Kezdőlap Címkék Ellenzék

Címke: ellenzék

Magyarország, 2017 (3.) – Jelenetek a bábok életéből

A magyar országgyűlésről úgy írni, mintha az egy komolyan veendő intézmény lenne, már önmagában is megtévesztése az olvasónak. Pedig ezt tesszük, hétről-hétre úgy foglalkozunk a parlamenttel, mint a politika egyik legfontosabb műhelyével. Hogyan is tehetnénk másként, ha egyszer ott születnek a törvények, azok a keretek, amelyek az életünket meghatározzák. Csakhogy a hatalmas Fidesz-fölény – a KDNP-ről szó se essék – eleve komolytalanná teszi a T.Ház munkáját; amit a kormánypárt elhatároz, azt pillanatok alatt keresztül  is veri, amit meg nem támogat, annak esélye sincs, hogy törvény legyen belőle.

A kormánypárt tulajdonképpen silánnyá tette az országgyűlést, csak arra használja, amire neki kell, vagyis a nyilvánosság előtt legitimmé tegye az akaratát. A Kossuth tér ma a demokrácia legfontosabb paravánja, általa próbálja a Fidesz felmutatni, hogy a nép akaratát érvényesíti. Valójában azonban nem ez történik; sem a bizottságok, sem a plenáris ülések nem felelnek meg az igaz demokrácia követelményeinek. Ha éppen úri kedve úgy diktálja Orbán Viktornak, akkor keresztül veret két nap alatt egy törvényt, ha viszont csak a látszatra ügyel, akkor sosem lesz elfogadott paragrafus abból, amit ő nem akar. Szégyenteljes, ami ott történik, gondoljunk csak akár a plakát-törvényre, akár a CEU gyalázatos meghurcolására; sem az erkölcs, sem pedig a jog próbáját nem állják ki azok a kodifikációk, amelyeket ennek ellenére nagy többséggel elfogadnak. Külön is döbbenetes és szégyenletes, hogy mindehhez a színjátékhoz a köztársasági elnök asszisztál, így fordulhat elő, hogy kétharmados törvényt át lehet konvertálni sima felesre, és lesz belőle mégiscsak az, amit a miniszterelnök akar. 2017 Magyarországának egyik legnagyobb szégyene, ami e területen zajlik, ráadásul úgy, hogy nincs senki, aki megakadályozhatná ebben a kormányzatot.

Természetes, hogy többekben felvetődött a kérdés, mit lehet ezzel kezdeni? Van-e megoldás a demokrácia színlelésével szemben? Van-e megoldás akkor, ha társadalom nagyobbik részét teljesen hidegen hagyja a politikai élet eme fontos területe, feltehetően azért is, mert fogalma nincs arról, hogy van-e számára jelentősége a parlamentben zajló eseményeknek vagy sem. Ebből a szempontból a kommunista diktatúra negyven éve hihetetlen roncsolásokat hajtott végre az agyakban; a nagyközönséget egy cseppet sem érdekelte mi zajlik a parlament falai között, pontosan tudta, hogy sem befolyása, sem hatása nincs arra mi zajlik ott; a politikusok azt teszik, amit akarnak, és ha éppen negyedévente üléseznek, az is csak a bábszínház része.

Átmeneti változást hozott a rendszerváltás utáni időszak; valódi viták, értékelhető indulatok színtere lett az országgyűlés; akkoriban a Fidesz is arra használta, amire való. Ez ügyben egyébként érdemes tanulni tőle; mindig kihasználta a demokratikus rendszerben rejlő lehetőségeket, és mivel ezt jól megtanulta, azt is magáévá tette, hogy amit ellenzékben kihasznált, azt kormányra kerülve ellehetetlenítse az ellenfeleinek. A kétharmados győzelmét is arra használta, miként tudja átalakítani úgy a magyar közjogi rendszert, hogy az a lehető legkisebb mozgásteret adjon a politikai ellenfélnek. Vagyis a parlamentet kizárólag abba az irányba mozgatta, amelyben saját akaratát akadály nélkül érvényesíteni tudja, miközben az ellenzéknek nulla esélyt ad.

Kérdezhetnék: miért nem ismerték fel ezt az ellenzéki pártok, vagy ha felismerték, miért nem léptek fel ellene? Nos, ez valóban a kérdések kérdése. Pontosabban az, hogy van-e egyáltalán olyan képlet, amely kecsegtető megoldást kínál e rendszer ellen? A Demokratikus Koalíció például úgy döntött, hogy nem vesz részt a parlament munkájában, felismerve feleslegességét, képviselői otthagyták a munkahelyüket. Igen ám, de nem rendelkezvén frakcióval egy sor jogot nem birtokolnak ezért ez a fajta bojkott látszat nélkül maradt, afféle szorgos népünk győzni fog lázadásnak tűnt. A bojkottban senki nem követte Gyurcsány pártját, s bár akadtak jócskán olyanok, aki a teljes bojkottot tanácsolták, ebben igazi partner nem akadt. Azt mondták: az a csekély lehetőség, amit a parlament által biztosított nyilvánosság jelent, fontos katalizátora lehet olyan ügyek továbbvitelének, a sajtóban való megjelenítésének, amelyekre másként nem lenne esély. Ne vitassuk meg most, hogy ez elfogadható érv-e a bojkottal szemben, vagy sem, már csak azért sem, mert nincs egzakt mérőszám, amely erre a problémára megoldást kínálna. Vagyis kinek mi a véleménye, milyen a hozzáállása. A Független Hírügynökség sem kívánja ezt a vitát eldönteni; ha a társadalom nem kényszeríti ki a radikális lépéseket, akkor azok, ha meg is történnének, nem hoznák meg a kívánt eredményt. Ami azt is jelenti: a magyar emberek számára a demokrácia legfőbb szentélyének tartott parlament semmit nem jelent, nem gondolják, hogy az ott született törvényekkel szemben nekik dolguk lenne. Márpedig, ha az emberek demokrácia-igénye még nem érte el ezt a szintet, biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb lesz olyan párt, amely ezt kihasználja. És a Fidesz ezt felismervén, kizárólag a saját céljai megvalósítását látja fontosnak megvalósítani az országgyűlés biztosította körülmények között. 2017 erre újra nagyszerű példákkal szolgált; a kreatív törvényalkotás mellett arra is, miként lehet báboknak nézni azokat, akik képviselőként olykor még fontosnak is hiszik magukat. És ne hozzuk ide ellenpéldaként az azonnali kérdéseket, vagy az interpellációkat; Orbán Viktor ezeket épp úgy lekezeli, mint ahogy valamennyi politikai ellenfelét, de félreértés ne essék, a sajátjait is. Használ mindenkit, ahogy az a bábszínház rendezőjétől elvárható. Egyelőre, csak mihez tartás végett: mi is bábok vagyunk az ő színházában.

A következő részben az ellenzék állapotát elemezzük a 2017. évi történések tükrében.

A sorozat korábbi részei:

A lázadás éve – Soros ellen

Orbán az isten, és senki más

MSZP: továbbtolt kongresszus – Karácsony, Gyurcsány, Botka és egyéb szereplők

Ha értenék a matematika nyelvén, akkor sem biztos, hogy le tudnám írni a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció közt zajló játszmáját. Így, hogy nem is értek hozzá, meg sem kísérlem, legfeljebb azt a butaságot tárom az olvasó elé: mindkét szereplő igyekszik megoldhatatlan feladat elé állítani a másikat, miközben mi, kívülállók oly egyszerűnek látjuk a képletet.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke, Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke és Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Más szavakkal, más képekkel felrajzolva: nem egy ördöglakat, nem egy bonyolult logikai rendszer. Illetve lehet, hogy az, de az ördöglakatnak is tudják a megoldását, már az 1200-as évek óta, és a britek is több mint négyszáz éve nyírják a gyepet. Vagyis a demokratikus rendszerek általában képesek a vitákat feloldani, bár tudjuk, hogy a legnehezebb azzal egyetértenünk, akivel egyébként látszólag mindenben egyetértünk.

A két párt között – amely, hogy az előző mondatomra visszautaljak, valaha egy csapat volt –

a konfliktusok szinte az egész esztendőt behálózták, különböző előjelekkel.

Az esztendő elején, az akkor felbukkanó Botka – még beszélünk róla – fektetett le egy fekvőrendőrt a gyors megállapodás elé, most viszont Gyurcsány épített az útra egy hasonló műtárgyat. Botka Gyurcsányt akarta kizárni az építményből, amit a DK elnöke egyrészt értetlenül fogadott, ugyanakkor jezsuita szerénységgel ajánlotta fel magát partnereinek, mondván: neki aztán tényleg nincsenek feltételei, ő az egyetlen, aki a teljesen nyitott kapu elvét vallva, egész áprilisig, mondhatni a választás előtt napig várja a többiek érkezését, ajánlatát, befogadó nyilatkozatát, ismétlem: feltétel nélkül. Talán ennek az attitűdnek is köszönhető, hogy Botka végül maga bukott fel az általa épített fekvőrendőrön, s volt kénytelen levonulni az útról, vagy – fogalmazzunk finomabban -: ő maga döntött úgy, hogy kiszáll a versenyből.

Lelépése azonban nem gyorsította fel a folyamatokat, s bár most néhány nappal karácsony előtt létrejött egyfajta megállapodás, de még mindig nincs ünnepi hangulat. És azért nincs, mert az

a korábban ígért nyitottság mostanra eltűnt a gyurcsányi koncepcióból, sőt kifejezetten diktálni igyekszik a feltételeket.

A DK által, az MSZP elnökségének küldött hárompontos elaborátum is erről szól: mit tehetnek és mit nem a szocialisták.

Félreértés ne essék: ebben a megállapításban a Független Hírügynökség értékítélete nincs benne; igyekszünk csak a tényekre koncentrálni, még akkor is, ha tudjuk: a tényeknek is sokféle olvasata van. Ebben az említett három pontban az egyébként elfogadott, és nyilvánosság elé tárt egyéni körzet-megállapodás mellett az is szerepelt, hogy elfogadják Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltségét, ha és amennyiben nem indul egyéni körzetben és nem szerepel egyetlen pártlistán sem. A harmadik pont arról szólt, amit azóta is hangoztat a DK: nem kívánnak még csak beszélni sem többet a közös listáról. Az MSZP elnöksége ebből a második pontot nem fogadta el, igaz a harmadikat sem, legfeljebb tudomásul vette, de csak annak a reménynek a fenntartásával, hogy a végén azért kialakulhat olyan helyzet, amikor minden fél rábólint a közös listára.

Egyelőre azonban nem tartunk ott. Mondhatnánk mi is, Karácsony Gergelyt plagizálva: hahó emberek, négy hónap múlva választás, de jól tudjuk, hogy ezek a felszólítások semmit nem érnek,

általában mindig utólag válnak bölccsé a szereplők,

akkor tudják megfogalmazni saját maguk számára a tanulságokat, és kijelenteni: nem így kellett volna. Ez történt 2014, az ellenzék szempontjából gyászos végeredményt hozó országgyűlési választások után, s mai tudásunkkal ezt látjuk beteljesedni 2018 áprilisa után is. Más kárán tanul az okos, szól a mondás, de nem tudom, mit mond arra, aki a saját kárán sem tanul. No mindegy, ne süllyedjünk ilyen filozófiai mélységekbe, maradjunk a jelen felszínén, azaz ott, hogy most a viták Karácsony Gergely  személye körül csúcsosodnak ki.

A Párbeszéd társelnöke, felismerve saját pártja korlátait, és saját maga baloldaliságából megfogalmazott küldetését, végül az MSZP-ben látta meg az esélyt, hogy kovásza lehet az összefogásnak. Ha nem is miniszterelnök-jelölti minőségében, de hasonló megfontolásból már Botka mellett is hitet tett, illetve a közös lista, mint egyetlen üdvözítő megoldás mellett.

A DK, illetve maga Gyurcsány először elutasította Karácsony személyét, úgy általában, később alkalmasnak minősítette, mégpedig azzal a megszorítással, ami az MSZP vezetésének küldött levélben is szerepel. Nem szerepelhet pártlistán. A DK-sok azt mondják: legyen következetes, legyen hű önmagához, hiszen ő nyilatkozta azt, hogy nem kíván pártlistás miniszterelnök-jelölt lenni. És most az a legfőbb baj, hogy az lett, egyenesen az MSZP listájának éléről tekint le a DK-ra. Ami persze így nem igaz, egyfelől azért mert nincs a szocialistáknak listája, ezért még hivatalos listavezetője sincs, másfelől azért, mert Karácsony cáfolja az állítást. Azt állítja – és miután az összes fellelhető forrás ezt igazolja vissza -, hogy ő pusztán arról beszélt: ha nincs áprilisban győzelem, ő akkor nem kíván élni a parlamenti mandátumával, hanem marad Zuglóban, és 2019-ben is megküzd a polgármesteri helyért.

Természetesen teljesen legitim mindkét álláspont: a DK-é is, amely azt mondja, nem akar egy másik párt miniszterelnök-jelöltje mellett korteskedni, még akkor sem, ha ez jogilag és történelmileg sem kizárt, és persze Karácsonyé is, aki viszont azt mondja, nem lebeghet két párt között, vagy fölött, értelmezhetetlen közjogi státuszban. (Noha, talán még ez is elképzelhető lenne – a szerk.) Mindenesetre Karácsony következetesen hangoztatja és hangsúlyozza: lesz közös lista, így ez a probléma is meg fog oldódni. Így válaszol arra a kérdésre is, ami a társelnökére, Szabó Tímeára vonatkozik, aki – egyes hírek szerint – a III. kerületben indulna, de nem szívesen lenne szocialista jelölt; a közös listán már nincs értelme MSZP-s jelöltről beszélni.

Itt tartanak most az MSZP-DK ördöglakat megoldásában, a – nevezzük így – „karácsonyi megállapodás” még messze nem jutott végső stádiumába. A szocialisták változatlanul nem készítenek önálló listát, mint hírlik, éppen ezért most már februárra, mondhatni az utolsó pillanatra halasztották a kongresszusukat, vagyis arra a pillanatra, amikor már mindenképpen dönteni kell a listákról, szereplőkről, indulókról. Addig

a Karácsony-Kunhalmi kettős kampányerejében bíznak;

a fiatal és szimpatikus arcok pluszpontokat, valódi népszerűség növekedést hoznak a párnak, olyan emelkedést, ami a DK-t is jobb belátásra készteti.

Nem állíthatom, hogy könnyű a helyzetük, mert bár a kampánystartjuk a visszajelzések alapján jól sikerült, de most viszont megszólalt Botka László. És visszahozta az árulókról szóló gondolatait, a szocialisták romlottságának illatát, és persze saját sértett mivoltát. Szavait, értelemszerűen, issza a sajtó; a rombolásra mindig nagyobb a fogadókészség. Hogy a szegedi polgármester miért törte meg a hosszú hallgatást, és rúgta fel a pártjával kötött egyezséget – hogy tudniillik békében hagyják egymást –, azt nem tudni, mint ahogy azt sem, a mostani nyilatkozatot követi-e újabb. Ha követi, azaz van ilyen szándéka Botkának, felületet mindig talál rá – a Független Hírügynökség sem utasítaná vissza. A politikai hatás mérlegelése ugyanis nem a sajtó dolga. Mi legalábbis nem eszerint dolgozunk.

Képes-e többre a magyar ellenzék bugylibicskás támadásoknál?

0

Magyarország 2017-es évére néhány hónappal a választások előtt sem érdemes túl sok szót vesztegetni. Legalábbis abból a szempontból nem, előremozdult-e valamennyire a társadalom és a politika, változott-e valami lényeges. Mert nem változott. Olyan volt, mint 2016. És olyan, mint 2018 lesz – ezt írja Finta Márk a pozsonyi Új Szó véleményrovatában.

A szerző a helyzet illusztrálására Vona Gábort egyik tévés megnyilatkozását idézi:

„Idefigyelj, Viktor, te korrupt zsarnok! Hogyha azt hiszed, hogy én félek vagy mi félünk, akkor nagyon tévedsz. Sem én nem félek tőled, sem a Jobbik nem fél a Fidesztől, és azt látom, az emberek sem félnek a Fidesztől. Neked kell félned! 2017-ről azt hitted, hogy a lázadás éve lesz, de tévedtél. 2018 lesz a lázadás éve, és az emberek el fognak söpörni téged és el fognak számoltatni téged, úgyhogy erre készülj, arra kérlek!”

Finta Márk szerint az az igazán vicces, ahogy ezt a lánglelkű szólamot az egykor radikális, szélsőjobbos párt elnöke előadta: „Pont nem úgy, mint aki alól az államhatalommal visszaélve lövik ki a pártját. Félmosollyal a szája szegletében, szendén, mint egy elsőáldozó. Olyan mesterkélt álindulattal a hangjában, mintha a nagyi házi zserbójának receptjét mondta volna fel, és figyelmeztetné Orbánt, hogy ne felejtse el a baracklekvárt. És nem utasít. Megkér. Még jó, hogy nem szépen.”

A szerző azt írja, hogy a jelenlegi ellenzékben felteszi a két kezét még az is, aki az egyetlen lehetőségként próbálta eladni magát azoknak, akiknek elege van az Orbán-kormányból. Finta azt írja, hogy  erről mi sem árulkodik jobban, hogy a múlt pénteki tüntetésre a Fidesz-székház elé annak ellenére is csak kétezren mentek ki, hogy a Jobbik még a gyakorlott tüntijárókat, az együttös Juhász Pétert és a momentumos Fekete-Győr Andrást is mozgósította.

A szerző írását egy olvasói levéllel zárj, amelyből az következik: Ideje lesz a bugylibicskát valami komolyabbra cserélni.

„Minket, akik eddig is a Fideszre szavaztunk, egyáltalán nem érdekel a korrupció, a lopás, Habony, Ferhófstadt, Sulc, Bayer és a lopás, meg a putyinozás, meg oroszozás és hasonlóak. Ha megszorozzátok ezeket a jelenségeket kettővel, vagy hárommal, az sem érdekel, akkor is a Fideszre fogunk szavazni. Azért, mert mi a nemzeti értékeket felvállaló politikusokra szavazunk. Nem jobbra, balra, vagy liberális köcsögökre, nem Teréz anyákra és a Pápára, hanem azokra, akik Magyarországot nem akarják elveszejteni.”

Solymár tanulságai – A Fidesz az új Jobbik

Mint ismeretes, a kormánypárti jelölt nyerte Solymáron az időközi önkormányzati választást.  A Fidesz-KDNP színeiben induló Dalos Attila a szavazatok 56,8 százalékát szerezte meg (225-en voksoltak rá), míg ellenfele, a hat baloldali párt által támogatott független jelölt, Kárpáti Zsuzsanna 42,7 százalékot kapott (169 szavazat).

Az érintett pártok érthetően a saját szemüvegükön keresztül nézik a végeredményt. A Fidesz hozta a kötelezőt, s ezért nem sok szót pazarolt a solymári győzelemre. A baloldalon sikerként kommentálják a vereséget, hiszen – és ebben igazuk van – ezen a hagyományosan jobboldali településen még sohasem tudtak ilyen közel kerülni a jobboldal jelöltjéhez. Ebből a baloldalon azt a következtetést vonják le (vagy, legalábbis azt kommunikálják), hogy működik az összefogás, s ha jövő év áprilisáig megmarad ez a tendencia, akkor a választókörzetek nagyobb részében le lehet győzni a Fideszt.

Solymár hagyományosan jobboldali településként él a köztudatban, ám ha árnyaljuk a képet, akkor ehhez hozzá kell tennünk: nem fideszes, hanem jobbikos a település. Ám a Jobbik, mint tudjuk, a vasárnapi választáson nem indult.

Kérdés, hogy mi lett a Jobbik szavazóival.

Adódik a válasz, hogy sokan közülük otthon maradtak. Ha a pártjuk nem indul, nincs miért elmenniök szavazni.

A helyzet azonban valószínűleg nem ennyire egyszerű. Sok elemző szerint a Fidesz mára szélsőségesebb lett a Jobbiknál, Orbánék gyakorlatilag jobbról előzik Vonáékat, szinte az összes tematikájukat „lenyúlták”. Ebben a helyzetben a Jobbik kénytelen volt felismerni, hogy a Fidesztől jobbra nincsen számára hely, és az utóbbi hónapokban elkezdett a közép felé húzódni. Vagyis, másképp fogalmazva,

a politikai palettán helyet cserélt a két párt.

Eddig a Fidesz jött ki jobban ebből a helycseréből: szinte minden közvéleménykutatónál  – legutóbb a Republikon hozott ki ilyen eredményt – növelte a támogatottságát, miközben a Jobbiké stagnál, vagy csökken.

A jövő évi választásra nézve persze nehéz ebből bármilyen érvényes tanulságot levonni. Legalábbis, abban az értelemben, hogy mi várható országos szinten. Ami Solymár kapcsán most megállapítható: a Fidesz lett az új Jobbik. Akiknek ez tetszik, rájuk szavazak majd, akiknek nem, másokra voksolnak, vagy otthon maradnak.

A Fidesz jelöltje nyert Solymáron

1

Nem sikerült a baloldali áttörés Solymáron, bár ezúttal megvolt az országos szinten sokak által hiányolt összefogás. A hat baloldali párt közös jelöltjeként induló Kárpáti Zsuzsanna 169 szavazatot kapott és ezzel alulmaradt a kormánypártok jelöltjével, Dalos Attilával szemben, aki a leadott szavazatok  közül 225-öt szerzett meg. A választáson való részvétel 58 százalékos volt.

A mostani időközi önkormányzati választást azért kellett kiírni, mert a korábbi önkormányzati képviselő, a kereszténydemokrata Gaal Gergely országgyűlési képviselő lett.

A solymári választást azért övezte kiemelt figyelem, mert ez lehet a próbája a sokak által hiányolt ellenzéki összefogás működőképességének. A választókerületben függetlenként induló Kárpáti Zsuzsannát ugyanis immár hat ellenzéki párt – DK, Együtt, LMP, MSZP, Párbeszéd és Momentum – is támogatta, a Jobbik pedig nem indított jelöltet. Vele szemben a kereszténydemokrata Dalos Attila indult.

Solymár mindig is erősen jobboldali beállítottságú település volt. A 2014-es önkormányzati választáson például egyéni körzetben kizárólag a jelenlegi kormánypártok jelöltjei győztek. 2014-ben az akkori kormánypárti jelölt, Gaal Gergely 215 szavazatot kapott (61,9 százalék), az MSZP–DK színeiben induló Aranyi Zoltán Zsolt 96-ot (27,6 százalék), a jobbikos Murányi Levente pedig 36 voksot szerzett (10,3 százalék).

Orbán egy zsarnok, de huszonöt évig is uralkodhat

A magyar kormányfő nincs egyedül, tulajdonképpen létezik a zsarnokok közössége, Orbán tőlük tanul, veszi át a mintákat – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Heller Ágnes filozófus. A nagy vitát kiváltó nézetét most is fenntartja: szerinte a teljes ellenzéknek közösen kell fellépnie a zsarnoki rendszer ellen, tehát a Jobbikkal is meg kell egyezni, különben marad minden úgy, ahogy eddig. Illetve még rosszabbá válik a helyzet: tovább folyik majd a centralizáció, minden Orbán Viktor és a haverjainak a kezébe kerül, miközben az ellenzék továbbra is béna kacsaként fog létezni. Heller szerint a populizmus, a nacionalizmus mannáját eszik az emberek, és erre jó sokáig vevők is maradhatnak; hiába élnek zsarnokság alatt, ez akár huszonöt éven keresztül is így maradhat. Legalább is akkor, ha az ellenzéki pártok továbbra is képtelenek a politizálásra.

 

 Emlékszik még erre a kifejezésre, hogy belvárosi értelmiségi?

Nem, nem emlékszem, nem is hallottam soha.

Pedig még az Antall-kormány idejében használták.

Lehet, hogy azért, mert akkoriban nem Magyarországon éltem.

Talán a Csurkáék minősítették így a liberális, libsi értelmiséget, és csak azért hozom elő, mert mostanság újra előjött ez a minősítés, ráadásul a Fidesz retorikájában…, és pontosan önnel kapcsolatban. Azt hangsúlyozzák, hogy Heller Ágnes, mint a baloldal képviselője, lám összeborulni egy szélsőséges párttal, a Jobbikkal…

Először is én nem képviselem a baloldalt. Amúgy pedig

számomra a fő konfliktus nem bal és jobb oldal között van, hanem azok között, akik a jogállam mellett állnak, és akik ellene dolgoznak.

Ez szerintem ma a fő konfliktus Magyarországon. De nem csak Magyarországon, Németországban, vagy Franciaországban is. Ekörül forog a mai európai konfliktus. Így aztán én hiába vagyok, valóban, ballib ember, a konfliktus ebbe az irányba mozdult el az egész kontinensen, de Amerikában is.

És ez a konfliktus milyen irányban mozdult el?

Hát nagyon jó lenne, ha a jogállam irányába tartana. Ma sajnos arról beszélhetünk, hogy Magyarországon és Lengyelországban teljesen megszűnt a jogállam, több kelet-európai országban még létezik, de nem elég erős, Nyugat-Európában szerencsére erős a jogállam. A jogállami keretek között a jobb és baloldal meg tud élni egymás mellett, függetlenül attól, hogy egyébként, mint éreznek egymás iránt. Még egyszer mondom, jogállami keretek között a két oldal, kivéve a szélsőségeket, tud egymás mellett létezni, egy zsarnokságban viszont mindegyik elveszíti a saját arculatát, és elveszítik annak lehetőségét is, hogy saját eszméjüknek megfelelően politizáljanak, éljenek.  Itt mindenki arról beszél, hogy a saját arculatát, hogyan őrizheti meg, holott, ha a Fidesz újra nyer, márpedig nyerni fog, mindenki úgyis elveszti az arculatát.

A zsarnokságnak milyen lenyomatait látja ma? Hiszen itt beszélgetünk, elmondhatja a véleményét, én leírhatom, megjelenhet, nem visz el bennünket a Pobjeda, akkor mégis mivel igazolható vissza az ön állítása?

Nem tévesztendő össze a totalitárius állam és a zsarnokság. Ma a világon nagyon kevés totális állam van, ezek akkor jöttek létre, amikor osztálytársadalmak voltak. Olyan rendszerek kellettek, ahol egy párt képes volt uralni a teljes társadalmat. Ez volt Mussolini, Hitler, Sztálin, vagy Mao Ce-tung…

Ma nem osztály, hanem tömegtársadalmakban élünk, a szegényeknek, a munkanélkülieknek nincsenek osztályérdekeik. Ezzel szemben vannak ideológiák. Minden párt ideológiával harcolt. Így bukkan fel a populizmus, aminek központi gondolata a nacionalizmus, az idegengyűlölet.

Ezzel az ideológiával lehet megszerezni a többséget, akár választásokon át. És rendre olyan választási rendszert hoznak létre, hogy biztosítható legyen számukra a többség. Persze, lehet beszélni, írni, filmeket készíteni, de lényegében egy párt diktál, az történik, amit ez a párt akar. Ilyen zsarnokság van ma Magyarországon, ehhez nem kell totális állam.

A zsarnokságnak tehát az a definíciója Magyarországon, hogy a hatalom lényegében egypártrendszer felé tolja a társadalmat?

Ez nem csak nálunk van így.

De most Magyarországról beszélünk.

Igen, ez van. A zsarnokságnak mindig van egy feje, maga a zsarnok.

Magyarországon tehát az történik, amit Orbán Viktor akar, és semmi nem történik, amit ő nem akar.

A parlamenti ellenzéki pártok béna kacsák, beszélnek, beszélnek, eredmény és hatás nélkül, díszellenzékei a kormánynak, az a funkciójuk, hogy a világ felé elmondható legyen, lám itt van és működik az ellenzék, ráadásul szabadon. A lényege a rendszernek, az, hogy mindig ugyanaz a hatalom maradjon, és marad is.

De mi a magyarázata annak, hogy egy olyan országban, amelynek volt módja megtapasztalni milyen a zsarnokság, sőt a totális áll, a társadalom csak némán nézi, hogy mi történik vele?

Megszokták az emberek, hogy alattvalók, nem érzik, hogy felelősek saját sorsuk alakulásáért. A szabadság, amit kaptak, kívülről érkezett, nem küzdöttek meg érte, ajándék volt, semmit nem fizettek érte. De semmi nincs végül ingyen: most benyújtották a számlát, erről van szó.

Felcsuti Péter nyilatkozta a portálunknak, hogy Orbán kiváló hatalomtechnikus, tulajdonképpen vihette volna jó irányba is az országot, de nem volt szerencsénk, nem ezt tette. Ön szerint látható voltak ezek a jegyek, jelek a liberális Orbánon is?

Persze. Én már akkor megmondtam a barátaimnak, hogy ez az ember egy akarnok, látszik az arcán. De ezt azért nem néztem ki belőle. Azt igen, hogy hataloméhes, de hatalommal lehet jól is élni, nem csak visszaélni. Ugyanakkor fontos tudni, hogy Orbán nincs egyedül, és egy tendencia képviselője, olyan, mint Putyin, vagy Erdogan… Ott is zsarnokság van, Orbán a zsarnokoktól tanul el mindent. Nézze meg: Orbán Sorost támadja, Erdogan az ugyancsak Amerikában élő Güllent. Ugyanaz a modell. Azt állítom tehát, hogy Soros is egy kopírozott minta, eltanulta Orbán, hogyan kell ellenséget gyártani. Putyin betiltotta a civilszervezetek, szóval ez sem csak Orbán.

Itt van egy közösség, a zsarnokok közössége, akik egyirányba mennek. Ez nem pusztán technika, egyfajta tehetség is, amihez nagyban hozzájárul, hogy azok az országok, amelyekről beszélünk, sose tudták mi az a szabadság, mi az a demokrácia. Nacionalizmus, nacionalizmus – ezzel mindig meg lehet főzni az embereket az ilyen országokban.

Történelmi tapasztalatok alapján megjósolható, hogy egy ilyen zsarnokság meddig él?

Ezt nem lehet előre megmondani. Kádár János huszonöt évig uralkodott, miért ne uralkodna Orbán is ugyanennyi ideig, ha nem teszünk ellene semmit. És ebben a pillanatban nem teszünk ellene semmit.

Ön, a meglehetősen nagy vihart kavart interjújában, amiről már a bevezetőben is beszéltünk, a Jobbikkal közös fellépésben látja az Orbán-kormány leváltásának esélyét. Gondolom arra is utalva, hogy a Fidesz lényegében sokmindent átvett a Jobbik szélsőséges retorikájából…

Nézze, amit nem akarnak megérteni: a Fidesz egy zsarnoki hatalom. A Jobbik, meg egy párt. A pártokkal mindig lehet valamit kezdeni, ezzel a hatalommal viszont semmit. Nem egy pártot kell tehát legyőzni, hanem egy zsarnoki rendszert kell legyőzni. Nem azt mondom, hogy meg kell egyezni a Jobbikkal. Én arról beszéltem, hogy legyen két ellenzéki lista, a 106 egyéni körzetben pedig egy induló a Fidesz jelöltjével szemben, akkor meg lehet nyerni a választást. Nem kell nekünk szövetséget kötnünk a Jobbikkal, vagy nekik velünk. Aki Gyurcsányt utálja, az ne szavazzon rá, aki Vonát utálja, ne szavazzon Vonára, ha ugyanis két ellenzéki csoport van, el lehet kerülni, hogy a nemszeretemre kelljen szavazni. Ami az egyéni körzeteket illeti: ha az adott helyen a Jobbik az esélyes, akkor igen is, rá kell szavazni. Természetesen mindezt úgy kell megtenni, hogy előzetesen megegyeznek hat-hét programpontban, amelyeket, kormányra kerülve megvalósítanak, a kialakított konszenzus alapján.

A kérdés azonban nem ez, bár ez is, de most inkább az: egy zsarnokságot le lehet váltani demokratikus körülmények között?

Hát vannak a barátaim között is olyanok, akik azt mondják: ezt a kormányt nem lehet leváltani, az csak illúzió, hogy választások útján meg lehet tőle szabadulni. Ők azt mondják, se most, se 2022-ben nem lehet őket leváltani. Lehet, hogy igazuk van, de meg kell próbálni. Tudjuk, hogy egy olyan párt, amelyik kontroll nélkül bemondhatja, hogy 2.3 millió ember küldte vissza a kérdőíveket, az a választást is elcsalhatja. Ez is lehetséges, de akkor is, meg kell próbálni.

Azt akarja ezzel mondani, hogy a Fidesz képes elcsalni a választásokat?

De mennyire. Kérhetünk persze európai megfigyelőket, minden attól függ, mennyire éber az ellenzék. A mi ellenzékünk azonban egyelőre egymással van elfoglalva, még az is lehet, hogy a szocialisták, meg a DK-sok sem képesek megállapodni, és csak az a fontos számukra, hogy hány képviselői helyet tudnak majd maguknak szerezni. Ám ezekkel a helyekkel épp olyan béna kacsák maradnak, mint most. Tehát muszáj összeállni, de még ez is kevés: ha a 106 körzetben csak egy baloldali jelölt lesz, de megmarad még a Jobbik is külön indulóként, az is kevés lesz a sikeres szerepléshez.

A zsarnokság természetrajzából mi következik: ha marad az Orbán-kormány, miben lesz rosszabb a helyzet?

Mindenben rosszabb lesz. Először betiltja majd a neki nem tetsző civilszervezeteket, megfojtja a maradék, félig-meddig szabad médiát, harmadsorban az ország javait fogja még tovább kiosztani saját maga, és a haverjai között. Minden a kezében fog összpontosulni. Itt ugyanis miden vagyon a haverjainak, vagy a strómanjainak a kezében van. És mindent megtesz annak érdekében is, hogy a szegénység öröklődő legyen. Tönkreteszi még jobban az oktatást, az egészségügyet. Itt sokkal erősebb centralizáció lesz, mint a nyolcvanas évek Kádár-korszakában. A Parlament még inkább béna kacsa lesz, világosan látom azt az utat, amit a Fidesz járni fog, minden tovább eszkalálódik, a totális hatalom irányába. Ugye korábban is azt ígérték, hogy ismét ők nyerik a választásokat, nyitottabbá válnak, de nem így történt, tovább szigorították a rendszert. Most is ez lesz. Hazudni fognak folyamatosan, épp úgy, mint a Soros-ügyben, ki fognak még hasonlókat találni, az egész országot gyűlöletre fogják hangolni; nem tudhatjuk, hogy mindez hova fog vezetni.

Azokból, amiket most felsorolt, mi fogja zavarni az embereket?

Semmi.

Az emberek a nacionalizmus mannáját fogyasztják.  A zsarnoki rendszerben megtalálják a hatalmon lévők azt a módszert, amelyben a társadalom többsége az ő ideológiájuk fogyasztójává válik.

Azt mondta, hogy a teljes ellenzéknek együtt kellene fellépnie, de ennek most az esélyét sem látni. Ez azt jelenti, hogy egyik párt sem látja a ma létező, az ön terminológiáját használva, zsarnokságnak a mibenlétét?

Sajnos azt kell mondanom, hogy a többi párt eltanult valamit a Fidesztől: hazudnak. Ők is csak hazudnak. Pontosan tudják, hogy egyedül nem nyerhetik meg a választást, de mégis mondják. Miért mondják? Mert megtanulták, miként lehet ideológiával etetni a saját választóikat. Mindenki hazudik ebben az országban.

De itt most inkább önt támadják, mégpedig azzal, hogy a Jobbikot elfogadhatóbbnak tartja, mint a Fideszt…

Persze, hogy annak tartom. A Jobbik egy ellenzéki párt, míg a Fidesz zsarnok. Mindenki, aki a zsarnok ellen van, elfogadhatóbb, mint maga a zsarnok.

Még akkor is ezt állítja, ha tudjuk, hogy a Jobbik esetleg egy báránybőrbe bújt farkas…

Nem érdekelnek a Jobbik motívumai. Különben ha figyelte a parlamentet: Orbán jobban gyűlöli őket, mint bárki mást, és nem a szélsőjobb nézeteik miatt. Látja, hogy mi történik most: Orbán a nyakukra helyezte a kést.

Még néhány szót a jövőről: április után miről fogunk beszélgetni?

Április után már nem fogunk beszélgetni. Legalábbis politikáról semmiképp. A politika ugyanis megszűnik Magyarországon. Ami itt történik, és a Fidesz hatalom által lesz, annak semmi köze nincs a politikához. Ma politikáról nem folyik diskurzus, a baloldal sem vet fel politikai kérdéseket.

A Momentum már nem zárja ki, hogy másokkal is tárgyaljon

0

Fekete-Győr András, a Momentum elnöke szerint pártja adott esetben bárkivel tárgyalna. A Momentum elnöke, az ATV Egyenes beszéd című műsorában azt is elmondta, hogy 2010-ben még a Fideszre szavazott, ám csalódott a pártban, mert a számára fontos arcok – Pokorni, Navracsics, Áder – eltűntek onnan.

Mindezt nagyjából eddig is tudni lehetett a Fegyőrnek is „becézett” Fekete-Győrről, ám az a Momentumosok eddig nyilatkozatainak a tükrében mindenképpen új momentumnak számít, hogy a párt elnöke a korábbiaknál engedékenyebb hangot ütött meg, vagyis,

nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben a helyzet úgy adódik, tárgyaljanak más pártokkal.

Nemrégiben Vona Gábor, a Jobbik elnöke arról beszélt, hogy csak a XXI. század pártjaival tartja elképzelhetőnek az együttműködést, ám szóba jöhető partnerként mindössze két pártot, az LMP-t és a Momentumot nevezte meg.

A Momentum eddig minden, együttműködésre utaló kérdésre nemmel válaszolt.

Rendre azt mondták, hogy nem fognak össze senkivel, mind a 106 választókerületben önállóan indulnak. Amiből az elemzők – lévén, hogy a Momentum támogatottsága jelenleg meglehetősen alacsony – arra következtettek, hogy Fekete-Győrék 2018-ban azért nem Orbánék leváltását tűzték ki célul, mert nem kívánnak egy esetlegesen győztes ellenzéki választási szövetséghez a kispadról asszisztálni.

Fekete-Győrék inkább arra gyúrnak, hogy hogy 2018-ban bejussanak a parlamentbe, majd újabb négy év elteltével, 2022-ben, reményeik szerint alaposan megerősödve, nagyobb szeletet kérjenek az akkor a mostaninál nagyobb eséllyel győztes ellenzéki összefogás közös tortájából.

Gyurcsány nem lesz kormánytag

0

A ma reggeli Népszavában Gyurcsány Ferenc arról beszél, hogy amennyiben  2018-ban győzne az ellenzék, nem kíván kormánytag lenni. A volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke ezt azzal indokolta, hogy nem szeretné egy leendő kormány dolgát a személyével terhelni.

Abban az esetben, amennyiben a jelenlegi ellenzék továbbra is ellenzékben marad, Gyurcsány frakcióvezetőként folytatná.

Mindezeket már többször elmondta a DK elnöke, ám rendre felbukkannak olyan híresztelések, hogy az MSZP és a DK erőviszonyainak – utóbbiak javára – történő megváltozásával

megnőtt Gyurcsány pártjának az étvágya, és maga a pártvezető is nagyobb szeletet szeretne a tortából, mint akár egy évvel korábban.

Hogy ezek a híresztelések honnan jönnek, azt nem tudni. Nem kizárt, hogy az ellenzénki oldal valamelyik politikusa kavar, de valószínűbb, hogy a kormányoldalhoz közeli személyek igyekeznek a mostaninál is több feszültséget kelteni az ellenzéki pártok között.

Borzasztó bűnre készül a Fidesz

Egymásnak feszülnek több kérdésben is az ellenzéki képviselők a Ferencvárosban – ez derül ki Pál Tibor, ferencvárosi képviselő interjújából, amelyet a Független Hírügynökségnek adott. Anomáliák vannak a parkolás körül, a bérlakások elosztásában, kölcsönösen vádolják egymást, miközben együttműködésre lennének kárhoztatva. Pál Tibor szerint a legtöbb ügyben ugyan van közös gondolat és szavazás, de a kép mégis inkább az, hogy képtelenek a békére. Pedig az igazi nagy veszély az lesz, ha a Fidesz a jövő évi választások után, hatalomra kerülve megszünteti az önkormányzatiságot.

 

Az ATV hétfő reggeli műsorában Baranyi Krisztina, az Együtt ferencvárosi képviselője arról beszélt, igaz név nélkül, de elég pontosan körbeírva, hogy Ön, aki már a pártállamban is képviselő volt, nem abban érdekelt, hogy leleplezzék a Fidesz bűneit, hanem vagy tartózkodik, vagy együtt szavaz a többségben lévő fideszesekkel. Konkrétan egyébként arról beszélt, hogy a parkolási társaság jelentős összeggel károsítja meg az önkormányzatot. A kérdés tehát az, hogy ön miért nem partner az ellenzéki társainak, miért partner abban, hogy megkárosítsák Ferencvárost?

Először hadd mondjam el, hogy már valóban a pártállami időkben képviselő voltam Ferencvárosban, és erre én büszke vagyok. Először tanácstag voltam, aztán képviselő, alpolgármester, most pedig újra szimpla képviselő. Én voltam a legfiatalabb tanácstag 1986-ban, még jóval harmincon alul, és higgye el, tényleg büszke voltam. De beszéljünk hát a parkolási társaságról és az azt körülvevő mondásokról. Azért fogalmazok így, mert ezek csak mondások, nem pedig bizonyított igazságok. Van, aki azt állítja, hogy az önkormányzatot 500 millió – egymilliárd forintnyi veszteség éri évente. Ha valaki két ilyen számot tesz egymás mellé, akkor azt komolyan lehet venni?

Hát erre én nem tudok válaszolni…

De azt érzékeli, hogy a két szám milyen távol áll egymástól. Vagyis, ha valaki vádol, akkor azért ennél konkrétabb összeget illik mondani. De: induljunk onnan el, hogy a parkolásból származó bevétele Ferencvárosnak 200-250 millió forint között mozog. 2010-ig, amikor Gegesi Ferenc polgármester idejében más parkolási rendszerben volt a kerület, ami egészen jól működött. Ennek ellenére, 2010 tavaszán a polgármester előterjesztette és meg is szavazta a testület, hogy abból a rendszerből lépjünk ki, és ebbe a most működőbe lépjünk át.  Ma sem tudom hogy miért váltottunk, illetve csak feltételezéseim vannak. Az tudniillik, hogy a fáma szerint a Fidesznek akart kedvezni, cserébe ő lesz az országgyűlési képviselő.  Ez azonban már a múlt. Maradjunk abban, hogy létrejött az új parkolási rendszer, amely az elején nem túl jól teljesített, ma már nagyjából rendben van. Én sokat foglalkozom a parkolási rendszerekkel, van összehasonlítási alapom, és azt kell mondanom, hogy egységes rendszerűvé vált, világos és átlátható.

Mégis: szeretném megérteni, hogy mi itt valójában a probléma, miről beszél az Együtt képviselője: arról-e, hogy a szolgáltató túl sokat számláz az önkormányzatnak, vagy arról, hogy valamilyen bűnös, korrupt kapcsolat van a háttérben,  vagy arról, hogy maga a Fidesz nyúl bele valahol a kasszába,  ezt Baranyi Krisztina észrevette, ön azonban  szemet huny felette…

Hogy korrupció van valahol, ezt lehet mondani, de bizonyíték nincs rá, soha senki nem tette le az asztalra, hogy íme, a korrupció bizonyítéka.

Technikailag megvalósítható lenne?

Szerintem nem. Én áttekintettem az összes kerület parkolási költségeit, és ha minden elemét összerakom, akkor a Ferencváros valahol a középmezőnyben áll, tehát egyáltalán nem drágább, mint a többi kerület.  A cégháttér kétségkívül zavaros, de manapság csaknem minden cégre ez elmondható.

Az mit jelent, hogy zavaros?

Az alapító cég valamilyen offshore háttérrel rendelkezik, de őszintén mondom, nem látok bele. Utánam még nyomozott is az említett hölgy, hogy én milyen jogviszonyban állok a parkolási céggel, természetesen semmilyenben.  Amúgy tényleg volt arra javaslat, hogy mondjuk fel a szerződést ezzel a társasággal, amire azt mondtam: rendben van, de azért a szerződésbe sem árt belenézni, mekkora kártérítés terhel bennünket, ha felmondjuk.  Viszont attól komolyan tartok, hogy előbb-utóbb maga a parkolási cég akar kilépni, hitelrontás miatt, és attól is hogy lesz, aki erre biztatja. Már csak azért is, hogy egy Fideszhez közeli csapat léphessen a helyébe…

Még mindig nem tudom, mit mond az Együtt képviselője: hol folyik el a pénz?

Konkrétan semmit nem mond. Azt mondja, hogy drága.  Hogy 500 millió, egymilliárd közötti a veszteség, amiről már beszéltem. Ez mennyire komolyan vehető?

Nem ez az egyetlen ügy, amiben egymásnak feszülnek ellenzéki képviselők, ahelyett, hogy együttműködnének. Itt van például még az ingatlanok kérdése is…

Először az egymásnak feszülésről. Én, amikor 2010-ben felállt az önkormányzat, azt javasoltam, csináljunk egy közös frakciót, vagy legalább tartsunk közös frakcióüléseket.  Ezt senki nem fogadta el. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült együttműködést kialakítanunk. Ami a lakásokat illeti, ott valóban nagy balhék vannak. 2011-ben a testület megváltoztatta a piaci alapú lakáskiutalás rendjét. Korábban az kapott bérleti jogot, aki a legtöbb díjat előre letette, így volt olyan, aki tíz évre előre kifizette. Ez a rendszer botrányok nélkül működött, a fideszes  vezetés ezt megváltoztatta, mégpedig úgy, hogy minden pályázónak ötéves díjat kellett letennie, utána pedig a pályázókról egy bizottság döntött, ki kaphat bérlakást és kinek nem jut. Az ötéves bérletre a többség nevezett, a fideszes többségű bizottság pedig az általa preferáltaknak adta a lakásokat. Hogy példát is mondjak: a bizottság a gyerekével pályázó anyuka helyett, egy egyedülálló, tisztviselő hölgynek adta a lakást. Látva a korrupt megoldásokat, mi kiléptünk ebből a bizottságból.

Miért nem harcoltak inkább a normál helyzet kialakításáért?

Megtettük, öt éven keresztül küzdöttünk, hogy legyen egy normális lakásgazdálkodási koncepció. Mostanra sikerült, de csak azért, mert már látják, hogy szorul a hurok. Mi különben a testületi ülésen is szóvá tettük, harcoltunk a korrupt rendszer ellen, míg más ellenzéki képviselők hallgattak. Illetve a sajtóhoz rohantak, de szerintem az a helyes, ha először a testületben vetjük fel a problémát, hívjuk fel a figyelmet a visszásságokra.

Itt akkor nem önt vádolták a lakáspanamával?

Nem.  A gond az, hogy ő is részese a kedvezményezetteknek. Baranyi Krisztina is kért és kapott egy hetven négyzetméteres önkormányzati lakást. Aztán amikor kirobbant a balhé, akkor a Juhász Péterrel karöltve kiálltak a Bakáts térre, mondván: visszaadja a bérleményt. De más probléma is volt vele: kiderült, hogy van a tulajdonában Erzsébeten, a Mediterrán lakóparkban egy lakás, amit elfelejtett beírni a vagyonbevallásába… A lakásügyekben tehát engem aligha lehet támadni.

Most mi a helyzet?

A bérlakások kiadását, a nem szociális alapúakét, tehát azokét, amelyekről az előbb beszéltem, leállították. Mert már kapott képviselő, a képviselő rokona, üzlettárs…Az igazi üzlet ebben az különben, hogy öt év múlva ezek az ingatatlanok megvásárolhatóak lesznek. Volt már erre is példa: felértékeltették az így megvásárolható lakást, jóval a piaci ár alatt, valahol annak ötven százaléka környékén, sőt, ha egyben fizet valaki, akkor még kevesebbe kerül, és így válik a bérlő tulajdonossá. Tehát egy 30-35 milliós lakáshoz 10-15 millióért lehet hozzájutni. Lazán, féláron.

Miért nem képesek az amúgy is kisebbségben lévő ellenzékiek közösen fellépni? Miért egymást tépik szét?

Nézze, többnyire egységesek vagyunk, sok kérdésben nem harcolunk egymással. Ezek az ügyek azért kerültek ennyire előtérbe, mert a kormányzat nagyon rátelepszik az önkormányzatokra, és így elveszett az a fontos eleme a munkánknak, hogy a helyi ügyekben mi magunk határoztunk. Ma már nem az a kérdés, hogy egy-egy ügy a kerület hasznára van-e vagy sem, hanem hogy mi a Fidesz érdeke. És olykor előfordul, hogy a kerület hasznára szolgál a javaslat, de mert ez az áldatlan helyzet alakult ki, rögtön megtámadják az embert, ha az ilyen esetekben együtt szavaz a Fidesszel.

Na de mi lesz akkor, ha megvalósul Tarlós István főpolgármester jóslata, vagyis, ha a Fidesz, kétharmados győzelme esetén, megszünteti az önkormányzatokat és helyükre elöljáróságokat léptet?

Borzasztó bűn lesz. Megszűnik az önkormányzatiság, mint eszme. A választók, a helyben lakók lesznek a vesztesek: az ő apró-cseprő ügyeiket nem lesz, aki megoldja.

Gyűjti az aláírásokat, de most még nem küldené el Orbánékat a Momentum

„A népszavazás, illetve annak időpontja csak másodlagos; a legfontosabb az aláírásgyűjtés. Egy hónapokig tartó és sikeres akció ugyanis meghátrálásra kényszeríti a kormányt.” Ezt nyilatkozta Papp Gergő, a párt kommunikációs igazgatója a Magyar Nemzetnek.

A Momentum, amely a budapesti olimpia-rendezésről szóló népszavazással robbant be a köztudatba és került fel a politikai térképre, azóta nem tudott igazán nagyot dobni. Akkor a demokratikus ellenzéki pártok segítették az aláírásgyűjtést, a Momentum azonban azóta többször is nehéz helyzetbe azokat, akik abban bíztak, hogy Fekete-Győr Andrásékkal erősödött a demokratikus ellenzéki oldal. A Momentum nyilatkozói ugyanis rendre megerősítik, hogy senkivel sem kívánnak együttműködni, és egyedül kívánnak indulni a 2018-as választáson.

Amennyiben hiszünk ezeknek a megfogalmazásoknak, akkor valószínűsíthetjük, hogy a Momentum nem 2018-ban akarja megbuktatni Orbán Viktor rendszerét. Jövő tavasszal megelégszik azzal, hogy bejut a parlamentbe, majd ott négy évet eltöltve – és feltételezéseik szerint erősödve – 2022-ben valóban nekiveselkedik Orbán és a Fidesz eltávolításának.

Mielőtt elfelejtenénk: arról van szó, hogy a Kúria átengedte a Momentum népszavazási kérdését, mely a civileket megbélyegző törvény visszavonására kötelezné a parlamentet. Lehet aláírásokat gyűjteni, ám az különösebb matematikai ismeretek nélkül is belátható, hogy ebből az aláírásgyűjtésből a választás előtt már semmiképpen nem lehet népszavazás. Ha a Momentum – a hozzájuk csatlakozó pártok segítségével – rekordgyorsasággal össze is gyűjtené az országosan szükséges 200 ezer aláírást, a feladat akkor is megoldhatatlan lenne. Az íveket ugyanis érvényesíteni kell, és ha ez is gyorsan és zökkenőmentesen menne, még mindig megtámadhatják a határozatot. Az is tudható, hogy a törvény szerint a választás előtt 41 nappal már nem lehet népszavazást tartani. S bár a 2018-as választás időpontját még nem jelölte ki az államfő, a politikai matematika alapján gyakorlatilag biztosra vehető, hogy ez az esemény 2018. április elején lesz.

Innen kell visszaszámolni, és józan ésszel nem nehéz belátni, hogy a 2018-as választás előtt már nem lesz népszavazás. Ez persze nem keseríti el a Momentumot, hiszen ők is tudják, hogy a civiltörvény visszavonásának lehetősége nem igazán nagy dobás az emberek szemében. Ez a törvény – bár a jogállam és a demokrácia szempontjából nagyon jelentős – nem valószínű, hogy akkora tömegeket tudna megmozgatni, mint a budapesti olimpia rendezés ügye, s ily módon nem kizárt, hogy az alacsony részvétel miatt bármi is legyen az eredménye, érvénytelen lesz,

Ha ezt a felvetést elfogadjuk, azt kell mondanunk, hogy a Momentum a saját szempontjából pragmatikusan gondolkodik. Aláírásokat gyűjt, ezzel tovább építi az adatbázisát, ráadásul mindezt úgy, hogy a dolognak a számára nincs kockázata. Népszavazás nem lesz, vagy csak a választás után, de –már ki is mondták, amit eddig is tudhattunk – nem is az a cél, hogy legyen, hanem hogy minél több aláírás – névvel, lakcímmel – a Momentum rendelkezésére álljon.

A Momentum mostani aláírásgyűjtése nem az Orbán-kormány leváltásáért küzdőket erősíti. A cikk elején idézett nyilatkozat magyar fordítása ugyanis így hangzik: A Momentum 2018-ban még nem cserélné le a kormányt, hanem 2022-ben, amikorra – feltételezései és reményei szerint – már nem statisztaszerep jutna neki Orbánék leváltásában.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK