Mint tudjuk: „Az 1960-as évek óta az Európai Unió tagországai közös pénzügyi forrást képeznek olyan beruházások támogatására, amik jobbá tehetik az európai polgárok életét. Ma már ide tartozik a gazdasági növekedés támogatása és a munkahelyteremtés, a környezetvédelem, az EU régiói közötti gazdasági fejlettségbeli különbségek csökkentése, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem… 2020-ban Magyarország 1,5 milliárd euróval járult hozzá az EU teljes, 160 milliárd eurós bevételéhez, ami a Magyarországon megtermelt jövedelem mintegy 1%-a. Ugyanebben az évben az EU a következő összegekkel támogatta Magyarországot:
- 4,4 milliárd euróval az okos és befogadó növekedést, azaz a felzárkóztatást,
- 1,7 milliárd euróval a fenntartható növekedést, a természeti erőforrásokat.”
A különbség 4,6 milliárd euró (kb. 1817 milliárd HUF) Magyarország javára.
A fentiekhez három megjegyzés tartozik. Az egyik, hogy mivel a nálunk tevékenykedő, európai uniós székhelyű multik hazautalják a hasznot, derék miniszterelnökünk azt hiszi (régebben többször mondta is, és lehet, hogy máig nem világosította fel senki), az EU-tól kapott támogatás nekünk „jár”. Ez úgy hülyeség, ahogy van, mert a gyárak nem kiviszik, hanem behozzák pénzt. Ha eladnak például Bécsben egy nálunk gyártott AUDI-t, mondjuk, 10 millió forintnak megfelelő összegért, amelynek az importhányada 6,5 millió, a munkások itteni bére, a helyi szolgáltatásokért (energia, víz, stb.) fizetett összeg, és az adó összesen 2,5 millió, az AUDI által kitalicskázott haszon meg 1 millió, akkor a cég nem kivitt egymilliót, hanem behozott az országba 2,5 millió forintot, amely nélküle nem lenne itt. Kíváncsi vagyok, hogy ha ezen az alapon a nagyeszű Orbán Viktor felhívná Hszi Csin pinget, küldjön már ide pár láda jüant, mert az akkugyáraik kitalicskázott haszna miatt az jár nekünk, milyen választ kapna.
A másik megjegyzés, hogy az adatok azért 2020-ból valók, mert az EU azóta nem nagyon utal. Nem tetszik neki, hogy Orbán a kétharmadát gátlástalanul kihasználva a teljes országot birtokba vette, és bármit megtehet. Az az EU szerint az nem érv, hogy senkit nem visz el a rendőrség, ha szidja a miniszterelnököt, mert az az ország nem tekinthető demokráciának, ahol az ellenzéknek se pénze, se médiája, se egyéb lehetősége nincs már, hogy magát megmutassa, azaz a pártok egyenlő feltételekkel folytatott, becsületes versenyéről nem beszélhetünk. A kormánypárt a teljes állami költségvetés felett szabadon diszponál, arról nem is beszélve, hogy kontroll és korlátok nélkül adóztathat bármit és bárkit, az állami szervezetekkel tetszése szerint büntettethet meg bárkit bármiért, illetve mentesíthet bármilyen bűn alól, valamint az adófizetők pénzéből fönntartott állami médiával és az állami propagandaszervezettel azokat karaktergyilkolhatja le, akiket csak akar.
A harmadik megjegyzés, hogy Pártunk és Kormányunk (a kettő ugyanaz, ami demokráciákban elképzelhetetlen, utoljára Kádár alatt volt divat) azzal eteti a népet, hogy például a tanárok fizetésemelésére neki nincs pénze (lásd még az oktatásügy mellett: egészségügy, szociális ügyek, mert azokra sincs), ezért a szerencsétlen tanárok helyzetéért az EU felelős, mert „mondvacsinált indokokkal” nem küldi nekünk pénzt. Ennek az „érvelésnek” főleg a primitívsége érdekes. A kitalálói abban bíznak, a választó van olyan ostoba, hogy elhiszi, nem az országnak kell kigazdálkodni a saját tanárai fizetésemelését, hanem az egy szövetség feladata, amelynek mi is tagjai vagyunk. Hiszen azért lettünk tagok, hogy fizessék a tanárainkat, nem? Érdekes, hogy például Németország, amely nettó befizető, sohasem várta el Magyarországtól, hogy biztosítsa a németországi tanárok fizetésemelését.
A szomorú helyzet az, hogy az EU jelenleg nem ad pénzt. Ezen egyrészt az EU változtathatna, amennyiben saját jószántából ismét folyósítja, másrészt mi, ha teljesítjük az EU által előírt követelményeket. Az EU többség láthatóan nagyon begorombult már, azaz nekünk kellene a feltételeket teljesíteni, viszont miniszterelnök úr azt a család érintettsége, illetve érinthetetlensége miatt nem vállalhatja. Ezzel a patthelyzet kialakult, pénz addig, amíg Orbánék regnálnak, nuku. Vagy nyema. Esetleg nyista. Kinek mi tetszik jobban. A Sargentini féle jelentés jelenleg hat éves, azóta sem csináltunk semmit a hitegetésen kívül, ugyanakkor Orbán helyzete itthon stabilnak látszik, pár évünk még lesz így EU-s segítség nélkül, ezért a repülőterek megvásárlásához és az újabb stadionok építéséhez a pénzt nekünk kell előteremteni. A kérdés egyedül az, hogy adónöveléssel vagy hitelfelvétellel. Én az utóbbira voksolok, mert Orbán szerint ki a francot érdekelnek az unokák? Majd visszafizetik valahogy, oszt annyi.
A fentiek alapján könnyen belátható, tökmindegy, hogy az a 7 darab ellenzéki képviselő mit csinál Brüsszelben, mi mellett, vagy mi ellen lobbiznak, ez gyakorlatilag semmit sem jelent, mert a 720 tagú Európa Parlament dönt, (vis maior). Érdekesség még, hogy kétszer annyi a fideszes képviselő, mint az ellenzéki, nem is értem, milyen szavazásról fecsegnek.
Az egy helyes törekvés, hogy minél több pénzt kell kivonni a kormány hatásköréből, és közvetlenül a felhasználónak juttatni, mert akkor például Tiborcz úr esetében neki személyesen kellett volna visszafizetni a 13 milliárd forintos EU támogatást, nem pedig trükkösen a mi adónkból, ahogy a miniszterelnök úr sikeresen „elintézte” volt. Hülyeség tehát az ellenzéki pártok lobbitevékenységét kárhoztatni, hiszen ők nem az országnak, hanem a kormánynak juttatott pénz visszatartásáért lobbiznak.
Magyar úr, országunk legújabb reménysége másképp látja a dolgokat:
„Nem hiszek abban az ellenzéki narratívában, hogy ők Brüsszelből várják a megoldást, hogy Brüsszel fogja helyettük Orbán Viktort leváltani. Nem hiszek abban, hogy tehet olyat egy magyar EP-képviselő, hogy megszavaz olyan állásfoglalásokat, amikkel lehet, hogy belerúg Orbán Viktorba, ezzel egyébként belpolitikai értelemben mindig jót tesznek neki, de elérik azt is, hogy az uniós intézményekben arra az álláspontra jussanak, hogy fel kell függeszteni az uniós pénzeket. Ezzel nem csak Tiborcz Istvánba rúgnak bele, belerúgnak az egész magyar kis- és középvállalkozói szektorba, a magyar gazdákba, a szociális és egészségügyi intézményeinkbe”.
Értékelve Magyar úr fenti álláspontját, mondható, hogy az ellenzéknek valóban nem Brüsszelből kell várnia a megoldást, mert, ha a teljes magyar „nemfideszes” (ún. „semleges”) média segít, és a teljes ellenzék összefog, Orbán legyőzhető. Ebből jelenleg két feltétel nem teljesül: az első és a második.
2022-ben volt remény, mert a másodikat az ellenzék összehozta, de MZP dilettantizmusa és a „nemfideszes” sajtó kifejezetten nemsegítő magatartása miatt hatalmas bukás lett a vége. Az utóbbiak valahogy hónapokon keresztül elfelejtették megírni, hogy Magyarország NATO tag, tehát akárki is a miniszterelnök (akárki!), ha a NATO kéri, küld katonát, és ha nem kéri, akkor nem küld. Orbán szerencséje az, hogy a népnek fogalma sem volt arról, ez nem szabad választás kérdése, és hogy azért lehet a miniszterelnök ilyen diadalmasan békepárti, mert a NATO nem kérte katonák küldését. Hogy a nép miért nem tudta ezt, lásd feljebb.
Az első feltétel ma már nem teljesíthető. Az LMP, az MKKP és a TISZA párt (utóbbi véletlenül Magyar úr pártja), senkivel sem akar összefogni, ebből következően ők vagy egyedül győzhetnek, vagy sehogy. Az erőviszonyokat látva a sehogynak van messze a legnagyobb valószínűsége, azaz gyakorlatilag 100 %. A többiek ugyan összefognának (persze azért a Momentum sem egy halálbiztos összefogó), de az kevés. Orbán marad. Kösz, tisztelt magányosok.
Az, hogy a 7 darab ellenzéki képviselő hová szavaz, tökmindegy. Ha a pénzküldés ellen szavaznak is, ezzel Magyar úr véleményével ellentétben nem rúgnak bele senkibe, mert a pénzt fölényes EU parlamenti szavazással nem kapjuk meg. Az, hogy Orbánnak a pénz visszatartása segít itthon politikailag, annyiban igaz, hogy lehet rá hivatkozni (gonosz EU és ellenzék, pfúj!), annyiban viszont ront a helyzetén, hogy nincs miből a választáskor osztogatni.
A Tiborczba való belerúgás ma már nem igaz, ő ugyanis rég túl van azon a vagyoni szinten, ahol még EU-s pénzre kéne ácsingóznia, és mivel az ismeretségi de főleg az ismertségi köre mindenkinél jobb, nem is kell nagy kereskedőnek lennie, hogy megfelelő adásvételekkel (magyarországi viszonylatban) a csillagos égig növelje a vagyonát.
A magyar kis- és középvállalkozói szektor, meg a magyar gazdák lehet, hogy a pénzvisszatartás miatt rosszul járnak, de közülük főleg azok, akik mindig nyertek az EU-s pályázatokon, az viszont, hogy a magyar szociális és egészségügyi intézmények nemigen kaptak ebből a pénzből, egyértelműen mondható.
Ez van. Sajnos. Orbán marad.
