Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

A Szerjózsa minden iránya – Déli kávé Szele Tamással

Mindenekelőtt néhány szó elöljáróban. Míg kihozzák a kávémat. Nem, nem azért foglalkozom Novák Katalin államtitkár ügyeivel, mert különösebben bántani akarom, a sajtófigyelem nem utasítás vagy indulat kérdése. Aki meghatározó szerepet játszik a magyar politikában, azzal foglalkozni kell, vagy nem sajtó, amit írunk.

Ezt azért kellett megjegyeznem, mert korábbi dolgozataimra érkeztek olyan visszajelzések, miszerint „miért utálom én ezt a hölgyet?” Dehogy utálom, úgy vagyok vele, mint Petőfi a zordon kárpitosnak fenyvesekkel vadregényes lányával: nem utálom, csak nem szeretem, tán csodálom, mivel csodálatos dolgokat képes beszélni: a főnökével még inkább így vagyok. Legjobb lenne nem foglalkozni ezekkel az észkombájnokkal, csak sajnos ők vezetik az országot és ők bezzeg foglalkoznak mivelünk: szóval, megkerülhetetlenek. Nyugalom, ha ellenzéki oldalon beszélnek emeletes marhaságokat, azt is meg szoktam írni, nincs szabadjegye senkinek a hülyeségvonatra.

Miután ezt ilyen szépen megbeszéltük, térjünk a tárgyra: már megint mit nem mondott ez a magas állású hölgy? Mert államtitkár, és egyre nagyobb a befolyása a bel-, mi több, a külpolitikánkra is, üstökösként emelkedik a csillaga. Kérem, interjút adott a Magyar Hírlapnak. Ilyesformán – tekintve a Magyar Hírlap olvasottságát, és azt a tényt, hogy már évek óta nem auditálják ezt a sajtóterméket, nehogy kiderüljön róla, miszerint több példányból áll a remittendája, mint amennyit kiadtak belőle – magát az interjút nyugodtan tekinthetjük szigorúan titkosnak is, mert nem hinném, hogy tíznél több ember olvasta, a napos szerkesztőjüket és engem is beleértve, új lesz ez mindenkinek, kérem.

Az interjú címe az Európai Néppártra utal: „Szétköltöztünk, de még nem váltunk el”.

És ott van benne az a „még”. Most még nem, de nemsokára, kis türelmet kérünk, az ügyvéd oly lomha, a jogi hercehurca oly lassú, de nemsokára szabadon szárnyalunk hímes pillangóként mákvirágról mákvirágra!

„ A Helsinkiben elfogadott, alapvető értékekről szóló dokumentumokat mi is támogattuk, sőt, tartalmi kiegészítésekkel éltünk, amiket el is fogadtak. Ami a feltételeket illeti, nem érdemes ultimátumokról beszélni, nem vagyunk alá- és fölérendeltségi viszonyban egymással. Ezért is mondtuk ki, hogy akaratunkon kívül minket nem lehet felfüggeszteni vagy kizárni. Brüsszelben kölcsönösen adtunk egymásnak egy esélyt, hogy felmérjük, milyen perspektívát látunk a jövőre nézve. Nincs hivatalosan olyan lista, amit pontról pontra végig kellene venni. A csúcsjelöltünk feltételeiből a plakátkampány befejezése és a bocsánatkérés is teljesült. Ami a CEU-t illeti, nem tekintem olyan kérdésnek, ami a Néppárt és a Fidesz kapcsolatában sorsdöntő lenne, de ott is megvizsgáljuk a javaslatukat. Egyébként nem vizsgálóbizottság érkezik Magyarországra, amely hoz egy egyoldalú döntést, hanem párbeszédet fogunk folytatni. A helyzet olyan, mint egy házasságban, amikor a kapcsolat olyan pontra érkezik, hogy végig kell gondolni, hogyan tovább. Szétköltöztünk, de még nem váltunk el.”

Kérem, önnek kiváló a humora. Nem vizsgálóbizottság érkezik, mely ezért aztán nem is fog vizsgálódni, pláne nem fog jelentést írni – hanem akkor mi érkezik? Mentesített személyvonat, Sülysápról a hatos vágányra, vagányok között tessék vigyázni? Szó nincs itt kapcsolati válságról, pláne nincs szó egyenlő felek vitájáról: ha egy pókerpartiban nekem két kettesem van, az ellenfélnek négy ásza és egy királya, akkor mindenki kiröhög, ha a lapok bemutatása után azt mondom: „Osztozzunk meg a bankon egyenlően, hiszen mindketten kártyapartnerek vagyunk”. Ha még ragaszkodnék is az álláspontomhoz, mely felrúgja a játékszabályokat, úribb helyeken szólna a hatlövetű is. Egyenlő felek addig vagyunk, míg el nem kezdődik a játszma, legyen az kártya vagy politika, ahogy volt szavazás az ügyben, már van erősebb és gyengébb. Egerek vagyunk egy egyre idegesebb elefánt nyakában, és azt ordítjuk a fülébe, hogy nélkülünk nincs dübörgés.

Azt tehát látjuk, hogy a néppárti „Bölcsek Tanácsának” szerepét megpróbálják félremagyarázni. Rendben, nem is vártunk mást, de lesz magyar „Bölcsek Tanácsa” is, ami kész csoda, mármint, hogy találtak három bölcset berkeken belül, de lesz. Annak mi a dolga?

„Egyrészt segítenünk kell a néppárti „bölcsek tanácsát”, hogy végre tényeken alapuló állásfoglalás fogalmazódjon meg, ne a nyugati liberális médiából, hanem első kézből tájékozódjanak. Mi igyekszünk korrekt tájékoztatást nyújtani, de ez nem mindig egyszerű. A másik feladatunk ennél perspektivikusabb. Megnézzük, mire számíthatunk május után, várhatóan hogyan alakul át a politikai színtér. Egyelőre ez egy sokismeretlenes egyenlet. A kérdés az, melyik lesz az a politikai közösség, ahol a leginkább tudjuk képviselni a magyarok érdekeit, hol tudunk hűségesek maradni ahhoz, amire a magyar emberek minket felhatalmaztak, hol tudjuk garantálni a biztonságot, a családi értékeket, a keresztény kultúra képviseletét. Ez fogja meghatározni, hogy milyen politikai közösség tagjai leszünk.”

Édes hölgyek és drága urak. Azt én tudom, hogy maguk nem olvassák a nyugati médiát, mert nem szokásuk. Én viszont igen: ha egyszer a három néppárti bölcs eljön ide, Napkeletre körülnézni, az maguknak milliószor rosszabb lesz, nincs az a Patyomkin-falu, ami megakadályozná a valódi botrányt. Akkora itt már a szőnyeg alatt rejtegetett gyalázat és mocsok, hogy maga a szőnyeg is másfél méter magas és kerülgetni kell: a nyugati médiában ennek a százada sem kerül nyilvánosságra, naponta olvasom. Nem jelenik meg, terjedelem és valódi érdeklődés hiányában. De

ha korrekt lesz a tájékoztatás, maguknak annyi.

A perspektívákról: naná, hogy reménykedni méltóztatnak Orbán Viktor hagymázas víziójában az erős, talán Néppárt erősségű populista frakcióról, csak Európa többi országában még nem evett mindenki bolondgombát. Azt is értem, hogy ha ez nem sikerül, helyezkedni akarnak, előnyt kovácsolni a hátrányból, a győztesekhez csatlakozni: csakhogy ezt egy apróság megakadályozza. A Fidesznek fel van függesztve az összes Néppárton belüli joga. Így a kilépés joga is. Maguk most meg vannak kötözve és letéve egy sarokba, porosodni, míg a nagyfiúk lejátsszák a meccset. Még szurkolniuk sem szabad.

„Van olyan párt, amelyik jelenleg tőlünk jobbra áll, ugyanakkor helye lenne egy jobbközép, kereszténydemokrata politikai közösségben. Ugyanígy azt is meg kell nézni, hogy mennyi közös van bennünk és a Néppárt bal szélén lévő pártokban. Az olyan jelszavakat, mint a nemzet, haza, család és biztonság ma Európa számos országában az úgynevezett szélsőjobboldali erők birtokolják – miért hagytuk?”

Azért tetszettek hagyni, mert maguknak alapvetően

a szélsőjobboldalisággal semmi bajuk, sőt, nagyon hasznos kis eszköznek találják kampányok idején, nagy bizonyossággal hozza a voksokat egyes rétegek köréből: hogyne, a kolerát is felfoghatjuk úgy, hogy az csak egy másféle, reformált módja az emésztésnek.

Ha a szélsőjobb pártot befogadják, az nem egyéb, mint ennek a gyógyászati elvnek az alkalmazása. Hogy mindenki belepusztul? Az más kérdés, de az elv a lényeg. Azonban ugyanilyen hasznos kis eszköznek találták a liberalizmust is 1993-ig, csak akkor merőben pragmatikus okokból feladták volt: Magyarországon a politikai jobboldalon keletkezett épp hatalmi űr.

De nem baj, egyáltalán nem baj, hogy a mi napkeleti bölcseink egyike pont Novák Katalin. Bölcsnek ugyan nem mondanám, sőt: de kiváló műszer, mindig pontosan fogja mutatni a Fidesz pillanatnyi helyezkedését a politikai széljárás szerint.

Tökéletes szélkakas, jobbat nem is kívánhatnánk.

Most éppen élesen csikorog jó Budavár magas tornyán, ugyanis egyszerre akar mutatni mindenfelé.

A szélrózsa minden irányába, a biztonság kedvéért, mert ember nem tudja, Orbán a végén mit fog kitalálni.

Csak nehogy szélrózsa helyett Szerjózsa legyen ebből.

Egy nap, amely megrengette a Fideszt

„Orbán elveszítette az alkalmat, hogy az EPP ellenére, sőt az EPP rovására építse ki a maga európai pozícióit a szélsőjobboldalon. Soha nem remélt médiafelületet, figyelmet és esélyes politikai muníciót adott volna ez neki, melynek java része csak a választási kampányban mobilizálható, május 26-a után azonban már nem.” – Kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Amikor Orbán Viktor március 20-án leült az Európai Néppárt (EPP) vezetőivel megtanácskozni a „hova továbbot”, a zárt ajtó előtt toporgó Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Szijjártó Péter külügyminiszter és Rogán Antal, a Kabinetirodát vezető miniszter a körülöttük forgolódó szimpatizánsoknak és érdeklődőknek azt mondta: Orbán most nyújtja át az EPP-nek a Fidesz kilépési nyilatkozatát. Amikor kiderült, hogy erről szó sincs, hisz a Fideszt „csak” felfüggesztették, a beszámolók szerint ők voltak a leginkább meglepődve, s azonnal latolgatni kezdték: hogy miként lehet ezt majd otthon eladni, hisz a Fidesz-támogatók kemény magja – nem kis részben a hivatalos sajtó uszító és gyalázkodó cikkei miatt – már egy ideje követeli az EPP elhagyását.

Ezek a tények. Kevéssé ismertek azok az események, amelyek ama bizonyos zárt ajtó mögött történtek, de az elmúlt napokban mégis elkezdtek szivárogni bizonyos információk. Igaz, ezek igazságtartalmát még a jövőnek igazolnia kell, de az nyilvánvaló: az EPP igyekszik elejét venni annak, hogy a médiában – Magyarországon, de főként Európában – kizárólag Orbán narratívja érvényesüljön.

A sajtóelemzések megegyezni látszanak abban, hogy a „csak” felfüggesztés egyik félnek sem igazán jó, különösen hosszú távon fenntarthatatlan, épp ezért a május 26-i választások után „végleges” megoldást kell találni. Ám e téren az EPP sokkal jobban járt, mint a magyar kormány – időt ugyanis nem Orbánék nyertek, hanem a néppárt vezetése.

Már nem először írom le: ha a Fideszt most kizárják a pártcsaládból, minden energiájával az EPP ellen fordult volna a választási kampányban, s kiélezte volna az EPP-n belüli konfliktusokat is. Bár Manfred Weber frakcióvezető pozícióját – enyhén szólva – nem erősítette a felfüggesztés kialkudása, de többet veszített volna a szaporodó konfliktusokkal, ha a Fidesztől most megszabadul. A pártcsaládon belül a többség érti – és épp ezért értékeli – ezt, nem úgy a többi parlamenti formációban ülő képviselő, akik számára májusig Webernek kell nyújtania valamit jövendő szavazataikért cserébe.

Annál is inkább, mert a sebtében megalakított „bölcsek tanácsába”, mely a Fidesz sorsát eldöntő majdani EPP-határozathoz jelentést készít, bekerült az a Wolfgang Schüssel, akit osztrák kancellársága idején komoly EU-s szankciók sújtottak amiatt, hogy koalícióra lépett a néhai Jörg Haider szélsőjobboldali pártjával. Vele akkor hosszú ideig egyetlen európai politikus volt hajlandó szóba állni, s az nem volt más, mint Orbán. Igaz, felfogható ez a szereposztás úgy is, hogy ha majdan mégis maradna a Fidesz a pártcsaládba, annak felelősségét Weber Schüsselre tolhassa.

De inkább az a verzió fog érvényesülni, hogy a Fidesz és az EPP útjai májust követően szétválnak, ráadásul tekintet nélkül arra, hogy a magyar párt hány mandátumot szerez. Nyugati elemzők ugyan nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az EPP mindenáron magához kötne egy erőteljes Fideszt, de ez a feltételezés nem számol azzal, hogy Orbán nem mondott le arról, hogy az EPP-ből szélsőjobboldali megapártot csináljon, s ez olyan jövendő konfliktusokat fog generálni, melyektől csak a Fidesz kizárásával lehet majd szabadulni.

Az EPP-vel szemben viszont a Fidesz most óriásit veszített. A témával foglalkozó valamennyi cikk felemlíti, hogy a felfüggesztés miatt Orbán már nem foglalhat helyet Európa vezetői között a rendezvényeken, és erősen romlottak tárgyalási pozíciói a költségvetési vitában, amely a májusi választás után indul majd be teljes sebességgel, és amelynek a tétje az lesz: olyan országok, amelyek oly mértékben nem tartják be az uniós játékszabályokat, mint Magyarország, támogatásban se részesüljenek. Ám arról a kommentárok elfeledkeztek értekezni, hogy Orbán elveszítette az alkalmat, hogy az EPP ellenére, sőt az EPP rovására építse ki a maga európai pozícióit a szélsőjobboldalon. Soha nem remélt médiafelületet, figyelmet és esélyes politikai muníciót adott volna ez neki, melynek java része csak a választási kampányban mobilizálható, május 26-a után azonban már nem.

Rövid látlelet az ún. Fideszről

Az ún. Fideszt illetően: a migráció veszélyei és Európa jövője értelmes vita tárgya lehet; a tolvajlás és az autokrácia nem.

Az előbbiek nem legitimálják az utóbbiakat, az utóbbiak nem oldják meg az előbbieket. A progresszivista bele nem gondolás az előbbiekbe – csak mert az utóbbiak evidensek – súlyos tévedés. A meggondolt progresszivista „nyitottság” az előbbiekben továbbra is az utóbbiakat erősíti.

Orbán győzelemként ünnepli a felfüggesztést

0

A Bloomberg beszámol arról, hogy Orbán Viktor győzelemként igyekszik hazai szavazóinak láttatni a felfüggesztették pártja tagsági jogait. Az arcmentő kísérlettel a kormánypárti média politikai vereség helyett akként próbálja beállítani a történteket, hogy a Fidesz saját önkéntes döntése volt a felfüggesztés. – írja az amerikai hírügynökség.

A Bloomberg véleménye szerint a végleges döntés elhalasztása mögött az húzódik , hogy ha az Európai Néppárt a májusi európai parlamenti választáson elég mandátumot szerez, akkor koalícióra léphet a szocialistákkal, a liberálisokkal vagy a zöldekkel Orbán támogatása nélkül is. Ha nem, akkor rászorul a voksokra nehogy az euroszkeptikus erőkkel fenekestől  felforgathassák az unió működését.

A tagság befagyasztása válasz arra, hogy Orbán lerombolja a demokratikus normákat, ellenez mindenfajta bevándorlást és támadja az uniós intézményeket, illetve vezető politikusokat rágalmaz, bírál. Egyben viszont jelzi, hogy az EU vezetése az eddiginél jobban el van szánva, hogy leszámoljon az unióellenes ideológiával.

A hírügynökség által megkérdezett szakértők figyelmeztetik a Néppártot, hogy a választások után meghozandó döntésnél azt is figyelembe fogják venni, Orbán további néppárti jelenléte mennyire késztetné a liberálisabb tagpártokat a néppárti család elhagyására. A Bloomberg kitér arra is, hogy az európai parlamenti választások után felgyorsulnak azok a tárgyalások, amelyek a következő hét évre szóló uniós költségvetésről szólnak. Ha Orbánt kizárják a Néppártból, nehéz jó megállapodást kötnie a Magyarországnak járó uniós támogatások ügyében.

Weber: Az EPP az értékek pártja

0

Az Európai Néppárt frakcióvezetője nyilatkozott a Népszava munkatársának arról az ellentmondásról, ami az EPP és a Fidesz kétfajta kommunikációját  övezi az EPP tagság felfüggesztéséről.

Orbán Viktor szerint, a Fideszt nem lehet sem felfüggeszteni, sem kizárni, a Fidesz önmagát függesztette fel.

„A felfüggesztés azt jelenti, hogy minden jogodat elveszíted a párt testületeiben.

Ez volt a politikai gyűlés világos döntése. 13 tagpártunk kérte, hogy tegyük világossá a külvilág számára: az EPP az értékek pártja.

Nem tudom befolyásolni azt, hogy ezt ki hogyan kommunikálja. Mindenki úgy magyarázza, ahogy akarja. Az én üzenetem világos és egyértelmű.”

– mondta egyben hozzátette, hogy a szocialistáktól is hasonló intézkedéseket várna például Románia vagy Málta esetében.

Weber nem kívánta kommentálni Orbán Viktor kinevezett egy fideszes „bölcsek tanácsát” akik a EPP vizsgáló bizottságával tárgyalnának a párt jövőjéről..

„Ezt a kérdést nem kívánom kommentálni – mondta -, a párt állásfoglalása világosan fogalmaz.”

Információk szerint már csütörtökön is volt Néppárti egyeztetés, melyből a fidesz már kimaradt.

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 21. – Tudósítás a másik valóságból

0

Gulyás Gergely elmagyarázta nekünk, a Néppárt megijedt, hogy elveszítheti a Fideszt, sem a kizárásról, sem a felfüggesztésről nem döntött. Az MTI által idézett szakértőktől és politológustól pedig megtudhatjuk, hogy ami tegnap történt, az óriási győzelem a Fidesznek, óriási vereség a bevándorláspárti erőknek.

A Néppárt megijedt, hogy elveszítheti a Fideszt

„A Néppárt sem a kizárásról, sem a felfüggesztésről nem döntött” – mondja Gulyás Gergely a Mandiner Fidesz-felfüggesztést firtató kérdésére. Tudomásul vették, hogy mi ugyanúgy, ahogyan 2000-ben az Osztrák Néppárt, a három bölcs jelentéséig nem képviseltetjük magunkat a Néppárt párttestületeiben. Ez a mi döntésünk volt, amit ők tudomásul vettek.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter a lapnak elárulta: az EPP belső vitájában a közép-európai országok kivétel nélkül a Fidesz mellett álltak, ahogy a franciák, az olaszok és a Lengyel Parasztpárt is. A németek kompromisszumra törekedtek, és a végeredményhez a CDU új elnökének támogatása is kellett. Gulyás szerint az a legfontosabb, hogy a Néppárt visszarángatható legyen a konzervatív-kereszténydemokrata irányba.

A skandinávok és a Benelux-államok pártjai, „ahogy megszoktuk tőlük, ellenségesek voltak velünk szemben. Azt gondoljuk, hogy ők nincsenek jó helyen egy önmagát kereszténydemokratának nevező pártcsaládban,
viszont mi mégsem szeretnénk őket kizáratni”. (Mandiner: Gulyás Gergely: A Néppárt megijedt, hogy elveszítheti a Fideszt)

Szakértők szerint óriási győzelmet aratott a Fidesz az Európai Néppárt ülésén

Ifjabb Lomnici Zoltán, alkotmányjogász az M1 aktuális csatorna szerda esti Híradójában azt mondta: az ülésen történtek óriási győzelmet jelentenek a Fidesznek, egyúttal óriási vereséget a bevándorláspárti erőknek.

Súlyos vereséget szenvedtek azok az erők, politikai szereplők, amelyek, illetve akik a Fidesz kizárását szerették volna elérni – tette hozzá Lomnici Zoltán, megjegyezve: hiába ment Brüsszelbe Soros György fia, Alex Soros is, sem neki, sem Judith Sargentininek sem sikerült kikényszerítenie, hogy kizárják, vagy felfüggesszék a Fideszt.

A történtek magyar belpolitikai helyzetre gyakorolt hatásairól Lomnici Zoltán azt mondta: az ellenzéki pártok „ebből a szempontból nem hitelesek”. Minden józan magyar ember tudni fogja, hogy újabb csatát vívott Orbán Viktor miniszterelnök, sikeresen.

Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető kutatója hangsúlyozta: Orbán Viktornak sikerült megakadályoznia, hogy az EPP liberális és baloldali szárnya győzelmet arasson a kereszténydemokraták felett. Értékelése szerint a „csata” győzelemmel ért véget, de a „háború” ettől még folytatódni fog európai szinten és a néppártban is. (MTI: Szakértők: óriási győzelem a Fidesznek, óriási vereség a bevándorláspárti erőknek)

Politológus: az Európai Néppárt elveszti erőteljes szerepét

Deák Dániel politológus szerint az Európai Néppárt elveszti erőteljes szerepét, mert eltávolodott az eredeti kereszténydemokrata értékektől, és inkább balliberális pártokkal működik együtt.

A szakértő az M1 aktuális csatornán azt mondta, a néppártnak a májusi európai parlamenti (EP-) választásokon lesz az utolsó esélye arra, hogy ezt elkerülje.

A bevándorláspárti álláspontot képviselők elhibázott politikát folytatnak, ezeknek a pártoknak az adott országokban is meggyengült a támogatottsága – vélekedett, hozzátéve, a kérdés az, hogy az Európai Néppárt felismeri-e, hogy hibás úton jár.

Szerinte eközben a Fidesz az elmúlt időszakban a legsikeresebb párt a néppárton belül, és a mandátumbecslések is azt mutatják, hogy a Fidesz fogja elérni a legerősebb eredményt az EP-választásokon.

Ezáltal a választások után nemcsak az Európai Parlamentben változnak meg az erőviszonyok, hanem a néppártban is. A magyar álláspontot osztó politikai erőknek lesz több mandátuma, akik pedig támadják, vissza fognak szorulni – mondta.

Hozzátette, a Fidesz súlya meg fog nőni, így jobban tudja majd érvényesíteni akaratát.

Kitért arra is, a Fidesznek komoly politikai győzelem, hogy sikerült elkerülnie a néppártból való kizárást. Az elmúlt hetek vitája is a Fidesznek kedvezett, mert egyértelművé vált, hogy a bevándorláspárti politikusok az európai állampolgárok akaratával szemben politizálnak – közölte Deák Dániel. (MTI: Politológus: az Európai Néppárt elveszti erőteljes szerepét)

Focus: Orbán és a Fidesz nem azt kapta, amit megérdemelne

0

Orbán Viktor és jobboldali-nemzeti pártja nem azt a büntetést kapta, amelyet megérdemel, de nem kizárt, hogy ez okos lépés volt. Csak felfüggesztették, nem golyózták ki – egyelőre még nem. Ez sokat elmond Európa szomorú állapotáról, de talán okos lépésnek bizonyul.

Az Orbán rendszerét illető diagnózis kristálytiszta: ez az ember nem illik az EPP-n belüli kollégáihoz, a Fidesz nem illik a pártcsaládba, és ez a magyar kormány nem illik Európába – írta a szerző, miután előzőleg felsorolt sok mindent, amiért a magyar kormányt bírálják.

Aki tovább átengedi Orbán szabálysértéseit, elkezdhet gondolkodni azon, hogy hogyan akar harcolni az értékek Európájáért: azaz, hogy milyen értékekről beszélünk.

Ideje lenne tehát Orbán kizárásának, sőt, már rég ideje lett volna. Első pillantásra meglehetősen gyávának tűnik, hogy egyelőre csak jégre tették Orbán és pártja tagságát. Az EPP embereinek ez a döntés, amely nélkülözi a végső konzekvenciát, nem fogja megkönnyíteni a választási harcot, és bízvást feltételezhetjük, hogy ez számukra is világos. Manfred Weber és harcostársai azért döntöttek a „csak felfüggesztés” mellett, mert olyan veszélyt látnak, amely drámaibb, mint egy nehéz választási harc: Európában valóban kialakulhat egy kelet-európai frakció.

Katasztrófa lenne az Európai Parlamentben és a Tanácsban egy haladás-ellenes szövetség. A Kelet és Nyugat között megosztott közösség éppen fő feladatára nem lenne képes, nem tudná biztosítani, hogy áthidalja az európai kontinens megosztását. Úgy látszik, az EPP-ben még azt remélik, hogy ezt megakadályozhatják. Ha így nézzük, akkor

az EPP döntése kísérlet arra, hogy megmentsék, ami még menthető, és fenntartsák a kapcsolat minimumát ezzel a budapesti alakkal.

Nagyon szomorú, hogy idáig jutottunk. A hidegháború vége után sokan örömmel tekintettek a keleti országokra. Kiharcolták a szabadságukat, pénzügyi segítséget kaptak, hozzáférést egy modern, liberális világhoz. Ám a fordulat utáni féktelen örömben nem tűnt fel, hogy az új uniós tagállamokban sokan nem is akarják olyan nagyon a globális világ szabadságát. Ennek talán legvilágosabb tünete a menekültek befogadásának megtagadása volt.

Mindez azonban nem csak Budapesten mutatkozik meg: sok helyen állnak olyan emberek az élen, akiknek nem sokat számítanak az európai értékek, és akiknek ezért nincs is keresnivalójuk a magukra valamit is adó pártcsaládokban. A szocialistáknak is lenne kit kigolyózni, például Romániát. A liberálisoknak pedig sürgősen és alaposabban meg kellene nézni Andrej Babiš pártját.

Normális körülmények között őket is száműzni kellene, csak hát az EU-ban éppen nem normálisak a körülmények.

Napjaink legkeserűbb üzenete az, hogy Orbán nincs egyedül – írta a konzervatív-jobboldali hetilap.

Nehéz idők a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, volt tegnap, ami volt, győzött mindenki, diadalénektől zengenek a közösségi oldalak, akkor is, ha szó sincs győzelemről, csak egy párt belső döntéséről – de mi lesz holnap? Ugyanis nekünk az számít. Capuccinót kérek, pincér, az mégis európai – a gyenge német blümchenkaffeet nem szeretem, pedig azt illene most inni.

Az természetesen vérforraló, ahogy a magyar kormánypárt ékes, sőt, éktelen szavakkal bizonygatja, miszerint minden az ő akaratuk szerint történt, ők így szállnak le a bicikliről, nevetségesek a kormánylapok főcímei, de azért azt sem állíthatjuk, hogy ez a Fidesz döntő veresége, és innentől kezdve le lehet írni, nem rúg labdába.

Itthon mindenképpen rúg, és még milyen nagyokat fog rúgni! Sőt, teljesen az Unió pályájáról sincs kitiltva, csak a néppárti tagsággal kapcsolatos jogai vannak felfüggesztve a pártszövetségen belül. Ami azt jelenti, hogy mostantól kezdve a fideszesek nem jelölhetők a néppártiaknak járó tisztségekre az Európai Parlamentben, nem szavazhatnak a néppárt ügyeiben, sőt, részt sem vehetnek a néppárt rendezvényein. De ettől még az Európai Parlamentben szavazhatnak ám! Azt a jogot majd csak a hetes cikkely alkalmazása után vehetik el, annak az eljárásnak a megkezdését pedig pont a néppárti ügyek miatt elhalasztották a választások utánra. Persze, a mostani viselkedésüktől függ majd, hogy a hetes cikkely ügyében a Néppárt melléjük áll-e, megvédi-e majd őket, avagy ellenkezőleg, épp ezért ha Orbán Viktor az eszére hallgat és nem az érzelmeire, most nagyon visszafogott és az Unióval szemben barátságos kampányt kellene tartania.

Más kérdés, hogy nem hallgat az eszére.

Egy agresszív kampány viszont kiválthatja a teljes Néppárt ellenszenvét épp úgy, mint a Fidesz ügyeinek kivizsgálásával megbízott Bölcsek Tanácsáét is.

No igen: szóval, a párttagsággal kapcsolatos jogok addig vannak felfüggesztve, míg a háromtagú „Bölcsek Tanácsa” – Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Herman van Rompuy, az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanács volt elnöke és Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament (EP) volt elnöke – kivizsgálja az ellenük felhozott vádakat (melyeket egytől egyig „fake news”-nak minősítettek), tapasztalatokat gyűjt Magyarországon és jelentést ír ezekről, valamint a politikai helyzetről és a Fidesz tevékenységéről.

Hát, ha ezek a Bölcsek, akkor a jelentés egyfelől nem készül el egyhamar, másfelől nem biztos, hogy elmarasztaló lesz.

Ne feledjük, hogy Wolfgang Schüssel az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetője volt, az osztrák kormányfői tisztséget 2000-2007 között töltötte be, és ellene bizony – igaz, sok évvel ezelőtt – de folyt ilyen vizsgálat, a Jörg Haider-féle Osztrák Szabadságpárttal kötött koalíciója miatt, azt megúszta, de mély nyomokat hagyhatott benne. Nem bizonyos, hogy Orbán Viktor nem számíthat az együttérzésére, sőt, a magyar miniszterelnök meg is szólalt erről tegnap:

„Az, hogy Schüssel most benne van ebben a bizottságban, miközben 20 éve egy ugyanilyen vizsgálta öt, azt jelenti, hogy 20 év múlva én is jogállamot fogok vizsgálni, mondjuk a svédekét.”

Vagy nem, miniszterelnök uram, vagy nem – értem én az utalását, de arra, hogy maga mit fog húsz év múlva vizsgálni, térjünk vissza ennek az időnek az elteltével, én ígérem, itt leszek, megvárom, és majd akkor meglátjuk.

Herman van Rompuy 2008-tól egy évig Belgium miniszterelnöke volt, az Európai Tanács állandó elnöki tisztségét pedig 2009-től 2014-ig töltötte be. Az ő pártja inkább a néppárt liberális oldala felé húz, de tanácsi elnökként sokat volt kapcsolatban Orbán Viktorral, és komoly vitáik nem voltak.

Hans-Gert Pöttering a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik tekintélyes veterán politikusa, 2007-2009 között volt az EP elnöke, 2010-től 2017-ig pedig a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítványt (KAS) vezette. Őt tekinthetjük centristának, ám ne feledkezzünk meg a CDU (és a CSU) tegnapi hangsúlyos nyilatkozatáról, melyben egyértelműen a Fidesz felfüggesztését támogatták.

Szóval, billeg a mérleg, nagyon kiegyensúlyozott.

A nyelve valószínűleg van Rompuy lesz.

De egyáltalán, hogyan sikerült ezt a felfüggesztést elérni? Csak annyit tudunk a javaslatot megelőző tárgyalásokról, hogy Manfred Weber szerint „nyílt és kemény vita” zajlott, amit – ismervén a magyar kormányfő keresetlen modorát – mindenki képzeljen el magának. De az eljuthatott a tudatáig, miszerint jobb, ha az elnökséggel közösen javasolják a párton belüli jogok felfüggesztését, mert így még hivatkozhatnak arra, hogy győztek, mindig is ezt akarták, erről álmodoztak holdvilágos éjszakákon át, és így legalább itthon megfújhatják a győzelmi harsonákat.

Azonban a szavazás eredménye olyan lett, ami még a Néppárt történetében is ritka: 190 igen, 3 nem szavazattal fogadták el a javaslatot, szóval nagyon unhatják már az EPP-ben a Nagyhatalmú Sündisznócskát, valamint barátait és üzletfeleit.

Hát, akkor ez a felfüggesztés él a vizsgálat végéig, aztán születik valami döntés, de ez még csak kellemetlen és megalázó lehet Orbánnak. A feketeleves csak a választások után következik. Ugyanis gondolkodjunk: a magyar kormányfő az uniós parlament teljes átrendeződésére számít, populista túlsúlyra, amiben nem hiszek és nem hisz Európa lakosságának többsége sem, de az valószínű, hogy valamennyire át fognak rendeződni az erőviszonyok. Főleg most lehetünk ebben biztosak, mikor már tudjuk, hogy Theresa May mára tervezett halasztási kérelmét megtette tegnap, és a Brexitnek csak június 30-ig kért halasztást, ami különben szerepet játszhatott a néppárti döntésben is. Ugyanis így már biztos, hogy nem lesznek uniós parlamenti választások az Egyesült Királyságban, így az európai jobboldal sok képviselőt veszít, nagyon sokat: azért is született döntés a felfüggesztésről és nem a kizárásról. Még mindig ez volt a leghatékonyabb módszer a képviselői helyek maximalizálására.

Mármost a választásokig ellesz a Fidesz valahogy, ám utána elképzelhető, hogy a képviselőcsoportja megpróbál helyezkedni az újonnan kialakult viszonyok alapján.

Megpróbál – és nem tud!

Ugyanis akár a konzervatívokhoz szeretnének átülni, akár a populistákhoz, akár egy új frakcióba, amit Orbán szeretne (és azt persze vezetni is szeretné), nem tehetik. A pártcsaládjukban gyakorolt jogaik fel vannak függesztve, így a kilépés joga is, nem mehetnek se ide, se oda, a vizsgálat meg el fog tartani egy ideig. Ráadásul jön a nyár, jönnek a szabadságolások, az is holtidő.

Közben zajlik a hetes cikkely alkalmazásának eljárása, ami szintén nagyon hosszú időbe telik majd, jó esetben késő őszre járhat eredménnyel – akkor viszont könnyen meglehet, hogy nem csak a Fidesz képviselőinek szavazati jogát függesztik fel egy időre (ha olyan döntés születik, bár ennek is ezer buktatója van), hanem minden magyar képviselőét, így az ellenzékiekét is.

Nem érdemlik, de ilyen a szabály.

Tehát, megfelelő időzítés esetén a néppárti döntést követheti a hetes cikkely alkalmazása, ami most azt jelentené, hogy a Fideszt és főleg Orbán Viktort viszonylag hosszú időre is kikapcsolhatják az uniós politikából.

Mi több, az Unió költségvetésébe sem lesz beleszólása

Márpedig azt egy erős néppárti háttérrel lehetett volna Magyarország javára befolyásolni, de így nem lehet – senki sincs már velünk, és nem is kellünk senkinek. Valószínűleg csökkenni fognak a strukturális támogatások is, a kohéziós alapokat 2020-ban mindenképpen megvonják, bár ha az Unió elfogadja Weber ötletét a felállítandó kilenc tagú testületről, mely az alapjogok sérelme esetén gyorsított eljárással vonhatja meg a strukturális támogatásokat is és küldhetné az Európai Unió Bírósága elé a vétkes államot, úgy az is megeshet, hogy egy vörös centet sem fogunk kapni az Uniótól.

A CEU jogi garanciákat szeretne

Ez a magyar gazdaság teljes romba dőlését jelentené. Reméljük, nem kerül rá sor, de érdemes számon tartanunk a lehetőségét. Időközben a CEU ügye is befolyásolja a kialakuló helyzetet, ugyanis híreink szerint a Bölcsek Tanácsa náluk kezdi majd a vizsgálódást. Ez magyarázhatja a CEU friss sajtóközleményét, amiben világossá teszik: úgy mennek, hogy maradnak, de azért jogi garanciákat szeretnének.

„Budapest, 2019. március 20. – Kinyílt egy ajtó – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, miután Orbán Viktor miniszterelnök és Markus Söder miniszterelnök levélváltásukban közös támogatásukról biztosították a CEU és a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) együttműködését, és miután az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát.

Az ajtó nyitva áll, de hogy eljutunk-e a megoldásig, attól függ, hogy a magyar kormányzat végigtárgyal-e és ratifikál-e egy olyan nemzetközi megállapodást, ami garantálja, hogy a CEU amerikai diplomákat kiállító intézményként szabadon folytassa tevékenységét Budapesten, tette hozzá Ignatieff.

Bajorország miniszterelnöke levelében jogi garanciákat kért a magyar kormánytól arra, hogy a CEU amerikai és európai diplomákat kiállító intézményként Budapesten működhessen, emlékeztetett Ignatieff. Ez az a döntő feltétel, aminek a magyar kormány haladéktalanul meg kell, hogy feleljen.

A CEU köszöni Söder miniszterelnök, Manfred Weber és az EPP tagjainak közbenjárását. Bízunk benne, hogy erőfeszítéseik eredményesek lesznek. A CEU várja, hogy együtt dolgozhasson a háromtagú „bölcsek tanácsával”, amelyet azért nevezett ki a Néppárt, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy a magyar kormányzat betartja-e vállalásait.

Ezek a fejlemények nem változtatnak a CEU bécsi tervein. A CEU kampuszt nyit Bécsben, amely 2019 szeptemberében kezdi meg működését. A CEU köszönettel tartozik Bécs városának és Ausztria kormányzatának a meleg fogadtatásért és a konstruktív hozzáállásért.”

Csendben megjegyezném, hogy ez valóban gyakorol hatást a dolgok folyására, de lassan az is kérdéses, hogy ha minden a legradikálisabb forgatókönyvek szerint történik, érdemes lesz-e egyáltalán a CEU-nak Budapesten működni?

Bonyolult folyamatok zajlanak, csak egyben lehetünk bizonyosak: nehéz idők jönnek.

És legnagyobbrészt saját magunknak köszönhetjük őket.

Fideszesnek lenni erkölcstelen

Lehetetlen lenne véglegesen és kimerítően meghatározni, mitől erkölcsös és mitől erkölcstelen egy cselekvés, de vannak olyan jól felismerhető jegyei, amelyek a legtöbb erkölcsi rendszerben kelettől nyugatig érvényesek.

Ezek:

Ne akarj valamit másnak, amit magadnak nem kívánnál vagy ami a másik kárára van, de nem akként, hogy közben igazságos lenne! Ne hazudj (hacsak nem kerülsz el ezzel valami súlyos igazságtalanságot), ne lopj, ne bánts senkit oktalanul, ne nézd el vagy támogasd mindezeket (hacsak egy igazolhatóan nagyobb kárt nem hárítasz el ezzel), védd meg magadat, a gyengébbet és azokat, akiket rád bízott a sors, állj ki az igazadért, légy igazságos, gyarapítsd a tudásod, hogy igazságos tudj lenni.

Az erkölcsös cselekvés kulcsa tehát egyfelől a valamitől való tartózkodás, másfelől – ami nehezebb – a valamiért való cselekvés, erkölcsös pedig az az ember, aki ezeket konzisztensen gyakorolja.

Nem akarom túlbonyolítani a helyzetet, ez olyan legnagyobb osztó (erkölcsi minimum), amit mindenki elfogadhat.

Ehhez képest mit tesz ma az egyszeri fideszes szavazó?

Olyan emberek csoportját támogatja, amely ezerszer bizonyítottan lop, csal, hazudik, oktalanul bántja a rábízottakat, manipulálja a gyengéket és tovább gyengíti őket; azaz habár az egyszeri fideszes szavazó nem okvetlenül erkölcstelen abban az értelemben, hogy maga is így tesz, mégis felhatalmazást nyújt azoknak (nem vonja meg a felhatalmazást azoktól), akik ezt konzisztensen teszik. Eközben nem áll ki az erkölcsi igazságért, nem szerez elég megbízható tudást ahhoz, hogy kiegyensúlyozott véleményt tudjon alkotni, ezért nem is tud igazságos lenni az ítéletében.

A fideszes szavazó gyakran gondolja azt, hogy az az ideológia, amelynek a nevében közvetett módon – egyúttal számára ismeretlen emberek millióinak sorsát befolyásolóan – cselekszik azzal, hogy politikai döntést hoz és naponta politikai ítéletet alkot, igazolhatja az erkölcstelenségét. Magyarul az erkölcsi álláspontját beáldozza egy politikai álláspontért, függővé teszi az erkölcsét és emberségét egy politikai ideológia igazolási erejétől. Ez a politika ideológia – nevezzük ezt nemzeti érzelemnek, antikommunizmusnak, kereszténydemokráciának, orbánizmusnak – válik „erkölcsi” iránytűvé számára az egyébként erkölcsileg egyenlő embertársaival szemben, amivel nem kevesebbet tesz, mint megsemmisíti a fentebb vázolt erkölcsi legnagyobb közös osztót, azaz jelentős értelemben felszámolja a humánumot, aminél nincs súlyosabb erkölcsellenes döntés (az élet megsemmisítésén innen). A fideszes magát az erkölcs lehetőségét és a humánumot relativizálja, azaz a meghatározás szerint tagadja.

Igazolhatja-e bármi a fideszes szavazó vállalt erkölcstelenségét?

A kérdés már csak az, igazolhatja-e bármi – jelesül egy nagyobb kár elhárítása – a fideszes szavazó vállalt erkölcstelenségét. Ilyen nagyobb kárról nem tudunk. Erkölcsről erkölcsösen dönteni az erkölcs ellenében csak nagyon megalapozottan lehet. Nem állítom, hogy nem vonhatók vissza bizonyos szélsőséges körülmények között az erkölcs fent vázolt parancsai (bár magam nem tudnék ilyen körülményeket könnyen elképzelni), de azt igen, hogy ezt nem lehet fikcióra, magára az erkölcs helyére importált ideológiára, vagy akár félelemre alapozni. Miközben ez utóbbi lehet az az erkölcsi adu („védd meg magad és a rád bízottakat”) vagy akár az erkölcsi kivételes állapot legerősebb és legsikeresebb igazolása, ma messze nem mutatható fel még közelítően erős fenyegetés sem, ami az erkölcsös önvédelem minden mást megsemmisítő parancsát vagy az erkölcs felfüggesztését igazolhatná.

Röviden, az erkölcseink érvényben vannak. Nincs erkölcsi kivételes állapot. A fideszes szavazó, amely egy erre apelláló politikai csoportot és ideológiát támogat, az erkölcstelenül cselekszik, tehát – ha konzisztensen teszi ezt és a túlnyomó része így tesz – maga is erkölcstelenné válik.

Erkölcstelenül viselkedik akkor is, amikor félrenéz

(PS1: Az olvasót nyugtalaníthatja ez az erős konklúzió, de nincs oka nyugtalanságra. Ahol deklaráltan az illiberalizmus uralkodik és egy politikai csoport képviselte többség a fentiek értelmében helyesli, hogy a kisebbséget elnyomják – parlamenti képviselőit a parlamenti többség egzisztenciálisan fenyegesse, ma még csak fizetéselvonással, ne kapjon hangot az állami médiában, a nemzet ellenségének állítsák be, az ország erőforrásait politikai alapon kezeljék és irányítsák át az állampárthoz lojális személyekhez stb. – ott a többségi választó erkölcstelenül vagy erkölcsellenesen viselkedik.

Erkölcstelenül vagy erkölcsellenesen viselkedik akkor is, amikor félrenéz, vagy érdektelenséget mutat vagy megmagyarázza magának azt, ami megmagyarázhatatlan – a fenti legnagyobb közös osztó ignorálását és rombolását. És különösen megbocsáthatatlan az erkölcstelensége, amikor kockázatmentesen tudná megmutatni az ellenkezőjét: egyszerűen a támogatás megvonásával – amihez még csak a „baloldalra” sem kell szavazni.

PS2: Az olvasó esetleg azt gondolhatja, hogy az erkölcs nem olyan szigorú mérce, ha tőlünk távoli, ismeretlen emberekkel – pláne más kultúrák szülötteivel – szemben nem érvényesül. Az olvasónak nincs igaza. Az erkölcsi minimum – ahogy fent vázoltuk – egyrészt univerzális (cross-cultural, rather) hatályú, de ennél is fontosabb, hogy a cselekvőt minősíti, nem a címzettjét. Tehát az elképzelhető, hogy a gyerekeim védelme, sőt akár színvonalas felnevelése is előbbre való erkölcsileg egy ismeretlen családnak az én kipufogóház-termelésemtől való megvédésénél, de ez egy diszkont feladvány: nem semmisíti meg az utóbbi felelősségemet, csak a szűkösség körülményei között operacionalizálhatatlanná teszi, nem tudok neki érvényt szerezni. Aki azonban odáig is eljut, hogy ne csak ez utóbbit ismerje el, de ennek az erkölcsi relevanciáját is tagadja, az erkölcstelenül gondolkodik és tesz.

PS3: Az őszinte, értő fideszes azt mondja erre: és akkor mi van? És ez egy őszinte, értő fideszes. Gondolom, az ilyenek vannak többségben Orbán környezetében.)

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 6.

Arról jutott eszembe, hogy Felcsúton mesterséges sziget épül. Mégpedig uniós támogatásból, a záportározó tó közepére, amelyet viszont csónakázó tóvá alakítanak. Az egész projekt nevetségesen olcsó, 235 millióból megvan, ami eltörpül a stadion és a kisvasút költségei mögött. Minden felcsútira cirka 150.000 forint esik, aminek lehet, hogy náluk jobb helye volna, de nem sokat kérdezték őket.

Teljes szívemből támogatom a tervet, akár az a 4 azaz négy helyi lakos, aki a polgármester tájékoztatóján mégiscsak megjelent. Ne tessék kevesellni a népakarat eme megszólaltatóinak számát, a település sem nagy, összesen 1600-an lakják. Vagy többen, ha a Mészáros-család tagjai, barátai és üzletfelei minimum duplán számítanak, ahogy illik.

Először is a terv roppant gazdaságos. A kisvasutat a kutya sem használja, csak újabb és újabb veszteséget termel, de más lesz a helyzet, ha a vasútállomásról át lehet sétálni a hídon a szigetre, és vissza. Erre már tódulni fognak, az biztos. A projekt leírása hangsúlyozza is: „idevonzhatja a turistákat, akik ha már eljöttek, biztosan felülnek a kisvasútra is.” Ha már. Azért nem ártana felkészülni arra is: mi van, ha még mindig nem jönnek. Volnának ötleteim, persze nem tudom, ezekre is jönne-e európai pénz, azok ott Brüsszelben az Elios-ügy óta elég gyanakvóak. Pedig fogadni mernék, az is megdobná a kisvasút forgalmát, ha pl. mesterséges vulkánkitörést vagy cunamit állítanának elő, gladiátorjátékokat rendeznének, esetleg sivatagi oroszlánokat vagy fehér bálnákat telepítenének oda. Vagy trópusi esőerdőt, arapapagájokkal, húsevő növényekkel. Ha ez túl drága, legalább a Városligetből kiebrudalt Vidámparkot lehetne idehozatni.

Tudom, ez csak akkor működik, ha az állam szívének kedves, lehetőleg Mészáros Lőrinchez közelálló beruházót lehet garantálni. Nem bízhatják akárkire a közpénzt. De hát a tóra és a szigetre kiírt pályázatot is olyan vállalkozó nyerte, aki régi kedvence a tendereknek, Mészárosékkal közös konzorciumban is szokott kaszálni. Ugyan már, mibe kerülne neki, ha bedolgozná magát az arapapagáj- vagy a gladiátoriparba is?

Cél a teljes elszigetelődés

De a legjobban azért tetszik a terv, mert igazi modellkísérletnek tartom. Szerintem fel kell készülni arra, hogy az egész ország egy szigetre költözik. Most, hogy a Fidesznek egy időre ajtót mutatott a Néppárt (ebből a szempontból mindegy, hogy próbál emelt fővel kifelé masírozni az ajtón, mondván, maga is ki akart menni), pláne fel kell gyorsítani az előkészületeket. Valami olyan sziget kellene nekünk, ahová senki nem lát be, nem kritizál, nem reklamálja a demokráciát és hasonló idejétmúlt butaságokat. Ahol magyar módra élhetünk, „ahogyan a kedvünk szerint való”, mint a miniszterelnök fejtegette ünnepi beszédében, és nem kell tárgyalgatni (Bayer Zsolt Weberről adott szép jellemzésével) „farizeus szarjankókkal”. A saját szigetünkön annyi nácit tüntetünk ki március 15-én, ahányat csak akarunk, és senki nem sipákol, ha sóval hintik be az Akadémia és az akadémikusok helyét. Elvégre egy szigeten takarékoskodni kell a hellyel, kár pazarolni felesleges intézményekre. Ott majd senki nem akad fenn azon, hogy a felnőtt népesség 1 százaléka birtokolja az összvagyon közel felét, és az uniós földalapú támogatások nagy részét 12 család kapja. Egy szigeten ez nem probléma, hiszen föld se sok van, nemhogy földalapú támogatás.

A végső célt, a teljes elszigetelődést illetően a kerítés még csak gyenge próbálkozás volt. Újabb nagyszabású építkezéssel (a kerítés sem volt rossz üzlet) vizesárkokat kell ásni a határaink körül. Elvégre így szokás a végvárakat is védeni. Mi pedig eléggé a végén vagyunk. Így élünk majd a magunk nem egészen tízmilliós szigetén Európa közepén. Felcsút csak nyilvános főpróba volt. „Nem kell irigykedni! Dolgozni kell” – oktatta Mészáros Lőrinc azokat, akik értetlenül hápogtak a mesterséges sziget hírét hallván. A kormány kitartóan dolgozik is a tervein. Épül a Magyar Sziget. Hídra talán nincs is szükség.
.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK