Hétfő este botrány lett abból, hogy Magyar Péter kivonult az ATV Egyenes beszéd című műsorából, miután a műsorvezető, Rónai Egon szembesítette azzal, hogy valótlan állításokat tett a csatornáról.
Címke: Egyenes Beszéd
UNGÁR VERSUS MOMENTUM
Kettős vita alakult ki Ungár Péter és a Momentum között. Közvetlenül arról, hogy vajon helyesen tette-e a Momentum, hogy – Ungár fogalmazásában – a pedagógusok bérhelyzetének ügyére kötötte rá a maga kordonbontó akcióit a Miniszterelnökségnél.
Ungár szerint a pedagógusok bérharca összehasonlíthatatlanul fontosabb ügy, mint az, hogy adnak-e interjút a kormány tagjai az arra járó újságíróknak, vagy kordonnal zárják el őket egymástól. Ungár szerint – ezt az ellenzék tavalyi választási kampányát bírálva már a vereséget követően elmondta – nem szimbolikus ügyeket kell az ellenzéki politika középpontjába állítani, hanem az emberek mindennapi gondjait. Ő a maga legfontosabb, következetesen hajtott kampányát az otthonápolási díjra összpontosította már az egész előző ciklusban, most pedig pártja és frakciója az akkumulátorgyárak ügyét tekinti legfontosabb kérdésnek, amivel az LMP zöld jellegét is előtérbe állítja. A Momentum viszont – mellesleg Hadházy Ákossal összefogva – a kordonbontással olyan rendszerügyet próbált előtérbe állítani, mint a sajtószabadság, vagyis a politikusok független újságírók általi kérdezhetősége. Nem tudjuk, hogy vajon a kordonbontó akciókról szóló híradós beszámolókat látó nézők mekkora része tudja, hogy mi is az indítéka a Momentum kordonbontó akcióiknak – a Miniszterelnökség várbéli épülete elé hamis indoklással („építési terület”) húzott rendőrkordon, amely valójában ugyanúgy a kormány politikusait védi az újságírói zaklatástól, mint az Országház épületében Kövér házelnök által bevezetett korlátozás –, de azt mindenki érzékelheti, hogy itt a kormánnyal, a rendszerrel való kemény, indulatokkal teli szembehelyezkedésről van szó. Ungár szerint viszont – ahogy az Egyenes Beszédben fogalmazott – „nem igazán érdemes olyan dolgokról beszélni, amikről azt gondoljuk, hogy bizonyos embereknek szimpatikusak, de nem vezetnek sehova”. Hozzátette, mégpedig, mint mondva, nem a Momentummal, hanem Gyurcsány Ferenc korábbi szavaival vitatkozva, hogy „minden társadalmi ügyet arra redukálni, hogy Orbán Viktor vagy nem Orbán Viktor, minden gondolatunkat arra redukálni, hogy mit gondol erről Orbán Viktor, hogy ha ma reggel Orbán Viktor tükörtojást reggelizik, akkor a tükörtojás fasiszta, és ezért nem lehet szeretni a tükörtojást, aki így gondolkodik, az nem egy szabad ember, az nem tud gondolkodni, és az soha az életben nem fog társadalmi bizalmat kapni.”
Azt kedvelem Ungárban, hogy világosan beszél, élére állítja a kérdést. Amivel azonban Gyurcsánynál vitatkozik, az nem Orbán Viktor személyének középpontba állítása, hanem hogy az, hogy rendszerrel, és nem ilyen vagy olyan szakpolitikákat folytató kormánnyal állunk szemben.
Az Ungár Péterrel az Egyenes Beszédben készített interjú utolsó percében a műsorvezető feltette az alapkérdést: nincs diktatúra? Ungár pedig válaszolt: „Nincs.” Meg is ismételte: „Diktatúra nincs”.
Rónai Egon persze csak az egyik felét tette fel a kérdésnek. A másikat, hogy akkor viszont mi van, demokrácia van-e, szabad országban élünk-e, nem tette fel, és erről így Ungárnak nem kellett nyilatkoznia. Élénken él az emlékezetemben Ungár LMP-beli elődjének (frakcióvezetői és pártelnöki minőségében egyaránt), Schiffer Andrásnak még a második Orbán-kormány idején a Fidesz-frakciónak címzett parlamenti mondata: „Nem vonom kétségbe az Önök demokratikus elkötelezettségét”. Nem tudom, mondana-e ilyet a Fidesznek Ungár, és azt sem, hogy ma, egy évtizeddel később is mondaná-e ezt Schiffer.
Az azonban világos, hogy Ungár a kormányellenzékiség politikáját folytatja: az akkumulátorgyárak telepítését támadva zöld pártként állítja szembe az LMP-t az Orbán-kormánnyal – amit bármely nyugati demokráciában megtehetne, ahogyan azt az ottani zöld pártok teszik ellenzékben –, és baloldali pártként, amikor az otthoni ápolás és a szociális szektor javadalmazásáért folytat kampányt. Azt a kérdést, hogy demokrácia van-e Magyarországon, ahol kormány és ellenzék szakpolitikai kérdésekben küzd meg egymással, vagy a zsarnoksággal szemben kell harcot vívniuk a demokrácia híveinek, egyszerűen és következetesen zárójelbe teszi.
A Momentum politikusa, Kele János az Egyenes Beszédben, ugyanabban az adásban Ungárral vitatkozva mint rendszerellenzékit különböztette meg a Momentum politikáját Ungárétól. Igen, ez az alapvető nézetkülönbség húzódik meg vitájuk mögött. És persze még egy fontos szempont. A pedagógus- és diáktüntetés és a kordonbontás összekapcsolása mellett – ami rendszerellenzéki felfogásban kézenfekvő, Ungár szempontja szerint azonban visszaélés – a vita másik kérdése: helyes-e ellenzéki pártnak elmennie a Fidesz tusványfürdői rendezvényére vitapartnernek egy panelvitára vagy sem. Az ellenzéki pártok közül az LMP, az MSZP és a Jobbik képviseltette ott magát (idén is és korábban is), a Momentum, a DK és a Párbeszéd nem. Az LMP-t idén ott képviselő Kanász-Nagy Máté elmagyarázta: minden fórumot igénybe kell venni az ellenzéki vélemény képviseletére. Ugyanezt mondta az Egyenes Beszédben Ungár is. (Mellesleg másutt az MSZP-s Molnár Zsolt és a jobbikos Brenner Koloman is.) Általánosságban Kele János is ezt tartja helyesnek – ezért is vannak ott a Momentum vezető politikusai a Fidesz Tranzit nevű rendezvénysorozatán, hogy Fidesz-politikusokkal vitatkozzanak –, Tusnádfürdőre azonban nem járnak. (Talán mert nem hívják őket.) A DK-t azonban szerintem hiába is hívnák, nem menne, és igaza van. Mintha azt a Momentum is érzékelné, hogy Tusnádfürdőn minden fellépő Orbán produkciójához játssza a mellékalak szerepét, Orbán ottani produkciója pedig a Fidesz – fogalmazzunk óvatosan – Nyugat-ellenes, nacionalista politikájának emblematikus megjelenítése, amelyhez nem helyes a mellékalak pozíciójában segédkezet nyújtani. Márpedig az LMP, az MSZP és a Jobbik ezt teszi. És Ungár pártja – Schiffer óta – támogatja Orbán Nyugat-ellenes és nacionalista politikáját. Az MSZP félig-meddig, az LMP egyértelműen és következetesen. Ez már évekkel ezelőtt is okozott éles konfliktust a Momentum és Ungár (valamint Keresztes László Lóránt, vagyis az LMP) között. (Ungár és Keresztes közleményben támadta meg a Momentumot, amiért vezető politikusai romániai és szlovákiai liberális pártok kampányaiban vettek részt, amelyek az ottani magyar kisebbségi pártok vetélytársai voltak.) Ezúttal a konfliktusnak nem ez az eleme állt előtérben, de azért ott volt a háttérben ez is.
A JOBBIK FOGA FEHÉRE
Azért ezt ne hagyjuk szó nélkül. A Jobbik frakcióvezetője, Lukács László György a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű elbontását kezdeményezi. Mindjárt a Fideszhez és a Mi Hazánkhoz fordul, hogy mint jobboldali pártok értsenek egyet ebben a szintén jobboldali Jobbikkal. Mindezt a Jobbik számára az orosz-ukrán háború teszi különösen időszerűvé. Akkor is hódítottak az orosz katonák, most is hódítanak.
Még Rónai Egonnak is elmondta ezt a derék frakcióvezető az Egyenes Beszédben, Rónainak pedig semmi érdemi észrevétele nem volt a dologhoz, megértően fogadta a kezdeményezést.
Vegyük észre: Lukács frakcióvezető célja a Jobbik jobboldali identitásának újjáélesztése, szemben Jakab Péter populista, baloldalra hajazó krumplis-párizsis politikájával. Kezet nyújt a Fidesznek és a Mi Hazánknak. (Ne felejtsük, a pártelnök Gyöngyösi Márton már meghirdette, hogy többé nincs együttműködés a DK-val, ami szerintem rendben is van, számomra már korábban is rendben lett volna, főleg, ha a DK tartott volna ki amellett, hogy nincs együttműködés a Jobbikkal.)
Csakhogy a Szabadság téri felszabadulási emlékmű mégis csak valami másról szól. A Vörös Hadsereg 1944-45-ben a náci Németország és a vele szövetséges Horthy-Magyarország hódító hadseregeit visszaverve jutott el a Kárpátokig. Nem a Szovjetunió támadta meg Németországot és szövetségesét, Magyarországot, hanem a náci Németország és szövetségese, Magyarország (valamint Románia, Szlovákia, Horvátország, Olaszország) támadta meg a Szovjetuniót. A Vörös Hadsereg pedig, miután kiverte a hódítókat a Szovjetunió területéről, nem állt meg Berlinig, és persze Budapestig. A szovjet katonák, akiknek a Szabadság téren emléket állítottak, a náci Németország és szövetségese, Horthy- illetve Szálasi-Magyarország ellen harcolva vesztették életüket. Az emlékmű nem Magyarország Szovjetunió általi megszállásáról szól, hanem a Wehrmacht és a vele szövetséges, korábban Ukrajna megszállásában jeleskedő magyar honvédség ellen harcoló szovjet katonák áldozatáról, akik között oroszok, ukránok és az egykori Szovjetunió más népének fiai egyaránt ott voltak. Ezt összemosni a putyini Oroszország hadseregének Ukrajna elleni hódító háborújával igazi hamisítás. Ebben a hamisításban talál vissza eredeti identitásához a Jobbik. Meg eszmei partnereihez, a Fideszhez és a Mi Hazánkhoz. Kimutatja a foga fehérét. Lássunk tehát világosan.
Nem ártott volna, ha ezt az ATV műsorvezetője is észrevette volna. De hát miért is vette volna észre.
No comment
Tegnap este az Egyenes Beszédben Dobrev Klára elmondta, hogy az adással egyidőben is ülésezik az Országos Előválasztási Bizottság, melynek döntéséig nem fogja elitélni, sem visszahívni Ráczné, Földi Juditot, akit a Párbeszéd-Mszp beadványban vádolt meg az etikai bizottságnál, mely szerint a képviselő jelölt offshore-cég tulajdonosa.
Az ellenzéki előválasztást felügyelő Országos Előválasztási Bizottság “2021. szeptember hó 27. napján 22/ET/2021 számú határozatában megállapítja, hogy a Tóth Bertalan által írt etikai beadványt Ráczné Földi Judit álláspontját megvizsgálva elutasította”.
A hamis offshore-vád tehát elbukott. A Földi Judit által a Bizottságnak benyújtott közjegyző által hitelesített hivatalos dokumentumok kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Földi Judit soha nem volt offshore-cég tulajdonosa.
Különösen fontos, hogy a hat párt egy-egy delegáltjából álló Bizottságnak csak két tagja, az eredeti beadvány benyújtók – Karácsony Gergely és Tóth Bertalan pártjának képviselői – támogatták a DK-s képviselőjelölt elmarasztalását. Vagyis csak a vádlók szavaztak igennel az általuk megfogalmazott vádakra.
Akik a demokrácia legalapvetőbb szabályát figyelmen kívül hagyva még a vizsgálat előtt, a tények ismerete nélkül Földi Judit visszaléptetését követelték, a DK szerint bocsánatkéréssel tartoznak. Különösen vonatkozik ez a hamis vádakat visszatérően nagy nyilvánosság előtt megfogalmazó Karácsony Gergelyre és Tóth Bertalanra.
Székesfehérváron is az ellenzéki szavazók bizalmából és nem etikai beadványokkal kívánjuk legyőzni az MSZP-Párbeszéd jelöltjét.
AMIT A BALOLDALIAK FÉLREÉRTENEK
Csengett a mobilom, a Magyar Nemzettől hívtak. Arról kérdezett volna a Fidesz első számú napilapjának újságírója, hogy mit gondolok arról, hogy Gyurcsány Ferenc a jobbikos Tóth Péter mellett kampányolt Szegeden, aki néhány éve még durvább antiszemita és cigányellenes kijelentéseket tett, mint a hasonlókról hírhedt, időközi választáson közös jelöltként elindított Bíró László. A Magyar Nemzetnek ezúttal sem nyilatkoztam, ahogy hosszú ideje nem vagyok rá hajlandó. Nem is írnék a dologról, ha nem hallottam volna, ahogy DK-s politikusok egymás után próbálják magyarázni a dolgot. De sajnos hallottam.
Néhány hónapja MSZP-s politikustól hallottam, hogy a szerencsi-tiszaújvárosi választókerületben most ellenjelölteket indítanak a jobbikos Bíró Lászlóval szemben. Majd a választók az előválasztáson eldöntik, hogy ki legyen a fideszes képviselő kihívója a borsodi választókerületben. Csakhogy a hatpárti összefogás szabályai szerint ha az előválasztást a jobbikos nyeri, akkor mind a hat párt őt fogja támogatni a Fidesz jelöltjével szemben.
Most a DK politikusai (Sebián-Petrovszki László pártigazgató, országgyűlési képviselő és Barkóczí Balász szóvivő, képviselőjelölt, tehát mindketten a szűk pártvezetés legközvetlenebb munkatársai) menekült az Egyenes Beszédben elhangzott interjúban végül oda: majd a választók az előválasztáson eldöntik, hogy ki legyen a Fidesz kihívója a Csongrád 2. választókerületben. A DK-sok helyzete azonban kínosabb, mint az MSZP-é: Borsodban a szocialisták és több más párt az MSZP-s jelöltet támogatja az antiszemita kijelentéseiről elhíresült jobbikossal szemben, míg a DK Szegeden az antiszemita és cigányellenes kijelentéseiről elhíresült jobbikost támogatja az MSZP által is támogatott momentumos jelölttel szemben.
E különbség mellett is valami közös a két esetben.
Ha az MSZP-s és DK-s politikusok az előválsztáson szavazóktól várják a megoldást, akkor totálisan félreértik a helyzetet.
Aki magát baloldalinak, urambocsá antifasisztának tekinti, az antiszemita, cigányellenes kijelentésekről hírhedt jelöltet akkor sem fogadhat el közös jelöltnek, ha az illető megnyeri az előválasztást.
Aki néhány éve ilyen kijelentéseket tett, az akkor sem lehet baloldali, demokrata pártok által is támogatott közös jelölt, ha e kijelentések miatt bocsánatot kér.
Bocsánatot kérni nem akkor kell, amikor valakit éppen valamilyen pozícióra jelölnek, hanem akkor, amikor az illető már ezt megelőzően felülvizsgálta korábbi nézeteit.
Amikor nem azért kér bocsánatot, hogy egy pozícióhoz támogatást kapjon, hanem azért, mert minden érdek nélkül belátja a hibát. Ha ezt akkor teszi, amikor már pozícióra jelölik, akkor a bocsánatkérésnek nincs semmi hitele. Ha komolyan kell venni a szövetkező pártok megállapodását, hogy nem indítanak olyan személyt jelöltnek, aki kirekesztő nézeteket képvisel, akkor ilyen jobbikos jelölteket a baloldali pártok nem foghadhatnak el közös jelöltnek. Akkor sem, ha megnyerik az előválasztást. Ilyen jelöltek támogatása akkor is kérdésessé teszi az MSZP vagy a DK baloldali, demokratikus identitását, ha ez az előválasztás eredménye alapján történik.
Soron kívül
A Magyar Olimpiai Bizottság elnökét kérdezi a műsorvezető az Egyenes Beszédben. Egyfelől arról, hogy újra felvetik, hogy Budapest újra pályázzon – ezúttal 2032-re – az olimpiára.
Hogy erről mit gondolok, azt könnyű kitalálni. (A költségek miatt nem kell aggódni, a sportlétesítmények így is, úgy is folyamatosan épülnek, az atlétikai stadion például a fővárosi és kerületi önkormányzat jóváhagyásával.)
A beszélgetés másik témája, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság kérte, hogy az idei tokiói olimpiára készülő versenyzőket, edzőket és szakvezetőket mielőbb oltsák be a koronavírus ellen. A kérés meghallgatásra talált, és több mint nyolcszáz személyt oltanak be, mégpedig a Moderna vakcinával. A műsorvezető ezt helyénvalónak találja, mint ahogy helyénvalónak találja ezt A nap híre című adás műsorvezetője és három ellenzékinek tekinthető részvevője is.
Én nem.
Az olimpiára készülő sportemberek feltehetően fiatal, illetve az edzők és szakvezetők esetében középkorú, egészséges emberek. Ha elkapják a koronavírus-fertőzést, nagy valószínűséggel tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel megy keresztül rajtuk. Az ő beoltásuk miatt később kerül oltásra ugyanennyi idős, valószínűleg krónikus betegségekkel sújtott ember, hiszen az egészségügyiek és az idősotthonokban élők és dolgozók után most ők következnek a – létező vagy nem létező – oltási terv szerint. Ha ők kapják el a fertőzést, akár bele is halhatnak, de ha nem, akkor is súlyos szenvedés vár rájuk, hátralevő életükben küszködhetnek a szövődményekkel.
Az olimpiai részvétel és esetleges siker előbbre való, mint más emberek élete és egészsége?
Hogy Orbán Viktor ezt így gondolja, az magától értetődik, nem lepődöm meg rajta. De hogy az ATV műsorvezetői és az ellenzéki politikusok és ellenzékhez közeli politikai elemzők is így gondolják, azt nem tartom magától értetődőnek.
Még valamit nem értek.
Orbán Viktor saját elmondása szerint a legjobban a kínai vakcinában bízik. Akkor az olimpikonoknak miért a Modernát adják be, miért nem a Sinopharm vakcináját? Vagy miért nem a Szputnyik-V-t, amelyből háromezer adagot már elküldtek Budapestre, eredetileg vizsgálati célból, de a vizsgálatra nem került sor, a nélkül rendelte meg Szijjártó doktor úr az egymillió adagot, és a háromezret alighanem valahol behűtve tárolják. Nekik az nem jó, se a kínai, nekik a legmodernebb, az EU gyógyszerellenőrzésén már átment Moderna vakcina kell?
Tényleg minden élet számít?
A színművészeti-csata magva
Közel egy hónapja, augusztus 11-én L. Simon László fideszes képviselő, korábbi kulturális államtitkár járt az ATV stúdiójában, az Egyenes Beszédben, és a következőképpen magyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult konfliktust:
„Lehet a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a véleménye, vezethetné más irányba, vihetné más irányba az átalakítást, de nincsenek ebben a helyzetben jelen pillanatban. (…) Az a lényeg, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének más a koncepciója, mint a kormány koncepciója. Nem lehet egyszerre két irányba haladni. A kormánynak az volt az elképzelése, hogy alapítványi struktúrában szervezi át az egyetemeket.”
Azért idézem föl L. Simonnak ezeket a mondatait, mert az azóta eltelt hetekben a műsorvezető A nap híre adásaiban, ahol többnyire ellenzéki politikusdokkal és független lapok újságíróival beszélget, újra meg újra feltette a kérdést: vajon nincs-e igaza L. Simonnak abban, hogy a nagy választói felhatalmazással rendelkező kormány megteheti, hogy a maga elképzelései szerint alakítja át a felsőoktatást, és annak részeként a Színművészetit is. Mint ahogy a választói felhatalmazással azt is megteheti, hogy másokat nevez ki a színházak vagy az egyetemek élére. Kérdésére egyik megkérdezett ellenzéki politikustól sem kapott választ. Pedig van rá válasz.
Demokráciában a mindenkori kormány és parlamenti többség az ország kormányzására és törvények alkotására kap felhatalmazást a választóktól és nem többre.
Sok olyan szférája van a társadalom életének, amelyre a kormány illetve a parlamenti többség felhatalmazása nem terjed ki. Pártállamban más a helyzet. Rákosi Mátyás mondta egykor: „Ebben az országban mindenért mi, kommunisták vagyunk felelősek.” Merthogy mindenről ők dönthettek, és döntöttek is.
Amikor több mint ötven éve elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, professzorom, aki történetesen az egyetem rektora volt, oda akart venni tanársegédnek a tanszékére, de nem tehette, mert a pártbizottság ezt nem fogadta el. (Nem voltam politikailag megbízható.) Az egyetemnek annyi autonómiája sem volt, hogy felvehessen egy tanársegédet, vagy meghatározhassa a politikai gazdaságtan tananyagát – mindenhez a minisztérium illetve a pártközpont jóváhagyása kellett. Monolit politikai rendszerben éltünk.
Azután 1990-ben, az új magyar demokrácia részeként, a plurális berendezkedés logikájának megfelelően létrejött az egyetemi autonómia, ugyanúgy, mint a köztestületként önállósult MTA és sok más független intézmény, és alkotmányban rögzítették a tudomány szabadságát, törvényben az Akadémia és az egyetemek autonómiáját.
E szerint a kormánynak illetve a parlamenti többségnek nincs hatásköre az Akadémiánál folyó kutatás illetve az egyetemeken folyó oktatás tartalmának meghatározására.
Akkor sem, ha mind az Akadémiát, mind az egyetemeket jórészt az állami költségvetésből finanszírozzák, hiszen a költségvetés sem a kormányé, hanem az államé, az országé.
Logikus, hogy ezzel szemben Orbán, aki az 1989-90-ben létrejött liberális demokrácia felszámolására vállalkozott, s „illiberális államot” épít a helyébe, nemcsak a politikai rendszer független intézményeit (Alkotmánybíróság, ombudsmanok, Számvevőszék, bíróságok) hajtja a maga uralma alá, de az olyan politikán kívüli intézményeknél is erre törekszik, mint az Akadémia vagy az egyetemek. Ugyanúgy logikus ez, mint hogy nem tűri meg az országban a CEU-t és fel akarja számolni a jogvédő szervezeteket.
Ahogy a monolitikus felépítésű pártállamban nem voltak független intézmények, ne legyenek a hasonlóképpen monolitikus fideszes pártállamban sem. Ha értenék az ellenzéki politikusok a plurális demokrácia és a monolitikus felépítésű pártállam közötti különbséget, akkor megadhatták volna a választ a műsorvezetőnek, hogy amit L. Simon mond, az demokráciában elfogadhatatlan.
Erről, az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a Színművészeti Egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca.
Befogadna-e Márki-Zay Péter menekült gyerekeket?
Márki-Zay Péter volt az Egyenes Beszéd vendége március 13-án. Az interjúban, melyben a műsorvezető szóba hozta Márki-Zay március 8-i Facebook-bejegyzését arról, hogy az ellenzék nem győzhet a DK nélkül, de nem győzhet akkor sem, ha az összefogást Gyurcsány vagy Dobrev vezeti.
Márki-Zay megerősítette a Facebook-bejegyzésben mondottakat, és többek között a következőket mondta (hosszabb idézet következik):
„… az ellenzéki pártoknak meg kell alkotniuk egy közös programot. A szavazóknak azt kell látniuk, hogy ha a Fidesz nem győz, akkor mi következik utána. Mi lesz az Orbán Viktor utáni Magyarország. Milyen lesz ez a Magyarország. És hogyha van egy program, és abban ők láthatják azt, hogy például marad a kerítés, sőt, a Fidesz által betelepített migránsokat is átvilágítjuk, és a bűnözőket, a terroristákat azokat kiutasítjuk az országból, vagy ha azt látják [Merthogy a Fidesz hozott be bűnözőket, terroristákat?] Zaid Naffa, Gruevszki, tehát sorolhatnánk, de tudjuk, húszezer letelepedési kötvényes, körülbelül száztizenhétezer egyetlenegy év alatt, akiket egyébként engedéllyel beengedtek, tehát
pontosan tudjuk azt, hogy ebbe az országba senki, tehát sem Soros, sem Juncker, sem az ellenzék nem tud, nem is hozott be migránsokat, csak a Fidesz.
De sorolhatom még, hogy mik azok a témák, amelyek kellően megosztóak ahhoz, hogy ha a választók nem kellően nyugodtak afelől, hogy a Fidesz riogatása alaptalan, akkor nem lesz rendszerváltás. Tehát nagyon fontos nekem, s a választók jelentős részének, hogy legyen egy közös program, amely mellett minden párt elköteleződik.”
Engem nem az foglalkoztat elsősorban Márki-Zay érvelésében, amit a Facebookon arról ír, hogy ne Gyurcsány vagy Dobrev személyesítse meg miniszterelnök-jelöltként az ellenzéket (míg
az interjú nem idézett részében Karácsony Gergely mellett önmagát tartja erre alkalmasnak),
hanem az, amit az idézetben a menekültkérdésben mond. Van, amiben egyetértek vele, nevezetesen abban, hogy a politika tartalmi kérdéseiről kell beszélni. Egyetlen tartalmi politikai kérdésben foglal állást, nevezetesen a menekültkérdésben, és abban a Jobbik álláspontját adja elő: semmiféle „migráns” ne jöhessen Magyarországra.
A Jobbik, mint tudjuk, nem kifogásolja azt, hogy Orbán mindenféle migrációt elutasít, hanem ennek következetesebb érvényesítése mellett van: pénzért se jöhessenek olyanok, akik az Orbán-kormány idején befektetési kötvénnyel jöhettek be Magyarországra, és azok sem, akinek a magyar hatóságok a nemzetközi menekültügyi szabályok szerint szabályos eljárásban menedékjogot adtak.
E szerint Márki-Zay, ha a részvételével, netán vezetésével létrejövő ellenzéki összefogás kormányra kerülne, nem változtatna a Fidesz Európában legkeményebb menekültellenes politikáján, sőt – a Jobbik retorikáját követve – még következetesebb lenne annak érvényesítésében.
Mint tudható, ezekben a napokban különös élességgel vetődik fel a Törökországból Görögországba átengedett, illetve a Törökországhoz közel fekvő görög szigetekre átjutott és a túlzsúfolt táborokban például Leszbosz szigetén tengődő menekültek helyzete. A német kormány – támaszkodva sok német város felajánlására – kezdeményezte, hogy az EU erre kész tagországai fogadjanak be egyelőre ötezer szülők nélkül ott élő illetve beteg gyereket. Azt a feltételt szabták azonban, hogy a kezdeményezéshez más tagországok is csatlakozzanak.
Ez idő szerint mindössze hét ország kész a részvételre, a „hajlandók koalíciója” („Koalition der Willigen”). A hét ország között két volt szocialista ország is van, Horvátország és Litvánia. Vajon a Márki-Zay által elképzelt Orbán utáni Magyarország kész lenne-e csatlakozni a „hajlandók koalíciójához”, és befogadni mondjuk kétszáz menekült gyereket? Vajon kész lenne-e arra, hogy visszaállítsa az ENSZ menekültügyi egyezménye szerinti menekültügyi eljárást? Vagy ott folytatná egy esetleges váltás után, ahol Orbán abbahagyta?
IKREK
Cornstein nagykövet szerint találkozójuk végén azzal búcsúzott Orbántól Trump, hogy ők ikrek. Ezt nyilván Politikai gondolkodásukra, magatartásukra értette. Igaza volt.
Függetlenül attól, hogy született-e a találkozón bármiféle konkrét megállapodás – úgy tudni, nem született, nem is kellett születnie –, Orbán és Trump egymásra találása jelentőssé teszi a találkozót. Nincs ebből a szempontból jelentősége annak, hogy a visegrádi országok vezetői közül utolsóként jutott be Orbán Trumphoz. Tessék meghallgatni Cornstein nagykövet válaszait Krug Emiliának az Egyenes Beszédben.
A mai amerikai kormányzatnak nincs baja Orbánnal és társaival, akik közül Szijjártót kifejezetten meleg szavakkal méltatta a nagykövet. A második és harmadik Orbán-kormány idején az amerikai kormány volt az egyik leginkább kritikus nyugati partner – emlékszünk még Mark Goodfriend ügyvivőre? –, az európaiak ennél minden kötelezettségszegési eljárás mellett is óvatosabbak voltak. Mára megfordult a helyzet. Európa elfogadta a Sargentini-jelentést, az Európai Néppárt felfüggesztette Orbánt, Trump viszont úgy véli, hogy Orbán kitűnően végzi a dolgát.
Hibáztak az ellenzéki politikusok, amikor az elmúlt két évben még mindig azon örvendeztek, hogy Orbánt nem fogadják a Fehér Házban. Hibáztak az elemzők, akik szerint az amerikai kormányzat elsősorban amerikai kormányzat, és csak másodsorban Trump-kormányzat. Nem, az, hogy Bush és Obama idején nem nyílt meg Orbán előtt a Fehér Ház ajtaja, összhangban van azzal, hogy Trump idején viszont megnyílik.
Orbánnak igaza volt, amikor kezdettől Trumpra tett, hiszen Trump ugyanúgy szemben áll a második világháború utáni, a nemzetközi együttműködésre és bizalomra épülő világrenddel, mint ő maga. Trump ugyanúgy felrúg mindent, ami másoknak fontos, mint ahogy Orbán is ezt teszi. Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak: ők egyaránt Európa ellenségei, és egymásra találásuk nekik siker, a kormánymédia joggal örvendezik, nekünk viszont elszomorító, de logikus tény.
Dobrev Klára szerint butaság, amivel a fideszes média támadja
A DK EP-listavezetője az este Rónai Egonnal beszélgetett az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Dobrev Klára egyebek között azt mondta, hogy butaság, amivel a fideszes propaganda támadja, eddig vagy negyven pert nyertek meg a kormánypárti média ellen.
