Márki-Zay egyetlen dologban felülmúlhatatlan a többi jelölt számára: annyit senki nem kényszerült magyarázkodni, elnézést, sőt bocsánatot kérni, mint ő.
A gond nem csak ott van, hogy megsért, megaláz, hazugságokkal vádol másokat, hanem ott, hogy egyszerűen nem érzi szavainak a súlyát. Ezt felelős politikus nem teheti meg.
Ezeket kimondani sem lehet, és nincs is rá bocsánat!
Gyurcsány egy életen át fizet az őszödi beszédért, pedig annak Márki-Zay kijelentéseivel szemben minden szava igaz!
Sokan vádoltuk azzal Áder Jánost, hogy nem Magyarország, hanem a Fidesz államfője, s mint ilyen érzéketlen a hazai közállapotok iránt, ráadásul a környezet állapota is csak világviszonylatban izgatja, idehaza, amikor a margitszigeti fák kivágásáról, vagy éppen a városligeti rombolásról van szó, hallgat, mint a sír.
Nos, meg kell követnünk Áder Jánost, bocsánatot kell kérnünk tőle, mert minden látszat ellenére igenis rajta tartja ujját a hazai közélet pulzusán, és ha valami visszásságot észlel, szól.
Nem mindig persze, de hát valahol el kell kezdeni.
Legutóbb például az történt, hogy államfői minőségében bocsánatot kért azoktól az egyházi vezetőktől, akiket május 8-án, a kormányellenes tüntetés során vegzáltak és szidalmaztak. Nem szép dolog bárkit vegzálni és szidalmazni, ezért akit ilyen inzultus ér, azt meg kell védeni. Áder János ebben az esetben tehát helyesen cselekedett.
Jó lenne persze, ha máskor is helyesen cselekedne. Például bocsánatot kérne amiatt, hogy sokak véleményét figyelmen kívül hagyva, őket meg nem kérdezve, kivágták a fákat a Margitszigeten, a Városligetben, a Kossuth téren.
Kérjen bocsánatot Áder János az igaztalanul mocskolt és elüldözött civilektől, valamint azoktól a polgároktól, akik emiatt mostantól segítség és támasz nélkül maradnak. Kérjen bocsánatot azoktól a kormányzati propaganda által megtévesztett emberektől, akiket a soha nem látott migránsokkal riogattak, és akik ezért egy olyan pártra szavaztak, amely az elmúlt nyolc évben rekordméretűre növelte a korrupciót, padlóra küldte az oktatást, és romba döntötte az egészségügyet.
Kérjen bocsánatot Áder János azoktól a százezrektől – a legújabb számítások szerint hatszázezren vannak – akik Nyugat-Európában kényszerülnek dolgozni, s akik persze nem mindnyájan Orbán elől menekültek valamelyik, a miénkénél szerencsésebb országba, de miatta nem kívánnak hazatérni.
S ha már ilyen szépen belejött a bocsánatkérésbe Áder János, kövesse meg azokat a diákokat, akik azért készülnek külföldi egyetemekre, mert idehaza nem kapnak versenyképes tudást, és ezen diákok szüleitől, akik emiatt majd legföljebb évente kétszer-háromszor találkozhatnak a gyerekeikkel, a közbenső időkben pedig leginkább Skype-on láthatják őket.
Kérjen bocsánatot Áder János, Soros Györgytől, amiért hazája a vészkorszak után most másodszor is megtagadta, valamint minden olyan magyar polgártól, akik nem olyan országban szeretnének élni, amelynek államfője csak a vegzált és szidalmazott egyházi vezetőktől képes bocsánatot kérni.
A közlemény:
„Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. Mindez most megsemmisült, olyan – nagyrészt névtelen – közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések is találhatók.
Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni.
Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.
Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.
Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat.
Marton László”
Ahogy korábban megírtuk, Marton László nem indít pert, miután előbb Sárosdi Lilla vádolta meg szexuális zaklatással, majd több, korábbi áldozata is előkerült.
Tisztelt Hölgyek, Urak!
Bocsánatot szeretnék kérni Önöktől országunk mostani viselkedése miatt. Azt nem mondanám, hogy nem tehet róla, de talán nem mindig tudja, hogy mit beszél. Nehéz gyermekkora volt, nézzék el neki. Ne a végtelenségig persze, mert az nem várható el senkitől, de legyenek rá tekintettel.
Gyerekkorában sokat nélkülözött. Hiányzott neki az önállóság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Demokráciából sem volt jól eleresztve.
Néha verték is.
Tudom, mindez nem mentség, legföljebb magyarázat.
De mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk. Pontosabban: nem mind vagyunk ilyenek. Mi alapvetően kedves barátságos, normális emberek vagyunk. Tudjuk, hogy mi a rossz, és azt is, hogy mi a jó. Képesek vagyunk megkülönböztetni a színtisztát a szemenszedettől.
Csak néha, mint minden más nációt, bennünket is meg lehet vezetni.
Álságos, hazug szólamokkal.
Negyven évig hazugságban szocializálódtunk. Volt egy hatalom fölöttünk, amelyik, ha jók voltunk, megsimogatta a fejünket. Hogy mikor vagyunk jók, és mikor nem, azt ő mondta meg.
Tartottunk tőle, de elfogadtuk. A hatalom is tartott tőlünk. Tudta, hogy nem szeretjük, az utolsó éveiben ezt már el sem várta tőlünk. Neki elég volt az is, ha ha néhányan közülünk felállva tapsolnak, és a többiek sem szólnak semmit hangosan.
Most megint ilyen kormányunk van. Janicsárokat nevelne a gyerekeinkből, szolgákat belőlünk. Köztársaság tér helyett lőtereket épít.
Nem várja el, hogy szeressük, elég neki, ha nem lázadunk. Vagy, ha igen, csak halkan, hogy ne zavarjon senkit.
Hőzöngünk, hadonászunk, hazamegyünk.
Az sem zavarja, hogy tudjuk róla, hogy hazudik. Mi is hazudunk neki, ügyeskedünk, becsapjuk, ahol tudjuk. Ezért sem haragszik ránk. Úgy tesz, mintha elhinné a hazugságainkat.
Örül, ha nem látjuk, amikor lop, de ha látja, hogy látjuk, azt sem bánja.
Ez a NER, a Nemzeti Együttműködösítés Rendszere. Mi is hibásak vagyunk, megpróbáljuk helyrehozni. Gondolta a fene, hogy ez lesz belőle.
Hölgyek, Urak, ott Európában: elnézést!
