetésben csapódik ki, valamivel kevesebb mint a fele ezen belül az automatizmusok révén pántlikázott pénz. De a maradék összeg sem kevés, a GDP mintegy 2 százaléka. További forrást – a GDP mintegy 1 százalékának megfelelőt – kínálhat az állami kamatkiadások – főként külső hatásra bekövetkezett – mérséklődése. És akkor még nem beszéltünk a költségvetésen belül lévő mozgástérről.
Az adórendszerre gondol?
Arra is. Ami az adórendszeren belüli mozgásteret illeti: sietve leszögezem, hogy nem az áfa kulcsokat mérsékelném, főleg nem szelektíven, ami mindig a tehetőseknek kedvez. A ma tapasztalható dinamikus reálbér növekedés mellett minden feszültség nélkül és a nettó reálkereset növekedése mellett vissza lehetne és kellene térni egy józan többkulcsos adórendszerre.
Három kulcsa lehetne: a mainál valamelyest magasabb legalacsonyabb 15 helyett 17, a középső 20 és a legfelső 23 százalékos lehetne, ez utóbbi havi 900 ezer forintos jövedelem után lépne be, s az adózóknak csak kevesebb mint 2 százalékát érintené.
Ezzel párhuzamosan a minimálbér szintjéig adóvisszatérítést kellene biztosítani, ezzel a bérből és fizetésből élők legalább 80%-ának nőne a nettó keresete. Az általános kulcs két százalékos emelése megteremtené a fedezetét annak, hogy az egészségügyben és az oktatásban 4 év alatt, az átlag felett 50 százalékkal, összesen 80 százalékkal emelkedjenek a bérek. Az adóknál maradva: 2010 óta több mint harminc új adót vezettek be vagy emeltek meg. Ezek közül is lenne mit megszüntetni, mérsékelni. Van olyan, amelyeket meg lehetne tartani, vagy mert már beégtek a rendszerbe – ilyen például a tranzakciós adó –, vagy mert költségvetés egyensúlya miatt még mindig szükség van rájuk, vagy mert szerintem is rendben vannak – ez utóbbiba sorolnám a magas áfa kulcsot és az EKÁER-t.
Lát-e máshol hasonló tartalékot?
Több helyen is. A Magyar Nemzeti Banknál lévő 270 milliárd forintot vissza kellene juttatni a költségvetésbe, s az egészségügyi és oktatási infrastruktúra egyszeri fejlesztésére kellene használni.
De akad a költségvetésen belül is több átcsoportosítható tétel. Ilyenek például az élsportra költött tao-támogatások,
amelyek nem szolgálják az ország egészségének a célját, ráadásul a fele korrupcióra megy el. A művészeti területekre jutó ilyen pénzeket módosítással meghagynám – azokat eleve kevésbé itatja át a korrupció, és a cél is nemes. De a közmédiára, a kormánypropagandára fordított évi több mint százmilliárd forint jelentős részét át kellene csoportosítani. Hasonlóan a presztízsberuházásokra költött milliárdokat is, amelyek nem csak ablakon kidobott pénzt jelentenek, de a jövőben a folyó kiadásokban is tetemes összegeket emésztenek fel, például a stadionok fenntartására is horribilis összegeket kell majd költeni. Fel kellene függeszteni Paks II-t. Nyilvános, szakmai vitán keresztül újra kellene gondolni, s ha a megépítés melletti döntés születik, akkor átlátható, nyílt tendert kell lefolytatni.
S emellett a túlcentralizáció miatt elterebélyesedett állami adminisztráción is lehetne spórolni – nem szoktam ilyet mondani, de a felső vezetők száma is példátlanul nagy. Mindez, összerakva évente százmilliárdokra rúg.
Ebből és az előzőekben felsorolt forrásokból komoly reformokat kellene finanszírozni.
De valódi lehetőség nyílna az adók érdemi csökkentésére/reformjára, a piacot súlyosan torzító és a kormány számára nem szimpatikus cégeket hátrányba sodró büntető adók megszüntetésére. Emellett fokozatosan lehetővé válna az állami újraelosztás szintjének a mérséklése a kívánatos 40 százalék körüli szintre.
Ezzel persze az állam szerepe csökkenne, ami láthatóan nem célja a jelenlegi kormánynak.
Az államnak, amennyire csak lehet egyébként is ki kellene lépnie a (verseny)gazdasági szférából. Például a sztrádaépítést, -fenntartást ki kellene szervezni egy akár állami tulajdonú társaságba, az összes eddigi kötelezettséggel, hitellel, meghagyva számára a díjak beszedését. Ha nyereséget termel, akkor nem tartozik az államháztartáshoz. Így nemcsak a fennálló államadósság és az újraelosztás mérsékelhető, de az új utak építése sem terheli a költségvetést.
De az Eximbankot a magyar állam éppen hogy nem vette be az államháztartásba, s emiatt került komoly vitába az Eurostattal.
Az Eximbankot 2010-ben szanálni kellett. Ha pedig nem tudjuk megggyőzni az Eurostatot, akkor ez még tovább növeli az államadósságot. A MÁV-ot és a BKK-t is azért kell az állami szférába sorolni, mert állami támogatás nélkül veszteségesek. De az útépítés és -kezelés piaci alapon is képes nyereséggel működni, s akár vegyes tulajdonú társaság is létrejöhetne, s a tőzsdére is mehetne.
A harmadik kulcsfontosságú reformterületnek a szociálpolitikát nevezte. Ott mi lenne Ön szerint a legsürgetőbb teendő?
Mindenképpen forrásokat kellene biztosítani – az eddigieknél sokkal többet – a szegénység, mélyszegénység felszámolására. Szerintem populizmus 4-5 millió szegényről beszélni Magyarországon, elég szomorú a helyzet akkor is, ha nem eszkaláljuk. Többféle definíció, fogalom keveredik itt össze. Ami biztos, hogy 1-1,5 millióra tehető az úgynevezett jövedelemszegény emberek száma.
Ők azok, akik leírhatatlan körülmények között tengődnek, kiközösítésben, kiszolgáltatottságban élnek, szinte teljesen ki vannak zárva az alapvető szolgáltatásokból, mint az egészségügy, az oktatás. Ez tűrhetetlen!
Ennek felszámolására pénzt kell áldozni, de ez nem elég. Pénz és komoly társadalmi összefogás kellene, s ha ez megvalósulna, akkor 5-15 év alatt látható elmozdulás lehetne a mai tűrhetetlen állapotból.
Ezek belföldi feladatok, mi lenne Ön szerint a legfontosabb külföldi vonatkozású teendő?
A nemzetközi kapcsolatainkban világossá kellene tenni az elkötelezettségünket az Európai Unió mellett. Politikai és gazdasági értelemben egyaránt. A 15 éven keresztül fenntartott álláspontom mára megváltozott az eurócsatlakozásról. Ma úgy látom, hogy a monetáris unió belső feszültségeiből származó, nem csekély kockázatok még mindig lényegesen kisebbek, mint azok, amelyekkel akkor kellene szembesülnünk, ha kiszorulnánk az első körből, először csak a másodikba majd a harmadikba azaz a perifériára kerülnénk, azaz de facto az Unión kívülre. Ezért úgy vélem, hogy józanul, nem kapkodva, de el kellene köteleznünk magunkat a majdani eurócsatlakozás, elsőként az ERM II-be való belépés mellett.
Szépen végigvezette, hogyan látja a kiutat a mai gazdasági helyzetből. De milyen esélyt ad ennek vagy hasonlónak a megvalósulására?
A remény hal meg utoljára. Nem tudom, erre nem tudok választ adni. Meg lennék lepve, ha a jelenlegi kormány jelentős változtatásokat hajtana végre, de rövid távon nincs is erre rákényszerülve.
A jelenlegi kedvező háttérrel és környezetben ugyanis fenntartható módon tud 3-5 évig 2-4 százalékos éves növekedést produkálni.
Attól tartok, hogy kiegyensúlyozottan olvasom a folyamatokból levonható következtetéseket. Nem hittem és most sem hiszek azoknak a véleményeknek, hogy a rendszer össze fog omlani. Még nem láttam összeomlani olyan gazdaságpolitikát, amelynek jelentős külső egyensúlyi többlete volt. De azt sem gondoltam soha, amit a másik oldal hangoztatott: nevezetesen, hogy Magyarország jobban teljesít. A tények ezt nem, de az ellenkezőjét támasztják alá.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Ez rendkívül ambíciózus vállalás, és egyetlen releváns előrejelzéssel sem áll összhangban. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap lassuló, 3, illetve 2 százalékhoz közelítő mértékű értékkel számol, de még a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank is 3 százalék alá bukó indexet számolt ki.
