Az Antall kormány külügyminisztere (1990-1994 között) elmesélte a Pénzügykutató Intézet Andrássy körében, hogy 1993-ban Iliescu román elnök még azt fejtegette neki, hogy a magyar kisebbség ötödik hadoszlopot képez Romániában, ezért nem lehet megbízni benne.
Most hasonló érzés alakulhat ki a román vezetőkben hiszen az erdélyi magyar kisebbség lojalitását Orbán Viktornak egyértelműen sikerült megszereznie. Részben azzal, hogy a 2004-es népszavazás idején a baloldali liberális kormány elvetette a magyar kisebbségek állampolgárságát, részben pedig azzal, hogy a korábbinál jóval nagyobb pénzekkel támogatta a magyar kisebbségeket a szomszédos országokban, és mindenekelőtt Erdélyben, ahol ennek a kisebbségnek a létszáma még mindig meghaladja az egymilliót, és az RMDSZ benne van a parlamentben, sőt a legutóbbi időkig a kormányban is részt vett.
Jeszenszky Géza idézte Markó Bélát, az RMDSZ egykori vezetőjét, aki úgy fogalmazott, hogy a magyar kisebbség politikai képviseletének benne kell lennie a parlamentben és a román kormányban is, és védenie kell az érdekeit a román demokrácia védelmében. Ugyancsak Markó Béla jelentette ki, hogy Orbán Viktor nemzetállam elképzelése, melyet épp Tusványoson fejtett ki a magyar miniszterelnök, rémálom a magyar kisebbség számára hiszen Románia épp a nemzetállam védelmére hivatkozva korlátozhatja a nemzeti kisebbségek jogait.
Míg Jeszenszky Géza közép-európai keretekben gondolkodott külügyminiszterként és ma is harminc évvel később addig a román diplomáciai vezetője már 1990-ben globális kategóriákban vázolta fel Románia diplomáciáját amikor nekem nyilatkozott Bukarestben egy évvel Ceausescu bukása után. Nastase, aki Ceausescu tanácsadója volt korábban, kiválóan kiismerte magát a világban. Közölte: ebben az új világban egyértelműen az USA az úr, Románia tehát mindenképp Washingtonhoz kíván igazodni. Az Egyesült Államok számára ebben a térségben két állam fontos: Lengyelország és Románia, Magyarországot leírták Washingtonban – hangsúlyozta Nastase külügyminiszter 1990-ben.
34 évvel később meg lehet állapítani, hogy a rendszerváltás ebben a régióban a legjobban Lengyelországnak és Romániának sikerült míg a legkevésbé Magyarországnak. Míg 1990- ben mind Lengyelország mind Románia Magyarország mögött állt, ma már megelőzik egy főre jutó fogyasztásban.
Orbán Viktor pálfordulása
A fiatal Fidesz vezér az USA kedvence volt Magyarországon: amikor Bush elnök 1989-ben Budapesten járt, akkor Palmer nagykövet az akkor még csak 26 éves Orbán Viktort adta mellé “idegenvezetőnek.” Amikor évekkel később Budapestre látogatott az idősebb George Bush, akinek akkoriban a fia volt az Egyesült Államok elnöke, a nyilvánosság előtt jelentette ki Orbán Viktorra mutatva:
”sokat tanultam ettől a fiatalembertől.”
Orbán érthetően elolvadt a bóktól, de mégiscsak szembefordult az Egyesült Államokkal. Miért? Erre a kérdésre a magyar miniszterelnök jó ismerői is keresik a választ. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy Orbán Viktort sokkolta az az amerikai stratégiai döntés, melyet Nastase román külügyminiszter oly vígan fejtegetett: ebben a térségben az USA gazdaságilag nem érdekelt csakis stratégiailag, és ebből a szempontból Lengyelország és Románia fontos, senki más nem érdekes Washingtonnak. Vagyis egy Amerika központú világban a magyar miniszterelnök nem számít illetve csakis akkor válhat tényezővé, ha az amerikai világrend ellenfeleivel paktál. Emiatt vált Putyin ellenfeléből az orosz diktátor nagy barátjává, a kínai kommunista párt elszánt bírálójából Peking legjobb szövetségesévé az Európai Unióban.
Jeszenszky Géza elmesélte, hogy 1998-ban Orbán Viktor sikeres látogatást tett Washingtonban. Jeszenszky nagykövet akkor azt javasolta a fiatal Orbán Viktornak, aki 35 éves korában lett miniszterelnök, hogy vállalja föl a Mr. Europe szerepet az USA-ban hiszen az első három állam, mely belépett a NATO-ba, olyan vezetőkkel bírt mint a betegeskedő Havel elnök és az ügynök múlttal vádolt Lech Walesa valamint az ifjú Orbán Viktor, aki mindenben megfelelt az amerikai közvélemény elvárásainak. Orbán köszönte szépen a nagykövet javaslatát, de elutasította azt. Nem akart bábfigura lenni egy olyan színjátékban, amely a magyar miniszterelnököt a margóra szorítja. Amikor Trump elnök Varsóba hívta a térség vezetőit, akkor Orbán Viktor el sem ment, mert nem akart egy lenni a sokadalomban. Ehelyett tudatosan felvállalta az ordító egér szerepét, mert úgy ítélte meg, hogy hatalma szempontjából ez hasznosabb mint a lojális bólogatás, amiért cserében nem kap semmit sem.
Így jutottunk el oda, hogy Iowa államban Donald Trump Orbán Viktor nevével kampányol, kemény legénynek nevezve a magyar miniszterelnököt, aki “a legkeményebb Európában.”
Közben pedig Biden elnök nagykövete nem is nagyon titkolja, hogy az USA szívesen megszabadulna Orbán Viktortól. Kifizetődik-e Orbán Viktor pálfordulása? Saját hatalma szempontjából neki valószínűleg igen. Magyarország és a szomszédos országokban élők ihatják meg ennek a keserű levét:
Orbán csak a szegényházban lehet király.
Az egy főre jutó fogyasztás csakis Bulgáriában kisebb mint nálunk. A szomszédos országokban számszerűen is fogy a magyar kisebbség, de politikai és gazdasági jelentősége ennél jóval nagyobb mértékben csökken. Ráadásul egyre jobban beigazolódik Ion Iliescu, a Szovjetunióban nevelkedett román elnök vádja: a magyar kisebbség egyre inkább úgy viselkedik mint Orbán Viktor ötödik hadoszlopa. Ezt a többség döntéshozói semmiképp sem szeretik. Tolerálják amíg muszáj, de azzal számolnak, hogy a magyar kisebbség lassacskán a jelentéktelenség ködébe vész. Zavarja ez Orbánt? Cseppet sem: ahogy őt leírta az USA, ő ugyanúgy nem érdeklődik a kisebbségben élő magyarok iránt – egyszerűen csak kihasználja őket.
Közben pedig az a fura helyzet alakul ki, hogy Sepsiszentgyörgy futball csapata, melyre Orbán oly büszke és amely nemrég megnyerte a román bajnokságot is, immár csak egyetlenegy magyarral áll ki a meccseken.
“Már csak a kapus magyar Sepsiszentgyörgyön a futball csapatban” – mesélte Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter az Andrássy körben.
