Kezdőlap Címkék Belgrád

Címke: Belgrád

A vasútépítés titkai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, feketét, méregerősen, ma számokról és cégekről beszélünk, ma koncentrálni kell. Bizony, már megint arról a fránya belgrádi vasútról lesz szó, arról a drága kis vonalról, amit még annyit fogunk emlegetni, főleg, mikor ki kell majd fizessük, arról… Illetve inkább a céges környezetéről, mert komolyan mondom, érdemel az is némi közfigyelmet.

Ugyebár, nem győzöm ismételni, mert sokan most sem értik: az üzlet úgy néz ki, hogy a kínai kormány a kínai Eximbankon keresztül adja a hatalmas hitelt a magyar kormánynak, amely azt továbbadja az építtető, három cégből álló konzorciumnak. Ők megépítik, minél drágábban, annál jobb, de lesz ott pénz, akármennyi, megéri az a kínai kormánynak: aztán elvileg az üzemeltetésből kell kitermelje a kölcsönt a konzorcium, csak éppen nem a szakértők által megjósolt 2400 vagy 83 év alatt, hanem hamarjában kell megkezdeni a törlesztést. Ez nem fog menni, a magyar állam nem kapja meg az általa továbbított pénzt, így mi is adósok maradunk a kínai államnak, az meg majd büntetésből magához veszi a vasutacskát kilencvenkilenc évre – vagy örökre, mert ennyi idő egy vasútvonal életében elég sok.

Persze értékbecslés után, szóval államadósságunk is marad a végére szépen, vastagon, akármibe lefogadhatjuk.

Ki van ez találva, mint már mondtam párszor, de lássuk, melyik az a három cég, amely képes és hajlandó volt vállalni ezt az üzleti öngyilkosságot?

Név szerint az RM International Zrt., a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. és a China Railway Electrification Engineering Group Kft. alkotja a konzorciumot. Ebben a mai világban ha ennyit tudunk, akkor már elég sokat tudunk, a világháló tele van adatbázissal, némelyik ingyenes is, lássuk az információkat, hasonlítsuk össze őket picit!

Először is, mit tudunk Mészáros-féle RM International Zrt.-ről?

Rövidített név RM International Zrt.
Ország Magyarország
Település Felcsút
Cím 8086 Felcsút, 0311-5. hrsz.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.11.23
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Ez persze nem az összes adat, csak azok, amikkel tudunk is kezdeni valamit.

Lássuk ugyanezeket a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ről!

Rövidített név China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1054 Budapest, Honvéd utca 8. 1. em. 2.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.06.12
Jegyzett tőke 5 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma 2019.03.25

Hát kérem, akkor ez nem egy patinás pekingi firma, ezt is minálunk alapították, persze más kérdés, hogy az alapítója volt patinás is, pekingi is.

És mi a helyzet a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-vel?

Rövidített név China Railway Electrification Engineering Group (Magyarország) Kft.
Ország Magyarország
Település Budapest
Cím 1134 Budapest, Váci út 33.
Web cím
Fő tevékenység 4212. Vasút építése
Alapítás dátuma 2017.12.21
Jegyzett tőke 3 000 000 HUF
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma 2017.12.31
Nettó árbevétel 0 HUF
Nettó árbevétel EUR-ban 0 EUR
Utolsó létszám adat dátuma

Akkor körülbelül ugyanaz a helyzet, mint az előző esetben. De kérem, legyünk jóhiszeműek, van az úgy, hogy nagyra hivatott pekingi vasútmérnökök feltarisznyálnak 2017-ben, hamuban sült mantout készíttetnek maguknak az útra és elindulnak Magyarországra, céget alapítani, mert megálmodták, hogy ők itt kell vasutat építsenek. Csakis így lehetett, sehogy másként.

Amint az is nagyon valószínű, hogy egy ködös novemberi reggelen, 2017-ben Mészáros Lőrinc Li Taj-po klasszikus verseinek olvasása közben jött rá, hogy neki csakis és kizárólag kínai társakkal kell majd két év múlva vasutat építenie. Leette a könyvtekercset, ivott egy korty maotáj-pálinkát és felhívta Pekinget, hogy megkérdezze: kiket ajánlanának.

Lássuk, miben hasonlít egymásra a három cég? Mindhármat 2017-ben alapították, olyan fél év szórással, mindhármat minimális alaptőkével indították: a Mészáros-félének és a China Tiejiuju Engineering & Constructionnek ötmillió szerepel a bejegyzésben, a  China Railway Electrification Engineering csak hárommillióval szerénykedik a sor végén.

De miért pont akkor alapították őket, amikor?

Annak is megtaláltam a titkát.

A Budapest-Belgrád vonal ügye nagyon-nagyon régen merült fel először (mármint: viszonylagosan mondható réginek a történet), Orbán Viktor először 2013. november 25-én, a Bukarestben zajló Kelet-Közép-Európa(KKE)-Kína csúcstalálkozón állapodott meg Li Ko-csiang kínai és Ivica Dacic szerb kormányfővel arról, hogy együttműködnek a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése érdekében. Hát megállapodni sok mindenben lehet, főleg együttműködésben, az csak egy szándék, egy gesztus, azt mondja: „nincs ellenemre, segítek is benne, ha kell”. Aztán Isten malmai lassan őröltek, a magyar kormányfő több mint egy évvel később, 2014. december 14-én jelentette be Belgrádban, az akkori Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezleten, hogy „Magyarország, Szerbia és Kína szerdán aláírja a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítéséről szóló megállapodást.”

Jó munkához idő kell, rosszhoz még több: arra további egy évet kellett várni, hogy a magyar és a kínai kormány aláírja a megállapodást a vasútvonal fejlesztéséről és finanszírozásáról – erre 2015. november 24-én, Szucsouban került sor. Ennek alapján a Budapest és Kelebia közötti, 166 km hosszú, egyvágányú pályát kétvágányúvá fejlesztik.

Közben volt egy uniós korrupciós vizsgálat, de 2016 novemberében megalakult a fejlesztésért felelős Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. is, amelynek tulajdonosai 15-85 százalék arányban a MÁV, valamint két kínai vasúttársaság, a China Railway International Corporation (CRIC) és a China Railway International Group (CRIG). Ennek viszont nincs köze a kivitelező cégekhez, azok a fentebb említettek. Azonban 2017 november 26-án Li Ko-csiang kínai kormányfő megérkezett Budapestre a Kelet-Közép-Európa-Kína csúcsértekezletre, másnap pedig megjelent a projekt kivitelezéséről szóló közbeszerzés ajánlattételi felhívása.

Jegyezzük meg a dátumot: 2017. november 27.

Mikor is alapították a Mészáros-féle RM International Zrt.-t?

2017. november 23-án. Négy nappal a közbeszerzési tender kiírása előtt.

(A kronológiáért köszönet az Átlátszónak)

Ez a Mészáros egy vátesz, a jövőbe lát, ha csak négy napra is, de jós ez az ember, látnok, próféta.

Ez gyorsan alapított egy céget, ami azóta sem művelt semmit, direkte azért, hogy jó eséllyel pályázhasson erre a vasúti kivitelezésre. Az, hogy a kínaiak is látnokok, már más kérdés, persze, hogy azok, ők meg biztos a I Chinggel jósolták meg, mikor van szerencsés nap cégalapításra, arról már a konfucianizmus tehet, meg a jóscsontok, hogy így eltalálták a tutit.

Egyáltalán, van ennek a Mészárosnak tapasztalata vasúti ügyekben?

Nem fogják elhinni: valamennyi van. Ugyanis tavaly januárban összesen 14,05 milliárd forintnyi megrendelést nyert el Mészáros Lőrinc két cége, az R-Kord Kft., illetve a Prolan Irányítástechnikai Kft. vasúti korszerűsítési munkákra. A feladat első része Pusztaszabolcs–Dombóvár között központi forgalomirányító rendszer kiépítése, a második rész központi forgalomirányító rendszer kiépítése Rákos–Újszász–Szolnok vonalszakaszon, illetve biztosítóberendezési áramellátások korszerűsítése a MÁV Zrt. országos hálózatán. Ezt a budakalászi székhelyű Prolan egyedül nyerte. Az R-kord a V-Híd Zrt.-vel közösen nyert egy közel 14 milliárdos vasútfelújítást is a Debrecen-Ebes vonalon.

Igen ám, de ezek nem lehetnek referenciamunkák az RM International Zrt. számára – hiszen egyikhez sincs semmi köze. Az RM International ugyanis mindezidáig két szalmaszálat sem tett keresztbe, társai úgyszintén nem.

Hogyan is mondta az RTL Híradójának Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója?

„Itt nem a tulajdonosi háttéren van a hangsúly. hanem a cégek felkészültségén és azon a vállaláson, amit a beruházás érdekében tesznek.”

Igen, jól tetszettek olvasni. Ezeknek a cégeknek a felkészültségén, amelyek eddig még egy sorompót vagy bakterházat sem építettek. A vállalás sem valami óriási: a három cég összalaptőkéje tizenhárom millió forint, ennyit Mészáros kevesebb, mint egy óra alatt megkeres, különösebb erőlködés nélkül (ugyanis a napi.hu kalkulációja szerint óránként 18.2 millió forint bevétele van neki).

Szóval, csőd esetén sem sokat kockáztat. Bagatell, így mulat egy magyar úr.

Tudják mit?

Nem írom le, miféle következtetésre jutottam.

Kell a fenének a per.

Pont arra, amire maguk.

Igen, azt, oda.

Beléje.

Neki.

Belgrád: Négy magyar érem, közte egy arany

0

A magyar versenyzők négy érmet: egy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot gyűjtöttek a belgrádi kajak-kenu Európa-bajnokság szombati 500 és 1000 méteres döntőiben.

A győzelmet az 500 méteres női kajaknégyes – Kárász Anna, Kozák Danuta, Medveczky Erika és Bodonyi Dóra – szállította, így a tavalyi évet anyai örömök, illetve sérülés miatt kihagyó Kozák és Kárász is sikeresen tért vissza a nemzetközi porondra.

A két K-1 1000 méteres számban egyformán ezüstérmet szereztek a magyarok Kopasz Bálint és Takács Tamara révén, a Pupp Noémi, Csipes Tamara kajakos duó pedig harmadik lett ezen a távon.

Kiss Tamás (C-1 1000 m) és Lakatos Zsanett (C-1 500 m) negyedik, a Kammerer Zoltán vezette 1000 méteres férfi kajaknégyes ötödik, a Korisánszky Dávid, Mike Róbert duó (C-2 1000 m) hatodik, az 500 méteres férfi kenunégyes pedig utolsó, hetedik lett döntőjében.

Egy megrögzött tüntető emlékirata

Rade Radovanović belgrádi újságíró, a majdnem megtörtént szerbiai rendszerváltás utáni tüntetések örökös moderátora, a meggyilkolt Đinđić miniszterelnök legjobb barátja, a belgrádi háborúellenes mozgalom vezéralakja a Független Hírügynökséggel megosztotta a szerb tömeges tiltakozások során szerzett tapasztalatait.

A sebtében szervezett tüntetésektől az ellenzék összefogásáig

Már alig emlékszem, hogy mikor is kezdődtek az első tiltakozások Slobodan Milošević rendszere ellen. Ha emlékezetem nem csal, az első tömegesebbet a demokratikus ellenzék szervezte és 1990. június 13-án történt. A követelések akkor a következők voltak: országgyűlési és elnökválasztások kiírása, tisztességes választási feltételek, a média, elsősorban a Belgrádi TV megnyitása az ellenzék számára is. A fő szervezők a Szerb Megújhódási Mozgalom és a Demokrata Párt voltak.

A nagygyűlés a belgrádi Köztársaság téren volt, ahol Vuk Drašković (SZMM) arra szólította fel a tömeget, hogy rohamozza meg a televíziót, amelyet a Milošević-rezsim Bastille-ának nevezett. Így többezer tüntető (nem több mint tízezer) a televízió Takovska utcai bejárata előtt gyülekezett. Itt erős rendőrkordon várt bennünket. Arra a kísérletre, hogy a tüntetők áttörjék a kordont és bejussanak az épületbe a rendőrség gumibotokkal válaszolt.

Káosz keletkezett, mindenki menekült, ahogy tudott. Gumibotos ütlegelést kapott többek között Borislav Pekić ismert író (magyarra a Veszettség című regényét fordították le). Sérüléseket szenvedett a Demokrata Párt akkori elnöke, Dragoljub Mićunović is.

Ezek a tiltakozások egészen az 1996/97-es tömeges, polgári elégedetlenséget tükröző tüntetéssorozatokig nem ingatták meg a Milošević rendszert, de kifejezték az ellenzék közös akaratát.

1990 novemberében tartották az első többpárti országgyűlési és elnökválasztásokat. Az ellenzéknek megengedték, hogy szerepeljen az állami televízió választási műsoraiban. Így kerültem én is a képernyőre, Várady Tiborral, Svetlana Slapšakkal, Nebojša Popovval és Pešićtyel. Az UJDI-t, a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezést képviseltük. Milošević hatalmon maradt.

1991. március 9-én került sor a talán legismertebb tüntetésre. A kiváltó ok: egy csúsztatásokkal teli kommentár az állami híradóban. Az egyik szerkesztő lehazaárulózta az ellenzéki vezetőket. Külföldi zsoldosoknak nevezte őket.

Egész nap tartottak az összetűzések a rendőrség és a tüntetők között. Két halálos áldozat is volt: Branivoje Milinović gimnazistát a London nevű közismert belgrádi útkereszteződésnél revolverlövésekkel ölték meg a Smeredevoból idevezényelt rendőrök. Mirko Kosović rendőr pedig, a tüntetők elől menekülve, a Beogradjanka nevű toronyépületből zuhant ki.

Aznap délután a szerb parlament épületében letartóztatták Vuk Draškovićot és még egy tucat párttársát. Egy Naser Orić nevű rendőrtiszt végezte a letartóztatást. Később mint Srebrenica bosnyák katonai parancsnoka és hágai vádlott vált híressé/hírhedtté. Orić állítólagos kegyetlenkedése a környező szerb falvak lakossága ellen volt a srebrenicai mészárlás „indoklása”.

1991. március 9-én este a jugoszláv államelnökség szerbpárti felétől kapott felhatalmazás alapján, Milošević harckocsikat vezényelt Belgrád utcáira.

A tüntetéseket másnap az egyetemisták folytatták, követelve a letartóztatottak szabadon bocsájtását.

Milošević meghátrált. Megparancsolta Radmilo Bogdanović belügyminiszternek és Dušan Mitevićnek a televízió igazgatójának és néhány szerkesztőnek, hogy mondjanak le.

Mellékágként megjelentek a háborúellenes megmozdulások is. 1992. május 31.-én, az ostromzár alatt élő szarajevóiakkal való szolidaritás jeléül megszerveztük a Fekete szalag elnevezésű demonstrációt.

A Slavija tértől az Albániáig a polgárok fekete papírdarabot tartottak a magasba a fejük felett, ezzel egy hatalmas fekete csíkot alkotva. A tüntetést civil szervezetek mint a Polgári parlament, Polgári kezdeményezés, a Nők feketében és jómagam hoztuk össze. Kb. százezren jöttek el, a legfontosabb követelés pedig a következő volt: Megálljt a boszniai háborúnak!

1992. júliusában ismét a Milošević-rezsim ellen tüntettünk. Ezeket a megmozdulásokat a DEPOS (az egyesült demokratikus szerb ellenzéki koalíció) szervezte. Követeltük Milošević lemondását és az új választások kiírását. Új formát találtunk. Minden este a szövetségi parlament épülete előtt gyülekeztünk és végigsétáltunk a belvároson. Éjfél körül fejeződtek be a séták. Ezekkel egyidejűleg az egyetemisták is sztrájkoltak.

Mivel én voltam a kihangosított beszélgetések egyik vezetője, rávettem a vendégeimet, értelmiségieket, szakszervezeti vezetőket, hogy a háború ellen is szólaljanak fel.

Az elcsalt választások utáni tüntetéssorozat

A polgári elégedetlenség elemi erővel tört fel 1996-ban. A kiváltó ok, hogy a Milošević-rendszer addig nem tapasztalt választási csalást követett el, miután az uralkodó házaspár (Milošević és jókora politikai ambíciókkal megáldott szélsőbalos felesége, Mira Marković) megtudta, hogy elveszítették az önkormányzati választásokat a körzetek több mint 90 százalékában. Az uralkodó Szerb Szocialista Párt delegáltjai, a központ utasítására és az ellenzéki tagok mellőzésével átírták a már aláírt jegyzőkönyveket.

Azonnal tömegtüntetések kezdődtek, először Nisben, utána Belgrádban, majd egész Szerbiában, Vajdaságban.

Ez egy általános, hónapokig tartó lázadás volt a rezsim és a Házaspár ellen. Csak 1997 márciusában fejeződött be, miután az EBESZ (Gonzales-bizottság) a csalások előtti eredményeket szentesítette.

A mindennapos tüntetéseket a városokban és falvakban az Együtt (a három legnagyobb ellenzéki párt koalíciója) helyi stábjai szervezték, a belgrádi központok csak koordináltak. Ezzel egyidejűleg, ugyanazzal a követeléssel (ismerjék el a valós eredményeket) az egyetemisták is tüntettek nap nap után Belgrádban, Nisben, Újvidéken, Kragujevacban.

A tüntetések vezetői egyúttal az Együtt vezetői is voltak: Vuk Drašković, Zoran Đinđić és Vesna Pešić.

És hogyan fejeződtek be a tiltakozások? Zoran Đinđićet megválasztották Belgrád polgármesterének.

Ezek a városi, polgári megmozdulások és a választási eredmények megmutatták, hogy Milošević elveszíti a talajt a lába alól, amennyiben – nem folytat háborút.

1995 novemberében ugyanis a daytoni egyezménnyel véget ért a háború Bosznia-Hercegovinában.

Levonta a tanulságot és már 1998-ban elindul leszámolni a koszovói albánokkal, ami a közvetlen kiváltó oka, hogy a NATO bombázta Szerbiát.

A bukás

Milošević bukása elsősorban a bombázásoknak tudható be, de az évek óta felgyülemlett harag és elégedetlenség olyan átlátszó hazugságok miatt is, hogy azokat a háborúkat, amelyekben „Szerbia részt sem vett” sorra elveszítette.

A NATO beavatkozása utáni fegyverszüneti egyezmény, gyakorlatilag kapituláció azt jelentette, hogy Milošević napjai meg vannak számlálva.

Ehhez hozzájárult a nyugati anyagi segítség is, amellyel sokkal szervezettebben léptek fel az ellenzéki pártok, szakszervezetek, civil szervezetek, egyetemista mozgalmak vagy az Otpor például. Emiatt sokkal jobban ellenőrizték az elnökválasztásokat, amelyen Milošević veszített Koštunicával szemben. A többszáz ezres tüntetés 2000. október 5-én megpecsételte a sorsát.

Az már más lapra tartozik, hogy éppen a győztes Vojislav Koštunica akadályozta később meg, hogy végre végbe menjen a szerb rendszerváltás. Zoran Đinđić ezért az életével fizetett, Szerbia meg ott áll, ahonnan elindult.

15 évvel ezelőtt gyilkolták meg Zoran Đinđić szerb miniszterelnököt

„20 perccel az adás előtt Slobodan hívott: valami lövöldözés volt a kormány épületénél. Az egyik riporter már úton van. OK, ez breaking news, a műsor elején azonnal kapcsoljuk a helyszínt és a riporter elmondja, amit megtudott. Ez a koncepcióm néhány percig élt. Amíg Slobodan nem telefonált ismét: valószínűleg valaki megsebesült. Az elkészített műsor felét a szemétkosárba dobtam. A másik felét meg a harmadik telefon után: Zoran Đinđićet lőtték meg, úton van a kórház felé. Berontottam a stúdióba, Brano Likić producer az üvegfal mögé.”

A ’90-es években tűnt fel: ő volt az értelmiségi ellenzéki, szemben a sokkal hangosabb és karizmatikusabb Vuk Draškovićtyal, aki egy szintén évfordulós esemény (1991. március 9. – az első, két áldozatot követelő Milošević-ellenes megmozdulás, a Köztársaság téren, vagy ahogy a belgrádiak nevezik, a Lónál) főhőse és a rendőrség brutalitásának szenvedő alanya volt.

Alkalmam volt akkor is a helyszínen lenni, a Napló két fotoriporterével, Dormán Lacival és Dudás Szabolccsal. Már nem először éreztem a könnygáz kaparó ízét (Varsóban, 1982-ben már volt benne részem), de ilyen tektonikus tömegmozgást azóta sem észleltem. Az azóta megboldogult újvidéki Stevan Nikšićtyel, az akkor jobb napokat látó belgrádi NIN főszerkesztőjével csevegtünk, közvetlenül a Ló mellett (az egyik Obrenović király lovas szobra) és megállapítottuk, hogy békés a tüntetés. Így el is búcsúztunk egymástól, ő továbbment, én maradtam a helyszínen. Néhány másodperc múlva két távoli puskalövésszerű hang hallatszott és elszabadult a pokol (utóbb kiderült, könnyfakasztó gránátot dobott a rendőrség a tömeg közepébe). Nem volt időm feleszmélni, az emberek elsodortak, a lábam sem érte a földet és az egyik kisutcában találtam magam, amikor is ismét sikerült szilárd talajt éreznem. Gyorsan átmentem a sétáló utcába, a Knez Mihajlovára és onnan vissza a Köztársaság térre. Mire odaértem (legfejlebb 5-6 perc) már egy csatatér látványa fogadott. Felfordított gépkocsik, füstölgő üres tér és a távolban, menekülő emberek. A belgrádi csata első része lezajlott, utána lelőttek egy diákot, majd egy rendőrt, de már más helyszíneken. Az emberek kezében tranzisztoros rádió, amelyen a B92 független rádió közvetítését hallgatták. Laci és Szabolcs a gyilkosságok helyszínén is jártak, történelmi értékű felvételeket készítettek. Utána jöttek a tankok. Majd’ fél évvel a délszláv háborúk előtt.

A Demokrata Pártot akkor még nem Đinđić vezette, hanem Mićunović, aki most a párt tiszteletbeli elnöke. Ő volt a mérsékeltebb (utóbb Vukék árulást is emlegettek), Drašković a faltörő kos. Szerb Megújhodási Mozgalma szélsőjobbos csetnik tömörülés volt, de ezt Šešeljék jobban csinálták. Azóta Vuk (néhány merénylet, bebörtönzés után) európai demokratává vedlett. Aki még néha kilátogat a Ravna gorára (vagyis a csetnikek kultikus helyére).

A következő felvonásban már Đinđić átvette a kezdeményezést. Jött az 1996/97-es tiltakozási hullám, Slobodan Milošević (ki tudja hányadik) elcsalt választása miatt. Emlékeznek még a fütyülőkre, az ablakokban kongatott vasedényekre? Már Zoran volt az élen, mellette az a Vesna Pešić, aki minap Churchillhez hasonlította Ivica Dačićot, aki már a tiltakozó felvonulások idényében is Sloba körüli mitugrász volt. Most miniszterelnök, Vesnának meg Winston. Ezúttal lenyelem hímsoviniszta véleményem (hogy tudniillik a nők meg az ízlés).

Nagyon izgalmas, felemelő volt a szilveszter éjszaka a Teraziján. Belgrád és Szerbia polgári, európai része fütyült, pezsgőt ivott és gúnyolódott a diktátoron. A szabadságra azonban még több mint 3 évet kellett várni. És az sem tartott tovább három évnél. Vagyis Zoran haláláig. De túlságosan előrefutottam.

A szerb miniszterelnökkel néhány héttel az ellene sikeresen végrehajtott merénylet előtt találkoztam. Prágában, ahol akkor a Szabad Európa Rádió délszláv osztályát vezettem, Đinđićet díszdoktorrá avatták a Károly Egyetemen. Végig hallgattam előadását, majd a megbeszéltek szerint, megvártam, hogy elkísérjem a SZER székházába (A Vencel tér koronája, a Nemzeti Múzeum melletti rém ronda épületben volt akkor még, a csehszlovák parlament 1993-ban elárvult otthonát adta oda Vaclav Havel az őt egy évvel korábban meglátogató Bill Clinton, újdonsült amerikai elnöknek). A cseh rendőrség megkönnyítette a munkánkat, egy autóval szállított el bennünket a helyszínre. A hátsó ülésen azt kérdeztem Zorantól, hogy bírja-e a tempót (lehet, hogy szebben fogalmaztam). Azt mondta, nagyon fáradt, de láttam, hogy a saját maga által diktált tempót igenis élvezte. Minden gond nélkül bejutottunk az épületbe (ez nem mindig volt ilyen egyszerű, tekintettel a 2001. szeptember 11. utáni óvintézkedésekre. A Rádió épületét betonakadályok védték, egy időben három cseh harckocsi is állt ott, a prágaiak nagy örömére, és egy ottani rock csapat dalt is szentelt az egyiküknek, annak, amelyikből folyamatosan folyt az üzemanyag, talán a terroristák megtévesztése céljából). Nos, Zorannal átjutottunk az akadályon annak ellenére, hogy az amerikai SZER elnök elkésett a fogadásáról és csak később csatlakozott hozzánk. Még jó, hogy tudta kiről van szó.

Zorant főleg a Délszláv osztály szerb részlege fogadta, Branka Mihajlović (aki a stúdióban az interjút készítette vele), a másik Branka (Trivić), Omer Karabeg, aki később átvette az osztály vezetését, Srđan Kusovac, aki most a podgoricai Pobjeda főszerkesztője. Csak Rade Radovanović hiányzott, pedig Zoran érdeklődött felőle. Rade most a belgrádi Danasban van és szoros szálak fűzték az egykori szerb ellenzékhez. Számos ellenzéki tüntetés (míting) moderátora volt.

Egy kis kitérő: Prágában Radenál volt egyszer látogatóban családostul Đinđić pártbeli alelnöke és belügyminiszter, Zoran Živković, akit később Tadićék pateroltak ki a pártból. Metróval jöttek be a központba és Rade elfelejtett jegyet venni a miniszternek. Megúszták, nem jött ellenőr. Pedig jó kis hecc lett volna: a szerb belügyminiszter bliccel a prágai BKV-n!

És végül az utolsó fejezet: 2003. március 12-én, a 14 órakor kezdődő Szerbiában több mint 50 helyi adó által sugárzott műsorra készültem. Szokás szerint hetente kétszer voltam a félórás élő adás szerkesztő-műsorvezetője. Slobodan Arežina (Szerbia egyik legjobb szerkesztője, jelenleg a Vajdasági Televízió igazgatója – nem véletlenül támadják a szocialisták és a haladók a médiaházat) volt a belgrádi tudósító főnök. Minden ment a maga útján, előre elkészültek a riportok, elkészítettem a hírblokkot. 20 perccel az adás előtt Slobodan hívott: valami lövöldözés volt a kormány épületénél. Az egyik riporter már úton van. OK, ez breaking news, a műsor elején azonnal kapcsoljuk a helyszínt és a riporter elmondja, amit megtudott. Ez a koncepcióm néhány percig élt. Amíg Slobodan nem telefonált ismét: valószínűleg valaki megsebesült. Az elkészített műsor felét a szemétkosárba dobtam. A másik felét meg a harmadik telefon után: Đinđićet lőtték meg, úton van a kórház felé. Berontottam a stúdióba, Brano Likić producer az üvegfal mögé. Az egész szerkesztőség a folyosón. Arežina pedig helyén. Három riporter a helyszíneken: a kormány épülete előtt, a kórháznál és a parlamentben. Egyetlen papír fecni segítsége nélkül megindult a műsor. A parlamenti tudósító jelentette be az adás közepe táján a halálhírt (az illetékes bizottság közölte elsőként). A műsor készítésének hevében a döbbenet nem érintett meg bennünket. Dragan Štavljanin kollégámat utasítom, hogy hozzon egy Đinđić életrajzot. Visszarohant és beolvasta. Brano a néhány másodperces szünetekben méltóságteljes, instrumentális zenét játszott be.

Így közvetítettük élőben Zoran Đinđić, szerb miniszterelnök utolsó perceit.

Utána jött a döbbenet és a szerb demokrácia máig tartó hanyatlása.

2013. március 13.

 

 

Trump a koszovói kérdést is megoldaná

0

Lapértesülések szerint, Washington, akárcsak a délszláv háborúk idején, megelégelte az EU tehetetlenséget és konkrét lépéseket dolgozott ki a valamikori szerb déli tartomány helyzetének rendezésére. Ezek lényege: a szerbek északon autonómiaszerűséget kapnának, cserében Belgrád nem akadályozná meg, hogy Koszovót felvegyék a nemzetközi szervezetekbe.

Az Amerikai Egyesült Államok egy négy pontból álló Koszovó-csomagot dolgozott ki, amelyet a következő hetekben mutatnak be, mindenekelőtt Aleksandar Vučić államfőnek – közölte a belgrádi Večernje Novosti napilap.

A lap értesülései szerint a washingtoni dokumentum kimondottan geopolitikai vonatkozású, és közvetlenül Koszovó státusáról szól, és nagymértékben határozhatja meg Szerbia további stratégiai irányvonalát.

A Trump kabinet Koszovó-dokumentumának munkaverziójáról már az elkövetkező napokban tárgyalhatnak, ugyanis hétfőn

Belgrádba látogat Wess Mitchell, az Európáért és Eurázsiáért felelős külügyi államtitkár segédje.

A Novosti úgy tudja, a szöveg előirányozza, hogy a Szerb Községek Közössége Koszovóban széleskörű végrehajtó hatalmat kapjon, valamint nagyobb illetékességet az egészségügy, az oktatás és a művelődés terén.

A közösség szoros kapcsolatban állna a koszovói kormány alelnökével, amely a szerb nép soraiból kerülne ki, és gyakorlatilag ő felügyelné a közösség munkáját és a hatásköréből adódó feladatok végrehajtását.

Belgrádtól azt várják cserébe, hogy tegye lehetővé Pristina számára, hogy csatlakozhasson a nemzetközi intézményekhez.

Ha a szerb fél elfogadja a felkínált megoldást, akkor Szerbia számára megnyílna az út az EU-ba,

az Egyesült Államok pedig a széleskörű gazdasági segítség mellett komoly diplomáciai támogatást is nyújtana a nemzetközi politikai színtéren.

A Novostinak nyilatkozó diplomaták szerint Amerika eltökélt egy ilyen lépés meghozatalában, mert elégedetlen azzal, ahogy Brüsszel – tehetetlenül – kezeli a koszovói kérdést.

Voksokban mért barátság

Már közhely: a magyar-szerb kapcsolatok a mennyekben járnak, ha nem is ott köttettek. Míg a magyar „diplomácia” lenéző szigorral inti óva Ukrajnát, az ottani kisebbség őszinte sajnálatára, addig a vajdasági magyarok a haszonélvezői Viktor és Ácó újdonsült meghitt barátságának. Amibe az is belefér, hogy a magyar külügyminiszter immár rendszeresen kampányol, néha szerbül is megszólalva, a szerbiai kormánypárt mellett. Szerbiában.

Van vagy jó pár éve, hogy a két politikus: Aleksandar Vučić, aki most éppen nem miniszterelnök, hanem közvetlen választásokon megválasztott államfő és Orbán Viktor, aki még mindig csak kormányfő, egymásra talált.

Annak ellenére, hogy nem akármilyen közös múlt terheli a két nép kollektív tudatát. Újvidéki hideg napok, a ’44-es bosszú – hogy csak a legfájóbbakat említsük. A legfrissebbek meg a délszláv háborúk ártatlan magyar áldozatai – nem mintha a többi szerencsétlen frontra küldött kiskatona nem lett volna az.

A két pragmatikus, elvektől nem befolyásolt politikus a közös cél érdekében könnyen átlépett a múlt árnyékain,

ami nem megvetendő teljesítmény. A közös cél pedig nem más, mint egymás kölcsönös támogatása.

Szerb részről a képlet elég egyszerű: Magyarország az EU tagja, Belgrádnak nagyon is jól jön egy belső támogató. És ezt Budapest rendre teljesíti is: ahol csak tud lendít a Nyugat-Balkán országok csatlakozási folyamatában. Legutóbb azon uniós államok csoportjának tagjaként is, amelyek kezdeményezték, hogy a volt jugoszláv tagállamok plusz Albánia vegyen részt az unió bizonyos miniszteri találkozóin, még mielőtt a hivatalos csatlakozásra sor kerülne. Brüsszelben már céldátumról is tudnak (2025) Montenegró és Szerbia esetében, de ez még nem lezárt ügy, mert Jean-Claude Juncker szerint ez nem egy határidő, hanem inkább ösztönzés.

Jöhettek a közös üzletek is, például a Belgrád-Budapest vasút megaprojektje, kínai kölcsönnel és eladósodással.

Belgrád tehát, mondhatni haszonélvezője a kapcsolatok látványos javulásának.

Nem túlságosan bonyolult a magyar érdek megfejtése sem. Politikai pragmatizmusról van szó, ami felülír minden múltbéli sérelmet

és kellemes dallamúvá formálja az egykori „Belgrádra fel!” csatakiáltást.

Az Orbán-kormány legfontosabb, mindent felülíró alapelve a hatalom megtartása. Ennek a célnak rendelték alá a nemzetpolitikát, ami valójában az arra érdemes külhoni magyar szervezetek (RMDSZ, VMSZ) csatlóssá formálásában merül ki.

Kelemen Hunornak, az egykor független politizálásáról ismert Romániai Magyar Demokratikus Szövetség elnökének minapi nyilatkozata, miután két magyarországi ellenzéki vezetővel, Karácsony Gergellyel és Molnár Gyulával (ez utóbbiak fizették a cechet) vacsorázott, híven példázza ezt a vazallusi viszonyt:

„A vacsorán megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak.”

Nem maradt rest Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség nemkülönben szófogadó elnöke sem, aki többször is elmondta: reméli, hogy a tavaszi szavazások után Magyarországnak továbbra is olyan kormánya lesz, mint amilyen az elmúlt hét és fél évben volt és folytatni tudják a közösségépítési erőfeszítést.

A vajdasági magyar kormánypárt minden szinten koalíciós partnere Vučićék jobboldali pártjának és a Budapest-Belgrád közötti jól jövedelmező kapcsolattartó szerepért beáldozták vagyis átengedték még a koronaékszernek számító szabadkai polgármesteri széket is.

Nem csoda hát, hogy a magyar-szerb együttes kormányülés előtt néhány nappal Pásztor Orbánnál járt és közölhette vele az örvendetes hírt: a vajdasági, regisztrálásra ösztökélő kampánynak meglett az eredménye, hiszen a január közepi 38 ezerről 46,5 ezerre ugrott meg a regisztráltak száma. Ezzel Pásztor legfontosabb feladatának eleget tett:

valószínűleg több mint 50 ezer vajdasági magyar fog a Fideszre szavazni.

Egyébként Romániában is hasonló ütemben, 139 ezerről 146 ezerre sokasodtak a választópolgárok. Így a magyarországi kormánypártok akár 300 ezer külhoni voksot is begyűjthetnek.

Kifizetődik tehát az Ácóval kötött barátság, hiszen lehet bántatlanul kampányolni Szerbiában és a szerb költségvetés sem bánja, ha a magyarországi forint milliárdok áfája nála köt ki.

Ezekről nem lesz szó a magyar-szerb együttes kormányülésen.

 

 

Öt órán át utazott egy fiú egy távolsági busz alvázára kapaszkodva

0

Egy fiatal iraki fiú elrejtőzött a Belgrád és Zágráb között közlekedő egyik autóbusz alvázán, a padló alatt és öt órán át utazott így. Amikor már nem bírta tovább tartani magát, elkezdte ütögetni a padlót, mire a sofőr megállította a járművet, így sikerült megelőzni a tragédiát.

A Slobodna Dalmacija spliti napilap azt írta szemtanúk nyilatkozatai alapján, hogy egy fiú bemászott a Čazmatrans közlekedési vállalat autóbusza alá és elbújt a padló alatt, ahol öt órán át utazott kockáztatva az életét, hogy Zágrábba jusson. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem esett a kerekek közé, írja az Index.hr.

„Az autóbusz 11 óra 30 perckor indult Belgrádból. Elhagytuk Kutenyát (Kutina), és valahol Ivanić-Grad körül hangos zajt hallottunk az autóbusz alól. Szóltunk az egyik sofőrnek, aki megállította a járművet. Ahogy megálltunk, a fiatal megviselt állapotban, koszosan mászott elő a kerekek közül.

Tántorgott és szemmel láthatóan sokkos állapotban volt.

Beszélt egy kicsit angolul. A rendőrség 20 perc múlva érkezett meg”, mesélte Anđelko Nežić, az autóbusz egyik utasa.

A Slobodna Dalmacija megkérdezte a Čazmatrans vállalatot is az esetről.

„Az eset valóban megtörtént. A fiú Belgrádban mászott be a busz alá, és felkapaszkodott a hátsó kerekek tengelyére, és hihetetlen, de

öt órán át tartotta így magát.

Ez egyébként nem az első eset, hasonló történt a Podgorica és Dubrovnik közötti járatunkon is”, mesélte Dražen Pavlović, a Čazmatrans illetékese.

A szemtanúk feltételezésével ellentétben a fiatal potyautas nem 12 év körüli, hanem 21 éves iraki állampolgár, közölte a horvát Belügyminisztérium.

„A Križnél lévő pihenőhelyen, az autóbusz sofőrjének bejelentése alapján, a rendőrök rátaláltak egy iratokkal nem rendelkező külföldi állampolgárra. Az orvosi segítségnyújtás után kiderült, hogy nem sérült meg. Folyamatban van a nyomozás azzal kapcsolatban, hogy miként juthatott be Horvátországba”, közölte a horvát belügyminisztérium, írja a Blic belgrádi napilap.

Embercsempészek hozzák a migránsokat a balkáni útvonalon

0

Októberig az idén 9964 migráns érkezett ezen az útvonalon az Európai Unióba – közölte a Frontex, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség. A Deutsche Welle közszolgálati média riporterei végigkövették egy kuvaiti migráns útját Chios szigetétől (Görögország) egészen Belgrádig.

A német lap azután találkozott Mohameddel, hogy ő Törökországból eljutott Chois szigetére. Ez úgy sikerült neki, hogy a görög fennhatóság alatt lévő szigeten szándékosan elkerülte a regisztrációt, mert akkor fennállt az esély, hogy az “EU-török egyezmény” értelmében egy török menekülttáborban végzi. Ehelyett nyolcszáz eurórét papírokat vásárolt egy hozzá hasonlító szíriai menekültektől.

Ezekkel egy komp fedélzetén Athénig jutott el, majd onnan az Patrasz városába készült, hogy hajóval Spanyolországba jusson. Ehelyett az embercsempész, akit ő sose látott, másfél hónapnyi athéni tartózkodás után vonaton Thesszalonikibe küldte. Miután megérkezett a görög kikötővárosba telefonon keresztül tartotta a kapcsolatot az embercsempészekkel, akik folyamatosan utasítást adtak neki. Bezsúfolták egy teherautóba, amely a többi migránssal együtt átvitte őt Macedónián és a szerb határon.

A kamiont hátrahagyták, majd pakisztáni csoportvezetők segítségével Szarajevóba vitték. Mohamed itt ismét felvette a kapcsolatot a német újsággal, illetve várja az embercsempészek hívását. Két lehetőség áll előtte: Magyarországon vagy Románián keresztül jutna be az unió területére. Mohamed összesen 4000 eurót fizetett az embercsempészeknek. A kuvaiti migráns bízik benne, hogy valamilyen úton módon eljutthat álmai országába, vagyis Spanyolországba.

Felgyújtották az amerikai nagykövetséget, felfüggesztettet kaptak

0

A belgrádi felső bíróság öt, illetve hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt négy vádlottat, akik 2008-ban felgyújtották az Amerikai Egyesült Államok belgrádi nagykövetségének épületét. A bíróság döntése értelmében három személyt felmentettek a vádak alól.

A büntetést csak akkor hajtják végre, ha az elítéltek két éven belül újabb bűncselekményt követnek el, írja a B92.

A 2008 februárjában a szerb parlament előtt megszervezett Koszovó Szerbiáé elnevezésű tiltakozás után, 18 óra 30 perc körül az elkövetők szervezetten érkeztek meg az amerikai nagykövetség elé, kővel, fáklyával és más tárgyakkal dobálták meg az épületet, amely következtében az épület kigyulladt és az újvidéki Zoran Vujović életét vesztette. Az amerikai nagykövetséget ért kár összege mintegy 900.000 dollár, de a nagykövetség nem kért kártérítést.

Az említett nagygyűlésen felszólalt Vojislav Koštunica szerb kormányfő, Tomislav Nikolić radikális és Ivica Dačić szocialista pártvezető, több szerb miniszter valamint Milorad Dodik boszniai szerb kormányfő is. A gyújtó hangú szónoklatokat követően indult el a tömeg az amerikai nagykövetség épülete felé.

Erdogan Belgrádban: Törökország bojkottálni fogja az USA ankarai nagykövetét

0

Szerinte felvetődik a kérdés, hogyan tudtak az Egyesült Államokban száműzetésben élő Fethullah Gülen mozgalmának ügynökei beszivárogni a diplomáciai képviseletekbe.

A török tisztviselők és hivatalos szervek a jövőben bojkottálni fogják az Egyesült Államok ankarai nagykövetét – jelentette be kedden Belgrádban Recep Tayyip Erdogan török elnök.

A török államfő így reagált arra, hogy az Egyesült Államok ankarai nagykövetsége bejelentette: felfüggesztik a vízumok kiadását a török állampolgárok részére az összes törökországi diplomáciai kirendeltségen. A nagykövetség indoklása szerint Washingtonnak felül kell vizsgálnia, hogy Törökország mennyire elkötelezett az amerikai diplomaták biztonsága iránt. Válaszul Törökország is felfüggesztette a vízumok kiadását amerikai állampolgárok részére.

Erdogan kedden leszögezte:

Washingtonnak vissza kellene hívnia ankarai nagykövetét,

ugyanis a hivatalos szervek a továbbiakban nem fogják az amerikai kormány képviselőjének tekinteni a diplomatát.

A török elnök az Egyesült Államokat tette felelőssé azért, mert

megromlott a viszony Ankara és Washington között.

Szerinte felvetődik a kérdés, hogyan tudtak az Egyesült Államokban száműzetésben élő Fethullah Gülen mozgalmának ügynökei beszivárogni a diplomáciai képviseletekbe. Erdogan ezzel az ankarai amerikai konzulátus azon alkalmazottjára utalt, akit őrizetbe vettek, illetve egy másik konzulátusi dolgozóra, aki ellen letartóztatási parancsot adtak ki, mert a feltételezések szerint köze lehet a gülenista mozgalomhoz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK