Július elsejével lép hatályba az új büntetőeljárási törvény, amely lehetővé teszi, hogy beismerő vallomás esetén az ügyész és az ügyvéd megegyezzen a büntetésről. Bekerült viszont az úgynevezett előkészítő eljárás fogalma is – jogászok attól tartanak, hogy erre hivatkozva gyakorlatilag bárkit megfigyelhetnek majd.
Négy év előkészítés után tavaly júniusban fogadta el a Parlament az új büntetőeljárási törvényt, amely idén július elsejével lép majd hatályba. A törvény bevezette többek között a „gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények” kategóriáját, ilyen lehet például a bennfentes kereskedelem, vagy a piramisjáték szervezése. Ezekben az ügyekben a törvényszék ítélkezik, három hivatásos bíróból álló tanácsban.
Változás az is, hogy az elsőfokú bíróságot csak akkor lehet új eljárásra utasítani megalapozatlan ítélet miatt, ha a bíróság nem állapított meg tényállást vagy az teljes egészében felderítetlen.
Az előzetes letartóztatás elnevezése letartóztatásra változik,
felső határa továbbra is egy, kettő, három, illetve négy év, míg életfogytiglani börtönnel is sújtható bűncselekmény esetén továbbra sem lesz felső határa.
Az új törvény szerint az óvadék összege nem lehet kevesebb 500 ezer forintnál, és azt akkor is elveszti a gyanúsított, ha bármilyen magatartási szabályt megszeg: például bizonyítékot próbált eltüntetni, vagy újabb bűncselekményt követ el. Az is lehetséges lesz, hogy a büntetőeljárásban valaki ne személyesen, hanem „telekommunikációs eszközök” használatával tegyen vallomást.
A Magyar Bírói Egyesület elnöke, Makai Lajos a Magyar Időknek nemrég azt mondta:
egyszerűbbé, gyorsabbá válhatnak az eljárások,
és ez egyaránt szolgálhatja a sértettek, a gyanúsítottak és a hatóságok érdekét.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kabódi Csaba, az ELTE büntetőeljárásjogi tanszékének docense ezzel egyetért, mint mondta, egyértelműen az volt a jogalkotó célja, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak legyenek az eljárások. Viszont arról is beszélt, hogy ilyenkor egy másik dolgot is mérlegre kell tenni: azt, hogy a gyorsítás, az ügyek egyszerűsítése mellett mennyire maradnak meg az eljárásban szereplők számára a garanciák. Mint mondta, „első olvasásban történtek itt áldozatok”.
Bevezetik például annak a lehetőségét, hogy beismerő vallomás esetén a gyanúsított, a védő és az ügyész
egyezséget kössön a büntetésről.
Ezt az egyezséget a bírónak is meg kell vizsgálnia, de nem változtathatja meg, csak jóváhagyhatja vagy elutasíthatja.
Kabódi Csaba szerint ezzel az ügyek jelentős része valóban felgyorsul majd, statisztikák szerint az eljárásoknak akár a fele is végződhet ilyen megegyezéssel. Mint mondta, van benne ugyan némi szkepticizmus, hogy mennyire fog ez működni, mindenesetre az új törvény szerint nem csak a nyomozati szakaszban, hanem még a tárgyalás előkészítése során is születhet megegyezés. Ahogy fogalmazott:
„honorálják, ha valaki elviszi a balhét.”
Sőt, arra is lesz lehetőség, hogy akár csak bizonyos tényállásokban megegyezzen az ügyész és a védő, így ezek a tárgyaláson nem kerülnek szóba, ezzel is egyszerűsödik az eljárás. Kabódi Csaba úgy fogalmazott: „művelt jogászok ilyenkor azt szokták mondani, hogy majd a bírói gyakorlatban kiforr a dolog”.
Még egy fontos változást hoz az új törvény: bekerültek a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályai. Büntetőeljárásban egy emberrel szemben maximum 360 napig folyhat bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés.
Egy másik újítás az úgynevezett előkészítő eljárás, amely egyfajta
előzetes felderítés a nyomozás elrendelése előtt,
de már a büntetőeljárás keretein belül a bűncselekmények gyanújának megállapítására vagy kizárására. Ilyen eljárást az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is folytathat. Az előkészítő eljárás során lehet alkalmazni „leplezett eszközt”: rejtett figyelést, álvásárlást, fedett nyomozót is.
Magyar György ügyvéd a blogjában erről azt írta: „az új szabályozás szerint a büntetőeljárás megindításának már nem lesz feltétele a bűncselekmény gyanúja. Ehhez elég lesz, ha valaki ’bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet’.”
Szerinte az, aki így szóba jön,
„számíthat rá, hogy a lakását bekamerázzák, a telefonját lehallgatják, az elektronikus levelezését megfigyelik”.
Ez a kör Magyar György szerint ráadásul kiterjeszthető arra is, aki „a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart”, amire szerinte gyakorlatilag bárkire igaz lehet.
Ezzel kapcsolatban Kabódi Csabának is vannak aggályai. Ő a Független Hírügynökségnek azt mondta: 28 pontban sorolják fel azokat az adattárakat, amelyeket át lehet nézni, az egészségi állapottól a banki adatokon át az ingatlannyilvántartásig. Mint mondta: „ha nagyon gonosz akarok lenni, ennyi adatból biztos lehet valamit találni”.
Az ő aggályai leginkább onnan fakadnak, hogy
fogalmak nincsenek pontosan tisztázva.
Nehéz ugyanis megfogni, ki az, aki „bűncselekményben érintett személy” lehet. Mint mondta, emiatt nem csak a védők fognak tiltakozni, hiszen szerinte is szinte bárki szóba kerülhet.
Az ilyen előkészítő eljárást olyankor lehet elrendelni, amikor még csak egy sejtés van valamilyen bűncselekményről, és ennek igazolásához „kémfilmekből is ismerős” titkos információszerzésre is szükség lehet.
Fontos, hogy ilyen eljárásra eddig is volt lehetőség, ezt hívták operatív felderítésnek, csak eddig nem a büntetőeljárásról szóló törvényben szerepelt. Így, ahogy Kabódi Csaba fogalmazott, az a kérdés, hogy az ebbe való bekerüléssel nőttek-e a garanciák vagy csökkentek.
