Az olcsó orosz gáz rejtett ára

0
498
Facebook
  • Az „olcsó” orosz gáz mítosza mélyebb költségeket takart.
  • Európa orosz gáztól való függősége korlátozta geopolitikai szabadságát, különösen olyan kulcsfontosságú válságok idején, mint a 2022-es ukrajnai invázió.
  • Az ukrajnai katasztrófa utáni elmozdulás strukturális újraindítást jelent, Európa az LNG-diverzifikációba, a megújuló energiaforrásokba és az infrastruktúra védelmébe fektet be.

Mindenhol azt hallottuk, hogy az orosz gáz  Európa ipari versenyképességének alapköve, megbízható és bőségesen áll rendelkezésre, s nem utolsó sorban olcsó. Csakhogy minél inkább leválunk az orosz energiáról napvilágra kerülnek a függőség valódi költsége. Ez a cikk újraértelmezi az olcsó orosz gáz mítoszát, bemutatva, hogy a látszólagos árelőnyön túl a kontinens magas árat fizetett a stratégiai kitettség, a politikai befolyás és a biztonsági kockázatok tekintetében. Európa most egy rugalmasabb energiajövőt tervez, és ez a változás régóta esedékes.

Az az elképzelés, hogy az orosz gáz vételár Európa számára, mélyen gyökerezik a politikai és üzleti körökben. Évtizedekig a hosszú távú szerződések és az olajhoz kötött árak egy stabil, alacsony költségű üzemanyagforrás benyomását keltették. Sokan az európai ipar gerincének tekintették, különösen olyan országokban, mint Németország, Ausztria és Olaszország. De utólag bölcs dolog, és most azt látjuk, hogy az „olcsó” feltételekkel járt.

Mára ez az illúzió szertefoszlott. Az orosz gáz gazdasági érvei összeomlanak a korábban azt szállító csővezetékek mellett. Európa azon törekvése, hogy diverzifikálja az energiaforrásokat, befektessen a tiszta alternatívákba és átalakítsa a keresletet, rávilágít arra, hogy amit egykor költségmegtakarítási stratégiának tekintettek, valójában rejtett és nagyon is valós gazdasági terheket rótt.

Gazdasági valóságellenőrzés

Míg az orosz gáz egykor marginálisan olcsóbb lehetett bizonyos hosszú távú szerződések keretében, az elmúlt évtized adatai árnyaltabb képet mutatnak. 2010 és 2020 között a Gazprom olajindexált vezetékes árai éppen az európai spot gázárak alatt mozogtak, időnként enyhe előnyt jelentve, de csak bizonyos piaci körülmények között.

- Hirdetés -

2021-re ez a narratíva kezdett szétesni. Ahogy a Gazprom korlátozta az áramlásokat Európa COVID-19 utáni fellendülése során, az árak megugrottak. Valójában 2021 végétől 2022 elejéig, Ukrajna inváziója előtt és után az orosz gáz kereskedelme paritáson, vagy akár az Európába irányuló, nem orosz import árával volt egyenlő, vagy akár magasabb is. A Reuters szerint az orosz gázimport átlagára 2021-ben meghaladta a 40 eurót megawattóránként, és 2022 elején jóval a 100 euró/MWh fölé ugrott, szorosan követve, vagy akár meg is haladva az Egyesült Államokból és Katarból származó LNG-szállítmányok árait.

Ezek nem anomáliák voltak, hanem a Gazprom kínálati manipulációjának közvetlen következményei, mivel az Ukrajnán és az Északi Áramlaton keresztüli áramlások szűkültek. Az európai gázvásárlók a magas árú szállításokhoz kötötték magukat, vagy alternatív források után kutattak.

2023-ra az orosz vezetékes gáz már nem jelentett költségelőnyt. Valójában a mennyiségek drasztikus csökkenésével a spot LNG stabilizáló szerepet kezdett játszani, míg a Gazpromtól való hosszú távú függőség sebezhetővé vált. Az „olcsó gáz” tézise, ​​pusztán gazdasági értelemben is, teljesen szertefoszlott.

A függőség rejtett költségei

Az orosz gázt olyan költségek tették olcsóvá, amelyek nem jelentek meg a mérlegben: az ellátási zavarokkal szembeni sebezhetőség, a piaci manipuláció és a stratégiai kényszer.

Ezek a költségek fájdalmasan láthatóvá váltak, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Európa orosz gáztól való függősége korlátozta diplomáciai és katonai válaszát, különösen a Gazpromtól mélyen függő országokban. De ez nem az első figyelmeztető jel volt. A 2006-os, 2009-es és 2021-es gázellátási zavarok előrevetítették, hogyan használhatja és fogja Moszkva az energiát eszközként használni, nyomást gyakorolva Ukrajnára, és jeleket küldve Brüsszelnek, hogy az ellenállásnak ára lesz.

A gazdaságin túl ez stratégiai kötelezettséget is jelentett. Minden egyes csővezeték és szerződés befolyást adott Moszkvának. A diverzifikáció minden egyes késedelme időt adott a Kreml geopolitikai kézikönyvének megvalósítására. És minden egyes orosz energiára költött euró közvetve támogatta azt a katonai gépezetet, amely végül átgördült Ukrajna határain.

Szabotázs és szürke zóna fenyegetések

Annak ellenére, hogy Európa csökkentette az orosz fosszilis tüzelőanyagok importját, a kapcsolódó kockázatok nem tűntek el. Ehelyett új formákat öltöttek. Ukrajna inváziója óta észrevehetően megnőtt a szabálytalan tevékenység, a tenger alatti kábelek szabotálása, a megmagyarázhatatlan infrastrukturális hibák és a tengeri energiatermelő létesítmények közelében végzett megfigyelések száma. Az európai hírszerző szolgálatok fokozott orosz kémkedésről és felforgató műveletekről számoltak be, amelyek gyakran a kritikus infrastruktúrát célozzák meg.

Ez megerősít egy kulcsfontosságú tanulságot: az energiafüggőség soha nem pusztán gazdasági. Ki van téve a „puha hatalomnak”, az aszimmetrikus taktikáknak és még a titkos akcióknak is. Európa meglévő energiainfrastruktúráját, csővezetékeit, kikötőit és tárolólétesítményeit most nemcsak a piaci kudarcoktól, hanem a külföldi beavatkozástól is meg kell védeni.

A tanulság világos. Még ha papíron olcsó is volt az orosz gáz, a biztonsági költségek hatalmasak és tartósak voltak.

Illúziók nélküli újjáépítés

Ezt a számvetést követően Európa szilárdabb alapokra építi újjá energiarendszerét. Az LNG-források diverzifikációja, a megújuló energiaforrások elterjedésének felgyorsítása és a villamosítás felé való strukturális elmozdulás nemcsak klímamegoldások, hanem biztonsági fejlesztések is.

Olyan országok, mint Németország és Hollandia, gyorsan növelték LNG-terminál-kapacitásukat. Franciaország és Spanyolország megduplázza a hálózati integrációra és a megújuló energiaforrásokra fordított kiadásait. A kelet-európai országok, amelyek egykor mélyen függtek az orosz gáztól, most az energiafüggetlenség és a tiszta alternatívák vezető szószólói.

Eközben az EU REPowerEU stratégiája formalizálta azt, ami egykor vészhelyzeti válasz volt: az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség végleges megszüntetését, szabályozással, beruházásokkal és piaci reformmal támogatva.

Következtetés

Azt az elképzelést, hogy az orosz gáz valaha is „olcsó” volt, most annak kell tekinteni, ami valójában volt: rövid távú délibábnak hosszú távú következményekkel. Ez sebezhetővé tette Európát a geopolitikai zsarolással, az ellátási sokkokkal és most már a burkolt fenyegetésekkel szemben. A kontinens drágán fizetett gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg az olcsó energia illúziójáért.

Korábbi publikációimban már írtam arról, hogyan alakítják az energiaválasztások a szuverenitást és a stabilitást. Ez talán a legvilágosabb példa erre. Európa eltávolodása az orosz gáztól nem csupán a háborúra adott reakció; természetesen egy korrekció is. Egy döntés, amely a rugalmasságot, az átláthatóságot és a hosszú távú értéket helyezi előtérbe a rövid távú kedvezményekkel szemben.

Az orosz gáz valódi árát soha nem csak euróban mérték megawattóránként, hanem elvesztegetett időben, a veszélyeztetett autonómiában és a stratégiai kockázatban. Ez egy olyan ár, amelyet egyetlen régiónak sem szabad, hogy újra megfizessen.

Leon Stille

- Hirdetés -

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .