Nagyon megmérgesedett az igazságos, amikor megtudta, hogy mik mennek a háta mögött. Hogy lopják az országot, ráadásul a háta mögött, a tudta nélkül.
Annyira meg lett idegesedve, hogy – szó ne érje a ház elejét – kevés híján maga alá rezsicsökkentett.
Nem szívtelen, ember ő, nem is irigy, neki nem fáj, ha másnak is van mit a tejbe aprítania. Ha a más ember bankszámlája jobban teljesít, az nem bántja az igazságost, főleg, ha az illető közel áll hozzá.
Családilag, barátilag, üzletileg.
Nem is ettől gurult méregbe igazán, az verte ki nála a biztosítékot, hogy mindez kitudódott. Mert a baj akkor is baj, ha csak úgy van, önmagában, de igazán akkor tud botránnyá kerekedni, ha kiderül. Akkor mindenki megtudja, és onnantól nem lehet már úgy tenni, mintha nem lenne.
Hogy vannak emberek, akik a többieknél is többet markolnak. És az ilyet nem szereti az igazságos, az nála nem járja, hogy egy botrány csak úgy, magától kipattanjon.
Anélkül, hogy ő akarta volna. Mert mit kezdjen az ember egy olyan botránnyal, ami sérti az emberek igazságérzetét. Még az egyszeri hülye is belátja, hogy az soha sem jó, ha az emberek igazságérzete meg van sértve. El lehet venni tőlük a nyugdíjpénztári megtakarításaikat, lehet korlátozni a sztrájkhoz való jogukat, alázhatók emberi mivoltukban a végtelenségig, de az igazságérzetükhöz ne tessék hozzányúlni, mert arra háklis a magyar ember.
Abcúg Junijó, Stop Soros!
Annak idején Kádár János is hasonló szisztéma alapján működtette a rendszerét. Mert az is ki volt találva rendesen, ahogyan kell. Mindenki tudta, hogy Jánosom Kádárom nagyon rendes elvtárs, ráadásul annyira puritán, hogy hozzá képest az a Gandhi nevű egy fényűző selyemifjú. Csak volt az a baj, és ezt is tudták a magyar emberek (akik már akkortájt is voltak, csak akkoriban még dolgozó népnek hívták őket), hogy a Kádár elvtárs ugyan rendes, de annyi gazemberrel van körülvéve, hogy ki se látszik közülük.
Na, ez megy most az igazságossal is. Ő is szenved azoktól, akikkel körülvette magát. Látszik is rajta a szenvedés, elég csak ránézni. Mert ő még csak rendes lenne, ha magába’ volna egész álló nap, de mindig akad egy csomó gazember, aki belerondít az ő rendességébe.
És ettől aztán ő is olyannak látszik, mint azok, akik épp olyanok, mint ő.
