Kezdőlap Címkék BRUA-vezeték

Címke: BRUA-vezeték

Pompeo pozitív befolyása

Kérem, itt a szokásos kávé mellett érdekes kísérletet javaslok: tegnap, ugye, arról beszélgettünk, vajon miről lehet majd szó Mike Pompeo budapesti tárgyalásain, és milyen eredményekkel járhatnak a megbeszélések – akkor azzal fejeztük be, hogy estére okosabbak leszünk. Jelentem: okosabbak is lettünk. Akkor lássuk, mennyire találtuk el a tárgyalások kimenetelét?

Bizony, ahogy elnézem, nagyon magas ám a találati pontosság. Tegnap úgy vettük, a tárgyalások négy fő pillére a Védelmi Együttműködési Megállapodás (Defense Cooperation Agreement), a BRUA-vezeték ügye, a fegyvervásárlási tender és az orosz-magyar illetve kínai-magyar viszony lesz. Ötödik fontos elemként még meg kellett említenünk Pompeo találkozóját a magyar civil szervezetek képviselőivel – mondjuk nagyot nem is lehetett tévedni, hiszen a hivatalos diplomáciai tájékoztatók alapján tudhattuk, miről lesz szó, bár a magyar és az amerikai külpolitika jelen állapotát tekintve bármikor előfordulhatott volna valamilyen váratlan, meglepő téma. Valamilyen fordulat, ami mindent megváltoztat.

Szerencsére Pompeo nem Trump, nem vezérlik hirtelen ötletek, így aztán minden a tervek szerint zajlott – mármint Pompeo tervei szerint, mert a magyar félnek jobban jött volna egy semmitmondóbb végeredmény. Így viszont az amerikai külügyminiszter elég markánsan jelezte, mik is hazájának szándékai a mi térségükben, és ehhez sokat nem szólhatott a magyar fél, maradt a kényszeredett mosoly és a bólogatás.

Moszkva és Peking nem fog tapsikolni, annyit már elöljáróban is mondhatok, bár ránk nézve Moszkva a veszélyesebb, mert ők vannak közelebb… de menjünk szépen időrendi sorrendben.

Pompeo külügyminiszter először a civil szervezetek képviselőivel találkozott – hangsúlyozzuk, hogy őket az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma hívta meg a találkozóra, nem ők hívták meg Pompeót, és ez lényeges mozzanat! – jelesül Pardavi Mártát, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, Kapronczay Stefániát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatóját és Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatóját fogadta. Az elhangzottakról legjobb a Magyar Helsinki Bizottság közleményét idéznünk:

„A találkozón kiemelt figyelmet kaptak a jogállamisággal kapcsolatos aggályok és a civilek helyzete. Pardavi Márta többek között a hatalommegosztás és a független igazságszolgáltatás csorbításáról, a jogállamiságot gyengítő kormányzati intézkedésekről és azokról az elmúlt években elfogadott törvényekről beszélt a miniszternek, amelyek gyengítik a magyar demokrácia szilárdságát. Elmondta, hogy az utóbbi évek civilellenes kampányával és jogalkotási lépéseivel szűkül a különböző vélemények megjelenésének lehetősége, megbélyegzés és fenyegetés éri azokat, akik a kormányzatétól eltérő álláspontot képviselnek, illetve felszólalnak a jogállamiságért és az emberi jogokért.

Kapronczay Stefánia a független és sokszínű sajtó demokratikus fontosságáról beszélt. Szót ejtett a sajtószabadság korlátozásáról a folyamatos központosításon, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozásán, illetve a független sajtó jogainak korlátozásán keresztül. „Két okból különösen fontos ez – emelte ki Kapronczay. – Egyrészt a propagandamédia gyakran indít lejárató kampányokat azok ellen, akik a kormánytól eltérő álláspontot képviselnek. Másrészt a decemberben létrejött médiaholding különösen hatékony lehet a dezinformáció terjesztésében.” Kapronczay tájékoztatta még az amerikai külügyminisztert a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét érintő tervezett korlátozásokról, amelyek szintén veszélyeztetik a vélemények sokszínűségét.
Léderer Sándor a korrupció helyzetéről számolt be a találkozón. Kiemelte, hogy a mindennapi korrupció visszaszorításában történt ugyan előrelépés az elmúlt 10 évben, de a politikai korrupció átszövi az egész gazdaságot, és a társadalom is jelentős problémaként érzékeli. Ez nem csak a demokratikus értékeket erodálja, de sok esetben biztonságpolitikai veszélyt is jelent.

A találkozó létrejötte és a civil szervezetek véleménye iránti nyitottság ismét bizonyította, hogy az amerikai vezetés szövetségi kapcsolataiban is elkötelezett a jogállamiság értékeinek és a civil társadalom szerepének megvédésében. A civil szervezetek képviselői ma újra kifejezték, hogy ebben a küzdelemben fontos és megbízható partnerként lehet rájuk tekinteni.”

A teljes közleményt idézem, mert minden szava fontos. Pompeo tehát előbb megkérdezte, mi a baj, hol a baj – az nem biztos, hogy tud vagy akár csak akar is segíteni rajta, de a hivatalos, külügyminiszteri szintű találkozóra már úgy akart menni, hogy ezzel tisztában legyen.

Szijjártó csak a civilek után következett, Orbán pedig még később – ennek is van jelentősége.

Hogy valójában mi hangzott el a két külügyminiszter közötti tárgyaláson, arról természetesen csakis a tolmácsoknak, az FSzB-nek, a CIA-nek és az unokáinknak lehet tudomása – az unokáinknak azért, mert mire ők felserdülnek, talán feloldják a jegyzőkönyv titkosítását. A CIA-nak volt a legkönnyebb dolga, hiszen az amerikai tárgyaló fél pont az ő volt igazgatójuk, nekik majd megírja ő. Nekünk viszont most nem áll módunkban ismertetni a valószínűleg indulatoktól sem mentes diskurzust: be kell érnünk azzal, ami a sajtótájékoztatón elhangzott. De már az is mutatja, hogy a két fél álláspontja távol állt a tökéletes koherenciától.

Szijjártó azzal kezdte a mondandóját, hogy elkezdték újraépíteni a magyar-amerikai kapcsolatrendszer harmadik pillérét, a politikai kapcsolatokat. Ez annyiban hír, hogy tudomásunk szerint ezek a kapcsolatok nem szakadtak meg és senki sem rombolta le őket, tehát az „újjáépítés” nagyon szerencsétlen kifejezés a mostani folyamatra. De lássuk tovább a kormany.hu-t, ezt hogy magyarázza meg?

„A tárcavezető a Mike Pompeóval tartott közös sajtótájékoztatón kiemelte: a korábbi években is létezett a kétoldalú kapcsolatrendszer gazdasági és védelmi pillére, de a republikánus adminisztráció hivatalba lépése óta gyors javulásnak, újraépülésnek indultak a politikai kapcsolatok is, ezt mutatja az amerikai külügyminiszter mostani látogatása is.”

Ja, sehogy. Egyszerű udvariatlansági gesztus volt.

„A külügyminiszter kitért arra: Magyarország a külpolitikáját mindig a kölcsönös tiszteletre alapozta, és elvi kérdésnek tekintette, hogy megvétózzon minden európai döntést, amely az Egyesült Államok szuverén külpolitikai döntéseit bírálja. „A külpolitikánk lehetővé teszi, hogy őszinték legyünk” – mondta, hozzátéve, ezért megvitathattak olyan témákat is, mint az Oroszországhoz fűződő viszony, a kínai gazdasági térnyerés és a magyar-ukrán kapcsolatok. Azt is mondta: Magyarország részesedése az EU és Kína közötti kereskedelmi forgalomból 1,2 százalék, és képmutatás Magyarországot azért bírálni, hogy szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, miközben „üzletek köttetnek” Nyugat-Európa és Oroszország között. A két ország védelmi együttműködési kereteit rögzítő megállapodásról elmondta: 1997-ben kötötték, azóta megváltoztak a biztonsági kihívások, ezért modernizálni kell az egyezményt. A tárgyalásokat lezárták és a megállapodás szövegét a jövő héten az Országgyűlés honvédelmi bizottsága elé terjesztik – jelentette be. A tárcavezető hangoztatta: Magyarország megbízható védelmi és katonai szövetséges. Fontos tárgyalásokat folytatnak beszerzésekről is, és nemsokára a honvédelmi bizottsághoz fordulnak azzal is, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerről – közölte.

Szijjártó Péter kitért arra: amerikai kollégája segítségét kérte, hogy az ExxonMobil mielőbb hozzon döntést, és kezdjék meg a kitermelést a romániai gázmezőkről, mert ezzel Magyarország előreléphet a gázbeszerzés diverzifikálásában. Magyarország együttműködése Kínával vagy Oroszországgal nem befolyásolja azt, hogy az ország megbízható szövetséges a NATO-ban. Az Oroszországhoz fűződő viszony miatt Magyarországot érő kritikákkal kapcsolatban kiemelte: nem magyar vagy közép-európai energiacégek építenek gázvezetéket a Gazprommal.”

Akkor most fordítsuk le magyarra ezt a sillabuszt. Konkrétan arról van szó, hogy Szijjártó, némi szemtelenkedés mellett, de azt közölte: minden lényeges kérdésben engedünk, ám továbbra is szeretnénk üzletelni Kínával és az oroszokkal, mert az nekünk fontos és vezetőink szeretik a sok pénzt. De engedünk minden másban, ha nagyon követelik, engedhetünk ebben is. Legalábbis megígérhetjük, de keresztben van az ujja, tehát nem számít, amit mond.

No jó, az világos volt, hogy szokás szerint azt fogjuk mondani Pompeónak, amit bárki másnak is szoktunk – tehát amit hallani akar – de mit mondott ő? Hát, azért az ő mondókájából látszik, hogy kaliberben is jóval nagyobb a mi kis külügyérünknél.

Ukrajna kapcsán azt mondta, nem szabad engedni, hogy Putyin kerítést húzzon barátok közé a NATO-ban. Az autoriter Oroszország sosem volt a barátja a kisebb nemzetek szabadságának és függetlenségének, ezt a magyarok történelmük folytán tudják. Ennek apropóján Kínára rátérve jelezte: nem látnák szívesen, ha a Középső Birodalom hídfőállást építene ki minálunk (szerencsére ez a veszély csakis a kormányzati kommunikációban fordul elő, abban is, mint „ígéretes lehetőség”, a valóságban nem), ugyanis „Peking kézfogása időnként kötöttségekkel társul, de olyanokkal, ami után Magyarország gazdaságilag és politikailag is adós marad.” Azt is mondta, Oroszország és Kína autoriter hatalmak, amelyek nem osztják a közös harcot a függetlenségért, a civilek pedig mindeközben nagy munkát végeznek a szabadság megőrzésében a nyugati világban, és Pompeo büszke az amerikai támogatásra. Bejelentett egy programot, amivel magyar gimnazisták egy évet tölthetnek amerikai családoknál, illetve a médiaösztöndíjakról és a hatóságok megerősítéséről is beszélt a korrupció elleni harc részeként. (Ez kötelező kűr minden diplomáciai tárgyaláson, bár a médiaösztöndíjak és a civilek védelme némi reményre adnak okot). De a kulcsmondat is elhangzott:

„Megerősítettük az eltökéltségünket, hogy pozitív befolyással éljünk a régióban”

Magyarul:

„Látjuk, mi folyik a külpolitikátokban és nem akarjuk hagyni.”

Mint az Index írja:

„Megkérdezték Pompeótól, hogy az Orbán Viktorral tartandó esti megbeszélésén szó lesz-e a sajtószabadságról, jogrendről, emberi jogi kérdésekről. Pompeo azt mondta, hogy „barátok között mindig beszélünk a fontos témákról, Amerika pedig mindig kiállt ezekért az értékekért.”

Hogy aztán este a Várban végül mi hangzott el közöttük vacsora közben vagy utána, mikor kettecskén kimentek a balkonra, a szabad ég alá (ahol nehezebb lehallgatni egy beszélgetést, bár távolról sem lehetetlen), mit mondott Pompeo négyszemközt Orbánnak, vállát lapogatva, azt nem tudjuk, de sejtjük.

Valószínűleg nem túl szép dolgokat.

Vagy ki tudja, de csodálnám, ha szerelmet vallott volna.

Hát, így járt nálunk Pompeo külügyminiszter.

És mi meg így jártunk vele.

Pompeo Budapesten – Déli kávé Szele Tamással

Kávézunk, mint minden délben és ma joggal lehetne elvárni, hogy Orbán Viktor tegnapi évértékelője kerüljön szóba, annak érdekes külsőségeivel és az utána rendezett tüntetéssel együtt – de azt már mindenki megírta, és ma fontosabb események is zajlanak Budapesten. Mi lehet fontosabb egy miniszterelnöki évértékelőnél? Az amerikai külügyminiszter látogatása.

Bizony, nem körülöttünk forog a világ, és ezt most elég alaposan tudtára is fogják adni a magyar kormánynak – de aki arra számít, hogy Mike Pompeo alaposan megfegyelmezi Orbán Viktort, megmenti a magyar demokráciát és este a „Csillagos-sávos lobogó” hangjai mellett rendezett tűzijátékkal ünneplünk majd, az bizony csalódni fog. Az amerikai külügyminiszter magyarországi látogatása egy körút része, tőlünk Szlovákiába megy, majd Varsóban csatlakozik Mike Pence-hez – nem direkt a mi kedvünkért néz be, hanem azért, mert amúgy is a környéken van dolga.

A látogatás céljáról nagyon sokat tudunk, tehát nem tudunk semmi biztosat:

elvileg az orosz energiafüggőség, a kínai Huawei állítólagos hírszerzési tevékenysége és a fegyverbeszerzés áll majd a tárgyalások fókuszában, ámde Pompeo napirendje mégis nagyon érdekes: ugyanis a tervek szerint

„Pompeo Orbán Viktorral nem, de Szijjártó Péterrel tart közös sajtótájékoztatót, mégpedig a Külgazdasági- és Külügyminisztérium Bem téri épületében. Pompeo ezt követően megy fel a Várba, hogy a miniszterelnökkel is tárgyaljon. Az amerikai külügyminiszter látogatásán találkozik majd legalább három olyan magyar civilszervezet – a Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország – képviselőjével, amelyek rendszeresen bírálják a kormányt a szabadságjogok csorbulása és a korrupció elharapódzása miatt.” (444)

A programot pontosan nem ismerjük, de egyes forrásaink szerint Pompeo előbb találkozik a civilekkel, mint a miniszterelnökkel, ami lehet diplomáciai üzenet is, de lehet, hogy csak annyiról van szó, miszerint másképp nem érné el a repülőgépét – az viszont mindenképpen gesztusértékű jelzés, hogy erre a találkozóra egyáltalán sor kerül. Hogy mi fog elhangzani Pompeo és a civilek között? Azt megjósolni lehetetlen, de ne feledjük, nem egy csillogó tekintetű ifjú idealista tárgyal majd velük, hanem Donald Trump külügyminisztere, aki korábban a CIA igazgatója is volt, tehát ha vannak is céljai, azok konkrétak lesznek, nem elviek. Ettől még híve a demokráciának, hogyne volna az: csak afelől nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a legfontosabb ebben a pillanatban az lenne számára, hogy a magyar demokráciát és jogállamiságot helyreállítsa.

Mi lesz a Védelmi Együttműködési Megállapodással?

Azonban akármiről is tárgyal majd velük, abban biztosak lehetünk, hogy Szíjjártóval a legtöbbet a BRUA-vezetékről fog beszélni – amint Orbán Viktorral pedig a DCA-ről és a tervezett amerikai légvédelmi rakétabeszerzési programról. A DCA nem más, mint a Védelmi Együttműködési Megállapodás (Defense Cooperation Agreement), és létrehozásának legfontosabb célja, hogy a több, mint 20 éve érvényben lévő, hazánk NATO-csatlakozása előtt kötött megállapodást szövetségesi kapcsolataink fejlődéséhez igazítva újítsuk meg. Hát ez egyszerű dolog, nem kell agyonbonyolítani – főleg, hogy nem csak minket kerestek meg amerikai részről ez ügyben már két éve, hanem Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Bulgáriát, Romániát, Észtországot, Lettországot, de még Litvániát is.

Csak ők aláírták.

Mi meg nem.

Orbán Viktor a világon mindennel magyarázta már, miért nem hajlandó Magyarország aláírni ezt a szerződést, amiben viszonylag ártatlan dolgok szerepelnek, olyasmik például, hogy ennek alapján hordhatnak fegyvert és egyenruhát az amerikai katonák Magyarország területén, és ez biztosítja az amerikai fegyveres erők által a hazánk területére behozott eszközök, berendezések és egyebek adó- és vámmentességét. Szóval, ez egy fontos, de nem harci ügyekre vonatkozó keretmegállapodás.

Mondta már Orbán, miszerint nem írhatjuk alá, mert „az európai uniós szabályok lehetetlenné teszik”. Érdekes, a többi aláíró számára ez nem jelentett nehézséget. Azt is mondta – érdekes fordulattal – miszerint „a Fidesz-képviselők egy csoportja ellenzi a DCA egyes pontjait, és mivel nincs hatalma e képviselőcsoport felett, nem tudja őket meggyőzni.” Hát, szegény, mintha nem lesnék még a gondolatát is, nem lenne teljhatalma, mintha okozhatna néki gondot bármiféle anyaszülte képviselő széles e Parlamentben, meg kell a szívnek szakadni az ő sanyarú sorsán… aztán előjött a farbával.

„Tavaly decemberben pedig három, a beszélgetés részleteit ismerő forrásunk szerint Orbán Viktor azt mondta David Cornstein nagykövetnek: olyan országot akar, mint Ausztria. Ausztria katonailag semleges, nem NATO-tagország.” (Átlátszó)

Tehát ki akarna minket léptetni a NATO-ból?

Arról azért nincs szó, és nagy szükségünk is van a védelemre – inkább lavíroz, helyezkedik, ugyanis Oroszországgal, valamint Kínával is kokettál, üzletelni mindenképpen akar velük, és a DCA aláírása jelentősen rontana a pozícióin. Főként Moszkvában. Hanem hát Orbán Viktor nem a legbátrabb ember, mert a múlt héten azt nyilatkozta:

„Magyarország NATO-tagállam és az Amerikai Egyesült Államok szövetségese. Erről a magyar emberek népszavazáson döntöttek. Magyarország kormányának továbbra is az a célja, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal fennálló szövetségesi kapcsolatát erősítse. Ennek szellemében készülünk Michael Richard Pompeo külügyminiszter úr budapesti látogatására.” (MTI)

Kötéltánc ez a javából, Moszkva, Peking és Washington között, nagy kár, hogy a páva nem tud kötélen táncolni: de még ma megtudjuk, mire jutnak egymással az illetékesek.

A legfontosabb téma a BRUA-vezeték lesz

A közvetlen jövőnk – és a külkapcsolataink, sőt a gazdaságunk – szempontjából is azonban a BRUA-vezeték kérdése a legfontosabb. Ennek a megépítését nevezik „függetlenedésnek az orosz földgáz-ellátástól”, és európai méretű hatásai lehetnek. Arról van szó, hogy nagyon nagy mennyiségű földgázt találtak a Fekete-tenger alatt – csak éppen nagyon mélyen van, az európai cégeknek nincs olyan technológiájuk, amivel ki lehetne termelni, az amerikaiaknak viszont van. Tehát a román állam a Neptun Deep nevű mező kitermelési jogát odaadta a Rompetrol nevű román vállalatnak, amelynek fő tulajdonosa az osztrák OMV, és az amerikai Exxon-nak, amely megfelelő technológiát tudott hozni a kitermeléshez. Az utóbbi években több mint 1 milliárd dollárt beleöltek a feltárásba. A kereskedelmi kitermelés valamikor 2020 környékén indulhatna.

Indulhatna, de csak akkor, ha lenne vevő a földgázra. Soha vissza nem térő alkalom volna, hogy akár egész Európát Oroszországtól függetlenül láthassuk el földgázzal, ám ehhez kell egy vezeték, amit azon államok román nyelvű nevének kezdőbetűiből, amelyeken áthalad – Bulgária, Románia, Magyarország, Ausztria – BRUA-vezetéknek neveztek el. Ennek magyar szakasza Csanádpalotánál lépne be az országba, és Mosonmagyórvárnál menne ki, vagyis két már meglévő áteresztőpontot kellene kibővíteni, és ezeket összekötni. Nem jó, hanem nagyon jó üzletnek tűnik, minden résztvevő számára, akkor is, ha Moszkva összevont szemöldökkel a TurkStream nevű vezetéket pártolja is, ami a Törökországon keresztül vezetett orosz földgázt vinné el a Balkánra.

Azonban gondok vannak

A magyar fél – annak érdekében, hogy nálunk és ne Ausztriában épüljön meg az elosztóközpont – meg akarja változtatni a vezeték nyomvonalát, de a román fél is változtatott a feltételeken: a bukaresti parlament

„2018 végén számos jelentős törvényt hozott a gázról, Offshore törvénycsomag néven. Egyrészt kötelezte a termelőket, hogy a Fekete-tengerből kinyert gáz legalább felét belföldön adják el. Másrészt hatósági árat szabott meg a gáznak. Harmadrészt felemelte a gázkitermelés adóját – egészen pontosan nagyobb bevétel mellé nagyobb adókulcsot rendelt.” (444)

A román fél ezt a törvényt szükséges belpolitikai gesztusnak tekinti, amivel a kormányzó szociáldemokrata párt, a PSD azt kívánja megmutatni a választóknak, hogy nem árusítja ki olcsón az ország természeti kincseit (hanem drágán árusítja ki), ugyanis Románia nincs nagyon rászorulva erre a gázkincsre – egyébként is sok földgázt termel, az ország szükségletének kilencven százalékát belföldön állítják elő. A magyar mesterkedés meg egyértelműen üzleti célú: nagy pénz volna az elosztás irányításában. Ehhez még vegyük az orosz nyomást is az ügyben és egyértelművé válik, hogy mi egy sokszereplős és hatalmas tétben játszott földgáz-üzletbe keveredtünk, aminek erős politikai vonatkozásai vannak. Pompeo ebben az ügyben azt akarhatja elérni, hogy Magyarország enyhítsen a feltételein, és a magyar befektetők jelentkezzenek a BRUA által szállított gáz második pótárverésére.

A Huawei esetleges bojkottja már sokkal kevésbé jelentős,

mint a rakétabeszerzési pályázat: a NATO vezető körei némi joggal orroltak Magyarországra amiatt, hogy a mostani hadseregfejlesztést mindez idáig nem amerikai forrásokból oldották meg. Szóba kerülhet még az Ukrajna NATO-tagságának blokkolásában játszott magyar szerep is, ez ügyben viszont nehezen hinném, hogy engednénk, ugyanis ennek kardinális jelentősége van Moszkva számára.

Hát kérem, ezekről mind szó lehet ma Pompeo látogatása alkalmából, és nyilván minden egyébről is – de sajnálattal kell mondanom, hogy a magyar demokrácia állapota vagy a korrupcióellenes harc most nem központi témája az amerikai diplomáciának, ezen a téren csak a nagyon naivak és optimisták számítanak előrelépésre.

Bár, ki tudja?

Este mindenképpen okosabbak leszünk.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!