Kezdőlap Címkék EU

Címke: EU

Orbán mindig tudta, mikor kell visszakozni

0

Valószínűleg sértetlenül kerül ki az erőpróbából, mivel kitűnően tudja felmérni, hol húzódnak a határok, amelyek még elviselhetőek a nyugati demokrácia szemszögéből – írja a Wall Street Journal.

A magyar miniszterelnök, aki szinte teljhatalmat épített ki oly módon, hogy liberális nemzetközi elitként támadta az EU-t, most ugyanannak az elitnek egy részére számít, hogy az védje meg őt, miután a szervezet el akarja ítélni. Orbán valószínűleg sértetlenül kerül ki az erőpróbából, mivel kitűnően tudja felmérni, hol húzódnak a határok, amelyek még elviselhetők a nyugati demokrácia szemszögéből. A sikerhez fontos, hogy jó kapcsolatok fűzik a konzervatívokhoz.

A lap szerint

a szavazás tétje, hogy mennyire képes az unió ellenőrzés alatt tartani a nacionalistákat.

Mai beszédében Orbán várhatóan támogatói egy részéhez fordul, ideértve a CDU-t, a brit torykat és az olasz szélsőjobboldali Ligát. Továbbá feltehetőleg megígéri, hogy visszacsinálja a bírált intézkedések egy részét, például a civilek és az egyetemek ügyében – közölte egy strasbourgi illetékes a lappal.

De ha meg is lesz a többség és beindul a jogállami eljárás, a viszály alighanem segít Orbánnak, mert legfeljebb politikai stigmára kell felkészülnie,

az EU-nak nehéz lesz keresztülvinnie a szankciókat, így a szavazati jog felfüggesztését.

A Néppárt egyik vezetője úgy jellemezte a kormányfőt, hogy az a pártcsalád egyik leghűségesebb tagja, nem úgy, mint a lengyel PiS, amely ugyan más frakcióhoz tartozik, de jó ideje még válaszolni sem hajlandó Brüsszel aggályaira. Ellenben a magyar vezető mindig tudta, mikor kell visszakozni. A német koalíción belüli feszültség szintén jól jön neki, mert az őszi bajor választások közeledtével – EU-tisztségviselők szerint – Merkel és a CSU aligha teszik próbára törékeny szövetségüket. Ezzel együtt fokozódik a nyomás az Európai Néppártra, hogy foglaljon állást a Fidesz ellen. Orbán támaszkodhat az osztrák, lengyel, szlovén nacionalistákra, valamint az olasz Ligára, továbbá a brit konzervatívokra is. Utóbbiak bejelentették, hogy az uniónak nem kellene beavatkoznia belügyekbe.

Weber kutyaszorítóban Orbán miatt

0

Orbán Viktor szakítópróba elé állítja az Európai Néppártot, és ez egészen odáig megy, hogy a Spiegel úgy tudja: Weber bizottsági elnöki reményei múlhatnak azon, milyen eredményt hoz a szerdai szavazás. A konzervatívok mind inkább lépéskényszerbe kerülnek, hogy végre tisztázzák viszonyukat a magyar kormányfővel.

Hogy a Sargentini-jelentés alapján meg lehessen kezdeni a jogállami eljárást Magyarország ellen, ahhoz az EPP sok képviselőjének is támogatnia kell a dokumentum ajánlásait. Itt lép be a képbe, hogy Weber, a jelenlegi frakcióvezető egyrészt számít Orbán támogatására, mármint, hogy ő legyen a Néppárt csúcsjelöltje, amikor Juncker utódjáról kell határozni. Másfelől viszont nemigen engedheti meg magának, hogy továbbra is megtűrje a kereszténydemokraták soraiban a Fideszt, hiszen harcot akar folytatni az erősödő populizmus ellen.

Erre az ellentmondásra Macron is nyíltan rámutatott a minap. Megjegyzése sokak tetszésével találkozott a konzervatív táborban, de neki az is célja, hogy bizonyos pártokat átcsábítson magához, miután azok nem értenek egyet a Fidesz néppárti tagságával. Az összezsugorodott EPP jól jönne neki, hogy az En Marche nagyobb szerephez jusson az EP-ben és megakadályozza például Weber megválasztását a Bizottság élére. Egy német képviselő azt tapasztalja, hogy a pártcsaládon belül hatalmas a felháborodás Orbán miatt, nap mint nap egyre kevesebben hajlandók kiállni érte. Luxemburgi kollégája, Engel azt közölte, hogy tesz az esetleges frakciófegyelemre, ő mindenképpen megszavazza szerdán a javaslatot.

De hogy a Néppárt mit javasol a tagoknak, arról csak kedd este lesz döntés, ám nagyon valószínű, hogy nem adnak ki ukázt. Viszont bőven elképzelhető, hogy ezek után felerősödik a vita a konzervatívok közt a Fidesz kizárásáról. A nagyobbik osztrák kormánypárt delegátusa, Karas ismét felvetette, hogy ha megkezdődik az eljárás, akkor annak idejére fel kellene függeszteni a magyar párt tagságát.

Spiegel/Szelestey Lajos

Második „sárga lap” Orbán Viktornak?

„Judith Sargentini, az Európai Zöld Párt képviselője Soros György megbízható szövetségesének számít, munkássága tipikus példája annak, hogy egyes politikusok az amerikai milliárdos érdekeit érvényesítik az Európai Parlamentben. Soros György emberei a legnagyobb frakciót alkotják a testületben.” Néhány nappal az EP keddi plenáris ülése előtt a magyar kormány ezzel a „felütéssel” indította el védekező kampányát.

Nem ez lesz az első olyan bíráló jelentés az elmúlt nyolc esztendőben, amely kifogásokat emel a magyarországi demokrácia torzulásaival kapcsolatban. Korábban a Tavares-jelentés már számos visszásságot tárt fel, akkor a jelentéstevő portugál politikus azt nyilatkozta, hogy az EU kötelessége betartani azt ígéretét, amit a ’90-es években tett a magyaroknak:

soha többé nem fogják megengedni, hogy az alapvető jogaik és a demokrácia veszélybe kerüljön hazájukban!”

Azzal, hogy 2013-ban a aportugál politikus jelentését elfogadták, gyakorlatilag „sárga lapot” kapott a magyar kormány. Egy ilyen átfogó jelentés a korai figyelmeztetés eszköze lett, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy hasonló esetekben párbeszédet kezdjen bármelyik tagállammal, ha a jogállamiságot érő, rendszerszintű fenyegetést tapasztal  elejét vegye a folyamatok súlyosbodásának. Ha ezek után sem születik megoldás, végső eszközként a 7. cikk továbbra is minden esetben alkalmazható a válság megoldására, és az Európai Unió értékeivel való összhang biztosítására.

A jövő héten az EP elé kerülő

Sargentini-jelentés már az a bizonyos „második figyelmeztetés”.

Ha a képviselők kétharmada igennel szavaz, vagyis egyetért azzal, hogy Magyarországon szűkülnek a szabadságjogok, akkor megindulhat az uniós 7. cikkely szerinti eljárás, amely végső esetben az ország szavazati jogának megvonásával is járhat.

Fontos válaszúthoz érkezett a magyar kormány. A kiszivárgott hírek szerint a Fidesz-frakció következő ülésén egy országgyűlési határozat megszövegezésével szeretnék majd kihúzni a várható brüsszeli lépés belpolitikai méregfogát: a magyar parlament alighanem kétharmados többséggel ki fogja mondani, hogy a jelentés minden szava hazugság, mindazok, akik elfogadják azt, Soros szekértolói.

A Fidesz-frakcióban már arról vitatkoznak, hogyan lehet az újabb brüsszeli támadást a közelgő EP-választási kampány javára fordítani, mondta a nevét nem vállaló informátorunk. Minden képviselőnek

feladták a „leckét”, hogy tegyen javaslatot arra, a körzetében milyen akciókkal lehet ismét felébreszteni a választókban egy újabb migrációs hullám iránti félelmet.

Várhatóan hamarosan elkészül egy „nyilatkozat-gyűjtemény”, amelynek fordulatait minden kampányrendezvényen változtatás nélkül fel kell idézni.

Szombaton ismét Kötcse lesz a fideszes támogatók találkozóhelye. Informátorunk szerint Orbán most a szokásosnál szűkebb körben állította össze a vendégnévsort, elsősorban a közelgő strasbourgi határozat következtében beálló politikai helyzet feldolgozásához szeretne muníciót kapni híveitől. A jövő májusi európai parlamenti választást helyezi a fókuszba, az előzetes hírek szerint a politikai helyzetértékelése során a bevándorlás-migráció témakörben az EP-választási stratégiáé lesz a főszerep.

Orbán Viktornak most keményebb csatára kell felkészülnie a brüsszeli „ellenséggel” szemben, hiszen a napokban megszólalt Manfred Weber is, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője, aki az osztrák köztévének adott interjúban keményen fogalmazott:

„Ki fognak állni az európai uniós alapjogokért, és ebben a tekintetben „semmilyen engedményt” nem fognak tenni Orbán Viktor magyar kormányfő pártjának, a Fidesznek.”

Brüsszeli hírek szerint a jelentést alighanem a képviselők többsége el fogja fogadni, de ez önmagában még kevés ahhoz, hogy ne kerüljön le napirendről az Orbán-kormányt elitélő jelentés. Ha kétharmados többséggel szavazzák meg, akkor a 7. cikk szerinti eljárás folytatódik, és a következő fázisába lép. Ha a zöldek, a szocialisták és a liberálisok, meg a többi baloldali párt képviselői egységesen is szavaznak, akkor sem lenne meg a kétharmados többségük. A néppárti képviselők azonban fele-fele arányban támogatják a javaslatot, és ha így is szavaznak majd, akkor meglehet a kétharmados támogatottsága Sargentini előterjesztésének. Ebben az esetben a jelentés az Unió Tanácsa elé kerül, ahol egy újabb hosszadalmas és bonyolult eljárás veszi kezdetét.

Fideszes informátorunk úgy tudja, erre is készül kampány-forgatókönyv, amely azt sugallja majd a választóknak, hogy

a liberális európai baloldal a magyar népet, a magyar embereket akarja megbüntetni,

amiért nem támogatja a kormány Soros betelepítési terveit.

Hogy a Sargentini jelentés nem a magyar embereket, hanem csak a magyar kormányt ítéli el? Pontosan azokért az intézkedéseiért bírálja Orbán Viktort, amelyekkel a szabadságjogokat szűkítette, a sajtó- és véleményszabadságot korlátozta és az igazságszolgáltatás függetlenségét is kétessé tette? Aligha ezek térnek majd vissza a Fidesz uniós választási kampányában.

Orbán hét percet kap, válaszokra nem reagálhat

0

Jövő héten vitatja meg az Európai Parlament a Sargentini-jelentést, Orbán is felszólal majd.

Magyar ügyben kemény próba vár az Európai Néppártra a jövő szerdán, mert szavazni kell, hogy meginduljon-e a jogállami eljárás az Orbán-kormány ellen. Maga a miniszterelnök is Strasbourgba utazik, hogy a kellő irányban tartsa az EPP-t – írja a Die Presse.

A frakcióban, ha valaki kifogásolja a durva magyar fellépést az ellenzék, illetve a civil társadalom ellen, mindig felhozzák, hogy az ország sokat szenvedett a szocialista kormányok rossz gazdaságpolitikájától. Azon kívül igen fontos a 12 magyar EP-képviselő, amikor szavazni kell az Európai Parlamentben és rájuk Manfred Weber EPP-frakcióvezető a jövőben is számít. Ugyanakkor

egyre több kereszténydemokrata számára látványosan kellemetlen,

amilyen durván a hatalom átalakítja a magyar igazságszolgáltatást, sajtót, közigazgatást, illetve választási rendszert. Vagyis a szavazás vizsga lesz a konzervatívok demokráciafelfogása szempontjából.

Orbán kedden hét percen át fejtheti ki védekezését, a válaszokra azonban már nem reagálhat. De ennél fontosabb, hogy előzőleg a néppárti frakcióban egységre szólítja fel a többieket, és azzal fenyegetőzik, hogy máskülönben a Fidesz kilép a pártcsaládból. A Néppártban nagy az idegesség, bár a Die Presse szerint nem valószínű, hogy meglesz a Sargentini-jelentés elfogadásához szükséges kétharmad. De már az egyszerű többség is nagy adut adna az európai politikai vetélytársak kezébe.

A magyar kormány halálos veszélyt jelent az EU-ra

0

Az EU költségvetési biztosa, Günther Oettinger szerint egyes tagállamok belülről rombolják az Európai Uniót. Magyarország mellett Lengyelországra, Romániára és Olaszországra gondolt.

Günther Oettinger szerint halálos veszély fenyegeti az Európai Uniót, erről egy brüsszeli rendezvényen beszélt a Politico tudósítása szerint. Mint mondta, azért is kétségbe van esve, mert az uniós költségvetéssel kapcsolatban még a németek sem mutatnak igazi hajlandóságot arra, hogy áldozatot hozzanak Európáért. Pedig

ha az uniós vezetők gyorsan jóváhagynák a költségvetést, meg tudnák mutatni, hogy az EU cselekvőképes maradt.

Az Uniót közben külső és belső erők is gyengítik szerinte. A belső fenyegetések között a lengyel, a magyar, a román és az olasz kormányt említette. A külsők közé pedig az agresszív autokratákat sorolja: Vlagyimir Putyint, Recep Tayip Erdogant és a „ravasz kínaiakat”.

Günther Oettinger ugyanakkor nem beszélt Emmanuel Macron francia elnök reformprogramjáról, amelyet pedig korábban nagy várakozás előzött meg. Régebben legalább vitatkoztak erről, de ma már ezt sem. Mindez nem a legjobb előjel a jövő évi uniós választások előtt.

Merkel lepaktál Orbánnal?

0

A konzervatívok megmenthetik a világot a szélsőjobbtól, ám veszélybe kerül a demokrácia, ha olyanokkal állnak össze, mint a tekintélyelvű Orbán Viktor vagy az AfD. Erre figyelmeztet a Harvard Egyetem német származású politológiaprofesszora a Die Weltben.

Yascha Mounk pontosan ebből a megfontolásból tartja roppant nyugtalanítónak, hogy az amerikai Republikánus Párt siralmas módon csődöt mondott és nem szállt szembe Trumppal. Mert ha az elnök meg is bukik a közeljövőben, akkor is évekig tart, ameddig a tengerentúli politika megtisztul az autokrata törekvések bűzétől. De a konzervatívok Ausztriában is veszélyes szövetségre léptek a szélsőséggel, amely a náci mozgalomból alakult ki, és őszintén csodálja Putyint.

A legmegdöbbentőbb hír szerinte az, hogy Merkel taktikai okokból össze akar állni Orbán Viktorral, a liberális demokrácia legnagyobb ellenfelével. A magyar kormányfő az elmúlt 8 évben

gyakorlatilag szinte diktatórikus hatalmat épített ki az országban,

ami ellen az európai intézmények csupán mérsékelten tiltakoztak. Ennek egyik oka a Fidesz jó viszonya az EPP-vel. A magyarok tagságának legfőbb védelmezője mindig is Manfred Weber volt. A frakcióvezető tökélyre vitte a cinikus hintapolitikát, mert minden esetben, amikor a magyar fél zavartalanul átlépte a vörös vonalat, ám apró taktikai engedményeket tett, pártfogója úgy tett, mintha itt igazi fordulatról volna szó. Ily módon Orbán megúszta, hogy az EU felelősségre vonja, legyen szó a választási visszaélésekről, a független sajtó szétveréséről, a civilek és egyetemek elleni szélsőséges támadásokról.

Weber magatartása nagy mértékben aláásta a lehetőséget, hogy Európa sakkban tartsa a miniszterelnököt.

A Néppárt számára a pártpolitikai szempontok fontosabbnak bizonyultak a magyar demokrácia védelménél.

Ugyanakkor nem titok, hogy Merkel nemigen kedveli Orbánt, de a jelek szerint mégis azt hiszi, hogy szükség van a magyar politikusra, mert nélküle nem lenne meg a konzervatív többség az Európai Parlamentben. Meg ha nagyon határozottan fellépne Budapest ellen, az valószínűleg kiélezné a CDU viszonyát a CSU-val. Ezért láthatólag úgy határozott, hogy nem érdekes az elvhűség, békét köt a nem demokratikus szélsőjobbal.

A következmények óriásiak az európai politikában. Először is egyértelmű, hogy az EU még jó sokáig teljes jogú tagként tűr meg a soraiban mélységesen illiberális, sőt demokráciaellenes államokat. Ám ez hatalmas károkat okoz az unió legitimitásának. Ugyanakkor minden eddiginél törékenyebb a bástya, amelyet egykor a jobb- és baloldal a demokrácia ellenségeinek feltartóztatására emelt. Ha Merkel és Weber hajlandó elárulni az elveit a többség érdekében a nem túl fontos EP-ben, akkor miért kellene abban bízni, hogy egy nap nem utasítják vissza az AfD-t, ha úgy hozzák a hatalmi viszonyok Berlinben? De ha valóban létrejön az összefogás Orbánnal, akkor Merkelre úgy fognak emlékezni, mint aki csődöt mondott a legfontosabb kérdésben, mert nem szállt szembe a demokráciaellenes szélsőjobbal.

Die Welt/Szelestey Lajos

 

Macron nem enged a gyűlöletkeltőknek

0

Nyílt harccá válik lassan az ellentét Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor között. Orbán a szélsőjobboldali olasz belügyminiszterrel, Matteo Salvinivel való találkozója után is Macronnak üzent, mondván, két tábor van az Európai Néppárton belül, az egyiket a francia elnök vezeti, aki „fel akarja robbantani” a Néppártot, és a migrációt támogatja.

Korábban valóban voltak arról hírek, hogy Macron egy új, centrista pártszövetséget tervez, amelyhez több frakcióból, a baloldaltól, a liberálisoktól és a Néppártból is csábítana pártokat. A francia elnök válaszolt is a magyar miniszterelnök kijelentésére, azt mondta:

Orbán és Salvini jól teszik, ha őt tekintik közös ellenfélnek,

ő ugyanis nem fog engedni azoknak, akik gyűlöletkeltést népszerűsítenek, és nem hajlandóak a szolidaritásra.

Ebben a kérdésben egyébként az olasz és a magyar kormány között is komoly ellentét feszül, bármennyire is bevándorlásellenesként határozzák meg magukat mindketten. A valóban frontországnak számító Olaszország ugyanis azt szeretné, ha a többi uniós tagállam kötelező jelleggel venne át tőlük menedékkérőket, amelyik pedig erre nem hajlandó, attól meg kellene vonni szerintük az uniós forrásokat.

Éppen ezért, a Political Capital szakértője, Zgut Edit elemzésében azt írja: Orbán és Salvini látványos szövetsége ellenére sem valószínű, hogy a szeptember 20-ra, Salzburgba tervezett informális uniós csúcstalálkozón az olasz és a magyar kormány egy oldalon áll majd migrációs ügyben.

Ugyanakkor, áll Zgut Edit elemzésében, mindkét politikus xenofób, nacionalista alapon sürgeti az uniós elit leváltását, Salvini pedig

„egy antiglobalista, euroszkeptikus és bevándorlásellenes páneurópai szövetség”

létrehozását is tervezi. A Liga eleve nem tagja a Néppártnak, potenciális szövetségeseivel most is egy frakciót alkot az Európai Parlamentben: ez a Nemzetek és Szabadság Európája. A tagjai közé tartozik például a német Afd, az osztrák Szabadságpárt, vagy Marine Le Pen és Geert Wilders pártja – vagyis olyan politikusok, akik szemében Orbán Viktor hősnek számít.

Zgut Edit szerint az Orbán-Salvini találkozó időzítése is egyfajta üzenet volt a Néppártnak. A magyar kormányfő ugyanis komoly zsarolási potenciállal rendelkezik: a néppárti frakcióban sok a fideszes képviselő, és ők mindig fegyelmezetten szavaznak, tehát a Néppártnak szüksége van a Fideszre.

Az EU és a Habsburg monarchia

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak. 

Az Economist arra figyelmeztet, hogy az EU vezetői sokat tanulhatnak abból, miként bomlott fel az osztrák-magyar birodalom éppen 100 évvel ezelőtt. Merthogy az unióra is a szétesés veszélye leselkedik. Az észak leválik a délről, a keletiek másodrendű állampolgárnak érzik magukat, külső hatalmak az „oszd meg és uralkodj” módszerét próbálják bevetni.

A populista olasz kormány arra készül, hogy megküzdjön Brüsszellel a költségvetési szabályok felrúgása miatt és új, nacionalista tömböt kíván létrehozni az EP-ben. Az autokrácia teret nyer Magyarországon és Lengyelországban.

A Monarchia bukásának legfőbb tanulsága, hogy soha ne vedd biztosra egy multinacionális tömb hűségét. A Habsburgok viszonylag sok jogot adtak az alattvalóknak, de amikor az 1. világháború miatt bekövetkeztek az első nehézségek, kiderült, hogy a cserébe kapott lojalitás erősen korlátozott, miután az állam nem tudta teljesíteni az ígéreteit. Nem volt élelmiszer és üzemanyag. Így nem sokan siratták a rendszert, amikor annak vége lett. Félő, hogy a mai EU még törékenyebb: az életszínvonal ugyan magas, de a gyökerek gyengék. Ahogy egy amerikai szakértő fogalmaz: attól kell tartani, hogy sokan egyáltalán nem értik, mennyire fontos az uniós tagság.

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak.  De szükség van a közös célra is, erősíteni kell az egyértelműbb európai identitást. Paul Lendvai úgy érzékelteti a helyzetet, hogy a szociáldemokrácia romokban, a liberálisok egymással vitáznak, a kereszténydemokratákból kihal a keresztény érzés. Ezért jobb volna, ha együttműködnének, mivel visszatérnek a múlt szellemei.

Mértékletes, nem diktátorozó ellenzéket szeretne Ungár Péter

0

Megbukott az eddigi ellenzéki politika, váratlant kell húzni, és ez a mértékletesség, írja az LMP-s politikus. Szerinte a migráció ügyében nem szégyen egyetérteni a Fidesszel, a diktátorozás nem vezet sehova, a „hangos kiabálással” az ellenzék a Fidesz szavazóit is minősíti, és inkább ki kell nevetni a hiszterizálást. Bírálta a baloldali, liberális értelmiséget is. Ungár Péter később már arról is beszélt: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP között, Orbán Viktor pedig árulást követett el. A Jobbikkal való szövetségkötést megfontolná.

A saját tulajdonában lévő azonnali.hu-n megjelent hosszú cikkében Ungár Péter azt írja,

„az ellenzéki politika Magyarországon megbukott”,

be kell fejezni a kudarc magyarázását, „valami váratlant” kell húzni, ugyanakkor mértékletesnek kell lenni.

Mint írja, minden bírálat és düh jogos, ami az ellenzéket (beleértve őket magukat is) éri, hiszen nem találták meg a Fidesz politikájának az ellenszerét. szerinte az igazi probléma az, hogy

„az ellenzék még mindig nem a kudarc okait keresi, hanem a kudarcot magyarázza,”

és vagy a másikat hibáztatják, vagy azon keseregnek, hogy nem beszéltek eleget Mészáros Lőrinc „közpénzátalakításáról”.

Ungár Péter szerint „Magyarországon nagyjából mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc kicsoda, és kinek mit csinál. Hogy milyen az egészségügy. Hogy rossz az oktatás.” Ennek ellenére a Fideszre szavaznak, mert jobb választásnak tartják:

„A kormány rendet és határozottságot, az ellenzék káoszt mutatott.”

Szerinte az ellenzék szembeállítása, miszerint Orbán és Európa között kell választani, csak az egyre nagyobb arányú vereségre alkalmas. Azt írja: nem működik az ellenzéki pártstruktúra, és „újat kell mondani, akár úgy is, hogy szembemegyünk saját média-értelmiségünk, a duruzsoló osztály elvárásaival”.

Ahogy írja: ennél rosszabb ugyanis már nehezen lesz.

Arról is ír, hogy a Fidesz a migrációs válságnak köszönheti leginkább az újabb kétharmadot, amely az egész euroatlanti világban meghatározó kérdés. Ungár szerint „az, hogy a korlátlan bevándorlás nem jó dolog, az, hogy a menekültválság egyben bevándorlási válság is, ma már ténykérdés.” Ebben szerinte az LMP és a Jobbik egyetért.

Szerinte kudarcot vallottak akkor, amikor a migráció lett a kampány központi témája, hibáztak, amikor ebben partnerek voltak. Úgy fogalmaz: „egyszerre kell megnézni, hogy miért engedtük, hogy a Fidesz narratívája uralja az egész magyar politikát, de meg kell nézni azt is, hogy mit rontottunk el a Fidesz által szabott kereteken belül. Mert egy ilyen kormányzás utáni újabb kétharmados vereség csak úgy történhetett meg, hogy mind a két hibát elkövettük.”

Szerinte

„ez a vita nem elsősorban a migrációról, hanem a fejlett demokráciák általános válságáról szólt:”

sokan úgy érzik, hogy nincs demokratikus kontroll olyan folyamatok felett, amelyek következményeivel együtt kell élni. Ez szerinte a globalizációhoz kapcsolódik, azt írja: „az a kontrollvesztettség lényege, hogy nem mindenki és minden globalizálódik egyformán és egyszerre.”

Szerinte ennek volt a következménye a brexit. Úgy fogalmaz: „Ma az etnikai-kulturális homogenitás azért válhat értékké, mert sokak számára ez a garanciája annak, hogy a globalizáció nem ér el mindent.”

Ki kell szerinte mondani,

„az EU néppárti vezetése nem kezelte a migrációs válságot.”

Ungár Péter szerint az ellenzék másik problémája sokkal súlyosabb: lassan húsz éve Orbán Viktor határozza meg a magyar politika kereteit, a többiek lassan reagálnak, és nem tudnak mást mondani, mint azt, hogy le kell győzni Orbánt – arról viszont nem érvelnek, hogy miért.

Azt írja: a Fidesz politizál, az ellenzék moralizál, ezzel pedig a Fidesz-szavazókat is minősítik:

„senki nem tesz többet az ellenzéknél a Fidesz most már szinte hárommilliós táborának egyben tartása érdekében.”

Ungár Péter egyetért Vona Gáborral abban, hogy Orbán jól ismeri a magyar társadalmat. De szerinte az sem megoldás, ha a „balliberális konszenzus dinoszauruszain” nevetgélnek. Úgy fogalmaz, hogy sokan „nem a demokráciát védik, hanem az életrajzukat”, és sok kinyilatkoztatás csak a hatalomról szól: hogy ez a kör legalább az ellenzéket irányítani tudja.

Azok, akik a pártoktól a véleményformálókon át a médiáig meghatározták az ellenzéki politikát, szerinte nem akarnak változtatni, pedig

„ha le akarjuk győzni a Fideszt, új ellenzékre van szükség.

Nem feltétlenül új pártokra, mert abból már van bőven elég, de új politikára” – írja. Úgy véli, hogy az ellenzék csak akkor lehet sikeres, ha kilép az orbáni narratívából, mert a diktatúra kiabálásával csak erősebbnek látszik a Fidesz, nem használ az sem, ha arról beszélnek, mennyit lopnak, és az sem, ha mindenben az ellenkezőjét mondják, mert akkor is arról vitáznak, amiről a Fidesz. Ezért szerinte váratlant kell húzni.

Ezt Ungár Péter szerint mértékletességgel lehet megtenni, vagyis nem szabad a szavazóit butának, megtévesztettnek nevezni,

nem érdemes diktátorozni.

A mértékletesség szerinte már 2002-ben is nyerő volt, ez ugyanis olyasvalami, amire a Fidesz nem képes. Az is probléma, hogy az ellenzék nem tudja már fokozni a jelzőit, és „magából csinál bohócot”, amikor havonta temeti a demokráciát.

El kellene szerinte magyarázni, miért fontos a sajtószabadság, nem csak kiabálni, hogy veszélyben van. A kormány szent háborúnak tekinti a politikát, ahol nem megengedett a kompromisszum. Ungár azt írja:

nem partnernek kell lenni a hiszterizálásban, hanem ki kell nevetni.

Ír az esetleges ellenzéki együttműködésről is, de szerinte „aki továbbra is morális alapon összefogást követel és kinyilatkoztat, az semmit nem tanult az elmúlt évek hibáiból”.

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában aztán Ungár Péter azt mondta: tarthatatlan, hogy az ellenzéki politizálás úgy megy tovább, mint a választások előtt, és nem foglalkoznak a kudarc okaival. Megismételte, hogy harsányságban nem tudják túlszárnyalni a kormányoldalt, a szellemi polgárháborút, amelyben „mindkét oldal részt vett”, csitítani kell.

Beszélt arról, hogy Medgyessy Péter 2002-es győzelmében benne volt az is, hogy elismerte: a Fidesz nem csinált mindent rosszul. Szerinte ha az ellenzék mindig mindenben támad, akkor nem tudja felhívni a figyelmet az általa fontosnak tartott dolgokra.

A migrációval kapcsolatban azt mondta:

„kicsit kezd abból elegem lenne, hogy mindig mindent Orbán Viktorhoz kell viszonyítani.”

Úgy fogalmazott: őt nem érdekli, Orbán mit mondott a migrációról. Az embertelenségekkel nem ért egyet. Ő egyébként Orbánt úgy írná le, mint valakit, „akinek megvolt a lehetősége, hogy önmértékletes államférfi legyen, és nem az lett.”

Szerinte demokrácia van, választáson legyőzhető a kormány, bár „az alkotmányos keretek jelentős részét a kormány szétfeszítette”. Diktatúrázni akkor kell, amikor van jelentősége, ha állandóan ez történik, az jelentékteleníti a szó értékét.

Szerinte az már eldőlt, hogy a migráció lesz az EP-kampány központi témája, és mint mondta, lesz olyan, amivel egyet fognak érteni a Fidesszel.

Azt mondta: a békülékeny hang ellenére markáns különbségek vannak a Fidesz és az LMP politikájában. Beszélt arról, hogy az EU jobboldali vezetése és Orbán Viktor azt ígérték, hogy az emberek úgy fognak élni, mint nyugaton, és ez nem valósult meg. Szerinte

ezzel árulást követtek el,

mint ahogy például szerinte a felvidéki magyarokat is elárulta a kormány.

Azt is mondta, hogy a miniszterelnök hiába hirdetett szabadságharcot az Unióval szemben, nem küzdött például az uniós agrárpolitika megreformálása és a génmódosítás ellen. Szerinte az is probléma, hogy a „dinoszauruszok” (az ő szavaival a 28 éve ugyanazt mondó értelmiségiek) tőlünk függetlenként kezelik az Európai Uniót.

Szerinte

fel kell tárni a Fidesznek azt a hazugságát, hogy „ők az Európai Unió ellenzékei”,

pedig részt vesznek a vezetésében. Például ugyan Orbán Viktor nemet mondott Junckerre, de aztán megszavazta az Európai Bizottságot, a Fidesz ráadásul a legnagyobb európai pártcsalád tagja.

A Jobbikkal kapcsolatos esetleges szövetségről azt mondta: ő hisz abban, hogy emberek meg tudják változtatni a véleményüket. Mint mondta, a Jobbik finomított az EU-val kapcsolatos álláspontján, és bár még nem tudja megmondani, hogy pontosan mi is most az, de közelített az LMP-éhez. Szerinte

„megfontolandó javaslat a Jobbikkal való szövetségkötés,”

de erről még tárgyalni fognak a pártban. Némi iróniával azt is mondta: idén még lesz legalább egy, de inkább két kongresszusa az LMP-nek. Mint mondta: szavazókat a Fidesztől kell átcsábítani.

A kémek fővárosa lett Brüsszel

0

A kémkedést elsősorban nem úgy kell elképzelnünk, mint a James Bond-filmekben, de tény: nem csak a hidegháborúban volt nagyon fontos, ma is komoly szerepet játszik. Európában a legtöbb kém, hírszerző ma Brüsszelben dolgozik, sokan közülük diplomáciai fedésben.

Aggódnak az Európai Unió tárgyalódelegációjának tagjai amiatt, hogy a brit titkosszolgálatok kémkednek a brexitről szóló egyeztetéseken – ezt írta nemrég a Daily Telegraph. Egy magas rangú, de meg nem nevezett európai uniós forrásra hivatkoztak, és azt írták: a britek július elején

megszereztek egy olyan bizalmas dokumentumot, amelyet nem sokkal előtte mutattak be az uniós tisztviselőknek.

A lap szerint a dokumentum rendkívül negatív becsléseket tartalmaz az Európai Bizottság részéről az arról szóló brit tervekkel kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia valamilyen formában az EU belső piacának része maradjon. Azt írták: a brit kormány órákon belül lobbizni kezdett, nehogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza a dokumentumot, Theresa May például még aznap tárgyalt erről Angela Merkellel.

A dokumentumot végül nem hozták nyilvánosságra.

A lapnak egy másik magas rangú, a brexit-tárgyalásokban érintett diplomata is azt mondta: mindig is voltak kémkedéssel kapcsolatos félelmeik. Éppen ezért intézkedéseket is hoztak, hogy csökkentsék a biztonsági kockázatokat a tárgyalásokon: telefonokat például nem is lehet bevinni.

Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa a Politico cikke szerint. Azt írják,

Brüsszel kiemelkedően fontos kémkedési célpontnak számít,

hiszen egyrészt itt van az Európai Unió és a NATO központja, afrikai és közel-keleti biztonsági szervezetek pedig az itt élő, nagy létszámú, az otthoni politikát befolyásolni képes diaszpóra miatt mutatnak aktivitást.

Az osztrák hírszerzés vezetője két hónapja egyenesen azt mondta: Brüsszelben már több kém van, mint az eddigi „fővárosban”, Bécsben.

Bécs a hidegháború alatt lett kifejezetten fontos város hírszerzési szempontból, de a vasfüggöny leomlása után is az maradt, hiszen ENSZ-szervezetek működnek itt, például az Atomenergia Ügynökség, itt van az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet székhelye, és sok nagykövetség több más országot is „ellát” Bécsből. A hírszerzési vezető szerint

Bécsben több száz kém lehet, Brüsszelben még ennél is több.

A Politicónak egy volt belga hírszerző azt mondta: most több kém van a városban, mint a Berlini Fal leomlása előtt, szerinte főleg kínaiak, oroszok, amerikaiak és marokkóiak vannak sokan. Az elmúlt években több kémet ki is utasítottak az országból.

A lap forrásai szerint a Brüsszelben dolgozó diplomaták

tisztában vannak vele, hogy bármikor lehallgathatják őket.

Howard Gutman, az Egyesült Államok volt belgiumi nagykövete egyenesen azt mondta: tudták, hogy a rezidencia lehallgatását semmiképp nem tudják megakadályozni, ezért néha hangosan jó éjszakát is kívánt a hallgatózóknak a hálószobájában.

Az is igaz persze, hogy ilyen szempontból az amerikaiak is aktívak Brüsszelben: öt éve derült ki, hogy egy olyan programot működtettek, amely keretében uniós intézményeket is lehallgattak.

A sok potenciális hírszerzési célpont mellett Brüsszel esetében az is fontos, hogy könnyű odajutni vagy adott esetben elhagyni a várost.

Egy, szintén a Politicónak nyilatkozó belga hírszerző szerint a kémkedés minden területen megjelenik, az energiaügyektől a védelmi kérdéseken át a migrációig. Mint mondta,

„vannak baráti, semleges és barátságtalan szervezetek”,

a tagjaik pedig általában diplomáciai fedésben dolgoznak.

Az uniós szerveknek és a NATO-nak is megvannak a saját biztonsági szervezeteik, de a kémelhárítási munka jelentős része így is a belga titkosszolgálatra hárul. Ugyanakkor ez és a belgiumi kormányzati rendszer bonyolultsága megnehezíti az információáramlást.

A belga hírszerzőket ráadásul lefoglalja az iszlámista terrorizmus elleni küzdelem is (a párizsi és brüsszeli terrortámadásokat végrehajtó sejt európai központja is Brüsszelben volt), így kevesebb energiájuk és kevesebb emberük marad arra, hogy a „klasszikus” kémelhárítói feladatokat is elvégezzék.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK