Kapott Bródy János rendesen, hideget és meleget, amiért augusztus 8-án a Budapest Parkban Leslie Mandoki vendégeként – Charlie mellett – ő is fellép.
Való igaz, Leslie Mandoki, eredeti nevén Mándoki László, Orbán Viktor köreihez tartozik.
Előszeretettel mutatkozik és fotóztatja magát a miniszterelnök társaságában,
két évvel ezelőtt pedig az ATV-n adott botrányos interjút, ahol rögtön az elején igen erős felütéssel indított.
„40 évvel ezelőtt a kínzás, a lehallgatás, a határon való agyonlövés természetes dolog volt.”
Ezt mondta Mandoki, és aki élt már akkor, és még mára sem hülyült el teljesen, az tudja, hogy ez nem igaz. Mandokinak azonban jogában áll úgy emlékezni, ahogyan akar, betudjuk ezt annak, hogy így akarja megszolgálni az Orbán-kormánytól kapott több mint egymilliárd forintot.
A történet másik főszereplőjét, Bródy Jánost nem kell bemutatni. Generációk nőttek fel a dalain, mintegy félezer szöveget írt, köztük azt, amely nemzedékek himnuszává vált.
Bródy János ikon Magyarországon.
Nem Orbán Viktor ellensége, hanem a szabadság, a függetlenség megtestesítője.
Ha nem magyarul írná a dalait, akkor legutóbb – elsőként a zenészek közül – nem Bob Dylan kapott volna irodalmi Nobel-díjat.
Mándoki és Bródy, gondolhatnánk, tűz és víz. Ők ketten egy színpadon, ugye, ez csak egy rossz vicc?
Amúgy, volt már ehhez hasonló. Legutóbb egy évvel ezelőtt az verte ki sokaknál a biztosítékot, hogy a Quimby fellépett Tusványoson. Tusványosról mindenki tudja, hogy Orbán és társainak kedvenc toborzó terepe, ott szokta a miniszterelnök elmondani azokat a gondolatait, amelyekkel idehaza csak később mer előhozakodni.
Zárójel: nekünk, magyarországi magyaroknak Tusványos Orbánt jelenti és azokat az Erdélyben élő honfitársainkat, akik, amikor majd eljön az ideje, a Fideszre fognak szavazni.
Tusványosnak azonban ez csupán egyetlen és csak kicsiny szelete.
A politika természetesen jelen van, de az ottani közönséget ez szinte egyáltalán nem érdekli.
A Magyarországról Tusványosra tévedt politikusokat többnyire néhány tucat ember hallgatja és Orbán előadásain is csak ezren szoktak megjelenni. Szemben a zenei programokkal, ahol az ismert magyar zenészek produkcióját tízezrek nézik, hallgatják. Politikáról nincs szó, ám Tusványost Magyarországon mégis Orbánnal és a Fidesszel azonosítják. Zárójel bezárva.
„Mi csak zenélni mentünk”,
magyarázkodott utóbb a Quimby, és hiába hogy tényleg csak zenélni mentek, sokaknak rossz érzésük támadt a fellépés után.
Most kétségbeesetten találgatják a szimpatizánsok, mi vehette rá Bródyt a Mandokival közös fellépésre. Az kizárt, hogy gesztust gyakorolna Orbánék felé, vagy, amint azt többen gondolják, „hidat próbál építeni” a két tábor között.
És az sem valószínű, hogy van az a pénz, amiért korpás lett a haja.
Bródy – vélhetően és megérdemelten – a szövegeiből adódó jogdíjak révén az egyik legjobban kereső magyar zenész, ha valakinek, neki biztosan nincs szüksége Orbán pénzére. És, ami még ennél is fontosabb: bölcsebb és tisztességesebb annál, minthogy ledöntse a saját szobrát, eladja a lelkét, elrondítsa a felépített életművét néhány odavetett állami forintért.
A legvalószínűbb az, hogy Bródyt és Mándokit régi zenészbarátság fűzi össze. Még abból az időkből, amikor Leslie még László volt, és nem mondott olyan kapitális baromságokat, hogy a hetvenes években a kínzás, a lehallgatás, a határon való lelövés természetes dolog volt.
Kedden este, a koncert után akár okosabbak is lehetünk. Mert bár boldogult ifjúkorunkra emlékezve bármikor szívesen meghallgatjuk ezredszer is, hogy Sárika egy kicsikét butácska, és azt is, hogy Elmegy a Kugli egy este berúgni, mert ő az a Kugli, ki nincs fából. De sokunknak megnyugtatóbb lenne, ha Bródy arról énekelne, amiről az utóbbi időkben mindig: hogy Lesz még magyar köztársaság, vagy arról, hogy Ezek ugyanazok.
