Két nappal ezelőtt Fábry Sándor műsora kapcsán arról írtam, hogy már a magát jobboldalinak tartó értelmiségnek is elege van abból, ami az országban zajlik. Nem a csak a korrupció nem fér össze az értékrendjükkel, de azt is egyre nehezebben tolerálják, hogy a kormány gyűlöletkeltésre használja a hatalmát és a sajtóját.
Tanult barátom, Zöldi László, akinek kiváló blogja napi rendszerességgel foglalkozik a magyarországi média dolgaival, lehűtötte – tegyük hozzá: mérsékelt – lelkesedésemet. Ezt írja legutóbbi bejegyzésében: „Az ellenzéki orgánumok ugyanis csak azt hallották ki Fábry Sándor szavaiból, amit ki akartak hallani. Ő azonban nem is annyira a hatalmon lévőkön csipkelődött, mint inkább az ellenzéken köszörülte a nyelvét. Ama politikusokon, újságírókon és kommentelőkön, akik elszigeteltségükben és elkeseredettségükben hajlamosak a fasisztázásra.
Mondatát úgy értelmezem, hogy ha már ti lakájmédiának nevezitek azokat a tévéket, amelyekben én is megjelenek (vagy megjelenhetnék), akkor tovább fokozom a fránya minősítést, hogy nyilvánvalóvá tegyem az árnyalatlanságát. Kijelentésének megítéléséről árulkodott a stúdióban ülő közönség magatartása. Nem mertek rajta igazán nevetni, mert azon morfondíroztak, vajon mit is mondott ez a Fábry. Nos, az a helyzet, hogy Fábry ironizált. Márpedig az irónia azért értelmiségi fegyver, mert kétélű. Nemcsak golyó megy ki a csövén, hanem a légnyomás miatt vissza is üthet.
Ám a hatalom nem értelmiségi. Épp olyan süket az iróniára, mint a közönség. Nem azt hallja meg, hogy Fábry Sándor a maga furmányos módján védte meg a tehetetlenségében toporzékoló ellenzékkel szemben, hanem hogy az udvari bolond elégedetlen a királyi média működésével. Erre meg is van az oka, de azt nehéz elvitatni tőle, hogy csipkelődése ellenére azonosult a hatalmon lévők értékrendjével. Mondandójának színe az azonosulás, fonákja pedig a csipkelődés.”
Ezt írta Zöldi László, és ez volt az oka annak, hogy újra megnéztem a Fábry-műsor vonatkozó részét. A közönség valóban zavartnak tűnt: volt nevetés, meg taps is, de egetrengetőnek, frenetikusnak egyik sem volt mondható.
Nem tudom, hogy kinek van igaza
Az Echo TV Sajtóklub című műsorában számon kérték Fábryn, hogy akkor most mondja el, hogyan is gondolja ezt a fasisztázást, ez azonban nem jelent semmit, a hatalomnak, ahogyan Zöldi László is írja, nincs humorérzéke.
Már nem vagyok biztos benne hogy igazam van, és Fábry a mostani kiszólásával tényleg figyelmeztetni akarta az övéit, hogy eddig, és ne tovább. Már nem vagyok biztos benne, hogy számára – és még sok jobboldali értelmiségi számára – valóban vállalhatatlan az, amit Orbán Viktor és kormánya Magyarországon és Magyarországgal művel.
De az ellenkezőjét sem merném biztosan állítani. Ha Fábry tényleg viccelt, akkor azt ezúttal meglehetősen alacsony színvonalon tette. Szakmailag nem volt a topon, legalábbis, nem jött le a porondról, hogy megjegyezését iróniának, poénnak szánta, és nem az övéinek, hanem az ellenzéknek üzent.
Ha valóban ironizálás volt a célja, akkor azóta már neki is tudnia kell, hogy a kilőtt golyói célt tévesztettek.
