FüHü

S. Balogh Éva, az Egyesült Államokban élő történész, a Yale Egyetem volt professzora, a Hungarian Spectrum angol nyelvű blog szerzője interjút adott a FüHünek. Elmondta: ne gondolja senki, hogy az amerikaiak nem tudják, mi folyik Magyarországon, az Orbán-kormányról az a vélemény járja, hogy Putyin trójai falova. Ezért szerinte a magyar közeledésnek kevesebb az esélye, mint valaha. Az itthoni politikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy Botka László személyisége és stratégiája nem alkalmas baloldali erők összefogására. Ha tovább halad a szocialista párt ezen az úton, szerinte elkerülhetetlenül szét fog szakadni.

Hogyan látszik ma Amerikából az Orbán-kormány? Hogyan demokrata, hogyan republikánus szemmel?

Kezdjük a republikánusokkal. Mint ahogy valószínűleg nyilvánvaló a magyar újságolvasók számára is, a republikánus párt, ha nem is romokban hever, de mindenképpen igen rossz állapotban van és a helyzeten Donald Trump felelőtlen kijelentései és támadásai saját emberei ellen egyáltalán nem segítenek. Sőt. Egyelőre a párt olyan annyira el van foglalva önmagával és az elnök ügyeivel, hogy nem nagyon foglalkoznak külpolitikával, kivéve Oroszországgal, amely feltételezések szerint legalábbis indirekt módon beleavatkozott elnökválasztásba. A kettészakadóban lévő republikánusok óriási többsége elítéli Putyin politikáját, még a szélsőjobboldaliak is.

Mivel az amerikai politikusok a médiának köszönhetően meglehetősen jól informáltak a jelenlegi magyar-orosz viszonyról

az Orbán-kormányról az a vélemény járja, hogy Orbán Putyin trójai falova.

Az egyedüli kivétel egy Steve King nevű republikánus képviselő Iowából, aki nyíltan szimpatizál Geert Wilders és Marine Le Pen világnézeteivel „civilizációnk megvédésének érdekében.” Így aztán King hozsannákat zeng Orbánról és antidemokratikus megnyilvánulásairól. Például üdvözölte a magyar anti-Soros kampányt. De King még a jobboldali republikánusok között is kivétel és nem valószínű, hogy követőkre találna.

A demokraták természetesen fel vannak háborodva a magyar kormány lassú, de biztos szélsőjobbra tolódása miatt, nem beszélve a menekült ügyben elfoglalt álláspontjáról, illetve a menekültek iránti kegyetlen bánásmódról. Volt pár olyan hét, hogy CNN és más csatornák, köztük PBS (Public Broadcasting Service), hosszú, részletes riportokban számolt be a magyarországi áldatlan állapotokról. Szóval

ne gondolja senki, hogy a politika iránt érdeklődő amerikaiak nem tudják, hogy mi folyik Magyarországon.

Tudják, hogy a többségnek nem tetszik, ami ott történik.

Visszaigazolódik-e bármi abból az optimizmusból, amit a magyar kormány remélt Trump győzelme után?

Én nem látok semmi jelét ennek. Sőt, nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi igen fagyos orosz-amerikai viszonyok között erre még kevesebb a lehetőség, mint valaha. Szemerkényi Réka leváltásával semmit sem ér el a kormány. Nem Szemerkényi Rékával volt a baj, hanem az Orbán-kormány politikájával. Gondolom, hogy Gorka Sebestyén jelenléte a Fehér Házban reményeket keltett Budapesten, de naiv lenne azt gondolni, hogy ennek akármilyen hatása lehetne az amerikai-magyar kapcsolatok alakulására. Különben sem lehet tudni, meddig marad Gorka a Fehér Házban, ahol úgy látszik, senki sincs biztonságban.

Elemzőként hogyan látja a magyarországi folyamatokat?

Meglehetősen borúsan, hiszen az ellenzék szempontjából legfontosabb cél a következő választások megnyerése lenne. De ebben a pillanatban ennek esélye csekély. Január tájékán, amikor Botka László bejelentette, hogy hajlandó az ellenzék vezetőjeként a kampány élére állni rövid ideig optimista voltam, de sajnos túl korán örültem. Pár héten belül világossá vált számomra, hogy

Botka személyisége és stratégiája nem alkalmas a baloldali erők összefogására.

A politikában rugalmasság nélkül nem lehet sikereket elérni és sajnos Botka képtelennek látszik irányt váltani, amikor pedig világosan látszik már több hónapja, hogy az egész stratégiája működésképtelen. Botka megjelenése ahelyett, hogy emelte volna az MSZP támogatottságát azt érte el, hogy a legutolsó felmérések alapján a szocialisták egy kispárttá zsugorodtak. Hogyan lehetséges egy kompromisszumképtelen embernek egységet teremteni? Sehogy.

Meg kell mondanom, hogy én Molnár Zsoltnak adok igazat a Botka-Molnár vitában, de úgy néz ki, hogy a párt vezetősége nem hajlandó szembenézni a valósággal és Botka rossz stratégiáját támogatja. Ha ez így megy — és azt hiszem, hogy a trend nem fog megváltozni —

a szocialista párt eltűnhet a magyar politikai palettáról.

Orbán vágyai végül is nem teljesültek, a szélsőjobb felé sodródás Európában megállt. Orbán ettől még nyugodtan viheti tovább a putyini, erdogani vonalat?

Az ember nem lát a jövőbe, de valahogy nem hiszem. Az amerikai-orosz kapcsolatok megromlása és Európa magára találása nehezebbé fogja tenni Orbán kettős játékát. Én abban reménykedem, hogy az Európai Unió országainak vezetői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság végre rájött arra, hogy helytelenül kezelték a magyar-ügyet. Az első perctől kezdve Orbán értésére kellett volna adni, hogy a játékszabályokat be kell tartani. Ehelyett megelégedtek apró kiigazításokkal, amire óriási huzavonák után a magyar kormány hajlandó volt. És most itt a baj. Lengyelország, egy sokkal nagyobb és fontosabb tagja az Uniónak, a magyar utat másolja. A hasonlóságok ijesztőek. Ahogy mondják Magyarországon, Lengyelország Orbán kottájából játszik. Miért is ne? Magyarország esetében működött ez a taktika. Reméljük, hogy nem túl késő és az EU képes lesz a helyzet urává lenni.

Képes-e Orbán tovább manipulálni a visegrádi négyeket?

Azt hiszem, hogy a nagydobra vert Netanjahu találkozó volt az utolsó hurrá. Lehet találkozni Jeruzsálemben, de

sem Csehország, sem Szlovákia nem hajlandó követni Orbánt, ha az továbbra is Brüsszel ellenében politizál.

Az Európai Unió Bírósága valószínűleg el fogja utasítani Szlovákia és Magyarország keresetét a kvótaügyben és amint a napokban olvastam, Robert Fico már hajlandó befogadni menekülteket. Nem tudom, hogy mit lehet várni az amerikai külpolitikától a jelenlegi helyzetben, de az USA is tudna nyomást gyakorolni Lengyelországra kihasználva az orosz kártyát. Szóval ebben a kérdésben optimistább vagyok, mint a szocialista párt jövőjében.

Összességében mennyire veszélyes a lengyel-magyar tengely?

Félig-meddig már megválaszoltam ezt a kérdést. Igen a jelen pillanatban az, de ha az EU bekeményít és az USA nyomást gyakorol Lengyelországra, akkor semlegesíteni lehetne őket. De túl sok itt az optimista feltételezés.

Az EU struktúrája és alkotmánya alkalmatlan az erőteljes fellépésre. Ez az, amit Orbán nagyon ügyesen kihasznált

és sajnos sem az alkotmány, sem a struktúra nem változott meg és ezért nehéz akármiféle előrejelzést megkockáztatni.

Képes-e a magyar ellenzék bármiféle féket állítani Orbánnak?

Ezt aztán könnyű megválaszolni. A jelen pillanatban nem. Sőt, a közeljövőben sem, ha továbbra is így mennek a dolgok. Manapság az NGO-k és a média, amelyek viszik a stafétát, és éppen ezért akarja őket elhallgattatni Orbán.

Szét kell esnie teljesen a baloldalnak, hogy egyszer képes legyen újrafogalmazni önmagát?

Nem elhatározás kérdése. Lehet, hogy szét fog esni magától. Persze jobb lenne, ha ilyenféle összeroppanásra nem kerülne sor. Attól ellenben komolyan tartok, hogy

ha Botka és pártjának vezetősége tovább halad az elkezdett úton, a párt elkerülhetetlenül szét fog szakadni

azokra, akik úgy gondolják, hogy ki kell egyezni Gyurcsány Ferenccel és azokra, akik Botkában látják a jövőt.

Botka erősen baloldali programja miért maradt hatástalan?

Én sohasem hittem azoknak, akik azt gondolták, hogy a szocialistáknak azért áll rosszul a szénájuk, mert a párt nem igazán baloldali. Szánalomra méltóak azok a kezdeményezések, amikkel a szocialisták baloldaliságukat akarják bizonyítani. Például itt vannak a hírek az állami vezetők fizetéséről vagy december 24-e szabadnappá nyilvánításáról, amik mögé Botka nagy garral odaáll. Ezek gyermekded dolgok. Ilyesmivel nem lehet új választókat nyerni. Nem beszélve arról, hogy a kontinensen működő sikeres szociáldemokrata pártok sem olyanfajta baloldaliságot hirdetnek és követnek, amiről a magyar szocialisták álmodoznak.

Megint túl sok a felelőtlen ígérgetés,

és attól félek, hogy a választók tudják, hogy ezek nagy része megvalósíthatatlan, ugyanis valószínűleg érzik, hogy az óriási állami költekezések ellenére, illetve miatt az ország gazdasági helyzet igen rossz állapotban van. Az egész stratégia, úgy ahogy van, beleértve Botka politikai baklövéseit halálra van ítélve.