Goebbels sem mondhatta volna szebben azt, amit a miniszterelnök politikai igazgatója bevallott a Matthias Corvinus Collegium médiakonferenciáján.
“A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”
– jelentette ki Orbán Balázs, aki szomorkodik, mert “a nyugati média bizonyos ideológiák szolgálólánya lett.
”Orbán Balázs nyilván ritkán nézi az MTVA produkcióit, és még ritkábban néz tükörbe. A múlton is ritkán gondolkodhat, különben eszébe jutna Rákosi Mátyás vagy Nicolae Ceausescu. Mindkét diktátor 100%-ig ellenőrizte a sajtót, még az írógépeket is regisztrálta az ÁVH. Mégis 1956-ban pillanatok alatt összeomlott a Rákosi rendszer, a Magyar Rádióban pedig megfogalmazták a híres – Hazudtunk, hazudtunk – önkritikus kiáltványt.
Ceausescu is maximálisan kontrollálta a médiát mégiscsak egy kaszárnya udvaron végezte nejével együtt a kivégző osztag előtt.
A propaganda olyan mint a 0
Ezt fogalmazta meg az amerikai média egyik szakértője, aki arra célzott, hogy önmagában a média nem tehet csodát. Ha viszont van valamilyen valós teljesítmény, annak értékét megsokszorozhatja: tízszeresére vagy akár százszorosára növelheti. Jól tudta ezt Kádár János is, akinek a propagandagépezete ezért is volt jóval hatékonyabb mint Rákosié vagy Ceausescué. Orbán Viktor e tekintetben is Kádár Jánost utánozza: mindig ügyel arra, hogy adjon valami keveset a választópolgároknak: rezsivédelem, tizenharmadik havi nyugdíj, fiatalok családtámogatása stb. A juttatások alapján a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a szavahihetősége megnő. Most a miniszterelnök hét szűk esztendőt jósolt vagyis a választópolgárok nemigen kapnak semmit, amit az inflációval nem venne vissza tőlük.
A propagandának tehát stagnáló vagy épp csökkenő életszínvonalat kell eladnia a választópolgároknak. Ez nem épp könnyű feladat, de Rogán Antal itt is meglelte a megoldást: mi vagyunk a kisebbik rossz, mert az ellenzék nem elég, hogy teljesen impotens, de ha hatalomra kerülne, akkor új Bokros csomag jönne. A hatalom médiája ezt az üzenetet továbbítja, amelyet a közvélemény jelentős része nem azért fogad el, mert Orbán mondja hanem, mert megegyezik a saját tapasztalataival.
Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, aki levelet írt a Washington Postnak, mely bírálta az Orbán kormány kétértelmű politikáját Ukrajnával szemben, Kelet-európa független virágzó államává tenné Ukrajnát.
Jeszenszky, aki washingtoni nagykövet volt az első Orbán kormány idején, levelében elismeri, hogy a Washington Post bírálata nem alaptalan, de arra mutat rá, hogy az új ukrán nyelvtörtény sem biztosítja a magyar kisebbség érdekeinek megvalósulását Ukrajnában. Szijjártó Péter külügyminiszter ki is jelentette: Magyarország továbbra sem támogatja Ukrajna NATO és EU tagságát, mert az új nyelvtörvény sem felel meg a kisebbségi jogoknak. Jeszenszky utal arra, hogy
Ukrajna nem sokkal a függetlenné válás után aláírt egy kétoldalú egyezményt Magyarországgal, melyben garantálta a magyar nyelvhasználatot. Jeszenszky Géza mint az egyezmény aláírója azt javasolja, hogy térjenek vissza ehhez a formulához.
A gond az, hogy a nyelvtörvény általában szabályozza a nyelv használatát Ukrajnában, ahol nagyon nagy az orosz kisebbség.
Magának Zelenszkij elnöknek is orosz az anyanyelve.
A háború miatt ez érthetően igen érzékeny kérdés Ukrajnában. Amikor Zelenszkij elnök nemrégiben Washingtonban járt, akkor a tudtára adták, hogy ideje lenne valahogy rendezni a kisebbségek ügyeit. Ezért írta alá Zelenszkij elnök az új nyelvtörvényt.
Kelet-európai Svájc?
Ezt javasolja Jeszenszky Géza Ukrajnának, amelynek a háború kellős közepén valószínűleg nem ez a legfontosabb problémája. Az ex külügyminiszter felvetése különben teljesen jogos hiszen nagyon sok kisebbség élt a háború előtt Ukrajnában.
Sztálin mint a Szovjetunió nemzetiségi népbiztosa ugyanis úgy rajzolta meg a határokat, hogy ne legyenek etnikailag egységes tagköztársaságok, mert akkor azok veszélyeztethetnék Moszkva egyeduralmát. Ukrajnához ezért orosz többségű tartományokat is hozzácsapott, az egyiket oly fontosnak tartotta, hogy a tartomány székhelyét Sztálinonak nevezte el – ez a mai Donyeck.
Ukrajnában élt a világ egyik legnagyobb zsidó közössége.
A zsidók külön nemzetiségnek számítottak a Szovjetunióban. Netanjahu izraeli miniszterelnök ősei is innen vándoroltak ki Izraelbe. Az ukrajnai zsidók döntő többségét a nácik meggyilkolták. A tömeggyilkosságokban részt vett az ukrán SS is. Maga Zelenszkij is holokauszt túlélő család tagja.
Magyarok csak 1945 óta élnek Ukrajnában, mert azelőtt Kárpátalja Csehszlovákiához tartozott, ahova a trianoni béke nyomán került.
Kárpátalján mindig is a szláv lakosság alkotta a többséget. Jeszenszky ex külügyminiszter százezer fölötti magyar kisebbségről írt a Washington Postnak. A háború előtt ennyien is voltak, de miután a döntő többség kettős állampolgár, ezért valószínűleg javarészük Magyarországra menekült a háború előtt.
A Kelet-európai Svájc gondolata különben nem új: jeles erdélyi értelmiségiek javasolták ezt a harmincas években a soknemzetiségű és sokvallású Erdély számára (Kós Károly, Szentimrei Jenő és mások). Sem a román sem pedig a magyar nacionalizmus nem fogadta el a Kelet-európai Svájc gondolatát, a nagyhatalmak pedig a pillanatnyi érdekek alapján döntöttek. Hitler a magyaroknak ítélte Észak Erdélyt.
Molotov szovjet külügyminiszter 1941-ben azt javasolta a magyar kormánynak: ha nem támadják meg a Szovjetuniót a nácikkal együtt, akkor a háború után megtarthatják Észak Erdélyt, ahol ekkor még magyar többség volt.
Horthy bízott a németek katonai fölényében, és elutasította a javaslatot. A második világháborút lezáró párizsi békében ezért újra Romániának ítélték Észak Erdélyt. Ahol aztán Sztálin utasítására létrehoztak egy Magyar Autonóm tartományt, melyet Ceausescu szüntetett meg. Időközben a német és a zsidó kisebbség kivándorolt Romániából, a magyar pedig radikálisan csökkent. Svájcról immár senki sem beszél Romániában, amely hivatalosan egységes nemzetállam. Ez persze ma már egészen mást jelent mint Ceausescu idejében, de a svájci kanton rendszert egyetlen politikai erő sem tekinti reális elképzelésnek Romániában.
Orbán Viktor Karácsonyi Pej Melinda dandár tábornokot nevezte ki a Belső Ellenőrzési és Integritás Igazgatóság élére. Ő eddig a NAV bűnügyi főigazgató helyettese volt. Ez titkosszolgálati poszt hiszen innen rálátni az egész magyar társadalomra. Jogállamban pénz a fegyver – írta ironikusan József Attila.
Az Integritási Hatóság az Európai Unió megnyugtatására jött létre: Magyarországon is harcolnak a korrupció ellen -ezt hirdeti az új intézmény, amely nemigen tud mit kezdeni azzal a régi mondással, hogy fejétől bűzlik a hal.
Navracsics Tibor minisztériumához tartozik az Európai Unió megnyugtatására létrejött hivatal, amely
Orbán elképzelései szerint elsősorban afölött őrködik majd, hogy csakis azok a korrupciós ügyek derüljenek ki, melyek leleplezésére ő adott ki utasítást.
Orbán fél, és rendőrállamot épít
Nem véletlen, hogy két nagyon problematikus szektor, amely a jövőben még kevesebb pénzt kap mint eddig, Pintér Sándor irányítása alá került. Kevés ország van a világon, ahol az oktatás és az egészségügy a belügyminiszter irányítása alatt áll, de jól mutatja Orbán dilemmáját. A miniszterelnök nem tud és nem is akar pénzt adni ennek a két stratégiai fontosságú ágazatnak, melyeket évtizedek óta szisztematikusan kiéheztetnek. A pénz hiánya felértékeli a fegyveres testületeket, amelyeket viszont Orbán igyekszik megfizetni.
Megbuktatni ugyanis csak ők tudják a miniszterelnököt.
Felrémlik Ceausescu árnya
33 éve transzportálta az árnyak világába Románia teljhatalmú diktátorát és nejét egy különleges bíróság, amelyben Ceausescu egykori hívei vitték a prímet. Magukat mentették, és beáldozták a diktátort. Egy rendőrállamban ugyanis senki sem pótolhatatlan, az első számú vezető sem. Napóleon bukása után Fouché maradt a belügyminiszter. Aki maga intézte a tisztogatást: ha nem az én kezemben lenne a lista, akkor én lennék rajta az első – közölte mosolyogva Fouché.
Hét szűk esztendőt jósolt Orbán Viktor miniszterelnök, aki rendőrállammal igyekszik biztosítani hatalmát.
De mi lesz, ha nem tudja fizetni a számlákat? A New York-i Bloomberg arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió sok szegény országa nem lesz képes kifizetni az energiaszámlát a következő években. Ettől a problémától nem óv meg a rendőrállam. Ezt sejti Orbán Viktor is, aki még csak jövőre lesz hatvanéves, de máris maga építette rendszerének romjain ül.
33 éve fogták el Románia diktátorát, akit azután feleségével együtt rövid úton kivégeztek.
“Remélem, hogy Ceausescu elvtárs még életben lesz jövő januárban, hogy folytathassuk ezt a vitát” – mondta 1989 december elején Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió kommunista pártjának utolsó főtitkára Nicolae Ceausescunak, aki szemére vetette a Szovjetunió vezetőjének, hogy hagyta megbukni az NDK-t. Ahol Drezdában egy bizonyos Putyin alezredes a KGB nevében azzal fenyegette a tüntetőket, hogy tüzet nyitnak rájuk, ha megtámadják az épületet.
Hiába telefonált Putyin idegesen Moszkvába, ott hallgatás volt a válasz.
Gorbacsov feladta a Szovjetunió kelet-európai birodalmát. Az érintett kis államokat nem kérdezte meg senki, a rendszerváltás a fejük fölött ment végbe.
Nicolae Ceausescu, akit a KGB elődje képezett ki a negyvenes évek végén a Szovjetunióban, aligha lepődhetett meg. Amikor az oroszok kivonultak a balti államokból 1941-ben akkor a velük együttműködő helyi erőket kivégezték. Nehogy az előrenyomuló nácik készséges együttműködő erőket találjanak Észtországban, Lettországban és Litvániában.
Ceausescu utódát, Iliescut is a Szovjetunióban képezték ki. A diktátor félreállította mint veszélyes vetélytársát, de nem ölette meg. Iliescu jött, látott és győzött. Átvette a fegyveres erők és főként a titkosszolgálat irányítását, amely ily módon könnyedén elkerülte a felelősségre vonást. Csak Ceausescut és nejét kellett beáldozni a nagy rendszerváltó játszmában.
“Király Károlyt lelőtték Marosvásárhelyen”
Ezt az álhírt terjesztette a Securitate 1989 decemberében, hogy kijátssza a magyar kártyát. Kovászna megye egykori kommunista párttitkára olykor még Ceausescuval is szembeszállt a magyar kisebbség érdekében. Emiatt a diktátor félreállította.
A magyar Tőkés László püspök indította el az országos tiltakozó mozgalmat Temesváron, amely a diktátor bukásához vezetett el. A magyarok és a románok összefogtak, hogy elűzzék a diktátort. A Securitate azonban éber volt: összeugrasztotta a magyarokat és a románokat Marosvásárhelyen. Sütő András író fél szemét kiütötték. A Securitate mind a Király Károlyról szóló álhírrel mind a Marosvásárhelyen kirobbantott nemzetiségi viszállyal azt kívánta igazolni: akármilyen rendszer is lesz Romániában, rá mindenképp szükség van. Ion Iliescu, Románia új erős embere mindig is tudta ezt, de nem is neki akarták ezt igazolni hanem az Egyesült Államoknak. Amely szép csendben hozzá is járult ahhoz, hogy a demokratikus Románia szó nélkül átvegye az állami terror gépezetét. Az NDK-ban a Stasit feloszlatták, Romániában ilyesmiről szó sem lehetett. Stanculescu tábornok, a katonai hírszerzés Ceausescu által kinevezett főnöke irányította azt a különleges bíróságot, amely halálra ítélte a diktátort és nejét.
Románia a Szovjetunió szövetségeséből az USA szövetségese lett. Nem újdonság ez a román diplomácia számára. A román királyság a központi hatalmak szövetségese volt az első világháború kezdetén, ám miután az angol-francia entente nekik ígérte Erdélyt, rögtön átálltak a másik oldalra 1916-ban. Jutalmul megkapták a trianoni békét.
A második világháború idején Románia a náci Németország szövetségese volt, Antonescu marsall Hitler kedvencei közé tartozott. 1944 augusztusában a román király parancsára elfogták Antonescu marsallt miután az angol-amerikai-szovjet szövetség megígérte Romániának, hogy visszakaphatja Észak Erdélyt.
Ceausescu annak idején azt hirdette, hogy öten győztek a második világháborúban: a Szovjetunió, az USA, Nagy Britannia, Franciaország és Románia. Gorbacsovnak elég volt megállapodnia az amerikaiakkal, és Ceausescu eltűnt a süllyesztőben oly sok diktátor elődje nyomában.
Böjte atya gyermekotthonaiban dolgozott a középkorú nevelő Erdélyben aki ellen az ügyészség 2016 óta folytatott vizsgálatot. Most ritka súlyos ítélet született első fokon: 30 éves börtönbüntetés szabtak ki rá. 15 fiú vallott a nevelő ellen.
A dévai Szent Ferenc alapítványt Böjte Csaba szerzetes hozta létre árvagyerekek számára. Ceausescu tiltotta az abortuszt, ezért sok nem kívánt gyerek is világra jött Romániában a nyolcvanas években. Őket gyűjtötte össze Böjte Csaba ferences szerzetes. Az alapítványt azután támogatni kezdte a katolikus egyház és a magyar állam is.
A két árvaház Hargita megyében van, ezért a megye székhelyén, Csíkszeredában hozta meg ítéletét a bíróság.
36 bizonyított bűncselekmény 10 év alatt
Ennek alapján ítélkezett a bíróság Csíkszeredában. A szexuális bűncselekményeken kívül durvasággal, veréssel is vádolták a középkorú nevelőt, akit minden vádpontban bűnösnek találtak. Sem ő sem a felettesei nem voltak hajlandók nyilatkozni a sajtónak a kínos ügyben. Ezekbe az árvaházakba igen nehéz nevelőt találni, mert a munka igen nehéz, a pénz pedig nagyon kevés. Ezért a nevelők többsége önkéntesekből kerül ki, akiknek semmilyen szakmai képesítésük sincsen.
A most elítélt nevelő húszéves korától dolgozott tíz éven keresztül a Szent Ferenc alapítvány két árvaházában. Böjte Csaba jelezte a hatóságoknak, hogy a nevelővel kapcsolatban problémák merültek fel, ezért őt elbocsátották. Csak az ügyészségi vizsgálat tárta fel ezeket a “problémákat”. Ez természetesen felveti azt a kérdést is, hogy tíz éven keresztül hogyan is működött a belső ellenőrzés a Szent Ferenc alapítvány gyerek intézményeiben?!
Liviu Dragneát szabadon bocsátotta egy most hozott bírósági döntés, mely felülbírálta a korábban hozott ítéletet. A szociáldemokraták (ez Ceausescu pártjának utóda) egykori erős emberét Laura Codreanu-Kövesi juttatta börtönbe, aki időközben az Európai Ügyészség vezetője lett.
Románia belépett az európai ügyészségbe, de Magyarország nem. Orbán Viktor a szuverenitásra hivatkozik, de nyilvánvalóan fél attól, hogy a korrupciós ügyekben megedződött román ügyésznő az Európai ügyészség élén kínos kérdéseket tenne fel a miniszterelnök családjának valamint barátainak és üzletfeleinek rohamos gyarapodásával kapcsolatban.
Laura Codreanu-Kövesi többször is börtönbe juttatta Adrian Nastase egykori román miniszterelnököt korrupciós ügyekben. Van tehát tapasztalata az ilyesmiben.
Az amerikai kapcsolat
Bukarestben köztudott volt, hogy Laura Codreanu-Kövesinek az amerikai nagykövetségről súgnak. Az USA ugyanis két államot tekint stratégiai fontosságúnak térségünkben: az egyik Lengyelország, a másik Románia. Az amerikaiakat a korrupció nem zavarja, az orosz kapcsolatok viszont igen. Lengyelországban ez nem okoz problémát, mert az egész elit orosz ellenes. Az egykori kommunista párt, mely élvezte Moszkva bizalmát szinte teljesen eltűnt a süllyesztőben. Romániában más a helyzet. Bár Ceausescu eljátszotta a szuverén politikust, de a valóságban szorosan együttműködött Moszkvával, ahol tanulmányait folytatta a KGB elődjénél. Erről Pacepa tábornok írt sokat, aki Ceausescu kém főnöke volt, de átállt az amerikaiak oldalára. Nemrég halt meg 101 éves korában Covid járványban valahol az Egyesült Államokban.
Adrian Nastase valaha Ceausescu tanácsadója volt, de ezzel a diktátor halála után nem nagyon dicsekedett.
Az amerikaiak mindenkit le akartak venni a sakktábláról, aki korábban az oroszok embere lehetett.
És Orbán?
A magyar miniszterelnök korrupciós ügyeit is akkor tekinthetik nemzetbiztonsági kérdésnek Washingtonban, ha úgy értékelik: Orbán túl jóban van Moszkvával és Pekinggel!
Nem a magyar miniszterelnök látványos gesztusai érdeklik őket hanem az, hogy mit csinálnak a kínai tanácsadók a magyar Nemzeti Bankban? Miért utazik oly gyakran Kínába Matolcsy György, és miről tárgyal ott?
Miért ragaszkodik annyira a magyar miniszterelnök a Huawei 5G rendszeréhez noha az USA megpróbálta lebeszélni erről?
Miért utasította ki a CEU-t és hívta be a Fudant?
Végül pedig: miről tárgyalt Budapesten a kínai hadügyminiszter?
Ha Washingtonban úgy ítélik meg, hogy Orbán túllépte a határt, melyet egy szövetséges megengedhet magának, akkor felhasználhatják ellene a korrupciós ügyeket, de más módszereket is alkalmazhatnak.
Erdogan elnök ellen a CIA támogatásával szerveztek puccsot, melynek központja az Incirlik támaszponton volt, a NATO légierőinek helyi bázisán. A puccs elbukott, de Erdogan szultán utána az oroszoktól vásárolt rakéta elhárító rendszert, mely nem kompatibilis a NATO-éval.
Egy veterán amerikai diplomata, aki korábban az USA EBESZ nagykövete volt, tehát jól ismeri a térséget, azt javasolta, hogy Orbánt ne úgy kezeljék mint európai vezetőt hanem mint a harmadik világ populista diktátorait. Haiti elnökét, aki nem tetszett az USA-nak, nemrég kommandósok lőtték agyon. A szervezők Floridából irányították az akciót …
Több mint 13 ezer zsidót gyilkoltak meg Ias-Jászvásár városában a királyi Romániában, amely nem sokkal korábban hadbalépett a Szovjetunió ellen. A pogromot felülről irányították mondván a judeo bolsevista állam ötödik hadosztályát kell felszámolni.
Több mint 8000 ezer zsidót legyilkoltak a kétnapos pogrom idején. Körülbelül ötezret vagonokba zsúfoltak, ahol szomjan haltak a nyári forróságban. A vonatok ide-oda mentek a királyi Romániában mindaddig amíg a pogrom szervezői biztosak lehettek benne: mindenki meghalt. Nem maradt szemtanú. A pályaudvaron aztán megdöbbenést keltett a vonat, amelynek összes utasa halott volt!
Pogromok a Szovjetunió területén
A nácikkal együtt keletre nyomuló román hadsereg és csendőrség rendszeresen szervezett megsemmisitő akciókat a zsidó lakossággal szemben.
A világháború után a román elit azt állította, hogy ellentétben Magyarországgal nem szolgáltatta ki a zsidókat a nácik Németországnak. Ez ugyan igaz volt, de
a román hatóságok maguk élen jártak abban, hogy pogromokat szervezzenek a zsidók ellen.
A román hadsereget és csendőrséget többszázer zsidó halála terheli. Antonescu marsallt, aki Hitler kedvenc kelet-európai szövetségese volt, ezért is ítélték halálra a második világháború után.
A rendszerváltás után több szélsőjobb szervezet próbálkozott Antonescu marsall rehabilitáltásával, de nem jártak sikerrel.
Ceausescu eladta a zsidókat Izraelnek
Románia megmaradt zsidó népessége nagyon megcsappant a kommunista diktatúra idején, mert Ceausescu rájött arra, hogy ily módon kemény valutához juthat. Ráadásul meg is szabadulhat olyan kritikus értelmiségiektől, akikkel a nemzeti kommunista diktatúra nemigen tudott mit kezdeni.
A rendszerváltás után a megmaradt zsidó népesség jelentős része kivándorolt Amerikába vagy Izraelbe.
Így a mai Romániában már kevesen emlékeznek meg a pogromról, amely Moldva fővárosában történt nyolcvan évvel ezelőtt.
Az erdélyi szász Klaus Johannis korábban azzal vádolta meg az ellenzéki szociáldemokrata pártot, hogy le akar mondani Erdélyről a magyarok javára.
„Mennyit ígért ezért Orbán Viktor miniszterelnök?!”
– tudakolta Johannis államfő.
Erdélyben 800 évig élt népes szász közösség. Döntő többségük a rendszerváltás után visszatért Németországba. Így tett volna maga Klaus Johannis is, de őt nem fogadták szívesen: közölték vele, hogy a Securitate embereit nem kívánja beengedni Németország. Johannis hazatért és Erdélyben Nagyszeben polgármestere lett. Németországi támogatás segítségével szépen helyreállította a várost, amelyet elhanyagoltak a Ceausescu korszakban.
Államfővé választották – jelentős részben a magyar szavazatok segítségével. Akik arra számítottak, hogy kisebbségi létére felkarolja az erdélyi magyarok ügyét, azoknak csalódniuk kellett. Az egységes román nemzetállam buzgó képviselője lett, aki a maximális együttműködés híve volt mind az Európai Unióval mind pedig az Egyesült Államokkal.
Ottó császár díj
Ottó német-római császár európai egységre törekedett, ezért Németországban Európa szimbólumának számít. Az emlékére alapított díjat megkapta már Angela Merkel német kancellár is.
Most Magdeburgban Heiko Maas német külügyminiszter méltatta Klaus Johannis érdemeit: európai politikusnak nevezte őt.
Klaus Johannis nemsokára megkapja a Nagy Károly díjat is. Ezt Charlemagne-ról, az egységes Európa megteremtőjéről nevezték el. Nagy Károly császár Aachen városában uralkodott, és fénykorában uralma alá tartozott a mai Németországon kívül Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Ausztria és Észak Olaszország is.
„A román jobboldal mozgolódik, s megpróbálja a belpolitikában is megsemmisíteni a politikai ellenfél hitelét és legitimitását. És eközben láthatóan örömmel fizeti meg annak árát, hogy saját hatalmi játékán keresztül új, hatékonyabb formában újjáéled az a „mély állam”, amelynek töretlen befolyása volt az ország 20. századi történelmére, s mely megakadályozta, hogy megvalósulhasson egy valódi, európai civilizációs váltás.”
Hiába a nagyszabású álmok arról, hogy Kelet-Európa államai ilyen vagy olyan formációban társítsák erejük, s hallassák nagyobb nyomatékkal hangjukat az unión belül és kívül, az efféle kísérletek – hívják ezt V4-nek, Intermariumnak vagy épp Észak-Balkáni Együttműködésnek – mindaddig csődbe jutnak, amíg ezek a népek gyakorlatilag semmit sem tudnak egymásról. Bár a környező államokban élő magyar kisebbségek hozzásegíthetnék volna például Magyarországot, hogy hitelesebb képe legyen a térségről, ez elmaradt, sőt egyre távolabb kerülünk egymástól.
Az 1989 után bejárt történelmeink is jobbára nagyon különböznek. Egyvalami van, melyben osztozik az unióhoz csatlakozott Kelet-Európa valamennyi állama: elitjének és közösségi tudatának egyre fokozódó válsága mindenütt tapasztalható.
Nem csak az érdektelenség okozza ezt, hanem a helyzetek kuszasága és a kibontakozás megjósolhatatlan, néha egészen abszurd iránya is. A napokban hozta nyilvánosságra a bukaresti katonai ügyészség, hogy hűtlenséggel, árulással és összeesküvéssel vádolja Ion Iliescut, az 1989-es úgynevezett forradalom levezénylőjét; azt az embert, aki összehangolta a fegyveres erők és a civilek azon követelését, hogy számolják fel Nicolae Ceauşescu rendszerét s állítsák Romániát egy demokratikusabb pályára.
A vádirat aprólékosan elemzi azokat az intenciókat, amelyek állítólag mozgatták a „forradalmi összeesküvést”.
Ceauşescu jó két évtizeddel 1989 előtt fordulatot hajtott végre, s a két legfontosabb erőszakszervezetet, a hadsereget és a titkosszolgálatot (Securitate) megtisztította a korábbi, nem hozzá kötődő elemektől. Iliescuék – állnak most a vádakban – reaktiválták ezeket a „sztálinista relikviákat”, akik 1989 után feltűntek az úgynevezett Nemzeti Megmentési Front élvonalában. Ezzel – sugallja az ügyészi irat –
Iliescuék ismét a szovjetekhez akarták kötni az államot, annál is inkább, mert a forradalmi napokban állandó érintkezésben állt a Nemzeti Megmentési Front és a KGB.
Ezek a gyanúsítások persze nem újkeletűek, mindössze eddig – az összeesküvés-elméletek kedvelőin túl – senki sem vette őket komolyan. És az is nóvum, hogy a katonai ügyészség adja most mindehhez a maga hivatali tekintélyét. Az is észbontó, hogy efféle vádakat Iliescuék fejére épp a Ceauşescuhoz leghűbb elit olvasott a forradalom alatt és után, annak kockázata nélkül persze, hogy rajtuk kívül azt bárki is komolyan vegye. Ugyanilyen abszurd, hogy az ügyészi dokumentum egy elszigetelt kört vádol árulással, miközben ha csekély bizonyíték is került elő az 1989-es események hátteréről, az viszont az elmúlt három évtizedben egyértelműen bebizonyosodott: a hadsereg és a Securitate erői álltak a lövöldözések mögött, melyek valamivel több, mint ezer halálos áldozatot követeltek, nem pedig a rendszer megdöntését megszervező, Iliescu által vezetett viszonylag kis, bár befolyásos csoport. A mostani ügyészi vádirat viszont nem átall szembe menni ezekkel a bizonyítékokkal és ártatlan áldozatot csinál Ceauşescuból, ugyanakkor felmenti mind a Securitatét, mind pedig a hadsereget.
Marian Lazăr katonai ügyész a hét elején már arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy tudatos provokáció volt Nicolae Ceauşescu utolsó beszédének megszakítása s a televíziós közvetítés leállítása, mely – szerinte – szintén hozzájárult a rendszer megdöntéséhez.
Akkor válnak az ügyészségi vádak igazán abszurdakká, amikor Iliescut a szovjet kapcsolat rehabilitálásával vádolják.
Iliescu és a Nemzeti Megmenti Front valóban számos óriási hibát elkövetett. És persze csak olyan erőkre támaszkodhatott, amelyeket a minden ízében megnyomorított román társadalom felkínált nekik. Igaz az is, hogy megjelent legalább három (!) egykori prominens sztálinista is a színen, viszont ők gyorsan el is tűntek. Ezzel szemben a fordulat hangadói között olyan agilis fiatalok is feltűntek, akik már egy vadonatúj generációt képviseltek – ilyen Petre Roman, aki egy ideig a kezdet miniszterelnöke is volt –, s akikről így utóbb elmondható: aligha lehetett közük a szovjetekhez, egyrészt azért, mert inkább nyugati kapcsolataik voltak a meghatározók, másrészt
Gorbacsovnak esze ágában sem volt a régi – képtelenül költséges – módon összetartani a szovjet befolyási övezetet.
A legérdekesebb nyilvánvalóan az, hogy milyen politikai csoportosulás áll a vádirat mögött és, hogy milyen politikai megrendelést teljesít a katonai ügyészség? A nyilvánvaló válasz erre az, hogy a megrendelők a magukat ma jobboldaliként definiáló politikai csoportosulások, illetve Klaus Johannis államfő. Az ennél valamelyest adekvátabb válasz: a megrendelő a szellemében és befolyásában máig élő titkosszolgálati „mély állam”, valamint e struktúra bábja, Johannis.
Pinterest, 1989. december 21, Bukarest. Ceauşescu utolsó beszédét mondja, de a tömeg belefojtja a szót. December 25-én már halott.
Magyarországgal szöges ellentétben, Romániában máig él a biztonsági szervek – elsősorban a titkosszolgálatok és a hadsereg – által átörökített struktúra. (Erről itt már írtam.) Nem személyi feltételei maradtak meg ennek, hanem inkább annak széleskörű nemzetvédelmi legitimitása. Ahogy az elvakult fideszes tömeg retteg a nemlétező migránsoktól, úgy retteg az elvakult román jobboldal a magyaroktól, hogy azok egyszer visszaveszik Erdélyt, melyet csak nemzetvédelmi eszközökkel lehet és kell megakadályozni. És bár e tekintetben Ceauşescu óta alapvető változások történtek, a rettegés megmaradt, mert jól hasznosítható a politikai identitás-teremtésben, főként a jobboldalon, de nem csak ott.
A jelenleg is kormányzó román baloldalt iszonyatos – de tegyük mindjárt hozzá: megérdemelt – csapások érint az utóbbi időben.
Pár napja függesztették fel a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagságát az Európai Parlament S&D frakciójában, nem véletlen reflexióként arra, hogy március végén az Európai Néppárt felfüggesztette a Fideszt. A román jobboldal tehát mozgolódik, s megpróbálja a belpolitikában is megsemmisíteni a politikai ellenfél hitelét és legitimitását. És eközben láthatóan örömmel fizeti meg annak árát, hogy saját hatalmi játékán keresztül új, hatékonyabb formában újjáéled az a „mély állam”, amelynek töretlen befolyása volt az ország 20. századi történelmére, s mely megakadályozta, hogy megvalósulhasson egy valódi, európai civilizációs váltás.
Most pedig a román politikai elit és részben a civil társadalom is tapsol mindennek.
Ha más okok miatt is, Magyarországon ugyanez történik, még ha itt nem is léteznek „mélyállami” struktúrák. De a Fidesz minden megmozdulása azt sugallja: van kereslet rá.
És tényleg. Tulajdonképpen szóra sem érdemes, mégis, mégis, kitör belőlem a régi vágású, kávéházi értelmiségi, a még régebbi vágású gentleman: nem illik üzenetet válasz nélkül hagyni. Érzem, értem és értékelem a figyelmet, hogy így fogalmazzak… nem illik nem jelezni ezt az érzeményt, mint olyan és gyanánt.
Mert az úgy vagyon, hogy én vagy pár éve regisztráltam és előfizettem egy tudományos folyóiratra, az a címe, hogy Research.eu. Ingyenes, havonta küldik Brüsszelből, kiválóan szerkesztett, politikamentes kiadvány, azonban robotikától IT-ig, géntechnológiától orvosi fejlesztésekig minden van benne. Öröm olvasni, mennyi csodát produkál havonta is ez a mi pici Európánk.
Már persze, ha olvas az ember angolul. De ez az ember, aki a cipőmben jár, olvas.
Eddig minden hónapban úgy érkezett a kiadvány, hogy gondosan és vastagon lefóliázva bedobták a postaládámba. A fólián belül a lap és egy hátsó, A4-es ív, rajta a címem és az irányítószámom. Ennyi.
Éveken keresztül.
Ma nem így jött.
Fólia és címzési lap sehol, a kiadványon látszik, hogy valaki alaposan átnézte. Itt-ott meg is húzogatta, nincs-é belekötve valami. Így volt a postaládában.
Korábban meg mindig sértetlenül kaptam.
Hát, ingyenes, tudományos lap, ebben ajándék nem szokott lenni, maximum ösméret, de az meg amúgy is benne vagyon…
Tanúm nincs, a postaládában találtam a kiadványt felbontva, így büntetőjogi felelősségem tudatában senkit sem vádolhatok személyesen a levéltitok megsértésével.
Nem is neveznék meg senkit. Olyan ofé nem vagyok azokban a körökben, hogy tudjam, most éppen melyik alezredeshez tartozom.
Csak mégis, mégis, éled bennem a régivágású gavallér, aki érzi és köszöni ezt a kitüntetett figyelmet, és valahogy szeretné jelezni, hogy az illetékes Hivatal érzeményei viszonzásra találtak nála.
Ezt ugyanis agresszív figyelésnek hívjuk.
Az a lényege, hogy tojja össze magát a célpont és érezze magát állandóan célkeresztben, akár a telefonja játssza vissza a beszélgetéseket, akár a küldeményei érkeznek felbontva.
Srácok, sehol nem vagytok, én ezt már végigcsináltam Ceausescu Romániájában, ahol a kollégáitoknak hatvanezerszer nagyobb hatalmuk és lehetőségeik voltak, szóval aranyos a figyelés, ha kitudom, melyik ügyosztálynak köszönhetem, és melyik magyar Cégtől – mert van vagy tizenakárhány! – az Isten se ment meg titeket attól, hogy küldjek egy csokor rózsát, bonbont, miegymást.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
