Vasárnap délután közösen tüntet a három baloldali ellenzéki párt az európai Magyarországért.
Címke: európa
Egy év alatt százezerrel nőtt a zsidóság létszáma
100 ezerrel nőtt a világ zsidóságának lélekszáma egyetlen év alatt. Ez derül ki a Jewish Agency friss statisztikáiból, melyet a Rós Hásána, a zsidó újév alkalmából tettek közzé.
A világ zsidóságának összlétszáma 14,7 millió.
Izrael áll az első helyen 6,6 millióval,
míg az Egyesült Államok a második – itt 5,7 millió zsidó él. Európa, mely egykor a világ legnagyobb zsidó közösségeinek adott otthont messze le van maradva. Ennek oka a nácik népirtása, illetve a tömeges kivándorlás Izraelbe és Amerikába.
A világ harmadik legnépesebb zsidó közössége – Európában a legnagyobb – Franciaországban él. Számuk 453 ezer, Nagy-Britannia a második Európában 290 ezerrel. Azután Oroszország és Németország következik, 172 illetve 116 ezerrel.
Figyelemreméltó, hogy Oroszországból milyen nagy számban vándoroltak ki a zsidók a Szovjetunió bukása után.
Izraelben a Szovjetunióból kivándorolt zsidók száma meghaladja az egymilliót.
Legismertebb politikai képviselőjük a radikális nacionalista Avigdor Lieberman, aki jelenleg Izrael állam hadügyminisztere. Izrael leggazdagabb embere is a Szovjetunióban született: ő Roman Abramovics, a londoni Chelsea futballcsapatának tulajdonosa.
Latin-Amerikában az argentínai zsidó közösség a legnagyobb, számuk 180 ezer. Ausztráliában 113 ezer zsidó él. A muszlim országokból szinte minden zsidó elmenekült már. Létszámuk mindenütt százezer alatt marad – írja az izraeli Ynetnews. Közülük Irán zsidó közössége a legnépesebb, számuk 8900. A Rós Hásána alkalmából Irán külügyminisztere köszöntötte a zsidókat az országon belül és kívül. Izraelben kevesen adnak hitelt ennek a jókívánságnak, mert Irán Khomeini ajatollah forradalma óta a zsidó állam létének a jogosságát is kétségbe vonja.
Hét perc az élet
Mire elég hét perc? Mit lehet ennyi idő alatt elmondani? Attól függ, hogy mi a téma, és mi a mondanivaló.
Hét percet kapott Orbán Viktor, hogy az Európai Parlamentben kifejtse véleményét a Sargentini-jelentésben leírtakról. Ha az embernek vannak érvei, és ezeket el szeretné mondani, hét perc semmi idő. Ha nincsenek, maga az örökkévalóság.
Ha én lennék Orbán Viktor beszédírója, a következő szöveget javasolnám elmondani.
Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.
Romlott és korrupt országot építettem Magyarországon, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.
Pedig, én nem ezt akartam. Jó akartam lenni, adni, akinek lehet. Megsimogatni a fejeket, hátakat veregetni, vállakat lapogatni. Azt szerettem volna, hogy szeressenek. Jobb országot akartam a magyaroknak, szebb jövőt.
Egyre többen tudjátok, hogy milyen vagyok. Én is tudom, és ezért félek magamtól: fogalmam sincs, mire lehetek még képes. Már nélkülem, akár az akaratom ellenére is működik a rendszer, önjáróvá vált a nemzeti együttműködés. Leépítettem a jogrendet, az ellenzék gyenge és megosztott, szóra sem érdemes. Ez is nekem köszönhető.
Pedig én nem ezt akartam, ismertek engem. Harcolni szerettem világéletemben, igazi küzdők ellen izmozni. Most meg, amikor mindezt már visszacsinálnám, nem tudom. Már nem vagyok ura annak, amit létrehoztam, nem tudok parancsolni a magam kreálta teremtménynek.
Ne mondjátok, hogy megőrültem. Néha tényleg úgy tűnik, de ez csak a látszat. Jól vagyok. Fel tudom fogni, hogy mit tettem, tudom, hogy én vagyok a felelős, szorongok is ezért épp eleget.
A rendszer mára olyan lett, hogy törvényes úton nem vagyok leváltható. De ez már nem én vagyok emberek, nem az, akit láttok. Amikor a tükörbe nézek, megijedek. Tudom, a sajátjaim fognak innen eltakarítani, amikor majd elérkezettnek látják az időt. Nem lesz jó az senkinek, sem nekem, sem Magyarországnak. Mert akik majd utánam jönnek, még nálam is könyörtelenebbek lesznek.
Én nem vagyok könyörtelen barátaim, sem diktátor. Csak egy szerencsétlen, megtört labdarúgó vagyok, akinek nem sikerült valóra váltania álmait. Nem lehettem valódi focista, csak miniszterelnök.
Takarítsatok el engem, barátaim, szabaduljatok meg a gonosztól!
Sargentini nem fogja megbuktatni Orbánt
Orbán Viktort és kormányát nem az Európai Unió fogja eltávolítani a hatalomból. Ebből a szempontból nagyjából lényegtelen, hogy elfogadják-e Judith Sargentini jelentését, és elindítják-e Magyarország ellen a sokat emlegetett 7-es cikkelyhez vezető eljárást. És nem is Macron francia elnök, vagy Merkel német kancellár szabadítja meg Magyarországot Orbán Viktortól.
Ezt a harcot – hogy a Fidesz szóhasználatával éljünk – nekünk magyaroknak kell megvívnunk. Már amennyiben akarjuk egyáltalán. Nem lesz könnyű, mert mi alapvetően békés népség vagyunk. Béketűrők, fát lehet vágni a hátunkon. Nem szoktunk a harchoz, hiába is állítja ezt szeretett vezérünk – ő is leginkább a szájkarate műfajában vitézkedik. Igaz, abban gyakorlatilag verhetetlen.
1989-ben készen kaptuk a szabadságot, nem kellett küzdenünk érte, a Szovjetunió szétesésével ölünkbe pottyant a demokrácia. Nem dolgoztunk meg érte, ezért nem is igazán tudtuk megbecsülni. Azt hittük, hogy a szabadság csak úgy ér valamit, ha vele együtt a jólét is eljön. Hogy majd utolérjük, talán le is hagyjuk Ausztriát, Németországot. Hollandiát, Dániát.
Amikor ebben a várakozásunkban csalódtunk, megsértődtünk a szabadságra. Visszasírtuk Kádár igazságtalan, de kiszámítható és végső soron élhető rendszerét, kezdtünk csak a szépre emlékezni. Hogy minden évben egy kicsivel jobb lett – másként fogalmazva: kevésbé rossz.
Igazságtalanok voltunk a szabadsággal, a demokráciával és most, amikor már csak nyomokban maradt belőle, talán majd kezdjük újra megbecsülni. A harmadik kétharmad azt tesz, amit akar, egyedül a józan belátásukban bízhatunk. Hogy nem számolják fel a demokratikus jogrend maradékát, megmaradhatnak a civil szervezetek, a néhány független, vagy annak látszó újság, tévé, rádió. Hogy a narancson kívül, más gyümölcs is teremhet a magyar ugaron.
Nem kell helyettünk elküldeni Orbánt, de segíteni lehet nekünk. Erőteljesebb kiállással a korábbiaknál kevesebb kompromisszummal. Mert talán mégsem annyira reménytelen ez az ország, mint amilyennek látszik. „Élnek dolgozók is, költők is bűntelen”.
Mi magyarok jobb sorsot érdemelnénk annál, mint ami vár ránk.
Orbán Viktor Magyarország
– Miniszterelnök úr, jobban van?
– Mire gondol?
– Hát, hogy vannak ezek a kényszerképzetei.
– Kényszerképzeteim? Nekem? Maga összetéveszt engem a Kövér Lacival. Ő hiszi magát sámánnak. Nézzen rá, milyen a tekintete. Ha tudná, mennyit röhögünk rajta otthon az asszonnyal.
– Nem tévesztettem össze senkivel, miniszterelnök úr. De meg kell jegyeznem, több jel utal arra, hogy Ön egy ideje Magyarországnak képzeli magát.
– Mikor mondtam ilyet?
– Hogy Brüsszelben támadják Magyarországot. Most például a Sargentini-jelentés kapcsán.
– Miért? Nem így van?
– Ha Ön Magyarország, akkor természetesen ez a helyes kifejezés. De Ön a legjobb tudomásunk szerint nem Magyarország, miniszterelnök úr. Ha tudni akarja az igazat, akkor most elárulom: Önt Orbán Viktornak hívják. Vagyis, Brüsszelben, Strasbourgban és úgy általában, a világ demokratikus felén nem Magyarországot, hanem Önt támadják.
– Engem még nem támadott meg senki. Jól is néznénk ki! Fizetem a TEK-et, hogy megvédjenek, még csak az kéne, hogy ezek után megtámadjanak.
– Félreértett miniszterelnök úr. Nem fizikailag támadják, hanem az intézkedéseit bírálják. A demokráciáról vallott felfogását, ha szabad így fogalmazni.
– Szabad. Miért ne szabadna? Szabad országban mindenki úgy fogalmaz, ahogy szabad. Na jó, félre a viccel: szerintem a magyar embereket bántják. Irigylik az eredményeinket, ezért feszültek és frusztráltak. Európa hanyatlik, a Nyugatnak bealkonyult, Keletről fúj a szél.
– Nem a magyar embereket bírálják, miniszterelnök úr, hanem Önt.
– A magyar emberek 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is felhatalmaztak bennünket…
– … a kormányzásra, miniszterelnök úr. Jobb életet vártak Önöktől, mert ezt ígérték nekik. Önök nem arra kaptak felhatalmazást, hogy ellenségünkké tegyék a fél világot.
– Nekünk nincsenek ellenségeink. Irigyeink vannak, akiknek nem tetszik, hogy sikeresek vagyunk. De Keleten szeretnek bennünket. Most éppen Kirgizisztánban.
– Azért végezetül, nyugtassa meg az Önért aggódókat: ugye, nem képzeli Magyarországnak magát?
– Nem képzelem magam Magyarországnak, ugyanis én vagyok Magyarország. Miért, jobb volna, ha Bonaparte Napóleon lennék?
Beszélgetések Európáról és Magyarországról
Sajátos akciót hirdetett Szegeden Újhelyi István, az MSZP parlamenti képviselője: taxisnak állt és vállalta, hogy elfuvarozza az érdeklődőket a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) helyszínére, közben pedig Európáról, Magyarországról és az aktuális közéleti kérdésekről beszélgetett az utasokkal.
Az utasokat fuvarozó képviselő egy napjáról készült összefoglaló itt látható.
Áder: magyar szív és európai lelkiismeret
Magyarországnak ragaszkodnia kell ahhoz a nyugati kultúrához, amelyhez Szent István királyunk a sorsunkat kötötte – mondta augusztus 20-ai ünnepi beszédében Áder János államfő.
A köztársasági elnök a honvédtisztek avatásán Márai Sándor szavaira emlékeztetett: „Magyarország csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni”.
Az államfő a honvédekhez szólva azt mondta: hazánk békéje és biztonsága csak Európa békéjében és biztonságában teremthető meg. Hazánk Szent Istvántól „magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott”, első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik.
Orbán az anti-Macron szerepét játssza
A magyar miniszterelnök frontálisan támadta Franciaország elnökét a német Bild Zeitungnak adott interjúban illetve Tusnádfürdőn Erdélyben. Orbán Viktor közölte: nem kér egy olyan Európából, melyet a franciák vezetnek- a németek pénzén. Demokrácia-deficittel vádolta meg az Európai Unió brüsszeli bizottságát, „melynek a napjai meg vannak számlálva”.
Orbán Viktor szeretne Juncker székébe ülni?- veti fel a Le Monde. Erre kevés esélye van, hiszen Magyarország támogatóinak a száma nem túl nagy: a visegrádi négyek, Ausztria, Olaszország és persze Bajorország, amelynek azért nagy szava van Németországban.
Ez a jelenlegi helyzet. A magyar miniszterelnök azonban abban bízik, hogy a jövő évi európai választások új erőviszonyokat hoznak majd. Megerősödnek azok az antiliberális irányzatok, melyeket Orbán Viktor egész Európában támogat.
Mi a francia reakció? Macron elnök korábban leváltotta Franciaország budapesti nagykövetét, aki egy hazaküldött jelentésében azt javasolta, hogy Párizs kövesse Orbán politikáját a migránsok ügyében. A Macron által leváltott nagykövetet Szijjártó Péter külügyminiszter kitüntette.
Macron Orbán politikájára célozva azt hangsúlyozza: a nacionalizmus olyan, mint a lepra! Lassan, de biztosan tönkreteheti az Európai Uniót!
Emmanuel Macron az Orbán Viktornak adandó választ rábízza az európai ügyek miniszterére. Arra a Nathalie Loiseau asszonyra, aki nemrég vitriolos kritikát írt Orbán politikájáról. „Demokrácia deficittel vádolja az Európai Uniót és közben dicsőíti Oroszországot és Törökországot?! Minél nagyobb a hazugság, annál jobban elfogadják?”– kérdi a francia miniszterasszony Twitteren.
Orbán Viktor nem Oroszország és Törökország belső rendszerét dicsérte, hanem az Európai Uniót bírálta azért, mert nem megfelelőképp kezeli Oroszországot és Törökországot. A magyar miniszterelnök rugalmasabb politikát vár Brüsszeltől ebben a tekintetben. Nincs ezzel egyedül: Berlinbe meghívták Erdogant annak ellenére, hogy a német sajtó nagyrésze élesen bírálja a török elnök önkényuralmi rendszerét. Németország tovább építi azt a földgáz vezetéket, mely Oroszországgal köti össze. Erről Trump elnök úgy nyilatkozott, hogy Németország Oroszország foglya!
Orbán Viktor most az anti-Macron szerepet játssza el, de a futball világbajnokságon együtt fényképezkedett a fiatal francia államfővel, és gratulált a francia csapat játékához. Közben persze nem titkolta: Horvátországnak drukkolt.
Bréking nyúz, 2018-07-28 – Tudósítás a másik valóságból
Orbán Vikor Tusványoson évekre elegendő munícióval látta el a másik valóság sajtómunkásait. Lesz miről alákérdezni, felállva tapsolni, a legügyesebbek pedig odafáradhatnak a pénztárhoz. A németek és az osztrákok nem tudják, hogy mi az érdekük, de Orbán most megmondta nekik
Minket innét csak elzavarni lehet
„Mi nem megyünk el az Európai Néppártból, onnan csak elzavarni lehet bennünket – jelentette ki a beszéd után a hallgatóság kérdéseire válaszolva.
Orbán Viktor azt mondta, ő bennmaradáspárti, fontos dolog a lojalitás, és az európai parlamenti választásoknak az Európai Néppárton belül szeretnének nekivágni. Ez a terv – mondta, ugyanakkor megjegyezte, hogy a néppártban egymástól gondolkodásban távol eső pártok foglalnak helyet, ezt áthidalni rendkívül nehéz, de szeretnék.
A Fidesz úgy tekint magára, mint a néppárt CSU-ja, a kereszténydemokrata platformot képviselik, és akkor erősek, ha össze tudják adni erőiket, még ha belső kompromisszumok árán is.
Arra a kérdésre, hogy a kormánypártok elérték-e már támogatottságuk felső határát, azt mondta, hogy számításai szerint 63-65 százalék között van azon választópolgárok aránya Magyarországon, akik eddig valamilyen közös akcióban velük részt vettek, és hajlandóak legalább megfontolni, hogy rájuk szavazzanak.
A déli és keleti irányból való nyomás tartósan velünk marad. Az a kérdés, hogy az ortodoxia kitart-e, és képes-e szellemi és fizikai alapon is gátat szabni a muszlim bevándorlással szemben. Ez közös biztonsági kérdése a románoknak, magyaroknak, németeknek, osztrákoknak, bár utóbbiak ezt nem tudják – közölte Orbán Viktor.” (Origo: Orbán Viktor válaszolt a nézők kérdéseire)
Orbán mint Papp Jancsi, rosszul mondta a viccet
„Nyugaton liberalizmus van, miközben demokrácia nincsen – mondta a kormányfő. A szólásszabadság megszűnt nyugaton, főleg ami a migránsokról szóló híreket illeti.
A kormányfő kijelentette, hogy a liberális sajtószabadság olyan, mint az orosz bicikligyár, amelynek termékéből a végén mindig gépfegyver lesz.
Összpontosítsuk minden erőnket a 2019-es EP-választásra – mondta Orbán Viktor.”
Miutn Orbán Viktor rosszul idézte a viccet a bicikligyárról – amely egyébként nem orosz, hanem szovjet – nem szeretnénk ha lennének olyanok, akik rosszul megmorizálnák ezt a nevettető, ám összességében mégis csak szomorú történetet. Az Orbán által citált vicc ugyanis eredetileg és helyesen így hangzik:
Szergej és felesége gyereket várnak, de a Szovjetunióban hiánycikk a babakocsi. – Nem baj, gondolja Szergej, – úgyis a babakocsikat-gyárban dolgozom, majd alkatrészenként hazalopom a hozzávalókat, és otthon összeszerelem. Ahogy közeledik a szülés időpontja, a feleség aggódva kérdezi, hogy áll a babakocsival.
– Sehogy – fakad ki Szergej. – Már vagy tizedszer szerelem össze, de mindig tank lett belőle! (Magyar Idők: Nyugaton liberalizmus van, demokrácia nincsen).
A németek önként jelentkeztek a migránsokért
A németek nem tanulnak: több város is önként jelentkezett a migránsokért. Többek között Köln, ahol tömeges szexuális zaklatásra, nemi erőszakra és lopásra került sor 2015 szilveszter éjjelén. Az elkövetők migránsok voltak.
Észak-Rajna-Vesztfália több városa, Köln, Bonn és Düsseldorf is önként befogadja azokat a migránsokat, akiket a Földközi-tengerből mentettek ki – tudatták pénteken a városok vezetői.
Henriette Reker kölni, Thomas Geisel düsseldorfi és Ashok Sridharan bonni főpolgármester közös levélben tudatta szándékát Angela Merkel kancellárral – jelentette az n-tv német hírcsatorna. (888: Németország egy újabb meghívót küldött a migránsoknak)
Orbán kulturális sötétsége
Nagy kérdés: hova is tegyük Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszédét. Mindenekelőtt azért azt szögezzük le, hogy Orbánnak sikerült Tusványosból egy, a magyar belpolitikai szempontból fontos rendezvényt csinálni.
S bár szakértők mondják: helyi – értsd: romániai – szempontból semmilyen jelentőséggel nem bír, legfeljebb egy hetes kulturális esemény, Magyarország, a magyar közélet odafigyel erre az eseményre. És elsősorban arra, hogy miről is fog, illetve miről beszél a magyar miniszterelnök. Ezt írjuk Orbán javára; komoly képességekkel rendelkezik, aki ennyire rabjává tudja tenni a közéletet, a politikai élet szereplőit.
Nos, még mindig ennél a gondolatnál maradva, ha azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy 2018 júliusában megfelelt-e ennek a várakoznak Orbán, akkor a válaszunk nem lehet más, mint hogy igen. A közel egy órás beszéd, ha teljesen lecsupaszítjuk, lényegében a 2019-es Európa-parlamenti választás kampány-nyitó beszéde volt. Az íve is világos: hogyan válik az orbáni gondolat – és így maga Orbán is – világpolitikai tényezővé. A kiindulópont egy apró lépés, kifelé az országból, a szomszédos, a Kárpát-medence, magyarok által is lakott határon túli területekre, onnan Közép-Európába, végül Európába, hogy aztán a legvégén kimondassék: 2019-ben a 68-as nemzedéknek, a liberális gondolkodóknak el kell tűnniük Európa éléről, és az irányítást át kell vennie a 90-es nemzedéknek, azaz nekik.
Ha tehát nagyon lerövidítve, összefoglalóan akarjuk értékelni és meghatározni a tusványosi beszéd lényegét, akkor nagyjából ennyi elég is lenne ahhoz, hogy tudjuk milyen időszakra számíthatunk az elkövetkezendő időben. Azonban – természetesen – érdemes odafigyelni a részletekre is, elsősorban annak érdekében, hogy felkészüljünk arra, mi vár ránk – itthon. De még mielőtt erre kitérnénk, érdemes elidőzni a nemzetközi vizeken is. Azon eltűnődni például, hogy az európai vezetők vajon felveszik-e az eléjük dobott kesztyűt, avagy – mint eddig is – lényegében figyelmen kívül hagyják azt a támadást, amelyet Orbán, már a pénteki rádiós beszédében is, indított ellenük. Pedig ez a támadás minden eddiginél brutálisabb volt, elvileg, politikailag és személyileg is alkalmatlannak minősítve őket. Olyannyira alkalmatlanok, hogy lényegében már meg is buktak, napjaik meg vannak számlálva. És itt érdemes megint megállni egy pillanatra: ugyancsak pénteken beszélt arról a kormányfő, hogy azok a döntések, amelyeket a Bizottság hoz, már lényegében nem érvényesek. Vagyis pontosan azt teszi Orbán, amit például 2009-ben a Bajnai-kormány alatt tett; illegitimmé nyilvánította annak működését, határozatait. Bajnai igyekezett is ennek megfelelni, vajon Junckerék is így tesznek? Tényleg figyelmen kívül lehet hagyni ezeket a mondatokat?
Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy az európai vezetők nem veszik komolyan a magyar miniszterelnök szavait, ami egyet jelentene azzal, hogy súlytalannak tekintik. És ez lehet, hogy valamikor így is volt, ám a migráció erősödése együtt járt Európában a jobboldal – mondanám inkább szélső jobb –erősödésével, miáltal Orbán diplomáciai helyzete is felértékelődött. Nem véletlenül rajzolta fel ő azt az ívet, amelyről az első mondatokban szóltunk: lépésről lépésre, a szomszédos országokból kiindulva Közép-Európa felé akarja önmagát felépíteni. Mégpedig az ad neki erre alapot – gondoljuk -, hogy az egyetlen olyan vezető a térségben, amely demokratikus –vagy akként kezelt – választások útján háromszor egymás után kétharmados győzelmet tudott aratni. Ez a tény, kétségtelenül, kiemeli őt a többi vezető közül, és némiképp érthetővé teszi saját európai térnyerési törekvéseit.
Erre a törekvésre akár büszkék is lehetnénk mi magyarok, és az a hallgatóság, amely elragadtatva hallgatja Orbánt minden évben, büszke is rá. Pedig ez a beszéd, bármennyire nemzeti büszkeségre épített, sokkal inkább szégyellnivaló; hazug, kifordított, sajátosan értelmezett definíciókkal operálva próbált befolyása alá vonni a közönségét. És akkor most nem említjük a magyar modell torz információkkal, egyoldalúan bemutatott sikertörténetét, és nem beszélünk arról sem, hogy Orbán szerint a liberális demokrácia miért fejlődött át Orbán szerint nem demokráciává. De kihagyjuk annak az értékelését is, hogy állítása szerint a liberalizmus ma egyet jelent a cenzúrával; felesleges ilyennel vitatkozni egy olyan államférfi esetében, aki maga alá hajtotta szinte a teljes magyar sajtót, beleértve a közpénzen működtetett állami televíziót és rádiót is. Fogalmazhatunk úgy is: ennyi csúsztatás bőven belefér egy kampánybeszédbe, és az önfényesítés sem jelent feltétlenül önértékelési zavart. És még az is belefér, hogy a vendéglátó ország vezetését is támadja szónok; a magyar embernek tetszik, ha a politikai vezető Romániát szidja. (Azért arra mondatra már ne legyünk büszkék, amikor a hallgatóság megnyerése érdekében Orbán azt mondja: Székelyföld, Erdély, és a magyarok még akkor is lesznek, amikor már egész Európát elfoglalták a muszlimok.) Ne vitassuk el annak jogát se Orbán Viktortól, hogy fontosnak tartja lényegében megvédeni Trump és Putyin politikáját, elismeréssel szólni a török, az egyiptomi és az izraeli vezetésről, fontosnak tartva a stabilitást, fontosabbnak, mint az emberi értékeket. De ne vitassuk el ezt a jogot a magyar miniszterelnöktől, aki a stabilitás ethosza mögé bújva hasonló rendszert épít ki Magyarországon, mint az említett országokban.
És ha már rendszer: itt érkezünk vissza az írásunk elején feltett kérdéshez. Hova is tegyük Orbán tusványosi beszédét? Túl azon, hogy – mint megállapítottuk – lényegében egy kampány szónoklat volt. Milyen következtetést vonhatunk le a magunk, a saját életünk szempontjából, abból az európai kalandozásból, amelynek fültanúi lehettünk. Mit jelent nekünk az az orbáni meghatározás – mindig szeret új definíciókat bevezetni -, hogy új korszakot fogunk építeni. Mert nagyjából ez itt a lényeg, ez a gondolat, cselekvés-terv vonatkozik leginkább ránk, az országunkra, a magyar emberekre. Azt mondja Orbán: ez az új korszak szellemi természetű lesz, kulturális szellembe kell ágyazni a politikai rendszert. Aminek következtében szeptembertől nagy változások lesznek.
Nem Európában, nem Közép-Európában, nem is a Kárpát-medencében, itt Magyarországon. Vagyis Orbán fejében már ott van a forgatókönyv, amely a magyar szellemi, kulturális élet átalakítását rögzíti. Azt is megemlítette különben a kormányfő, hogy ennek előszelét már érzékelhettük is, és ha ez így van – és arra gondolt, amire mi magunk is, és azt hisszük nem is gondolhatott másra – , akkor beindul Magyarországon a gondolatrendőrség, amelynek kommandóit már látjuk felbukkanni, például a Magyar Időkhöz kihelyezve. Ha ez így van, akkor megindul még a félliberális gondolatok, műhelyek kiirtása, felszámolása, hiszen megvan hozzá az ideológiai alap: a kereszténydemokráciának ez a feladata. Azért, hogy megvédje önmagát, megvédje a nemzetállamot, és elüldözze a segítségre szorulókat.
A 2018-as tusványosi beszédnek látszólag elenyésző része volt az előbb említett a korszakváltásról szóló rész. Pedig nagy valószínűséggel éppen ez a legjelentősebb: szellemileg és kulturálisan is egységessé tenni az országot. Hogy miként, Orbán eddigi működését látva, arról lehetnek elképzeléseink.
Sötét napok várnak ránk. Szellemileg és kulturálisan is. Politikailag már megszoktuk. Ezt is meg fogjuk?
