A várakozásokra rácáfolva elsöprő Fidesz-győzelmet hozott a vasárnapi magyarországi képviselőválasztás, amelyen egy több, mint furcsa, mondhatni teljesen érthetetlen dolog történt. Ez a szavazói részvételi arányról kiadott számok alakulása.
Miközben a Nemzeti Választási Iroda által közzétett 18:30-as részvételi adatok szerint a szavazati joggal rendelkező állampolgárok 68,13 százaléka jelent meg a belföldi szavazókörökben az urnáknál, a végleges, 19 órás részévteli arány csak 67,08 volt, pedig ebben – olvasható az NVI honlapján már benne van minden belföldön, külképviseleten és levélben szavazó. Azaz, a szavazás utolsó fél órájában úgy csökkent a voksolók száma, hogy hozzáadódott többszázezer szavazat. Miközben egyébként a még este kilenckor is kígyózó sorok miatt nem hirdetett előzetes eredményt az NVI.
Nem is kell ragozni, íme a számok Budapestre, ahol – tudjuk és az eredmények is azt mutatják – a leghangosabb volt a kormányváltó hangulat.
Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a taktikai szavazásban hívő, azt követni akaró százezrek-milliók. A csapból is az folyik (amit Bajnai Gordon volt miniszterelnök indított el), hogy „Egyéniben hallgass az eszedre, pártoknál hallgass a szívedre” – ám nem is olyan egyszerű ennek a kihívásnak megfelelni. Persze kérdés, valóban ennek megfelelően kell szavaznunk vasárnap? Somogyi Zoltán szociológus, a Political Capital alapító-tulajdonosa szerint nem feltétlenül, mivel „mindenkinek alapvetően a saját értékrendjéből kiindulva kell eldöntenie, hogy meddig képes kompromisszumot kötni a taktikai szavazás megvalósítása érdekében”.
Habár a közvéleménykutató intézetek váltig állítják, hogy a szavazók okosak, s akkor is tudni fogják, merre kell voksolni a kormányváltás érdekében, ha az ellenzéki pártok nem végzik el tisztességgel a házi feladatukat, ez koránt sincs így. Az ellenzéki pártok ugyanis nem tették meg azt a szívességet – sem maguknak, sem a választóknak –, hogy megállapodva egymással tiszta helyzetet teremtsenek az egyes körzetekben, így maradnak a taktikai szavazóknak szánt felmérések, becslések, elemzések – s azok elegye. Ám ezek is sok helyütt ellentmondanak egymásnak.
Szavazó legyen a talpán, aki megpróbálja kideríteni a „tutit”, hogy az ő saját körzetében kire kellene egyéniben szavaznia.
Ám hiába vannak erre tippek, amelyek „szakosodott” oldalakon néhány klikkel könnyen elérhetők az interneten, sok körzetre nem adnak egységes véleményt, még további zavart keltve a tudatos szavazó állampolgárban.
Mindezt érdemes levezetni egy konkrét példán: vegyük Budapest (a II. kerület és a III. kerület egy részéből álló) 4. sz. egyéni választókörzetét, ahol a koordinálatlan indulások eredményeként e cikk készítése idején a négy éve is győztes Fideszes Varga Mihállyal szemben továbbra is két erős ellenzéki jelölt – a DK-s és MSZP-PM által támogatott Niedermüller Péter és az LMP-s Ungár Péter – küzd a szavazók voksaiért, miközben mellettük állva maradt még a momentumos Benedek Márton és a jobbikos Kovács Tamás is. Több olyan tippet találtunk, amely az Ungárra leadott voksot tartja célszerűnek, de több olyat is, amely Niedermüllert mondja taktikusabb választásnak.
A Közös Ország Mozgalom egy hónappal ezelőtt felmérette a körzetet, s a közvéleménykutatás eredményeként az jött ki, hogy ha csak Niedermüller vagy csak Ungár szállna harcba Vargával szemben, akkor a DK- politikus durván 39 százalékos eredményt érne el, s az LMP-és is megközelítőleg ugyanennyi voksot szerezne. Ha egyik jelölt sem lép vissza, Niedermüller tűnik a legerősebb ellenzéki jelöltnek, ám Ungár irányába nagyobb a kerületben élők átszavazási hajlandósága – mondta ki a felmérésen alapuló elemzés.
Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, időközben összefésülték ennek a felmérésnek az eredményét továbbiakkal, s így született meg az egyenként is komoly listákkal előálló Válasszunk! 18 és a Márki-Zay Péter-féle Rendszerváltás 18 közös ajánlása, amely erre a körzetre Ungár Pétert javasolja a taktikai szavazók figyelmében.
A taktikaiszavazas.hu oldal is Ungárt hozza ki a legesélyesebb ellenzéki jelöltnek, amennyiben a többiek visszalépnek.
Ugyanakkor a Jobbik-közelinek mondott Iránytű Intézet kireszavazzunk.hu oldal Niedermüller Pétert nevezi meg nagyobb esélyű kihívónak.
Hasonlóan a DK-MSZP-PM-jelöltjét felé lejt a pálya az internetes szavazásból folyamatosan változó tippet adó pollo.hu oldalon, valamint az orbanvalto.com oldalon. Mindeközben a Nyomtass te is Ungár Pétert jelöli meg esélyesebbnek.
Nos, akkor melyik véleményét vegye figyelembe a mezei taktikus választó?
Somogyi Zoltánt erről is kérdeztük, ám ő nem kívánta kommentálni a különböző listák milyenségét. Csak általánosságban emlékeztetett arra, hogy van, amelyik a Jobbikhoz, s van, amelyik inkább a baloldalhoz kötődik. Mint hozzáfűzte: ő egy lista készítését látta közelebbről – a V18-ét, miután a szervezet tanácsadójaként működött, s arról annyit tud mondani, hogy azt tisztességgel készítették el.
A fenti példánál vannak extrémebbek is – ahol a választható ellenzéki pártok a politikai skála két oldalán helyezkednek el. Kérdés, ott mi a teendő?
„Mindenkinek alapvetően a saját értékrendjéből kiindulva kell eldöntenie, hogy meddig képes kompromisszumot kötni a taktikai szavazás megvalósítása érdekében” – szögezte le Somogyi Zoltán. A Független Hírügynökségnek kifejtette: ehhez nem csak önvizsgálatot kell tartani arról, hogy mit gondolunk a világról, hanem alaposan fel kell mérni azt is, hogy milyen politika várható az elkövetkező négy évben attól a párttól, amelyikre leadnánk a voksunkat. Meg kell vizsgálni, hogy az vállalható-e a számunkra.
Ha találunk olyan pártot és jelöltet, akkor érdemes átszavazni – vélte, ám hozzátette: van egy alapprobléma, nevezetesen, a baloldal és a Jobbik átszavazása.
A baloldali beállítottság ugyanis nem egyeztethető össze a Jobbik politikájával.
Lehet, hogy lesz olyan egyéni képviselői körzet, ahol az átszavazás sokaknál lelkiismereti okokból fog meghiúsulni ám Somogyi szerint a választó lelkiismeretet tiszta fog maradni. Mint mondta:
„Nem biztos hogy minden önfeladással ki kell tartani a taktikai szavazás mellett”
Úgy látja, hogy habár nem lesz meg a Fidesznek a kétharmad, az ellenzéknek sem, így pedig a Fidesz továbbra is uralni fogja a közéletet, hiszen kétharmadra szabta az országot, s rájuk is szükség lesz minden fontosabb döntéshez.
Ebben a megközelítésben pedig „nyilvánvaló, hogy nem annyira válik súlyossá egy-egy szavazat, hogy fel kelljen adni az alapelvünket, s olyan pártra szavazunk, amely az ízlésünktől távol áll” – szögezte le.
Oldalak, ahol böngészheti az egyes körzetek esélyes jelöltjeit:
A külképviseleti szavazásra bejelentkezettek adatai között néhány érdekes számra bukkantunk. Kiugróan sokan fognak voksolni olyan, szomszédos magyarlakta városokban, mint Beregszász, Ungvár, Csíkszereda, Kolozsvár és Szabadka. Vajon magyarok látogatnak tömegesen pont április 8-án ezekbe a városokba? Vagy lehet, hogy a Magyarországon bejelentett lakcímmel rendelkező kettős állampolgárok nem jönnek el a magyar lakcímük szerinti szavazókörzetbe? Sok ezer szavazatról van szó, amelyek sorsdöntőek lehetnek a Fidesz számára abban a körzetben, ahol amúgy a Jobbik igen komoly ellenfele a kormánypártoknak.
Ez utóbbit persze határozottan állítani nem lehet, de benne van a pakliban, hiszen a levélben szavazókkal ellentétben a magyarországi lakcímmel rendelkező kettős állampolgárok nemcsak pártlistára, hanem egyéni jelöltekre is szavazhatnak. Így könnyen győztessé tehetik a Fideszt egy olyan térségben, ahol egyes településeken nagyobb a bejelentett kettős ukrán-magyar állampolgárok száma, mint a valóban ott is élő őslakosoké.
Már csak azért is, mert ahogy több korábbi oknyomozó riportól kiderül, akár írásban is kiadják nekik, hogy kire kell ikszelniük, ezzel
törvénytelen állampolgárság-bizniszbe kényszerítve őket.
A regisztrációs adatokat bogarászva szembeötlőek néhány szomszédos országbeli magyarlakta település kiugró számai. Elsősorban ukrajnai városokról van szó, de néhány romániai is ide sorolható.
Vajon mivel magyarázható például, hogy a kárpátukrajnai Beregszászon több mint kétezren regisztráltak az ottani külképviseleti szavazásra?
Hiszen tudjuk, nem a külképviseleteken (s nem is hazai szavazókörzetekben), hanem levélben szavaznak azok a kettős állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel – ők tehát nem ebben a körben jelentkeznek be a választói névjegyzékbe.
Nehezen hihető, hogy olyan magyarországi magyar állampolgárok fognak április 8-án Beregszászon – és több más városban – szavazni tömegesen, akik valamilyen okból pont azon a hétvégén, pont ott fognak tartózkodni, akár turistaként, akár hivatalos ügyben.
Forrás: NVI
Érdekes módon Ukrajnára és Erdélyre, s kevésbé, de azért a Vajdaságra is jellemző a kiugróan magas szám, miközben a kettős állampolgárságot tiltó Szlovákiában egyáltalán, és Szlovéniában sem figyelhető meg ez a jelenség.
Forrás: NVI
Az embernek óhatatlanul azok a történetek jutnak az eszébe, amelyek arról szólnak, hogy a határ innenső oldalához közel fekvő egyes településeken hirtelen megugrott az ottani lakcímre bejelentett ukrajnai kettős állampolgárok száma. Mint mi is megírtuk, évek óta beszédtéma, hogy az ukrán határ menti településeken sokan csak azért jelentkeztek be, hogy magyarországi nyugdíjat kaphassanak. A hírek szerint meglehetősen magas nyugdíjhoz lehet hozzájutni, vannak olyan ukrán állampolgárok, akiknek havonta több százezer forint üti a markukat. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke helyszínen készített kampányvideója szerint
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyjából 26 ezer olyan ukrán állampolgár lehet, aki csak azért jelentkezett be Magyarországra, hogy az itteni nyugdíjat, szociális ellátást, gyermekvédelmi és csecsemővédelmi ellátást megkaphassa.
Az egyik falu esetében a választói névjegyzékben az Ukrajnából bejelentkezettek többen voltak, mint a helyiek a kvótanépszavazás idején. Ezen állampolgárok egy része Gyurcsány elmondása alapján meglehetősen aktív a választáson.
De nem Gyurcsány volt az első, aki foglalkozott a témával. Már tavaly télen oknyomozó riportot közölt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből a Hír TV Célpont című műsora, amely arra a furcsa (persze a kamuszavazó- és szociális ellátásért, nyugdíjért megvalósuló biznisszel végül is megmagyarázható) jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy az unió egyik legszegényebb régiójában, Szabolcs-Szatmár-Beregben valamilyen „rejtélyes” okból rohamosan nő a lakosság száma. Lónyán például a kettős állampolgárság bevezetése óta 70 százalékkal, Beregsurányon 111, Botpaládon pedig 67 százalékkal.
A lónyai polgármester maga is elismerte, hogy a bejelentkezők közül valójában csak 4-5 család lakik életvitelszerűen a településen, a többiek bejelentkeztek valahova, vagy romos épületet vettek meg.
Ha valóban szavazási bizniszről van szó, ez egy nagyon okos húzás volt a Fidesz részéről: jól járnak vele az érintett kettős állampolgárok, akik hozzájutnak a magyar szociális ellátáshoz (az iskolakezdési támogatástól kezdve a hazai egészségügyi ellátásig), és egy még mindig érvényben lévő 1963-as szovjet-magyar egyezmény alapján ma akár a háromszázezer forintot is meghaladó nyugdíjat kaphatnak Magyarországon.
A kormánypártoknak pedig biztosítva van sok tízezer plusz szavazat (köztük akár olyan ukránoké, akik még magyarul sem tudnak, de ki tudja, honnan és hogyan szerzett papírok alapján megkapták a kettős állampolgárságot). S anyagi szempontból legalábbis jól jár az is, aki akár századikként is befogadja házikójába az ukrán-magyar állampolgárt, hiszen ennek fejében közmunkát és így megélhetést ígérnek neki a munkanélküliség által súlyosan sújtott térségben.
A helyzet a riport elkészülte óta semmit sem változott – mint az kiderült az RTL Klub Házon kívül egyik márciusi műsorából. A riporter hasonlókat tapasztalt a helyszínen: azt, hogy az elmúlt nyolc évben például Kispaládon megháromszorozódott a lakosok száma. Van olyan család – s ezt névvel, képpel vállalta a nyilatkozó –, amely tömegesen fogadott be kamuszavazóként illetett kettős-magyar állampolgárokat, akiket ő soha nem látott.
A bejelentést is elintézték helyette, és a polgármester-asszony biztosította őket arról, hogy egyeztetett a rendőrséggel, és minden rendben van.
Adorján Béla jobbikos képviselőjelölt nem volt rest, kikérte a körzet teljes választói névsorát. A 88, zömében kistelepülésből álló választókerületben minimum hatvan ember érintett a fiktív bejelentésben.
A lélekszámot és az utcát, házszámokat összevetve talált olyat, ahol lakatlan a ház, s mégis több mint negyvenen vannak bejelentve, még a ravatalozóban és a bezárt orvosi rendelőben is van bejelentett kettős állampolgár.
A választói névjegyzékben szerepeltek halott emberek is…
Ezek alapján, habár határozottan állítani nem lehet, de benne van a pakliban, hogy azért szavaznak olyan sokan most vasárnap Beregszászon, Ungváron, Csíkszeredán, Kolozsvárott és Szabadkán, mert a kettős állampolgárságért a nyugdíj és a szociális ellátás miatt magyar lakcímre bejelentkezettek még annyi fáradságot sem vesznek, és annyi költséget sem vállalnak fel, hogy átjöjjenek a lakhelyük szerinti szavazókörzetbe, hogy ott adják le a voksukat – a levélben szavazó, lakcímmel nem rendelkezőkkel ellentétben nem csak pártlistára, hanem egyéni jelöltekre is.
Így könnyen győztessé lehet tenni a Fideszt egy olyan térségben, ahol a valóban a településeken lakók párpreferenciái alapján a Jobbik komoly ellenfele lenne a kormánynak.
„Az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében” – ilyen és sok hasonló sommás megállapítást, véleményt hallottunk a külföldön élő és szavazó magyar fiatalokkal beszélgetve. Összesen 58 356 magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgár adja le voksát a 118 magyar külképviselet valamelyikén a most vasárnapi országgyűlési választásokon. Közülük hat fogalmazta meg a Független Hírügynökségnek, mi motiválja a szavazáskor, miért és hogyan változtatná meg a mai diszkriminatív rendszert. Sarkos véleményeket is hallottunk, például azt, hogy pénzbüntetés terhe mellett kötelezővé kellene tenni a szavazást.
Felháborító, hogy nem szavazhatunk levélben
Báldy Zsolt először szavaz külföldön. Több oka is van annak, hogy elmegy szavazni – mondja a három éve fizikusi tanulmányait Németországban, a heidelbergi egyetemen végző fiatalember. Részint, mert magyar, családja, barátai, ismerősei Magyarországon élnek, nem szólva arról, hogy számára a szavazás a „demokrácia ünnepe“, amit nem csak lehetőségnek érez, hanem kötelességnek is tart. Legalább ekkora szerepet játszik a döntésében az, hogy vannak új, európai értékeket valló pártok, illetve egyre több párt képviseli ezt az irányvonalat.
„Több, mint kétszer annyi magyar megy el az idén külföldről szavazni, mint négy éve. Ez a kivándorlás és az elégedetlenség növekedésének az eredménye.
Ezzel egyenesen arányosan a választások közeledtével nő a magyarok szerveződése is” – sommázza tapasztalatait.
A környezetében azt látja, hogy minél idősebb az ember, annál többet látott az elmúlt évek politikájából, mindabból, ami a mai magyar politikai szituációhoz vezetett. „Érthető, hogy sokan csalódottak és reményvesztettek” – mondja, utalva a nagyon alacsony részvételi arányra. A külföldön élő magyarok esetében két szekció alakul ki: vannak, akik megpróbálják minél jobban ledobni magyarságukat és egyáltalán nem foglalkoznak magyar politikával, vagy a választásokkal, illetve vannak akikben felerősödik a hazafiasság, minthogy külföldön, külföldi ismerőseik számára ők képviselik Magyarországot, a magyarokat és természetesen erősödik a honvágy is – fejtette ki.
Hasonlóan sok külföldön élő magyarhoz, ő is összeköti a kellemest a hasznossal: ahelyett, hogy 120 kilométert utazzon a legközelebbi konzulátusra, inkább hazajön, és idehaza adja le a szavazatát április 8-án. De látja a környezetében, hogy sokak számára – ilyenek a diákok is – eléggé problémás megszervezni a részvételt a szavazáson – pénzt- és időt emészt fel. Sokan barátokkal, kint élő magyar ismerősökkel utaznak együtt, s igyekeznek összekötni a választási részvételüket egy kirándulással. Németországban elég komoly szerveződések vannak – s segít a Momentum Momentour telekocsi applikációja, valamint a tucatnyi külföldi Szavazz! csoport. „Sajnos nem olyan sok párt foglalkozik a nyugaton élő magyarokkal – hiába vagyunk sokan –, mert nagyon nehéz és költséges elérni minket a szétszóródás miatt” – számol be tapasztalatairól.
Felháborítónak tartja, hogy nem lehet online szavazni, s hogy a magyarországi lakcímmel rendelkezők levélben sem szavazhatnak.
„De amíg a politikai vezetőség érdekei nem kívánják meg – és egyelőre nagyon nem kívánják meg – ez nem is fog változni.”
Az elvándorolt fiatal értelmiség ellenszavazó
Gál Gabriella immár közel nyolc éve él Hollandiában, végzettsége szerint kommunikációs szakember, jelenleg pszichológiát tanul az UVA amszterdami egyetemen, s ettől a hónaptól teljes munkaidőben ügyfélkapcsolati munkatársként vállalt pozíciót egy japán cégnél.
Ez a második alkalom hogy Hollandiából szavaz. Ahogy négy éve, úgy ezúttal is nagyon fontosnak tartja a választáson való részvételt. Mint fogalmaz, ő azért él külföldön, mert a lábával már egyszer szavazott. Ugyan nem tud élni morálisan fojtó környezetben, de ettől még szereti Magyarországot, családja, barátai nagy része otthon próbálnak boldogulni, „nem tud nem foglalkoztatni a sorsuk”, s ezért is fontos a számára, hogy mi történik odahaza – fejti ki. Hozzáteszi: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyszer ő is hazaköltözzön, „de ehhez minimum egy kormányváltás szükséges”.
Egy új kormány kell – fejti ki a –, amelynek érdemes adózni, mert a közt szolgálja és az adóforintjainkat és a támogatásokat nem lopja el. S amely összetartásért dolgozik az ellenséggyártás helyett. Ezért szavazok” – szögezi le.
A Hollandiában élő magyar barátai szinte kivétel nélkül mind szavaznak, „ha nem így tervezték volna, akkor lettünk volna elegen, hogy meggyőzzük őket” – teszi hozzá. Pedig sokaknak sokat kell utazniuk – neki például Amszterdamból körülbelül két órát vonattal és villamossal. Barátaival együtt mennek szavazni, s eredményváró összejövetelt is rendezünk, „ahol közösen izgulunk”.
„Szinte hihetetlen hogy nem szavazhatunk levélben, miközben a határon túli magyarok igen. Minél egyszerűbben kellene ezt megoldani, ajánlott levélben.
Nem szabadna a Fideszt támogató külhoni magyarok és a külföldre vándorolt fiatalok szavazási gyakorlata között különbséget tenni” – fogalmazza meg sokak véleményét, kitérve arra is, hogy a szavazási szándékunkat előre kell jelezniük, a külképviseleti névjegyzékbe való regisztrálással.
„Ez persze logikus, hiszen mi az elvándorolt fiatal értelmiség, ellenszavazók vagyunk.”
A nehezítés másként is előfordul – derül ki szavaiból. Több ismerősének ugyanis elutasították a Választasi Névjegyzékbe való regisztrálási kérelmet, mert rosszul adta meg a születési kerületet. „Nyilván ezt orvosolni lehet, de úgy érezzük hogy mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék alkotmányos jogunk gyakorlását” – mondja, s hogy némi humort is csempésszen a kemény szavak mellé, elmondta, hogy egy vicces bakit is találtak a kitöltendő adatlapon – „ kérdezem én, kinek az édesanyja született doktornak 🙂 Felénk ezt tanulás útján érik el az emberek…”
Legyen a választás állampolgári kötelesség
Hat éve él már Angliában az ingatlanüzemeltetési menedzserként dolgozó Kertész Maya, aki 2014-ben haza tudott jönni a választásokra, most azonban „csak” Londonig utazik, hogy leszavazzon. Habár ez a számára – az oda-vissza utat véve – gyakorlatilag elveszi az egész napját, és belekerül vagy 30-40 fontjába, mégis nagyon fontosnak tartja a részvételt, azt, hogy véleményt formáljon a kormányzásról. „Tele van a hócipőm azzal, ami otthon történik, döbbenetes, ami zajlik az országban” – összegzi, kifejtve: nem véletlenül költözött ki hat éve Angliába, ahol megtalálta a számítását, de egyszerűen nem tudja szótlanul szemlélni, hogy a jelen kurzus elveszi az otthon élők jövőjét – fiatalokét és idősebbekét egyaránt. Nem csak ő, a barátai – akik Európa számos országában, szétszóródva élnek – is így gondolják, ezért, aki csak tud, elmegy szavazni vasárnap.
Kertész Maya érzékelhetően indulattal, élesen fogalmaz, amikor a szavazás módja és technikája kerül terítékre.
„Egyértelműen lejtős pályát alakított ki a Fidesz a határon túli magyaroknak kedvezve a kivándorolt magyarokkal szemben”
– mondja. „Az rendben van, hogy állampolgárságot kaphatnak a határon túli magyarok, de az már nem, hogy az is befolyásolhatja, hogy milyen irányt vegyen Magyarország, aki soha nem élt és nem is szándékozik ott élni”. Azt meg még felháborítóbbnak tartja, hogy számukra egyszerű, időtakarékos és ingyenes a szavazás, miközben az akár ideiglenesen, akár hosszabb időre külföldön élő és dolgozó magyarok számára sok-sok pénzt és időt emészt fel, ha élni akar állampolgári jogával.
„Ahogy Ausztráliában már megtették, Magyarországon is kötelezővé kellene tenni minden magyar állampolgár számára a voksolást, aki nem tesz ennek eleget, arra pénzbüntetést kellene kiróni”
– fejti ki első hallásra meghökkentőnek tűnő álláspontját, amit finomít: „egy állampolgárnak nem csak jogai, de kötelességei is vannak, közte az, hogy hallassa a hangját.” Úgy véli egyébként, hogy mindegy, milyen módszert, technikát alkalmaznak a választásokon – lehet személyes, levél- vagy akár elektronikus szavazás –, egy a lényeg:
vagy így, vagy úgy, de mindenki egyformán adhassa le a voksát.
Tízórás autózás a szavazás ára
„Minden választáson részt vettem, szívesen foglalkozom társadalmi ügyekkel, napi szinten követem a politikai helyzetet. Az idei választáson azonban szerintem azoknak is részt kell venniük, akik nem politizálnak” – mondja Lendvai Ádám, aki életében először szavaz majd külföldön, mégpedig Spanyolországban. Pedig ennek érdekében neki egy bérelt autóval megállás nélkül 5 órát kell autóznia – s ugyanennyit majd vissza –, hogy Granadából eljusson a magyar képviseletre. Ugyanis a kisfia az anyukájával külföldre költözött, és az esedékes kapcsolattartás pont a választás vasárnapját is érintő időre esik. Az autóbérlésen túl az igazi gondot az okozza, hogy ez az utazás meglehetősen költséges és időigényes, s így a Granadai magyarok Facebook csoportjában szervez csatlakozókat, akik szintén vállalják a minimum 10 órás oda-vissza autóutat.
Habár az ő környezetében jellemzően mindenki elmegy szavazni, országos problémának tartja, hogy a politika kerülendő témává vált.
Az emberek büszkén vállalják, hogy ők nem politizálnak. „Érdekes ebből a szempontból végiggondolni, hogy az idióta szavunk eredetileg a görögben olyan polgárt jelentett, aki nem vesz részt a demokratikus politikai életében”
– hangzik egy érdekes megállapítása. Szerinte azonban az idén sokan fognak szavazni, mert felismerték: a távolmaradók száma kritikus esetben okoz igazán gondot, és ez a 2018-as választás egy ilyen kritikus alkalom.
Lendvai Ádám durva beavatkozásnak tartja a képviseleti demokráciába, hogy amíg a minimum 500 ezer külföldre kényszerült magyarnak nem teszik lehetővé a levélben szavazást, addig az egész életüket külföldön töltő határon túliak levélben szavazhatnak.
„Ennek nyilvánvaló politikai oka, hogy amíg a külföldön dolgozók jellemzően a hazai gazdasági és társadalmi állapotokkal elégedetlenek, addig a határon túliakhoz áramlik a kormánypropagandába csomagolt költségvetési támogatás.
Megdöbbentő adat, hogy a határon túliak tízszer annyian, több százezren fognak szavazni, mint a külföldre költözöttek” – szögezi le.
A jelen helyzetbenaz ideális megoldás az lenne, ha minden magyar állampolgár választhatná a levélben szavazást. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező határon túli állampolgárok a maguk által állított egyéni képviselőkre szavazhatnának és nem a hazai párt listákra, „ebben a kérdésben egyetértek Karácsony Gergő tervével” – fűzi hozzá.
Hiszek a társadalom erejében
Már négy éve is, és most is New Yorkban adja le szavazatát az építész Nassli Viktor, aki hat éve él az Egyesült Államokban. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy „Magyarországnak legyen országhoz méltó jövője, ne pedig csak a varjak lakomázzanak rajta.” Baljós folyamatokat lát Magyarországon, ami ellen tenni kell azzal a kevés lehetőségünkkel, ami a kezünkben van – vallja, hozzáfűzve: a választás ezek közül a legerősebb eszközünk, még ha a pártpolitika irányából teljes is az ellenszél. „Hiszek a társadalom erejében. Hiszem, hogy minél több embernek kell elmennie szavazni. Egy demokráciában az állampolgárok és az állam közösen felelősek az ország működéséért. Ha erről a felelősségünkről lemondunk, akkor az nem demokrácia. Állampolgári kötelessége tehát tájékozódnia minden magyar állampolgárnak akár külföldön, akár otthon és felelősséggel behúzni az X-et, hogy ez az egyensúly visszaállhasson.”
Már többször is a fejéhez vágták, hogy ne beszéljen be a partvonalról, onnan könnyű.
„Nem, nem könnyű” – mondja – „mert Magyarország nekem is a hazám, a szeretteim ott élnek, akiknek a sorsáért aggódom. Az én életemet is befolyásolja, hogy mi történik otthon.”
Ő nem a politika miatt jött el, de amiatt nem akar jelenleg hazamenni, bár otthon szeretne élni, de talán nem annyira kalandvágyó, mint az, aki otthon maradt. Ráadásul amióta kint él, született egy kisfia, akinek a jövőjét tartja a legfontosabbnak. Többször megfordult ugyan a fejükben, hogy hazaköltözzenek, hogy együtt lehessen a család, de a jelenlegi oktatási rendszer rémisztő jövőképet festene a kisfia számára. Ezért is megye el szavazni, hogy ez változzon.
Az a kevés magyar, akit ismer el fog menni szavazni, köztük egy jóbarátja is, akinek 6-7 órát kell ezért utaznia. Tapasztalatai szerint egyébként aki régebb óta (évtizedek) él külföldön, az már nem igazán foglalkozik az otthoni politikával.
Ő is elfogadhatatlannak tartja, hogy sok külföldön élő magyar számára komoly akadályokat állít a rendszer a választójogának gyakorlásában. Nem tartja XXI. századi megoldásnak a jelenlegit, kiváltképpen úgy, hogy a levélben szavazás rendszere ezzel párhuzamosan működik. Nyilván meg lehetne oldani a levélben szavazást minden külföldön élő magyar számára, ha ez a döntéshozók érdekében állna – mutatott rá.
A megoldás szerinte az ügyfélkapun keresztüli szavazás lehetne egy olyan kódolással, többlépcsős azonosítással, amely nem teszi lehetővé, hogy mások visszaélhessenek az állampolgárok szavazatával.
Vissza kell térni a kétfordulós választáshoz
Már húsz éve él az Egyesült Államokban, jelenleg New Yorkban az ügyvéd Szőllősi Ildikó, így nem is először szavaz külföldön.
„Szeretem Magyarországot és aggaszt, hogy milyen illiberális irányba mennek a dolgok, főleg az utóbbi nyolc évben”
– ez az egyik oka annak, hogy szavazni fog. És persze az is, hogy a családja és a barátai miatt is követi a magyarországi közéleti és kulturális eseményeket – rendszeresen haza is jár –, s szomorúan tapasztalja, hogy már a gimnazisták sem látnak perspektívát Magyarországon.
„Állampolgárként és jogászként is különösen aggaszt, hogy az új választási törvénnyel a jelenlegi kormánypárt önkényesen bebetonozta magát; azt halljuk mindenhol, hogy lehetetlen ezzel a rendszerrel őket demokratikusan leváltani” – mondja.
Reménykedik abban, hogy az állampolgárok érzik, hogy fontos szavazni, és nagyon biztatónak tartja a civil kezdeményezés nyomására létrejött taktikai szavazás gondolatát. „Én is ezt fogom követni: a pártlistán a nekem legszimpatikusabb ellenzéki pártra szavazok, egyéniben pedig a legesélyesebb ellenzéki jelöltre”.
Határozott nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy 21. századi-e a külhoni szavazás módszere. A többi között azért nem, mert diszkriminatív, hogy a lakcímmel rendelkezőknek nem áll módjukban levélben szavazni, ez megfosztja Őket alapvető állampolgári jogaiktól.
Nem tartja korrektnek a választási regisztráció folyamatát sem: elenyésző, apróbb hibák miatt visszautasítanak kérelmeket, s ezeket gyakran értelmezhetetlen elutasító határozatban tudatnak.
Egy példát is mond erre: egyik barátjának a kérelmét visszautasították, mert a születési budapesti kerületének a VIII. helyett a IX.-et adta meg; ő ezt orvosolni kívánta egy újabb, immár „helyes” kérelemmel, amire azt a választ kapta, hogy miután két kérelmet adott be, ezért azt is elutasítják. A TASZ-nak sikerült végül a helyzetet orvosolni.
Azt tapasztalja, hogy az elutasító határozatban sokszor nem jelölik meg az okot, hanem rébuszokban, félrevezető módon indokolják meg a visszautasítást. Az sem egyértelmű ezekből a határozatokból, hogy hova lehet fellebbezni. Ő maga négy éve fellebbezett, amire nem kapott választ, végül tanácsra újra megpróbált regisztrálni, s az már sikerült is – egyébként annyit rontott el, hogy fordított sorrendben írta be az édesanyja első és második keresztnevét (amit anyukája megváltoztatott lánya születése után, de a születési anyakönyvi kivonatban még az eredeti sorrendben szerepelt a két keresztnév).
Szerinte vissza kell térni az arányosabb választáshoz, a kétfordulós választási rendszerhez, ami jobban tükrözi a választók akaratát, s lehetővé teszi a kisebb partok számára is a részvételt.
Ahogy arra számítani lehetett, a választások véghajrájában még az ünnepek alatt sem múlt jószerivel nap valamilyen visszaléptetés bejelentése nélkül. S minden bizonnyal ez így lesz az elkövetkező egy-két napban is. A jogszabály szerint április 7-én 11 óráig léptethetik vissza a pártok jelöltjeiket, illetve léphetnek vissza a függetlenek.
Szinte az utolsó utáni pillanatig nyitva marad a kérdés, hogy egy-egy egyéni képviselői posztért pontosan hányan indulnak harcba a vasárnapi megmérettetésen. Ugyanis ezúttal addig ad lehetőséget a jogszabály erre, amíg meg nem nyílik az első szavazókör. Miután a 118 külképviseleti szavazókör közül számos az időeltolódás miatt korábban fogadja a szavazókat, ezért a magyar idő szerinti legkorábbi nyitást kell csak figyelembe venni. Az amerikai kontinensen – az időeltolódás miatt (Los Angeles például 9 órával hátrébb van, mint Budapest) – magyar, azaz közép-európai idő szerint nem is április 8-án, hanem már 7-én megtartják a hazai országgyűlési képviselő-választásokat, szám szerint 16 helyen.
A legkorábban nyitó külképviseleti szavazókörben magyar idő szerint április 7-én 11 órától lehet leadni a voksokat – s addig a pillanatig nyitva áll a visszaléptetés lehetősége
– amint erről a Nemzeti Választási Bizottság közelmúltban elfogadott iránymutatása intézkedik.
Kérdés, hogy mit tartanak ésszerűnek a pártok taktikai megfontolásokból: Karácsony Gergely, az MSZP-PM jelöltje például az ATV-nek azzal érvelt, hogy
csak olyan visszalépésnek van értelme, amelyet a hét közepén be tudnak jelenteni.
Szerinte is nagy a valószínűsége annak, hogy lesznek még ilyenek. Mint mondta, a Jobbikkal nem, de minden más párttal tárgyalnak.
A DK nagy pártolója a visszaléptetéseknek, legalábbis szavakban. Kérdés, arra is hajlandó-e, hogy saját jelöltet visszaléptessen – erre például Budapest 4. szavazókörzetében lenne kiváló lehetősége, ahol az LMP jelöltje, Ungár Péter javára léptethetné vissza Niedermüller Pétert. Mindenesetre Gyurcsány.elnök nagy hévvel kampányolt például a hétvégén Csepelen a visszaléptetés mellett – igaz, könnyen tehette, hiszen ott nem ők az érintettek, hanem az Együtt és az MSZP-PM.
A Momentum – amely korábban nem zárta ki a visszaléptetéseket – több helyen is megtette ezt, mégpedig önként, ellentételezés nélkül. A legnagyobbat talán Húsvét hétfőjén lépte, amikor bejelentette elnökének, Fekete-Győr Andrásnak a kiszállását az MSZP-PM jelölt javára saját, budapesti 1. számú körzetében, mégpedig Váradiné Naszály Márta MSZP-PM-jelölt javára. A körzet egyébként akkor lenne igazán nyerhető, ha ugyanezt megtenné az LMP-s Csárdi Antall is, ahogy azt megtette Juhász Péter, az Együtt elnöke.
Az LMP azonban – szavakban – továbbra is elzárkózik az ilyen lépéstől (azokon túl, amit már gesztusként megtett), azt állítva, hogy tárgyalt minden féllel, a DK-tól és a Jobbikig, de ezek nem vezettek eredményre.
A Jobbik teljes elzárkózása pedig mindvégig konzekvens volt.
De ezek a pártok.
Másként vélekednek a kormányváltást akaró szavazók, akiknek a 67 százaléka támogatja a visszalépéseket az esélyesebb jelöltek javára
– derül ki a Medián néhány nappal ezelőtti kutatásából. Az Index által megszerzett, eredetileg a Megújuló Magyarországért Alapítvány által rendelt, március 17-28 között, 1200 fő megkérdezésével készült reprezentatív kutatás azt mérte, hogy az ellenzéki szavazók pártszimpátiákra bontva mennyire támogatják a visszalépősdit.
Bár a Jobbik még egyetlen ellenzéki jelölt javára sem lépett vissza, a szavazói kétharmada a kutatás szerint ezzel nem ért egyet. Azzal az állítással ugyanis, hogy „az esélytelenebb ellenzéki jelölteknek vissza kellene lépniük az esélyesebb jelöltek javára, mert csak ők tudják legyőzni a Fideszt”, pártszimpátia szerint a következő arányban értenek egyet a választók:
DK: 81 %,
MSZP-Párbeszéd: 69 %,
LMP: 67 %,
Jobbik: 67 %
Az összes kormányváltó 13 százaléka utasította csak el a visszalépéseket.
„Ilyen mértékű, ennyi közpénzt felemésztő destruktív EU-ellenes kampányt egyik kormány sem folytatott. Ez példa nélküli Európában” – szögezi la a Független Hírügynökségnek adott intejújában Zgut Edit, a Political Capital külpolitikai szakértője. „A külpolitikai üzenetek egy a szélsőjobboldali szereplők retorikájával megegyező narratíva, amely a migráció biztonságiasító keretezésén, a civilizációk harcán és összeesküvés-elméletekre épülő világmagyarázaton alapszik, célja a társadalom polarizációja és a saját táborának mobilizálása a félelemkeltés erejével” – fejti ki, hozzátéve: egyrészt hatalomtechnikai szempontból van szüksége még mindig a Fideszre az Európai Néppártnak, másrészt van egy gazdasági szempont is , amiért az egyre szaporodó és élesedő bíráltok ellenére a nyugat – az élén az Európai Unióval – nem lép fel Orbánék ellen: például az, hogy az uniós támogatások mellett a német autóipar az Orbán-rezsim legfőbb finanszírozója. De egyre gyakrabban merül fel az uniós támogatások feltételhez kötése, ami jogilag ugyan nehezen kivitelezhető, de egy általános, mindenkire érvényes és az EU-költségvetés minden elemére kiterjedő szabály kidolgozása célravezető lehet – mondja a szakértő.
A külkapcsolatok alakulása egy ország létének nagyon erős befolyásoló tényezője, bár persze a választásokat – közvetlenül legalábbis – nem képes eldönteni. De vajon befolyásolni képes-e? A választókat befolyásoló tényezők sorában hol foglal helyet?
Kicsit távolabbról kezdeném: irányadó lehet az Ipsos-Mori Társadalomkutatási Intézet 27 tagállamra kiterjedő felmérése, miszerint Magyarországon elsősorban az egészségügy, a korrupció és a társadalmi egyenlőtlenség érdekli a választópolgárokat, és csak 3 százalékot kapott a kormánypropaganda keretében a csapból is folyó migráció rendszerszintű fenyegetettség problémája. Hódmezővásárhely részben azt bizonyította, hogy a csúcsra járatott hisztériakeltés ellentétes hatást is ki tud váltani. Ugyanerre a narratívára lettek felhúzva a külpolitikai üzenetek is.
A kormány a nemzetállami szuverenitás megvédésének és a bevándorlás feltartóztatásának kettős pillérére építi a legitimitását, miközben egy „háromfejű sárkánnyal hadakozik:
az EU-val, Soros Györggyel, és a migrációval. Ez egészült ki az utolsó percben a ENSZ-szel.
Ez utóbbi beemelése a kampányba talán kétségbeesett kísérletnek tűnik a feszültség fokozására, a harci kedv fenntartására. Ön szerint még ezzel is be lehet etetni a magyar társadalmat?
Ennek a hatékonysága erősen kétséges, de legalábbis kétesélyes. Az ENSZ-ellenes plakátok egyben kijelölték Fidesz Nyugat-ellenes politikájának spektrumát, az unió kereteit túllépve multilaterális szintre emelte a mainstream-elleni lázadást. Kevésbé érdekli, hogy egy nem kötelező érvényű ajánlás-tervezet kapcsán plakátolta tele az országot, csak az számít, hogy elhitesse a szavazóival: újabb frontot nyitott a külső beavatkozással szemben.
Erre azért volt szükség, mert a migránsellenes propaganda már nem érte el a kívánt hiszterizáló hatást?
Igen, és a rendszer természetéből adódóan nem lehet meghátrálni, Hódmezővásárhely után sem halkult a sorosozás és a migránsozás csúcsra járatása. Ez egy a szélsőjobboldali szereplők retorikájával megegyező narratíva, amely a migráció biztonságiasító keretezésén, a civilizációk harcán és összeesküvés elméletekre épülő világmagyarázaton alapszik, célja a társadalom polarizációja és a saját táborának mobilizálása a félelemkeltés erejével.
A legtöbb külpolitikai jellegű kérdés erre a láncra fűzhető fel a kampányüzenetek szintjén.
A Fidesz stratégiája, hogy egy kiterjesztett összeesküvés-elméletbe ágyazza a Nyugattal fennálló vitás ügyeket: azt próbálja elhitetni a szavazóival, hogy Magyarországot csak a menekültügyben elfoglalt eltérő álláspontja miatt érik bírálatok a jogállamiság leépítése, a rendszerszintű korrupció és a szabadságjogok szűkítése kapcsán.
De ennek ellenére sikeres, nem?
A Fidesz stratégiája annyiban mindenképpen sikeresnek mondható, hogy Brüsszelben még mindig nem mondták ki, hogy a jogállamiságot rendszerszinten fenyegeti a magyar kormány. Mindemellett az az Európai Néppárton belüli a növekvő frusztráció és elégedetlenség ellenére sincs kézzelfogható jele annak, hogy ki akarnának hátrálni a Fidesz mögül. Manfred Weber, a Néppárt főtitkára épp most állt ki megint a magyar miniszterelnök mellett, elismerve a migráció feltartóztatására hozott magyar intézkedések helyességét, azt hangsúlyozva, hogy Orbán Viktor „élénkíti az európai politikai vitákat”.
Vagyis egyelőre azt látjuk, hogy az unió inkább eltűri az orbáni illiberális hibrid rezsimet.
Gondolom, mindennek mélyen húzódó érdek-alapú okai vannak…
Egyrészt van egy hatalomtechnikai szempont: a Néppárt számára fontos az a 12 szavazat, amely ezt a pártcsaládot erősíti, s nem egy másikat. Nemrég Michael Gahler a CDU néppárti képviselője a magyar kormány Ukrajnával szembeni fellépése kapcsán nevezte „Putyin pincsijének” Orbánt, de rögtön hozzátette, reméli, hogy a Fidesz a Néppárt soraiban marad. Másrészt a gazdasági érdekek is sokat nyomnak a latba: az Orbán-kormány például nagyon jó kapcsolatokat ápol a német ipar szereplőivel, akik elsősorban a gazdasági-politikai stabilitásban érdekeltek.
Az uniós támogatások mellett a német autóipar az Orbán-rezsim legfőbb finanszírozója.
Van azonban némi ellentmondás – legalábbis látszólagos: miközben a magyar kormány Európa-ellenes jelszavakkal operál – „Állítsuk meg Brüsszelt!” – , a magyarok maradnak Unió- és integrációpártiak. Tehát a kampány ilyen szempontból nem sikeres, Orbánék mégis ragaszkodnak hozzá. Ez hogyan lehetséges, hiszen Orbánról azt tényleg el lehet mondani, hogy pragmatikusan politizál.
A magyar társadalom nagymértékben EU-párti, de ettől még érzékelhető a kormányzati propaganda hatása, ezt igazolta a Medián tavaly őszi mérése. Eszerint a lakosság első helyen a migrációt, Soros Györgyöt és külföldről támogatott civil szervezeteket nevezte meg külső fenyegető tényezőként, sorban utána az Európai Unió jött és csak ezt követően Oroszország. Ebből az is kiderült, hogy átment a kormányzat Brüsszel-ellenes fő üzenete: a megkérdezettek közül
másfélszer annyian tartották fenyegetőnek Brüsszelt, mint az Európai Uniót.
A Fidesznek több szempontból is kényelmesebb az Európai Bizottságból főellenséget kreálni: egyrészt Brüsszelnek csak korlátozott eszközei vannak a visszavágásra, a legfontosabb gazdasági ügyekben pedig másodhegedűs az irányokat érdemben meghatározó kormányközi intézményekkel, a Tanáccsal, az Eurócsoporttal szemben.
Akkor az ő szempontjukból ügyesen kezelik a külkapcsolati kérdések beemelését a kampányba?
A Fidesz szavazótáborának egy részét tudja ezzel cementálni, a szuverenitásra leselkedő külső fenyegetettség fenntartása mozgósítására is alkalmas, egyben szelepet biztosít az elitellenes frusztrációk kiengedésére. 2010 előtt még a Fidesz vádolta az „elmúlt nyolc év” szocialista-liberális kormányait Európa-ellenes retorikával, majd egyértelműen Európa-ellenes retorikára váltott. Az egészet egy széles értelemben vett szuverenitásdiskurzusba ágyazza, azon az alapon, hogy potenciális konfliktus húzódik a magyar érdek és a romlásba tartó migrációs kérdésekben „önveszélyes Nyugat” között, ezért elengedhetetlen a nemzetállami szuverenitás megerősítése. Orbán március 15-i beszédében odáig ment, hogy a veszély szerinte immáron Párizs, Berlin és Brüsszel irányából leselkedik ránk.
De a retorika visszaüt, nézzük meg, milyen reakciókat váltott ki Lázár János rasszista bécsi videója.
A start jele az volt, amikor Orbán kockás inget húzott a 2002-es választások elveszítése után és „elvegyült” a nép közé?
Orbán Viktor populistaként az Európai Uniót és a nyugati mainstream elitet állítja szembe a magára hagyott és kizsákmányolt emberekkel. Így írható le a Fidesz establishment-ellenessége.
Hogyan lehetséges, hogy miközben a magyarok Unió- és integráció-pártiságát alapjaiban nem sikerült megváltoztatni, eközben az Oroszországgal kapcsolatos érzeteket-érzelmeket igen? Olyanoknál is, akik családi okokból korábban erőtejesen oroszellenes érzelmekkel rendelkeztek.
Nem véletlen, hogy az oroszbarát geopolitikai attitűd elsősorban a Fidesz-szavazókat jellemzi. Tudatosan felépített stratégiával áthangolható a választói hozzáállás, ebben a kormányzati retorikával párhuzamosan nagyon fontos szerepet játszott a kormányzati irányítású médiában megjelenő oroszbarát és nyugatellenes narratívák. Eszerint Putyin a keresztény tradicionális családi értékek védelmezője a dekadens, hanyatló Nyugattal szemben
Ezek szerint van mód a társadalmi attitűdök megváltoztatására ilyen – történelmi léptékkel mérve – rövid időn belül is?
Láthatóan olyan szavazóréteg véleményét is meg lehet változtatni, amely eredendően inkább nyugatbarát volt és kevésbé oroszpárti.
És korrupció elfogadása, de legalábbis eltűrése? Annak mi az oka?
A korrupció itthoni érzékelésével kapcsolatban érdemes felidézni Lánczi Andrásnak, a Századvég Alapítvány elnökének a 2015-ben megfogalmazott álláspontját:
„amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.
A Fidesz szavazótáborának egy része egyetért ezzel és cinikusan úgy véli, hogy „még mindig jobb, ha a mieinkhez vándorolnak a közpénzek”, mintha a politikai ellenfelek zsebébe kerülnének. Ebben szerepet játszik a kormánypárti média egyoldalú, politikailag elfogult tartalom előállítása, a kormányra nézve súlyosan terhelő ügyek elhallgatása. De Hódmezővásárhely megmutatta, hogy a rendszerszintű korrupció lassú méregként is hat, amennyiben az ellenzék egyre több elégedetlent tud mobilizálni..
És a külkapcsolatok szintjén?
A rendszerszintű korrupció egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap.
Vegyük az OLAF jelentést az Elios-ügyről, egészen Szabó Zsolt államtitkár 1,2 milliárdján át az úgynevezett gyémántügyig. Egyelőre nem látni, milyen következményei lesznek mindennek a külkapcsolatok terén, de
ha összeadjuk mindezt a jogállamisági vitával, akkor a magyar kormány elég kedvezőtlen alkupozícióban indul például a 2020 utáni uniós keretköltségvetés vitájában.
Egyre gyakrabban merül fel az uniós támogatások feltételhez kötése, ami jogilag azonban nehezen kivitelezhető. Egy általános, mindenkire érvényes és az EU-költségvetés minden elemére kiterjedő szabály kidolgozása viszont célravezető lehet. Szigoríthatnák például az uniós pénzek tagállami elköltését felügyelő mechanizmusokat az igazságszolgáltatási szervek függetlenségének erőteljesebb kikötésével.
Ön sokat forog külföldiek körében, mit tapasztal, hogyan látják a magyarországi helyzetet?
A brexit-népszavazás óta a destruktív EU- és Nyugat-ellenes kampányok még veszélyesebbek,
Nyugaton elsősorban amiatt aggódnak, hogy közép- és hosszútávon ennek rendszerszintű következményei lesznek az integrációba vetett bizalom és az intézményi legitimitás aláásásával.
Az unió egyelőre keresi a fogást az európaizáció visszaszorításán munkálkodó lengyel-magyar szövetségen, amely etnikailag homogén, keresztény, tradicionalista értékeken alapuló társadalmakban látja Európa jövőjét. Kérdés továbbá, hogy győzelem esetén milyen intézkedéseket hoz a Fidesz, az eddigi tapasztalatok ugyanis sosem a konszolidációról szóltak. A jogállamiság további gyengítésével és a szabadságjogok további szűkítésével még inkább a szélsőjobboldalra pozicionálná magát a Fidesz, amely
már egyébként is az európai szélsőjobboldali pártok hivatkozási pontja:
a holland Geert Wilderstől az olasz Matteo Salvinin át a cseh Tomio Okamiuráig követendő modellként emlegetik a magyar miniszterelnököt.
Egy utolsó kérdés: mennyire egyedülálló ez a fajta politizálás a régióban?
A szélsőjobboldali szereplőktől nem áll távol, de 2016-ban a szlovákiai választások előtt Robert Fico is hasonlóan populista, EU-ellenes, kirekesztő retorikával kampányolt. De Fico 2017-ben kormányon már a gazdasági és monetáris unió mélyítésére koncentrált, felismerve, hogy eurozóna-tagállamként kontraproduktív lenne szembemenni a mainstreammel. A közelmúlt fejleményei azonban felszínre hozták a szlovák demokratikus berendezkedés törékenységeit is a rendszerszintű korrupció és a szervezett bűnözés kapcsán. Csehországban Andrej Babiš is részben a csehek egyébként is kiemelkedő mértékű euroszkeptikus érzelmekre játszva győzött a választáson. Lengyelországban is elhangzott a korábbi külügyminiszter, Witold Waszczykowski szájából, hogy az unióba vetett társadalmi bizalom tudatos csökkentésére fog törekedni a kormány.
De ilyen mértékű, ennyi közpénzt felemésztő destruktív EU-ellenes kampányt egyik kormány sem folytatott. Ez példa nélküli Európában.
Szombaton 16 órakor lezárult a külképviseleti névjegyzékbe vétel határideje. Valamivel több mint 53 ezer olyan magyar állampolgár fog voksolni április 7-én, illetve 8-án a 118 külföldi magyar képviselet egyikében, akik idehaza bejelentett lakcímmel rendelkeznek. A legtöbben Londonban és Münchenben terveznek ikszelni. Mutatjuk a számokat!
Habár ezúttal már több mint kétszer annyian regisztráltak a külhoni szavazásra, mint négy éve, a külföldre kivándorolt magyar állampolgároknak azonban még így is durván csak a tizede fog voksolni az áprili országgyűlési választásokon.
Ez jó hír a kormány számára, hiszen ez a tábor minden valószínűség szerint valamely ellenzéki pártra ikszel majd, ahogy egyszer már ezt megtette, amikor a lábával szavazva külföldre távozott
Az, hogy viszonylag kis számban szavaznak ők az éppen annyira jó hír a Fidesz számára, mint az, hogy a szinte kizárólag a Fideszt támogató kettős állampolgárságú, levélben választó határon túli magyarok nagyon aktívak voltak, az ő számuk közel 380 ezer.
Ezt persze igazságtalannak érzik a személyesen szavazni kénytelenek, ahogy azt a külföldön élő magyarok jó részének a véleményét mintegy összegezve a Berlinben élő Czebe Katalin foglalta össze portálunknak:
„Egy demokratikus jogállamban nem fordulhat elő az a kettős diszkrimináció, ami a magyar lakcímmel rendelkező külföldön élő magyarokat éri a választáson”
– szögezte le a HR-területen dolgozó szakember, aki egyébként egyike azoknak a fiataloknak, akik Németországban elindították az Itt szavazok mozgalmat – elősegítendő, hogy minél többen nyilvánítsanak véleményt április 8-án.
Persze sok szempontból érthető, hogy viszonylag kevesen tudják vagy akarják felvállalni a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok közül az országgyűlési választásokon való részvétel érdekében rájuk háruló teendőket. Miután ugyanis összesen 118 városban lehet személyesen szavazni,
sokan nem tudják kifizetni az odautazás költségét, és/vagy ráfordítani a szükséges időt (van olyan, akinek ezer kilométert vagy még többet is meg kellene hozzá tenni).
De sokan mégis felvállalják mindezt, a többi között azért – s erről egy másik kezdeményezés, az ugyancsak szavazásra buzdító Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve egyik aktivistája, Nuszbaum Attila beszélt portálunknak: felelősséget éreznek hazájuk sorsáért.
Mindenesetre a szombaton délután 16 órakor lejárt határidőre több mint 53 ezren regisztráltak (a végleges szám majd vasárnap lesz meg. Az eddigi legfrissebb, március 31-én hajnalban frissített adtok szerint a szám: 53 115 fő. Négy éve 28 161 embert vettek fel a külképviseleti névjegyzékbe.
A legtöbben az Egyesült Királyságban és Németországban fognak szavazni, miközben van olyan ország – például Angola -, ahol csak heten regisztráltak.
Forrás: NVI
Az egyes városokat is érdemes megnézni – a már említett Angola fővárosban, Luandában szavaznak majd a legkevesebben (heten), míg nem meglepő módon Londonban és Münchenben a legtöbben.
Forrás: NVI
Londonban 2014-ben 5400-an adták le a voksukat, s – ahogy korábban megírtuk – annak érdekében, hogy minden rendben menjen, az idén az NVI tervei szerint 14 függönyös szavazófülke áll majd rendelkezésre, de a termet úgy tervezték, hogy 8-12 további mobil fülke is elhelyezhető.
Akik levélben szavaz(hat)nak
378 449 azoknak a száma, kik levélben adhatják le voksukat az országos pártlistákra – a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok ugyanis egyéni jelöltekre nem szavazhatnak. Vannak olyan kettős állampolgár szavazók, akik nem bíznak semmit a véletlenre: már most leszavaztak. Igaz, nincsenek még túlságosan sokan, számuk ezidáig 2088. Az NVI-hez közvetlenül eljuttatott szavazatok száma 2 070, de 818-an nem a postán adták fel a szavazólapjukat, hanem leadták valamely külképviseleten.
Nagy erőfeszítést nem kell a szavazásért tenni – ugyanis a levélben szavazóknak pusztán annyi dolguk van, hogy egy egyszerű – levélben vagy elektronikusan benyújtott – regisztrációt követően (amire nincs is szükség, ha már négy éve regisztrált az illető) kitölti a postán megkapott szavazólapot és a többi dokumentumot, amelyeket az útmutató szerint bezár a kapott borítékba, s azt vagy postán (a postaköltséget a magyar állam állja) vagy személyesen eljuttatja vagy bármely külképviseletre vagy választási irodába.
Sokakban felmerül: vajon biztosított-e a választások tisztasága a magyar lakcímmel rendelkező külhoni szavazók számára? Hol, hogyan, milyen körülmények között választhatnak ők 2018-ban? Ezekre is kerestük a választ.
Nem véletlen a gyanakvás. Az Orbán-kormány ugyanis jócskán megnehezítette a magyarországi lakcímmel rendelkező külhoni választók dolgát, akik – a lakcímmel nem rendelkezők, zömmel a határon túli magyarok közül kikerülő szavazókkal ellentétben – nem voksolhatnak levélben. S habár ma már 5-600 ezresre becsült a számuk, közülük – objektív okokból (esetenként többszáz kilométert kell utazni, ami pénzt, időt jelent, stb.) , illetve szubjektív megfontolásokból (nagyjából már látható) még százezren sem fognak szavazni április 8-án, miközben a határon túli magyarok közül közel 400 ezren elküldik postán a szavazatukat. Persze nem véletlenül kedvez a kettős állampolgároknak a törvény: ők zömmel Orbán-pártiak, míg akik egyszer már szavaztak – a lábukkal –, vélelmezhetően most sem a Fideszt fogják erősíteni.
De lássuk a felvetéseket és a válaszokat!
Hogyan tudják garantálni a szavazás titkosságát egy olyan, a kormány kontrollja alatt lévő külföldi szavazóhelyiségben, ahol csak néhány ember adja le a voksát?
A kontroll felvetése amiatt életszerű, mert a 118 külföldön létesítendő szavazóhelyiség mindegyike nagykövetségen vagy konzulátuson lesz kialakítva, s a helyi választási biztosok, azaz a külképviseleti választási iroda vezetője és többi tagja jellemzően a Külgazdasági és Külügyminisztérium alkalmazásában álló személy lesz.
„A külföldön személyesen leadott szavazólapok közül csak a lezárt borítékokban elhelyezetteket fogadják el érvényesnek” – reagált a Nemzeti Választási Iroda a felvetésünkre.
A kinti választási biztosokat egyébként a Nemzeti Választási Iroda elnöke bízza meg a feladattal. Érdekes módon ezért ők díjazást is kapnak. Mint azt az NVI-nél kérésünkre elmondták: a külképviseleti választási iroda vezetője 30 ezer, egy-egy tag 200 külképviseleti névjegyzékbe vett választópolgárig 15 ezer, e fölötti regisztrált esetében 25 ezer forintot kap. Az, hogy összességében hányan lesznek, ma még nem tudják megmondani, a pontos és végleges létszám a március 31-i határidő lezárulta után lesz majd meg.
Hogyan oldják meg az egyéni jelölteket tartalmazó szavazólapok kérdését?
Megkérdeztük az NVI-től, hogy az egyes külhoni szavazóhelyiségbe az ott regisztráltak egyéni választási körzeteinek a szavazólapját küldik-e csak ki? S ha igen, a kis szavazóhelyiségekben – ahol például csak a magyar képviseleten dolgozó kiküldöttek és családtagjaik szavaznak – nem áll-e fent annak a veszélye, hogy kontrollálható, melyik választópolgár, melyik listára, illetve melyik párt egyéni jelöltjére szavazott? Mint megtudtuk: a külképviseleten szavazó választópolgár azokat a szavazólapokat kapja meg, amelyeket a saját magyarországi lakcíme szerinti szavazóhelyiségben kapott volna.
A választópolgárnak a szavazatát borítékba kell zárnia, különben szavazata érvénytelen.
A KÜVI tagok a borítékokat nem nyitják fel, nem számolják meg, hanem a lezárt urnát Budapestre szállítják a Nemzeti Választási Irodához. Mivel a zárt borítékra rá van írva, hogy melyik választókerületbe tartozik, itt az NVI-ben a külképviseletekről beszállított valamennyi borítékot valamint az átjelentkezéssel szavazók borítékjait a 106 választókerületnek megfelelően szétválogatják, és a 106 választókerületi székhelyre elszállítják.
Minden választókerületben van egy kijelölt szavazókör, amelynek urnáit április 8-án este nem nyitják föl; ezekhez keverik az előbb említett borítékokat, és csak ekkor (április 14-én) kezdődik a borítékok felnyitása, a szavazatok megszámolása.
Hogyan oldják meg a tumultuózus jelenetek kialakulását?
Miközben a választási biztosok egyes helyeken bizonyáraunatkozni fognak – például az angolai fővárosban, Luandában jelen állás szerint csak hét ember fog szavazni –, másutt nem fogják győzni a munkát. Ez utóbbiak közé sorolható minden olyan választási helyiség, ahol legalább ezer fő vette magát előzetesen nyilvántartásba.
Itthon is ez a bűvös szám, egy-egy szavazóhelyiségben ezer fős választópolgárral számolnak, igaz közülük nem megy el mindenki, például 70 százalékos részvétel esetén csak hétszázan fordulnak meg a szavazóhelyiségben. Ugyanakkor a külhoni szavazók jellemzően sokkal nagyobb arányban jelennek meg – náluk a szűrő maga az előzetes regisztráció, s aki ezt meglépi, az jó eséllyel az x-et is be fogja majd húzni április 8-án. Így azután lehet arra számítani, hogy például Londonban a március 31-ig még rendelkezésre álló időben óráról órára nőni fog a regisztráltak száma. Megnéztük:
március 27-én reggel hat órakor még csak 6929-en voltak, öt órával később, 11-kor már 7707-en. Jó eséllyel vélhetően legalább tízezren fognak szavazni az angol fővárosban.
Ennek a tömegnek a leszavazását pedig flottul kell megoldani, nehogy előfordulhasson – amire azért korábban már volt példa, s portálunknak is volt, aki erről számolt be –, hogy az utcai várakozást többen nem tudták vagy nem akarták vállalni, s bár elmentek leszavazni, végül nem tudtak levoksolni. Az NVI kifejezetten a négy évvel ezelőtti londoni voksolásról azt mondta, hogy 5400-an flottul leszavaztak.
Az angol fővárosban a tervek szerint 14 függönyös szavazófülke áll majd rendelkezésre, de a termet úgy tervezték, hogy 8-12 további mobil fülke is elhelyezhető.
Emlékeztetettek arra, hogy 2014-ben az 5400 választópolgárra 10 mobil fülke állt rendelkezésre és – mint mondták – sorállás a fülkéknél még a csúcsidőszakban sem alakult ki.
mennyi idővel számolnak per szavazó?
A szavazás folyamata a következő:
személyazonosság megállapítása magyar hatóság által kiállított személyigazolvány, útlevél vagy jogosítvány alapján (lakcímkártya nem kell)
szavazólap lepecsételése
a választópolgár aláírja a névjegyzéket
a KÜVI tag átadja a szavazólapokat és a borítékot
a KÜVI tag tájékoztatást ad a szavazófülke használatáról és a boríték lezárásának szükségességéről (a nem lezárt borítékban lévő szavazatok érvénytelenek!)
a szavazó a fülkében kitölti a lapokat, beteszi a borítékba, azt lezárja és a borítékokat bedobja az urnába.
Az NVI-nél azt mondták, hogy nehéz megmondani, mennyi időbe telik egy szavazó leszavazása: pár perctől negyed óráig eltarthat.
Mindenesetre fogadkoznak, hogy nem lesz fennakadás, még az általunk e tekintetben legproblémásabbnak felvetett Londonban sem.
Kevesebb mint két hét alatt az eredetileg tervezett összeget megduplázva 2000 fontot sikerült közösségi mikrofinanszírozással összegyűjtenie az Angliában és Magyarországon élő fiatal önkénteseknek a külhoni magyarokat az áprilisi választásokon való részvételre buzdító „Stop Orbán! – Te vagy a mérleg nyelve” kampányra. A Facebookon/Instagramon hirdetnek a fiatalok.
A crowdfunding akció március 31-ig fog futni, tudatták a szervezők a Független Hírügynökséggel, addig, amíg regisztrálni lehet a külhoni szavazóknak. Több tízezer magyar szavazót fognak tudni ezzel elérni és már nem is csak az Egyesült Királyságban, hanem a szigetországon kívül is.
A reklám ugyanis párhuzamosan fut Németországban és a hétvégén Ausztriában, Hollandiában, Finnországban és az USA egyes államaiban is.
Emellett a választás előtti napon, illetve április 8-án a választás napján is motiválni fogják az embereket Facebookon és Instagramon, hogy menjenek el szavazni, nehogy otthon maradjanak.
Azt nem tudni, hogy ennek az akciónak milyen szerepe van-volt a dologban, de az tény, hogy az elmúlt napokban megugrott a Londonban regisztrált szavazni kívánó magyar állampolgárok száma: két hete még csak 3471 volt, kedden reggel pedig már 6929. Emellett Manchasterben is ezer fölé nőtt már a számuk (1107). Ez már most jelentősen meghaladja a négy évvel ezelőtti számot: akkor 5400-an adták le voksukat Angliában.
Az FBI tanúvédelmi programba nem tehet embereket, ugyanakkor a Szövetségi Nomozóiroda nyomozhat abban az ügyben is, amelyről a Magyar Nemzet ma robbantott egy bombát idehaza.
Az FBI-nak nincs jogszabályi felhatalmazása arra, hogy valakit a tanúvédelmi program hatálya alá helyezzen – hívta fel a Független Hírügynökség figyelmét egy amerikai szakértő. Erre akkor kerülhet sor, amikor az Igazságügyi Minisztérium egy szövetségi ügyésze által elrendelt nyomozás során valakit fel szeretnének venni a programba: a speciális szövetségi rendőri szerv, a minisztérium alá rendelt United States Marshals Service szervezet intézkedhet a tanúvédelmi programba való felvételéről, ahogy arról az 1970-ben született törvény (Racketeer Influenced and Corrupt Organizations Act) intézkedik.
Ennyiben tehát téved a Magyar Nemzet mai cikke, ám a leírtak alapján a magát megnevezni nem kívánó kapcsolatunk szerint biztos, hogy a szóban forgó illető valamit az Egyesült Államokban is elkövetett, s megállapították az amerikai bűnüldöző szervek hatáskörét és illetékességét. Az, hogy miért helyezték a tanúvédelmi programba – nem fogjuk megtudni, az ugyanis szigorúan titkos, de az biztos, hogy valami fontos dologról lehet szó.
Az is vélelmezhető, hogy nemzetközi, több kontinenst is érintő nyomozásról lehet szó, amelyet az FBI végez az Igazságügyi Minisztérium kerületi ügyészének hatáskörében, s Brüsszelig is elérhetnek a szálak.
Az idehaza komoly spekulációkat elindító Magyar Nemzet értesülést a rendőrség és a Legfőbb Ügyészség szokatlan gyorsasággal igyekezett cáfolni, ugyanakkor a cikk egyes elemei visszaköszönnek ezekben a közleményekben. Amit hangsúlyozni igyekeznek az az, hogy a pénzmosás EU-s vagy magyar költségvetési forrást nem érintett, illetve „nem merült fel” egyetlen eljárásban sem ilyesmi.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
„Mindenkinek alapvetően a saját értékrendjéből kiindulva kell eldöntenie, hogy meddig képes kompromisszumot kötni a taktikai szavazás megvalósítása érdekében” – szögezte le Somogyi Zoltán. A Független Hírügynökségnek kifejtette: ehhez nem csak önvizsgálatot kell tartani arról, hogy mit gondolunk a világról, hanem alaposan fel kell mérni azt is, hogy milyen politika várható az elkövetkező négy évben attól a párttól, amelyikre leadnánk a voksunkat. Meg kell vizsgálni, hogy az vállalható-e a számunkra. 
Báldy Zsolt először szavaz külföldön. Több oka is van annak, hogy elmegy szavazni – mondja a három éve fizikusi tanulmányait Németországban, a heidelbergi egyetemen végző fiatalember. Részint, mert magyar, családja, barátai, ismerősei Magyarországon élnek, nem szólva arról, hogy számára a szavazás a „demokrácia ünnepe“, amit nem csak lehetőségnek érez, hanem kötelességnek is tart. Legalább ekkora szerepet játszik a döntésében az, hogy vannak új, európai értékeket valló pártok, illetve egyre több párt képviseli ezt az irányvonalat.
Gál Gabriella immár közel nyolc éve él Hollandiában, végzettsége szerint kommunikációs szakember, jelenleg pszichológiát tanul az UVA amszterdami egyetemen, s ettől a hónaptól teljes munkaidőben ügyfélkapcsolati munkatársként vállalt pozíciót egy japán cégnél.
Hat éve él már Angliában az ingatlanüzemeltetési menedzserként dolgozó Kertész Maya, aki 2014-ben haza tudott jönni a választásokra, most azonban „csak” Londonig utazik, hogy leszavazzon. Habár ez a számára – az oda-vissza utat véve – gyakorlatilag elveszi az egész napját, és belekerül vagy 30-40 fontjába, mégis nagyon fontosnak tartja a részvételt, azt, hogy véleményt formáljon a kormányzásról. „Tele van a hócipőm azzal, ami otthon történik, döbbenetes, ami zajlik az országban” – összegzi, kifejtve: nem véletlenül költözött ki hat éve Angliába, ahol megtalálta a számítását, de egyszerűen nem tudja szótlanul szemlélni, hogy a jelen kurzus elveszi az otthon élők jövőjét – fiatalokét és idősebbekét egyaránt. Nem csak ő, a barátai – akik Európa számos országában, szétszóródva élnek – is így gondolják, ezért, aki csak tud, elmegy szavazni vasárnap.
„Minden választáson részt vettem, szívesen foglalkozom társadalmi ügyekkel, napi szinten követem a politikai helyzetet. Az idei választáson azonban szerintem azoknak is részt kell venniük, akik nem politizálnak” – mondja Lendvai Ádám, aki életében először szavaz majd külföldön, mégpedig Spanyolországban. Pedig ennek érdekében neki egy bérelt autóval megállás nélkül 5 órát kell autóznia – s ugyanennyit majd vissza –, hogy Granadából eljusson a magyar képviseletre. Ugyanis a kisfia az anyukájával külföldre költözött, és az esedékes kapcsolattartás pont a választás vasárnapját is érintő időre esik. Az autóbérlésen túl az igazi gondot az okozza, hogy ez az utazás meglehetősen költséges és időigényes, s így a Granadai magyarok Facebook csoportjában szervez csatlakozókat, akik szintén vállalják a minimum 10 órás oda-vissza autóutat.
Már négy éve is, és most is New Yorkban adja le szavazatát az építész Nassli Viktor, aki hat éve él az Egyesült Államokban. Nagyon fontosnak tartja ugyanis, hogy „Magyarországnak legyen országhoz méltó jövője, ne pedig csak a varjak lakomázzanak rajta.” Baljós folyamatokat lát Magyarországon, ami ellen tenni kell azzal a kevés lehetőségünkkel, ami a kezünkben van – vallja, hozzáfűzve: a választás ezek közül a legerősebb eszközünk, még ha a pártpolitika irányából teljes is az ellenszél. „Hiszek a társadalom erejében. Hiszem, hogy minél több embernek kell elmennie szavazni. Egy demokráciában az állampolgárok és az állam közösen felelősek az ország működéséért. Ha erről a felelősségünkről lemondunk, akkor az nem demokrácia. Állampolgári kötelessége tehát tájékozódnia minden magyar állampolgárnak akár külföldön, akár otthon és felelősséggel behúzni az X-et, hogy ez az egyensúly visszaállhasson.”
