Antonio Banderas, aki az 1996-ban bemutatott Evita című film forgatásán dolgozott együtt a producerrel, szintén a Twitteren búcsúzott. „Isten veled, barátom. Köszönök mindent. Adios amigo mío. Gracias por todo” – írta spanyolul is.
Arnold Schwarzenegger: „bebizonyítottad, hogy nincs szükséged nagy stúdiókra, hogy olyan hatalmas filmeket készíts, mint a Terminator 2. – Az emlékmás vagy a Total Recall. Hatalmas szíve volt, és az egyik legnemeslelkűbb pali volt. Hiányozni fog. Gondolataimban a családdal vagyok” – írta az amerikai színész Twitter-üzenetében.
Sylvester Stallone, aki a Rambo című filmek főszereplője volt, Instagramon búcsúzott a néhai producertől. A színész „úttörőnek” nevezte Vajnát. „Akkor hitt az ‘Első vér’ című, első Rambo-filmben, amikor még senki. Összetört a szívem” – fogalmazott a színész.
A magyar filmes szakma is gyászolja a producert
Irányítása alatt óriási közönségsikereket és kiemelkedő nemzetközi eredményeket hozott a magyar film. A Magyar Nemzeti Filmalap által támogatott filmek több mint 130 nemzetközi díjat nyertek el.
A legnagyobb Nemes Jeles László Saul fia című filmje aratta, hiszen a legjobb idegen nyelvű film kategóriában elnyerte az Oscar-díjat, akárcsak a Mindenki című film, mely a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat nyerte, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét pedig Arany Medvével jutalmazták Berlinben. De nevéhez fűződik a leglátogatottabb magyar film is, A miniszter félrelép, amely nézettségével minden létező magyar rekordot megdöntött.
„Én sajnos soha nem vagyok elégedett semmivel, tehát úgy gondolom, hogy mindig lehet valamit fejleszteni rajta, de szerintem az utolsó nyolc évben egy hosszú utat jártunk be, egész átszerveztük a filmszakmát és ennek kezdjük látni az eredményeit már” – így beszélt Andy Vajna 2018 áprilisában a magyar film napján az M5 kulturális csatornának adott interjújában.
Fenyő Iván színművész aki Szabadság, szerelem című filmben játszott főszerepet: az egyik legprofibb magyar produkciónak nevezte amiben valaha dolgozott: az egész munkát Andyt Vajna profizmusa, maximalizmusa jellemezte. „Nagyon magas volt a mérce, nagyon profi munka volt. Nagyon sok és magas elvárásai voltak (…) és ugyanakkor mégis mint ember nagyon nagyvonalú volt, nagyon jószívű, nyitott és mindenkihez volt egy jó szava”
Kedden kezdődött a cannes-i filmfesztivál, szerdán pedig már be is mutatták a Kritikusok Hetének válogatásában szereplő Egy nap című magyar filmet, amely egyből elnyerte a kritikusok tetszését. Szilágyi Zsófia rendezőnek ez az első nagyjátékfilmje, így nem csak a szekció fődíjáért, hanem az Arany Kamera díjért is versenyben van a legrangosabb nemzetközi filmfesztiválon.
Habár a 2015-ben a fesztivál nagydíját elnyerő Saul fia rendezőjének, Nemes-Jeles Lászlónak az új filmje, a Sunset nem került be a cannes-i versenyprogramba, idén is izgulhatunk magyar filmért és filmesekért fesztiválon.
Az első- és másodikfilmes alkotóknak teret adó Kritikusok Hetének programjába 1100 film közül választották ki Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjét, amely egy háromgyerekes anya egy napját, pontosabban 36 óráját mutatja be. A FüHü-nek a film egyik producere, Pataki Ági azt mondta, hogy a napi rutinnal járó kötelességek között őrlődő családanya története azért is különösen erős, mert „nem csupán egy kelet-európai történet, azaz egy kelet-európai rendező kelet-európai filmje, hanem egyben
egy európai rendező olyan története, amely bárhol a világon érvényes”.
Szilágyi Zsófia rendező az Annát alakító Szamosi Zsófiát instruálja MTI Fotó: Kallos Bea
Az első reakciók már meg is érkeztek a filmről, és nem csak a magyar kritikusok méltatják a filmet. A Hollywood Reporter szerint nagyon intenzív a napi feladatokkal zsonglőrködő háromgyermekes anya egy napját bemutató alkotás. Kiemelik, hogy az érzékeket folyamatosan bombázó képi világának és nem szűnő zajoknak (gyereksírás, háztartási képek zaja stb.) köszönhetően
az Egy nap képes berántani a nézőjét a főszereplő napjába, hiteles képet adva arról.
A szerző viszont arról is, hogy a film kereskedelmi sikerét visszavetheti ez a fajta realizmus, és nem lesz könnyű eladni a filmet azoknak az átlagos embereknek, akikről valójában szól. Hiszen általában a nézők valami olyan filmet szeretnének látni a moziban, ami kiemeli őket a hétköznapok fojtogató légköréből, és nem olyasmit, ami az arcukba tolja a saját életük nehézségeit. Mindenesetre kiemelik, hogy
Szilágyi Zsófia tehetséges rendező, akinek érdemes lesz figyelemmel kísérni a munkásságát.
A Hollywood Reporter kritikusa úgy fogalmaz, hogy Szilágyi Zsóifa képes arra, hogy fájdalmasan láthatóvá tegye azt a hatalmas feladatmennyiséget és megterhelést, amely a világ leginkább alulértékelt munkájával, az anyasággal együtt járt. A Szamosi Zsófia által játszott főszereplőnek, Annának senki sem köszöni meg az erőfeszítéseit, csak elvárják tőle, hogy megfeleljen a milliónyi elvárásnak, amelyek a hétköznapjait jelentik. Kiemelik, hogy Domokos Balázs operatőrnek és Szórád Máté vágónak köszönhetően film ideges képi világában is visszaköszön az a feszültség, amely átjárja Anna napját. A Mán-Várhegyi Réka és Szilágyi Zsófia által írt forgatókönyv pedig még egy plusz konfliktusforrást is tartogat: a film elején kiderül, hogy bekerült a képbe egy másik nő (Láng Annamária), és ez a párkapcsolati dráma végig a felszín alatt feszül, miközben Anna a napi feladatait kénytelen ellátni, és még csak ideje sincs végiggondolni mindezt.
Szamosi Zsófia alakításáról azt írják, hogy Anna olyan a filmben, mint az anyaság katonája, aki nem szorul az együttérzésünkre, hiszen képes mindent, még saját érzéseit is a háttérbe szorítani azért, hogy ne törjön meg a napi rutin.
A Screen International szerint az Egy nap váratlanul erős film lett, és Szilágyi Zsófia debütálása csodálatosan sikerült, hiszen egy háromgyermekes anya hétköznapjából hatásos drámát sikerült varázsolnia. Hangsúlyozzák, hogy
a filmnek a nagyszerű casting biztosít erős alapot.
A film erősségének tartják azt is, hogy itt az a feszültségforrás, ami máskor az események középpontjába kerülne – a férj és Anna barátnőjének kapcsolata – ia háttérbe szorul, hiszen egy háromgyermekes anya nem teheti meg, hogy a gyerekek szükségleteit és saját munkáját félretéve a párkapcsolati drámájával foglalkozzon. De azért azt is kiemelik, hogy az anyasággal járó terhek mellett örömök is megjelennek filmben.
A fesztivál kedden, május 8-án kezdődött, így nagyon a program legelején mutatkozott be az Egy nap. Pataki Ági elmondta, hogy
igyekeztek minél több stábtagot kivinni Cannes-ba,
hogy legalább ezzel kompenzálják őket, hiszen a film kis költségvetése miatt – az Egy nap készítését 62 millió forinttal támogatta a Filmalap – mindenki áron alul dolgozott rajta. A film női főszereplője, a Deák Kristóf Oscar-díjas rövidfilmjében, a Mindenkiben is kulcsszerepet kapó Szamosi Zsófia, a filmezésben amatőrnek számító férfi főszereplő, Földi Leó és a három gyerekszereplő közül a legidősebb utazott el Cannes-ba a filmmel. Ők a stáb többi tagjával együtt hamarosan már vissza is utaznak Magyarországra, de Szilágyi Zsófia a producerekkel, Pataki Ágival és Kenesei Edinával Cannes-ban marad, hiszen interjúk és közönségtalálkozók is várnak még rá (a filmet többször is levetítik a bemutató után a fesztiválon).
Az Egy nap stábja Cannes-ban. Forrás: Facebook/Semaine de la Critique
A Kritikusok Hete díjait jövő hét szerdán osztják ki, a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát, amelyet korábban Szilágyi Zsófia tanára, Enyedi Ildikó is megkapott Az én XX. századomért, a fesztivál végén, május 19-én adják át.
Szilágyi Zsófia 2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, ahol Enyedi Ildikó és Gothár Péter osztályába járt. Első nagyjátékfilmjét azonban csak a Magyar Nemzeti Filmalap 2016-ban útjára induló, elsőfilmeseket támogató Inkubátor Programjának keretében készíthette el. Korábban dolgozott Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt filmjében, illetve kisjátékfilmeket rendezett. Az Egy napot várhatóan ősszel mutatják be Magyarországon.
Az Egy napon kívül van több más magyar vonatkozású alkotás is a fesztiválon:
Az Euphoria című olasz drámát azért érdemes kiemelni, mert operatőre a Fekete kefét és a Taxidermiát is jegyző Pohárnok Gergely. Az Euphoria az Un Certain Regard szekcióban versenyez, és az a Valeria Golino rendezte, akit Magyarországon elsősorban azért ismerhetnek a nézők, mert az Esőemberben ő játszotta Tom Cruise karakterének barátnőjét. Rendezőként az Euphoria már a második nagyjátékfilmje, amely két testvérről szól, akik kénytelen egymással élni egy időre.
Még egy nap élet
A lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban létrejött Még egy nap élet (Another Day of Life) című animációs filmet szintén az Un Certain Regard szekcióban, speciális, versenyen kívüli vetítésen mutatják be május 11-én, pénteken. A Még egy nap élet Ryszard Kapuscinski lengyel író azonos című könyvén alapul, aki újságíróként a helyszínen élte át az angolai polgárháború 1975-ös kitörését. A Még egy nap élet érdekessége, hogy hagyományosan forgatott filmes és animációs technika ötvözésével jött létre. Magyar oldalról a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió vett részt a munkálatokban, amelyet Frantisek Ambrus formatervező alapított. A Puppetworks videójáték-grafikus stúdióként indult még 2009-ben, de egyre több filmes megkeresést is kapnak. A Még egy nap az élethez Magyarországon készültek a koncepciórajzok, a három dimenziós karaktermodellek és az animáció jelentős része. A film a tervek szerint a magyar mozikban is látható lesz majd.
Idén is lesz magyar film Cannes-ban, hiszen az elsőfilmes rendezők seregszemléjén, a Kritikusok Hetén mutatják be Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotását, amely egy negyvenes családanya átlagos hétköznapját meséli el. A filmről a cannes-i utazás előtt az egyik producerrel, Pataki Ágival beszélgettünk, aki elmondta, hogy miért szeretett bele egyből a projektbe, milyen volt a közös munka Szilágyi Zsófiával, de a női filmesek helyzete is szóba került.
1100 beküldött játékfilmből választották ki az Egy napot a Kritikusok Hetére, ami már önmagában nagy elismerésnek tűnik.
Ez iszonyatosan nagy dolog, és ami külön érdekessé teszi, hogy a film az Inkubátor Program keretében készült, tehát abszolút low budget alkotás.
Hogyan reagáltatok, amikor kiderült, hogy beválogatták a filmet?
Mindenki iszonyatosan örült. A producertársamnak, Kenesei Edinának, akinek ez szintén az első filmje, időbe telt, mire elhitte. A rendező, Szilágyi Zsófia pedig ijedtséggel vegyes boldogságot élt át, szintén egy kis késéssel.
Egy első filmnél az ember nem is akarja elhinni, hogy sikerült, hiszen olyan sok film próbál bekerülni Cannes-ba.
Több magyar film is szeretett volna egyébként, de az idén ez csak nekünk sikerült.
A szervezők külön kiemelték, hogy idén kifejezetten sok női alkotó filmje került be a válogatásba.
Igen, de az elsődleges szempont mindig a minőség és az izgalmasság Cannes-ban. Minden más csak utána jöhet. Nem gondolom, hogy kifejezetten fókuszáltak a női alkotókra, és nem is lennék boldog, ha így lenne. Inkább arról van szó, hogy egyre erősebb a felhozatal női filmesek munkáiból is a világban. Egyszerűen a felszínre kerültek erős női alkotók, és ilyen például Szilágyi Zsófi is.
A Kritikusok Hetének programját bemutatva Charles Tesson művészeti vezető úgy jellemezte az Egy napot, mint amely egy a napi rutin igáját nyögő pár életét tárja fel, különös tekintettel az anya egy napjára, amelyet a hétköznapok könyörtelensége ural. A film intim közelségbe enged egy nővel, aki megpróbál valamiféle egyensúlyt teremteni az életében a munkája és a családja által diktált feladatok közepette. Egyetértesz ezzel a jellemzéssel?
Nagyon pontos a leírás, annyit tennék hozzá, hogy bár női szemszögből, egy középosztálybeli anya szemszögéből tárja fel a film a napi rutint, ami felemészt, a mindennapok küzdelme igazából mindenkire érvényes. Nem feltétlenül női kérdés ez: mindenki életében felmerül, hogyan tud megfelelni a mindennapi kihívásoknak, hogy tudja elkerülni az összeomlást. Ez egy általános érvényű probléma, de van egy speciális női szemszög, amelyen keresztül ezt bemutatja az Egy nap.
De azért a trailerből az is kiderül, hogy nem csak a mindennapi problémákkal kell megküzdenie a főszereplőnek, hanem egy ennél nagyobb horderejű gond is felmerül a házastársi hűséggel kapcsolatban.
Nyilván ez egy olyan konfliktus, ami okoz egy plusz feszültséget a mindennapi rutinnal járó stresszen kívül a filmben. De ez is olyasmi, amit valahogy meg kell oldani, ha meg lehet – ez egy nagy kérdés a filmben -, és szerintem egyébként ez is hozzátartozik a mindennapokhoz. Persze, nem minden nap, nem mindenkivel és nem ugyanúgy, de nagyon sokunkkal, nagyon sokszor előfordul, hogy megcsalják.
Jelenetfotó a filmből
A téma miatt az időkezelése is érdekes a filmnek, hiszen úgy kellett bemutatni a Szamosi Zsófia által játszott nyelvtanárnő egy napját, hogy pontosan azokat az érdektelennek tűnő dolgokat nem akarta kihagyni a rendező, amelyek máskor kimaradnak a filmekből.
Pontosan ezért érdekes ez a párkapcsolati kérdés is, hiszen nyilván nem egy napos probléma egy párkapcsolati hullámvölgy, de ennek az egy napnak a történéseibe tökéletesen bele tudta építeni a rendező a teljes problémát.
Hiába egy nő „csupán” egy napjának történetét meséli el, egy egész család életéről szól.
Ami szerintem még nagyon erős a filmben az az, hogy nem csupán egy kelet-európai történet, azaz egy kelet-európai rendező kelet-európai filmje, hanem egyben egy európai rendező olyan története, amely bárhol a világon érvényes.
Szóba került az interjú elején az Inkubátor Program, amelynek keretében elkészült a film. Így kerültél kapcsolatba a rendezővel?
Én az első két évben vettem részt a programban, az első évben zsűritag voltam és válogató, a második évben már csak válogató, mert nagyon helyesen elválasztották ezt a két szerepet egymástól. Ez a film az első, 2016-os Inkubátor Program nyertese volt, és amikor megnyerte a támogatást, akkor kerestem meg Kenesei Edinával együtt a rendezőt. Nagyon érdekes volt, mert én már ismertem a projektet,
végigasszisztáltam a teljes pályázási folyamatot, és teljesen beleszerettem a filmtervbe.
A producertársamnak semmit sem mondtam, csak elhívtam a pitchfórumra, ahol kihirdették a nyerteseket. A végén azt mondta, hogy egy film tetszett neki nagyon, és ez volt az Egy nap. Mondtam neki, hogy akkor már ketten vagyunk. Ez annyira jó indítás volt, hogy azonnal megkerestük Zsófit, hogy szeretnénk megcsinálni ezt a filmet. Azt hiszem, hogy pont a lelkesedésünk volt az, ami felénk irányította őt, és mellettünk döntött. Érezte rajtunk az őszinteséget.
És mi okozta ezt a szerelmet?
Készített egy pár perces pilotot, amiből tökéletesen kiderült számunkra az a fajta érzékenység és természetesség, ahogy ehhez a dologhoz viszonyult. Ez az a helyzet, amikor a tehetség egyszerűen és őszintén, de megszólal.
Hogyan találták meg Szamosi Zsófiát a főszerepre?
Nehezen. Minden szereplőt nagyon nehezen találtunk meg, egy komoly, hosszú casting előzte meg a forgatást. Három gyerekfőszereplő és egy házaspár van, tehát egy egész család, és az egész családnak passzolnia kell vizuálisan is, habitusban is, mindenben. Hiába talált volna egy tökéletes női főszereplőt a rendező, ha az összes többi szereplő lelóg róla. Kohézióra kellett törekednie. Itt nagyon finom dolgokról van szó, nem pedig nagy történésekről. Ha nem működik a kohézió, akkor a néző nem tudná beleélni magát a család életébe, a dráma sem tudna feszültséget kelteni. Ráadásul kisgyerekeket is castingolni kellett, ami szintén nagyon nehéz. Amikor a gyerekekről beszélünk, nyilván nem színészekről van szó, és egyébként az apát játszó Füredi Leó sem profi. A főszereplők közül csak Szamosi Zsófia hivatásos színész.
Érdekes egybeesés, hogy legutóbb Kocsis Ágnes Friss levegő című filmjét mutatták be a magyar alkotások közül a Kritikusok Hetén, és ha jól tudom, pont most dolgoztok a rendező következő filmjén, az Édenen, amely már a második forgatási szakaszába lép májusban. Mit lehet még tudni erről a filmről?
Már a Friss levegővel kiderült Kocsis Ágiról, hogy egy nagyon különleges látásmódú és nagyon tehetséges rendező, akinek biztos volt, hogy van tovább útja. Utána megcsinálta a Pál Adriennt, ami szintén egy nagyon izgalmas film volt, és Cannes-ból elhozta a FIPRESCI-díjat. Akkor még csak irigykedve néztem mindezt, de egyszer csak megkeresett minket egy tervvel, és akkor halálosan boldog voltam. Ez a film szintén egy általános, az egész világon érvényes problémát feszeget, női szemszögből. A gyártó nem a Filmpartners, de producere vagyok én is. Az első része már leforgott a filmnek, és nagyon ígéretes…
Az is érdekes, hogy a film férfi főszereplője egy belga rockzenész lett.
Évekig kereste a rendező a megfelelő főszereplőket, hiszen itt is nagyon fontos volt, hogy a két főszereplő passzoljon egymáshoz. Sok magyar színészt is megnézett, de végül egy horvát színésznőben (Lana Baric) és egy belga rocksztárban (Daan Stuyven) találta meg azt a párost, akiket el tudott együtt képzelni a vásznon. Az egész folyamat alatt kicsit értetlenkedve néztem, hogy miért találjuk meg a főszereplőket ilyen nehezen, hiszen kiváló színészeket castingoltunk. Mikor megtalálta a két főszereplőt, egyből kristálytiszta lett, hogy miért volt erre a hosszú válogatásra szükség.
Fontos számodra, hogy női rendezők projektjeit karold fel, vagy egyszerűen csak így alakult?
Mindig a tehetség a legfontosabb.
Az a lényeg, hogy egy alkotónak legyen mondanivalója,
és azt úgy tudja megfogalmazni, hogy sokak számára érthető és érdekes legyen, minőségi formában. Hogy ezt meg tudja-e valaki valósítani, az nem attól függ, hogy férfi e vagy nő. De a világ, ha nagyon lassan is, arrafelé halad – nem a teljes egyenjogúságról beszélek, mert arról tudjuk, hogy nem létezik – , hogy a nők is meg tudják mutatni magukat, és egyre komolyabb karriereket tudnak építeni a filmszakmában is. Egy világjelenség része, hogy egyre több nagyon erős női rendező van. Közéjük tartozik Kocsis Ági is.
Szilágyi Zsófia rendező az Anna szerepét alakító Szamosi Zsófiát instruálja MTI Fotó: Kallos Bea
Hollywoodban nagyon fontos téma a női filmesek helyzete. A Testről és lélekről kapcsán Mécs Mónikával is beszélgettem korábban, és tőle is megkérdeztem, hogy producerként érezte-e valaha annak a hátrányát, hogy nő. Azt mondta, hogy ez fel sem szokott merülni. Neked milyen tapasztalataid vannak?
Szerintem a filmszakma olyan speciális sziget, ahol nincs diszkrimináció, semmilyen olyan hátrányt nem érez az ember, ami női mivoltából fakadna.
Mármint úgy érted, hogy Magyarországon.
Igen. De ettől függetlenül igaz, hogy arányaiban sokkal több férfi van a szakmában. Ez szerintem nem abból fakad, hogy a nők nem jutnának szóhoz, hanem a szakma fizikai nehézsége okozza. A filmkészítés nagy megerőltetés, ami annyira bizonyos időszakokra koncentrálódik, ráadásul olyan kiszámíthatatlanul, hogy hagyományos családi élet mellett filmes karriert építeni nagyon nehéz. Az most mindegy, hogy valaki rendező, producer, vagy a technikai stáb tagja, mert
ahhoz, hogy filmes legyen és a filmszakmában teljesíteni tudjon, mindenképpen támogató családra van szüksége.
Szerintem ez az, ami eltolja az arányokat a férfiak javára, nem pedig a diszkrimináció.
Eddigi filmjeid között művészfilmek, de kifejezetten közönségfilmek is akadnak szép számmal. Mivel foglalkozol szívesebben?
A filmek minőségét vagy szerethetőségét nem az dönti el, hogy mi a műfajuk. Ha egy közönségfilm kvalitásos, én arra ugyanolyan büszke vagyok, mint egy fesztiválokon szereplő filmre. Az igaz, hogy több kvalitásos film születik művészfilmként, mint vígjátékként.
Mit gondolsz a jelenlegi magyar filmtámogatási rendszertől?
Szerintem egy nagyon átlátható és tiszta rendszer épült ki, aminek ugyan nem minden döntésével értek egyet, hiszen nyilván azoknak az embereknek az ízlését tükrözi, akik a filmekről döntenek, de
projektalapon születnek ezek a döntések, és nem poltikai, ideológiai vagy haveri alapon.
Ezért mondom, hogy tisztességes a rendszer, és csak üdvözölni tudom. Főleg amióta az Inkubátor Program is létrejött, ami lehetőséget ad első filmes rendezők bemutatkozására is. Igaz, hogy nagyon kevés pénzből, de pont annyit forrást biztosítanak ezekhez a filmekhez, amiből már kiderül, hogy valaki tehetséges e vagy sem. Eddig a kezdők csak véletlenszerűen jutottak filmhez, vagy szívesség alapon. Ez pedig nem egy üzleti modell. Most ez pályázati alapon történik.
Gondolom az alacsony költségvetés azért elég nagy kihívást jelent most is.
Igen, de ha a rendezőnek és a producernek van hajlandósága a kereteken belül gondolkodni, akkor nincs baj ezzel. Akkor van baj, ha a rendező és a producer ezt nem veszi tudomásul. De olyan szigorú az elszámoltatás a Filmalapnál, hogy nincs arra mód, hogy egy rendező elszálljon: mar a fejlesztési szakaszban, a forgatás előtt és közben is kordában tartják a produkciót.
Milyen rendezőként jellemeznéd Szilágyi Zsófiát?
Szerintem nincs egyszerű rendező, hiszen aki tehetséges, annak mindig vannak olyan dolgai, amikhez ragaszkodik, viszont producerként nehéz a megvalósításuk. Én még nem találkoztam könnyű rendezővel, de ha van egy normális emberi kapcsolat a rendező és a producerek között – mint ahogy Szilágyi Zsófi és Kocsis Ágnes esetében így van -, akkor ezek a nehézségek áthidalhatók. Az óhatatlanul keletkező feszültségek mindig feloldódnak a kölcsönös tisztelet miatt. Tehát abszolút szeretetteljes a viszony az alkotók és köztünk, beleértve a producertársamat és az egész stábot.
Hogy néz ki a következő hete a stábnak?
Kedden indulunk Cannes-ba, és akit csak tudunk, elviszünk. Erre pályáztunk a Filmalapnál, és ők is nagyra értékelték, hogy van egy magyar film Cannes-ban, ezért nagyon segítőkészek voltak. A kis költségvetés miatt mindenki annyira áron alul dolgozott, hogy szeretnénk legalább ezzel a gesztussal viszonozni az erőfeszítéseiket. 8-án indulunk, a hivatalos rész pedig 10-éig tart. Több vetítés is lesz, de az első bemutató, ahol a szakma és a sajtó is ott lesz, az 9-én, kedden van. Mi, saját költségen még kinn maradunk a producertársammal és Zsófival két napot, hiszen őt még biztosan fogják hívni interjúzni és közönségtalálkozókra. Szóval összesen négy napot leszünk Cannes-ban, de nem nyaralás lesz, az biztos.
Szabó István Bizalom című filmjének vetítésével, és a rendező köszöntésével szerda este megkezdődött a 4. Magyar Filmhét. A vasárnapig tartó vetítéseken új helyszínen, a Corvin moziban összesen 150 filmet nézhet meg a közönség.
Február 18-án lesz 80 éves Szabó István, és ebből az alkalomból az idei Filmhét megnyitóján a rendező 1980-ban Oscar-díjra jelölt alkotásának felújított verzióját vetítették le nyitófilmként a Corvin moziban. Először Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezetője köszöntötte a rendezőt, aki „egyre fiatalodik”. Havasnak erre a megjegyzésére a nézők között ülő Szabó István mosolyogva ingatta a fejét. Ezután a rendező állandó munkatársa, Koltai Lajos rendező-operatőr következett, aki a Bizalom keletkezéstörténetéről és felújításáról is beszélt, ami a Filmarchívum digitalizációs programja keretében valósult meg.
Elmondta, hogy ez volt az első közös filmje Szabó Istvánnal, amelyet azután sok másik követett, és megköszönte a rendezőnek, hogy őt kereste meg a Bizalom fényképezésével. „Mindig a falig mentünk, a határig” – mondta Koltai a forgatásról, amely 52 napig tartott, és nagyrészt egyetlen lakásban zajlott Bánsági Ildikó és Andorai Péter főszereplésével. Koltai Szabó István életművét is méltatta, úgy fogalmazott, hogy a rendezőt mindig az ember érdekelte, aki a történelemben próbálja megtalálni a helyét. A Bizalom is erről szól, egy olyan helyzetről, amibe bárki kerülhet közülünk, és amiben válaszokat keresnek a szereplők – mondta Koltai. Szerinte Szabó István egész életében a saját kérdéseire kereste a válaszokat a filmjeivel, mert rengeteg kérdése van, és szép választ adott ezekre. A Bizalom-ról azt is mondta, hogy legszívesebben mindenkinek megmutatná, mert annyira büszkék erre a filmre.
„Megköszönöm az egész filmművészetünk nevében, hogy ő van, és ilyen filmekkel áldott meg minket”
– mondta.
Koltai Lajos köszöntõt mond a Corvin moziban MTI Fotó: Kovács Tamás
Kitért arra is, hogy közösen is évfordulót ünnepelnek, hiszen már negyven éve csinálnak együtt filmeket Szabó Istvánnal. Utolsó gondolatként pedig arról beszélt, hogy Szabó tanította meg arra, hogyan kell közel menni a színészekhez, hiszen az arcukon történik a lényeg, és azt szokta tőle kérdezni a forgatásokon, hogy „látod-e átszállni az angyalt”. Ezért most azt kívánta a rendezőnek, hogy „szálljon az angyal sokáig”. „Köszönöm neked, Pista!” – fejezte be a nyitóbeszédet.
A Bizalom levetítése előtt még bemutattak egy rövid összeállítását, amelyet Szabó István alkotásaiból vágtak össze, a nyitófilm után pedig a lengyel rendező, Krzysztof Zanussi meglepetés-videóüzenetét is lejátszották. Szabó Istvánt viszont nem hívták ki a közönség soraiból, amit többen furcsának tartottak a megnyitó után, de valószínűleg maga a rendező nem akart nagyobb felhajtást.
A Magyar Filmakadémia Egyesület szervezésében létrejövő Filmhéten a közönség a 2017-es év magyar mozgóképes termést nézheti meg csütörtöktől vasárnapig a nagyjátékfilmektől a tévé- és dokumentumfilmeken át az animációig.
Öt kategóriában összesen 150 filmet vetítenek le, ebből 131-et a versenyprogramban.
Látható mind a 18, tavaly bemutatott nagyjátékfilm, de emellett 59 dokumentumfilm, 4 tévéfilm, 21 kisjátékfilm és 29 animáció is szerepel a kínlatban. Köztük Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című alkotása, amely első magyar dokumentumfilmként a Sundance fesztivál versenyprogramjába került. A fesztiválszereplések és a nemzetközi díjak mellett a mozikban is kifejezetten jó évet zártak a magyar filmek: összesen több mint 1,3 millió nézőt vonzottak itthon. (A Testről és lélekről Oscar-jelölésével pedig 2018 is jól indult.)
A Magyar Filmdíjakat idén nem közvetlenül a Filmhét után, hanem március 11-én adják majd át a versenyprogramban szereplő alkotásoknak, de a jelölteket már vasárnap bejelentik. A nevezett alkotásokra a Filmakadémia tagjai szavaznak, összesen 23 kategóriában.
A filmipar javul és virágzik – mondja Réz András filmesztéta a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Magyarországon körülbelül 100 milliárd forint az az összeg, amely ebbe az iparágba érkezik, egy részében költségvetési támogatásból. S komoly bevételek származnak abból is, hogy a régió egyik legnépszerűbbé vált forgatási helyszíne hazánk. Részint a kedvező adózás okán, részint pedig azért, mert megfelelő szakembereket tudunk biztosítani a külföldi partnereknek. A „virágzás” ellenére rossz az irány: a marketológusok, ahogy ő mondja, kizárólag a piacban gondolkodnak. Abban a piacban, amelyet egyébként egy szűk réteg ural.
Van neked hivatalos munkád, ami összeköt a kormányzattal?
Ha belegondolok, most éppen semmi nincs.
Azért kérdezem, mert, ha olyan témáról beszélgetünk, amely a kormány kritikáját is tartalmazhatja, azt inkább jobb elkerülni?
Nem, dehogy, beszélhetünk bármiről.
Csak tudod mindenki fél ebben az országban…
Ne hülyéskedj, ha lenne is olyan melóm, ami állami megbízás, attól még nem fognám be a pofámat.
Sose fogtad be?
Nem. Illetve volt olyan, amikor azt mondtam: ha viseled a mundért, akkor vannak kötelezettségeid. Amikor három és fél éven át minisztériumi tisztviselő voltam, akkor ezzel kellett szembenéznem; édesem ne vedd fel a mundért, ha folyamatosan leeszed mindenféle undorítóságokkal. Így aztán el is jött az a pillanat, amikor éreztem, hogy vállalhatatlan ez a munka. Rögtön odamentem a főnökömhöz és közöltem vele, hogy elsejétől nem vagyok.
Ez mikor volt?
Még a nyolcvanas években. Azóta nagyjából úgy élek, hogy szám van, beszélek, kezem van, írok, és nem is akarok mást tenni, másként létezni.
A kérdést különben azért vetettem fel, mert a magyar filmről akarok veled beszélgetni, és igyekszem ehhez levetni saját előítéleteimet is, amit Andy Vajnával kapcsolatban érzek. Már tudniillik mindazt, ami a nevéhez tapad; kaszinókat, médiatulajdonlásait, egyáltalán a miniszterelnökhöz fűződő kapcsolatait. Ebből fakadóan van egy eleve elrendelt ellenszenvem a Vajna-féle filmalaphoz, ugyanakkor látom, hogy az utóbbi időben mintha sikeresebb lenne a magyar film. Mindez a véletlen műve, vagy valóban Vajna hozott egy új rendszert, ami sokkal sikeresebb a korábbinál?
Nem olyan egyszerű kérdés ez, és most pont olyanról beszélsz, ami mégiscsak érint bennünket, vagyis az általam működtetett sulit, a Werk Akadémiát.
Lám, lám… Hogyan?
Úgy, hogy pályáztunk a Nemzeti Filmalapnál, ösztöndíjakra. És el is nyertek a hallgatóink ilyeneket.
Szóval mégiscsak van kapcsolatod…
De én ezt nem így tekintem. Hanem úgy tekintem, hogy van egy magyar filmipar, ami – hogy világos legyen mindenki számára – ma már egy százmilliárd körüli ágazat, ahol munkaerőhiány van. Mi pedig olyan szakembereket képezünk, akik, lényegében egy év tanulás után be tudnak állni ebbe a szakmába.
Honnan jön össze ez a százmilliárd?
Egy része költségvetési tétel, például a filmek támogatására fordítható összeg a Szerencsejáték Zrt. egyik játékából keletkezik, de még olyan is van, hogy az államkasszából kell kiegészíteni. Van egy olyan filmtörvényünk, amely kedvezővé teszi a Magyarországon forgatott filmek forgatását.
Ez kicsit olyan, mint a sportban a tao?
Nem, ez fegyelmezettebb, és átláthatóbb. Ez több, mint egy évtizede működik így, és tényleg iparfejlesztő gondolat volt. Az volt az alapgondolata, hogy miután amúgy is szívesen jönnek külföldi produkciók Magyarországra forgatni, mi lenne, ha ez lenne az adózás szempontjából a legbarátságosabb zóna? És ez bejött: ma annak a pénznek a nagy része, mondjuk legalább a kilencven százaléka abból jön össze, hogy ide jönnek forgatni, igénybe vesznek különböző szolgáltatásokat, és egyre növekvő számban. A filmipar tehát, félreértés ne essék, javul és virágzik. És erre úgy kell tekintened, hogy nem pusztán a kedvező adózás hozza ide a filmeseket, mert ettől még elronthatnának egy 100-150 ezer dolláros filmet, hanem azért is, mert itt alkalmas szakemberek segítik a munkájukat. Vagyis az évek során a magyar szolgáltató, gyártó cégek megerősödtek, és felnőtt egy új nemzedék, amely ennek az iparnak az értő részévé vált.
Akkor tehát ez a te iskolád számára is piacot nyitott…
Igen. Így van. Nekünk abszolút jól jött. Meg másoknak is, hiszen ez a durván százmilliárd, minden egyéb szolgáltatást is jelent. Tehát azt is jelenti, hogy idejönnek, hotelszobát bérelnek, fogyasztanak, közlekednek, és minden egyéb, ami ezzel jár. Természetesen nem lesz belőle gigantikus méretű vállalkozás, olyan mondjuk, mint az indiai, Bollywoodot nem érjük utol, de még akkorák sem leszünk, mint a nigériai filmipar, amelyik ugye most a világ második legnagyobbja…
Komolyan?
Igen, India vezet, a második helyen ott van Nigéria, és a harmadik helyen kullog az Amerikai Egyesült Államok. Amiről ugye én beszélek, az a filmgazdaság, s bár tudom, nekem illendőbb lenne a művészetről szólnom, de most ez vált az egyik legizgalmasabb kérdéssé, de olyan további kérdéseket vet fel, amelyek már arról szólnak, miként változik meg a filmhez, a látáshoz való viszonyunk. Mert ugyanis, amikor kőkemény marketológusok vezénylik ezt a folyamatot, akkor azt is látnunk kell, hogy míg korábban azt igyekeztek a filmesek kideríteni, milyen a közönség, ma viszont azt jelenti, mit próbálunk elültetni a közönség fejében. Hogy milyen kliséket, milyen formákat próbálunk adni neki.
Ezt most pozitív fejleményként értékeled?
Nem, ellenkezőleg. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy kizárólag piacban gondolkodnak, márpedig én ebből a szempontból konzervatív vagyok, és hiszek abban, hogy mindaz, ami film, színház, muzsika, az nem tartalom nélküli üzenet, és nem ugyanolyan termék, mint bármi más. Sokkal bonyolultabb tartalom, ha tehát beülsz a moziba, az nem egy felhőtlen szórakozás, még akkor sem, ha te úgy érzed. Nem az, mert nyomokat hagy benned, nyomot hagy benned minden egyes film, ha elolvasol egy regényt, nyomot hagy benned, a színház is nyomot hagy benned. Én meg minden porcikámmal tiltakozom az ellen, hogy ez egy nagyon szűkkörű elit által irányított gazdasági folyamattá váljon.
Márpedig ez az irány, nem?
A lehető legnagyobb mértékben.
Ez azt jelenti, hogy egy szűk réteg, amely a piacot és ezt a pénzt uralja?
Igen. Amikor arról beszélünk, hogy amerikai film, akkor nem gondolunk arra, hogy ezeknek egy részét nem is értjük, mert az ottani piacra készülnek. Néha sírunk, néha nevetünk, de nem mindent értünk belőle, mert nem a mi kultúránk része, vagyis a mi kulturális miliőnkben alig értelmezhető. Ha felteszed azt a kérdést, hogy a középiskolás filmek miért olyan fontosak az amerikaiaknak?
És miért? Mert őszintén szólva azt sem tudom, hogy ilyen kategória létezik.
Pedig létezik, de igaz: Magyarországon alig találkozol ilyesmivel. Az az oka, már az amerikaiaknál, hogy feltehetően a középiskolás létforma, egy nagyon mobil társadalomban az az utolsó pont, amikor igazi emberi közelségben vagy a többiekkel, utána szétspriccel mindenki. Más a viszonyuk a nyilvánossághoz, a társadalmi szerepekhez, a hatalomhoz, nem értjük a jogrendjüket. Miközben izgulunk, szurkolunk, nemigen fordul meg a fejünkben, hogy egy amerikai tárgyalótermi dráma nem igazán a jogalkalmazásról szól, sokkal inkább a jogalkotásról, törvénycsinálásról. Ott évszázadokra meghatározhatja egy-egy bírói ítélet, hogy miként szemlélnek ügyeket. Nálunk nem közösségi jog, hanem polgári jog az uralkodó, ma már nem igazságszolgáltatásról, hanem jogszolgáltatásról beszélünk inkább. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert ebben a kifejezésben az is benne van, hogy ezek nagyon fontos aktusok egy közösség életében.
Pontosan ez jellemző a Fideszre, nem?
Szerintem 90 óta minden hatalomra ez a jellemző; döbbenetesen túlszabályozottá vált az egész rendszer, mérlegelési lehetőséget is alig kínál. Ez egyfelől jónak is mondható, hiszen elvileg van mihez igazodni, másrészt baj, mert kiveszi a döntést a döntéshozó kezéből. És egyre inkább, minden szinten még a mérlegelési lehetőség is elvész ebben a túlszabályozott világban.
Messzire keveredtünk egy kicsit a film világától. Még az elején említettem Vajna nevét, illetve azt, hogy sikeresebbnek tűnik mostanság a magyar film, nemzetközi díjak, rangos és hangos elismerések kísérik évről-évre. Megváltozott valami? Vajna új rendszert hozott?
Igen. Van, ami pozitív, és van, ami durván negatív változás.
Felbontja a Magyar Nemzeti Filmalap a Macskafogó felújításáról szóló szerződést a Post Office Film Kft-vel, így szólt a tegnapi hír. Erre válaszul írt nyílt levelet a kft. ügyvezetője, Jancsó Dávid.
A kft gyűjtést kezdett a Macskafogó felújítására: ötmillió forintot szerettek volna összeszedni, ami pár nap alatt majdnem össze is jött. Csakhogy tegnap a Filmalap bejelentette: felmondja a film felújításáról szóló szerződést, „annak nem teljesítése miatt”.
A Filmalap szerint ugyanis a közösségi gyűjtésre szóló felhívás megtéveszti a közvéleményt, és azt a látszatot kelti, hogy ők nem vesznek részt a felújításban. Azt is kifogásolták, hogy Jancsó Dávidék nem egyeztettek velük.
Erre válaszul Jancsó Dávid nyílt levelében azt írja: nagyon örül, hogy „Magyarország egyik legnagyszerűbb rajzfilmjét” közösen meg tudják menteni, és hogy a bejelentés alapján „az eddig rajongásból végzett munkát” átveszik és befejezik. Ahogy írja:
két éve lelkesedésből, szabad idejükben dolgoztak a felújításon.
A céljuk ugyanis az volt, hogy a mai gyerekek is olyan szállóigéken nőjenek fel, mint az „Én vezettem? Azt mondd meg, én vezettem?!”, vagy a „Mehetünk vissza a balettba ugrálni”. Úgyhogy szerinte jobb dolog nem is történhetett volna, mint hogy a Filmalap vállalja a felújítás befejezését.
Az eddigi munka során interjúkat készítettek az egykori alkotókkal, köztük halála előtt Nepp Józseffel is – ezeket átadják a Filmalapnak, egy esetleg DVD vagy Blu-Ray kiadáshoz.
A gyűjtés egyébként megy tovább:
szeretnének ugyanis méltó emléket állítani a Macskafogónak és biztosítani a közösség jövőjét: kiállításokat is terveznek, valamint Macskafogó-figurák gyártását is.
Ugyanakkor azt is írja: a Filmalap közleményével szemben soha nem állították, hogy a film jogai az övék lennének. A levél szerint
„Jancsó Miklós gyerekeként elhiheted, hogy pontosan tudom, mi a különbség egy film jogai és az alkotói jogok között.”
Ők csak egy díszbemutatóról beszéltek, amelyet egyeztettek is a Filmalappal, a tavalyi, 30. születésnapon rendezett vetítés jogdíjait pedig saját zsebből fizették.
A „nem teljesítésre” pedig azt válaszolja: tíz napja kapták meg a film eredeti hangját digitalizálva – ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet a munkát befejezni.
Jancsó Dávid a levelét így zárja: „a cég jó híre miatt szeretném tisztázni, hogy – éppen a fent említettek miatt – nem volt és nem is lehetett “nem teljesítés” a cég részéről, csupán
sok száz óra lelkesedésből végzett munka,
amelynek eredményét boldogan és a felújított film bemutatását izgatottan várva adunk át nektek.”
Nem is tudja miért védte eddig Andy Vajnát, és miért nem mondta el az igazi okát annak, hogy a szükséges állami támogatás nélkül kútba esett a Toldi-film – erről beszélt Pálfi György rendező a Hír TV kedd esti műsorában. Pálfi szerint a filmügyi kormánybiztos vállalhatatlan alkut ajánlott neki a Toldi elkészüléséhez szükséges összeg előteremtésére, majd mikor visszautasította azt, Vajna személyes sértettségből tett meg mindent azért, hogy a filmes támogatásokról döntő Magyar Nemzeti Filmalap kihátráljon a projektből.
Kedd este a Hír TV Alinda című műsorának vendége volt Pálfi György a Hukkle, a Taxidermia és a Final Cut alkotója. Első színházi rendezéséről, az Engedj be! adaptációjáról kérdezte Veiszer Alinda, de szóba kerültek a rendező korábbi alkotásai is, elsősorban a Toldi, amelytől hosszas huzavona után 2014-ben megvonta a támogatást a Filmalap.
A műsorvezető felvetette, hogy egyes vélemények szerint Pálfi kompromisszumra való képtelensége és a nyilvánosság bevonása is a kerékkötője lehetett annak, hogy megvalósuljon a rendező évekig dédelgetett, nagyszabású projektje. Pálfi szerint viszont az, amikor 2014 nyarán előállt a problémákkal, már csak az utolsó kétségbeesett kísérlete volt arra, hogy a nyilvánosság erejével rászorítsák a Filmalapot a Toldi támogatására.
Ez végül nem vált be, leszavazták a film támogatását. Ahogy Pálfi most fogalmazott
„Megmutatták, hogy megtehetnek mindent”.
Arról beszélt, hogy már letett több filmet az asztalra, a Toldi kapcsán pedig egy megfelelő forgatókönyvet, de cserébe csak kisstílű veszekedést és bizalmatlanságot kapott. Szerinte csak „duma” volt, hogy nem bíztak abban, hogy megfelelő akciójeleneteket tud rendezni. A háttérben Vajna személyes sértettsége állt, aki különböző szakmai érvek mögé bújva nem engedte megvalósulni a filmet.
Pálfi György rendezõ a Szabadesés című filmjének bemutatóján a 49. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon 2014. július 10-én. (MTI/EPA/Filip Singer)
Azt is elmondta, hogy még most is szívesen megcsinálná a Toldit, de zavarja, hogy már csak Andy Vajna furcsa „politikai celebritása” miatt érdekes a film. De ennek ellenére úgy döntött, hogy elmondja, amit még eddig soha: hogy mi okozta a valódi problémát, ami miatt szembekerült a filmügyi kormánybiztossal.
Elmesélte, hogy a Toldi támogatása kapcsán a Vajna tulajdonában álló Nobu étteremben találkozott a Filmalap képviselőivel és producerekkel, és arról tárgyaltak, hogy hogyan lehetne összeszedni a film költségvetésének maradék 10 százalékát (az akkori szabályok szerint csak a filmek 90 százalékát finanszírozhatta a Filmalap). Pálfi elmondta, hogy külföldi partnereket Vajna tiltása miatt nem szerezhettek, Magyarországon pedig nem találtak támogatóra, így nehéz helyzetbe kerültek, mert egy ekkora költségvetésű projektnek még a 10 százaléka is rengeteg pénz. Ekkor Pálfi beszámolója szerint Vajna felajánlotta, hogy üzlettársaival együtt egy filmfinanszírozó céget hoz létre a Toldi elkészítésére, és ezzel kipótolják a hiányzó összeget. Cserébe viszont Pálfi megfogalmazása szerint az alkotók összes jogát kérte, ami még maradt volna nekik. A bevételek ebben a konstrukcióban a finanszírozó céghez vándoroltak volna, és ezt a rendező visszásnak tartotta. Ugyanis így
Vajna a Filmalap vezetőjeként egy magáncégen keresztül személyesen profitált volna az állami támogatásból megvalósult projektből.
Pálfi szerint ez egy olyan konstrukció lett volna, amelyet „az egész filmszakma ki kell kérjen magának”, ezért borította az asztalt, és azt mondta, hogy ilyen bűnügyekben ő nem vesz részt.
Ezzel viszont végzetesen magára haragította a filmügyi kormánybiztost. Elmondása szerint hiába dolgozott a Filmalap több tagja is másfél évig azon, hogy kibékítse a köztük lévő ellentétet. Pálfit még arra is rávették, hogy megkövesse Vajnát, és ezt állítólag meg is tette a munkatársai kedvéért, de Vajna visszautasította azzal, hogy nem őszinte a bocsánatkérése.
Pálfi szerint a kormánybiztos ezzel bebizonyította, hogy a Filmalapnál ő az úr, és hiába támogatják más döntéshozók a filmet, és hiába a felkészült szakértői gárda, a Toldi nem valósulhat meg.
A film tehát kútba esett, de
Pálfi nem lehetetlenült el teljesen a Filmalapnál.
Ahogy ő fogalmazott „hátra került a sorban”, de egy új tervvel pályázhatott: a Stanislaw Lem regényéből készült Az Úr hangja című sci-fire végül kapott is 600 millió forint gyártási támogatást. De hozzátette, hogy mivel mindent feltett a Toldira, teljesen összetörte a visszautasítás, ami sokáig rányomta a bélyegét a munkájára.
Három éve kavart nagy vihart, hogy a Filmalap mégsem támogatja a nagyszabású Toldi-projektet, amelyről akkoriban úgy írt a sajtó, hogy az utóbbi idők legdrágább magyar filmje lett volna, és a valaha volt legnagyobb állami támogatást kaphatta volna. Azóta ez az érdem az idén bemutatott Kincsemé, amely kapott is 2 milliárd forintot a Filmalaptól.
Pálfi hosszú évekig dolgozott a Toldin, és habár a film 2013 májusában kapott 900 millió forint gyártási támogatást, a rendező 2014 nyarán többször is arról beszélt, hogy meggyűlik a baja a Filmalappal. Hivatalosan a költségvetéssel voltak gondok, de felmerült problémaként az is, hogy Pálfinak az akciójelenetek megrendezésében nincs tapasztalata, ezért szükség lenne egy társrendezőre. „Pont azokat a jeleneteket vennék így el tőlem, amiért én ezt a filmet meg akarom csinálni” – mondta erről Pálfi egy interjúban hozzátéve, hogy ők egyébként már 2013 októberében készen álltak volna a forgatásra.
Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója, a háttérben Andy Vajna, a magyar filmipar megújításáért felelõs kormánybiztos. MTI Fotó: Balogh Zoltán
Havas Ágnes, a Filmalap vezetője az akkor még létező Origo Filmklubnak erről azt mondta, hogy Pálfi ebben a műfajban elsőfilmesnek számít, így túl nagy kockázatot vállalnának a filmmel, ha önállóan rendezi meg. „A baj az volt, hogy ami a részünkről csupán a technikai tudás megkérdőjelezése volt, azt Pálfi az alkotói szabadság korlátozásának vette” – mondta. De még akkor is úgy tűnt, hogy megvalósulhat a Toldi-film, hiszen Pálfi hajlandó lett volna kompromisszumra, viszont elege lett a huzavonából, és döntést kért a Filmalaptól.
Végül
2014 októberében úgy döntöttek, hogy mégsem támogatják a filmet, annak ellenére, hogy 2013-ban egyszer már megszavazták a támogatást.
Havas Ágnes azt mondta, véget akartak vetni a feszült helyzetnek, viszont nehéz volt a döntés az öt főből álló filmszakmai döntőbizottságnak. Ennek egyébként természetesem maga Vajna is tagja, aki a film ellen szavazott, és ebben még ketten támogatták, míg a maradék két tag a megvalósításra voksolt. Felmerült, hogy Vajna esetleg nyomást gyakorolt a bizottság tagjaira, hogy a Toldi ellen szavazzanak, de ezt az érintettek nem erősítették meg akkor. Az újabb szavazásra egyébként azért volt szükség, mert időközben jelentősen megnőttek a Toldi gyártási költségei – végül már 2,5 milliárdos költségvetéssel számoltak, amelyből 1,7 milliárdot állt volna a Filmalap.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
