Amikor történik egy szörnyű bűncselekmény, mint most a győri családirtás, a politikusok mindig hajlanak rá, hogy törvényt szigorítsanak, és a megtörtént szörnyűségért is gyorsan felelőssé tegyenek az elkövető mellett valaki mást is.
Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján két tekintetben is a bírákat tette felelőssé. Egyrészt azért, mert az elkövetőt az emberölés kísérletéért annak idején csak öt évre ítélte el a bíróság, ami a büntető törvénykönyv szerint kiszabható büntetési tétel minimuma volt, holott a bírónak az öt és tizenöt év közötti középmértéket kellett volna kiszabnia. Másrészt pedig azért, hogy a bíróság hozzájárult a feltételes szabadlábra helyezéshez, holott ezt sem az ügyészség, sem a büntetés-végrehajtási intézet nem támogatta. Ha csak az utóbbit kifogásolta volna, azt még el is lehetne fogadni. De az előbbit is mondta:
„Ha a bíró a középmérték szerinti büntetést szabja ki, akkor a gyerekek ma élnek”,
Ez, noha szorosan véve igaz lehet, de mégis szégyenletesen demagóg mondat.
Sok más bűne mellett kevés szó esik arról, hogy a Fidesz represszív büntetőpolitikája, a büntetési tételek emelése, a „három csapás” szabály vagy a „tényleges életfogytiglan” szemben áll az európai büntetőpolitika tartós irányzatával. Közhelynek számít a felvilágosult büntetőjogászok között, hogy
a súlyosabb szabadságvesztés-büntetésnek nincs nagyobb visszatartó ereje.
Nagyobb visszatartó ereje annak van, ha nagyobb az esélye a lebukásnak, a bűnért való bűnhődésnek. Ilyen kalkulációkat is inkább csak – például – a bankrablók végezhetnek, a családtaggal szemben elkövetett élet elleni bűncselekmények esetében, melyeket indulatból, bosszúvágyból követnek el, effajta kalkulációnak, a büntetés mérlegelésének aligha van szerepe. Mindezek miatt fordított hátat Európa a halálbüntetésnek, és utasítják el egyre több országban az életfogytig tartó szabadságvesztést is.
A szakértők szerint a hét évnél hosszabb szabadságvesztés már visszafordíthatatlan személyiségkárosodást okoz, márpedig a büntetőpolitika feladata az elítéltek visszavezetése a társadalomba.
Gulyás idézett mondatát azért tartom szégyenletesnek, mert bizonyára tudja: a bűnismétlés megakadályozására törekedni lehet ugyan, de garancia sosincs rá. Az elítélt előbb-utóbb szabadlábra kerül, és ha nem vált alkalmassá a szabad életre, akkor bekövetkezhet az olyan tragédia, mint a győri családirtás. Mégis
így beszél, hogy hangulatot keltsen a bíróságok ellen, és magát illetve a kormányt tüntesse fel az igazságosság bajnokaként.
