A prostitúciót és a kábítószer-kereskedelmet vegyék be a GDP-be – javasolta az Eurostat még 2013-ban az EU tagállamainak. Franciaországban a statisztikai hivatal most úgy döntött: elfogadja az Eurostat javaslatát.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, melynek székhelye Luxemburgban van, nagy vitát indított el ezzel, hiszen minden tagállamban másképp van ez szabályozva. Hollandiában régóta legális a kábítószer-kereskedés és fogyasztás, míg a tagállamok többségében ez tiltott. Azt viszont mindenki tudja, hogy nagy pénz van benne. Vagy mégsem?
Franciaországban a statisztikai hivatal most úgy döntött: elfogadja az Eurostat javaslatát és beveszi a kábítószer-kereskedelmet a GDP-be. A prostitúciót, viszont, ami szintén jelentős üzleti forgalmat jelent, nem – mondta a statisztikai hivatal főosztályvezetője. Francia felfogás szerint a prostitúció továbbra sem legális üzlet, mert nem biztos, hogy önként végzik a szolgáltatást az abban résztvevők. Persze akár a prostitúció, akár a kábítószer-kereskedelem esetében az a fő probléma, hogy az igazán nagy üzlet nem legális vagyis a feketepiac része. Így nem kerül be a statisztikába pedig Franciaországnak nagy szüksége lenne erre a kis pluszra a GDP-ben, hogy ily módon is csökkenteni tudja a költségvetés hiányát az elvárt három százalék alá.
Ez csak pár milliárd eurót jelent majd – mondta a francia statisztikai hivatal illetékes vezetője. Franciaország 2200 milliárd eurós GDP-jéhez képest szinte elhanyagolható. Akkor miért veszik be? Mert ezzel csökkenhet a hiány, melyet az EU központja sasszemmel figyel. Az unió ugyanis a GDP 3%-ban adja meg a költségvetés hiányának maximumát. Ezt Franciaország a pénzügyi válság óta túllépi (2008). Ha nagyobb a GDP, akkor kisebb a hiány. Ráadásul visszamenőleg is átszámolják a nemzeti statisztikát. Vagyis 1947 – az első békeév – óta megváltozik a francia GDP.
Mindez nagyon is szükséges Emmanuel Macron elnök eurozóna reformja szempontjából, hiszen a németek felróják a franciáknak, hogy nem teljesítik az EU előírásait ezen a fontos területen.
Elkeserítő adatokat mutat az Eurostat legfrissebb gyermekszegénységi statisztikája. Több mint félmillió, azaz minden harmadik magyar gyerek szegénységben él, vagy fenyegeti a szegénységbe süllyedés. Az Európai Unióban továbbra is hazánkban az egyik legmagasabb a gyermekszegénység.
Az egyszülős családokban nevelkedő gyermekek 66 százaléka él szegénységben. Ezzel a most megjelent 2016-os adatok szerint 27 tagállam közül a 4. legrosszabb helyet foglalja el Magyarország.
Csak Romániában, Bulgáriában és a válság sújtotta Görögországban rosszabb a helyzet (Írországra nem publikáltak adatot).
Különösen fájó, hogy a többi V4 ország sokkal jobban teljesít. Szlovákia és Lengyelország 10., illetve 11. helyezéssel áll jobban, a Cseh Köztársaságban pedig az egyik legalacsonyabb a gyerekszegénységi ráta: ott minden 6., azaz arányaiban csak fele annyi gyereket veszélyeztet a szegénység, mint Magyarországon. S bár a szegénységben élők aránya a világgazdasági válság időszakához képest valamelyest csökkent nálunk is, az országok rangsorában elfoglalt 4. hely változatlansága arra utal, hogy ez elsősorban a világgazdasági környezet javulásának köszönhető.
Spät Judit, az Együtt elnökségi tagja és Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke, országgyűlési képviselő szerint
2008 óta nem emelkedett sem a családi pótlék, sem a gyes,
az egykulcsos SZJA és a családi adókedvezmény rendszere és a lakástámogatási rendszer egyaránt a magas jövedelmű családoknak kedvez. Ráadásul sem a gazdasági növekedésből fakadó többletbevételek, sem az uniós fejlesztési források elköltésénél nem prioritás a szegénység csökkentése, a szegénységhez vezető okok felszámolása. Emlékezetes, hogy csak 2016 év végén több mint 200 milliárd forintot szórt szét soron kívül a kormány, egyebek mellett lőterekre és a közoktatás helyett az egyházi iskolákra, a szegények helyzetének javítása helyett.
Habár azt nem tudni biztosan, hogy hány magyar állampolgár dolgozik napjainkban külföldön, azt már igen, hogy milyen nagyságrendű hazautalásokat köszönhetünk nekik. Az Eurostat most közzétett – 2016-ban készített – adatai igen komoly összegekről számolnak be.
Durván 205 milliárd forintra tehető az az összeg, amelyet tavaly a külföldön dolgozó magyarok hazautaltak. Az Eurostat adata szerint ennél csak nyolc ország polgárai küldtek haza több pénzt, a legtöbbet a portugálok, a magyar által hazautalt pénzösszeg majdnem ötszörösét. A képet azonban árnyalja, hogy miközben
a magyar átutalások 94 százaléka az Európai Unión belülről érkezik,
addig a portugálok esetében a hazautalások összegének a harmada az unión kívülről származik. Érdekes egyébként, hogy a lengyelek a második legnagyobb hazautalók, durván négy és félszer akkor összeggel, mint a magyarok.
Magyarországról a beérkező összegeknek csak a töredékét – mintegy 3 milliárd forintnyit utalnak ki uniós állampolgárok. Így azután az egyenlegünk igencsak szép.
Jó hír a magyar gazdaságpolitika irányítóinak: a három nagy hitelminősítő közül immár a második is az eddigi stabilról pozitívra módosította a magyar államadósságot. A Fitch mostani lépésének az indokai között szerepel, hogy az idei zsinórban a hatodik olyan év lesz, amikor csökken a magyar államadósság.
A hosszú lejáratú, mind devizában, mind forintban denominált magyar államkötvények kilátásainak javítása arra utal, hogy lehetőség látszik a felminősítésre. Jelenleg a magyar államadósság besorolása BBB mínusz, ami már befektetésre ajánlott kategória, és a többi között az a haszna, hogy
a magyar államot jó adósnak tartják a nemzetközi pénzpiacokon,
és elvben olcsóbban tud hitelhez jutni. Immár mind a három nagy hitelminősítőnél ebbe a kategóriába tartozik Magyarország: a Standard & Poor’s-nál is pozitív kilátással, a Moody’-snál azonban csak stabillal.
Az idén már nem várható változás – legalábbis az előre meghirdetett program nem tartalmaz magyar felülvizsgálatot (attól meg mentsen meg minket az ég, hogy hirtelen, programon kívül kerüljön napirendre a magyar államadósság, hiszen az valami nagy buktát feltételezne, amire szerencsére semmi jel nem utal).
Ami a Fitch mostani döntését illeti: a hitelminősítő értékelése a többi között azt hangsúlyozza, hogy a várakozás szerint a GDP-hez mért magyar államadósság-ráta az idei esztendő végére 72 százalékra csökken az egy évvel korábbi 74 százalékról. A cég előrejelzése szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2019-re 69 százalékig mérséklődik. A Fitch ugyanakkor megjegyzi, hogy
az általa „BBB” kategóriásként nyilvántartott többi szuverén adós mediánértéke 42 százalék
– idézi az MTI londoni tudósítója. A külföldi befektetők augusztusban az államadósság 38 százalékát birtokolták a 2014-ben mért 56 százalék helyett. Emellett markánsan javult a magyar gazdaság nettó külső adóspozíciója (NXD) is.
Megjegyzendő, hogy a a Fitch nem vette figyelembe az Európai Unió és Magyarország közötti, az Eximbankot érintő elszámolási vitát. Pedig mint a FüHü is megírta, nehézségeket okozhat a kormány, de a gazdaság egésze számára is, hogy az Eurostat javaslatára az EU intézményrendszeréhez tartozó Monetáris, Pénzügyi és Fizetésimérleg-statisztikák Bizottsága (CMFB) javasolta a magyar Eximbank kormányzati szektorba sorolását. Ez annyit jelent, hogy az ott felmerülő tételek beletartoznak a költségvetés egészébe, és így az államadósság 74 helyett akár 76 százalékpontra is emelkedne.
A Fitch megítélése szerint a választásokhoz köthető nagyobb költségvetési elcsúszások kockázata korlátozott, tekintettel az erőteljes makrogazdasági környezetre és a kormánypárt jelentős politikai támogatottságára.
A felmérések a Fidesz választási győzelmére utalnak, és ez gazdaságpolitikai folyamatosságot jelentene a választások utáni időszakban. A Fidesz előnyére szolgál a kedvező gazdasági környezet és az ellenzék gyengesége is.
Magyarország és az EU között ugyanakkor feszültségek vannak, és ha az Európai Unióval fennálló viszony komoly mértékben romlana, annak potenciálisan kedvezőtlen következményei lehetnének a gazdaság kilátásaira és közfinanszírozásra közép- és hosszú távon – áll a Fitch elemzésében.
Fotó: Wikimedia Commons
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter sietett közleményt kiadni, amelyben azt írja: Magyarország jó úton jár, és ezt a piaci szereplők, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek mellett már a hitelminősítők is megerősítik. Rendkívül kedvező, hogy az államadósság hét éve csökken, az éves deficit pedig 2 százalék körüli és – mint a hitelminősítő is kiemelte – a foglalkoztatás is bővül, áll a közleményben.
Magyarországon 2016-ban a teljes lakosság 26,3 százalékát fenyegette az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztettség, a 18 éven aluliaknak pedig már a harmada. Az Európai Unió egészében 23,4, illetve 26,5 százalék volt a két adat. Mind a magyar, mind az uniós helyzet javult az egy évvel korábbihoz képest. De eltérő módon.
Az alábbi három feltétel közül legalább egynek megfelel az EU 117,5 millió európai uniós polgára: jövedelmi elszegényedés, anyagi megfosztottság, munkához jutás alacsony szintje. Mindez az Eurostat jelentéséből derül ki, amelyet a szegénység elleni küzdelem világnapjához időzített az EU statisztikai hivatala.
Javul a helyzet
A trend lefelé mutat az EU-ban, ahol 2009 és 2012 között nőtt az érintettek aránya, ám azóta folyamatosan csökken, s ma már alig 0,1 százalékponttal van elmaradva a 2009-es mélyponttól. Ezen belül az elszegényedés által fenyegetettek aránya 0,7 százalékponttal, a munkához jutás alacsony szintjével küzdőké pedig még mindig 1,2 százalékponttal volt magasabb 2016-ban, míg a megélhetéssel küszködők aránya 1,0 százalékponttal esett a nyolc évvel korábbihoz képest.
Magyarországon némileg ellentétes a mozgás: az elszegényedés által fenyegetettek aránya 2,1 százalékponttal volt magasabb 2016-ban, mint a válságot megelőzően. A másik két kategóriában 1,7, illetve 3,8 százalékpontos javulást mértek.
A leginkább Lengyelországban, Lettországban és Romániában javult, illetve Görögországban, Cipruson és Spanyolországban romlott a helyzet a válság előtti időszakhoz képest.
Elszegényedés vagy társadalmi kirekesztettség által fenyegetettek (a teljes lakosság százalékában, 2016.)
Forrás: Eurostat
Aki az adatok között szeretne böngészni, az itt megteheti.
A magyar lakosságon belül több a nő mint a férfi, arányaiban több nő diplomás, mint férfi, ugyanakkor a férfiak többet keresnek és több köztük a vezető. Az adatok után kutatva, azokat összegezve egy kifejezés motoszkál az emberben: „Ehhez képest!”
2016-ban ezer férfire 1096 nő jutott Magyarországon, ugyanakkor a nemek aránya az egyes korcsoportokban eltérően alakul, ha a munkaképes korosztályt nézzük. Azon belül a 15–39 évesek körében a férfiak, ugyanakkor a 40–64 évesek és a 65 éves vagy annál idősebb korcsoportban már a nők vannak többségben.
Ezer férfira jutó nők száma korcsoportonként
Forrás: KSH
Ehhez képest a nők sokkal képzettebbek, mint férfitársaik: az érettségivel rendelkezők nők aránya az összes nő között 34,3% , a férfiaknál ugyanez a mutató 29,9%. A diplomások már valamit szűkítenek az ollón: 21,8% áll szemben 19%-kal.
Ehhez képest: ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal adatait, akkor azt látjuk, hogy a foglalkoztatásban a férfiak jó 10 százalékponttal rávernek a nőkre (73%, illetve 60,2%), miközben azonban a munkanélküliségi rátájuk közel megegyező (5,2, illetve 5,1%). A nők alacsonyabb foglalkoztatási szintjére persze részben magyarázatot ad a gyereknevelés: a gyerekszám növekedésével párhuzamosan ugyanis csökken a foglalkoztatási arány a nők körében: a legmagasabb a gyerektelen nők körében, miközben a 15-64 éves egygyermekes nőt hattizede, a kétgyermekeseknek valamivel több, mint a fele, a három vagy annál több gyermeket nevelőknek pedig mintegy a harmada volt csak foglalkoztatott – olvasható a KSH Magyarország 2016. kiadványában.
A 15-64 évesek foglalkoztatási aránya és munkanélküliségi rátája fontosabb jellemzők szerint, 2016
Forrás: KSH
Ehhez képest: a nemek közötti bérkülönbség (az Eurostat adatai szerint) a 2012-es 20,1 százalékról 14 százalékra csökken a legfrissebb e téren rendelkezésre álló információk szerint. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem magyar jelenség, az Európai Unióban a bérkülönbség átlagosan 23 százalékos.
Viszont ha már a menedzser pozíciós lehetőségeket vizsgáljuk, akkor nincs mire büszkék lennünk. Az Eurostat elemzése szerint minden tagállamban többet keresnek a férfiak ugyanabban a pozícióban, mint a nők, ám vannak azért – nem is kis – eltérések az egyes országok gyakorlata között. A legkisebb eltérés – érdekes módon – Romániában van, Magyarországon viszont ennek sokszorosa, 33,7 százalékos.
Forrás: Eurostat
Ehhez képest – végül, de nem utolsósorban – a női cégvezetők aránya az összes között durván egyharmados – olvasható egy minap közzétett Opten-elemzésben. (sAz EU-ban sem sokkal magasabb, 35 százalékos.) A hazai arány ráadásul nemigen változik, ahogy az elemzést készítő cég projektmenedzsere mondja: a férfiak tartósan őrzik elért pozícióikat a női cégvezetők a férfiakkal szemben, a működő hazai vállalkozásokban a női cégjegyzésre jogosultak 31%-os aránya alig változott 2013 óta.
Egyre több cég ismeri ugyanis fel, hogy az olyan, általában női vezetőkre jellemző tulajdonságok, mint a mérsékelt kockázatvállalás, a hosszabb távú tervezés és a nagyobb megbízhatóság kedvezően befolyásolja a vállalkozások működését.
Ez abban is megnyilvánul, hogy a tisztán férfi menedzsmenttel, illetve tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozások 10 százalékkal rosszabb kockázati besorolást érnek el, mint azok, amelyek vezetésében egy vagy több nő is található. Ennek ellenére a női cégvezetők arányának növekedése, egyenlőre mégis várat magára – zárja elemzését a céginformációs cég.
Forrás: Opten
Minél kisebb a cég, annál több a női vezető A női aláírók aránya érdekes eloszlást mutat, összehasonlítva a cégek árbevételével: a kis cégekben, melyek árbevétele nem haladja meg a 100 millió forintot, arányuk enyhén meghaladta az átlagot (31,91%). A középső szegmensben, 100 és 1000 millió forint közötti árbevétellel rendelkező vállalkozásoknál viszont jóval alacsonyabb, csak 24,37%-ot mutat ez az érték. Ezzel ellentétben, a 1000 millió forintnál nagyobb árbevételű cégeknél, jóval magasabb 34,85%-os volt. Ennek az egyik lehetséges oka, hogy azokon a szakterületeken, ahol a nők aránya felülreprezentált (pl. pénzügy, számvitel), csak a nagyvállalati szektorban kapcsolódik cégjegyzési jogkör.
A magyarok továbbra is hátul kullognak Európában, illetve a legfejlettebb ipari országok között a lakosság szubjektív jólétének mutatóiban. A magyar emberek amellett, hogy nem túlságosan elégedettek az életükkel, ezen belül még ráadásul nagy mértékben bizalmatlanok is.
Miként 2013-ban az EU statisztikai hivatala, az Eurostat első ilyen jellegű felméréséből az derült ki, hogy a magyaroknál az Unióban egyedül csak a bolgárok elégedetlenebbek az életükkel, 2016-ban – egy OECD-jelentésben foglaltak szerint – csak a portugálokat sikerült megelőznünk ezen a téren.
Nem csak a rangsorban elfoglalt helyünk, de az adott értékek sem térnek el egymástól szembetűnő mértékben:
a magyar felnőtt lakosság 2013-ban az élettel való elégedettség megítélésére átlagosan 6,1 pontot adott, miközben az uniós átlag 7,1 pont volt.
Az OECD jobb élet index (Better Life Index) felmérésben pedig 2016-ban az élettel való elégedettség Magyarországon 5,3 pont volt, miközben az OECD átlaga 6,5.
Forrás: KSH, Magyarország 2016
Az élettel való elégedettség önmagában is érdekes mutatószám, ám – mint a témával részletesen foglalkozó Magyarország 2016 című Központi Statisztikai Hivatal-kiadvány megjegyzi – „a lakosság életkörülményei (az olyan objektív mutatók mellett, mint a lakáskörülmények, a jövedelmi helyzet és a fogyasztási szokások) az egyén által megélt, szubjektív élethelyzet megítélésén keresztül is vizsgálhatók”.
A szubjektív jóllét – a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD definíciója szerint –
„az embereknek a velük történt eseményekkel, a testükkel, a gondolataikkal és az életkörülményeikkel, összességében az életükkel kapcsolatos különböző értékelések gyűjtőfogalma”,
legfontosabb mutatója az élettel való elégedettség, valamint a különböző érzelmi állapotok vizsgálata – írja a KSH.
Három évnyi stagnálás
Az Eurostat 2016-ban is készített felmérést, a megkérdezettek ismét egy 0-tól 10-ig terjedő skálán értékelhették, hogy mennyire elégedettek az életükkel. Minél magasabb értéket adtak, annál inkább az elégedettségüket fejezték ki.
A válaszok átlagértéke 2013 és 2016 között érdemben nem változott. A felnőtt magyar lakosság élettel való átlagos elégedettsége 2013-ban 6,11 pont volt, ami a 2015-ben, illetve 2016-ban mért értékkel szinte megegyezik (6,10 pont) – idézi a KSH-jelentés.
A mutató értéke nemenként az egyik vizsgált évben sem tért el jelentősen, az életkor, a családi állapot, az iskolai végzettség, a munkaerőpiaci, valamint a jövedelmi helyzet esetében azonban markáns összefüggések mutathatók ki.
A legelégedettebbek a fiatalok, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a megyei jogú városokban élők, a dél-alföldiek. Nő az elégedettség a jövedelmi szinttel párhuzamosan is.
Nagy a bizalmatlanság
Igen fontos, hogy saját magunkon kívül bízhatunk-e másokban, szükség esetén számíthatunk-e mások támogatására és segítségére – írja a KSH, amelynek a jelentése erre is kitér.
Igen szomorú, hogy
az emberek iránti bizalom az összes szubjektív változó közül 2016-ban is a legalacsonyabb átlagértéket mutatta
(5,00 pont), ami a 2013-ban mért 5,27-es átlagértékhez képest csökkent, a 2015. évivel (4,95 pont) pedig gyakorlatilag megegyezett. A fiatalok (16–24 évesek) bizalmi szintje volt a legmagasabb, a 40-es évek végére ez a bizalom azonban már jelentősen visszaesett.
Forrás: KSH, Magyarország 2016
Az iskolai végzettséggel nőtt a más emberek iránti bizalom mértéke. Míg 2016-ban a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező felnőtt népesség átlagosan 4,70, addig a felsőfokú végzettségűek 5,48 pontot adtak az erre vonatkozó kérdésre.
A nagyvárosokban élőket nagyobb bizalom jellemezte:
2016-ban a Budapesten élők átlagértéke (5,35 pont) már a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban élőkét (5,12 pont) is meghaladta. Ezzel szemben a kisvárosok (4,68 pont) és a községek felnőtt lakosságának (5,03 pont) átlagértéke az előbbieknél alacsonyabb volt – emeli ki a KSH.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
