Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Gratulálok!

Mint annyian, én is meg vagyok lepve. Abban reménykedtem, hogy Karácsony Gergely talán nyer – ezt alátámasztották a független közvélemény-kutatók, a Medián és Závecz, hiszen ők fej-fej melletti eredményt vártak a főpolgármester-választáson, tehát nem igaz, hogy a közvélemény-kutatók mind megbuktak, csak a Nézőpont és a Századvég bukott meg –, és abban, hogy azok a vidéki nagyvárosok, Miskolc, Pécs és Szombathely, ahol a Fidesz nem a korábbi polgármestert indítja, megnyerhetők.

Az eredmény ennél sokkal jobb: biztos többség áll a főpolgármester mögött a fővárosi közgyűlésben, hiszen sikerült többséget szerezni négy budai kerületben, az I., II., III. és XI. kerületben, továbbá a pesti oldalon a korábban is ellenzéki XIII., XIV., XV., XIX. kerület mellé a IV., VI., VII., VIII., IX., XVIII. kerületet. A XX. kerületben, ahol az egykor MSZP-s polgármester átállt a Fideszhez, őt magát ugyan újjáválasztották, de a testületben baloldali többség van.
Vidéken hatalmas sikert aratott Márki-Zay Péter, aki mögött immár biztos közgyűlési többség áll, Botka László is nagy sikert ért el Szegeden, baloldali maradt Salgótarján is, és az ellenzék Miskolc, Pécs és Szombathely mellett megszerezte Dunaújvárost, Egert, Érdet és Tatabányát is. A kisebb városok közül Baját, Jászberényt, Szentendrét, Vácot is is (bár Jászberényben nincs testületi többsége, viszont Komlón, ahol a fideszes polgármester nyert, ellenzéki a többség a testületben).

Elfogadtam sok-sok elemzőnek azt a véleményét, hogy olyan hivatalban levő polgármesterrel szemben, akinek nincsenek különösebb botrányai, nem lehet nyerni, és kiderült, hogy lehet:

ezt mutatta sok budapesti kerület, valamint Baja, Dunaújváros, Eger, Érd, Jászberény és Tatabánya példája. Ugyanakkor persze Békéscsaba, Debrecen, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Sopron, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Veszprém és Zalaegerszeg fideszes polgármestereit újjáválasztották, és – Nagykanizsát, Szekszárdot és Szolnokot kivéve – többségük is van a közgyűlésben. Ez egy fontos mozzanat:

míg a polgármester személyét tekintve a 23 megyei jogú városból 13 a Fideszé, a közgyűlési többséget tekintve csak 10!

Ez, valamint számos budapesti kerület példája azt mutatja, hogy a hivatalban levő polgármester előnye azért fontos tényező.
Mint annyian, én is nagyon örülök. Örülök annak, hogy sok-sok személyes jó barátom ért el sikert. Gratulálok mindenekelőtt Karácsony Gergőnek, régi politikai barátomnak, gratulálok DK-s barátaimnak Erzsébetvárostól Újbudán át Szegedig, és gratulálok nyertes momentumos barátaimnak Budapest-szerte.

Az EP-választás után ez a választás is megmutatta, hogy a Momentum az ellenzéki politika egyik főszereplője lett.

Nemcsak azzal, hogy Budapesten három polgármesterük is nyert (negyedik polgármester-jelöltjük pedig bekerült a fővárosi közgyűlésbe), hanem az is, hogy valamennyi megyében állítottak listát, illetve részesei voltak egy közös listának, és minden megyei közgyűlésben szereztek mandátumot.
A gratulációt eddig is összekötöttem az eredmények elemzésével, most azt folytatom, bár a javát későbbre hagyom. Érdekes, hogy az ellenzéki pártok közül csak a Jobbik, a DK és a Momentum van jelen minden megyei közgyűlésben, míg az MSZP négy olyan megyében is, ahol önálló listát állított, nem szerzett mandátumot. Igaz, a fővárosi közgyűlésben az MSZP-nek van a Fidesz után a legtöbb, hét mandátuma (a Párbeszédet is hozzáadva kilenc), míg a DK-nak és a Momentumnak négy-négy. A Jobbik és az LMP nincs jelen a fővárosi közgyűlésben, az LMP a megyei közgyűlésekben sem, hiszen nem is állított megyei listákat.

Az eredmények első rátekintésre megerősítik azt, amit az EP-választás is mutatott: a DK és a Momentum a két erős ellenzéki párt, vidéken most – városi polgármesteri pozícióit is tekintve – felzárkózott a Jobbik, lemaradt az MSZP és teljesen eltűnt az LMP.

Hét megyei közgyűlésben szerzett mandátumot a Mi Hazánk (Csongrádban kettőt is), de ez messze elmarad a Jobbiktól, tehát Toroczkaiéknak nem sikerült átvenniük a Jobbik szerepét.
Tordai Bence első mondata az volt ma reggel az ATV-ben, hogy persze nagyon örül, de kicsit meg is van ijedve a felelősségtől. Igaza van. Erről is írok majd, amikor mindannyian túl leszünk az első örömön.

Az átláthatóság ígérete

A kormánymédiában tévesen „karigeri őszödi” beszédének titulálják a napokban netre került hangfelvételt, melyben közvetlen szövetségeséről az MSZP-sekről, de a DK-s Gy. Német Erzsébet esélyeiről is negatív kicsengésű mondatot hallhatunk a felvételen. Az őszödi egy hivatalos, de zártkörű rendezvényen hangzott el, ez pedig magánbeszélgetésben, amit titokban rögzítettek.    

Aki némileg konyít a hazai politikai viszonyokhoz, akinek nincsen valóság elleni filter az elméjén az  semmi olyat  nem hallhat a felvételen, amit egyébként eddig is ne tudhatott volna vagy éppenséggel ne sejthetett volna.

Csakhogy most Karácsony Gergely kimondta.

Kimondta, amit tudtunk: a fideszes képviselők a helyi  Mszp-s képviselőkkel karöltve a polgármester tartózkodása mögé bújva folytatták kisded játékaikat csakúgy, mint ahogyan azt a korábbi háttéralkuik során többször is megtették. Az is tudható volt, hogy az MSZP-ben sokaknak nem tetszett, hogy „pártjuk” első embere egy másik párt vezetője, aki ugyan nem igazán karizmatikus egyéniség, de saját pártjuk vezetőjéhéz képest egy valóságos néptribun. Nincsen ebben semmi újdonság, sőt, az összefogás létrejötte után a kampány során nagyon okosan a Párbeszéd mosolyogva levált az MSZP emlőjéről, önálló entitásként kampányolt. Vigyázott arra, hogy az Összefogással párosítsák nevét és ne az MSZP kádéempéjeként beszéljenek róla.

A politikában a kompromisszumképtelenség gyors halálhoz vezet. Karácsony képes volt kompromisszumra, de elfelejtette, hogy kivel kötötte azt. Elfelejtette, hogy a nála sokkal jobb politikai érzékkel rendelkező Gyurcsány Ferencet is milyen helyzetbe hozta saját pártja az őszödi beszéd idegen kezekbe juttatásával, azután, hogy a nekik  nem tetsző program megvalósítására szólította fel őket.

Gyurcsány legnagyobb ellensége nem a Fidesz volt, hanem saját pártja, az MSZP.

Az sem titok, hogy Tüttő Katát magánéleti viszony fűzi Leisztingerhez, aki mostanság az új Puchnak nevezhető, hogy Horváth Csaba a maga tisztességével legalább olyan közellenség lesz a zuglói képviselő testület számára mint Karácsony volt, hogy Gy. Németh Erzsébet nehéz helyzetben van a jól beágyazott fideszes polgármesterrel szemben, tehát hírérték csupán annyi, hogy ezt Karácsony valakinek kimondta. Valakinek, akiben vakon megbízott, ha egy politikus esetében létezhet ilyen személy, főleg kishazánkban.

Az MSZP-n belül eddig is folyt többoldalú aknamunka Karácsony ellen. Ebben sincsen újdonság.

Fentieknél sokkal érdekesebb, hogy ha magánbeszélgetésben is, de kinek válaszol Karácsony ilyen kendőzetlen nyíltsággal? Csakhogy Karácsony pont úgy nem fedi fel  a bizalomra érdemes kilétét, ahogyan Gyurcsány sem tette a bizalmára érdemtelenekkel, pedig azok a személyek korábban sem tartozhattak bizalmasai közé.  Azt kevéssé hiszem, hogy Karácsony úton, útfélen „igazságbeszédeket” tartott ismerőseinek, ahogy azt sem, hogy pontosan ne tudná hol és mikor készülhetett a hangfelvétel. Az eltorzított hangú, de érthető kérdések nagyon is célzottnak tűnőek még akkor is, ha nincsen alap azt állítani: a kérdezőnek tudnia kellett róla, hogy hangfelvétel készül a beszélgetésről.

Az azonban biztos, ahogyan a parkolási ügyben sem vált Karácsony előnyére, hogy tartózkodásával szemet hunyt a háttéralkut kötő Fideszes és Mszp-s banda üzelmei fölött, kevésbé cizelláltan cinkossá vált, ebben a mostani ügyben sem erősíti hitelességét annak a transzparenciának, amit a főpolgármesterség elnyerése esetére beígért.

Ba@ni és szűznek maradni egyidőben még Karácsony Gergelynek sem lehet!

Közpénz az autóvásárláshoz

Mondott-e valamit Gulyás Gergely a csütörtöki sajtótájékoztatón, amihez érdemes még kommentárt fűzni? Ahogy a menekültkérdésről, az új olasz kormány döntéseiről beszélt, abban semmi újat nem látok. Ahogy Greta Thunberget nevezte „beteg gyereknek”, azzal sokan és helytállóan foglalkoztak az elmúlt másfél napban, és nem kell hozzátennem semmit az ő felháborodott tiltakozásukhoz.

Egy olyan, meg is ismételt válaszára térek ezért vissza, amely másokat nem foglalkoztat.

A 444.hu újságíró arról kérte a miniszter véleményét, hogy a családi autóvásárlási támogatási akció keretében Audi Q7-es és Lexus autók vásárlásához is adnak 2,5 millió forintnyi állami támogatást, holott akik ilyen autókat vásárolnak, aligha vannak állami támogatásra rászorulva. Gulyás miniszter válasza az volt:

ha valaki a jómódúak közé tartozik, de legalább három gyereket vállal, akkor szerintem nem eltúlzott, hogy ha a magyar állam őt is részesíti ebben a kedvezményben”.

Az újságíró szerint aki 23 milliós autót vesz, az valószínűleg képes lenne erre állami támogatás nélkül is.
Szerintem, ha vállal három gyermeket, akkor bízzuk rá, hogy él ezzel a lehetőséggel.” Majd megmagyarázta a véleményét: „Szerintem itt egy kommunisztikus felfogás létezik, hogy támogatás csak a legrászorultabbaknak kell, és vannak olyan támogatások, amelyeket csak a legrászorultabbaknak kell adni. De vannak olyan támogatások, amelyeket nem rászorultsági alapon adunk, hanem egy élethelyzetre tekintettel. És kevés ember tesz annyit a jövőért, mint aki három gyermeket vállal. Tehát én nem érzem úgy, hogy ez helytelen lenne.
Akinek van pénze, azt miért kell támogatni, kötözködött tovább az újságíró, mire Gulyás megismételte: „Mert vállalt három gyermeket.
Bolgár György ezen a héten – amikor a rádió adománygyűjtő akciót folytat – hallgatókat hívott be a stúdióba, hogy vegyenek részt a műsorvezetésben, a meghívottak között az adás két olyan hallgatója is volt, akik Fidesz-szavazóknak mondták magukat. Indítékaik között mindketten a Fidesz családtámogatási rendszerét említették első helyen. Elterjedt vélemény az országban, hogy a „családvédelmi akcióterv” helyes intézkedéseket tartalmaz.

Amikor egyes intézkedéseiről a parlament szavazott, az MSZP és az LMP igennel szavazott, a DK nemmel, a Párbeszéd pedig tartózkodott. De még az utóbbiak sem azzal indokolták ezt, hogy a kormány lépéseit helytelenítik, csak azzal, hogy elégtelennek tartják.

Már korábban is elmondtam ezen az oldalon, hogy szerintem ezek az intézkedések lényegüket tekintve helytelenek, a leginkább nyilvánvaló módon az autóvásárlási kedvezmény és a négy gyermekes anyák életfogytig tartó személyi jövedelemadó-mentessége. Miért is?
Minden állam elvesz pénzt a jövedelemmel rendelkezőktől illetve az árukat és szolgáltatásokat vásárlóktól, hogy ebből közkiadásokat finanszírozzon, illetve a társadalom segítségre szoruló tagjait támogassa. Mint tudjuk, az adózás terheli a polgárokat, terheli a vállalkozásokat. Abban, hogy Magyarország fokozatosan lemaradt a régió többi országától, annak is nagy a szerepe, hogy az állami újraelosztás a többi visegrádi országban 40 százalék körül van, nálunk – akár korábban a balközép kormányok idején, akár a Fidesz-kormányok alatt – közel áll az ötven százalékhoz. Nagyon körültekintően kell ezért meggondolni, hogy milyen támogatásokat vállal az állam az adófizetők pénzéből, illetve milyen adókról mond le, milyen célok érdekében, milyen következményekre törekedve.
Az Orbán-kormányok 1998 óta folyamatosan bővítik a gyermekeket vállaló családok támogatását adókedvezményekkel és egyéb módon. Azt feltételezik és azt is hirdetik, hogy ennek célja a gyermekvállalási kedv növelése, a népességfogyás megállítása.

A demográfusok számára viszont közhelyszámba megy, hogy az állami beavatkozások csak átmenetileg növelik a családok gyermekvállalási hajlamát.

Az Orbán-kormány elmúlt kilenc évében még átmenetileg sem. (Legyünk korrektek: az egy szülőképes korban levő nőre jutó születések száma minimálisan emelkedett, de ez nem tudta ellensúlyozni a szülőképes korú nők számának csökkenését, és ez várhatóan jó ideig így marad.)

A gyermekvállalási kedv egy-egy országban sok-sok tényező hatására alakul, és ezek között a közvetlen tényező, a gyermekvállalás állami támogatása messze nem a legfontosabb. Valójában ezért arról van szó, hogy a magyar állam jutalmazza a gyerekvállalást, anélkül, hogy ennek a gyermekvállalás mértékére érdemi hatása lenne.

Már-már olyan dolog ez, mint a profi labdarúgás közpénzekből folyó masszív támogatása. Öntik a milliárdokat, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy a magyar labdarúgásban érzékelhető eredmények születnének. Öntik a milliárdokat a gyermekeket vállaló családok jutalmazásába, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy ennek érzékelhető hatása lenne a családok gyermekvállalására. A párhuzam persze csak részben igaz. A profi labdarúgásban ugyanis, amely üzleti tevékenység, az államnak igazából semmi keresnivalója. A családtámogatás nem ilyen dolog. Arra lehet és helyes közpénzeket fordítani, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen aránytalan megélhetési terheket.
Erre találták ki Magyarországon a családi pótlékot és a gyest. Ezeket időről-időre emelni kell, hogy összegük együtt emelkedjék a munkajövedelmekkel. Annak azonban, hogy költségvetési milliárdokat – ideértve az adókedvezményeket, adóelengedést is – fordítsanak a gyermekvállalás jutalmazására ott, ahol az nem okoz aránytalan terhet a megélhetésben, nincs létjogosultsága egy olyan országban, ahol az állam az oktatáson, egészségügyön, idősgondozáson, rokkantak ellátásán igyekszik minél többet megtakarítani. Ahol ezekre az állami feladatokra messze nem jut elegendő, ott ugyanúgy

nem méltányos autóvásárláshoz nyújtani állami támogatást,

mint ahogy nem méltányos négy gyermekes anyákat mentesíteni a közteherviselés alól, s ez a „családvédelmi akcióterv” többi intézkedésével szemben is igaz.
Tegyük hozzá: az ilyen családtámogatási rendszer – mivel kedvezményeinek igénybevételét munkaviszonyhoz, hitelképességhez kötik – nem csupán nem felel meg deklarált céljának, a gyermekvállalási hajlandóság tartós növelésének, de jövedelemátcsoportosítást is eredményez a kimaradó szegény rétegek rováséra, a tehetősebbek javára. Erre a tulajdonságára a baloldali ellenzék rendszeresen felhívja a figyelmet, és igaza van. Ez azonban nem elég, A rendszer logikáját alapjaiban helyes megkérdőjelezni.

Szegény Trócsányi

Őszintén sajnálom Trócsányi Lászlót. Hiába felkészült jogászprofesszor, hiába volt hosszú éveken át nagykövet nyugat-európai országokban, nem volt felkészülve arra, hogy a demokratikus világban komolyabban veszik az összeférhetetlenségi normákat, mint Orbán Viktor Magyarországán.

Hogy csak egy példát mondjak, vezető állami tisztségviselő nem fogadhat el vállalkozóktól ajándékot. Emlékezetes Christian Wulff német szövetségi elnök esete, aki egy ismerős vállalkozó villájában nyaralt, amiért nem fizetett, és emiatt és egy másik hasonló ügy miatt le kellett mondania államfői tisztségéről. Ezzel szemben – noha az ajándékok elfogadását a magyar törvények is korlátozzák – Orbán Viktor rendszeresen fogad el térítés nélkül magánrepülőgépes utazást vagy horvát szigeten való nyaralást ismerős vállalkozóktól, és ebben sem ő, sem hívei nem látnak problémát.
Miért is döntött úgy az EP jogi bizottsága, hogy nem engedi tovább Trócsányit a biztossá válás folyamatának következő állomására, a jövő hétre tervezett külügyi bizottsági meghallgatásra?
Nem azért, mintha korruptnak bizonyult volna, mint egyesek gondolják. Csak arról van szó, hogy megtartotta tulajdonosi részesedését saját korábbi ügyvédi irodájában, miközben miniszteri tisztséget töltött be, és ennek az ügyvédi irodának voltak megbízásai a kormánytól. (Ezt egyébként letagadta.)

Amikor a Medgyessy-kormányban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt ügyvédi irodája kormányzati megrendelést kapott, a Fidesz még tudta, hogy ez nincs rendjén, és Kiss Elemérnek le kellett mondania. 

Régen volt, Trócsányinak a fontos precedens szemlátomást nem jutott eszébe. Az EP-képviselők többsége szemlátomást tudja: az összeférhetetlenségi szabályok arra valók, hogy kizárják a korrupt viselkedésnek még a lehetőségét is, és azokat szigorúan érvényesíteni kell.
Erre Trócsányi sem számított, és azok sem, akik Brüsszelbe küldték őt.
Hogy miért sajnálom Trócsányit? Azért sajnálom őt, mert a jogi bizottság e döntése valószínűleg – hiszen az új szabályokból következő blokkolásra még nem reagált Ursula von der Leyen, s még előfordulhat, hogy a jogi bizottság álláspontja módosul – megfosztja őt attól a lehetőségtől, hogy megvívjon egy érdekes politikai csatát a külügyi bizottsági meghallgatáson. Ezen a meghallgatáson feltehetően át kellene hidalnia azt a szakadékot, amely az Unió vezető országainak és az Orbán-kormánynak az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos álláspontja között feszül. Meg kellene jelölnie a bővítési folyamatban követendő kritériumokat egy olyan időpontban, amikor a magyar közállapotok messzire kerültek attól, aminek a koppenhágai kritériumok szerint nekünk a 2004-es felvételhez meg kellett felelnünk. Szegény Trócsányi minden bizonnyal alaposan készült erre az intellektust próbáló feladatra, s a jelek szerint ez a felkészülés fölöslegesnek bizonyulhat. Pedig de szívesen követtem volna élőben a meghallgatást az EP honlapján.

A Fidesz törvényt sért

Mint már korábban annyiszor, a Fidesz tegnap is megakadályozta az ellenzéki képviselők által kezdeményezett rendkívüli ülés megtartását, illetve a kezdeményezők által benyújtott határozati javaslat megvitatását.

Az ülésből csak a napirend előtti felszólalások hangzottak el, mivel a fideszes képviselők távollétében nem sikerült elfogadni a napirendet, így az ülést be kellett zárni. Az ellenzéki politikusok az ülésen mindenekelőtt az általuk javasolt napirend tárgyában – a klímavédelem kérdésében – és általában is élesen bírálták a fideszes többség viselkedését, de – mint évek óta rendszeresen – elmulasztották egy döntő szempont megemlítését.

Meg sem említették, hogy a fideszes képviselők viselkedése törvénysértő.

Az Orbán-rendszerben az Országgyűlés működését – szerintem helytelenül, de ez most nem ide tartozik – nemcsak a Házszabály, hanem amellett, sőt annál is inkább külön törvény, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény szabályozza. Ez kimondja, hogy az országgyűlési képviselők általában kötelesek az Országgyűlés ülésein és azon belül különösen a szavazásokon részt venni:
28. §(1) A képviselő joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, elősegítse annak eredményes működését. Kötelessége részt venni az Országgyűlés ülésein, továbbá annak az országgyűlési bizottságnak az ülésein, amelynek tagja.

(2) A képviselő az Országgyűlés szavazásain köteles jelen lenni.”

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden képviselőnek minden ülésen folyamatosan jelen kell lenniük. Azt azonban igen, hogy az Országgyűlés munkájának egészét tekintve a képviselők számottevő részének úgy jelen kell lennie, hogy az ülésen tárgyalt témákhoz kellő számú képviselő hozzá tudjon szólni, ismerve a témához egyébként hozzászóló más képviselők elhangzott véleményét is. Hosszú távon a magyar Országgyűlésben és más országok parlamentjeiben kialakul az a jelenléti arány, amely a parlamenteket működőképessé teszi. Kiváltképp jelen kell lenniük a képviselőknek a szavazásokon, mert csak ez biztosítja, hogy a szavazási eredmények valóban megvalósítsák a választók parlamenti képviseletét.
Az Országgyűlés tevékenységét, a napirend alakítását természetszerűen a többség szabja meg. A többség bizalmából működő kormány nyújtja be általában a törvényeket, és a többség dönt arról is, hogy napirendre kerüljenek-e a nem a kormány, hanem egyes képviselők által tett törvényjavaslatok és határozati javaslatok. Ez az általános szabály, melyhez képest a demokratikus parlamentarizmus alkalmazza a kisebbség, vagyis a többséghez nem tartozó képviselők fontos jogosítványait, mint a kérdés és az interpelláció – melyek tárgyát a kérdező képviselő szabja meg –, illetve a rendkívüli ülés és a vizsgáló bizottság is, amelyek a képviselők kisebbségének – nálunk egyötödének – kezdeményezésére is kötelezően meg kell tartani illetve fel kell állítani.
Nálunk ezt is az országgyűlési törvény mondja ki, a rendkívüli ülés tekintetében a következőképpen:

35. §(1) A köztársasági elnök, a Kormány vagy a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére az Országgyűlést rendkívüli ülésszakra vagy rendkívüli ülésre össze kell hívni. A kérelemben az összehívás indokát, továbbá a javasolt időpontot és napirendet meg kell jelölni. A házelnöknek lehetőleg a javasolt, de legkésőbb az azt követő nyolc napon belüli időpontra kell az Országgyűlést összehívnia.”

Természetesen bármely parlamenti aktus esetében elképzelhető, hogy annak sértő, például mások méltóságát sértő vagy mást igaztalanul vádló tartalma miatt az ellen egyes képviselők vagy akár a képviselők egy szélesebb köre, netán egyes képviselőcsoportok egésze távollétével tiltakozik. Ezt nevezzük a politikában bojkottnak, ami legitim politikai eszköz. Alkalmazhatja akár az ellenzék a kormánnyal, akár a kormánypárti frakció(k) az ellenzékkel szemben.
A mostani esetben azonban arról van szó, hogy a kormánytöbbség évről-évre minden alkalommal bojkottálja az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti üléseket, és ezzel egy, a törvényben meghatározott képviselői jogosítványt gyakorlatilag megszüntet. Ez pedig súlyos törvénysértés. (Csak azért nem beszélek alkotmánysértésről, mert Magyarországnak 2012 óta nincs alkotmánya, az ún. Alaptörvény nem az, a kormány mindenkori szándékaihoz igazított rendszeres módosításai mutatják, hogy a kormányon levők sem tekintik annak.) A Fidesz újra meg újra elmagyarázza, hogy képviselői testületileg maradnak távol, mert nem vesznek részt az ellenzék „kampányakciójában”, de hát ez nem alkotmányos érv, hiszen a rendkívüli ülés összehívásával mint képviselői joggal a képviselőknek, köztük az ellenzéki képviselőknek joguk van élni, függetlenül attól, hogy mit gondol azok tartalmáról vagy akár kampánybéli funkciójáról a fideszes többség.

Budapesti önkormányzati választás az EP választások tükrében

A főváros az egyik kiemelt terület, ahol lényegében az összellenzéki összefogás és a kormánypártok „összecsapnak”. A választás három szinten zajlik: egyéni önkormányzati képviselők, polgármesterek, főpolgármester. Ennek kapcsán a 2014-es szavazóköri eredményekig visszamenve vizsgálta meg a Policy Agenda a lehetséges politikai forgatókönyveket, taktikákat.

Fidesz vs. személyes támogatottság

A 2014-es önkormányzati választásokon a Fidesz-KDNP egyéni önkormányzati képviselőjelöltjei a szavazatok 43,43% százalékát kapták meg a fővárosi kerületekben. Amennyiben azt nézzük, hogy milyen skálán szóródtak a kerületi szintű szavazatok, akkor az látszik, hogy a legkisebb támogatottságuk a XXIII. kerületben volt (27,33%), míg a legnagyobb a XVII. kerületben (55,72%).

Amennyiben pedig a 2014-es európai parlamenti választások eredményét vizsgáljuk, akkor ott a Fidesz-KDNP listájára leadott szavazatok 44,06%-os arányát látjuk, amely szinte megegyezik a pár hónappal későbbi egyéni önkormányzati választások eredményével. Természetesen annyiban érdemes óvatosan bánni az adatokkal, hogy van néhány kerület (IV., XVI., XVII.), ahol sokkal erősebbek voltak a kormánypártok egyéni önkormányzati jelöltjei, mint az EP eredmény. Ugyanakkor volt három kerület (XIII., XIX., XXIII.), ahol sokkal rosszabbul szerepeltek a FIDESZ-KDNP jelöltjei, mint azt az EP eredmény mutatta.

kerületek FIDESZ-KDNP egyéni önkormányzati képviselői leadott szavazatok (%) Európai Parlamenti választás FIDESZ-KDNP 2014. Európai Parlamenti választás FIDESZ-KDNP 2019.
I. 50,9% 50,1% 45,3%
II. 50,0% 49,0% 44,2%
III. 43,0% 42,2% 39,4%
IV. 45,0% 40,0% 38,2%
V. 51,9% 48,3% 45,4%
VI. 45,0% 42,6% 38,9%
VII. 38,1% 40,9% 37,7%
VIII. 49,7% 45,6% 41,9%
IX. 42,6% 42,7% 38,3%
X. 46,1% 41,5% 41,8%
XI. 46,3% 46,8% 42,4%
XII. 51,1% 51,0% 45,6%
XIII. 24,6% 32,3% 31,7%
XIV. 37,5% 40,9% 37,7%
XV. 40,0% 42,8% 42,3%
XVI. 52,9% 47,6% 46,0%
XVII. 55,7% 46,8% 44,7%
XVIII. 44,1% 44,2% 43,5%
XIX. 34,6% 40,5% 39,8%
XX. 38,9% 43,2% 42,6%
XXI. 42,8% 40,4% 41,5%
XXII. 44,8% 48,9% 44,8%
XXIII. 27,3% 45,1% 43,8%
összesen 43,4% 44,1% 41,6%

 

Megnéztük azt is, hogy a FIDESZ-KDNP polgármester-jelöltjei mennyivel voltak erősebbek, mint a kerületi jelöltek. Azaz mennyivel voltak képesek több szavazatot hozni. Ezek szerint pedig 9,3%-százalékkal több szavazatot kaptak a polgármester-jelöltek a kormánypártoknál, mint az önkormányzati képviselők. Ez tekinthető a „személyes faktornak”, amely sok esetben a regnáló polgármestert erősíti.

Az EP eredményhez – azaz a FIDESZ-KDNP törzsmag szavazókhoz – képest ekkora új szavazói réteget tudtak bevonni. Szavazói létszámra átszámítva ez 23,6 ezer szavazatot jelentett. Ennek megoszlása természetesen jelöltenként más és más volt. Négy kerülete volt a kormánypártoknak (XIII., XIX., XX., XXIII.), ahol a polgármester-jelölt rosszabbul szerepelt, mint a kormánypárti önkormányzati képviselők. Ugyanakkor volt egy kerület, ahol a polgármester-jelölti faktor 24,4%-kal több szavazatot jelentett, ez pedig a III. kerület volt.

Tarlós-faktor

Az öt évvel ezelőtti főpolgármester-választás végtelenül hektikus volt az ellenzéki oldalon. Két héttel a választások előtt az addigi baloldali-liberális jelölt visszalépett a konzervatív Bokros Lajos javára. Közben az LMP, a Jobbik, és a Magyar Liberális Párt is saját jelöltet indított, amely az ellenzéki szavazatok 29%-át aprózta szét.

Egy ilyen politikai helyzetben nem volt meglepő, hogy a „Tarlós-faktor” működött, azaz ő a stabilitás ígéretével képes volt ellenzéki szavazókat is magához vonni. Ez oly mértékben sikeres politikai taktikát eredményezett, hogy míg – ahogy korábban is írtuk – a Fidesz-KDNP egyéni önkormányzati képviselői 43,43%-ot kaptak, Tarlós ennél 36,4 ezer szavazattal többet ért el (49,06%).

Mi következik ebből?

Az öt évvel ezelőtti adatok jól mutatják, hogy érdemes kiindulópontnak venni az európai parlamenti választásokat. Ebből a szempontból fontos megjegyezni, hogy 2014-hez képest 2019-ben a FIDESZ-KDNP a fővárosban 1,8 százalékponttal kevesebbet ért el a mostani EP választáson. Azaz 41,6%-os eredmény vehető kiindulópontnak, és erre jönnek rá a kerületi polgármesterek személyes „hozzáadott értékei”, illetve Tarlós István személyes többlete.

Ez utóbbi esetben óvatosnak kell lenni a tekintetben, hogy nem egyértelmű; vajon képes-e Tarlós István 2019-ben is 7,4 százalékponttal jobban szerepelni, mint a kormánypártok önkormányzati képviselőjelöltjei. Most ugyanis sokkal rendezettebbnek néz ki az ellenzéki oldal, mint öt évvel ezelőtt volt, így kisebb átszavazási hajlandóságra lehet számítani az ellenzéki szavazótábor részéről.

Az ellenzéki pártok győztes stratégiája az ország többségével ellentétben abban áll, hogy minél inkább erősíteni a kormánypárti indulók kormánypárti titulusát. Ezáltal minél inkább közelíteni a szavazatarányt az EP választás szintjéhez.

Ez a taktika nem csak a főpolgármester, hanem a kerületi polgármester választás szempontjából is kulcskérdés.

Azt is érdemes kiemelni, hogy nem volt 2019 májusában egyetlen kerület sem, ahol a FIDESZ-KDNP szavazati aránya elérte volna a 47%-ot (nyolc kerületben még a 40%-ot sem). Ez önkormányzati szintre átszámítva azt is jelenti, hogy még ha több helyen képes is a kormánypárti polgármester-jelölt „újrázni”, de a képviselőtestületben komoly nehézségei lesznek a többség biztosítására. Ez pedig megnöveli a koalíciókényszert a kormánypártok és az ellenzék között.

Hidvéghi kipipálva

Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője elbukott az Európai Parlamentben. A Néppárt frakciója holnap még rajtvonalhoz sem engedi állni. Trócsányi László után ő a második „potentát” akit visszavonnak elkerülve az egyre bebizonyosodó szégyent: a Fidesz Európában a kispadra – de nevezhetjük nyugodtan szégyenpadnak is – került.

Hidvéghi a Parlament LIBE szakbizottságának alelnöke szeretett volna lenni. Abban a bizottságban kívánt magának és a Fidesznek vezető szerepet, amely a tagállamok emberi jogi helyzetével, a demokrácia kérdéseivel foglalkozik.

Néppárt megértette, hogy azok után, hogy a Fidesz feldúlta a Magyar Köztársaságot, képviselőit senki nem fogja megválasztani. Ezért aztán, hogy megmeneküljenek egy kínos vereségtől, Hidvéghit már el se merik indítani. Sőt! Egyetlen fideszest se. Trócsányi tegnap magától visszalépett, Hidvéghit meg visszaléptették.

„Valóban azért küzdöttünk, hogy Európa megértse: nem lehet erősebb az Unió, ha sorsát a Fidesz kezébe adja. Megtettük a dolgunkat. Egyre kínosabb fideszesnek lenni az Európai Parlamentben. Megérdemelten.” – adta hírül a DK közleményében.

A meleg kóla nem jó?

A Coca Cola reklámkampánya körüli történésekről a világon számos hírügynökség és egyéb sajtóorgánum is részletesen beszámolt. Többnyire kiemelték, hogy a kampány bosszúságot váltott ki Orbán Viktor nacionalista Fidesz pártjának követőinél, még olyan tisztségviselő is akadt, aki bojkottot követelt.

A brit liberális lap megírta, hogy a kampányt az idén a „Love Revolution” jelszóval hamarosan kezdődő Sziget-fesztiválhoz időzítették. Idézte a fideszes Boldog Istvánt, aki bojkottot követelt, de hozzátette: mivel a magyarok körében nő a melegek elfogadottsága, nem tudni, hogy a felhívásnak lesz-e hatása. Idézte a lap a Pesti Srácok neonáci portált is, amely szerint „a homoszexuális lobbi ostromolja Budapestet”.

A lap azt is kiemelte, hogy Orbán Viktor, aki a bevándorlók ellen küzd, kiáll az etnikai homogenitás mellett, és azt állítja, hogy meg akarja védeni Európa keresztény hagyományait, ellenzi az azonos nemű párok egyenjogúságát, de a melegek és a heterók csendes egymás mellett élését ajánlja.

Ismertette a cikk a Coca Cola hétfői állásfoglalását, amely szerint a várhatóan félmillió látogatót vonzó Sziget a konszern alapvető értékeit visszhangozza.

„Hisszük, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt szeretni, akit akarnak, és úgy, ahogyan akarják”

– szögezte le a cég.

A Fidesz csak annyit mondott, hogy a magyarok szabadon választhatnak, hogy isznak-e Coca Colát.

A Reuters hírügynökség nyomán a cikk idézte Dombos Tamást, a Háttér meleg jogvédő szervezet munkatársát, aki azt mondta: a kormány homofób, de tudatában van annak, hogy a társadalomban egyre többen fogadják el a melegeket. „Az az érzésünk, hogy tesztelik a lakosságot.

A kormánypropaganda teljes egészében konfliktusra épül, és szüksége van ellenségekre. Nem zárható ki, hogy most az EU, a migránsok, a civil szervezetek és a hajléktalanok után az LGBTQ emberek kerülnek sorra. De néha nehéz átlátni, hogy egy ilyen esetben, mint ez a kampány, politikai stratégiáról, vagy egyszerűen a valós, meglévő homofóbiáról van-e szó”

– mondta Dombos.

A Háttér egy 2018-ban készült tanulmánya szerint a magyarok közel kétharmada gondolja úgy, hogy a melegek szabadon élhessenek úgy, ahogy akarnak. Az így nyilatkozók száma 2002-ben 50 százalék alatt volt. A cikk végül emlékeztetett rá, hogy Lengyelországban a kérdés egészen jelentős zavart okozott, mert a kormányzó PiS párt meleg-ellenes kampányt indított, a jelek szerint azért, hogy újra mobilizálja a főleg vidéki szavazótáborát. Az egyik konzervatív magazin „LGBTQ-mentes övezet” feliratú matricákat osztogatott, és néhány város ilyen övezetnek minősítette magát.

Magyarországon a parlament elnöke idén a meleg párok általi örökbefogadást „erkölcsi pedofíliának” nevezte. „Orbán ritkán szólt egyenesen a témáról, de egy 2016-ban adott interjúban azt mondta: a melegek azt tesznek, amit akarnak, de nem számíthatnak arra, hogy az állam elfogadja a házasságukat. »Egy alma nem kérheti, hogy tekintsék körtének«” – idézte a lap a magyar miniszterelnököt.

Ara-Kovács Attila

Megvédik-e a jogállamot?

Harcos mondatokat mondott megválasztása előtti beszédében Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben. A jogállamiság kérdésében nincs kompromisszum, hallhattuk tőle. Azután adott egy hete hat nagy európai napilapnak adott interjút, köztük a Guardiannek és a Süddeutscjhe Zeitungnak.
Amikor rákérdeztek a lengyel és magyar jogállamiság kérdésére, olyan szép válaszokat adott, hogy: „A közép- és kelet-európai országokban sokan úgy érzik, hogy nem fogadjuk be őket teljesen. Ha mi olyan élesen folytatjuk a vitákat, ahogy folytatjuk, az oda vezet, hogy az országok és népek azt hiszik, hogy egészében gondoljuk ezt róluk, amikor egyes hibákat bírálunk.”
Megérti, hogy a lengyeleknek a migrációval kapcsolatos aggodalmai azzal függenek össze, hogy másfél millió ukrán bevándorlót kellett befogadniuk. Továbbá: a gazdasági szankciók csak „a végső eszköz lehetnek, több más, azt megelőző lépés után”.
Magam is Ursula von der Leyen erényeit taglaltam itt, amikor először megtudtam, hogy őt jelölik bizottsági elnöknek a kormány- és államfők. De mindjárt figyelmeztettem: egy dolog, hogy mit gondol ő mint a német szövetségi kormány tagja és a CDU alelnöke, és egy másik dolog, hogy mit tesz, mit tehet, mint a Bizottság elnöke.
Azután, amikor megválasztották, aggodalmaskodtam amiatt, hogy úgy választották meg minimális többséggel, hogy abban a többségben nem voltak benne a zöldek, és a szociáldemokraták egy része sem, viszont benne volt – saját nyilatkozata szerint – a Fidesz és a Jog és Igazságosság. És akkor most ilyen megértően beszél azokról a kormányokról, amelyek lebontják a jogállamot.
A CDU-CSU-ban rossz hagyomány, hogy elnézőek a jogállam ellenségeivel szemben, keresik az ürügyeket, hogy miért ne lépjenek fel határozottan. Elvégre mikor gondolja a nép, hogy a kormányt érő bírálat rá is vonatkozik? Mi köze a lengyel jogállam lebontásának ahhoz, hogy Lengyelországban rengeteg az ukrán vendégmunkás? A kohéziós támogatásokat nem lenne könnyű a jogállamiság megőrzéséhez kötni, de talán nem kellene eleve lemondani erről a lehetőségről. Ez az interjú azt mutatja: bármennyire rokonszenves is von der Leyen, félő, hogy ezt a rossz hagyományt viszi magával a Bizottságba.

Csökkent a frakció szerepe a Fidesz-kormányzásban

Jelentősen kevesebb a képviselők által beadott törvényjavaslatok száma, mint az első kétharmados többség elején. Az elfogadott törvényeknek viszont éppúgy egyharmada minősített többségű – derül ki a Policy Agenda összesítéséből. Az ellenzéknek egy nagy fellángolása volt.

Három parlamenti ciklus első évét górcső alá téve az látható, hogy csökkent a frakciókormányzás súlya a Fidesz politikájában a 2010 óta tartó csaknem tíz évben – összegezhető a Policy Agenda elemzéséből. Ebben persze nagy szerepe van annak, hogy a 2014-ben kezdődött négy évnek eléggé az elején elvesztette a kétharmados többséget a Fidesz.

Jóval kevesebb egyéni indítvány

Ennek fényében nem meglepő, hogy míg az első időszakban az elfogadott törvények 35 százaléka volt kétharmadot igénylő, addig a minősített többség elvesztése után ez felére, 17 százalékra esett. Hogy aztán tavaly tavasz óta ismét 35 százalék legyen. Vagyis

a kétharmados fölény kihasználása nem mérséklődött.

Szembetűnő viszont, hogy folyamatosan – és jelentősen – esik (51, 28, majd 17 százalék) az egyéni képviselői indítvány formájában benyújtott törvényjavaslatok aránya. Ez az a módszer, amellyel elkerülhető a sok „felesleges” vita a különféle szakmai szervezetekkel. A 2010-14 között minden második törvényt így megszavazva alakította át a teljes közjogi rendszert a Fidesz.

Az elfogadott törvények száma is jóval kevesebb lett. Az első ciklus indulásakor 218, aztán 182, a 2018-19-es kezdő évben pedig 132 törvényt fogadott el a parlament (a nemzetközi szerződéseket nem számítva). Tehát visszaszorulóban van magának a parlamenti frakciónak súlya is.

Nem talált új utat az ellenzék

Nincs változás azonban abban, hogy az ellenzék lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Az hamar kiderült, hogy a formális kivonulás a parlamentből az ezzel elvesztett jogok miatt nem járható út. A másik a szavazásoktól való tüntető távolmaradás. A Policy Agenda szerint ez se történt meg, sőt, több ízben még kétharmados törvényekhez is hozzájárultak szavazatokkal. Ez azonban nem értelmezhető a kormánypárttal való együttműködésként – írja a Policy Agenda.

Ez az útkereső magatartás annak tükrében mégis figyelemre méltó, hogy tavaly

decemberben úgy tűnt, hogy az ellenzék képes alternatív utat találni magának.

A „rabszolgatörvény” szavazásakor a parlamentben végrehajtott demonstráció, majd az utcai tüntetéshullám azonban hamar elcsendesült, az ellenzéki pártok pedig azonnal visszatértek a parlamentbe, és – mint fentebb írtuk – azonnal beálltak a sorba a törvényalkotásban. Ez mutatja meg, mennyire nehéz politikai értelemben véve következetes, újfajta ellenzéki politikai stílusváltást végrehajtani parlamenti keretek között.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK