Azerbajdzsán szerint Irán négy, nagy hatótávolságú Arash–2 drónt indított a Nakhicseván autonóm terület ellen, ami sérüléseket és jelentős légi forgalmi fennakadásokat okozott. A támadás újabb jele annak, hogy a Kaukázus és a Közel-Kelet biztonsági helyzete gyorsan romlik, miközben Oroszország befolyása látványosan gyengül a posztszovjet térségben.
Azerbajdzsán védelmi minisztériuma közölte, hogy Irán négy drónt indított el a Nakhicseván autonóm terület ellen. A támadásban az Arash–2 típusú eszközöket használták, amelyek a Shahed drónok továbbfejlesztett változatai. Az Arash–2 hatótávolsága mintegy 2000 kilométer, és 159 kilogrammos robbanófejet hordoz. A csütörtöki támadásban négy ember sérült meg a Nakhicseván repülőtéren, és több száz járatot kellett elterelni azon a szűk légi folyosón, amely Európa és Ázsia között húzódik, és részben Irán légterén halad át.
Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev megtorlással fenyegetőzött.
Oroszország visszaszorulóban a saját „hátsó udvarában”
A közelmúltig Oroszország lett volna az első ország, amely reagál egy ilyen jellegű támadásra a posztszovjet térségben. Azerbajdzsán egykori szovjet tagköztársaság, amely Moszkva hagyományos befolyási övezetéhez tartozott, és amelynek biztonságát a Kreml a 1921-es szerződések alapján garantálta.
Most azonban Oroszország nem sietett segítségére, még akkor sem, ha a támadás közvetlenül érintette a régió stabilitását. Ennek egyik oka, hogy Moszkva stratégiai partnerséget ápol Iránnal, másrészt az ukrajnai háború miatt jelentősen megfogyatkoztak katonai és diplomáciai erőforrásai.
A Kreml jelenleg nem rendelkezik olyan kapacitással, amelyet szövetségesei védelmére fordíthatna, és nem képes megakadályozni, hogy déli határvidéke újabb konfliktuszónává váljon.
A posztszovjet térség szétesése felgyorsult
A Független Államok Közössége (FÁK), amelyet 1991-ben hoztak létre a Szovjetunió felbomlása után, látványosan gyengül. A tagállamok egyre inkább eltávolodnak Moszkvától. Először Grúzia 2008-ban lépett ki az orosz invázió után, Ukrajna követte 2014-ben a Krím annektálását követően, őket. Moldova parlamentje most készül a kilépésre, akár húsvétig lezárva a folyamatot és Kazahsztán és Üzbegisztán is egyre inkább Kína felé fordul.
Közép-Ázsiában a kínai beruházások dominálnak: új városok, utak, vasutak és erőművek épülnek kínai tőkéből és technológiával. Az ukrajnai háború miatt ezek az országok gyorsan távolodnak Oroszországtól, és Peking támogatását keresik.
Azerbajdzsán és Oroszország viszonya mélypontra került
A két ország kapcsolata már korábban megromlott. 2024 karácsonyán Oroszország véletlenül lelőtt egy Azerbajdzsán Airlines repülőgépet saját légterében, 38 ember halálát okozva. Moszkva nem vállalta a felelősséget, és nem kért bocsánatot.
Nem csoda, hogy ezt követően elmérgesedett a két ország között a viszony, ráadásul orosz rendőrök bántalmaztak azeri állampolgárokat, felrobbant az azeri nagykövetség Kijevben, támadás érte a SOCAR azeri állami vállalat ukrajnai létesítményeit.
Alijev elnök emiatt bojkottálta a FÁK utolsó két csúcstalálkozóját, és Bakuban már nyíltan beszélnek a szervezetből való kilépésről.
Nakhicseván stratégiai jelentősége és az új kereskedelmi útvonal
Nakhicseván különösen érzékeny pont a Kreml számára. A térségben korábban orosz békefenntartók választották el az azeri és örmény erőket, de az ukrajnai háború miatt Moszkva kivonta tartalékait, ami 2023-ban a Hegyi-Karabah konfliktus lezárásához és az örmény területek elvesztéséhez vezetett.
A harcok után Azerbajdzsán és Örményország az Egyesült Államok és az Európai Unió közvetítésével kötött békemegállapodást.
Nakhicseván ma az új, Trump elnökről elnevezett kereskedelmi folyosó része, amely Törökországot és Kínát köti össze Európával, megkerülve Oroszországot és Iránt. A térségben török és amerikai cégek újítják fel az infrastruktúrát, ami tovább csökkenti Moszkva befolyását.
Irán reakciója és a regionális átrendeződés
Irán dühösen reagált az új folyosó kialakítására, és csapatokat vezényelt az örmény határhoz, abban bízva, hogy megfélemlítheti északi szomszédját. A helyzet azonban azt eredményezi, hogy a jövőben az Oroszország és Irán közötti kereskedelemnek amerikai ellenőrzés alatt álló útvonalon kell áthaladnia — ami mindkét ország számára kellemetlen és stratégiailag hátrányos.
A folyamat végső következménye, hogy Irán gyakorlatilag elveszítheti közvetlen szárazföldi kapcsolatát Oroszországgal, és meghiúsulhat az orosz geopolitikai álom, hogy az ország egyszer elérje az Indiai-óceán térségét.
I.K.
