Van egy ország valahol Európában, ha jól emlékszem, Magyarnak hívják. Több étteremlánc is működik ott, ám az egyikről, mikor éppen az volt a menő, és az ország több mint fele odajárt, elterjedt, hogy a főszakács nem tud főzni, és amit tud, azt is direkt elrontja, hogy az embereknek minél rosszabb legyen.
Állítólag a főszakács mindenféle ocsmányságot meg káros anyagokat is tesz bele az ételekbe. Ezek persze mind hazugságok voltak, de a főszakács saját személyzetének meg a szövetséges étteremláncnak az árulása folytán mindenki elhitte, hogy így van.
Hajh, meg is mérgedtek ám a népek, és elkezdtek egy másik étteremláncba járni, mégpedig olyan sokan, hogy attól kezdve ez a másik étteremlánc diktálta az árakat meg a fogásokat, és bár egyesek szerint pont hogy ők nem tudnak főzni, amit rengeteg gyomorrontás igazolt, a sok nép továbbra is hozzájuk ment enni. Azt mondták, ez egy pocsék kaja, rohadtul drága (hja, kérem, a személyzetet meg köll fizetni), nem is ízlik, beteg is leszel tőle, de az a hírhedt régi gonosz főszakács biztos még rosszabb lenne, ugye, ecsémuram?
A hírhedt régi főszakács úgy gondolta, jobb lesz, ha otthagyja régi cégét, ezért kilépett, és a semmiből csinált egy új étteremláncot, amelynek egyre inkább az lett a jellegzetessége, hogy minden nagyobb étteremlánc igyekezett keményen (durván) „elhatárolódni” tőle, hogy így nyerjen újabb vendégeket, és minden kisebb étteremlánc igyekezett szövetkezni vele, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben.
A hajdani MSZP-s főszakács legendája persze megmaradt, ugyanis a népek döntő része továbbra is a pocsékkajás étteremláncban étkezett, ahol egyre ehetetlenebb volt a leves, egyre gazdagabbak a tulajdonosok meg a személyzet, és ezt magyarázni kellett valamivel. Így aztán mindenki a szokott szöveget hangoztatta, hogy az a régi, gonosz főszakács még rosszabb lenne, nemde, ecsémuram? A kijelentés lassan axiómává* kezdett válni, és mindenki, akinek valami baja volt, azt mondogatta. Követték őket a független lapok, a politikusok, a celebek, ha valaki ütőset akart mondani, ezt mondta, és bár a nemfideszesek közül mindenki hozzátette, hogy neki ugyan semmi baja nincs a főszakáccsal, de végül mindig kiderült, hogy van.
A volt főszakács próbált tenni valamit, ezért egy idő után már nem is ő volt a főszakács abban a DK nevű étteremláncban, hanem a felesége, sőt egyszer más étteremláncokkal való szövetkezéskor még a feleséget is leváltották egy MZP nevű vadiúj főszakácsra, de a népek ettől nem jöttek zavarba, és azt mondták inkább legyünk rosszul, vagy akár haljunk meg a kajától, de mindig csak idejárunk a FIDESZ-be. A helyzet érdekessége, hogy nem csak a DK nevű étteremláncba nem jártak a népek, hanem a Momentum, LMP, Jobbik, MSZP, Párbeszéd meg egyéb ilyen étteremláncokba sem, holott az nem volt tilos, és aki azokhoz ment volna ebédelni, semmi baja sem lett volna belőle. Ezt a szakértők (politológusok, helyzetelemzők, egyéb celebek) azzal magyarázták, hogy a volt főszakács káros kisugárzása módosítja az emberek ízlését, így a DK-s főszakács puszta létezése miatt van az, hogy az emberek jobb szeretik a FIDESZ kaját, mint például a momentumost. Vagy a jobbikost. Az lett az egyöntetű álláspont, hogy ha a DK nem létezne, vissza lehetne csábítani a FIDESZ-től a népeket vacsorálni. Aki erről az állításról akárcsak egyszer is azt mondta, hogy hülyeség, az megnézhette magát!
Azt mindenki tudta, hogy a régi gonosz főszakács nélkül a DK étteremlánc megszűnik, ezért ismét elindult a monnyonle kórus. Ha lemond, gondolták a lemondást követelők, akkor a mindig a DK-nál ebédelő nép is kénytelen máshová menni, és mindenki abban reménykedett, hogy majd hozzá. A dolgot színesíti a legeslegújabb étteremlánc, amelyik tökugyanazt a menüt ígéri, mint a nemfideszes étteremláncok (tőlük csórta), csak még nem főztek eddig egy fél tányér kaját sem, a személyzetet meg majd az utcáról kell összeszedni, így aztán ha monopolhelyzetbe jutnának megelőzve a FIDESZ étteremláncot, egy dolog biztos nem érvényesülne, mégpedig a „Forduljon mindig szakemberhez” elv. Ahogy az utóbbi 14 évben a FIDESZ konyhán sem érvényesül, lásd például a Palkovics, Kásler, Szijjártó, Varga Judit, Novák Katalin, Megatöbbi tragikus (mármint a magyar népre nézvést tragikus) sorozatát, amely az ország szempontjából erőteljes lejtmenethez vezetett. Jó, persze, én is tudom, hogy a tragédia fő felelőse a FIDESZ főszakácsa, aki sohasem szakemberekhez fordul, hanem talpnyalókhoz, és akinek, mikor kiküldték a folyosóra, szégyenpírral az arcán minimum le kellett volna mondani. Viszont amíg itthon nincs egy népszerűbb étteremlánc, nem szólhatunk rá egy szót sem, mert mi tartjuk monopolhelyzetben, és ő ebből, azaz a mi hülyeségünk okán van arról meggyőződve, hogy tud főzni.
Na de majd ha az a régi, most már DK-s főszakács lemond, akkor az étteremlánca is megszűnik, és akkor minden jó lesz. Erről beszélt mostanában egy lovaglásairól és horvátországi nyaralójáról híres volt főpolgármester, aki most végleg itt hagy minket a pácban (ah, de szomorú), erről beszélt egy másik étteremlánc volt főszakácsa, aki a vendégek elpártolása után 2018-ban otthagyta a Jobbik nevű céget, így szerinte a gonosz főszakácsnak is ott kellene hagynia a cégét (ha egyszer egy az egy, akkor az analógia szabálya szerint kétszer kettő az kettő, nemde?), és ugyanerről beszél most a DK egy bajai alkalmazottja, aki szerint:
„Waterloo után Napóleonnak nem maradt választása, sorsa a szövetségesek (az angolok) kezében volt. Végállomás: Szent Ilona szigete.”
Hát bizony, ha a FIDESZ jól táplált főszakácsának kezében lenne most a régi, gonosz főszakács sorsa, pont úgy, ahogy Napóleoné az angolok kezében, az ő végállomása sem lenne vidámabb. De az ő sorsa nem ott van. Hanem a saját étteremlánca kezében. A lemondást a DK vezetés megtárgyalta, és úgy döntött, hogy a DK étteremláncnak az a legelőnyösebb, ha a főszakács marad. Így marad az étteremlánc stabil vendégköre is, akik a főszakács miatt járnak oda – az összes többi étteremlánc legnagyobb bánatára, mert nem tudja az odajárókat a megszűnés révén elhappolni. Így aztán folytatódik a monnyonle verkli végnélküli tekergetése.
Néhány megjegyzés:
- Gyurcsányt először a saját pártja árulta el Őszödön. Másodszor a szövetséges párt, mikor kilépett a koalícióból, és otthagyta Gyurcsányt az elvesztett „szociális” népszavazás romjai alatt, holott az egészet az SZDSZ találta ki, és hajtotta végre, Gyurcsány „csak” az MSZP szükséges szavazatait hozta (hála az őszödi beszédnek).
- A világválság közepén Gyurcsány lemondott, mert tudta, hogy a megszorító intézkedéseket a nép tőle, a nagyon utált miniszterelnökről nem fogja elfogadni.
- 2011-ben sokak javaslatára kilépett az MSZP-ből, így a továbbiakban nem jelentett terhet nekik, és alapított egy új pártot tiszta lappal a semmiből, amely az européer szociáldemokráciát favorizálja, és mindenki úgy lépett be oda, hogy számolnia kellett Gyurcsány negatív megítélésével, azaz senki nem mondhatja, hogy váratlanul érte a dolog.
- A politikának az a baja, hogy már rég nem az unatkozó gazdagok és arisztokraták hobbija (kivéve Gyurcsányt és egy ideje már Orbánt is), hanem szakma, amelyből a politikusok élnek. Így aztán egy leváltás, hátrébb sorolás, bércsökkentés ugyanolyan érzékenyen érinti az illetőt, mintha egy vállalatnál dolgozna, nem csoda, hogy ilyenkor páran begorombulnak, és a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt azt követelik, hogy vagy kapják vissza a pozíciójukat meg a pénzüket, vagy mondjon le a pártelnök.
- *Az axióma különféle okok miatt megkérdőjelezhetetlen alaptény, alapigazság, amelyet bizonyítani nem szükséges, és amelyben kételkedni tilos.
Nem árt, ha az ember átgondolja a dolgokat, mielőtt döntene.
