Kezdőlap Szerzők Írta Falusi Tamas

Falusi Tamas

233 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Tűzijáték

Falusi Tamas
-
0
Tűzijáték

A tűzijáték, mint az a nevében is benne van, játék a tűzzel. Az ember sokszor optimista, azt gondolja, elég nagy már ahhoz, hogy játszhasson vele, és csak legyint az aggódásra: nem lesz baj, anya, tudok magamra vigyázni!

Bizony, hogy tud! Például az oroszok által pusztítási céllal kilőtt rakéták a nagymértékű hozzáértésből adódón csak rendkívül ritkán, kifejezetten véletlenül tévednek el. Ilyenkor egy-két ukrajnai lakóépület, bevásárló központ, vagy más efféle leomlik, maga alá temetve néhány civil áldozatot is, de,

ahogy Putyin elnök Nagy Tanítója, Sztálin elvtárs mondotta volt, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, amit nem cáfolhatunk.

A többi rakéta pontosan az előírás és terv szerint rombol, mégpedig erőművet, elektromos vezetéket, egyéb infrastrukturális létesítményeket, amely támadásokra az ukránok számíthatnak, és ugyan villanyuk meg vizük nem lesz, viszont így az emberveszteség minimális, azaz a háború a lehető leghumánusabb körülmények közt folyik. Aki esetleg mégis ott volt a rakéta robbanáskor az energia- vagy vízellátó központ közelében, az magára vessen, mert minek volt ott? Nem igaz, emberek?

Száz szónak is egy a vége: nagyon értünk a tűzhöz. Ahogy azt egy homo sapiens sapiensnek kell is. Így van ez már sok-sok éve az augusztus 20-án megrendezett budapesti tűzijátékokon, melyeket szakemberek készítenek elő, bonyolítanak le, és raknak rendet utána, a közönség meg jól mulat, és boldogan megy haza. Kárt legfeljebb a megrendezése okoz. Mármint anyagi kárt. Az országnak.

Amennyibe ugyanis a tűzijáték kerül, annyival kevesebb jut másra, például a kórházak klímáinak karbantartására és/vagy felújítására, melyekről pont ilyenkor, a nagy melegben szokott kiderülni, hogy el vannak romolva. Télen soha, semmi bajuk nincs a nyomorultaknak, de aztán ahogy a nap elkezd komolyabban sütni, és az orvosok meg a nővérek előveszik a távirányítót, vége a „Nekünk is van ám klímánk!” boldogságnak, és kezdődik a szeptemberig tartó „Hú, de rohadt meleg van a kórtermekben, a műtőben, de még az orvosi meg a nővérszobákban is!” korszak, ami a rossznyelvek szerint nem tesz jót senki egészségének. Pláne azokénak nem, akik úgyis betegek.

A tűzijátékot tehát az állam állja. A mi kormányunk biztosítja azt nekünk, mert fontos feladatának tartja, hogy a nép ne unatkozzon, és aki nem veszt részt a Szent Jobb körmeneten, annak is jusson valami élvezkedés, ha másképp nem, hát legalább a televízióban. Érdekes módon a kormány a pane és a circenses közül az utóbbiakra fordít nagyobb gondot, ugyanis az előbbinél sokak szerint komoly hiányosságok vannak az ellátmányt illetően, és a rossznyelvek azt suttogják, már a bolgárok is több kenyeret esznek, mint mi. Na, mindegy, ez van, kenyér nincs annyi, mint kéne, de legalább jól szórakozunk.

Kies hazánkban elvileg lenne még egy szórakozási lehetőség, mégpedig azon hősi meccsen való szurkolás, melyet bátor vezetőnk nem csak sátoros ünnepeken, hanem egész évben vív a szövetségesekkel, és mint azt hazajövet után lelkes cikkekben írják az ezzel megbízottak, mindig győz. Jó is lenne, de sajnos ez a cirkusz az utóbbi időben már csak a külföldieknek szórakoztató, mert ránk nézve tragikusak a következményei. A keleti kipcsákozgatás ezzel szemben tényleg mulatságos, azt el kell ismerjük miniszterelnök úrnak – és még csak kára sincs! Igaz persze, hogy haszna se.

A tűzijátékra visszatérve, mivel a cechet az állam állja, ő írja össze a kívánságlistát, és erre kér ajánlatot. A számok általában nyilvánosak, így ha az ember meg akarja tudni, hogy mennyit költöttek ilyesmire miniszterelnök úrék, vagy elődeik, az elmúltnyolcévesek, a mindig megbízható keresőprogramhoz fordul.

Aki keres, az talál. 2009 januárjában írta a Blikk, hogy:

„Daróczi Dávid kormányszóvivő szerint az augusztus 20-i ünnepségeket illetően nincs még minden véglegesítve, ezért nem közölt részleteket. Bár a vállalkozó cég egyben a szervező is, a politikai felelősség a kancelláriáé. A 251 milliós summában minden rendezési költség, tehát a szükséges rendőri és mentős jelenlét fedezete is benne van.”

2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, a 2009. óta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint. Ezzel felszorozva az akkori 251 millió forintot, a kapott eredmény ~562 mHUF. Abban az esetben tehát, ha idén a kormány 2009-hez képest változatlan tartalommal rendelte volna meg az eseményt egy cégnél, és minden tartozék meg szolgáltatás az átlagos inflációval drágul, az országnak ennyi pénzről kellene lemondania, hogy hozzájusson egy korábbi szintű budapesti tűzijátékhoz.

A számításnál figyelembe veendő, hogy tekintve a jelenleg folyó háborúkat, a robbanóanyagok ára valószínűleg jobban növekedett az átlagosnál. Ezért tételezzük föl, hogy az az 562 mHUF valójában 800 millió, azaz ennyibe fájna ma egy 2009-es tűzijáték.

Mint azt már sokfelé olvashatni, az idei, 2024-es tűzijáték költsége kb. 15 milliárdra tehető. A múlt évihez képest van drágulás is, amit a kormány azzal indokol, hogy „az idei tűzijáték még nagyobb volumenű lesz, mint a tavalyi”.

Aha. Nagyobb volumenű. Így már érthető az árnövekedés. Abban persze mindenki biztos lehet, hogy a legjobb memóriájú, legélesebb szemű, és a volumensaccolásban legrutinosabbak közül sem fogja senki észrevenni a növekményt az elmúlt évi tűzijátékhoz képest, de itt nyilván másról van szó. Nagy valószínűséggel arról, hogy a kormány, illetve hát miniszterelnök úr az „Európa legnagyobb tűzijátéka” címtől szeretne végre eljutni a „Világ legnagyobb tűzijátéka” címig, mert nagyon snassznak érzi, hogy se olimpia, se a világ legnagyobb tűzijátéka, ráadásul a nagyok néha tárgyalás közben kiküldik a folyosóra, ami aztán végképp ciki.

Ha a számokat nézzük a mostani tűzijáték költsége a 2009-esnek a 18,75-szöröse (15/0,8).  Ennyit fejlődtünk a gyurcsányi éra óta patriotizmusban, szentistvánságban és cirkuszolásban, ami azért valami. A rossznyelvek, amilyenek főleg az akadékoskodó, leginkább gyurcsányista pártoknak vannak, persze rögtön azt feszegetik, mennyi klímát lehetne a különbségből (14,2 milliárd HUF) venni, karbantartani meg felújítani. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a mai kórházklíma-ínséges időszakban milyen eredményt érhetnénk el ezen a területen.

Magyarországon 167 működő kórház van. Ha a kisebb tűzijáték miatt megmaradó 14,2 milliárdot egyenletesen osztanánk el a kórházak között, mindegyikre 85 millió jutna évente. A nagyobb kórházaknak persze több, a kisebbeknek kevesebb, de az mondható, hogy ebből a karbantartás-felújítás kérdést elég hamar rendezni lehetne, sőt még új klímákra is telne. Ráadásul a tűzijáték is megmaradna, igaz, csak 2009-es színvonalon.

Szomorú hátrány viszont, hogy ha ezt tennénk, akkor sajnos nem számolhat a vezetőség „A Világ Legnagyobb Tűzijátékát rendező kormány” miniszterelnökének kijáró, szívet melengető dicsfénnyel, amelyből pedig, hogyha mégis sikerülne, fagyos téli éjszakákon ránk is hullhatna valami. Csodálatos!

Olyankor úgysincs szükség klímára.

(megjegyzés: ha az idei tűzijáték költsége még több, vagy a műsorhoz lépest jelentősen túlárazott, a számítás annak megfelelően módosítandó)

Átveréstechnika

Falusi Tamas
-
0
Átveréstechnika

Azt mondja Vitályos Eszter kormányszóvivő, mégpedig bele a képünkbe, hogy: „A nemzeti kormány két és félszer annyit költ az egészségügyre, mint a baloldali Gyurcsány-kormány 2010-ben.”

És ezt bizony komolyan kell venni, hiszen a derék jogászasszony egy NATO és EU tag, európai ország kormányának nevében beszél, azaz közlése nem sorolható a borközi állapotban elhangzó kocsmamonológok közé, és nem is használtautó kereskedő szöveg, amelyet a nepper a gyanútlan vevőhöz intéz, hátha nem veszi észre a mindentjavító permeten átütő sötétbarnaságot a metálszínű karosszérián.

Komolyan vétel? Hát, kérem, az ember a szöveget elolvasva erősen gyanakodni kezd. Két és félszer, az ugyebár 250 százalék. Ha ez igaz, annyira egészségesnek kellene lennünk, mégpedig a népség, katonaság egyaránt, hogy a nyugdíjasok délutáni programként szaladgálnának fel a Himalájára- Szép is lenne, de nem így van. Ahogy az utcákon látható, még menni sem könnyű nekik, azaz a szóvivői szöveg bosszantóan kövér hülyeség.

Vajon mi lehet a baj? Egy kormányszóvivő csak nem hazudhat! Legfeljebb téved. Például abban, hogy szerinte 2010-ben Gyurcsány kormány volt, Gyurcsány ugyanis 2009 márciusában lemondott, és áprilistól már a Bajnai kormány védte ki a világválság azon támadásait, amelyeket Gyurcsányéknak addig nem sikerült kivédeniük. Az ember ugyan elgondolkodik rajta, hátha nem is tévedés a Bajnai és a Gyurcsány kormány összemosása – hiszen Bajnai már 10 éve tárgytalan, míg ugyanakkor Gyurcsány bármifajta negatív színben való feltüntetése még legalább 500 évig hatásos a népre – de aztán legyint túllépve a kisebb átverésen, és inkább a tárgyra tér.

A szöveg bajait tekintve először is itt van az a fránya pénzromlás. 2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, az azóta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint.

Ha tehát a szóvivő asszony által emlegetett „két és félszer” értéket elosztjuk a pénzromlással (~2,5/2,2389), a tényleges többletköltés abszolút értékben már csak 1,12-szeres, azaz csak 12 %-kal több mint 2010-ben volt. 14 év alatt. Nagy eredmény, mi?

Érdekesség, hogy az inflációról a mi kedves pénzügyminiszterünk, név szerint Varga Mihály is simán meg szokott feledkezni, ami egy jogásztól még csak-csak elfogadható, na de egy szakirányú végzettséggel bíró pénzügyminiszter? Lehet, hogy a mi kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányunk dilettánsokból van összeválogatva? Ha erről az jutna eszünkbe, hogy az igazi autokráciában mindig a Főnök a legokosabb (a többit ennek figyelembe vételével nevezik ki), olyan sokat a dilettánsozással nem tévedhetünk.

Jobb helyeken a különböző ágazatokra fordított állami költést természetesen nem abszolút értékben adják meg, hanem mindig az akkori GDP-hez viszonyítva, hogy a különböző korszakok összehasonlíthatók legyenek. Ez elvileg nálunk is így van, csak doktor Vitályos kormányszóvivő nem foglalkozott vele, mégpedig azért nem, hogy a kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányt jobb színben tüntethesse föl. A kormányszóvivői trükk hatását úgy lehet lenullázni, ha visszaállítjuk a GDP-t mint viszonyítási alapot, és ahhoz mérjük a „többlet” ráfordítást. 2010 és 2024 között a GDP növekedés 38,5 % (évente átlag 2,35 %, ami a rengeteg EU pénzt és a világgazdaság erősen emelkedő szakaszát figyelembe véve nem valami sok).

És akkor immár a GDP-hez viszonyítva az egészségügyre költött pénz „emelkedését”, a helyes érték, tovább csökken, mégpedig mínusz 19 százalékra (1,12/1,385 = 0,81). Ebből következően az egészségügyet érintő tényleges ráfordítási különbség a „két és félszer annyi” helyett a „majd húsz százalékkal kevesebb”. Elég kínos melléfogás egy kormányszóvivő esetében, aki a kormány szócsöve, és a sok okos miniszter meg a még sokkal okosabb miniszterelnök összegezett okosságú véleményét közvetíti.

Megjegyzendő, hogy ha valaki csak amiatt észrevételezi a szöveget, hogy a GDP-hez képest nem nőtt a ráfordítás, és a pénzromlást nem veszi figyelembe, több szempontból is téved:

  • egyrészt a szóvivő asszony nem a relatív, hanem az abszolút növekményről beszélt, vagyis ez a kijelentését nem cáfolja,
  • másrészt bárki mondhatja azt, hogy ugyan a GDP-hez képest tényleg nem nőtt, de abszolút értékben, ha nem is 2,5-szöröse a 2010-es értéknek, de mégiscsak az 1,8-szorosa, holott ez a kijelentés a 2010. óta bekövetkezett 239 %-os infláció miatt nem igaz. Sőt, messze nem.

Persze lehet a fenti adatokban kételkedni is. Mivel a hívők szinte biztosan ezt teszik, a számítás alátámasztása érdekében két írásból is idézek:

Economix; 2022. november 15.

„Magyarország GDP-arányos egészségügyi kiadásai a harmadik legalacsonyabbak az Európai Unióban, mindössze a bruttó hazai termék 6,4 százalékát költjük egészségügyre, 2010-ben 7,5 százalékot fordítottunk erre a szektorra – ez áll a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi jelentésében. Egészségügyre a többi visegrádi ország a GDP-je 7,1 százalékát költi, az uniós átlagköltés pedig 9,9 százalékon áll.”

„Az egészségügyi kiadások GDP-arányos átlagos szintje 2010 óta nem változott számottevően az Európai Unióban és a régióban sem, azonban Magyarország esetében csökkenő trend figyelhető meg.”

index; 2023.november 28. (egy évvel később)

„A tavalyi évben uniós szinten a betegbiztosítási és egészségügyi kiadások 8,1 százalékot tettek ki a GDP százalékában mérve, ez 0,4 százalékpontos csökkenést jelent a megelőző évhez képest.”

„Magyarország (4,7 százalék) továbbra is sereghajtó, és az adatok szerint a tavalyinál is rosszabb a helyzet, mivel Észtország (4,8 százalék) és Litvánia (4,7 százalék) is megelőzte.”

Az utóbbiból látható, hogy az egészségügyre fordított pénz 2023-ra még a számított 19 %-nál is jobban csökkent, azaz a kormányszóvivő asszony… khm… nem a valóságot közli. Ami nem szép dolog, de a regnálóknak hasznos.

Mondott persze Vitályos még mást is. Például:

„Az állami felelősségvállalás mellett megindultak a fejlesztések…”

Állami felelősségvállalás. Aha. Az állam vállalja a felelősséget az állami egészségügy kiépítését, fejlesztését és működtetését illetően, hogy az emberek bizalommal, és a gyors gyógyulás reményében kereshessék fel az intézményeket.

Mint tudjuk, Magyarországon az egészségügyi kiadások 68 százaléka származik állami forrásból, ami 12 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió és 10 százalékponttal a többi visegrádi ország átlagánál, azaz a magyar emberek jól érzékelhető aránybeli különbséggel fordulnak (= kénytelenek fordulni) a magán egészségügyi ellátás intézményeihez, mint az EU szerencsésebb országaiban, ahol jobb az állami ellátás. A magyar állami egészségügy a „megindult fejlesztések” ellenére ezer sebből vérzik, és ha ebből párat rá is próbálnak kenni Orbán 14(!) évvel ezelőtti  elődjeire, még mindig marad kilencszáz-akárhány, amit most már végre be kellene kötözni, hogy el ne vérezzen a beteg. Klimatizált műtőben, ha kérhetem.

A fentiek alapján egyértelműen mondható, hogy a kormányszóvivői szöveg ismét csak a laikus választók akárhanyadszori, nagymértékű átverését célozza, hogy az egészségügyet érintő ellenzéki kritikákra ezek a választók csak legyintsenek: „Ugyan, kérem, nincs itt semmi baj! Csak a Gyurcsány veri a tamtamot.” És a ravasz átveréstechnika okán akkor sem változtat a véleményén, ha saját maga megbetegedve az operációra két évvel későbbre kap időpontot egy izzasztó műtőszobába, kimerült személyzet közé, hiányos betegellátási rekvizítumokkal:

„Ugyan, kérem! Ez is a Gyurcsány miatt van. Ahogy szokott.”

Megemlítendő még, hogy a kormányszóvivő sok mindent mondott még, amelynek értékelése a nagy olvasottságú lapok újságíróinak feladata. Volna.

Itt akár abba is hagyhatná az ember, ha nem bosszantaná kegyetlenül az a gyémántridegségű tény, hogy a NEM NER-es, független újságok MÁR MEGINT nem világosítják fel a népet, nem járnak utána a dolgoknak, és nem bizonyítják, hogy a kormányszóvivő mellébeszél. Csak ismertetik, hogy ki mit mondott, ezért a regnálók primitív átverési technikája (ahogy 14 év óta) most is hatásos, az ellenzék ezért nem tudja a FIDESZ választók tömbjét még csak megkarcolni se. Így aztán a „Viktor! Viktor!” kiáltások meg az érte mondott imák sokáig fognak velünk élni, és könnyen lehet, hogy az ükunokáim kötelező iskolai programként vesznek részt a szentté avatott miniszterelnök gellérthegyi szobrának leleplezésén. Jól fog mutatni a kereszt fölött, pálmaág tartás helyett egy jacht vezérlőállásában.

Lehet, hogy pont ezt akarják azok a valakik, akik pedig állítólag istenbizony mást akarnak?

A helyzet egyre rosszabb. Kösz. Azoknak, akiket illet.

Nyomulás

Falusi Tamas
-
0
Nyomulás

Amint az nálunk villámfény élességgel látható, a keresztény egyházak egyre jelentősebb szerepet töltenek be az ország életében.

A vagyonuk a derék regnálók jóvoltából folytonosan nő (pénzadomány, ingatlan adomány, másokénál kevesebb vagy nulla adó), a beleszólásuk az ügyekbe nemkülönben, de a felelősségük, az valahogy mégse. Ilyen például, mikor az ember döbbenten látja, ahogy a Bethesda Gyermekkórház koldulni állt ki a placcra, és a néphez fordult a kéréssel, ugyan dobjanak már össze neki 10 milliócskát, hogy a klímáját meg tudja javíttatni. Ugyanis elromlott.

A kórház fenntartója és üzemeltetője a Magyar Református Egyház, tőlük lehetett volna kérni pénzt. De ők nem adtak. Azért állítom ezt, mert nagyon valószínűtlen, hogy a kórház nem a fenntartónál próbálkozott először, hanem rögtön a nagyközönséghez fordult kunyerálási célból. Sokkal életszerűbb, hogy csak a kérés, majd a fenntartó általi szokvány elutasítás után került sor a szégyenletes akcióra. A témát illetően megemlítendő, hogy az egyházak 2022-ben a 375 milliárdos állami normatív támogatás mellett (kórházak, iskolák működtetéséért kapott összeg) további 254 milliárdot grátisz kaptak az államtól. Csak úgy. Ebből következően mondhatjuk, hogy a 375 milliárdból nem tellett, a 254 milliárdot meg másra fordították, így aztán mehetett a kórház az utcasarokra. Ott lehet a legjobban kalapozni.

Megjegyzendő, hogy mikor azt mondjuk, az államtól kapnak ennyi pénzt az egyházak, az nem az állam pénze ám! Neki ugyanis nincs. Csak annyi van ideiglenesen, amennyit tőlünk adóban beszed, hogy aztán szétoszthassa kedvére.

Sosem hittem volna, hogy a pénzemből egyházakat fogok támogatni, mindig azt mondogattam, az egyházakat támogassák a hívői, az ugyanis nem az én dolgom.

Viszont Orbán Viktor és sleppje úgy döntött, hogy de. Az én dolgom. És tesznek róla, hogy ne tehessek semmit ellene.

Az ilyen lehúzások miatt eleinte kapálózik az ember, ám aztán lassan kezd hozzászokni, hiszen például a rezsicsökkentéssel is az én adómból támogatja miniszterelnök úr azokat, akik nálam sokkal több villanyt fogyasztanak. A helyzet igencsak röhejes, mert a nép ezt hallva nem kapott kaszára-kapára, hogy azonnal elzavarja ezt a csak kárt okozó bandát azzal a felkiáltással, a rászorulókat támogassák, ne a gazdagokat! De nem zavarta ám el! Még véletlenül sem.  Sőt, hálálkodik a sok szerencsétlen, nem tudván azt, hogy a rezsicsökkentés ártámogatásait más adókkal (pl. ÁFA: 27 %) szintén ő fizeti meg. A saját támogatását is, meg a mások támogatását is. Azt nem Orbán meg Tiborcz dobja össze, a pénz ugyanis nekik másra kell.

A népnek nincs arról még csak sejtése sem, hogy Orbán sokkal több ártámogatást kap a Hatvanpusztán fogyasztott villanyra, mint ő a másfél szobás lakásában, így a nép a pármilliós fizetésen felül tudatlanul ad miniszterelnökének további pénzt a sajátjából. A kétharmadot biztosító szavazatok mellé.

Tényleg ennyire hülyék lennénk, tessen mondani? Mert most úgy látszik, hogy tényleg.

Az egyháznak a pénzbegyűjtésen és a begyűjtött pénz saját célra, esetleg saját hobbira fordításán túlmenően (lásd pl. Kiss-Rigó viselt dolgait fociügyben) még egy fontos teendője van: az emberek életébe való beleszólás. Ezt is nagyon lelkesen végzi, nem elég neki az állam által alkotott törvények meg rendeletek garmadája, hiszen azok összessége sok helyen nem eléggé keresztény, ami pedig megengedhetetlen. A beleszólást sokszor nem is egyházi személyek végzik, de hogy az adott tett biblikus indíttatású, az tagadhatatlan, és mivel ezeket a beleszóló személyeket nem viszik el azonnal a pszichiátriára, abból látható, hogy tevékenységük nincs az állam ellenére sem. Állam és egyház. Összenő hát, ami összetartozik, vagy hogy is szokták mondani?

Ott van mindjárt a szorgos könyvdaráló asszony, aki szerint a gyermekek kötelező tudatlansága rendkívül hasznos az erkölcsös társadalom szempontjából. Az állam ezzel egyetért, lásd 2021. évi LXXIX. törvény 6/A. §. A törvényileg elvárt viselkedés: a gyermek 18 éves koráig semmit ne tudjon, éspedig nem csak a homo, hanem a hetero változatról sem, akkor majd jusson hozzá a megfelelő információkhoz, és naptárilag jelölje ki elkövetkezendő életében azt az öt alkalmat, amelyet leendő urával vagy hitvesével gyermeknemzésre szán (5*15 min). Hogy teljes sötétben és felöltözve-e, azt majd később dönti el. A nemzés közben „Az apa férfi, az anya nő” alaptörvényi előírás szigorúan betartandó.

A fenti módszerrel a biblikusan hazafias állampolgár egyrészt eleget tesz a „Sokasodjatok és szaporodjatok” elvnek, másrészt a magyarság számát növeli, ami elvárás Pártunk és Kormányunk (PéK) részéről. Az eljárás életszerűsége ugyan kérdéses, de hogy a biblikus erkölcsnek minden részletében megfelel, az biztos. Ezért bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb mindenki a követője lesz, ha elég könyvet sikerül ledarálni és/vagy befóliázni, valamint az alsó és középfokú oktatási intézmények is a fenti, tudatlanságban tartási kötelezettségnek megfelelően működnek.

Ehhez az erkölcsiséghez pontosan illeszkedik azon határozat, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem gólyatáborának szervezői hoztak. „Úgy döntöttek”, hogy a táborba óvszert bevinni tilos, mert akkor nyilván a legmagasabb rendű önmegtartóztatás lesz a viselkedési norma, hiszen aki fél a nemi betegségtől vagy a gyermekáldástól (és az egyetemisták félnek, mert okosak), nem fog kockáztatni. A határozat híven tükrözi a szervezők ismeretanyagát a 18 évesekről. Ehhez hasonló eljárás például, mikor betiltják az autókban a biztonsági övet, mondván, így majd (tartva a sérüléstől vagy a még súlyosabb következménytől) senki nem fog autózni.

Fontos igény az egyház részéről, hogy a múlt összes emléke a biblikus szemléletnek megfelelően alakíttassék át. Ilyen például a gellérthegyi szoborcsoport, amely eddig fájdalmasan világi alkotás volt, és világi életszemléletet tükrözött. Ennek kereszttel való ellátása az egyház hazai előrehaladásának elengedhetetlen feltétele. A feltétel teljesítése elintézettnek látszik, mint magam is írtam: „…egy komcsi műalkotás a kereszt felszerelése után immár Isten dicsőségét hirdeti. A központi alak a vallás diadalát, a fáklyavivő a hitetlenek megvilágosodását, a sárkányölő pedig Orbán győzelmét példázza Brüsszel és a hazai ellenzék felett. A fenti jókat mintegy keretbe foglalja a nagy kereszt, amely így kijelöli Magyarország útját. Azon haladhat előre a dicső jövő felé. In aeternum, amen.”

A biblikus szabályok néha kemények, de szükségesek. Gondoljunk Szodomára és Gomorára, melyeket az Úr jogos haragjában úgy pusztított el, hogy még a csecsszopók sem maradtak életben, nem is beszélve az Özönvízről, melynek elég sok áldozata volt: Noét és családját kivéve az egész akkori emberiség. Gyerekektől öregekig mindenki. De még az állatok is. Az Úr nem szereti ám a bűnt!

Vannak ilyen helyzetek, mikor nem lehet azzal húzni az időt, hogy a gonoszok haláluk után úgyis Polkolra kerülnek, hanem azonnal intézkedni kell, mielőtt a Föld, a Próba színhelye világi bűnöktől szennyeződne be. Nem véletlen hát, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület kalotaszegi esperese azt írta egy Facebook bejegyzésében, hogy „Valamennyit élve kiherélni, ha még megvannak a tö…k, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni”, ugyanis őt jogosan háborította fel, hogy a párizsi olimpia megnyitó egyik jelenetében olyanok is szerepeltek, akik a szent iratok szerint nem is léteznek, ezzel provokálva a hívőket. A vallástalanok szerint viszont transzvesztiták meg kövér nők igenis vannak (maguk is találkoztak már egy-két ilyennel), de Isten nincsen, ahogy Sátán se, ám ez utóbbi kettő emlegetése, képen való mutogatása, filmek készítése róluk a közfelfogás szerint nem a vallástalanok provokálása. Egyáltalán nem. Hogy miért nem, azon már dolgoznak a tudósok. Előbb-utóbb meglesz a magyarázat, csak még várni kell egy kicsikét. – Addig kizárólag a vallásosok provokálhatók. Ők viszont tengernyi módon, mert különösen érzékenyek.

Érdekes eszmefuttatás még az egyház részéről a Holokauszt magyarázata, amely az érdi evangélikus lelkész szerint megindokolja, hogy Isten miért hagyta cserben kiválasztott népét:

„…lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (…) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte.”

Hát igen. Ha felvállalták, akkor nem szólhatnak egy szót sem. És ha akárhányad íziglen, azaz összes utódjuk révén örökké bűnösök, akkor úgy. Punktum. Meglepő ugyanakkor, hogy Radnóti csak 35 éves korában halt meg, pedig az Úr már születésekor elpusztíthatta volna, mint az anyját és az ikertestvérét az elődök bűnei miatt. De az Úr jóságos, megkegyelmezett neki. Persze csak egy darabig. Bűn büntetlenül nem marad!

Mintha jobban nyomulnának mostanában.

Kardinális kérdések

Falusi Tamas
-
0
Kardinális kérdések

Első, mint mindig a demokrácia. Többször írtam már, hogy úgy gondolom, az ellenzék demokratikusan kormányozna, ha hatalomra kerülne, a jelenleg regnálók viszont nem kormányoznak demokratikusan, és nagyon nehezményezem, hogy ez az alapvető és döntő különbség a nem NER lapokból „nem jön le” az olvasóknak.

Szegények csak azt tudják meg a független újságokból (~30 %), hogy mindkettő rossz. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy a média FIDESZ által lenyúlt, pártsajtóvá züllesztett és gyakorlatilag közpénzből fizetett nagyobbik része (~65 %) állandóan arról cikkez, hogy FIDESZ jó, ellenzék rossz, nem csoda hát az óellenzék tragikus helyzete a választásokon.

A szomorú ebben az, hogy a helyzeten maguk az ellenzéki pártok nem tudnak változtatni, sem programmal, sem falujárással, sem sehogy. Magyar Péter is előbb lett (rejtélyes módon) hihetetlenül népszerű, csak aztán kezdte járni a falvakat.

A kutatásokból persze kiderült, hogy fölöslegesen, a falusi FIDESZ szavazókból csak alig néhányat tudott átcsábítani, a TISZA párt szavazóinak többsége a városi csodaváróktól érkezett, akik ahelyett, hogy a meglévő ellenzékről írnák meg, hogy ezért meg azért jobban kormányozna, ülnek a parton és fürkészik a távolt, hátha jön már a nagy hajó, parancsnoki hídon a mégújabb Messiással.

A jelenlegi Messiásnak egyedül sajnos nincsen elég szavazója a FIDESZ legyőzéséhez, és úgy tűnik, hogy nem is lesz, összefogni meg nem akar, így, ha nem érkezik egy még újabb, és persze sikeresebb Messiás, az egyetlen lehetőség a DK eltüntetése a porondról, és a szavazóinak átszervezése a TISZÁ-hoz (az eltüntetési technika a szokásos: Mondjon le!).

Az ilyen filozofálgatáskor persze fölmerül a kérdés, mi az, hogy demokratikus. A szó azt jelenti, népuralom, ami ma már nem igaz, és nem is lenne jó a kormány minden lépését népszavazással eldönteni, mint a régi görögöknél, mivel a nép tagjainak döntően nagy része nem rendelkezik a szükséges információkkal, nem is akarja ezeket megszerezni, de még ha meg is szerezné, akkor sem tudna mit kezdeni velük. Ezért az értelmiség (= lángoszlopok; lásd Petőfi) feladata a nép helyes irányba terelése a választások előtt, hogy honfitársaink olyanokat válasszanak meg az irányító testületbe, akik a többség számára javuló irányba akarják és képesek is elmozdítani az országot. Az értelmiség ezt a feladatot a FIDESZ hazugságok és csalafintaságok leleplezésével, valamint a regnálók és az ellenzék összehasonlítási eredményeinek bemutatásával teljesíthetné, azaz (sokszor!) leírná, hogy mit tesz a kormány, mit tenne helyette az ellenzék, és az miért lenne jobb. Ha valamelyik független újságíró nincs tisztában azzal, hogy mit tenne az ellenzék, és a programjukról sem tudja, hogy hol található, hívja fel őket, és kérdezze meg.

Szép is lenne, ha ez így történne, de sajnos a gond az, hogy az értelmiség ezt a feladatot nem vállalja. Akkor pedig marad a nép fideszes átverése minden vonalon, maradnak a kétharmadok, és mindez abszolút jogállami, hiszen minden törvénynek és előírásnak elég tétetett. Ha mégsem, akkor a FIDESZ majd módosítja. Nem a tettét, hanem a törvényt. A jogállamiság tehát kétharmaddal mindig oké.

A demokráciát illetően viszont az,

  • hogy a törvényeket a kétharmad birtokában bármifajta korlát nélkül a FIDESZ határozza meg, mégpedig úgy, hogy minden esetben neki legyen előnyös,
  • hogy akkor hoznak létre az általuk kézi vezérléssel hatóságként működtetett meglévő fékek és egyensúlyok mellé újabb kézi vezérlésű, ugyancsak ellenzék vegzáló hatóságot, amikor csak akarnak,
  • hogy akkor vonnak el és annyi pénzt az ellenzéktől, amikor és amennyi tetszik nekik,
  • és hogy ugyanakkor a saját propagandájukra akkor és annyi pénzt vesznek ki a közösből, amikor és amennyit a kedvük tartja,

egyértelműen NEM demokrácia. Azért nem, mert a pártok azonos esélyű politikai versenyének egyetlen feltétele sem teljesül. Aki úgy gondolja, hogy a demokrácia ismérve az, hogy nem visz el senkit a fekete autó, az vagy népátverési célból hazudik, vagy kifejezetten ostoba.

Egyébként a fekete autó rendőrautóként már sokszor működött. Emlékezhetünk Hagyóra, akit végül azért ítéltek pénzbüntetésre, mert telefonon sürgette a vállalkozó kifizetését (az összes többi vádról kiderült, hogy hazugság), vagy Tátraira és Császyra, akik azért kaptak letöltendő börtönt, mert az általuk megbízott három szakértő azt mondta ugyan, hogy a Velence tavi susnyás négyzetmétere ötször annyit ér, mint a Budapest melletti almás négyzetmétere, de a Polt vezette ügyészség hozott egy negyedik szakértőt, aki szerint a különbség nem ötszörös, hanem huszonötszörös (és a bíróság érdekes módon neki hitt), esetleg Gyárfásra, akit 7 évre ítéltek, mert a Portik által titokban készített HANGfelvétel szerint „széttárta a kezét és bólintott” (vajon ki bízhatta meg ezzel Portikot? Csak nem a rendőrség?). Szóval, tisztelt hölgyek és urak, csak ne becsüljük le a mai valóság fekete autóinak jelentőségét!

Épp most tartóztatnak le polgármestert meg alpolgármestert, és ha megint kiderül, hogy ez csak a szokásos szemenszedett hazugság fideszes felfújása, a sár akkor is a letartóztatottakon ragad, és a NER sajtó sokáig gondoskodik róla, hogy lemoshatatlan legyen.

Itt van aztán a másik fontos kérdés, a hazafiság. Az ember úgy gondolná, hogy hazafiságra akkor van szükség, mikor az adott nemzetiségű országot elnyomják, azaz az adott nemzetiségű emberek pont a nemzetiségük miatt szenvednek hátrányt. Ilyen esetben természetes a haza emlegetése, és az azonos nemzetiségű emberek összefogása az ellenállás érdekében, azaz a „nemzetben való gondolkodás”. Ez volt a helyzet már Mohács óta Magyarországon, ebből következett Thököly, Rákóczi, Kossuth, de ebből következett Trianon is, mivel a magyarok kábé ugyanannyira nyomták el a magyarországi nemzetiségeket, mint ahogy a magyarokat az osztrák birodalom a kiegyezés előtt, azaz olyan nagy ellenállásba az ország szétdarabolása nem ütközött.

Sok volt országhatáron belül a nemzetiségi, és a magyarhoz hasonlóan mind nemzetben gondolkodott, így aztán el is akart szakadni. Nagyon.

Nem csodálható, mivel a nemzetiségi területeken magyar volt a birtokos nemesség, az igazságszolgáltatás, a csendőrség, na meg az összes hivatal. Az ország Antant általi feldarabolása persze nem lett teljesen igazságos, de ennek komoly oka van: a világháborúban sajnos nem mi voltunk se a megtámadott, se a győztes fél, jóval inkább az agresszor meg a lúzer, az pedig, pláne együtt a nemzetközi illemtan szerint rosszat jelent. Sok rosszat.

Ma Magyarországot senki nem nyomja el. A magyarokat nem üldözik csak azért, mert magyarok, következésképp az ilyen esetekben a hazafiság erőltetése sokszor átcsap önzésbe, mert nem az igazságtalan elnyomás miatti összefogás, hanem a többi néppel szembeni (általában jogtalan) előnyök magunknak való kicsikarási szándéka jellemzi. Kompromisszumokat kötni más országokkal a buzgó hazafiság képtelen, engedni semmilyen kérdésben nem fog, egyetlen aktív tevékenysége a vétózás, azaz minden szövetségi rendszert, amelyeknek tagja, főleg akadályoz, viszont azt rendkívül hazafiasan. Rettentően védi az érdekünket. Legalábbis ezt hazudja a népnek, és itthon a többség ezt is hiszi.

Mint köztudott, az EU 27 pontban fogalmazta meg, mit kellene változtatnia az EU normákkal ellenkező gyakorlatok esetén az Orbán kormánynak, hogy a nekünk megítélt (nem nekünk járó, hanem nekünk fejletleneknek fejlesztésre megítélt) összeget nyugodt lélekkel ide is küldhessék anélkül, hogy kézen-közön eltűnne. A miniszterelnök úr „választechnikája” a szokásos, valamit pilinckázik, de semmi olyasmi, ami az EU-nak elfogadható, közben meg azt mantrázza itthon a papagáj csapat, hogy nem is emiatt nem küldik ám a pénzt! Hanem mert tisztán hazafiságból egyrészt békepártiak vagyunk, másrészt elutasítjuk a migránsokat, harmadrészt meg nem engedjük, hogy gyemekeinket az LMBTQ+ lobbi behálózza. Javasolnék a kormánynak egy próbát: teljesítse a 27 pontban előírtakat, anélkül, hogy a „No migration, no gender, no war” álláspontján változtatna, és ha akkor sem kapjuk meg a pénzt, akkor a miniszterelnök úrnak igaza van. Pazar ajánlat, nemde? A probléma sajnos az, hogy egyrészt maga sem hiszi, hogy igaza van (sőt!), másrészt nem is akar a NER igazságtalan tolvajrendszerén változtatni (Lánczi András: Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája). Na, ezt hívják hazafiságnak. Így védik meg az érdekeinket, közben egyre rosszabb lesz nekünk.

Szóval ma már, noha nagyon örülök a magyar nyelvi kultúrkörhöz tartozásnak, egyáltalán nem vagyok harcos hazafi.

Nem akarok harcolni, pláne a szövetségeseink ellen nem.

Hálaisten nem is kell. Egyébként is: Orbánt támogassam, holott semmiben nem értek vele egyet, csak azért, mert ő szintén magyar? Higgyem el istenbizonyra, hogy az ő politikája hasznos a többségnek, csak azért mert a többség rá szavazott? Persze az is kérdés, milyen választási rendszer az, amelyben a szavazásra jogosultak egyharmadával lehet elérni kétharmadot? Jó, persze, a FIDESZ a választási rendszert magának csinálta, de mi, magyarok jogosítottuk fel arra, hogy megtehesse, holott ezt én nem akartam. Nagyon nem. Az a hazafi, aki arra szavaz, hogy valaki a demokráciát kijátszva kisajátíthassa a hatalmat? És ha én nem tapsolok neki, mert úgy gondolom, hogy amit csinál, az országnak jóval inkább árt, mintsem használna valamit, akkor rosszat teszek, amiért pellengérre állíthatnak?

Bonyolult ügyek. Alapos megfontolást ajánlok mindenkinek.

A Gyurcsány meg a lemondás

Falusi Tamas
-
0
A Gyurcsány meg a lemondás

Van egy ország valahol Európában, ha jól emlékszem, Magyarnak hívják. Több étteremlánc is működik ott, ám az egyikről, mikor éppen az volt a menő, és az ország több mint fele odajárt, elterjedt, hogy a főszakács nem tud főzni, és amit tud, azt is direkt elrontja, hogy az embereknek minél rosszabb legyen.

Állítólag a főszakács mindenféle ocsmányságot meg káros anyagokat is tesz bele az ételekbe. Ezek persze mind hazugságok voltak, de a főszakács saját személyzetének meg a szövetséges étteremláncnak az árulása folytán mindenki elhitte, hogy így van.

Hajh, meg is mérgedtek ám a népek, és elkezdtek egy másik étteremláncba járni, mégpedig olyan sokan, hogy attól kezdve ez a másik étteremlánc diktálta az árakat meg a fogásokat, és bár egyesek szerint pont hogy ők nem tudnak főzni, amit rengeteg gyomorrontás igazolt, a sok nép továbbra is hozzájuk ment enni. Azt mondták, ez egy pocsék kaja, rohadtul drága (hja, kérem, a személyzetet meg köll fizetni), nem is ízlik, beteg is leszel tőle, de az a hírhedt régi gonosz főszakács biztos még rosszabb lenne, ugye, ecsémuram?

A hírhedt régi főszakács úgy gondolta, jobb lesz, ha otthagyja régi cégét, ezért kilépett, és a semmiből csinált egy új étteremláncot, amelynek egyre inkább az lett a jellegzetessége, hogy minden nagyobb étteremlánc igyekezett keményen (durván) „elhatárolódni” tőle, hogy így nyerjen újabb vendégeket, és minden kisebb étteremlánc igyekezett szövetkezni vele, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben.

A hajdani MSZP-s főszakács legendája persze megmaradt, ugyanis a népek döntő része továbbra is a pocsékkajás étteremláncban étkezett, ahol egyre ehetetlenebb volt a leves, egyre gazdagabbak a tulajdonosok meg a személyzet, és ezt magyarázni kellett valamivel. Így aztán mindenki a szokott szöveget hangoztatta, hogy az a régi, gonosz főszakács még rosszabb lenne, nemde, ecsémuram? A kijelentés lassan axiómává* kezdett válni, és mindenki, akinek valami baja volt, azt mondogatta. Követték őket a független lapok, a politikusok, a celebek, ha valaki ütőset akart mondani, ezt mondta, és bár a nemfideszesek közül mindenki hozzátette, hogy neki ugyan semmi baja nincs a főszakáccsal, de végül mindig kiderült, hogy van.

A volt főszakács próbált tenni valamit, ezért egy idő után már nem is ő volt a főszakács abban a DK nevű étteremláncban, hanem a felesége, sőt egyszer más étteremláncokkal való szövetkezéskor még a feleséget is leváltották egy MZP nevű vadiúj főszakácsra, de a népek ettől nem jöttek zavarba, és azt mondták inkább legyünk rosszul, vagy akár haljunk meg a kajától, de mindig csak idejárunk a FIDESZ-be. A helyzet érdekessége, hogy nem csak a DK nevű étteremláncba nem jártak a népek, hanem a Momentum, LMP, Jobbik, MSZP, Párbeszéd meg egyéb ilyen étteremláncokba sem, holott az nem volt tilos, és aki azokhoz ment volna ebédelni, semmi baja sem lett volna belőle. Ezt a szakértők (politológusok, helyzetelemzők, egyéb celebek) azzal magyarázták, hogy a volt főszakács káros kisugárzása módosítja az emberek ízlését, így a DK-s főszakács puszta létezése miatt van az, hogy az emberek jobb szeretik a FIDESZ kaját, mint például a momentumost. Vagy a jobbikost. Az lett az egyöntetű álláspont, hogy ha a DK nem létezne, vissza lehetne csábítani a FIDESZ-től a népeket vacsorálni. Aki erről az állításról akárcsak egyszer is azt mondta, hogy hülyeség, az megnézhette magát!

Azt mindenki tudta, hogy a régi gonosz főszakács nélkül a DK étteremlánc megszűnik, ezért ismét elindult a monnyonle kórus. Ha lemond, gondolták a lemondást követelők, akkor a mindig a DK-nál ebédelő nép is kénytelen máshová menni, és mindenki abban reménykedett, hogy majd hozzá. A dolgot színesíti a legeslegújabb étteremlánc, amelyik tökugyanazt a menüt ígéri, mint a nemfideszes étteremláncok (tőlük csórta), csak még nem főztek eddig egy fél tányér kaját sem, a személyzetet meg majd az utcáról kell összeszedni, így aztán ha monopolhelyzetbe jutnának megelőzve a FIDESZ étteremláncot, egy dolog biztos nem érvényesülne, mégpedig a „Forduljon mindig szakemberhez” elv. Ahogy az utóbbi 14 évben a FIDESZ konyhán sem érvényesül, lásd például a Palkovics, Kásler, Szijjártó, Varga Judit, Novák Katalin, Megatöbbi tragikus (mármint a magyar népre nézvést tragikus) sorozatát, amely az ország szempontjából erőteljes lejtmenethez vezetett. Jó, persze, én is tudom, hogy a tragédia fő felelőse a FIDESZ főszakácsa, aki sohasem szakemberekhez fordul, hanem talpnyalókhoz, és akinek, mikor kiküldték a folyosóra, szégyenpírral az arcán minimum le kellett volna mondani. Viszont amíg itthon nincs egy népszerűbb étteremlánc, nem szólhatunk rá egy szót sem, mert mi tartjuk monopolhelyzetben, és ő ebből, azaz a mi hülyeségünk okán van arról meggyőződve, hogy tud főzni.

Na de majd ha az a régi, most már DK-s főszakács lemond, akkor az étteremlánca is megszűnik, és akkor minden jó lesz. Erről beszélt mostanában egy lovaglásairól és horvátországi nyaralójáról híres volt főpolgármester, aki most végleg itt hagy minket a pácban (ah, de szomorú), erről beszélt egy másik étteremlánc volt főszakácsa, aki a vendégek elpártolása után 2018-ban otthagyta a Jobbik nevű céget, így szerinte a gonosz főszakácsnak is ott kellene hagynia a cégét (ha egyszer egy az egy, akkor az analógia szabálya szerint kétszer kettő az kettő, nemde?), és ugyanerről beszél most a DK egy bajai alkalmazottja, aki szerint:

„Waterloo után Napóleonnak nem maradt választása, sorsa a szövetségesek (az angolok) kezében volt. Végállomás: Szent Ilona szigete.”

Hát bizony, ha a FIDESZ jól táplált főszakácsának kezében lenne most a régi, gonosz főszakács sorsa, pont úgy, ahogy Napóleoné az angolok kezében, az ő végállomása sem lenne vidámabb. De az ő sorsa nem ott van. Hanem a saját étteremlánca kezében. A lemondást a DK vezetés megtárgyalta, és úgy döntött, hogy a DK étteremláncnak az a legelőnyösebb, ha a főszakács marad. Így marad az étteremlánc stabil vendégköre is, akik a főszakács miatt járnak oda – az összes többi étteremlánc legnagyobb bánatára, mert nem tudja az odajárókat a megszűnés révén elhappolni. Így aztán folytatódik a monnyonle verkli végnélküli tekergetése.

Néhány megjegyzés:

  • Gyurcsányt először a saját pártja árulta el Őszödön. Másodszor a szövetséges párt, mikor kilépett a koalícióból, és otthagyta Gyurcsányt az elvesztett „szociális” népszavazás romjai alatt, holott az egészet az SZDSZ találta ki, és hajtotta végre, Gyurcsány „csak” az MSZP szükséges szavazatait hozta (hála az őszödi beszédnek).
  • A világválság közepén Gyurcsány lemondott, mert tudta, hogy a megszorító intézkedéseket a nép tőle, a nagyon utált miniszterelnökről nem fogja elfogadni.
  • 2011-ben sokak javaslatára kilépett az MSZP-ből, így a továbbiakban nem jelentett terhet nekik, és alapított egy új pártot tiszta lappal a semmiből, amely az européer szociáldemokráciát favorizálja, és mindenki úgy lépett be oda, hogy számolnia kellett Gyurcsány negatív megítélésével, azaz senki nem mondhatja, hogy váratlanul érte a dolog.
  • A politikának az a baja, hogy már rég nem az unatkozó gazdagok és arisztokraták hobbija (kivéve Gyurcsányt és egy ideje már Orbánt is), hanem szakma, amelyből a politikusok élnek. Így aztán egy leváltás, hátrébb sorolás, bércsökkentés ugyanolyan érzékenyen érinti az illetőt, mintha egy vállalatnál dolgozna, nem csoda, hogy ilyenkor páran begorombulnak, és a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt azt követelik, hogy vagy kapják vissza a pozíciójukat meg a pénzüket, vagy mondjon le a pártelnök.
  • *Az axióma különféle okok miatt megkérdőjelezhetetlen alaptény, alapigazság, amelyet bizonyítani nem szükséges, és amelyben kételkedni tilos.

Nem árt, ha az ember átgondolja a dolgokat, mielőtt döntene.

Kereszt

Falusi Tamas
-
0
Kereszt

„Bár Orbánék hatvanpusztai birtoka mellett a Citadella átépítését is tervező Art1st Design Stúdió megkereste a Gellért-hegyi Szabadság-szobor alkotójának, Kisfaludi Strobl Zsigmondnak a jogörököseit a szobor átalakítása miatt, ők egyértelműen azt jelezték, hogy nem járulnak hozzá a szobor talapzatának átalakításához. Ennek ellenére felkerül egy kereszt a talapzatra – írja a Hvg.hu, amely egy látványterv birtokában érdeklődött a Várkapitányságnál a szobor átalakításáról, választ azonban nem kaptak, ellenben a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalára felkerültek a részletek.”

A szobrot a budapestieknek nem kell bemutatni. Olyan magasra és a városhoz olyan közel építették (gyakorlatilag a közepére), hogy még véletlenül se lehessen nem észrevenni. A megbízást hosszas tanakodás, Kisfaludi Strobl gondos lekáderezése, valamint Vorosilov tábornok engedélyének beszerzése után az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi tárcája adta közvetlenül a szobrásznak, aki előzetesen közölte, hogy pályázaton nem indul, de a személyes felkérést elfogadja. A szobor eredetileg felszabadulási emlékműnek készült az elesett szovjet katonák emlékére, helyét maga Vorosilov tábornok jelölte ki, a szobrász mellett konzulensként működött közre Alexander Geraszimov, valamint a helyszín kialakítását tervező Borisz Jofan, a sztálinista építészet jeles képviselője, akik – ha „kellett” – több alkalommal módosítottak Strobl elképzelésein. Így az alkotás már minden feltételnek megfelelt.

Az eredeti műalkotás szobrai Kelet felé néznek. A főalak egy pálmaágat emel diadalmasan a magasba, és miután a pálmaág az ókor óta a győzelem jelképe, Magyarország pedig akkor éppen vesztett, a szoborcsoport nyilván nem nekünk készült. Ezt a tényt a felirat is igazolja: „A FELSZABADÍTÓ SZOVJET HŐSÖK EMLÉKÉRE; A HÁLÁS MAGYAR NÉP”. A főalak hat méter magas. Alatta áll maga a szovjet hős, azaz egy katona zászlóval és gépfegyverrel, aki egyáltalán nem sugall agresszivitást, teljesen olyan, mintha a felszabadításunk sétagalopp lett volna. A mellékalakok közül az egyik a sárkányölő, aki nyilván a fasizmus elleni harcot jelképezi, a másik a fáklyavivő, aki nagy valószínűséggel a kommunizmus lángját és világosságát hozza el nekünk. Ha akarjuk, ha nem.

1956-ban egy felkelő csoport a Sztálin-szoborhoz hasonlóan az akkor még Felszabadulási emlékmű két alakját meg akarta semmisíteni. Elsőként a szovjet katona szobrát sikerült ledönteniük a talapzatáról, de a legfelső nőalak ledöntéséről a műegyetemi hallgatóiból álló rendfenntartó forradalmi zászlóalj vezetőjének, Marián István alezredesnek sikerült őket lebeszélnie.

A rendszerváltás után a szoborcsoport eszmei átfogalmazását a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottsága, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete hagyta jóvá. A talapzatáról eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot, a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit. Az új  szöveg a talapzaton: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”, és a szobrot azóta már Szabadság szoborként emlegetjük.

A hányatott sorsú mű a jelen változtatással újabb „átfogalmazáshoz” érkezett. Egy keresztet fognak ráapplikálni, mégpedig a mostani kurzus fő csapásirányának megfelelően, ugyanis valószínűleg rájöttek, hogy a Jóistennek ez a szoborcsoport ma még nem hálás, hiszen a Jóisten nem áldozta életét hazánk függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért, azaz a szövegből pont ő kimaradt (Te jó Isten! Jézus, Mária!). Ezért külön, a szövegtől függetlenül, pluszként kell neki a hálát kimutatnunk, fennmaradásunkért, boldogulásunkért, de elsősorban természetesen az országnak ajándékozott hősért, Orbán Viktorért, aki a sok jót biztosítja nemzetünknek, mintegy másfél évtizede már. A sok jót most inkább nem sorolnám, nehogy e fennkölt pillanatban elröhögje magát valaki.

A fenti tényből következően, aki eddig úgy gondolta, hogy Magyarország szekularizált állam, az szálljon magába, gyakoroljon önkritikát, de főként vegye tudomásul, hogy ez nem így van. Derék vezetőink ugyanis nem csak úgy, saját elhatározás alapján, hanem folyton misére járva, azaz a Jóisten nevében, vele mintegy egyeztetve hagynak mindenkit magára. Vagy az árokparton, ha úgy jobban tetszene. Az állam immár nem felelős semmiért, a hajléktalanok a sorsukat maguknak köszönhető bűnözők, az elesetteket, betegeket segítsék a rokonaik, az államnak más dolga van, a kórházak gazdálkodjanak jobban, ha klimatizált helyiségekben akarnak az orvosaik operálni, a tanítók, tanárok örüljenek, hogy annyit kapnak, amennyit, különben is a tanári fizetés emelése – mint azt Orbánéktól tudjuk – Brüsszel dolga, nem a miénk, és ha ők nem adnak rá pénzt, náluk tessék reklamálni!

Ha a Fiú nem ezt prédikálta volna, az az ő baja. A magyar kormány a Jóistennek (Atya) felelős, és nem neki. Lásd a magyar családi hierarchiát. Egyébként a ma még rendelkezésre álló pénz döntő része a megfelelően kiválasztott csoport tagjainak adatik (klérus inkluzíve), akik egytől-egyig istenfélő emberek, és ugyan a tetteik alapján nagy valószínűséggel Pokolra fognak jutni, de addig legalább itt a Földön jól kiélik magukat. Pont olyan felelőtlenséggel, mintha szerintük nem is létezne Pokol.

Ám még mindig van remény. A kereszt felszerelése a lopott holmira többek elvárása szerint majd kiengeszteli az Urat, és ha mégis lenne túlvilági büntetés, akkor az ezzel majd megúszható. Várhatjuk tehát a keresztek ilyetén módon való szaporodását, véleményem szerint különösen a nullás kilométerkövön mutat majd jól Jézus szimbóluma, de sine ira et studio szemlélve a dolgot megállapíthatjuk, hogy az emberek megszokják majd ezt is. Ahogy eddig mindent sikerült megszokniuk.

Rossznyelvek szerint ugyan eme nagy vallásos érzületet mutató kormányzás a szavazatok miatt kell, hogy a vallásosok sose szavazzanak másra, ám mi ne is törődjünk a károgással, inkább csatlakozzunk a hozsannázókhoz, hogy egy komcsi műalkotás immár Isten dicsőségét hirdeti. A központi alak a vallás diadalát, a fáklyavivő a hitetlenek megvilágosodását, a sárkányölő pedig Orbán győzelmét példázza Brüsszel és a hazai ellenzék felett. A fenti jókat mintegy keretbe foglalja a nagy kereszt, amely így kijelöli Magyarország útját. Azon haladhat előre a dicső jövő felé.

In aeternum, amen.

Sértődés

Falusi Tamas
-
0
Sértődés

„A Vatikánt elszomorították a párizsi olimpia megnyitójának egyes jelenetei – áll az Apostoli Szentszék francia nyelven kiadott közleményében. – A Szentszék csak csatlakozni tud azokhoz a véleményekhez, amelyek az elmúlt napokban elhangzottak, hogy sajnálkozásukat fejezzék ki a számos keresztény és más vallás híveit ért sértés kapcsán.”

Na. Szóval sértés. Ha megvizsgáljuk a sértéseket, azok egyértelmű jellemzője, hogy a sértő személy a sértett személyt indokolatlanul rossz színben tünteti fel a többiek előtt, ezzel a sértett tekintélye csorbul, és a társaságban elfoglalt pozíciója alacsonyabb lesz, mint a sértés előtt. Lehet persze a sértés olyan is, hogy a sértő nem a sértettet, hanem egy vagy több, a sértett által tisztelt, nagyra tartott szeményt degradál le, illet negatív jelzőkkel, vagy helyez a sértett által negatívnak tartott kontextusba, ezzel csökkentve a sértett bizalmát a tisztelt személyben, ami a sértettnek rosszul esik, hiszen azt cáfolja, amiben eddig ő hitt, azaz a hitét kérdőjelezi meg. Ez sokakat nagyon fel tud idegesíteni.

A sértés a legtöbbször hazugság. Ha Karikó Katalinnak azt mondja valaki, hogy „Te hülye vagy”, az egyrészt sértés, másrészt hazugság (hogy szándékos hazugság vagy információhiány miatt következett be, az mindegy). Az érdekesség az, hogy bárki kapásból fel tud sorolni egy csomó embert, akiknél ez a kijelentés ugyan a felsoroltak érzelmeiket tekintve sértés, de így igaz. Ők meg vannak győződve róla, hogy nem hülyék, de ezt a többiek másképpp látják, ezért a sértő csak közölte a valót, egy rossz szót sem mondhatunk rá, legfeljebb az empatikus képességeit kérdőjelezhetjük meg. Pontosan ugyanígy van a mások által tisztelt személyekről állított dolgokkal is, van, ami igaz, van, ami nem, ezért ha valaki sértve érzi magát, az lehet jogos is, de ugyanúgy lehet jogtalan, hiszen ha igaz, akkor nincs alap a sértődésre, ha viszont hazugság, akkor van.

A vallások esetében más a helyzet. Hívői olyasvalamiben hisznek, ami nem bizonyítható se pro, se kontra, ezért minden, a hitüket érintő negatív megnyilatkozás jogosan sértheti a híveket, mivel általában fogalmunk sincsen, hogy az adott megnyilatkozás igaz, vagy nem igaz. Ugyanakkor persze minden hites ember vallástalanokra nézvést negatív megnyilatkozása pontosan ugyanúgy sértheti a vallástalanokat is, csak ezt le se… illetve az nem érdekel senkit. A fentiekből adódón vallásügyben semmi nem világos, semmi nem tiszta, azaz a sértésre is, meg a magsértődésre is rengeteg lehetőség áll rendelkezésre.

Leonardo „Utolsó vacsora” c. festménye érdekesen ábrázolja Jézust és körét. A vacsora egy jeruzsálemi ház emeleti termében lett megrendezve, amely a festményen hátrafelé hatalmas térnek látszik, és az ábrázolás azt sugallja, hogy a néző irányában is jó távolra nyúlik el. A királyok étkeztek így, egyenes asztal, a király középen, mellette a főbb méltóságok, szemben velük meg az udvar, ahogy a festmény szemlélőjéhez hasonlóan nézi a vacsorázó főnököt és sleppjét. Jézusék esetében az észszerűség azt diktálná, hogy ha csak magukban vannak, nem sorban helyezkednek el, hanem körülülik az asztalt, ne kelljen fölállva vagy kitekert pózban beszélgetni, ám a festmény nem ezt mutatja. Persze lehet, sőt ez a legvalószínűbb, Leonardo azért választotta ezt az elrendezést, hogy jól be tudja mutatni az összes résztvevőt, ami egy körbeült asztalnál nem lett volna lehetséges, ráadásul a neki a festményhez biztosított falfelület a milánói Santa Maria delle Grazie templom refektóriumában így lett a legjobban kihasználható.

A Vatikán által kifogásolt sértésre áttérve a párizsi megnyitón valóban volt egy hasonló videó, amelynek alakjai és beállításai Leonardo alkotására emlékeztettek. Halványan ugyan, de arra. A festmény és a videó közötti eltérés elsősorban az, hogy az alakok nem egy épületben, az asztalnál ülnek, hanem egy Szajna hídon állnak. Ennivaló nincs az asztalon, hiszen nincs is asztal. Az olimpiai rendező bizottmány hasonlóságtervező embere láthatóan nem állt feladata magaslatán (nem ismerte a festményt?), mert az alakok egy sorba rendezését ugyan betartotta, de a környezettel azonnal jelezte, ez nem Jeruzsálem, ott ugyanis nincs folyó – hacsak nem gúnynak szánta, hogy haha, nektek, vallásosoknak még egy nyomorult folyótok sincs a három világvallás fővárosában! Nekünk bezzeg van ám! Még ha koszos is. Ja, egyébként folyója Rómának is van, azaz a Vatikánnak nagy hülyeség lenne ezen megsértődnie.

Az ennivaló videóbeli hiányáról (= Jézus teste és vére) sajnos nem tudok mit mondani, az alakok jóltápláltak, biztosan vacsoráztak már, és valószínűsíthetően nem is utoljára, azaz őket másnap nem feszítik keresztre, mert ilyen ma már nincs. Hogy ennek a változásnak a felemlegetése akkora nagy sértés lenne vallásosok számára, akiknek például az autodafé a nagy vallásos korszakban mindennapos látvány volt, arról nem vagyok meggyőződve, hiszen esetünkben pont a Tízparancsolat V. parancsának betartása történik.

A videó központi alakja nem a Leonardo által elképzelt hosszúhajú, szakálltalan Jézus, hanem egy álló, kövér, tetovált nő, valamiféle csillagos fejdíszben, aki a kezével szívecskét formáz. Magyarán szeretetet hirdet a nézőknek. Ez valószínűleg azt fejezi ki, hogy a szeretet hirdetése nem privilégium, azaz bárki hirdetheti, még akár egy nő is, ha kövér, ha sovány, mindegy. Ebből adódón, ez csak akkor sértés egy vallásos számára, ha úgy gondolja, hogy a szeretetet csak férfi hirdetheti, senki más. Vakbuzgóbb vallásosok esetén csak sovány férfi, még vakbuzgóbbak esetén kizárólag a Messiás! Minden más blaszfémia.

A 12 apostol a videón legalább 16. Oka ismeretlen. Jézustól a néző szempontjából balra a harmadik egy fiatal lány két varkoccsal, őt nézve mintha a videó készítője arra utalna ezzel, Júdás közülünk bárki lehet, még ha a legártatlanabbnak nézne is ki. A videón sokféle alakot láthatunk, egyenként értékelni őket sok értelme nincs.

Az „apostolok” csoportját (ha már ragaszkodunk Leonardo festményéhez, és a számbeli eltérés minket nem zavar), néhány nő és néhány nőnek öltözött férfi színesíti. A Biblia szerint „…nők nem taníthatnak férfiakat és nem lehet szellemi hatalmuk fölöttük, mert Éva be lett csapva. Emiatt Isten a férfiaknak adta a tanítás elsődleges hatókörét. Isten elrendelte, hogy egyedül a férfiak szolgáljanak tanítói pozícióban a gyülekezetben. Ez nem azért van, mert feltétlenül jobb tanítók, vagy mert a nők alsóbbrendűek vagy kevésbé intelligensek lennének (ez nem így van). Egyszerűen Isten így alkotta meg az egyház működését.” Szóval, ha kérdezik, hogy miért így a vallásosok szerint, a válasz egyszerű. Csak. A nők ugyan nem alsóbbrendűek, de azok.

A fentiekből következőn nő nem lehet apostol, hiszen Éva nem állta meg a próbát. Ezt a kérdést már Leonardo is feszegette, aki ugyan nem nőnek öltözött, hanem nőnek látszó férfit festett a képre (lásd a festményen Jánost), de ez a videó hasonló témát feszeget, mégpedig azt, hogy de igenis, nő is lehet apostol, Nobel-díjas vagy olimpiai bajnok, és fennen hirdeti, mi ugyan nem teszünk különbséget ember és ember között, nem számít, hogy nő vagy férfi. Nekünk nincsenek elvárásaink, hogy így öltözzön, úgy viselkedjen, és azt tegye, ha egyébként a többieknek ezzel semmiféle kárt nem okoz. Mi ilyenek vagyunk, és ebben különbözünk tőletek.

A férfiak felsőbbrendűségét alapként kezelő egyháznak ez természetesen nem tetszik, de ezt nyíltan nem mondhatja ki (azon már túl vagyunk, hálaisten… illetve hála a szekularizációnak), ezért inkább megsértődik. Okként a szokásos szöveget nyomatja, az LMBTQ+ szakrális témába keverése, de hogy az miért sértő a vallásosokat illetően, továbbra is kérdés.

Úgy gondolom, a sértődés konkrét okát most már nagyon ideje lenne közölnie velünk. Érvekkel és levezetéssel, ha kérhetem.

A csapatkapitány

Falusi Tamas
-
0
A csapatkapitány

Ronaldo kismiska hozzá képest. Ő nem csak a csapat kapitánya, hanem vezetőedző, egyedüli góllövő és klubelnök. Az történik a pályán, amit ő akar. Számolatlanul rúgja a gólokat, miközben a többiek hozsannáznak (nézők, tartalékok inkluzíve), aztán, mikor már az ellenfél is megérkezett, abbahagyja az üres kapus góllövést, és közli, hogy ilyen gyalázatos, szuverenitásunkba gázoló feltételek esetén, például, hogy az ellenfél is rúghat gólt, a mi különösen szuverén csapatunk nem játszik.

Az a minimum, hogy kapunk öt gól előnyt, és az ellenfél játékosainak az egész meccs alatt az egyik szögletzászló tizenöt méteres körzetében kell tartózkodniuk. Pályán kívül vagy pályán belül, mindegy nekünk, a tizenöt méter a lényeges. Mivel a mi nagyon szuverén csapatunk kapitánya rendkívül nagyvonalú, azt, hogy melyik szögletzászló legyen a tartózkodási hely középpontja, az ellenfél tetszőlegesen választhatja meg. A bíró is mi leszünk, illetve hát természetesen ő, a csapatkapitány, ami felfokozott szuverénségünkből következik. Ez a csapat érdeke, melyet mindenkivel szemben meg kell védeni.

Team first. Make Turul FC Great Again.

Rendkívül meglepő, és a többi csapat elképesztő rosszindulatát mutatja, hogy a mi szuverén feltételeinket egyetlen, szintén szövetség tag ellenfél sem fogadja el (szúrja a szemüket a határozott békepártiságunk), viszont a csapatkapitányunk mindhez ragaszkodik, mivel ez nekünk jár. Nem azért lettünk tagja a szövetségnek, és neveztünk be a bajnokságra, mondta még a kocsmában meccs előtt, hogy ne a szuverén megoldást válasszuk, azaz (horribile dictu!) a többség közösen megállapított szabályai szerint játsszunk, hanem azért, hogy a saját szuverén szabályaink szerint, ahol például az öt gól fór nekünk a minimum. De a migránssimogató nyugati banda ezt nem érti, így a legócskább zsarolásra is képes nemzetközi sportszövetség minden meccset 0 : 3-mal az ellenfelek javára könyvelt el. A csapat jelenleg a tökutolsó helyen szuverénkedik, már senki sem akar velünk játszani, ezért aztán derék, félelmet, feladást, nem ismerő, és ellentmondást nem tűrő csapatkapitányunk szervezett egy külön kis csoportot hasonló patriótákból, mint mi vagyunk. Kár, hogy a bajnokságra ennek semmilyen hatása nincs, legföljebb együtt dekázgathatunk a folyosón, ha unjuk már a parlamenti leszavazásokat. Érdekes, hogy derék csapatkapitányunk, aki állandóan azzal érvel, hogy amit ő mond, az az emberek akarata, milyen nehezen fogadja el, hogy a nemzetközi szavazás, amelyben alulmarad, az is az emberek akarata, csak nem 10 millió, hanem 400 millió emberé. A rendszer specialitása még a vétó, mikor 3 millió FIDESZ szavazó blokkol egy 400 milliós szövetséget.

Az ellenfél nélküli, magunknak rendezett meccseinkre sajnos a nagy sport TV-k nézői nem kíváncsiak, csak a hazai szurkológárda üvöltözi magát rekedtre, mikor kifutunk a pályára. A mezek sajnos kopottak, a pálya borzalmas állapotban, a kapukat tűzifának adta el a csapatkapitány egyik rokona, négy letűzött bot van helyette, a fű már csak itt-ott sárgállik a göröngyök között, a hajdani orvosi szobában a lehullott vakolat lett az úr. A kitört ablakú öltözőkben süvítő szél dalát az elszánt drukkersereg „Viktor! Viktor!” kiáltásai sem tudják elnyomni rendesen.

Egyetlen dolog van, ami még működik: a központi hangosbeszélő. A jól fizetett kezelők nagyon tudják, mit kell mondani, a rendszer nem csak a meccsek alatt üzemel, a hozsanna mindennap bevált, és érkezik is érte a jutalom.

A lelátó rozoga székein nem ülnek hanem állnak a drukkerek, hogy jól lássanak. Persze nem látnak jól így sem, főleg a zászlólengetés miatt. Mikor a csapatkapitány gólt lő, az egyenruhás tömeg fölmorajlik. A szurkolói egyenruhaként használt, minden boltban kapható, nemzetiszínű fölsők számozása egységesen „0”, ugyanúgy, mint a játékosoké, egyedül a csapatkapitányé „aki a szuverénül egycsapatos mérkőzéseken, ahol csak mi voltunk jelen, simán hozta a harminckettes gólátlagot. A többiek a labda hozzá passzolásában jeleskedtek, az ebben kiemelkedők az öltözőben kaptak a csapatkapitánytól egy Sport szeletet, melyet a magának meghatározott és minden gól után azonnal átutalt gólprémiumból vett. Az általa lőtt gólok utáni középkezdést a hiányzó ellenfél helyett a pályagondnok szokta elvégezni.

A sok teendő mellett létezett valami, amelyre egyáltalán nem jutott idő: az maga a csapat. A csapatkapitány igazából sosem ezt a lehangoló közeli jelent, hanem mindig a csillagos távolt fürkészte. Furtonfurt a világbajnoki döntőn járt az esze, ahol nincs ellenfél csak hazai szurkolók meg dicsőség doszt, de hamar kiderült, hogy ha Nyugaton akar győzni, akkor van ugyan pénz, de van ellenfél is, viszont ha Keleten, akkor hagyják ökörködni, mert az a keletieket nem zavarja (van ott is víziós ember rengeteg), viszont pénzt, azt nem adnak nekünk. Egy vasat se. Legföntebb hitelt magas kamatra és rövid futamidővel. Ez a kettősség tette meghasonlottá a kapitányt, már a maradék eszét sem tudta használni rendesen, és innentől kezdve csak a jövővel foglalkozott, ahol mindig ő győz egyedül. Álomvilágban élek, írta Troppauer Hümér. A hazai szuverén patrióták sok misét mondattak érte, de az sem segített egy fikarcnyit sem. A nemzeti csapat így magára hagyva menthetetlenül csúszott lefele, és minden paraméterben a legrosszabbat produkálta.

A kontraszelekció megbízhatóan működött, az államapparátusban mindenki úgy csinált, mintha dolgozna, egymás után születtek az érthetetlen, fölösleges, mindent központilag szabályozni akaró rendeletek és előírások a „valamit produkálni kellett, hogy lássák, hogy dolgozunk” elvet követve. A produktum minden döntést a központhoz rendelt ugyan, de megfelelő szinttől fölfelé minden eltérésre felmentést adott, azaz a tűzhöz közel ülők azt csinálhattak, amit akartak, nem korlátozta őket semmiben. A sajtó, és egy ideje már mindkét oldal sajtója csak arról cikkezett, ki szólt be kinek, a lényeges dolgokról senki nem írt és nem beszélt, a szellemi leépülést okozó fertőzés csontig hatolt, mint a jeges szél. És mindez egy ember érdeme: a csapatkapitányé.

Jó, persze, előtte a mai, illetve a ma már alig létező ellenzéket el kellett pusztítani, nullává kellett tenni, le kellett söpörni úgy a placcról, hogy soha az életben ne bírjon visszakapaszkodni, de ezt a feladatot szívesen vállalta az értelmiség, és egyenesen megmondta a népnek, bele a szemibe, hogy Orbán rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de az ellenzék még rosszabb lenne. Például még autokratikusabb rendszert vezetne be fekete autókban furikázó bőrkabátosokkal, akik mindenkit elvinnének, aki csak egy rossz szót szól D-ről vagy Gy-ről, még kevesebb pénzt fordítana az oktatásra és az egészségügyre, még jobban összeveszne a Nyugattal, a még megmaradt független lapokból is pártlapokat csinálna, az összes bíróságnak személyesen diktálná az ítéleteket, még több nyugdíjast és szegényt hagyna az út mentén, és az összes általunk adóként befizetett pénzt ellopná, nem csak egy részét, mint Orbánék, hogy a rezsinövelésről meg fiaink vágóhídra küldéséről ne is beszéljünk. Az, hogy a közzétett, bárki által olvasható programjaikban ezeknek pont az ellenkezőjét írják, ne tévesszen meg senkit, mert hazudnak. Bolgár úr a Népszavában hetente írja, hogy miket.

A nép persze megörült, hogy most már mindent tud, és logikus módon a kisebbik rosszat választotta. A választásból adódón a csapatkapitány négyszer kapott kétharmadot. Ha valaki körbenéz kies hazánkban, láthatja, hogy mi is az a kisebbik rossz.

Végül is jól jártunk a csapatkapitánnyal, nem? Hiszen a kisebbik rossz mégse a nagy. Igaz?

Az emberi okosságról

Falusi Tamas
-
0
Az emberi okosságról

Van abban valami bugyuta báj, mikor a magyar hivatalnokok tiltakoznak szegény algériai kisasszony olimpiai indulása ellen, hiszen a magyar Alaptörvény szerint Imane Khelif ökölvívó annyira nő, hogy annál jobban nem is lehet.

Magyarországon kizárólag 100 %-os nők vannak, valamint 100 %-os férfiak, de mediis hominibus, qui non sunt, nulla questio fiat! A magyar törvények nagy királyunk, a tudós Könyves Kálmán útmutatását követik, mikor nem engedik meg a dolgok összekavarását mindenféle bonyolult izék létezésének feltételezésével, például a Férfi és a Nő közötti tartományban leledző köztes személyekről, mert ilyenek nálunk nincsenek. Törvényileg nincsenek. Egy darab se.

A halódó Nyugat persze más. Ott aztán akad mindenféle zűrös dolog, náluk a woke uralkodik, meg a pc, LMBTQ+ bandák randalíroznak, sorra operálják át a gyermekeket a másik nemre, majd meleggé nevelik őket, hogy az egyensúly helyreálljon, így aztán a nyugati országok teljes keresztény/keresztyén lakossága végső menedékként várhatóan hamar ideköltözik. Jobb, ha már most felkészülünk a fogadásukra.

Na de mi hálaisten nem vagyunk ám Nyugat! Nálunk születéskor a gyermek nemének megállapítása ránézéssel történik, így bőven elég hozzá IQ 85. A papíron lévő két rubrika valamelyikébe kell ikszet tenni, és kész. Köztes rubrika nincs. A tudomány ugyan pedzegeti, hogy az ember nem faék, hanem bonyolultabb és változatosabb annál, agyilag, hormonálisan meg mindenféle más paraméter tekintetében is, de azt a bonyolultságot hazai regnálóink úgysem értenék, ezért jobb, ha mind faékek vagyunk, hogy a miniszterelnök urat ne zavarjuk meg túlságosan. Különben is, ahogy maga mondotta volt (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, gazdasági évnyitó), „az adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre.” Mivel pedig ez a mi Férfi-Nő tételünk a józan paraszti ész alapjain nyugszik, következésképpen felette áll a tudományos nézeteknek, azaz a hókuszpókuszoknak. Bizony. Ha pedig egy akármilyen ügyben esetleg mégsem állna a józan paraszti ész a tudomány felett, Semjén majd benyújt egy salátatörvényt, azt másnap a Parlament megszavazza, és a kívánt sorrend máris helyreállt.

A józan paraszti ész előnye, hogy mindenkinek születésétől fogva van, mégpedig anélkül, hogy sokáig kellett volna tanulnia, megérteni, sőt átlátni a dolgokat. A józan paraszti ész igazít el minket a mindennapokban, például ő állapíttatja meg velünk a zsiráf ketrece előtt, hogy ilyen állat pedig nincs. Nem véletlenül vigyázunk rá, nehogy száguldása közben bármi kiugrassa az elődeink által kimélyített kerékvágásból, akik szintén józan parasztként élték életük.

A hivatalosan muszlim vallású országokban még nálunk is szigorúbb a helyzet. Szinte elképzelhetetlen, hogy a két nem keveredjen, vagy pláne átjárás legyen egyikből a másikba, és ha ott nőként regisztráltak valakit, akkor az nő, még ha a Sejtán végkimerülésig ármánykodna is. A muszlim országok hasonlítanak biblikus-orbánista hazánkra, csak a helyes és helytelen dolgokban eligazító szöveggyűjteményt Alaptörvény helyett ott Koránnak nevezik. További különbség, hogy a Koránt nem jelenleg regnálók írták, viszont az Alaptörvényt igen. A nép felhatalmazásával természetesen, merthogy itten demokrácia van.

Az adott eset tényeit vizsgálva a következők állapíthatók meg:

  • március 26. Az algériai Imane Khelifet néhány órával az Újdelhiben zajló női világbajnokság döntője előtt(!) a Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) diszkvalifikálta, mivel „nem teljesítette a jogosultsági feltételeket”. Hogy azok micsodák, azt nem tudni. Személyiségi jogokra hivatkozva azóta sem.
  • A kizárási döntést egy személyben hozta meg George Jerolimposz, az IBA főtitkára, ezt „ratifikálta” utólag a testület. A késői kizárást Jerolimposz azzal magyarázta, hogy a teszteredmények csak 7 nap alatt lettek meg. Az egy évvel azelőtti isztambuli világbajnokságról pedig azért nem zárták ki a bokszolókat – mondta a főtitkár – mert akkor csak a verseny vége után kapták meg a teszteredményeket.
  • A NOB a boksz sportági szövetségének, az IBA-nak a nemzetközi sportszövetségként való elismerését 2019-ben felfüggesztette, 2023-ban pedig megvonta. A döntéskor az IBA átláthatatlan gazdálkodására, súlyos vezetési válságára, a bíráskodással kapcsolatos problémákra és etikai hiányosságokra hivatkoztak. Ezt a döntést idén áprilisban a Nemzetközi Sportdöntőbíróság is helybenhagyta.
  • Ezért az ökölvívást a tokiói és a párizsi olimpián közvetlenül a NOB, pontosabban egy a NOB keretein belül létrehozott ad hoc bizottság szervezte. A nemzetközi sajtó július 29-én ismertette a NOB állásfoglalását, miszerint Imane Helif és Lin Yu-ting elindulhat az idei olimpián a nők között, mert megfelelnek az indulási feltételeknek, köztük az egészségügyi szabályoknak is.
  • A fentebb emlegetett jogosultsági feltételek, indulási feltételek meg egészségügyi szabályok mibenlétét illetőleg a Lakmusz végzett vizsgálatot. Kiderítette, hogy nemi hovatartozást igazoló vizsgálat nincsen, így aztán az olimpia előtt nem végeztek ilyen tesztet Imane Helifen, azon túlmenően, hogy meggyőződtek róla, az algériai hatóságok nőként tartják nyilván.

Ezek után az emberben felmerül a kern andrási kérdés: itt mindenki hülye? Vagy csak minket néznek hülyének?

A női boksz 2012 óta szerepel olimpián, azaz 12 éve már, hogy a NOB nem tartja szükségesnek a ringbe lépés előtti nemi identitás vizsgálatot. És mi van a többi sportággal? Ott sincs ilyen?

Az IBÁ-nak, ha már elvégeztette a vizsgálatokat, minimum közölni kéne, hogy mire irányulnak ezek, és ha már létezik ilyen vizsgálat, időben kellett volna elvégeztetni. Olyan nincs, hogy csak a verseny után, mikor már mindenki hazament, akkor kapják meg az eredményeket, olyan meg pláne nincs, hogy az egyik döntőst, miután odáig eljutott, kizárják. És ha már az isztambuli VB-n utólag ugyan, de kiderült a vizsgálat pozitív eredménye, akkor miért nem lettek következményei is? És ha már 2022-ben ez történt, nem gondoltak arra, hogy 2023-ban is pontosan ugyanez lesz a két gyanúba került sportolónál?

Az IBA „vizsgálatok” teljesen érthetetlen késedelme, na meg a főtitkár egyszemélyes döntése rendkívül gyanússá teszi a kizárást. Pláne gyanús, hogy nem is mondják meg, mit vizsgálnak.

Az IBA ma már hivatalosan nem létezik, a szakmai részeket tehát a NOB-nak át kellett volna vennie. Ha nem vette át, az OVB-t idézve több mint bűn. Hiba.

Ha a két ökölvívó esetében már felmerült a gyanú, sőt nemcsak gyanú, hanem valamilyen rejtélyes mérési eredmény is igazolta, a NOB-nak nem kellett volna erre felfigyelnie? Már két éve tart az ügy. Ugyanazokkal. A kérdést a szükséges és hitelesített eredményeket biztosító laborvizsgálatok elvégeztetésével, már régen és egyértelműen el kellett volna dönteni, és az ügyet le kellett volna zárni. Egyrészt szakmai alapon, másrészt hónapokkal az olimpia megnyitója előtt.

Mivel ilyen nem történt, fölmerül a kérdés: ha Mike Tyson szerez egy, az Egyesült Államok által kiállított papírt, hogy őt nőként tartják nyilván, indulhatna a nők között?

Végkövetkeztetés: az IBA kizárása a sportszövetségek közül az ottani szabályokat és vizsgálatokat, mint az olimpián való indulás feltételeit is eltörölte, a NOB-nak meg ezek szerint nincs ilyen szabálya, de ezzel az égadta világon senki sem törődött a NOB-nál. Az indulhat tehát, aki arra jár. Kösz.

Összefoglalásként megállapítható, hogy Kern kérdése jogos. Mindenki elbarmolta a rá tartozó dolgokat. Tényleg csak ennyi eszünk van, emberek?

Energetika

Falusi Tamas
-
0
Energetika

Az energetika pont olyan, mint a foci, a divat, a főzés, a lakberendezés, na meg még tengernyi más, melyekhez mindenki ért. Illetve mégsem. Nem teljesen. Igaz ugyan, hogy a modern, XXI. századi, információáradatban fuldokló ember sokszor és sokfelől hall harangozni valamit, de általában túl távoli neki a templom, így aztán sosem derült ki pontosan, a török jön, az árvíz, vagy a mise. Pedig azt jó lenne tudni a helyes cselekvés érdekében – mondaná az ember. De az emberek szerint ez mindegy. Az embereket nem érdekli annyira. Illetve semennyire.

Fenti okból általában úgy áll a helyzet, hogy amit az átlagember már tud, vagy amiben hisz, azt elfogadja, amiben nem hisz, azt „biztos hazugság” minősítéssel elveti, ugyanígy elveti, ha olyan mondja, akiben/akinek nem hisz, mert sokkal fontosabb neki a „ki mondja”, mint a „mit mond”. Nem jár utána, mi igaz, mi nem, mert nem az ő dolga. Érdekesség, hogy akiknek elvileg az lenne a dolguk, azok sem, így aztán például

Magyar Péterről pontosan tudjuk, hogy ő Pallasz Athéné hazai változata, aki teljes fegyverzetben és még csodának is túl rövid kipattanási idővel érkezett, de hogy esetünkben kicsoda a magyar Zeusz, az továbbra is a nagy rejtélyek egyike.

Megjegyzendő, hogy Magyarnak az istennővel ellentétes neme nem véletlen, női Messiással nálunk ezt nem lehetett volna megcsinálni.

A köznép ilyetén viselkedése miatt célszerű minden lehetséges helyen elmagyarázni a dolgokat, hogy a lehető legtöbben értsék, és ennek megfelelően tudjanak választani a jó meg a kevésbé jó megoldások közül, nem is beszélve a rossz megoldások elvetéséről. Így nem hinniük kell, hanem ismeretanyaguk alapján tudnak logikusan dönteni. Ha pedig egyre több ilyen eset van, még az is előfordulhat, hogy ráébrednek arra, a legjobb döntés az, amit a szükséges információk birtokában elfogultság és harag nélkül saját maga hoz meg egy adott kérdés esetében, sőt talán arra is rájön, hogy a populista néphülyítők hosszas regnálása nélkül sokkal többre vittük volna, mint velük. Ehhez persze értő körbenézés szükségeltetik.

Mint az közismert, az energetikában a fogyasztók három energiafajtát igényelnek: üzemanyagot a közlekedés belsőégésű motorjai valamint gázturbinái számára, hőt a fűtéshez és elektromos áramot az összes többihez, néha még fűteni, sőt autózáshoz is. Ezek közül az elektromos áram a legkellemetlenebb energiafajta, mert azt csak nagyon drágán és bonyolult berendezésekkel lehet tárolni, ezért minden ország esetében biztosítani kell, hogy mindig pont annyi áram álljon rendelkezésre hazai termelésből és importból, amennyit az ország éppen fogyaszt. Ebből következően, ha túltermelés van (a megújulók, mint pl. a napelem nem kapcsolhatók ki meg be, ha süt a nap, működnek, ha akarjuk, ha nem) valamelyik erőművet vissza kell fogni, ha meg hiány (pl. téli estén, mikor a napelemek termelése nulla, az igény meg nagy), valamelyik erőművet fel kell terhelni, illetve ha nincs már fölös kapacitás, növelni kell az importot. Az import drága, a fosszilis (szén, olaj, gáz) tüzelőanyaggal működő erőművek sok széndioxidot bocsátanak ki, és az áramtermelésük szintén nem olcsó, a megújulók pedig, mint azt már feljebb írtam, nem vezérelhetők.

A jövő hidrogén alapú energetikájában a felesleges árammal vizet bontva hidrogént állítunk majd elő, amely tartályokban hosszú időn át is tárolható, és áramhiány esetén áramtermelésre felhasználható, de attól még sajnos elég messze vagyunk, és addig is ki kell húzni valahogy.

Az átmeneti időszak legjobb megoldásának az atomerőmű látszik, annak ugyanis nincs széndioxid kibocsátása és akkor termel áramot, amikor akarjuk (nem olyan, mint a kutya vacsorája). Ez jól látható az alábbi, 2023-as magyar áramtermelési energiamixből is, amely szerint a közel fél évszázada megbízhatóan üzemelő Paks I. még mindig a legtöbb áramot biztosítja Magyarországnak, hiába négyszer akkora a napelemek névleges teljesítménye, mint Paks I. 4 blokkjáé összesen. Az áramtermelés

  • atomenergiából 45,6 %,
  • földgáztüzelésből 20,5 %,
  • napelemek által termelt 18,7 %,
  • széntüzelésből   7,2 %,
  • biomassza és biogáz tüzelésből   5,5 %,
  • szélturbinák által termelt   1,8 %,
  • egyéb   0,7 %.

Magyarország az áramtermelést illetően jelenleg rosszul áll. Az import aránya igen magas (2023-ban 24,1 %), ráadásul az országba sorra települnek be az energiaigényes (főleg akkumulátor-) gyárak, amelyeket el kell látni energiával, és az ország napelem kapacitása is nő, azaz egyre nagyobb a hektikus áramtermelés, amelyet gyorsan indítható, valamint gyorsan fel- és leterhelhető gáztüzelésű erőművekkel lehet kikompenzálni. Paks II. egyelőre csúszik, üzembe helyezése 2033–34-ben várható, így azonnal kell lépni gázerőmű építés ügyben. A tervezett összteljesítmény 1500 MW (orosz földgázra). Nem hanyagolható el eközben Paks I. blokkjainak élettartam meghosszabbítása, ahogy Paks II. folyamatos építése sem. Ezekből jól látható, hogy a kényszerhelyzet miatt milyen viszonyban kell lennünk az orosz elnökkel.

Sok ok vezetett idáig, amíg ez a kellemetlen helyzet kialakult, a japán mérnököktől kezdve Merkelen keresztül Putyinig, de hogy a diktátori, azaz a kétharmad révén gyakorlatilag teljhatalommal bíró regnálóknak, illetve bocs, A Regnálónak 14 év állt rendelkezésére a megfelelő intézkedések megtételéhez (Paks II. előkészítését már a második Gyurcsány kormány elkezdte), és mégis ide jutottunk, az egyértelműen az Orbán kormányok bűne.

A gondot fokozza, hogy a lakosság, főleg a környezetvédők hatásos, félelemre apelláló működése révén (lásd még: háborúpártizós propaganda, az is a félelemre épít) erősen ódzkodik a nukleáris jellegű létesítményektől. A helyzet azért furcsa, mert jelenleg az atomerőműnél hatékonyabb széndioxid kibocsátás mentes, időjárástól függetlenül folyamatosan működő, áramtermelő technológiánk nincs, azaz a környezetvédőknek inkább szorgalmazni kellene az atomerőművek építését. Az emberiség első számú ellensége jelenleg a széndioxid kibocsátás okozta klímaváltozás, nem pedig az atomerőmű.

Az atomerőmű veszélyességét illetően:

  • A világon jelenleg 400 fölötti számú nukleáris létesítmény működik. Ezek veszélyessége a tapasztalatok szerint például a gépkocsihoz képest gyakorlatilag nulla (a közlekedési balesetben meghaltak száma kb. 1,5 millió fő / év), ennek ellenére a gépkocsi népszerű és divatos valami, csillogó kiállítások, sok autós újság, reklámok garmadája, a harc nem a gyilkos eszköz ellen folyik, hanem a hajtást biztosító belsőégésű motorok ellen, azaz ha a hajtás elektromos, már nincs is vele semmi baj. Nem úgy az atomerőművel!
  • A 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 perckor bekövetkezett, 22 000 ember halát vagy eltűnését okozó fukusimai földrengés és az azt követő szökőár ellehetetlenítette a helyi erőmű hűtését, és bekövetkezett a Csernobil óta legnagyobb nukleáris baleset. Az eseményt követő második napon az erőműben darubaleset történt, melynek következtében egy munkás meghalt, négy megsérült. A nukleáris baleset okozta egyéb sérülésről vagy halálról nincsen információ, de Fukusima hallatán az emberek nagy többsége a 22 000 : 1 haláleset arány ellenére mégsem a cunamira, hanem a reaktorok leolvadására gondol.

A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy az atomerőmű tervezésénél nem a legeslegnagyobb gondossággal kell eljárni. Mivel a fukusimai baleset miatt tovább szigorodtak az nemzetközi előírások, a jövő atomerőművei még biztonságosabbak lesznek (Paks II. csúszása főleg annak köszönhető, hogy a Roszatom tervezőinek rendkívül nehezen és csak hosszú idő alatt sikerült egy olyan, immár az összes új követelménynek is megfelelő engedélyezési dokumentációt összehoznia, amelyet a magyar hatóságok el tudtak fogadni).

A paksi blokkok ma már a klímaváltozás miatt közvetlen hűtésük révén a Duna élővilágára veszélyesek. Kevés a Duna vízhozama, és a víz már eleve meleg. Különösen így lesz ez, mikor már Paks II. is üzembe lép. A megoldás mérnökileg egyszerű, az erőműből távozó hűtővizet olcsó, úgynevezett nedves hűtőtornyokkal részáramban annyira kell lehűteni, hogy a 30 °C előírt  vízhőmérséklet tartható legyen. A félreértések elkerülése és a hozzá nem értők felvilágosítása érdekében tisztázandó, hogy ezek nem hatalmas hűtőtornyok, melyek az erőművi gőzkörfolyamat végén a gőz lecsapatást végzik (az továbbra is közvetlen Duna vízhűtéssel történik, hogy a teljesítmény és a hatásfok a lehető legjobb legyen), hanem az erőműből kilépő, a kondenzátorokon felmelegedett hűtővizet hűtik vissza. Ezek relatíve olcsó berendezések, és ha van rá pénz, az építésüket a hűtővíz kifolyó csatorna mellett minél hamarabb meg kell kezdeni. Csak akkor működnek, ha szükséges (a nyári legmelegebb napokon), és gazdaságosan biztosítják, hogy a blokkok teljesítményét sohase kelljen visszafogni. Paks II-nél természetesen ugyanez a megoldás kötelező, és úgy tudom, ott a nedves hűtőtornyok betervezése meg is történt.

Sajnos nem bízom benne, hogy a hűtőtornyok megépítése a mai pénztelenség mellett, a médiában kavargó ostobaságokat (ún. „szakértői vélemények” inkluzíve) és a kormány erősen visszafogott képességeit is figyelembe véve hamar megvalósul. Na, sebaj, majd az unokák megérik!

Ha ugyan.

123...242. oldal a 24-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan