Egyre jobban elmérgesedik a vita a baloldali értelmiségen belül arról, hogy szabad-e összefogni a Jobbikkal. És persze a Jobbikban is vitát generált, hogy lehet-e egy színpadon állni Gyurcsánnyal. Most akkor legyen-e összellenzéki összefogás, vagy ne legyen?
Szerintem azonban mindkét válasz hibás, az is, hogy legyen, meg az is, hogy semmiképpen ne legyen. Ugyanis maga a kérdés is hibás. Nem az a jó kérdés, hogy lehet-e összellenzéki összefogás, hanem az, hogy
mikor legyen, és mikor nem lehet?
Arra kézenfekvő a válasz, hogy mikor nem lehet: normális viszonyok között soha.
A két irányzat ideológiája, erkölcsi, politikai felfogása ugyanis annyira távol áll egymástól, hogy ez teljesen elképzelhetetlen. Nem lehetnek például koalíciós partnerek egy kormányban, normálisan működő demokráciában fel sem merülhet, hogy választási szövetséget alkossanak.
Viszont lehet olyan vészhelyzet, amikor szükség van egy ideiglenes összefogásra.
Nálunk most éppen ilyen vészhelyzet van: rohanunk a diktatúrába!
Az Orbán-rendszer megdöntéséhez ugyanis szükség van mindenkire, aki ebben érdekelt és hajlandó ebben részt venni. Különösen igaz ez az egyes irányzatok szavazóbázisára, amelyek nem is állnak olyan távol egymástól, mint a politikusok.
Az összefogás ideiglenes jellege szerintem úgy értendő, hogy a rendszerváltás kiharcolásáig kötelező, utána viszont már nem lehet szó közös kormányzásról. Úgy vélem, hogy az Orbán-kormány bukását követően egy ideiglenes szakértői kormányra van szükség, amely elvégzi a legsürgősebb feladatokat (pl. az egészségügy rendbetételének elindítása, a nyugdíjak rendezése, a családi pótlék és a minimálbér emelése, korrupcióellenes ügyészség felállítása, csatlakozás az európai ügyészséghez, pénzlenyúlásért indított beruházások leállítása stb.), majd a választási törvény módosítása, rendbetétele után új választást ír ki.
A rendszerváltást és az ideiglenes kormány fent felsorolt intézkedéseit (kormányon kívülről) az összes mai ellenzéki párt támogathatja. Aztán az új választáson, ami arányos, az egyéni körzetekben ismét kétfordulós lesz, már külön indulhatnak. Akkor már vége lesz az összefogásnak.
Hát, remélem ez belátható időn belül be is következik…
Gulyás Gergely miniszter elmagyarázta nekünk, hogy a baloldal próbálja szalonképessé tenni a rasszizmust és az antiszemitizmust. Deutsch Tamás leleplezte, hogy az Európai Bizottság vezetői gyakrabban egyeztetnek Soros Györggyel, mint a tagállamok kormányfőivel.
A Jobbik és a baloldal összefogása a rasszizmus szalonképessé tételéről szól
Gulyás Gergely szerint a Jobbik és a baloldal összefogása arról szól, hogy a baloldal próbálja szalonképessé tenni a rasszizmust és az antiszemitizmust.
A Miniszterelnökség vezetőjét sajtótájékoztatóján kérdezték a Sneider Tamás Jobbik-elnökkel kapcsolatban a napokban megjelent hírekről.
A közéletben nincs helye annak, aki ilyen gyűlöletcselekményt követ el – mondta a miniszter azzal összefüggésben, hogy évekkel ezelőtt Sneider Tamás egy mozgáskorlátozott embert bántalmazott – Gulyás Gergely szavai szerint – „annak származása miatt”.
A tárcavezető kifejezetten elrettentőnek nevezte ezt a botrányos eseményt.
Azt is megemlítette, hogy a szintén botrányba keveredett Szávay István még mindig a Jobbik országgyűlési képviselője. (MTI: Gulyás: a baloldal a rasszizmust próbálja szalonképessé tenni)
Soros a kormányfőknél gyakrabban tárgyal az uniós vezetőkkel
Soros György Pierre Moscovici, gazdasági és pénzügyekért felelős európai uniós biztossal tárgyalt Davosban. Ahogy az eddig is megszokott volt, ezúttal sem lehet semmit tudni – a találkozó tényét leszámítva – a megbeszélésről.
Mivel az amerikai üzletember korábban több alkalommal tárgyalt befolyásos uniós vezetőkkel ismeretlen okokból, Deutsch Tamás, fideszes európai parlamenti képviselő írásban fordult az Európai Bizottsághoz. A következő kérdéseket tette fel Frans Timmermans és Soros György közötti 2017. április 28-ai, 2018. február 1-ei, 2018. április 16-ai, valamint 2018- november 26-ai egyeztetésekről:
Ki kezdeményezte a találkozókat, és azok miért jöttek létre?
Miről volt szó a tárgyalásokon?
Helyénvalónak tartja-e, hogy demokratikus választásokon politikai felhatalmazással nem rendelkező személy, egy ismert üzletember, ilyen gyakorisággal egyeztethessen az Európai Bizottság vezető tisztségviselőivel?
Úgy látja, hogy annyiszor, mint Sorosnak az Európai Unió tagországainak egyetlen állam- illetve kormányfőjének sem volt lehetősége az Európai Bizottság vezetőivel közvetlenül egyeztetni. (Origo: Deutsch Tamás írásbeli kérdéseket tett fel Soros brüsszeli útjairól)
A Soroshoz köthető álcivilek beszálltak az EP-kampányba
Nacionalizmussal, populizmussal riogatva most az EP-kampányba száll bele a Soros-féle Liberties. A berlini székhelyű szervezet korábban német cégeken keresztül akart nyomást gyakorolni a magyar kormányra a bevándorlást segítő NGO-kkal kapcsolatos szabályozás visszavonása érdekében.
Az EP-kampánnyal összefüggésben népszerűsítő körútra indul új könyvével a Soros György által is finanszírozott, több európai, köztük magyar NGO-kat is összefogó Liberties. Az adóoptimalizálás miatt berlini székhelyű szervezet kiadványában arról értekezik, hogy miért szavaznak annyian a nacionalistákra, populistákra, és mit lehet ez ellen tenni.
A Jerusalem Post nevű izraeli hírportál tavaly márciusban számolt be arról, hogy a Liberties akkori vezetője, Dénes Balázs arra biztatta a német külügyet, hogy az itteni német cégeken keresztül magyarok munkahelyeivel zsarolja az Orbán-kormányt a bevándorlást segítő NGO-kkal kapcsolatos szabályozás visszavonása érdekében. Dénes Balázs ekkor a német tulajdonú magyarországi Mercedes-, Audi- és Bosch-gyárakat említette. (Magyar Idők: Álcivilek az EP-kampányban)
A 888-ból megtudhatjuk, nincs is azzal különösebb gond, hogy nappal – nem éjjel – elvitték Nagy Imre szobrát, mert azokra kell emlékezni a téren, akiket legyilkolt a kommunista csőcselék. Gulyás Gergely meg felvilágosította a PestiSrácok.hu olvasóit: ennyire liberális demokrácia aligha van bárhol Európában, mint nálunk. A baloldal viszont jövőre sem fog feltámadni – ezt már egy politológus magyarázta el nekünk.
Helyes, hogy elvitték Nagy Imre szobrát, azokra emlékezzünk, akiket legyilkolt a kommunista csőcselék
Pénteken a reggeli órákban (és nem éjszaka, ahogyan azt a baloldali média és Gyurcsány Ferenc hazudja) elszállították az Országház tőszomszédságából, a Vértanúk teréről a Nagy Imre-szoborkompozíciót.
Nagy Imre helyén a vörösterror áldozataira emlékező Nemzeti Vértanúk Emlékművét állítják vissza. A Nagy Imre-emlékművet pedig a Jászai Mari tér déli, lipótvárosi területrészének geometriai középpontjában tervezik felállítani.
Azokra emlékezünk, akiket legyilkolt a kommunista csőcselék. A Nemzeti Vértanúk Emlékművét 1934. március 18-án avatták fel a Vértanúk terén. A hatalmas kőpillér tetején egy kőkoporsó látható. A pillér előtt Hungária alakja áll, alatta a következő felirat olvasható: „A nemzet vértanúinak 1918-1919”.
A pillér hátoldalán egy izmos férfi vív sikeres harcot egy sárkányszerű szörnnyel. A férfi a magyarságot, a szörny a bolsevizmust jelképezi. Alatta felirat: „A Fehér Ház kezdeményezésére kegyelettel emelte a magyar nemzet”. 1945 szeptemberében az emlékmű a „spontán szobordöntögetések” áldozatává vált. (888: Elszállították Nagy Imre szobrát, a kommunista csőcselék áldozatainak emlékművét állítják fel)
Gulyás Gergely: ennyire liberális demokrácia aligha van bárhol
A balliberális oldalt és holdudvart kizárólagos felelősség terheli, hogy a fizikai fenyegetés és erőszak a parlamenti politika eszköztárában megjelent, az ellenzék egy része immáron nem a demokratikus akaratnyilvánításban, a legitim felhatalmazásban hisz, hanem az erőszakban – jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki szerint az ellenzék láthatóan képtelen elviselni, hogy 12 éve minden választáson brutális nagy pofont kap a választópolgároktól.
Ami az erőszakos utcai tüntetéseket illeti, a tárcavezető kiemelte, a baloldal is szeretne magának egy saját 2006-ot, hogy a saját szégyenükben másokkal is osztozhassanak, de a tények nem az ő barátaik, a jogsértések következmény nélkülisége alapján pedig ennyire liberális demokrácia aligha van bárhol az Európai Unióban, mint Magyarországon. “Ha a klasszikus magyar liberalizmusnak a rendszerváltozást követően volt hiteles képviselője, akkor a ’90 utáni első ciklusban ez a Fideszről mondható el. Kifejezetten sajnálom, hogy ma Európában a normálisan gondolkodók többsége okkal kap hidegrázást, ha liberális pártokról hall” – mondta Gulyás Gergely.
Hangsúlyozta, a kultúrharc nem központi utasításra történik, de a kormány meghallja a kritikákat, amire jó példa a tévéfilmalap létrehozása. A miniszter elárulta, Soros György már a rendszerváltozáskor úgy gondolta, hogy a választási eredményektől függetlenül ő fog kormányt alakítani. (PestiSrácok.hu interjú: Gulyás Gergely: Az ellenzéki erőszak következmény nélkülisége alapján ennyire liberális demokrácia aligha van bárhol)
A baloldalnak annyi…
A Párbeszéd parazita az MSZP testén, még mindig Gyurcsány diktál a baloldalon. Az ellenzék jövőre sem fog feltámadni.
A baloldal állapota – benne az MSZP-vel, a DK-val és Párbeszéddel – 2018-ban semmit sem javult a korábbi évekhez képest, továbbra sem rendelkeznek megnyugtató válaszokkal az embereket érdeklő legfontosabb kérdésekben – így értékelte az előbb említett három párt idei évét Farkas Örs. A politológus szerint a jelenlegi értéksemleges szervezetek helyett egyértelmű alapokkal bíró pártokat akarnak a választók. 2019 sem az ellenzék feltámadásáról fog szólni – mondta a szakember.
A választás után Gyurcsány Ferenc kivételével az összes politikai vezető távozni kényszerült az ellenzékből, és megalakult a rendszerváltást követő legkisebb MSZP-s, valamint kölcsönképviselőkkel az egyszázalékos támogatással bíró Párbeszéd-frakció.
A baloldal állapota semmivel sem lett jobb 2018-ban. A választókat egyáltalán nem érdekli, amikor a politika a politikáról beszél az országot érintő ügyek helyett, esetükben pedig semmi másról nem hallottunk, mint, hogy épp ki és kivel veszett össze vagy állapodott meg egy adott pozícióról – mondta a szakember. (Origo: Baloldali játékok: a magnó továbbra is Gyurcsánynál van)
A 888 megírta, hogy a baloldal pont 14 éve a magyarok ellen hergeli a magyarokat. A Magyar Idők talált és megfejtett egy videót a közösségi médián, amiből számukra kiderült: csak politikai haszonszerzés volt a Soros-egyetem melletti tüntetés. Demeter Mártáról meg az derült ki, hogy veszélyes Magyarországra
A baloldal a magyarok ellen hergeli a magyarokat
2004. december 5-én új szintre süllyedt a magyarországi baloldal: azért kampányoltak, hogy ne kapjanak magyar állampolgárságot a határon túli magyarok.
December 5-e egy nagyon csúnya szégyenfolt a magyar történelemben. Számos csapás érte már ezt a népet, voltak ennél durvábbak bőven. Azonban ezen a napon a csonka-magyarországiak egy jelentős része egyszerűen leköpte és megalázta a gúnyhatáron túlra szakadt testvéreit. (888: 14 éve hergeli a magyarokat a magyarok ellen a baloldal)
Csak politikai haszonszerzés volt a Soros-egyetem melletti tüntetés
A CEU többmilliós tandíja mérsékelhető, ha az ember aktivista, például antifasiszta szervezet tagja, mert akkor ösztöndíjat kap – minderről a Momentum tagja, Krómer Patrik beszélt egy videóban. Az aktivista szavai szerint a „TASZ meg ezek” sokat segítettek nekik, hogy ne kapjanak szabálysértési büntetéseket, az aktivista szerint a sorosista jogvédőknek köszönhetően nem kellett sohasem ilyen büntetést fizetnie.
A videóban elhangzik: Patrik szélsőbaloldali nézeteket vall, a Momentum tagja, s ezt büszkén vállalja. Azt is elmesélte, hogy a XVI. kerületi momentumos jelöltnek a DK beállt segíteni, de ezt is elrontották.
Mint mondta: ezeknél a „civil” szervezeteknél rendszeres a lehúzás, egymás átverése, sokan a saját pecsenyéjüket sütögetik. Szavai szerint rengetegen politikai haszonszerzés miatt álltak a CEU mellé, ő maga azonban sosem fogadott el pénzt azért, mert részt vett a demonstráción. (Magyar Idők: a Soros-párti aktivista szerint haszonszerzésből tüntetnek)
Demeter Márta veszélyes Magyarországra
Szávay István öblös zsidózása, illetve Gyurka bá részleges csapatkivonásai (CEU-költözés) közepette elsikkadt egy nüansznyinak tűnő, ám valójában jelentékeny hír. Demeter Márta nem csupán hazudott Orbán Viktor leányának sosemvolt ciprusi repülőútjáról, hanem – mint azt az adatvédelmi hatóság most lezárult vizsgálata megerősítette – titkos katonai adatokat hozott nyilvánosságra a miniszterelnök és családja bemószerolására. Önök szerint, aki ilyen nyegle lazasággal szellőztet meg titkos hadászati adatokat, az hány másodperc alatt játszana át ilyeneket ellenérdekelt titkosszolgálatoknak?
Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság vezetője közleményben tudatta: a Demeter Márta által nyilvánosságra hozott információk kétséget kizáróan titkosak voltak, és vizsgálata szerint ezzel a politikus is tökéletesen tisztában volt. Demeter Márta ellen egyébként már eljárás indult, így hamarosan a bíróság előtt is duzzoghat, meg orbánflórázhat egy sort. (PestiSrácok.hu: Demeter Mártának már papírja is van róla, hogy veszélyes Magyarországra)
Hanem a demokrácia és a fokozatosan kiépülő diktatúra hívei. A Fidesz nem európai értelemben vett jobboldali párt, hiszen széles ívben tesz az európai értékekre és elvekre. Jó lenne, ha ezt előbb-utóbb az Orbán-rendszer szavazói és támogatói is felfognák.
Régebben írtam egy cikket azzal a címmel, hogy „Liberális baloldali konzervatív vagyok”. Ezzel nem viccelni akartam, hanem azt hangsúlyozni, hogy a három nagy, hagyományos európai politikai irányzat – sőt, ma már ide sorolhatjuk a zöldeket is – mind elfogadja a többi irányzat legfontosabb elveit, eszméit, hiszen ezek mára már az európai értékrend szerves részei lettek. Így például az európai konzervatívok is fontosnak tartják a fékek és egyensúlyok rendszerét vagy a jogegyenlőséget, amik ugye eredetileg liberális eszmék és anno a liberális pártok harcolták ki a tiszteletben tartásukat. Ugyanígy az európai konzervatívok is hívei a tárasdalombiztosítás rendszerének, és elfogadják a sztrájkjogot – más a baloldal által képviselt eszmék és jogok mellett.
Továbbá ezek az európai politikai irányzatok versenytársaknak, nem pedig likvidálandó ellenfeleknek tartják egymást. Nem folytatnak például libsiző, hazaárulózó goebbelsi propagandát egymás ellen.
Szabadság, egyenlőség, testvériség! – ez volt a felvilágosodás hármas jelszava, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a liberalizmus, a baloldal és a konzervativizmus alapelvei. És ne feledjük, a felvilágosodásnak köszönhetjük a modern európai társadalom és politikai rendszer kialakulását.
Na, akkor most hova soroljuk a felvilágosodást, az európai alapelveket elvető, sorosozó, hazaárulózó, mindenkinek hadat üzenő, ugyanakkor nemzetközileg körözött bűnözőket mentegető Fideszt? A „hanyatló” Nyugattól elszakadó, Putyinnal, Erdogánnal barátkozó Orbán Viktort?
Tisztelt Európai Néppárt, mit keres még nálatok a fékek és egyensúlyok rendszerét, a sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét megnyírbáló, a társadalombiztosítást és a sztrájkjogot leépítő Fidesz?
A baloldal akkor újulhat meg, ha elfogadja: három Magyarország van, amely háromféle pártot igényel. A kulcs a kistelepülések, ahol az MSZP-re vár feladat – derül ki a Policy Agenda elemzéséből.
A széteső baloldal helyzetét vette górcső alá a Policy Agenda (PA), azt is mérlegelve, milyen lehetőségek állnak a baloldal előtt, ha meg akar újulni.
A választási eredmények alapján a PA arra a következtetésre jutott, hogy „három Magyarország” van: Budapest, a megyei jogú és a 20 ezer főnél nagyobb városok, valamint az ezeknél kisebb települések.
A településtípusonkénti választási eredményeket mutatja az ábra. Azt, hogy a Fidesz (és a Jobbik) „fentről lefelé” erősödik, a bal-balközép pártok pedig éppen fordítva értek el szavazói támogatást.
Forrás: Policy Agenda
A kutatók megismételték nemrégiben tett megállapításukat, amely szerint a hármas tagozódás nem csak területi, hanem szociológiai alapon is érvényes. Minél kisebb a falu, annál nagyobb a Fidesz fölénye, amely akkor is nyomasztó ezeken a helyeken, ha az állam alapfeladatokat se képes ellátni, például tartósan nincs orvos, s minél több a közmunkás, annál erősebb a Fidesz.
A PA az adatokból kiolvasta, hogy kialakult egy 5 százalékos ellenzéki bázis, amely nem jobbikos, nem baloldali. Az ő „szavazói jövőjük” egyelőre nem becsülhető meg.
Ugyancsak hármas feladat áll a baloldal előtt. A jövő évi önkormányzati választásig legalább egymás közt alakítson ki együttműködést, jelenjen meg személyesen a kistelepüléseken; ez azért is fontos, mert ahol korábban például az MSZP
képes volt önkormányzati jelöltet állítani, ott áprilisban a baloldal 23 százalékkal jobb eredményt ért el.
Végezetül ne a Fidesszel szemben fogalmazza meg önmagát, hanem a választói problémákhoz igazítsa mondandóját.
Több lehetőség közül a PA szerint a baloldal előtt álló lehetőség az, ha elfogadja a „három Magyarország” létét. Ez pedig eltérő politikai szervezetet, szerkezetet, kódrendszert és problémagyűjteményt tartalmaz. A megoldás kulcsa a kistelepülések Magyarországának meggyőzése, ami pedig rövid távon csak
az MSZP gyors és határozott irányváltásával és teljes személyi változásával valósulhat meg
– olvasható az elemzésben. Ezt arra alapozzák, hogy a nagyobb településeken az újabban létrejött balközép-baloldali pártok (DK, Együtt és Párbeszéd, LMP) látszanak hatékonyabbnak.
A stratégiát is ehhez a területi-szociológiai megosztottsághoz kell igazítani a PA szerint. A fővárosban és a nagyobb városokban a győzelem a cél 2019. őszén, a kistelepüléseken viszont egyelőre a jelenlét megteremtése.
A végső következtetés szerint ezzel együtt is nagyon messze van a 2022-es potenciális győzelemtől a baloldal.
Fejlett demokráciákban nincs példa a kétharmados győzelemre; ha ez 2018-ban is megismétlődik domináns pártrendszerű országgá válik Magyarország; valószínűtlennek látszik a teljesen koordinált ellenzéki indulás; most formálódik az a szövetségi politika, valamint erőviszonyrendszer, ami meghatározhatja a 2018 utáni világot. Ez pedig nem az együttműködés, hanem az egymással szembeni konfrontáció irányába löki a pártokat. Interjú Szabó Andrea, választási szakértővel.
Milyen magyarázat van arra, hogy Magyarországon egy politikai opció, ebben az esetben a Fidesz-KDNP már kétszer kétharmaddal nyert, méghozzá úgy, hogy először, 2010-ben, még a régi választási törvény szerint bonyolították le a szavazást? Ilyenre, tudtommal, nincs európai példa. Esetleg ázsiai.
Valóban szokatlan a fejlett demokráciákban, hogy egy országban két egymást követő választáson egy párt kétharmados többséget szerezzen. Enyedi Zsolt és Kenneth Benoit 2011-ben, ebben a témában írt tudományos publikációjában megjegyzik, hogy „A kortárs, konszolidált OECD-országok között kétharmad feletti eredményre egyszerűen nincs példa”. Arra pedig végképp nincs korábbi tapasztalat, hogy mindez kétszer egymás után bekövetkezzen. Ezért hívják a 2010-es választást úgynevezett kritikus választásnak, amikor alapvetően rendeződik át a pártrendszer és a politikai rendszer. 2014-ben ugyan ismét kétharmados győzelmet szerzett a Fidesz-KDNP, de azt ne felejtsük el, hogy 2010-hez képeset több mint félmillióval kevesebb belföldi szavazatot kapott a pártszövetség, a külhoni magyaroknak pedig lehetőségük volt levélben szavazni. Az ellenzéki oldalon viszont a baloldal és a Jobbik együttesen 460 ezernél is több plusz szavazót tudott becsatornázni. A különböző tanácsadó intézetek becslései szerint, ha a Fidesz nem változtatja meg 2014 előtt a választójogi törvényt, szinte bizonyosan nem lett volna meg a kétharmada.
Magyarországon, 2010-ben a domináns pártrendszer alapjai kerültek lerakásra, amelyet a 2014-es választás megerősített.
Ha 2018-ban, immár harmadik alkalommal nyer kétharmaddal a Fidesz, akkor definíciószerűen domináns pártrendszerű országgá válik Magyarország.
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció ismét a kétharmad közelében lesz, sőt egyesek szerint ez akár háromnegyed is lehet. Az eddigi felmérések alapján ez valószínű?
A 2018 január végéig készített közvélemény-kutatási eredmények alapján igen komoly esély mutatkozik arra, hogy 2018. április 8-a után újra Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt Magyarországon, és mögötte kétharmados többségű Fidesz és KDNP frakció üljön. Minden mérvadó közvélemény-kutató intézet hozzáteszi azonban az adatfelvételei ismertetésekor, hogy a januári vizsgálatok sajátos helyzetben készültek. A baloldalon, különösen a legnagyobb baloldali párt esetében nem volt teljesen világos az indulási helyzet, a választási kampány részvételnövelő hatása még nem jelentkezett, ráadásul a kormányzat nagyarányú béremelésekről kommunikált. Minél közelebb leszünk a választásokhoz, annál tisztább lesz a kép, és annál pontosabban fogjuk tudni megmondani, hogy győz-e a Fidesz a választáson, illetve meglesz-e kétharmada a kormányzó pártnak.
Több évtizede tanulmányozod a magyar választásokat. Kevesebb mint két hónappal a mostani megmérettetés előtt milyen markáns különbségek jellemzik a jelenlegi választások előtt időszakot az előzőekhez (2014, 2010, 2006, 2002, 1998) képest?
A legnagyobb különbséget abban látom, hogy az előző választásokhoz képest
sokkal több a bizonytalansági faktor.
Az ellenzéki pártok megjelenési lehetőségei a vidéki médiumokban korlátozottak, azaz az üzeneteiket nehezebben tudják átadni. A korábban megszokott kampánytechnikák – így óriásplakátok, vagy elefántfülek a kandelábereken – most kevéssé működhetnek, részben a törvényi szabályozás szigorodása miatt, részben pedig azért, mert ezek tulajdonosi koncentrációja jóval erősebb, mint bármikor korábban.
A bizonytalanság érződik az ellenzéki pártok oldaláról is.
A kit is akarunk legyőzni? kérdésre, mintha több párt esetében is az „egymást” kifejezés lenne a valóságos válasz.
Végül a bizonytalanság látszik a választópolgároknál is. Míg Orbán Viktor mögött egy roppant elszánt, rendkívül elkötelezett és jól mozgósítható tömeg – szaknyelven választói tömb – áll, addig az ellenzéki szavazók ugyanúgy polarizáltak és fragmentáltak, mint pártjaik.
Vegyük szemügyre az ellenzéket. Ha egy teljesen koordinált indulás (az MSZP-Párbeszédtől a Jobbikig) lesz az egyéni választókerületekben, tehát csak egy ellenzéki áll majd szemben a Fidesz-KDNP jelöltjével, ez mennyire növelné az ellenzék esélyét?
Ezt a forgatókönyvet – jelen állás szerint – meglehetősen esélytelennek és valószínűtlennek tartom. A pártok egymással szembeni arrogáns magatartása arra utal, hogy nagyjából elengedték a választási győzelem esélyét, és most az ellenzéki terep újrafelosztásáért folyik a küzdelem. Most formálódik az a szövetségi politika, valamint erőviszonyrendszer, ami meghatározhatja a 2018 utáni világot. Ez pedig nem az együttműködés, hanem az egymással szembeni konfrontáció irányába löki a pártokat. AZ MSZP és a DK megállapodása elvileg jó példa, de önmagában nem elegendő az egyéni képviselőhelyek megszerzéséhez.
Minimum az LMP-re a legtöbb helyen szüksége lenne a baloldalnak.
Ha csak az úgynevezett demokratikus pártok (Jobbik kizárva) fognak össze az egyéni jelöltek szintjén, akkor mekkora az esély? És milyen a kilátások, ha mondjuk, három ellenzéki tömb lesz (Jobbik, LMP, MSZP-DK)?
A választási rendszer világos képletet rajzol fel: minél kevesebb párt, pártszövetség áll fel a kormányzópárttal szemben, annál nagyobb az esély a győzelemre. Matematikai szempontból az „egy az egy” ellen küzdelemnek van a legnagyobb győzelmi esélye. Választási szituációban ugyanakkor nem érvényes a 2+2=4 matematikai képlet. Egy DK-s és egy Jobbikos szavazó ideológiai értelemben nagyon messze áll egymástól. De az LMP és a baloldali pártok szavazói között is érzékelhető némi fenntartás. Ahhoz, hogy mégis egymásra találjanak a választók egy egyéni körzetben, több hónapos, masszív edukációra van szükség. 2018 február közepén hozzákezdeni ehhez a munkához – ha egyáltalán elkezdődik – roppant későinek tűnik.
Magyarországon majdnem minden közvélemény-kutató intézetet valamilyen politikai párthoz, irányultsághoz lehet kötni. Ez okozhatja a nem ritkán feltűnő különbségeket a felmérési eredményekben?
Úgy vélem, hogy egy közvélemény-kutatónak lehet politikai elköteleződése, de a közvélemény-kutatás egy tudományos módszer, amit vagy jól csinálnak vagy rosszul. A jelenlegi közvélemény-kutatások közötti különbség legtöbb esetben látszólagos, helytelen összehasonlításokból ered. Egy felfokozott szituációban nem mindegy, hogy mikor készül az adatfelvétel, adott esetben néhány napnak is van jelentősége. Az sem mindegy, hogy milyen választói csoportok adatait hasonlítjuk össze, és végül érződik némi különbség a személyes, a telefonos és az online metódusokkal felvett közvélemény-kutatások eredményei között is. A valódi kérdés, szerintem, inkább ez utóbbi. Melyik metódus a legalkalmasabb Magyarországon a választói vélemények pontosabb megismerésére? Az eddigi választások azt mutatták, hogy
talán a személyes megkérdezés tudja a legpontosabban a valós választási szituációt előállítani,
és így a választási végeredményhez legközelebb álló pártpreferencia eredményeket produkálni.
Németországban, Ausztriában szinte hajszál pontosan megegyeztek az urnazáráskor kiadott exit poll eredmények a hivatalosakkal. Ez Magyarországon elképzelhető?
Először talán tisztázzuk, hogy mit is jelent pontosan az exit poll vizsgálat. Olyan kutatási módszer, amikor a már leszavazott állampolgároktól, rögtön a szavazat leadása után kérdezik meg, hogy melyik pártra szavazott néhány perccel korábban. Magyarországon a 2014-es választások során nem készült hagyományos exit poll kutatás, olyan vizsgálat készült, amikor a választás napján, telefonon érdeklődtek az állampolgároktól, hogy volt-e szavazni, és ha igen, melyik pártra szavazott. Ez a módszer azonban nem azonos az exit poll kutatással. Ott ugyanis azon van a hangsúly, hogy a választási aktushoz legközelebbi pillanatban kérdezzük meg az embereket.
Az az igazság, hogy a 2014-es választásokat megelőzően készült néhány exit poll kutatás nem szerepelt valami fényesen. A magyar társadalom tagjai nem lelkesedtek különösebben azért, hogy a szavazókörből kijőve elárulják a kérdezőbiztosoknak, kikre szavaztak néhány perccel korábban. Magyarországon más módszer működik jobban. Ilyenkor a választást megelőző utolsó napokban készül a kutatás, amelyet esetleg kiegészítenek szombaton, vasárnap készített telefonos kutatással. Az így létrejövő adatbázisokra építve számítják ki a kutatók azt a becslést, amelyet este 7-kor bemutatnak a különböző csatornák választási műsoraiban. A legutóbbi választások során is az ilyen módszerrel – egyébként az Ipsos által – készített közvélemény-kutatás tudta a legjobban jelezni a választások várható végkimenetelét.
„Tévedtem, amikor azt hittem, ezek a pártvezetők meggyőzhetők, hogy saját választóik fontosabbak nekik, mint az ő politikusi túlélésük.”
A Szegedi Tükörnek adott terjedelmes interjút Botka László, aki októberig az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt.
A beszélgetés során a helyi ügyek mellett természetesen szóba került a korábbi jelöltsége is. A szegedi polgármester kemény kritikákat fogalmazott meg a baloldali ellenzékkel kapcsolatban.
„A teljes összefogást javasoltam, és mindent megtettem ezért. Lemondásom előtti utolsó javaslatom a listás helyek felét adta volna a többi demokratikus ellenzéki pártnak. Engem ugyanis nem a pártvezetők parlamenti helye, hanem az ország állapota érdekelt, nem túlélni akartam, hanem nyerni.”
„Rosszul mértem fel több dolgot.
Nem gondoltam, hogy az ellenzéki pártvezetők csak frakciót akarnak, nem kormányváltást.
Lehet mondani, hogy úgy sincs esély a Fidesz leváltására. Így politizál, így nyilatkozik több ellenzéki pártvezető.”
„Tévedtem, amikor azt hittem, ezek a pártvezetők meggyőzhetők, hogy saját választóik fontosabbak nekik, mint az ő politikusi túlélésük.”
„Azt sem tudtam, hogy a Fidesz milyen mélyen van jelen az ellenzéki pártok életében, mennyire irányítja őket. Ez nagyon megdöbbentett.”
Nem akartam Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszédének nem éppen szalonképes szófordulatát használni. A baloldal valahol elszúrta, valahol utat tévesztett. Legnagyobb ereje az MSZP, fél évvel a választások előtt képtelen elmozdulni a harmadik helyről, és számukra Gyurcsány Ferenc az a falat, amit se lenyelni, se kiköpni nem tudnak.
Elvileg lenne lehetőségük, hiszen a közvélemény-kutatások a kormányváltók többségbe kerüléséről tudósítanak, de amikor az ellenzéki pártok szavazóit összeszámoljuk sehogy se jön ki ez a többség. Ha 2018-ban Orbán Viktor megint nyer, akkor megdönt egy rekordot! 1875-1890 között kormányzott Tisza Kálmán, vagyis 15 éven keresztül.
Ha Orbán Viktor kitölti a 2018-2022 közötti negyedik ciklusát, akkor 16 éven át lesz kormányfő,
még ha nem is egyhuzamban. Fölteszem a kérdést tisztelt baloldal: van ez az ember ekkora kaliberű személyiség? Másként föltéve a kérdést: ki csinál, ki csinált ebből a jóindulattal is csak középszerűnek nevezhető figurából történelmi személyt? E kérdésre egyetlen válasz létezik: az alkalmatlan ellenzéke! Vegyük sorra a baloldal által elkövetett súlyos hibákat a rendszerváltástól napjainkig, ahhoz, hogy leszámolva ezekkel a hibákkal újra rendszerváltó erővé válhasson ez a baloldal. Mert most megint rendszerváltásra lesz szükség!
Hova lett a középosztály?
Először is látnunk kell, hogy a rendszerváltás utáni nagy tulajdonátrendezés nem egy széles kis-és középrészvényes, illetve kis-és középvállalkozói középosztályt hozott létre, hanem egy oligarchisztikus rendszert, túlkoncentrált, latin-amerikai típusú tulajdonszerkezettel, amelyet jellemez a középosztály hiánya. Arra a furcsa paradoxonra hívnám föl a figyelmet, hogy a késő Kádár rendszer idejében hatalmas munkaráfordítással, önkizsákmányoló életmóddal önmagát megteremtő középosztály gyorsan erodálódott a rendszerváltás után. Márpedig
csakis a széles, izmos, művelt középosztály képes egy társadalmat modernizálni,
erre sem a régi, sem az új arisztokrácia nem alkalmas a történelmi tapasztalat szerint. A privatizáció elhibázott módja a magyarázat, és persze ennek dandárja az Antall-Boross kormányok idejére (1990-1994) esett, de volt egy előélete, a „spontán privatizáció” már Németh Miklós kormánya idején, és lett egy utóélete, vagy inkább „szerves” folytatása a Horn kormány alatt (1994-1998). A „teremtsünk a kapitalizmushoz gyorsan kapitalistákat” hamis ideológia, amelyet főként Sárközy Tamás jogászprofesszor hirdetett nyíltan, azért volt tévedés, mert szembement a fejlett nyugati társadalmak tulajdonviszonyaira jellemző tendenciáknak: nevezetesen a tulajdon „szétkenődésének”, ha úgy tetszik társadalmasodásának folyamatával a kis-és középrészvények révén.
Antall József
Az egyik oldalon a tulajdonosok száma gyakran már meghaladja az alkalmazottakét, a másik oldalon a nagy vagyonok tulajdonosai sem törekednek egy, vagy néhány vállalat birtoklására, hanem vagyonkezelő holdingokra bízzák tőkéjüket, amelyek diverzifikálják a befektetéseket. Kenneth Galbraith mutatott rá először arra, még az 1960-as években, hogy
a nagy részvénytársaságokban a hatalom átcsúszott a tulajdonosok kezéből a menedzsment kezébe,
lévén ez utóbbiak az információ birtokosai. A kis-és középrészvényes egyetlen módon szól bele a vállalata ügyeibe: veszi, eladja, vagy megtartja az adott vállalat részvényeit. Ne kicsinyeljük le, ez nagyon hatékony „beleszólási” eszköz, jaj annak a menedzsmentnek, amely nem figyeli árgus szemekkel a részvényárfolyamok és osztalékok piaci rezdüléseit!
Bill Gates se törekszik arra, hogy ő birtokolja a Microsoft részvényeinek többségét, mint ahogy ma már nem létezik a régi közgazda tankönyvek által emlegetett „ellenőrző pakett” sem. Bizony, Bill Gates vagyonát sem ő maga kezeli, hanem a nagy vagyonkezelő holdingok. David C. Korten és mások tévednek, amikor azt állítják, hogy pár család kezében van a Föld vagyonának több mint fele, és hogy ők döntenek akármiről is. Rég idejétmúlt logika ma már ez.
A tulajdon birtoklója ma már a középosztály, nagy részük bérből él, a megtakarításait forgatja tőkeként, illetve forgatják helyette a vagyonkezelő holdingok. Ez a mechanizmus biztosítja a gyors szerkezetváltást: ha lemegy egy részvény árfolyama, mert csökken az osztaléka, akkor gyorsan megszabadulnak tőle. Az 1980-as években eladták a Betlehem Steel részvényt, a Chyrsler részvényt, és vettek a kisemberek Apple, Hewlett Packard, vagy IBM részvényt. Ahol viszont túlkoncentrált a tulajdon, mint pl. Magyarországon, vagy Oroszországban, ott Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Szeva bácsi, stb. ragaszkodni fog az „ő” vállalatához, és meg is fogja menteni, a politikai kapcsolatai révén.
Magyarországon ma nem a piaci verseny dönt, hanem az állami megrendelésekhez és az EU-s pénzekhez való hozzáférés lehetősége.
Ez viszont rendkívül kontraproduktív mechanizmus, az eredménye a modernizációt fékező kontraszelekció! De itt a kérdés: hova tűnt a késő Kádár kor kvázi-középosztálya?
Megszorító csomagok
Horn Gyula
A Horn kormány sajnos nem állította le a privatizáció elhibázott folyamatát, hanem ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. Bokros Lajos csomagjával (1995-1997) beindult az adósságszolgálat privatizációs bevételekből való csökkentése, aminek ára viszont jelentős nemzeti vagyonvesztés lett. 1997-ben a Tocsik botrányba belebukó Suchmann Tamást Csiha Judit váltotta a privatizációs miniszteri székben, aki kijelentette, hogy nem tudnak hétmilliárd dollár (!) privatizációs bevétellel elszámolni. Máshol a kormány ebbe belebukott volna, nálunk a fű se rezdült. A Bokros-Surányi csomag szembe ment a közgazdasági tankönyvek elemi tanaival! Válság idején pénzt kell pumpálni a rendszerbe, hogy csökkentsük a visszaesés mértékét, ezzel szemben a Bokros csomag a kint levő hitelpénz állomány 70 százalékát szívta vissza. Egy egészséges gazdasági is belerokkant volna! A válságból kivezető út első lépése mindig is a nemzeti valuta megerősítése és az infláció letörése kell hogy legyen! Így kezdte a kilábalást például Margaret Thatcher (1979), Ronald Reagan (1981), Olof Palme (1982), François Mitterrand (1985), és folytatták az egész nyugati féltekén. Ezzel szemben a Bokros-Surányi csomag a csúszó leértékeléssel tudatosan gerjesztette az inflációt, abból a téves megfontolásból kiindulva, hogy az egyensúlyi zavar oka a „túlfogyasztás”.
Erről természetesen szó sem volt, az egyensúlyi zavar oka az elavult gazdasági makroszerkezet és az elhibázott gazdaságpolitika. A megszorító csomag sajnos ismétlődött 2005-2010 között, megint csak közgazdasági téveszmékből kiindulva, mint amilyen a „túlfogyasztás”, a „fedezetlenül kiáramlott bérek”, és hasonló szamárságok. Ismétlem: a valóság ezzel szemben mindig is a humán tényező tragikus alulértékeltsége, a fogyasztás és a piaci kereslet mesterséges leszorítása volt, ami egyben blokkolta a gazdaság természetes potenciálját is. A megszorító csomagok erodálták a vékonyka, erőtlen középosztályt, ugyanakkor kedveztek a nagytőkének. Ne felejtsük el, hogy az infláció a kisember alattomos különadója, a nagy pénztőke számára viszont égből hullott manna! A megszorító csomagok valójában egy V alakú válságot transzformáltak mindig W alakúvá, vagyis elnyújtották a válságból való kilábalást. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy Orbán Viktor minden egyes hatalomra kerülése előtt egy-egy ilyen dilettáns megszorító csomag nyitotta meg az utat!
Ugyancsak súlyos hiba volt az Antall kormány elhibázott agrárpolitikájának folytatása Hornék által.
Le kellett volna állítani a szövetkezeti rendszer szétverését, az élelmiszeripar elkótyavetyélését, és ma a vidék a baloldalé lenne! Mert a szövetkezet megoldotta a vidéki foglalkoztatást, betöltött egy sor nonprofit funkciót, mint a szociálpolitika, az idősekről való gondoskodás. Mindez a szövetkezet megszűnésével gazda nélkül maradt, és az eredmény a vidék szociális katasztrófája!
A magyar baloldalnak, az MSZP-nek ki kellene mondania végre, hogy soha többet nem lesz megszorítás az ő kormányzásuk alatt, és el kell ismerniük, hogy ezek a csomagok hibás logikából következtek, ellentmondottak a baloldali szellemiségnek, mert a kisemberek tömegeit sújtották anélkül, hogy érdemleges eredményre vezettek volna a gazdasági egyensúly terén. A baloldalnak sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna, kellene helyeznie a nyomor, a szegénység, a kilátástalanság problémájára, mint ahogy eddig tapasztalta tőlük a magyar társadalom!
A „kerítés” probléma
Gyurcsány Ferenc személye mellett még van egy le nem nyelhető, de ki sem köphető „probléma-falat”: a migráció kezelésének kérdése. Látszik e téren a baloldal teljes zavarodottsága, tehetetlenkedése, és ez az, amit az Orbán kormány ragyogóan ki tud aknázni!
Ki kellene mondani határozottan, hogy a kerítést az új baloldali kormány sem bontaná le, hogy elfogadják e téren Orbán Viktor kormányának álláspontját,
és nem kérnek migránsok kényszerű betelepítéséből. És itt teljesen mindegy, hogy „csak” 1292 főről, vagy tízezrekről van szó! A mellébeszélés, a mismásolás e téren teljesen kontraproduktív! A migránsok befogadásának a nyílt hirdetéséről (pl. a DK politikusai által) már nem is beszélek, ez önmagában biztosítja Orbán Viktor újabb győzelmét. Vegyük tudomásul, hogy ez Európa számára is főként biztonsági és nem szolidaritási kérdés! A nyugati hatalmaknak meglenne a katonai, politikai, gazdasági ereje ahhoz, hogy a migránsok hazájában megteremtse a megfelelő létfeltételeket az ottmaradáshoz. Csak élni kellene ezzel az erővel!
De ez már nem az olyan kis államok kompetenciájának körébe tartozik, mint amilyen hazánk. Rengeteg olyan szavazója lesz a Fidesz-KDNP koalíciónak, akik szívesen leváltanák ezt a koalíciót, de alternatíva hiányában inkább rá szavaznak majd. Mert számukra a döntő kérdés bizony a migráció kezelése lesz, függetlenül attól, hogy ez jó-e vagy rossz. A választók nem akarnak még egyszer a 2015-ös évhez hasonló anarchiát. Ezen lehet keseregni, lehet morfondírozni, a lényeg: ez a kérdés fog dönteni 2018-ban! Aki ezt nem érti meg, az veszíteni fog!
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Elvileg lenne lehetőségük, hiszen a közvélemény-kutatások a kormányváltók többségbe kerüléséről tudósítanak, de amikor az ellenzéki pártok szavazóit összeszámoljuk sehogy se jön ki ez a többség. Ha 2018-ban Orbán Viktor megint nyer, akkor megdönt egy rekordot! 1875-1890 között kormányzott Tisza Kálmán, vagyis 15 éven keresztül.
