Kezdőlap Címkék Európai Unió

Címke: Európai Unió

2018 legjobbjai – A veréb nem hülye! – avagy a jövőjét éli fel Magyarország!

Január elsejétől olcsóbb lehet az energia előállítása, mert megfelezik a napelemekre kivetett termékdíjat – jelentette a kormány.  Szakemberek szerint azonban csak megfelezik azt az adót, amelynek a bevezetése merénylet volt az ország fejlődése ellen. Az európai átlaghoz képest ugyanis továbbra is magas marad a termékdíj, s a bonyolult engedélyeztetési eljárásokkal együtt csak arra alkalmas, hogy a megújuló energia térnyerését akadályozza. Elemzők szerint a kormányzat azért gátolja minden eszközzel a nap- és a szélenergia felhasználásának elterjedését, hogy ne derülhessen ki: a paksi bővítés után drágább lesz az elektromos energia ára, mintha a megújuló energiából, tehát a nap és a szél felhasználásával állítanák elő ugyanazt. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Illés Zoltán, a Fidesz egykori környezetvédelmi államtitkára azt mondja, hogy az atomerőmű bővítése egy politikai játszma része, amivel a jövőjét éli fel Magyarország.

Illés Zoltán
MTI Fotó: Kovács Attila

Az újév első napjától csökken a napelemekre kivetett termékdíj, ámbár még így is magas marad, hiszen ilyen adó más országban nem akadályozza a fejlődést. Gondolja, hogy nálunk is rájönnek majd erre?

Remélem, ugyanis a termékdíj a napenergia felhasználásának kifejezett akadálya. Bevezetése egyike a kormány pancser intézkedéseinek, amelyet az atomerőmű bővítéséről meghozott döntés mámorában javasolt egy állását féltő hivatalnok. Azt gondolta, hogy ha a megújuló energia elterjedését Orbán szája íze szerint gátolja, s kedvező helyzetbe hozza a kormányzat által favorizált atomot, akkor a „nagyfőnöknél” jó pontokat szerezhet. Ezt ő maga árulta el bizalmasan.

Ismert politikus az illető?

Nem szeretném a nevét említeni, mert az ártalmas termékdíjat a kormány három éve elfogadta, az ötletgazdát azonban érdemei elismerése mellett kirúgta, de még a munkahelyét, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökséget is megszüntette. Ezt kapják az alattvalók. Egyébként annak kifejezetten örülök, hogy csökken a termékdíj, de a mielőbbi teljes megszüntetése lenne indokolt.

A termékdíjat azután vezette be a kormány, miután a paksi atomerőmű építéséről döntöttek. Azt gondolták, hogy ha drágítják a nap, a szél, illetve a termál energia termelését, akkor az atom nem tűnik olyan drágának?

Valóban, csakhogy az ország Európai Uniós vállalása szerint a megújuló energia felhasználását folyamatosan növelni kellene. Ez nem öncél, hisz mindenekelőtt az ország érdeke lenne a legolcsóbb energia elterjedése, felhasználását saját zsebükön érezhetnék az állampolgárok. Ma azonban bűvészkedéssel érik el a vállalt feladatot, mert megújuló energiának számít az erdő fáinak eltüzelése is. A megújuló energia vállalásunknak 90 százalékát erdőirtás, nem pedig a nap-, illetve a szélenergia felhasználása teszi ki, ami szerintem eszement öngyilkosság.

Hiszen a kipusztított erdő, vagy akár csak egyetlen fa is megújul, de legfeljebb 25-30 év múltán. Nem önáltatás ez?

De feltétlen!  Ráadásul a kiirtott bükk, vagy tölgy legfeljebb 100-120 év alatt terem újra. Mindenképp ízlésem ellen való volt ez a gyakorlat, ezért amikor még hivatalban voltam, megtiltottam az egészséges fatörzsek elégetését. Távozásom óta ezt a szabályt úgy szegik meg, hogy a farönköt feldarabolják, illetve ledarálják, tehát forgácsként égetik el. Szégyen!

Miközben az erdő legfeljebb évtizedek, vagy egy évszázad alatt képes megújulni, a nap és a szél állandóan újjáéled, s természeti károk nélkül használható energiaforrásként. Feltéve, ha a kormány külön adóval nem akadályozza. De nálunk sikerült akadályozni a világszerte gyorsuló folyamatot?

Némileg igen, hisz az emberek számolnak. Ha nem négy, hanem nyolc év alatt térül meg a napelemek telepítése, akkor kivárnak. Közben persze a világban elképesztő a fejlődés. Spanyolország a szél felhasználásában világhatalommá vált, a skandinávok mellett a németek a nap energiáját használják ki elképesztő mértékben, pedig náluk sem süt hosszú időn át, ráadásul északabbra vannak tőlünk.  Mi is fejleszthetnénk, ehelyett szépen lassan lemaradunk. Viszont az utóbbi időben a megújuló energiákkal szemben – a termékdíj ellenére – változott a kormányzat magatartása. Szó sincs persze a klímaváltozás iránti aggodalomról, vagy a környezettudatosság iránti elköteleződésről, de miután az uniós pénzt már nem tudják mire költeni, ezért haverjaikkal ráfanyalodnak a megújuló energiák felhasználására.

A hozzáértők szerint minél több napelemet kéne telepíteni, akár a kis házak tetejére is, de komoly parkok is telepíthetőek, mert ez a legolcsóbb energiaforrás. Tudja, hogy a kormány a megadóztatás mellett mindezt még bonyolult engedélyeztetési eljárással is akadályozza?

Az ad némi reményt, hogy kormányközeli gazdasági érdekcsoportok rájöttek, hogy érdemes ebbe befektetni, mert ez a jövő. Egyelőre azonban nincs szándék az adminisztratív gátak lebontására, a termékdíjat meg kéne szüntetni, a bonyolult engedélyeztetést pedig le kéne egyszerűsíteni. Sőt, ösztönözni kellene a magántőkét, plusz az uniós pénz felett rendelkezőket is – ami nálunk persze a magánérdekeltségek felé áramlik – négyzetkilométer nagyságú napelem parkok létrehozására; közben a föld legeltetésre, vagy ipari célra persze továbbra is hasznosítható marad.

Ez nem mese, nem is álmodozás, mert nyugaton így csinálják, komplex módon használják a termőföldet.  Németországban még az utolsó tyúkól tetején is van napelem, mert ott az állam nem akadályozza termékdíjjal a modern technológia terjedését, hanem magasabb átvételi árral ösztönzi a polgárait az a házilagos áramtermelésre. Ugyanis a németek nemcsak saját célra, világításra, fűtésre, háztartási berendezések, liftek működtetésére termelik az energiát, hanem némi pénzért eladják az elektromos hálózatot fenntartó cégeknek. A lehetőségnek persze van beruházási költsége is, de annak nem nyolc-tíz év a megtérülési ideje, hanem csupán két év!

A sors fintora, hogy Pakson állítólag naperőmű is készül, 3 milliárdot fordítanak erre a célra. Ha igaz, 80 ezer napelemet szerelnek fel, 20 ezer kilowattóra áramot állítanak elő. Ez nyílt beismerése annak, hogy az atomerőmű elavult?

Ez valóban pikáns, de azt láthatjuk az egész világon, hogy a leginkább környezetszennyező cégek, vagy államok állnak át a megújuló energia hívői közé, egyszerűen olcsóbban akarnak pénzt termelni. Ezt teszi a kormány, s ezt tehetnék az állampolgárok is, ha az állam megkönnyítené, és nem nehezítené a dolgukat. Én úgy látom, hogy ez a technológia már utat tör magának, a hatalom nem tudja már a terjedését jelentősen akadályozni. A technológia ugyanis szédületes tempóban, szinte követhetetlenül terjed. Lassan megoldódik az energia tárolása is, ami valóban megállíthatatlanná teszi a megújuló energia termelését.

A fejlődés tényleg robbanásszerű, hisz olvastam olyan ablaküvegről is, amelyet a németek napelem helyett használnak lakások fűtésére. Elképesztő…

Ugyanilyen meglepő az a télikabát, amelynek a váll lapjai szintén napelemként fűtik a kabátot, még a hőmérsékletet is be lehet állítani, mondjuk 21 fokra. De mondok egy másik elképesztő példát: évekkel ezelőtt egy konferencia végén mindenki kapott egy táskát, amelynek fedelében napelem volt beépítve. Ennek segítségével az utcán közlekedve is lehet tölteni a táskában lévő mobilt vagy számítógépet…

A hírek szerint nálunk is újabb 2 ezer megawattnyi naperőműre kértek engedélyt, ami paksi nagyságrend.

Ez is jelzi, hogy a kormányzati ellenállás dacára energetikai áttörés érzékelhető, tehát a fejlődést ma már se különadóval, se adminisztratív módon nem lehet megállítani. Az engedélyek kiadása persze uniós kényszer is, hiszen az ország európai vállalását teljesíteni kell.

Nemrég egy kormánypárti képviselő azzal érvelt, hogy este nem süt a nap…

S persze a szél sem mindig fúj, miközben az atomerőmű folyamatosan termeli az áramot. Ez egy elképesztően tájékozatlan érvelés, hiszen ma már nemcsak nyugaton, de nálunk is léteznek okos hálózatok léteznek, amelyek megoldják a villamos energia irányítását és szabályozását.

MTI Fotó: Soós Lajos

Mondok egy példát: valakinek a garázsban van egy elektromos autó, amelyet tölteni kell. A tulajdonos telefonján pedig applikáció mutatja, hogy most hol lehet olcsó árammal feltölteni az autót. Ilyen okos rendszerek segítik ma az embert. De ilyen applikációt minden autóra lehet készíteni, hiszen GPS rendszeren keresztül minden autó követhető.  Vagyis az összes tárolókapacitás hálózat nélkül is összeköttetésbe állítható. Ehhez képest kőkorszaki technikának számít a paksi bővítés, mert állandóan ugyanazt az energia-mennyiséget ontja magából, amivel nem tudnak mit csinálni. Eladni nem lehet, ezért éjszaka, ha csökken az ország energetikai szükséglete, akkor kicsapatják a földbe, mert az atomerőművet nem lehet kikapcsolni.

Az kiszámítható, hogy melyik olcsóbb: a nap-, vagy az atomenergiából előállított áram?

A nap versenyképes az atommal. Ha az állam nem akadályozza termékdíjjal, adminisztratív tiltással, hanem ösztönző pénzügyi, gazdasági, politikai környezetet teremt, akkor a napenergia felhasználása olcsóbb lesz az atomnál, ráadásul a környezetet is kíméli. A megújuló energiából Németországban már egy éve több villamosenergiát termelnek, mint a húsznál több meglévő atomerőműjükben, mert megéri. De ha lenne rá politikai szándék, akkor nálunk is előállítható lenne megújulók energiából a paksi erőmű által termelt 2 ezer megawatt energia, illetve a bővítéssel tervezett ugyanennyi áram is, ráadásul olcsóbban, mint atomenergiából.

Talán okoz némi fennakadást, hogy a kormányzat a szélenergia hasznosítását megtiltotta, szélkerekek telepítésére ugyanis jó ideje nem ad ki újabb engedélyt. Egykori kormánytagként érti, hogy miért?

Az urbánus legenda szerint Magyarországon nem fúj a szél. Nyilván megáll Ausztria, vagy Románia határánál, legalábbis a kormány tagjai szerint. Ez persze vicc, de még ennél nagyobb ostobasággal hülyítik az embereket. Az atomlobby által terjesztett legújabb rémhír szerint a verebek nekiütköznek a szélkerekeknek, ami a pusztulásukkal jár. Ez persze butaság, mert a veréb nem hülye. Van ugyan hátránya is a szélkerekeknek, de összességében az előnye sokkal több.

De a szélkerekeket nemcsak ezért tiltotta be a kormány, hanem azért is, mert a pletyka szerint Gyurcsány Ferencnek volt érdekeltsége a szélenergia területén. Ezért hatalomra kerülve az Orbán kormány visszavonta a korábban kiadott telepítési engedélyeket, s a leállította a szél felhasználását Magyarországon. Csak azért, hogy az ellenzék vállalkozását akadályozzák, inkább kárt okoznak Magyarországnak. Ezt nevezik hazafiasságnak…?

Kiszámítható, hogy emiatt mennyi kár éri az országot?

Azt gondolom, legalább 10 százalékkal több villamosenergiát lehetne előállítani a megújuló energiával, ha a kormány nem akadályozná. De az egész témával komplexen kellene foglalkozni; a szélkerekek és napelemek telepítésétől kezdve az összes megújuló energia rendszerszerű felhasználásáig. Ezért is szükség lenne önálló minisztériumra, amely környezet- és természetvédelemmel foglalkozik.

Lehet, hogy a sértettség beszél önből?

Téved, ezt a témát én már amerikai egyetemen tanítom, külön tárgyam volt a megújulók – kontra nukleáris energia. Inkább az ország érdeke lenne, hogy valaki a kormányon belül is foglalkozzon ezekkel a témákkal. Óriási kár éri az országot azzal, hogy a megújuló energiák terjedését akadályozza a kormány.

Jelen pillanatban a kétezer megawatt áram, amit Paks nyújt, azt hétezer szélkerékkel elő lehetne állítani. Ez nemcsak olcsó áramot, de munkahelyek ezreit is jelenthetné. Nem beszélve arról, hogy a szélerőműben nincs nukleáris baleset, továbbá nincs radioaktív hulladék, amit csak nagy összegkért lehet tárolni, tovább nincs az atomerőműnél jelentkező bezárási költség sem. Ráadásul a szél felhasználása nyolc-tíz év alatt térül meg, szemben a paksi atomerőmű bővítéssel, ami évtizedek alatt sem hozza vissza az árát.

Viszont az atomerőmű stabilan dolgozik, és a kormányzati kommunikáció szerint olcsóbb is. Ez is szempont, nem?

A nyugat-európai piacon ma 1 megawattóra áramot 35-40 euróért lehet venni, ugyanezt a mennyiséget a kormány szerint Paks 85- 92 euróért állítja majd elő, de külső elemzők szerint az 1 megawattóra 110 euróba is kerülhet. Tehát ha Magyarország nem bővítené az atomerőművét, hanem az áramot megvenné a nyugat-európai piacról, akkor is sokkal jobban járna.

Miért olcsóbb nyugaton az áram?

Mert zömében megújuló energiaforrást, tehát a napot és a szelet használják fel, amit nálunk akadályoz a kormány. A természeti erőforrásokat olyan hihetetlen tempóban fejlődő technológiával dolgozzák fel, hogy a szakemberek is csak ámulnak, miközben az árak folyamatosan esnek.

Ugyanakkor Mészáros Lőrinc, vagy más kormánybarát oligarcha nem tudna megfelelő tempóban gazdagodni, ha nem bővítenék Paksot. Az egykori titkosszolgálati miniszter Szilvásy György a közelmúltban azt nyilatkozta a 24.hu nevű hírportálnak, hogy Orbán Paks 2-ért tömött bőröndöket kaphatott az oroszoktól. Akkor itt nem is az áramról van szó?

Határozottan állítom, hogy Paks II. nem energetikai beruházás. Nem igaz az, hogy ez a biztonságos energiaellátásról, az olcsó áramról, vagy a függetlenségről szólna. Pont ellenkezőleg. Ez az építkezés olyan világpolitikai játszmának a része, amelyben a magyar miniszterelnök megpróbál lavírozni az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Orosz birodalom között, mégpedig úgy, hogy közben a jövőjét éli fel Magyarország. Ugyanis a játszma összes kártéteménye azonnal jelentkezik, eközben száz évre, tehát nemzedékekre eladósítják az országot.

Gondoljon bele: a britek tudomásom szerint rövid időn belül leállítják a Hinkley Point néven ismertté vált nukleáris erőmű építését, mert a mai körülmények között az csak drágán tud áramot termelni. A finnek pedig az építési költségek elszabadulása miatt állították le a Roszatom által eddig kivitelezett atomerőművet; egyébként az orosz cég bővíti majd a paksi erőművet. Ezek a kilátások.

Országrontó nemzetvesztés

Majd a történelem, az utókor ítélete fogja eldönteni azt, hogy kiket terhel mindezért a felelősség. De az már ma is látható, tapasztalható és tudható, hogy Orbán Viktor és politikája, az őket támogatókkal együtt, vastagon benne vannak abban a körben, akiknek mindezt köszönhetjük.

Lapozgatom az elmúlt évek Orbán-beszédeit, boncolgatva egy-egy mondatát, és eltűnődöm, vajon kijelentései mennyire járultak hozzá az ország több részre szakadásához, amelyhez hasonló társadalmilag a török idők óta nem volt Magyarországon. Populista, felfuvalkodott, pökhendi jobboldal az egyik oldalon, erőtlen, talaját vesztett bal a másikon, önazonosságukat kereső civil szerveződések veszik őket körül.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a régi többség azért is foszlott szét, mert képviselői arrogánsak és kioktatóak… Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arrogáns, nincs egyeztetés, semmilyen szakmai kör véleményét nem hallgatják meg, mindenhez jobban értenek, mindent jobban tudnak…”, hangzott el 2007. január 27-én a budapesti Marcibányi Téri Művelődési Központban, a Jövőnk vitasorozat első záró konferenciáján. Mintha tudta volna előre, hogy ők milyenek lesznek majd világraszóló győzelmük után.

„Mi arról szeretnénk Önökkel tanácskozni, mit is jelent ez a szolgálat, mármint az egyház szolgálata Magyarországnak, mit jelent a Kárpát-medencében élő minden magyar embernek. A kiindulópontunk talán mindannyiunk számára világos, de azért hadd szögezzem le: mi értjük, hogy az egyház nem kér, hanem ad, és a mi dolgunk, a törvényhozók és kormányzók dolga az, hogy megteremtsük ehhez a szükséges feltételeket. Hogy ne gördítsünk akadályokat e szolgálat elé, úgy gondoltuk, hogy erről az akadálymentesítésről érdemes tanácskozni”, szól az írás 2008. április 2-án, „Az ország lelke és az egyház” című konferencián. Aztán mi lett a vége? Ők mondták meg, ki egyház s ki nem!

„…nagy közös cél volt az Európai Unió létrehozása, s a kommunista diktatúrák bukása után ilyen nagy cél lett Európa újraegyesítése, majd az Unió bővítése. Az újraegyesítés megtörtént, és a bővítés is lassan a befejezéséhez közeledik, és ezért büszkén – mi, akik az európai gondolat hívei vagyunk, és az Európai Néppárt fönntartó erőit képviseljük – elmondhatjuk, hogy az európai nemzetek között sohasem volt olyan kiterjedt és szerves az együttműködés, mint éppen ma. És bátran mondhatjuk azt, hogy a történelem során még sohasem jártunk ennyire közel ahhoz, amit közös Európának nevezünk…”,- mondta a kormányfő 2010. március 4-én az Európai Néppárt európai parlamenti (EP) frakciója vezetésének „Munkahelyteremtés és növekedés” című ülésén, Budapesten. Persze akkor még, a választásokat megelőző egy hónapban, nem lett volna illendő „gyarmatoskodni”, sem csiki-csukit játszani Brüsszellel, vidéki kócerájozásról nem is beszélve.

Végezetül tájékozódási pontként: „mi úgy fogjuk föl a mi munkánkat, mármint a magyar kormányzat munkáját, hogy nekünk ezt a posztkommunista korszakot kell lezárnunk. Ezért ilyen sűrű, izgalmas az, ami mögöttünk van. Mert mi nem egyszerűen elkezdtünk egy korábbi kormány helyett kormányozni, hanem egy más történelmi küldetéssel kezdtünk el kormányozni. Alkotmányt kellett írni, kétharmados törvényeket kellett átalakítani, az igazságügyet kellett átalakítani, láthatják Önök azt a munkát, ami Magyarországon zajlik.…”, hangzott el 2011. november 17-én, a Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülésén.

Hát itt van a kutya elásva. Baloldalt kiiktatni, kisgazdák és MIÉP, meg MDF bedarálva, Jobbik szétzüllesztve, aztán jöhetett 2014-2018. Egypártrendszer, központosított állam, kinevezett csókos vezetők, a köz- és igazságszolgáltatásban, hosszú távra biztosított hatalom. Nemzeti egységről papolni úgy, hogy közben megosztják a nemzetet, csak azért, hogy uralkodásukat meghosszabbítsák, ez ám a nem semmi politikai manőver! Így győzte le aztán a hatalom szeretete végleg a szeretet hatalmát! Korrupció a nemzeti burzsoázia megalapozásában, illiberális államépítés keresztényi alapokon!

Másképpen szólva országrontás lett az egészből, nem pedig közös Európa! Kellett hozzá nyolc esztendő. Ne hagyjuk! Álljunk ellent szavazatainkkal 2019-ben, ha már eddig nem sikerült! Mert különben jön a valódi nemzetvesztés végleges megosztással egyesítés és szuverenitás helyett!

Isten óvja Angliát!

Ugyanis a kormányzata nem fogja. De Isten óvjon minket is, hasonló okokból: tegnapi írásunkban kitértem arra, hogy Orbán Viktor mintha nem lenne teljesen tisztában a Brexit fogalmával, mibenlétével és következményeivel, ám bátor ember, és nyilatkozik róla, kár, hogy szamárságokat – nos, a nemzetközi helyzet tegnap óta jelentősen fokozódott.

Éspedig két elem változott meg. Egyrészt pár perccel ezelőtt vált hivatalossá: aláírták a megállapodást a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről, valamint a politikai nyilatkozatot a jövőbeli kapcsolatokról a Brexit után is bennmaradó európai uniós tagországok vezetői Brüsszelben. A jóváhagyás várható volt, mivel előző nap Gibraltár kérdésének megoldásával elhárult az utolsó probléma is.

A két dokumentumot Theresa May brit kormányfőnek is alá kell írnia, aki a tervek szerint hamarosan csatlakozik a huszonhetekhez.

A litván elnök Dalia Grybauskaitė azt mondta a döntés előtt: „Támogatni fogjuk ma a megegyezést, de ez egyik oldalnak sem jelent semmi jót.”

„Az Egyesült Királyság kiválása az EU-ból egy tragikus pillanat. Nincs rajta semmi ünnepelnivaló. De elértük a lehető legjobb egyezséget” – osztotta meg a véleményét reggel az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker.

Ha most azt hisszük, eldőlt Britannia sorsa, nagyot tévedünk.

Theresa May kormányfőként aláírhatja a ma megszületett dokumentumot, azonban azt még a brit parlamentnek is meg kell szavazni, különben érvénytelen lesz a megállapodás.

De hát mi van ebben az okmányban végső soron, milyen lesz vagy inkább lehet a Brexit?

Alapvetően a legszigorúbb, majdhogynem a „megállapodás nélküli” (no-deal) Brexit-változatról van szó. Tehát Nagy-Britannia kikerül úgy az európai vámunióból, mint a szabad munkaerő-áramlás rendszeréből, nem kér és nem kap európai uniós támogatásokat, nem fizet be semmit az Uniónak, és egyáltalában véve, jogi szempontból olyan külföldi országgá válik a kontinens felől nézve, mint Marokkó vagy Tunézia.

Részletesebben: a 2019. március 29-i kilépéstől 2020. december végéig egy átmeneti időszak következik, amelynek az ideje alatt a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok, és az EU-ban élő britek megtarthatják a korábban élvezett jogaikat. Nagy-Britannia és az EU vállalja, hogy a britek tagsága alatt vállalt be- és kifizetési kötelezettségeiket mindketten teljesítik, akkor is, ha kilépés dátuma után esedékesek. A szétválás lebonyolításának része például a meglévő szerzői jogok védelme, a folyamatban levő rendőrségi és más igazságszolgáltatási ügyek befejezése, és hogy az átmeneti időszak előtt kereskedelmi forgalomba bocsátott áruk eljuthatnak a célállomásukra.

Vannak szankciók is a megállapodásban, arra az esetre, ha valamelyik fél esetleg nem tartaná be a rárótt kötelezettségeket, de egyébként 2019. március 29. és 2020. december 31. között majdnem minden úgy történik majd, mintha Nagy-Britannia még tag lenne az EU-ban, az egyetlen kivétel az, hogy nem vehet részt az EU-s intézmények munkájában, tehát például nem lesz EP-képviselője, EU-biztosa, és a brit kormány nem vehet részt az EU-s miniszterek Tanácsának ülésein és az üléseket előkészítő találkozóin. Az átmeneti időszak egyszer meghosszabbítható, ha az Egyesült Királyság és az EU közösen eldönti, hogy meg szeretné hosszabbítani.

Mint láthatjuk, ez nem teljes megállapodás,

mert például az ír-északír vámhatár kérdését, ami alapvető gondot jelentett a megegyezés szempontjából, úgy oldották meg, hogy létrehoznak egy közös vámterületet az EU és az Egyesült Királyság között, ami lehetővé teszi, hogy Írországból ellenőrzés nélkül lehessen árukat szállítani Észak-Írországba, ugyanakkor Észak-Írország korlátozások nélkül kereskedhet Nagy-Britanniával is. Ezzel elhárult annak a veszélye, hogy Ulster harcedzett fiai (és lányai) sorompót látván maguk és anyaországuk között, azt minimális gondolkodási idő után egyszerűen a levegőbe röpítsék, és megszakítsák a kapcsolataikat Londonnal, a hosszú évek alatt megszokott módon.

Skócia kérdése azonban továbbra is rendezetlen maradt: márpedig Nicola Sturgeon skót miniszterelnök álláspontja kérlelhetetlen és szigorú. Eszerint amennyiben lehetséges, kormánya szinte bizonyosan támogatni fog egy második brit népszavazást az európai uniós tagságról. Sőt garanciát követelnek arra, hogy ha a referendumon Skócia az EU-tagság fenntartása mellett voksolna, miközben az Egyesült Királyság többi része a kilépést erősítené meg, akkor Skóciát ne kötelezzék a többiek óhajának elfogadására. Ráadásul akkor egyeznének bele egy második népszavazás ötletébe, ha cserébe Skócia ismét szavazhatna a függetlenségről.

Tehát sok kérdés még nyitott, tulajdonképpen egyelőre csak az Unió részéről született megegyezés. De lássuk azt, ami minket érdekel:

mi lesz az Egyesült Királyságban élő magyar munkavállalókkal?

A kiszivárgott részletek alapján az új bevándorlási rendszerben – amely a kormány szándékai szerint a brit EU-tagság megszűnése után tervezett huszonegy hónapos átmeneti időszak lejártával lépne életbe – megszűnnének a számszerű korlátozások a magasan képzett külföldi munkavállalók esetében, így például az EU-országokból érkező orvosok és más, magas szakképesítésű munkavállalók is állandó nagy-britanniai letelepedési engedélyt kaphatnának, hozzátartozóikkal együtt.

Ezzel szemben ilyen magyar munkavállaló kevés van, még a magyar diplomások is inkább alacsonyabb presztízsű, kevesebb képzettséget igénylő munkákat végeznek Nagy-Britanniában. Ők a jövőben csak tizenegy hónapra szóló tartózkodási és munkavállalási engedélyhez juthatnának, és családtagjaikat sem vihetnék magukkal. Természetesen szó sem lehet arról, hogy szociális juttatásokban részesüljenek.

Hát, erre mondta azt pénteken Orbán Viktor, hogy a tervezet magyar szempontból kielégítő, megvédi az Egyesült Királyságban élő és dolgozó magyarok érdekeit. Szerinte a magyar munkavállalók jogai nem fognak sérülni.

Ha ez nem jogsérelem, akkor nem tudom mi az – a Napnál is világosabb, hogy a magyar kormányfő nem olvasott el semmiféle dokumentumot, csak beszélt bele az éterbe, és biztos abban, hogy más sem olvasta az idevágó iratokat.

Téved, mint már annyiszor. Nagyot téved.

De térjünk vissza a munkavállalóinkhoz:

mi lesz a brit gazdasággal?

Azzal, kérem, baj lesz: a külföldi EU-munkaerő alkalmazása a Brexit után is alapvető fontosságú lesz a brit gazdaság és a közszolgáltatások számára, a munkavállalók szakképesítésétől függetlenül. Adataink szerint a brit vendéglátóipar felszolgálóinak hetvenöt százaléka, szakácsainak huszonöt százaléka, takarító és fenntartó személyzetének harminchét százaléka érkezett az Unióból – más megoldást nem látok, valószínűleg be kell zárni London szállodáinak egy részét, nem sokat, csak úgy a háromnegyedét.

És a vendéglátóipar csak egy példa – az energiaszektor, más okokból ugyan, de szintén össze fog omlani (a brit atomerőművek egy része elavult, alkatrész-utánpótlása uniós támogatáshoz kötött lett volna), így nem lehetetlen, hogy visszatér a híres londoni szmog, hiszen rá lesznek kényszerülve, hogy a jövőben szénnel fűtsenek, gázlámpával világítsanak.

Theresa May, Boris Johnson, Nigel Farage és társaik visszalökték Angliát a viktoriánus korba.

Egy jelentős különbséggel.

Nincs a világnak az a Brexitje, amitől visszakapnák Indiát.

Vagy a többi gyarmatot.

Isten óvja Angliát, isten óvjon minket is!

Lép-e az Európai Unió Gruevszki menekültstátuszának megadása miatt?

0

 

 

This poll is no longer accepting votes

Lép-e az Európai Unió Gruevszki menekültstátusza miatt?
×

A Néppárt a homokba dugja a fejét

0

Az EPP nem maradhat közömbös azzal szemben, ahogyan Magyarországon égbekiáltóan visszaélnek a hatalommal, márpedig Weber ezt demonstrálta azzal, hogy milyen szívélyesen fogadta a Fidesz támogatását mostani jelölésekor. Ha az EPP releváns akar maradni, akkor friss, hiteles, eszméktől hajtott vezetőt kellene jelölnie, aki az egész EU-ban tud szólni a szavazókhoz, nem pedig Webert, aki a legkisebb közös nevezőt kínálja.

Európa konzervatívjainak nem apparatcsikra, hanem vezető egyéniségre van szüksége, és szakítaniuk kell a business as usual gyakorlatával, ha túl akarják élni a jövő évi európai választást. Manfred Weber megválasztása felér az elavult status quo fenntartásával – írja a Politico. Nem kétséges, hogy Weber, akit a pártcsalád az EU Bizottságának élére szán, a jelen környezetben jól navigál. Ám az európai politikának ez a víziója elavult. Európa ma sokkal szakadozottabb, polarizáltabb politikai táj, mint négy éve volt.

A mai kihívások közös vonása, hogy nem technikai, hanem politikai jellegűek

Olyan megoldásokat követelnek, amelyek átnyúlnak a nemzeti határok felett, és bírják a szavazók legitimációját. Ha tetszik, ha nem, egy közös erő már kialakulóban van – a szélsőjobboldalon. Steve Bannon víziója talán nem reális, de az Európa-szkeptikusok alighanem jelentősen növelik szavazati arányukat a választáson. A Néppárt azzal, hogy nem néz szembe a realitásokkal, és Manfred Webert választja meg arra, hogy vezesse a pártcsaládot az európai választáson, jelentős alkalmat mulaszt el arra, hogy meghallja az európai szavazók hangját.

Az elmúlt évtized nem volt kegyes a szociáldemokratákhoz, de most az EPP következik. Ennek semmi köze Weber személyéhez. Tekintélyes teljesítményt nyújtott az Európai Parlamentben, nem megosztó személyiség, és bizonyította, hogy szót tud érteni a pártcsalád minden tagjával egészen Orbán Viktorig. Az sem kétséges, hogy egy német elnök a Bizottság élén növelné az intézmény súlyát. Weber megválasztása csúcsjelöltnek azonban felér a kifáradt status quo jóváhagyásával, most, amikor a nyugati világ liberális demokráciái és nemzetközi intézményei példátlan legitimációs válsággal néznek szembe.

Az egész EU-ban morzsolódnak a centrista pártok régi koalíciói,

és az európai választók ebből már nem kérnek. Ahol sikerült a centrista erőknek visszaszorítani az ellenfeleket, ott ez mindenhol a centrista politika merész újbóli feltalálásának, és mindenekelőtt a múlt kudarcaihoz nem köthető friss, új arcoknak volt köszönhető, mint Ausztriában vagy Franciaországban. Ugyanez a logika érvényes a májusi európai választásokra is. Tekintettel arra, hogy milyen kis számban vesznek részt a szavazók a nemzeti választásokon, az európai választás eredményét a választói csoportok motivációs és energiaszintje közötti különbség dönti majd el. Alighanem az elégedetlenek és a dühösek mennek majd el voksolni, és a kihívás az lesz, hogy mobilizálni tudják-e a csendes többséget, amely nem akarja, hogy az európai projekt lángra lobbanjon.

Az EPP megmutatta, miben válik el a jobboldali populistáktól és a liberálisoktól. A szubszidiaritás és a keresztény európai örökség hangsúlyozásával nincs baj, de az EPP nem maradhat közömbös azzal szemben, ahogyan Magyarországon égbekiáltóan visszaélnek a hatalommal, márpedig Weber ezt demonstrálta azzal, hogy milyen szívélyesen fogadta a Fidesz támogatását mostani jelölésekor. Ha az EPP releváns akar maradni, akkor friss, hiteles, eszméktől hajtott vezetőt kellene jelölnie, aki az egész EU-ban tud szólni a szavazókhoz, nem pedig Webert, aki a legkisebb közös nevezőt kínálja.

Mások a politikai centrumban már demonstrálták ezt,

például Macron és Rutte, akik megkerülték az egyre fárasztóbb Guy Verhofstadtot. Ha van jövője az EPP-nek, az egészen bizonyosan inkább úgy néz ki, mint Alexander Stubbe. De bizonyosan könnyű lenne legalább egy tucat olyan jelentős embert találni az EPP-ben, akinek Webernél jobb hangzású a neve a brüsszeli buborékon túl is. A tekintélyelvű populizmus felemelkedésének, a Brexitnek és Trumpnak a fő tanulsága az, hogy a Nyugat új politikai realitással áll szemben, és a centrista politikusoknak alkalmazkodnia kell ehhez.

Minél inkább homokba dugja a fejét az EPP, és minél inkább folytatja a business as usual gyakorlatát, annál fájdalmasabb, és annál megérdemeltebb lesz a csapás, amelyet májusban elszenved majd.

Hitler bajusz és karlendítés a Vörös téren

Időnként szélsőjobboldali, fasiszta csoportok tüntetnek Moszkvában, és horogkereszttel valamint Heil Hitler köszönéssel masíroznak. Az hír azért is megdöbbentő, mert a második világháborúban az orosz főváros szenvedett leginkább a náci hadsereg rémtetteitől.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Krausz Tamás történész viszont azt mondja, hogy Oroszországban nem a nácik, hanem az új szélsőjobboldal a demokrácia legnagyobb ellenfele. Az egyetemi tanár szerint a populizmus számolta fel a demokráciát Magyarországon és Lengyelországban is. Ugyanakkor Krausz felhívja a figyelmet arra, hogy a civilizált világ által támogatott Ukrajna hadseregében az újfasiszták meghonosították a náci köszönést.

 

A világ elképedve hallja, hogy Moszkvában fasiszta csoportok, horogkereszttel és karlendítő Heil Hitler köszönéssel masíroznak. A náci vezér tényleg belopta magát az orosz lelkekbe?

Ezek hatásvadász hírek, amelyek legfeljebb néhány lökött különcről szólnak. A nácizmusnak valójában nincs tömegbázisa Oroszországban. Egy olyan országban, amely a legitimitását a Hitler elleni, 27 millió áldozatot követelő Nagy Honvédő Háborúból meríti, ott a nácizmusnak nem is lehet táptalaja. A hírekben szereplő figurák legfeljebb lázadásból, figyelemfelkeltésből öltik magukra az oroszok számára rendkívüli módon ellenszenves jelmezt, néhányan náci kollaboránsok leszármazottai. Ráadásul ezeket a figurákat bármely pillanatban elviheti a rendőrség, mert megnyilvánulásaikat a törvény is tiltja. Ha az orosz szélsőjobb csak ezekből a nácikból állna, akkor a szélsőjobboldal nem lenne veszélyes Oroszországban.

Mindez annyira közismert, hogy tényleg teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen országban mégis megjelenhet a Hitler kultusz. Mi a magyarázata?

Ez a jelenség Európa keleti felén szinte mindenütt feltűnik a rendszerváltás óta, de a térségünkben ma már nem a nácizmusnak van hagyománya. Az orosz nácik olyan mértékben perifériális jelenségnek számítanak, hogy ha csak ez a veszély létezne, akkor ennél a pontnál lényegében abba is hagyhatnánk az interjút.

Az előbb mégis azt mondta, hogy van szélsőjobboldali veszély az oroszoknál is.

Persze, mert az etno-nacionalista szélsőjobboldali felbuzdulás, amely kiindulópontként az orosz nemzet felsőbbrendűségét fogalmazza meg más nemzetiségekkel szemben, szociális mozgalom helyett kirekesztő, imperiális célokat tűznek napirendre visszafordulva a távoli múlthoz.  Egy ilyen típusú jobboldalnak kétség kívül van társadalmi felhajtóereje.

A hitlerista jelenségeknek sokkal erőteljesebb hatása van azokban az országokban, amelyek a két világháború között, illetve a világháború idején szövetségben álltak a náci Németországgal. Ide sorolható Magyarország is, ahol az elmúlt évtizedekben találkoztunk szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal, hivatalos rangra emelt Horthy-kultusszal.  De a többi Kelet-európai országban is érzékelhetőek ezek a náci hatások, ilyen szélsőségek még Lengyelországban is felbukkannak, a Baltikumban rég óta, Lettországban például a Waffen SS minden évben összejön, és legális gyűlést tarthat. Ez Oroszországban elő nem fordulhatna, viszont ez a jellemző a „Majdan” Ukrajnájában is, Bandera és az Ukrán Felkelő Hadsereg, amely részt vett lengyelek, szovjetek és speciálisan a zsidók kiirtásában, a nemzeti függetlenség kultikus elemévé váltak.

Ukrajnában több szélsőséges nacionalista szervezet is akad, köztük fegyveresek, melynek tagjai nem egyszer halálos áldozatokkal járó brutális akciót indítottak ukrán állampolgárok, romák ellen.  

Valóban sokféle szélsőjobboldali alakulat létezik, de elsősorban azt érdemes vizsgálni, hogy az ukrán nemzetállam, amely az egykori szovjet és a mai orosz hatalommal szemben fogalmazza meg magát, ebben talál magának gyökeret, mint pro-fasiszta, vagy pro-náci hagyomány. Ilyen két meghatározó súlyú formáció, az Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg, mindkét alakulat a fennálló hatalom része.  

 

Ezek harci különítmények, amelyek véres akciókat, leszámolásokat hajtanak végre. Mi a gyökere ezeknek a szervezeteknek?

Az fontos, hogy mindkét említett szervezet része a hatalomnak. Miközben az ukránok náci német támogatással a Vörös Hadsereg ellen harcoltak a második világháborúban. Az ukrán Andrijovics Bandera, és Roman Suhevics a Waffen SS és a Gestapó oldalán a Szovjetunió ellen harcolt. Ez a két embert 2014 után, a kijevi Majdani fordulat után létrejövő új hatalom nemzeti hősökké kiáltotta ki. Miközben lerombolták a Vörös Hadsereg számos emlékhelyét, s az addig becsben tartott szovjet szobrokat is ledöntötték.

Ezt a szélsőjobboldali szervezetet biztos nem Moszkvából finanszírozzák, de ma tartja magát az a vélemény, mely szerint az európai szélsőségeket viszont az oroszok pénzelik. Ön szerint is így van?

Feltehetően dotálnak olyan csoportosulásokat, amelyek fellépnek a ruszofób, oroszellenes erőkkel szemben. Akkor is támogatják ezeket, ha azok a politikai szélsőjobbot, vagy ha a szélsőbaloldalt képviselik.

Ezzel nem gyengítik az Európai Uniós országokat, illetve az Egyesült Államokat?

De igen, mert elsősorban az oroszok elszigetelődését, izolációját igyekeznek megakadályozni, gondolok itt mindenekelőtt az amerikai-európai szankciós politikára is. Ennél sokkal nagyobb veszélynek látom, hogy a nyugati polgári demokráciák, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió az oroszokkal szemben pénzzel, fegyverrel, politikai eszközökkel támogat egy pro-náci rezsimet Ukrajnában azzal a céllal, hogy kiterjeszthessék a NATO ellenőrzését Oroszország határaiig.  Mindeközben az ukrán rezsim demokratikus zászló adja el szélsőségesen antidemokratikus portékáját. Ukrajnában a hatalom betiltja az európai nyelvek – így a magyar, a román, a lengyel, a bolgár, de persze mindenekelőtt az orosz – oktatását is az iskolákban. Tehát egynemzetiségű állam kialakítására törekednek az ukránok, ami botrány az Európai Unió által hirdetett értékek szempontjából, hiszen Ukrajna egy soknemzetiségű ország. Mégis az ukrán „etnikum” adja az oligarchikus állam legitimitását az etno-nacionalizmus szellemében.

Ez pontosan mit jelent?

Azt, hogy az ukrán nemzetet a többiek fölé helyezi. A többi nemzetiség pedig vagy megszokik, vagy megszökik…

Ez lehet az alapja annak is, hogy ukrán nacionalisták tüntettek Magyarország beregszászi konzulátusa előtt, követleve a képviselet kiutasítását, mert szerintük az az „ukrán ellenes politikai eszközévé vált”. Éleződik a helyzet?

Feltétlen, bár azt nem állítom, hogy a magyar kormány intézkedéseinek nincsenek nacionalista megfontolásai, de a magyar ott egy 150 ezres kisebbség, amely több generáció, tehát évszázadok óta él „Ukrajnában”. Emiatt aztán feltétlen joga, hogy az általános iskolában magyar nyelven tanulhasson. A nyelvi, kulturális korlátozás elfogadhatatlan, hisz ezzel minden érintett nemzet jogait sértik. A közelmúltban járt Magyarországon egy ukrán emberi jogi mozgalom, amelynek tagjai elmondták, hogy Ukrajnában hogyan korlátozzák az emberi jogokat. Úgy fogalmaztak, hogy ez a berendezkedés egy pro-náci rezsim, amely speciálisan az ukrán fasiszta hagyományokra épít. Parasenko elnök meghonosította a náci köszönést az ukrán hadseregben, továbbá: nemzeti hősökké avatták az ukrán fasiszta hagyomány két említett figuráját.

Az persze szintén igaz, hogy felvételek igyekeztek igazolni, hogy a magyar konzulátus megsértette az ukrán törvényeket. A helyben élő magyarokat próbálták eligazítani, hogy mikor érdemes elővenni a magyar, mikor az ukrán útlevelet. Miközben a kettős állampolgárságot az ukránok tiltják. 

Ha Ukrajna tényleg be akar lépni az Európai Unióba, el kell fogadja a kettős állampolgárság tényét, hiszen  a kettős állampolgárság legitim az Európai Unióban, de néhány helyen valóban tiltják. Ezt viszont illik figyelembe vennie az ukrán politikát bírálóknak. Persze, ne felejtsük el, hogy az ukrán parlamentben, a Radában sok kettős állampolgár ül.

Az igaz, hogy Ukrajnában a politikai szereplők időlegesen tudomásul veszik, hogy nincs demokrácia?

Ez nem kérdés, hisz Ukrajnában nincs demokrácia, betiltották a kommunista pártot, Kelet-Ukrajnában úgyszólván népirtás zajlott le, tízezer civilt gyilkoltak meg, ami csak diktatórikus rendszerben fordulhat elő. Van ugyan parlament, ellenzék és választás, tehát formai értelemben a demokrácia csaknem minden kelléke megvan, de egyik sem úgy működik, ahogy kellene.

A kommunista pártot nem az orosz-barátság miatt tiltották be?

De, részben ezért, mert az ukrán fasizmus attól félt, hogy a kommunisták nyitva hagyják a kapukat a szovjet és az orosz kulturális hagyományok és befolyás előtt. De a lényeg, hogy azzal az illúzióval feltétlen le kell számolni, hogy ebben a térségben nyugati típusú demokráciát lehet építeni. Ez ugyanis nem elhatározás kérdése, hiszen ahol felülről kinevezett oligarchikus tőkéscsoportok gyakorolják a hatalmat, s nincs demokratikus burzsoázia, ott csak oligarchikus rendszert lehet létrehozni. Polgári demokráciát csak demokratikus polgársággal lehet létrehozni, de ilyen nincs Ukrajnában, de nincs a balti államokban vagy Lengyelországban, sőt, Magyarországon sem. Az Orbán-rendszer is erre a két világháború közötti politikai, kulturális hagyományra épít, ezért nem tud másként cselekedni.

Nálunk azért már volt polgári demokrácia, csak mára sikerült felszámolni. Talán a hagyományai nem elég erősek, de vannak olyan vélemények, hogy az orosz politika is megpróbál befolyást szerezni, s destabilizálni a térségben. Mit szól ehhez?

Ez szamárság! Természetesen minden gazdasági együttműködésnek vannak politikai konzekvenciái; aki fizet, az petyegtet. Természetesen a gazdasági együttműködésnek van politikai jelentősége és hatása. Ez a befolyásszerzés minden nagyhatalom geostratégiájának része. De ha azt mondaná bárki, hogy ez ott végződik, hogy Magyarország kilép az Unióból, amit az oroszok megfinanszíroznak, akkor az vicces tévedés. Nincs erre elég pénze az oroszoknak, s azt sem hiszem, hogy destabilizálni tudják egész Európát. A Szovjetunió a világ termelésének 12 százalékát adta, Oroszország már csak a 2 százalékát! Így aztán teljesen felesleges monomániásan az orosz befolyásról beszélni, az oroszokkal ijesztgetni, beszéljenek inkább ennél fontosabb dolgokról: pl. a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségekről.

Ami pedig a náci szélsőségeket illeti: ez ma már pusztán rendőri ügy. A legtöbb helyen törvény tiltja a jelenlétüket. Az új szélsőjobboldal populista, tekintélyelvű, egyszerre antiszemita, iszlamofób idegengyűlölő, amely autoriter rendszerek szolgálatában áll. Ez van Magyarországon, Lengyelországban. Ez az új szélsőjobboldal, amely felszámolta a polgári demokráciát. Tehát ez az új szélsőjobboldal, nem pedig a nácik, a demokrácia legerősebb ellenfelei.  A nácikat csak pillanatnyi politikai célokra használják mindenütt. Ijesztgetnek velük, elterelik a figyelmet saját politikai tévútjaikról.

 

Ha majd Európa leveszi a kezét Orbán Viktorról…

„Ha a Sargentini jelentést megszavazza az Európai Parlament, az azt jelenti, hogy az Európai Unió levette a kézét Orbán Viktorról, mostantól megszűnik felette a védőernyő „ – értékeli a vitát Molnár Csaba, a DK európai képviselője, aki szerint ha megindul a 7-es cikkely szerinti eljárás Magyarország ellen, annak az egész ország issza meg a levét.

 

Képviselő úr, ön a helyszínen, a parlamenti padsorokból hogyan látta ezt a vitát, illetve Orbán Viktor szereplését, merre billent a mérleg nyelve?

Én a helyszínen azt érzékeltem, hogy a magyar miniszterelnök iszonyúan leszerepelt ebben az európai parlamenti vitában. Nyilvánvaló hazugságaival, csúsztatásaival szégyent hozott egész Magyarországra. Ennek a vége az lesz, hogy az Európai Néppárt kidobja soraiból Orbánt, hogy a képviselők nagy többséggel meg fogják szavazni a Sargentini jelentést, amely – tévedés ne essék – nem csak a migrációról, hanem a demokrácia leépítéséről, a választójogi törvény egyoldalú átalakításáról, a sajtószabadság leépítéséről, a tüntetések korlátozásáról, a civilek jogainak korlátozásáról szólt. Szóval mindarról, amitől Magyarország szenved.

Orbán azt csinálta, amit szokott, megpróbálta saját magát, és tetteit összemosni Magyarországgal, az sugallva, hogy itt az országot, a magyar embereket éri támadás, közben a jelentés nagyon világosan a magyar kormányról, nem pedig az ország polgárairól szól. Különösen felháborító volt a miniszterelnöknek az a visszatámadása, melyben a jogos kritikára reagált. Azt mondta, hogy ez a jelentés sértés ’56 szellemiségével, a magyar szabadságharccal szemben. Az a miniszterelnök meri ezt mondani, amelyik most távolíttatja el Nagy Imre szobrát a magyar parlament mellől.

A magyar nyilvánosság ismerői alaposan elhűltek, amikor a miniszterelnök a hazai sajtószabadság állapotáról beszélt. A teremben ülő nem magyar képviselők érzékeltek ebből valamit?

Természetesen, hisz a hazai sajtó állapotáról rendszeresen beszámol a világsajtó. Az én „kedvenc” miniszterelnöki hazugságom az volt, hogy Orbán soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattasson valakit, aki nem ért vele egyet. Mondja ezt az ember, aki bezáratta a Népszabadságot, vagy aki kopasz verőlegényekkel akadályozta meg a népszavazást Magyarországon.

Ilyen, és ehhez hasonló hazugságokkal, csúsztatásokkal volt tele a miniszterelnök beszéde. Emiatt a gyalázatos teljesítmény miatt még nagyobb többsége lesz az európai parlamentben a Sargentini jelentésnek, mint hittük, s elindítják a 7 cikkely szerinti eljárást, aminek az egész ország issza majd a levét. Egy vesztes ember, egy bukott bűnöző beszédét hallottuk, aki utolsó erejével kapaszkodik a legképtelenebb hazugságokba, csak azért, hogy az ellopott euró- milliárdokról ne kelljen nyíltan beszélni.

Önök megszavazzák azt a jelentést, aminek a vége az ország szavazati jogának felfüggesztése lehet?

Igen megszavazzuk, mert ez a szavazás Orbán ellen, a magyar emberek védelmében, Magyarország mellett szól. Nekünk meg az a dolgunk, hogy az országot megvédjük, ha kell, akkor Orbán Viktortól is.

Gondolja, hogy azok, akik itthonról nézték a strasbourgi vitát, ugyanazt látták, mint akik a parlamentből figyelték a szóváltást?

Azt már tudjuk, hogy Orbán Viktor mindig kettős beszédet folytat. Ezúttal is azt tette. Az első felszólalásában a saját törzsszavazóinak, a leginkább Fideszes szavazóknak beszélt, akik probléma nélkül elhiszik azt a hazugságot, hogy Orbán Viktor meg akarja védeni a magyar embereket Strasbourgban. A két perces rövid válaszában már a néppárti képviselőknek beszélt, már-már könyörgőre fogva, hogy a jelentésben foglaltaktól eltér a véleménye. Tehát a szokásos kettős beszédet hallattuk, az egyik hazafelé a híveknek szólt, tele hazugságokkal, kifejezetten a Fidesz szavazók szája íze szerint, a végén pedig az európai törpe beszéde szólt, amelyben könyörög az uniós képviselőknek, mert azt már nem közvetítik otthon.

Véleménye szerint a Sargentini jelentés elfogadásától változik-e Magyarországon valami, a 7 cikkelyben foglaltak belengetésének lehet-e bármiféle következménye?

Szerintem azért változhat, mert ha ennek a jelentésnek meglesz a kétharmados támogatottsága az európai parlamentben, akkor Orbán Viktor nyolc éves kormányzásának első hatalmas vereségét szenvedheti el. Az orbáni diktatúra nem vereségre van kitalálva, neki mindig nyernie kell. Ez az orbáni rendszer diktálni akarja azt is, hogy mi legyen az Operaház műsorán, ezen túl a rendszer diktálni akarja azt is, hogy Magyarországon ki lehet a kultúrában szószóló. A legkisebb részletekig mindent központilag akarnak meghatározni, és mindig győzni akarnak. Ezúttal azonban egy nagy ügyben fognak veszíteni, ami igazi mélyütés lesz a rendszernek. Ha ezt a jelentést megszavazzák, akkor az azt jelenti, hogy az Európai Unió levette a kézét Orbán Viktorról, mostantól megszűnik felette a védőernyő. Az a védelem, ami miatt például a veje korrupciós ügyeiben nem lehetett eljárni. Ha a jelentést megszavazzák, akkor Orbán oda kerül, ahová való, a többi tolvaj közé.

Egyre több a fegyver civilek kezében – de nem Magyarországon

Bő tíz év alatt 32 százalékkal több lőfegyver van a lakosság kezében világszerte, a több mint 850 millió közel fele Amerikában. Magyarországon elenyésző ez a szám.

A világ 230 országában egy friss felmérés szerint 857 millió különféle lőfegyver van a lakosság kezében. Ez 32 százalékkal több, mint 2006-ban volt.

Ennek a bődületes mennyiségnek 46 százaléka (393 millió) az Egyesült Államok otthonaiban található. Száz lakosra 120-nál több fegyver jut. A lista második helyén a folyamatos belháború és terrorizmus sújtotta Jemen van, csaknem 53 darabbal, ahogyan az a statista.com ábrája mutatja.

Forrás: statista.com

Az élmezőnybe csak két európai ország került: Montenegró és Szerbia. Nyilván nem véletlenül, ezt a térséget is polgárháború dúlta 20-25 éve.

Európában összehasonlíthatatlanul kevesebb a száz lakosra számított fegyver, amint ezt a top-25-öt tartalmazó táblázat mutatja. Magyarország bele se fért.

Forrás: Small Arms Survey

Egy 2013-as európai uniós közvélemény-kutatásból kiderül, az EU-ban átlagosan a lakosság 90 százalékának sose volt fegyvere, 5-5 százaléknak volt vagy van. Magyarországon még ennél is szűkebb a fegyverrel érintkezők köre: 93 százaléknak nem volt, 4 százaléknak volt, és alig 3 százaléknak van. Ennek kétharmada – azonos arányban – vadász, illetve akinek hivatásával (rendőr, katona, biztonsági őr) együtt jár fegyver birtoklása. Saját személyes védelemre 28 százalék tart fegyvert.

A mogyoróvaj és a whiskey is drágább lesz a védővámok miatt

Életbe léptek pénteken az amerikai termékekre kivetett uniós védővámok, válaszul az Egyesült Államok importvámjaira. Az intézkedés 2,8 milliárd eurót tesz ki, és még hátravan 3,6 milliárd. Az Egyesült Államok a második legnagyobb exportőrként meg fogja szenvedni a háborút.

Az Európai Unió péntektől 25 százalékos védővámot vetett ki mintegy 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékkel szemben, válaszul az acél- és alumíniumkivitelt sújtó új importvámokra.

„Nem akartunk ebbe a helyzetbe kerülni, de az Egyesült Államok egyoldalú és indokolatlan döntése nem hagyott számunkra más lehetőséget” – mondta erről Cecilia Malmström uniós kereskedelmi biztos, aki szerint az uniós válaszlépések arányosak és jogszerűek.

A megadóztatott amerikai termékek listáján

a mogyoróvaj, az áfonya és a narancslé is megtalálható egyéb mezőgazdasági termékek mellett, illetve számos vas- és acéláru, ruhák, ágyneműk, dohánytermékek, motorkerékpárok, jachtok és a bourbon whiskey is.

Az EU tavaly 6,4 milliárd euró értékben exportált acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba. Brüsszeli tájékoztatás szerint ezért a jövőben további 3,6 milliárd eurónyi amerikai termékre vetnek majd ki importvámot. Erre három év múlva, vagy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt indított vitarendezési eljárás lezárulta után kerülhet sor.

Washington nemrég jelentette be, hogy nem ad mentességet az EU-nak az acél és alumínium importjára kiszabott 25, illetve 10 százalékos védővám hatálya alól.

Az Európai Bizottság ezt követően a WTO-hoz fordult, valamint még korábban vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy kell-e lépéseket tenni az unió piacának védelmében az amerikai vámok miatt nagy mennyiségben megjelenő acél és alumínium miatt.

A Donald Trump által – választási kampányban tett ígéretet valóra váltva – a tavasszal kivetett pótvámok az EU mellett súlyosan érintik Kínát, de a szomszédos Kanada is megszenvedi az intézkedést.

Amint arról írtunk, Kína a maga 34 milliárdos (és tervezett további 16 milliárdos) válaszában ugyanazt a módszert alkalmazza, mint az EU: igyekszik olyan termékeket büntetni, amelyeket Trump kedvenc déli államaiban állítanak elő. Így a kínaiak csomagjában is benne van a szója, a bourbon whisky, a narancs és a szivar.

A helyenként szerénynek tűnő tételek mögött óriási jelentőségű tények húzódnak meg. A bourbon teszi ki a teljes amerkai whiskeyexport 47 százalékát.

Trump a napokban már egyenesen 200 milliárdos büntetéssel fenyegette meg Kínát. Ez azonban előrevetíti a globális szabadkereskedelem felbomlásának lehetőségét.

Forrás: howmuch.net

Az infografika azt mutatja meg, hogy mekkora a világ sok országának részesedése a kivitelben. Látható, hogy az egyik legnagyobb szereplő éppen Amerika, amelynek alighanem súlyos árat kell fizetnie az elindított kereskedelmi háborúban.

A howmuch.net által közölt listán a tíz legnagyobb exportőr a következő (milliárd dollárban, 2017-ben):

1. Kína: 2263

2. Egyesült Államok: 1547

3. Németország: 1448

4. Japán: 698

5. Hollandia: 652

6. Dél-Korea: 574

7. Hong-Kong: 550

8. Franciaország: 535

9. Olaszország: 506

10. Nagy-Britannia: 445

Egyesült Európa a válasz Donald Trumpnak

Németország külügyminisztere határozottan elutasította Donald Trump amerikai elnök America First politikáját, mert szerinte egyetlen Twitter üzenet segítségével lerombolhatja azt, aminek felépítése évtizedekbe került.

Heiko Maas külügyminiszter arra utalt, hogy Trump a Twitteren vonta vissza az aláírását a G7 csúcs zárónyilatkozatával kapcsolatban, és ezzel Maas szerint megbontotta a nyugati világ egységét. „Szélesebb lett az Atlanti-óceán”- hangsúlyozta a német külügyminiszter, aki újra elővette az Egyesült Európa gondolatát.

„Nem kevesebb, hanem több Európa a válasz Trump America First politikájára”

– hangsúlyozta a szociáldemokrata külügyminiszter, aki szerinte az America First-re az „Egyesült Európa”, azaz az összetartás a megfelelő válasz. Maas támogatását fejezte ki Emmanuel Macron francia elnök elképzeléseivel kapcsolatban az eurozóna és általában az egész Európai Unió megreformálására.

Angela Merkel német kancellár távolról sincs ennyire elragadtatva Macron reformterveitől. A németek és a franciák egyelőre nem tudtak megegyezni arról, hogy milyen is legyen ez a reform. „Azt mindenképp el kell kerülnünk, hogy kioktassuk az EU többi tagállamát arról, hogy mit tartunk helyesnek”- fogalmazta meg elképzelését Németország külügyminisztere, aki új keleti politikát is szeretne az EU számára.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK