Szóval itt van ez a kávé, megengedem, lehet, hogy van, aki zaccosnak találja. A New Yorkban főzhetnek jobbat is, akinek nem ízlik, fogyassza ott és váljék kedves egészségére – ez a Japán. No, aki itt maradt, annak mesét mondok. Vagyis, hogy nem mondok mesét, mert nem merek. Még a végén az Origo rólam is bebizonyítja, hogy szélsőségesen liberális vagyok.
Mert hogy a mesekönyvekről már bebizonyította. Nem akartam hinni tulajdon vaksi szemeimnek, háromszor is elolvastam, míg elhittem, hogy ez van odaírva a tegnapi számukba: „Szélsőségesen liberális propaganda az óvodákban”.
De legalább szalagcím, jó vastagon szedve. Hát ejnye már, mi történhetett, beszabadult a gyermekkertészetbe a Saint-Just meg a Robespierre? És megdöntötték az óvó néni uralmát? Lerombolták a homokvárat a játszótéren? A zsarnokság meg kakaóba áztatja rút zászlaját?
Nem, azért itt még nem tartunk. Nyugatról jött a riasztás, ott gyulladt ki a lármafa.
„Egy Németországban élő ismerősöm osztott meg a közösségi hálón egy képet arról, hogy a könyvesboltokban több olyan kiadvány kapható, ami a migrációt magyarázza el a gyerekeknek. A szülők arra panaszkodnak, hogy gyermekeiket vette célba a liberális ideológiai nevelés.”
Nézetem szerint a migráció – ha tetszik, ha nem – létező dolog
Ha eltitkoljuk a gyerekek elől, azzal sokra nem megyünk, éppúgy nem lehet és nem is érdemes letagadni, ahogy a Napot sem az égről. Van, akad, akinek nem tetszik, akad, akinek igen, én valahol mérsékelt középen szeretnék maradni és azt mondanám, hogy a humanitárius válságok esetében emberi kötelességünk menedéket nyújtani a kiszolgáltatott polgároknak, hanem akinél fegyvert találnak vagy szervezkedni kezd, az magára vessen. A legtöbb menekülőnél se fegyver, se rossz szándék nincs, csak valami mérhetetlen félelem a szemükben.
Történetesen a Baross téren lakom, és mikor kedvenc pártunk és kormányunk ideszorította azt a néhány ezer embert pár éve, ki sem kerülhettem volna őket: állíthatom, nem volt nagyobb rendetlenség vagy szemét a téren abban az időben, mintha egy teljesen európai rockfesztivál lett volna, és ahhoz képest, mikor a metrót építették, a béke szigete volt, akkor ugyanis repedeztek a bérházak falai, leestek a csempék a vibrációtól és nem lehetett közlekedni sem rendesen. Szóval, nem mondanám én a menekülteket siserahadnak, már csak azért sem, mert tessenek csak elképzelni, mihez kezdenének önök – mondjuk – egy kínai nagyvárosban, nyelvtudás és helyismeret nélkül, ha oda vetné magukat a Sors szeszélye? A telefonjukkal próbálnának tájékozódni és mindenüket helyi valutára váltanák, míg még van mit.
Jé, de érdekes: itt is ez történt.
Miért jöttek ide? Nem tudom, ki hogy van vele, de ha a szomszéd elkezdené a kerítésre aggatni a többi szomszédom fejét és engem, aki fegyvertelen vagyok, rakétával és ideggázzal lődözne, hát magam is felkapnám a hétmérföldes csizmát. Aki azt hiszi, hogy egy korszerűen felszerelt hadsereggel szervezetlen, önkéntes népfelkelők tíz percnél hosszabb ideig képesek szembeszállni, nem látott még háborút. De különben meg kimérákról beszélünk, most két egzotikus ember van a mi kis Baross téri falunkban, az egyik Ali, a kebabos, a másik Nguyen, a vietnami közértes. Itt volt még Csang, a kínai vendéglős is, de csődbe ment, mert csak én ettem náluk minden nap. Nincs itt migrációs veszély.
Azért Csang visszajöhetne, mert szeretem a kínai konyhát.
Na, de mit ír az Origo a továbbiakban?
„Az említett meséskönyvek szereplői szegény sorsú migránsgyerekek és családjaik. Ezekkel a karakterekkel gyorsan azonosulnak a gyerekek, nincs is más választásuk. Egy idealizált képet kapnak, ami a valósággal köszönőviszonyban sincs. Ideológiailag elfogult, hamis valóságot közvetítenek nekik a legsérülékenyebb életkorban.”
Hát, sőt. Gyerekek sincsenek, a menekültek huszonhat éves férfinak születnek, késsel és Kalasnyikovval a foguk között, kiképezve. Én speciel láttam gyermekeket és asszonyokat is közöttük – de akkor mi lenne az „ideológiailag” helyes? Azt mondani a gyerekeinknek, hogy a világ többi részén az embereknek nincs anyjuk, nem nőnek fel, hanem felnőttként találják őket a káposzta és a taposóaknák között?
Igen, valószínűleg ideológiailag ezt találná helyesnek az Origo. Igaz nem lenne, de helyes mindenképpen. Ideológiailag.
„A migránsokról szóló képeskönyvek annyiban hűek a mesekönyvek világához, hogy egy nem létező valóságot mutatnak be.”
Hát, innentől nem érdemes belekezdeni sem a vitába
Ha valaki csak a saját koncepcióját tartja valóságnak, az szembesüljön a rideg tényekkel: a realitás sosem kegyelmez. És a hazugságot ideig-óráig lehet igazságnak beállítani, de örökké ez nem működik. Afelől nincs kétségem, hogy lesz nálunk majd nagy dér és durr, aztán betiltják ezeket a felforgató mesekönyveket.
De miért csak ezeket?
Mire is emlékeztet ez a történet engem…
Igen, a kedves amerikai írómra, Twain Márkusra, lánykori nevén Samuel Langhorne Clemensre.
Nála vannak ilyen vitatható alakok.
TomSawyer például egy deviáns fiatal, aki lovagregényekről mereng és tutajon szökik meg otthonról.
Huckleberry Finn? Hajléktalan csavargó, hajléktalan fia, aki nem képes elviselni az Özvegy által rákényszerített polgári rendet.
Jim? Afroamerikai migráns, elveszi a déli fehér emberek munkáját a gyapotföldeken!
A jenki Arthur király udvarában? Technokrata értelmiségi, a nemzettudat és a vallásosság legapróbb jele nélkül, maga a megtestesült Veszély.
Jeanne D’Arc? Feminista, gendertudatú felforgató, páncélban és férfiruhában jár, a királlyal barátkozik. Máglyára vele!
Koldus és királyfi? Hova vezetne, ha el tudnánk képzelni, hogy ezek ketten helyet is cserélhetnek?
Pudingfejű Wilson? Hát lehet a nemes jogászi hivatást ilyen nevű emberen keresztül ábrázolni?
Én azt mondom, tiltsuk be Twaint, de üstöllést, míg nagyobb kárt nem okoz, fiaink el nem szöknek tutajon, lányaink nem öltenek páncélt és a hajléktalanok, valamint a rabszolgák nem kezdik magukat emberi lénynek érezni.
És miért csak Twaint?
Ott van Lyman Frank Baum. Nála Oz birodalmát egy csaló kókler vezeti, Smaragdváros fehér és csak a kötelező színes szemüvegek miatt látszik zöldnek, az oroszlán gyáva, a madárijesztő buta, a Bádogember szívtelen és az égből szárnyas majmok potyognak.
Ez maga a felforgatás. Tiltsuk be.
Tiltsuk be Sir Thomas Mallorytól az Arthur-legendakört, ugyanis abban Sir Palomides szerecsen lovag.
Tiltsuk be Shakespearet Othello miatt.
Tiltsuk be József Attilát, bár őt már nem is nagyon merik tanítani, mert Boldizsár szerecsen király.
Tiltsuk be az egész betlehemezést.
Tiltsuk be…
Abbahagyom. Tetszenek már látni, hová vezet, ha egy hibás tételt sarkalatossá teszünk és hatalommal, erővel akarunk neki érvényt szerezni?
Ide.
Hát, ez a kávé lehet, hogy zaccos volt, de legalább fekete.
