Helyenként gúnyos megfogalmazásokkal kétségbe vonta Varga Mihály pénzügyminiszter hozzáértését vagy lojalitását Matolcsy György. A jegybank elnöke, az unortodoxía atyja a hagyományos közgazdasági szemléletet is számon kéri Vargán.
A Fidesz-kormány hézagmentesen záró egyhangjának ismeretében szokatlanul élesen, olykor egyenesen lekezelően gúnyos hangon ment neki Varga Mihály pénzügyminiszternek a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György. Az pedig a nemzetközi táncrendet sérti, hogy a jegybank és a kormány nyíltan bírálja egymást (ezt egyedül Donald Trump engedte meg magának mostanában).
Feladta a leckét Matolcsy Orbán Viktornak
a növekedés.hu. portálon mag közzétett cikkében (az MNB által anyagilag is támogatott oldal rendszeresen ad helyet Matolcsy írásainak).
„Minden reggel azzal kelek, hogy derékon vágnak, hogy valahol megtámadnak. Folyamatosan résen kell lenni, küzdeni kell”
– mondta tavaly decemberben szokásos pénteki állami rádiós előadásainak egyikében Orbán. Az ellenzékre gondolt.
Az aranykor: vége vagy sem?
Ha nem is dakota, de „ősi indián” mondással vezette fel „Aranykor: nincs vége, még csak most kezdődik…” című cikkét Matolcsy: „El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk”. Varga azzal hívta ki Matolcsy haragját, hogy a közgazdász vándorgyűlésen a hét végén arra figyelmeztetett: véget ér a világgazdaság hét éve tartó felívelése.
Matolcsy szerint azonban az aranykor „még csak most kezdődik”. Ezért úgy gondolja,
„miért is ne lehetne kétségbe vonni egy pénzügyminiszter szavait, ha ellentmondanak a nemzet vágyainak és a hivatalban lévő kormány terveinek?”
Szerinte tehát Varga nem a kormány és a nemzet érdekei szerint cselekszik.
„Bár ne tette volna” a miniszter, hogy három kihegyezett állítással hívta fel magára a figyelmet – fogalmaz Matolcsy. Az „aranykor nem hogy nem ért véget, hanem még évtizedekig tart, és a végén sikeresen felzárkózunk a nyugati fejlettséghez és életminőséghez”.
Ortoxia-unortodoxia összecsapása
Mégpedig azért – válaszol a maga feltette kérdésre -, mert képesek vagyunk folytatni a már hét éve tartó felzárkózást, amikor az átlagosan 3,5 százalékos gazdasági növekedés révén évente átlag 2 százalékkal közeledtünk az uniós átlaghoz. Majd megismétli állandó állítását, hogy az Európai Unió leggyorsabb és legjobb válságkezelése (2010-2012 között) után dinamikusan közeledünk (2013-2019) a déli államokhoz, az északiakhoz, a franciákhoz, a hollandokhoz, Ausztriához és Németországhoz egyaránt.
Ezt a tételt általános kétség övezi közgazdász körökben. Mondván ez az EU-támogatások ideözönlő forint ezermilliárdjainak köszönhető első sorban. Amelyek csökkenésével, netán elapadásával a növekedés is leállhat. Az unortodox gazdaságpolitika kiötlője, Matolcsy szerint azonban
rátaláltunk a receptre és kreatívan megújítjuk a magyar modellt.
Azért, mert nálunk a politika versenyelőny és nem versenyhátrány. Azért, mert jól ötvözzük az állam és a piac eszközeit, a hagyományos és a nem-hagyományos megoldásokat – sorolja.
Következő odaszúrásában azonban épphogy a hagyományos közgazdasági gondolkodást kéri számon a pénzügyminiszteren, aki szerint a német gazdasági lassulás nem gyűrűzik be a magyar gazdaságba. Tényleg? Ezt már hallottuk az 1970-es évtized két kőolaj-árrobbanásánál: a tényeket ismerjük.
Nem kellene inkább felkészülni, ha esetleg mégis hatna ránk a német gazdaság megtorpanása?
– szól Matolcsy.
Saját pályáján érzi megütve magát
Ezután rátér az ő terrénumát mélyen érintő árfolyamra. Arra, hogy Varga Mihály megkockáztatta: stabil árfolyamra lenne szükség. Bővebb indoklást nem fejtett ki, például azt, hogy az árfolyamromlással az államadósság forintban elszámolva akkor is növekszik, ha a felvett euró-, vagy dollárhitelek összege nem változik. Abban pedig végképp fegyelmezett maradt a miniszter, hogy a forint leértékelődése érdeke az MNB-nek az alapítványaiba elhelyezett nyereség miatt.
Itt aztán élesedik Matolcsy hangja: Varga állítása az előzőkön is túltesz, „ez már valami más”.
A tónus egyenesen gúnyosba fordul,
amikor azt írja, hogy „miniszterünk” szerint a forint árfolyamának stabilnak kell lennie. Mi lenne a miniszter szerint a stabil árfolyam: 330/320/310 vagy 300 forint/euró, esetleg 240 forint/euró, mint 2008 tavaszán? Ha van a miniszternek árfolyamcélja, akkor az elmúlt években is bizonyára volt: akkor miért nem érte el? Nem akarta, nem tudta, esetleg csak mondta, de nem csinálta? – folytatódik a vádbeszéd.
Szemben a pénzügyminiszterrel, a magyar jegybanknak nincs árfolyam célja, mert tartja magát az MNB-törvény előírásaihoz – írja Matolcsy. Majd színpadias fordulattal felszólít (kit?): kérdezzük meg a minisztert, ha már van – helytelenül – valamilyen kedvenc árfolyamszintje, amit stabilan akar tartani, akkor mit kíván tenni ennek elérése érdekében?
Kihívás Orbánnak
A felszólítás alighanem Orbánnak szól. Matolcsy, amióta 2013-ban a gazdasági miniszterséget felcserélte az MNB-elnökivel, lényegében folyamatosan igényt tart a gazdaságpolitika irányítására. Az elmúlt időben az MNB különböző átfogó elemzései – amelyek mind túllépnek az intézmény jogkörén – lényegében számon kérik a kormányon a jövő számára nélkülözhetetlen humánbefektetéseit. Matolcsy erről beszélt a közgazdász vándorgyűlésen is az egészségügy kapcsán.
