Falusi Tamas, Author at Független Hírügynökség Page 2 of 27

Képzelgés

Falusi Tamas

-

2024-10-31

Ahogy múlnak az évek, egyre biztosabban tudom, egyszer el kell gondolkodjak rajta, mi történt volna akkor, ha 2006-ban egy MSZP frakciótag (néhány MSZP frakciótag?) nem csempészi ki a Beszédet. A Beszéd, mint tudjuk, arra szolgált, hogy a sokkal inkább osztogatni szerető MSZP-s társaságot kemény megijesztéssel szorítsa rá arra, hogy a feltétlenül szükséges megszorításokat és a tervezett reformokat a Parlamentben megszavazza. A liberálisoknál ilyen gond nem jelentkezett, nem is mondott ott beszédet senki.

A rászorítás sikeres volt, a frakció a szükséges törvényeket és rendelkezéseket szó nélkül megszavazta, így az Orbán-Medgyessy-Járai trió hatalmas kártételeinek rendbe tétele elkezdődhetett. Ez a rendbetétel ugyanis a károk kialakulásában ártatlan Gyurcsányra maradt, persze azért mondható, hogy ő a főbűnös, mert ugye minek nyerte meg a választásokat. Így a „Gyurcsány a hibás” lényegű patrióta alaptétel gránitszilárdsága nem sérül.

A rendbetétel 2006. nyarán el is indult, a közben jelentkező egyetlen apró probléma csak annyi, hogy Gyurcsány saját hülyeségéből kifolyólag (bízott az övéiben, és ez nagy hiba egy politikustól, akinek senkiben sem szabad bízni, pláne nem a övéiben) a Beszéd nyilvánosságra került. Ezzel megkezdődhetett a miniszterelnök, az MSZP plusz az egész ország máig tartó, rendkívül szomorú, még ma is bizonytalan végű vesszőfutása. Akit érdekel az 1996 – 2010 közötti történet, itt meg itt, meg itt utána nézhet.

Természetesen én is ismerem a „Ha öreganyámnak áramszedője lett volna, most én lennék a villamos” jellegű gúnyolódást, mely szerint ezek a ha-val kezdődő mondatok teljesen értelmetlenek, de ennek ellenére juszt is elképzelem, hogy mi lett volna, HA.

Elvégre az Orbán stílus hatásos: ha logikátlan, ha ostobaság, ha csak kárt okoz Magyarországnak, a miniszterelnök úr akkor is dafke megcsinálja, aztán a károkat ráfogja Brüsszelre, és a magyar nép fideszes része úgy elhiszi rögtön, mint a sicc. Sőt, még ajnározza is, hogy milyen hősiesen védelmezi a „magyarokat”. Így hát, kedves polgártársaim, simán tudomásul vesszük, hogy nem ám a miniszterelnök úr önzéssel kevert ostobasága, hanem kifejezetten és név szerint Brüsszel miatt halunk éhen mindannyian (elsőnek a tanárok – a nyugdíjasok már hozzászoktak az éhezéshez).

Illetve mégse. Nem mindannyian. Lesznek kivételek, mégpedig a legmagyarabbnál is sokkal magyarabb magyarok, akikről mindenki tudja, hogy ők aztán életüket és vérüket, akár a Corvin közben is, de zabot, azt sajnos nem. A probléma folyamatosan az, hogy az életük meg a vérük most épp nem kell, a zab viszont igen, ám abból nincs egy félvékányi se, mert már rég szétosztották maguk közt. Így aztán mindig csak ígérnek. Tisztára Karinthy: „Én mindig megtartom az ígéreteimet. Ha pénzt ígérek, azt is megtartom. Magamnak.”

De hagyjuk a jövőt egyelőre, elég bajuk lesz azzal a gyerekeknek meg az unokáknak, térjünk vissza a „Mi lett volna, ha?” kérdésére. Csakazértis, az angyalát!

Ha a Beszéd nem kerül nyilvánosságra, nem törnek ki 2006-ben zavargások. Nem sérül meg sok rendőr és tüntető.
Gyurcsányról nem terjed el az, hogy szemkilövető. Ehelyett arról a politikusról mondanák, hogy agyonverető, akinek a rendőrei keze között emberek halnak meg (nem a fél szemüket lövik ki, hanem meghalnak, és nem éles, harci helyzetben, hanem letartóztatás után). A gumilövedék használatát a Gyurcsány kormány nem tiltja be, mert minek.
Gyurcsányról nem terjed el az, hogy hazudik, mivel a nép ezt csak onnan tudja, hogy ő maga mondta. A Beszédben. Amely nem a népnek szólt, hanem a frakciónak. Amit hazugságként esetleg rá lehetne fogni: 2006 februárjában azt válaszolta egy kérdésre, hogy „A költségvetés köszöni, jól van”, viszont ezt egyrészt februárban még mondhatta, másrészt hozzátette, hogy „Ha nem lesz jól, majd teszünk valamit”, és tényleg, a választások megnyerése után 2006 nyarán tettek is, lásd megszorítások. Az, hogy Orbán hogy áll a nyilvános, a népnek mondott, illetve a nép arcába vágott hazugsággal, a Népszava Bolgár rovatában hetente olvasható. Sok-sok éve már.
Gyurcsányról nem terjed el, hogy nála rosszabb elképzelhetetlen, így az orbáni kétharmadoknak semmi esélye sincs.
A szociális népszavazás érvénytelen lesz, a vizitdíjat bevezetik, és a befolyó összeget a terv szerint az orvosok fizetésének emelésére meg egészségügyi fejlesztésére fordítják.
A reformok Molnár Lajos vezetésével rendben folytatódnak.
A befektetők a normál üzletmenet miatt nem látják úgy, hogy a kormány annyira népszerűtlen, hogy még a jó reformterveit sem tudja végrehajtani, ezért 2008-ban a világválság kedvezőbb gazdasági környezetben és helyzetben éri a magyar gazdaságot.
A világválság miatt Gyurcsánynak 2009-ben nem kell lemondani, a szükséges megszorításokat a nép tőle is elfogadja. A megszorítások azonban, ha kisebb hatásúak is, jelentős népszerűségvesztést is okoznak.
A népszerűségvesztés okán Gyurcsány és az MSZP a 2010-es választásokat elveszíti, de Orbánnak nem lesz kétharmada.
A MANYUP kasszát Orbán lenyúlja, de kétharmad híján új Alaptörvényről szó sem lehet, és Orbánék bevezetik ugyan a rezsicsökkentés nevű ökörséget, de a nyugdíjak svájci indexálását már nem merik megszüntetni.
A Közmédia, valamint a fékek és ellensúlyok fideszes pártalakulatokká való átszervezése elmarad, az a hatalmas fideszes fölény, amely Gyurcsány totális ledegradálása és az ebből kiinduló permanens gyurcsányozás révén a valóságban létezik, képzelt esetünkben nincs. Ráadásul kétharmad sincs, ezért minden komolyabb változáshoz konszenzus kellene az ellenzékkel, az meg a saját elnyomását nem szavazza meg.
A világválság utáni gazdasági fellendülés lassúsága miatt a FIDESZ a 2014-es választásokat elveszíti.
Az új kormány a rezsicsökkentést ugyan meghagyja, de sávossá teszi, hogy ne azok kapják a legtöbb támogatást, akik a legtöbbet fogyasztanak – azaz a leggazdagabbak. Az EU pénzeket a lakások hőszigetelés kiépítésének támogatására fordítja, így az ottlakók rezsicsökkentés nélkül is jóval kevesebbet fizetnek az energiáért.
A migránsválságot az új kormány az EU-val karöltve igyekszik megoldani. Falat nem épít, helyette a szokásos módon kezeli az érkezőket, akik a befogadási irat birtokában úgyis azonnal elhagyják az országot, és tovább mennek Nyugatra. Így ugyanannyi migráns lenne nálunk ebben az esetben is, mint amennyi jelenleg ténylegesen van.
Az új kormány sokkal inkább a szociális támogatásokat fokozza, a sport jóval kevesebb létesítményhez, a miniszterelnök rokonai, barátai és üzletfelei pedig jóval kevesebb EU pénzből finanszírozott állami megrendeléshez jutnak, ráadásul lényegesen értelmesebb és az EU szabályoknak megfelelő célok vannak kitűzve, ezért az EU-nak semmiféle kifogása nincs, a pénzek rendben érkeznek, a gazdaság a világgazdasági fellendülés és az EU támogatás révén jól működik.
Az új kormány lényegesen többet, azaz GDP arányosan az EU átlagnak megfelelő összeget fordít oktatásra meg egészségügyre, mivel nem munkaalapú, hanem tudásalapú társadalmat épít.
A fenti okokból a 2018-as választásokon a FIDESZ ismét veszít, hiába próbál rettenetes katasztrófát vizionálni a migránshelyzetből.
Az új kormány az EU-val szövetséges politikát folytat, azaz kompromisszumokra törekszik, nem próbál ún. „magyar érdeket” védeni, amely jelenleg azonos azzal, hogy „Orbán azt csinálhat, amit akar”, és itthon jól eladható a kevésbé tájékozott és keveset gondolkodó tömegeknek. Ezért a támogatásunkkal semmi gond, és Magyarország megbecsült tagja az EU-nak (jelenleg sajnos nem annyira).
Az új kormány a COVID járványt a jóval kisebb kontraszelekció miatt lényegesen jobban kezeli, mint ahogy ez ténylegesen történt. Lásd tesztek, oltások, lélegeztetőgépek beszerzése, elkésett rendeletek meg intézkedések.

Tovább nem érdemes képzelegni. Aki arra kíváncsi, hogy az ellenzék azóta mit csinált volna másképp, az ellenzéki programokban megtalálhatja. Persze csak az óellenzéki programokban, ezért

nagy kár, hogy a magyar népnek értelmisége gondos vezetésével sikerült a teljes óellenzéket elsöpörni, és az összes szavazójukat átirányítani az újellenzékhez, amelyik jelenleg programírás helyett lavírozással foglalkozik.

Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Csak nehogy baj legyen. Handabandában viszont már felzárkózott Orbánékhoz. Az is valami.

Jelenleg itt tartunk. Azaz nem tartunk sehol. Illetve annál egy kicsivel (nagyon) lejjebb. Nagy grat minden közreműködőnek.

Érdekes lett volna, ha a teljes magyar értelmiség 2006-ben nem csatlakozik a FIDESZ-hez lelkesen, hanem rájön a beszéd lényegére, elmagyarázza a népnek, és akkor a történetünk kicsit jobban hasonlítana ahhoz, amit itt összefantáziáltam, és kevésbé a ténylegesen történtekhez. De nem így történt. (Szerintem) kár.

Nemzeti Konzultáció

Falusi Tamas

-

2024-10-28

0

„Mit kíván a magyar nemzet?” Ez látható az ezernyolcszáznegyvennyolcas 12 pont elején vastag betűvel szedve. A 12 pontot a reformer politikusok (Ellenzéki Kör) állították össze, így lett az akkori tüntetők egyik fegyvere a Nemzeti Dal mellett.

A megfogalmazók nem konzultáltak a nemzettel, sőt a nemzet meg sem választotta őket, mégis azt érezték, úgy helyes, ha a nemzet nevében beszélnek, mert a nemzet tagjai között nagyon kevés a politikai szakember, aki az összes információ birtokában, azokat megfelelő IQ szinten értékelve és mérlegelve hozná meg döntését. Ezért ezt a feladatot ők, mint önkinevezett lángoszlopok (Petőfi: A XIX. század költői) a nemzettől átveszik, mert szerintük úgy lesz a legjobb mindenkinek.

Ma már persze más a módi. Magyarország nem osztrák gyarmat, hanem önálló autokrá… köztársaság, sőt erős szövetségi rendszerek tagja, és nem egy külföldi császár egzecíroztatja, hanem a nép gondos mérlegelés után saját maga választja ki azt a csapatot, amelyik őt majd egzecíroztatni fogja. Ez a rendszer, az ún. demokrácia belátja azt, hogy a népre az uralmat ugyan igen, de konkrét feladatokat nem lehet bízni, emiatt van szükség a hozzáértőkre.

A modern demokráciák hozzáértőit tekintve mondható, hogy nem kell nekik hozzáérteni. Korántsem. Bőven elég, ha elhitetik a néppel, hogy hozzáértenek.

Holott a legtöbb esetben nem. Egy kicsit se. Ezen úgy lehet segíteni, hogy a hozzáértők megfelelő tanácsadó csapattal veszik körbe magukat, akik viszont velük ellentétben tényleg szakemberek, s a haza fényre derül. Sajnos ez tévedés, a haza nem derül fényre, ugyanis a fentebb említett hozzáértők (ún. politikusok) között sok az annyira hülye, hogy maga sem veszi észre, azaz tényleg hozzáértőnek hiszi magát, akinek nem kell tanácsadó, a másik negatív eset pedig, hogy a nép által megválasztott hozzáértő nem szakembereket alkalmaz tanácsadónak, hanem a haverjait, rokonait, satöbbi. A végeredményt mindenki elképzelheti. Ha szegényes a fantáziája, akkor körülnézhet nálunk. Az is elég.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a hozzáértők, azaz a politikusok nem csak önzetlenül akarják ám az országot vezetni a minden határon túli jólétbe meg boldogságba, hanem vannak saját céljaik. Az egyik ilyen a dicsőség, a másik a pénz, de leginkább mind a kettő. Ebből következően egyrészt néha maguk felé hajlik a kezük, másrészt olyanokat is megtesznek, ami nem az országnak használ, hanem a saját vágyaikat elégítik ki velük. Lásd pl. békemissziózás, ami sokat ártott az ország megítélésének, és most csodálkozik a főmisszionárius, vajon miért nem szeretnek minket ezek a brüsszokrata szemetek?

A következő gond, hogy mivel a politikusok egymással küzdenek a hatalomért, nem csak az hatásos érv az egyik csapat mellett, hogy ők jók, hanem az a technika is működik, hogy a konkurens csapat rossz. Sőt, pocsék. Főleg erkölcsileg. Minél rosszabb színben sikerül feltüntetni az ellenfelet, annál jobb a karaktergyilkos csapatnak. Ebből adódnak az olyan ügyek, mint a Simon Gábor féle, amely tíz éve folyik, vagy Czeglédy Csaba ügye, amely már hét éve bosszantja a közvéleményt, mert szegény nyomozó ügyészek képtelenek találni valamit, hogy végre elítélhessék őket. Legalább elsőfokon. Miután a nép ezekből már nem emlékszik egyikre sem, ezért kell a kilenc évre kinevezett, és nagyon jól megfizetett, azaz teljesen pártatlan főügyész segítségével olyan új ügyeket kre… akarom mondani, találni. Ügyeket kreálva és állandóan hajtogatva meg lehet nyerni a 2022-es választást. Utána folyhat tovább a végtelen vakaródzás a bíróságokon akárhány évig is, mert az már senkit sem érdekel. Maximum az ügybe kevert áldozatokat, akiknek ebben tönkremegy a teljes életük. Vagy itt van Tátrai meg Császy, akik azért kerültek börtönbe, mert az ő három szakértőjük szerint a Velencei tavi susnyás ötször ér többet, mint a Budapest melletti almás, viszont a bíróság a Polt féle ügyészség által hozott negyedik szakértőnek hitt, aki szerint huszonötször. Ki hitte volna, ugyebár?

A demokrácia további hibája, hogy a nép megvesztegethető. Ilyen például a tíz éves ellopása után váratlanul kiosztott 13. havi nyugdíj (lásd itt), mégpedig zsíros hazugságokkal sűrűn telehintve, hiszen a nép nem csak megvesztegethető, de át is verhető, lévén hogy sem a képességei, sem a felkészültsége nem elegendő ahhoz, hogy rájöjjön a turpisságra.

Na persze, a magyar értelmiségi lángoszlopoknak az lenne a feladata, hogy ezt elmagyarázva a népet jó útra tereljék, de a feladatot nem teljesítik, mert az egyik rész le van fizetve, a másik rész meg rejtélyes okból lapít. Illetve hát az ok korántsem rejtély. Magam is írtam róla sokszor, de nem akarok a témára visszatérni, mert csak begorombul az ember, mint ahogy akkor is, ha valamelyik szerencsétlen immár kétszázezredszer írja le, hogy „azért van mindez, mert az ellenzéki pártok összefogás helyett marakodnak.” Sajnos fogalmuk sincsen róla, hogy a demokrácia lényege a marakodás, mert ha az nincs, biztosra vehető, hogy ott alá- és fölérendeltség van. Azaz a vita utáni megállapodás helyett autokrácia meg diktátum. Sőt, szuverénkedés.

A Nemzeti Konzultáció vizsgálatához a következő adatokból lehet kiindulni:

Eddig 12 Nemzeti Konzultációt szervezett a kormány. A részletes műsor itt található.
A visszaküldött válaszok száma a 12 alkalmat tekintve rendre: 200.000; 920.000; 1.000.000; 700.000; 1.000.000; 100.000; 2.400.000; 1.300.000 1.700.000; 528.000; 1.400.000; 1.500.000.

A levonható következtetések:

Ha egy kormány Nemzeti Konzultációt indít, és azzal nem a népet akarja hülyíteni, akkor ezzel azt jelzi, fogalma sincs, hogy az országnak mi lenne jó. Mondja meg helyette a nép. Ez viszont igencsak rossz fényt vet a kormányra, hiszen a nép abban a hiszemben választotta meg e regnálókat, hogy ők majd tudni fogják, amit ő nem tud.
Ha egy kormány a visszaküldött kérdőívek számából látja, hogy ezeket a Nemzeti Konzultációkat még a saját, kb. 2,7 milliós szavazótábora sem veszi komolyan, hiszen a számukat a válaszok száma csak egyszer közelítette meg, akkor abbahagyja a Nemzeti Konzultációk erőltetését, kivéve, ha ezekkel a népet akarja hülyíteni.
Mivel a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a kormány nem akarja magát ostobának beállítani sem azzal, hogy nem tudja, mit kell tenni, sem azzal, hogy nem vette észre, a visszaküldött kérdőívek összessége nem az emberek, hanem saját leghívebb szavazóinak a véleménye, ami amúgy is közismert, mondható, hogy a Nemzeti Konzultációk egyértelműen a néphülyítés eszközei. A sok egyéb néphülyítő eszköz mellett.

A Nemzeti Konzultációk technikája rendkívül egyszerű. Három részből áll, úgymint Témafelvetés, Magyarázat és végül a Kérdés. Példa:

Témafelvetés: „Brüsszel azt akarja, hogy az EU összes polgára keressen egy társat, akivel minden felkelés után leakasztanak egymásnak egy-egy nagy pofont (hithűeknek: saller), melyeket reggelente a rendőrségre beküldött rövid videóval igazolhatnak. Magyarország kormánya ezt a törekvést ellenzi.”
Magyarázat (a „Honnan veszitek ezt a hülyeséget?” kérdésre): „Iliana Ivanova EU oktatási biztos egyszer látott egy Bud Spencer – Terence Hill filmet, és ahelyett, hogy felháborodott volna, dokumentáltan (videó!) röhögcsélt rajta. Rö-hög-csélt! Ebből egyértelmű, hogy mik az EU bürokraták szándékai.”
Kérdés: „Ezt akarjátok, hülyék?” illetve bocs: „Egyetért ön ezzel? Igen ⃝ Nem ⃝”

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a Nemzeti Konzultáció se nem nemzeti, se nem konzultáció, mivel egyrészt a nemzet elhanyagolható része nyilvánítja ki a véleményét, másrészt csak olyan kérdésekről konzultál a kormány, amelyek esetében a válasz halálbiztosan az, amit ő akar.

De azért ez gyönyörű dolog. A kormány a véleményemet kéri. Az enyémet! Amelyet más soha! A Gyurcsány bezzeg nem csinált ilyet, még azt a pár milliárdot is sajnálta rá (2010 – 2022 között összesen 50 milliárd HUF), helyette inkább megemelte a családi pótlékot. Még szerencse, hogy az Orbán miniszterelnök úr nem ilyen. Áldja meg a Jóisten érte!

Mi lenne velünk nélküle?

Orbániáda

Falusi Tamas

-

2024-10-27

0

Azt mondja az Orbán Viktor, hogy:

„Az olasz és a magyar két szabadságharcos nép, amely sohasem adja meg magát, sohasem adja fel a szabadságát, és sohasem engedi át az országát idegeneknek.”

Eltekintve attól, hogy ezt a törökök, az osztrákok meg az oroszok, illetve hát a volt Szovjetunió volt népei másképp tudják, szükséges megjegyeznünk, hogy például a Gyurcsány nevű sose mondott ilyet. Az az ember valahogy képtelen a fényes múltból erőt és ihletet meríteni, nem érdekli a régi dicsőség, állandóan valami élhető, demokratikus, európéer országról beszél, melyet az igaz magyarok nem tudnak hová tenni. Bezzeg a régi hősi évek, mikor elmentünk Nyugatra szabadságharcolni egy kicsit, lenyilaztuk a kolostorok meg a falvak döbbenten bámuló lakóit, és hazahoztuk a zsákmányt. Az igen! Az már dicsőség! Semmi kompromisszum, amely a szuverénségünket korlátozza. Putyin is tőlünk tanulta a szerzést, bamba libsibolsik! Elvenni, ami kell, mert az jár nekünk!

Igaz, hogy ezt magyaros szuverénkedést az akkori Brüsszel egyre rosszabb szemmel nézte, és mikor végleg megunta, 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál kissé (nagyon) megtépázta a magyar dicsőséget, és úgy elkente a pofánkat, hogy jobban se kell. Ebből jött rá Géza meg Vajk, hogy Európában európaiként kell élned, nincs mese. Orbán és Gyurcsány között az a különbség, hogy az utóbbinak így természetes, de az előbbi ezt a követelményt még nem vette észre. Vagy nem fogadja el. Melyik rosszabb, lehet dönteni. Mindkét kérdésben is.

Na jó, persze hogy gyönyörű a múlt hullámain való ringatózás, mert ott ülve a parton és várva a nagy hajót unalmas ám, nagyon. Egy kis hősi felbuzdulással az idő gyorsítható, ily módon relatíve hamarabbra várhatjuk a bárkát, amely az éji homályból érkezik, és a régi dicsőséget, az új Messiást, na meg a használt zsilettpengéket hozza. Ezekre a kárpát-medencei Passzívlandnak múlhatatlan szüksége van, mert csak úgy magától nem jut semmire (mint halljuk, minket már a románok is!).

Itt várunk hát lélegzetvisszafojtva, ha pedig minden megérkezett, egyértelműen kiderül, hogy tényleg nem a mi dolgunk bármit csinálni! Az a mások feladata. Gürizzen az ellenzék, ha győzni akar! Például tegyen úgy, mint Gyújtó Hang, aki járja az országot, és elmondja mindazt, amit az óellenzék már időtlen idők óta hajtogat, csak nekik nem hiszi el senki. Gyújtó Hangnak is csak az ellenzék volt szavazói, viszont ők ma már mindannyian.

„Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy Magyarország 14 éve sikeresen harcol a nemzetközi baloldal ellen. A magyarok küldetése, hogy bebizonyítsák, a baloldal legyőzhető. – Mi ötször legyőztük őket – jelentette ki.”

És négyszer vesztett, de hagyjuk ez. Úgysem érdekes. Az Egyesült Államokban a republikánusok 24-szer győztek, és 18-szor vesztettek, de ezt nem számolgatja senki.

Egyébként az öt fideszes győzelemből az utóbbi négy egyetlen embernek köszönhető, aki MSZP tag volt egykoron. 2006. Őszöd. Frakcióülés. Úgy beszélik, ma már nem az, de így is igencsak jól megy neki. Az is lehet, hogy valaki vagy valakik segítették a frakcióból, így aztán Orbán Viktor az ő jóvoltukból kapott négyszer diktátori felhatalmazást. Azaz kétharmadot.

„Ez a magyarok küldetése.” A magyaroké. Aha. Tehát Orbán szerint a baloldaliak nem magyarok, hiszen őket kell legyőzni a magyaroknak. Ezt a baloldaliak eddig is tudták, de így áperte kimondva azért hatásosabb. Ebből következően ők nem hazafiak, mivel a magyarok közül kipaterolva sehonnai, bitang ember lett belőlük, kinek drágább rongy élete, satöbbi. Hát kellett ez nekik, tessen mondani? Ahelyett, hogy normális hetero, keresztény, patriarcha, minden szegényt, nyomorultat, haszontalant és gyengét az árokparton hagyó, vagy inkább az árokba rugdosó, virtigli jobboldali lett volna belőlük, a magyaroktól elfajzott, baloldali nézeteket vallanak, sőt képesek azt az aljanépet megsajnálni, és adni nekik némi pénzt a közösből! Azoknak, akiknek még egy nyomorult jachtjuk sincs valami menőbb kikötőben, így aztán mindegyik annyit is ér. Az igazi jobboldali szerint viszont a semmit sem érőknek nem jár pénz! Egy vas se! A jachtosoknak viszont igen. Annál több, minél nagyobb a jacht.

Az sajnos tévedés, hogy Magyarország 14 éve sikeresen harcol a nemzetközi baloldal ellen, a miniszterelnök úr nyilván nem nemzetközit, hanem magyarországit akart mondani (magyart ugyebár a baloldalra nem mondhat), mert az itteni baloldal elleni harca valóban nagyon sikeres. A nemzetközi baloldalt viszont elég kevéssé érdekli, hogy a 400 milliós Európában egy 10 milliós ország ugribugri miniszterelnöke ki ellen küzd, hol és hogyan (néha például a folyosón a kávéval), mert nemhogy a nemzetközi, de még az európai baloldal sikere is teljesen független Orbán handabandázásától. Ő tehát csak a komplett EU ellen küzdhet, mégpedig egyetlen módszerrel. Otthagyhatja őket (velünk együtt sajnos), ahogyan otthagyta a Néppártot is.

„Orbán kiemelte, Magyarország nem engedi be az illegális migránsokat, megvédi a határokat. Nem engedjük, hogy megváltoztassák a kultúránkat, Magyarország a mi otthonunk és otthon akarjuk benne érezni magunkat.”

Ez viszont talált. Jellegzetes példája a „Vak tyúk is talál szemet” mondásnak, mivel nem praktikus (= észszerű) oka volt Orbán negatív hozzáállásának a migránsokhoz, hanem érzelmi (= rühellési) ok. De bejött neki. Ebben az ellenzék, ahogy szokta, nem követte, pedig kellett volna. Sajnos nagyon is.

„Orbán kijelentette: az európai baloldal mindent elrontott, a brüsszeli bürokraták nem az európaiak érdekét szolgálják, hanem a sajátjukat. Ha ez így megy tovább, arra rámegy az Európai Unió. Brüsszelből nem kivonulni kell, hanem bevonulni; Brüsszelt vissza kell venni a bürokratáktól, és oda kell adni az európai embereknek.”

A nagy király, aki külföldön háborúzik, miközben otthon éhen halnak az emberek. Igaz, nem mindenki. A gond a kiválasztással van, mert az az ingyenélő, kontraszelektált fideszes gárda marad életben, amelytől önálló gazdasági siker nem várható, hiszen nagy részük a közpénzből fenntartott állami bürokráciában dolgozik (nem ingyen, de nem ám! – Magyarország az EU legdrágábban működő állama), akik meg gazdasági birodalmakat építenek, azok sem maguktól lettek jelentős NER oligarchák, mert állami támogatás és megrendelések nélkül a birodalmak úgy omlanának össze, mint a kártyavár.

A fentiekből látható, hogy Orbán Magyarországot sajnos már kinőtte. Nagyobb a távlat, világmegmentés a cél. Kit érdekel ez a pimf 93.000 négyzetkilométer, mikor az UFÓ-k már itt vannak a földön libsibolsinak álcázva magukat, és a konzervatívság tovább élése a tét. Na meg a szuverenitás. Orbán nem csapatjátékos, nem a támadásépítés és a gólpassz embere, hanem a sztár, aki korlátozás nélkül azt csinál, amit akar, és mindenki azért van itt a Földön, hogy kiszolgálja őt. Ibrahimovics volt ilyen, bár azzal a jelentős különbséggel, hogy ő tudott focizni is. Orbán viszont…, és Magyarországon kívül nemhogy miniszterelnök, de még huszonhatodik alabárdos sem lehetne, ahogy ez mindig kiderül, mikor átlépi a határt. A külföldnek csak azért van rá szüksége, már ha van egyáltalán, mert egy olyan ország miniszterelnöke, amelyik az EU és a NATO tagja, és ez egyes országoknak hasznos lehet. Ebből szűri le ő azt a téves következtetést, hogy partnere akárkinek, holott nem partner, hanem eszköz, ami adott célra kihasználható. Például okostele… illetve az azért túlzás. Mondjunk helyette talán telefont… vagy még inkább… megvan! Szikratávíró!

Az így jellemzésül sokkal jobban megfelel. És kinek kell manapság itthon okostelefon helyett egy szikratávíró? 2,5 millió választónak, ami sajnos elég a győzelemhez.

Hajrá Magyarország? Hajrá magyarok?

Felsőoktatás

Falusi Tamas

-

2024-10-26

0

„Most ki kell mondanunk világosan és egyértelműen, hogy Brüsszelnek azokkal az egyetemekkel van baja, amelyek nagyon rövid, nagyon rapid módon komoly versenytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek” – mondotta Pósán László keddi felszólalásában a Parlamentben.

A fideszes országgyűlési képviselőt nem zavarta meg, hogy a kormány pár napja nyújtotta be azt a törvénymódosítást, amelytől azt reméli, újra részt vehetnek az alapítványi fenntartású egyetemek hallgatói és dolgozói az Erasmus- és a Horizont+ programokban.

Szinte látom, ahogy sóhajtozva és lemondóan csomagolnak a Harvardon, mert Brüsszel telefonált, hogy nem tudja visszatartani a magyar oktatási rakétákat, amelyek alapítványi kézben vállról indítva hamarosan elsöprik őket Oxforddal meg Cambridge-dzsel együtt, hogy a MIT-et már meg se említsem.

A fenti megnyilatkozás alapján kíváncsi lettem, ki az, aki ilyeneket képes mondani. Hát, kérem szépen, ő egy egyetemi tanár, a teuton lovagrend nagy szakértője, így aztán nem írhatom azt, ami erről a szövegről azonnal eszembe jut, mármint hogy bizonyos szint alatti IQ-val bírók ne nyilatkozzanak bizonyos IQ szint fölötti létesítményekről, mert abból csak baj lesz. Neki tehát szabad nyilatkozni. Hogy mi lett belőle, az már egy másik kérdés.

Ha megnézzük a magyar egyetemeknek a teljes világlistán való értékelését a honlapon, ott kilenc magyar egyetemet találunk, de az utolsó egy kakukktojás, mert (adat híján?) nincs értékelve. Azt, hogy mennyire „rapid módon” sikerült elérniük a helyezést, amellyel „komoly vetélytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek”, azt nem tudom, mert lusta voltam halálra kutakodni magam az előző évek listáinak megtalálása érdekében, ezért csak a jelenlegi állapotot írom ide. A 8 db, értékelt magyar egyetem jelenlegi helyezései a világlistán:

485, 590, 796, 902, 1291, 1321, 1842, 2128.

Átlag: 1169

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az első (ELTE) és a hatodik (BMGE) nem alapítványi rendszerben üzemel.

Első összehasonlításképpen ugyanezen a listán megnéztem egy hasonló helyzetben lévő országét, mégpedig a csehekét. Náluk nem 9, hanem 17 egyetem van felsorolva, és az utolsó náluk sem értékelt. A 16 értékelt egyetem helyezése a világlistán:

253, 612, 671, 789, 888, 962, 1021, 1215, 1383, 1494, 1571, 1609, 1824, 1865, 1934, 2144.

Az első nyolc átlaga: 801 (mintha nem állnának annyira csehül)

A nyugati egyetemekkel való összehasonlításhoz természetesen Belgiumot vettem figyelembe, hiszen a bürokraták által fojtogatott Brüsszel annak az átkozott, migránsok tömkelegével elárasztott fertőnek a fővárosa, és ezen országos fertő lakosságszáma nagyjából megegyezik Magyarországéval (11,8 millió). Náluk a hasonló világlistán 11 egyetem szerepel, és mind értékelt, mégpedig a következő helyezésekkel:

48, 109, 201, 213, 260, 306, 681, 761, 935, 1386, 1601

Az első 8 helyezési átlaga: 322

Hogy ezt hogyan fenyegetik az egyáltalán értékelt magyar egyetemek, amelyek átlaga 1169 (3,63-szoros), arról sajnos fogalmam sincs. A Belgium utáni legbrüsszelitább holland (15 értékelt egyetem; helyezések 35, 45, 56, stb.), német (77 értékelt egyetem; helyezések 48, 53, 55, stb.) és francia (86 értékelt egyetem; helyezések 43, 56, 76) adatokat már nem is vettem számításba, bőven elég szerintem Belgium.

Az elhangzott mondatokat olvasva persze megérti az ember, hogy a FIDESZ esetében még egy egyetemi tanárnak is folyton hazudnia kell az újbóli 2/3 érdekében, de szerintem túl sokan vállalják értelmiségi kinézetük ellenére is. Ennél azért többet vártam volna a minden pozitív tulajdonságot illetően világlistás első helyezett magyaroktól (utóbbi Orbán Viktor szíves közélése). Persze a „nagyotmondás” mindig legfölülről indul, és lépésekben halad a szomorúan röhejes végkifejlet felé.

lépés

2023 július; Orbán Viktor: „Van egy óriási egyetemfejlesztésünk. 2010-ben egyetlen magyar egyetem sem volt a világ első 5 százalékában; a tavalyi évben pedig már volt 11 ilyen magyar egyetem”.

Mivel 2010-ben az első helyezett ELTE a 401 – 450 helyen tartózkodott és Orbán szerint nem volt benne az első 5 százalékban, akkor a világ egyetemeinek a száma 2010-ben max 400/0,05 = 8000 db volt. 2022-t illetően csak 8 magyar egyetemet találtam a listán, és abból az utolsó a 801 – 1000 helyezést érte el. Ennek alapján, valamint figyelembe véve azt, hogy benne volt az első 5 %-ban, a világ egyetemeinek száma 1000/0,05 = 20.000 db. 12 év alatt a világ egyetemeinek száma tehát két és félszeresére nőtt. Piszkosul megy a világ előre, ecsémuram! Vagy Orbánnak nincs fogalma arról, hogy miket beszél? Óriási egyetemfejlesztés? Nóóóórmális, Margit?

lépés

2024 szeptember; Varga-Bajusz Veronika államtitkár:

„Öt éve 7, három éve 9, idén már 12 hazai egyetem szerepel a világ egyetemeinek legjobb 5 százalékában, 3 pedig a top 2 százalékban, és egy egyetem a legjobb egy százalékban van”

A fentebb közölt listán a magyar egyetemek körében az ELTE vezet, lévén a 485. Ha az ELTE a legjobb 1 %-ban van, akkor a világ egyetemeinek száma minimum 485/0,01 = 48.500. Azta! Még több egyetem. Országonként átlagban > 200 db. Ez már döfi, nem igaz?

De azért a mi fejlődésünk is káprázatos! Nem csoda, hogy Pósán ebben az üstökös szerű egyetemi kiugrásban látja az Erasmus és a Horizon+ programokból az EU által való részbeni kiakolbólintásukat, mert nagyon megijedtek szegények, hogy hát mi lesz a Sorbonne-nal, meg a Humboldttal.

A fenti eszmefuttatással az a baj, hogy még igaz is lehet, és Magyarországot tényleg ilyen képességű alakok vezetik. Egyébként az EU csak az alapítványi működésbe parancsolt egyetemeket zárta ki, lévén, hogy alapítványoknál az áttéréskor nem volt kötelező a közbeszerzés, és a pénzügyeket nem az egyetemi szenátus, hanem a kuratórium intézi hatalmas korrupciós lehetőséggel, plusz zsíros állást biztosítva az ő kutyájuk kölykeinek, azaz a megszorult fideszeseknek. Az alapítványi átszervezésben az is a jó, hogy az áttért egyetemek az éves elszámolás helyett ötévesbe kerültek, a kiosztott éves pénz minimum megháromszorozódott, ráadásul a kuratóriumok teljesen szabad kezet kaptak a pénzköltésben.

Én azon csodálkoztam volna, hogy ha ezt az EU hagyja. Nem is hagyta, ráadásul pénzt sem ad, és most a hoppon maradt tolvajok szidják teljes erővel, hogy az áldozat így kiszúrt velük, és nem tudják meglopni. Hát mi dolog az, kérem ennyire ellenállni? Szemetek!

A tolvajok mindeközben mondvacsinált okokról fantáziálnak, gondosan kihasználva azt, hogy a magyar nép ugyan mindenben a legjobb, de a matekban azért nem annyira.

Érdekesség még, hogy a magyar lista első (Eötvös Loránd Tudományegyetem) és hatodik helyezettje (Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem) eddig ellenállt, és a szenátusok nem hagyták, hogy a nyakukra ültessenek egy szedett-vedett kuratóriumot, amelyben egy csomó kontraszelektált, a tudományt tekintve fokozottan oktondi, pénzéhes, és egyetlen jótulajdonságát tekintve valakinek a valakije fog „irányítani”. De szerintem már nem sokáig tudnak ellenállni. Vannak ugyanis finkelsteines, habonyos és/vagy simicskás módszerek…

Magyarország előre megy nem hátra! Amíg el nem értük a zsákutca végét.

HÉV

Featured

Falusi Tamas

-

2024-10-23

0

Magyar Parlament. Kanász-Nagy Máté felszólalása:

Az országos kötöttpályás közlekedés esetében a járatritkítások és a kisiklások váltak menetrendszerűvé. Lázár Jánosnak nem kellene hisztériarohamot kapnia, ha vonatközlekedésről vagy a HÉV-közlekedésről van szó. Lázár Jánosnak az lenne a legfontosabb dolga, hogy miután bocsánatot kért, végre fejlessze a szolgáltatásokat. A HÉV-et közel egy évtizede vette el a kormány a fővárostól, azóta folyamatosan romlik az infrastruktúra.

A felszólalásra Ágh Péter államtitkár válaszolt:

Ha a HÉV-fejlesztésekről, a közösségi közlekedésről van szó, akkor az tipikus példája annak, hogy a magyar baloldal milyen módon vetette vissza Magyarországnak, Budapestnek és a közlekedés fejlesztésének lehetőségét. A HÉV-fejlesztés kiválóan előkészített projekt lett volna, ha Magyarország megkapja azokat az uniós forrásokat, amelyek a magyar embereknek járnak, azonban napról napra a baloldal brüsszeli képviselői azon dolgoztak, hogy gátolják a hazánknak járó uniós forrásokat.

Jó válasz, szép válasz, okos válasz.

Mint azt az interpelláló képviselő úrtól hallhattuk, az állam által Budapesttől 8 éve elvett HÉV rendszer erősen leromlott állapotban van (a közlekedés, az oktatás, az egészségügy és az összes többi mellett, tesszük hozzá rutinosan). Erre az államtitkár úr nem azt mondta, hogy nem, ez nem igaz, vagy hogy igaz, ez tényleg így van, hanem egészen másról kezdett beszélni, vagyis a kérdést franciás könnyedségű nonchalance-szal negligálta. Konkrét válasz helyett közölte, hogy a magyar baloldal vetette vissza a fejlesztési lehetőségeket, ezért nem sikerült szegény, szerencsétlen kormányunknak a „kiválóan előkészített” HÉV projektet végrehajtani.

Ha részletesen vizsgáljuk a választ:

Mint már többször írtam, például itt, az EU által nekünk küldött pénz nem jár. Azt azért kapjuk, mert az EU rendes velünk, és azt akarja, hogy fölzárkózzunk. Illetve azt akarta. Ma már nem nagyon akarja, ugyanis elege van.
Az EU alatt a Parlament döntő többségét tessék érteni. Az ellenzéki képviselők létszáma az előző ciklusban 8 fő volt (a FIDESZ-é 13), a Parlament létszáma elnököstül 751 fő. Nagyon jól dolgozhatott az a 8 ember, ha így megakadályozták a pénzküldést.
Jelenleg az ellenzéki képviselők létszáma két (kettő) fő. A TISZÁ-nak ugyan van hét embere a Parlamentben, meg a MI Hazánk-nak is egy, de ők ebben a kérdésben a FIDESZ-szel értenek egyet, azaz nem ellenzékiek.
Az EU Parlamentre mondható, hogy első időkben valahogy eltűrték Orbán nem éppen úrifiús viselkedését (finom vagyok, mi?), mondván, hogy egy darab kispolgár-középparaszt miatt nem büntethetjük a derék magyar népet, de ahogy kapták az egyre újabb sallerokat, egyre jobban begorombultak, és mikor látták, hogy a derék magyar nép immár negyedszer ad kétharmadot az őket nagy erővel rugdosó Orbánnak, léptek. Azóta nem nagyon jön pénz.
A magyarországi regnálók jól kiterjesztett (és jól megfizetett) médiabirodalmuk révén sikeresen sulykolják a népbe azt a tévképzetet, hogy ha valamire nincs pénz, akkor azért nincs, mert az EU nem adott. Mint már láttuk, az EU-nak nem kötelező adni, mert semmilyen ok sincs rá, ugyanis nemhogy gyarmatosítana minket az idetelepedő nyugati cégek révén, hanem a vállalatok plusz pénzt hoznak az országba. Mégpedig sokat. Nem véletlen, hogy Orbánék teljes erővel csábítgatják a cégeket, hogy jöjjenek csak, települjenek ide, itt épül az olcsó munkaerő kínálatára bazírozó munkaalapú társadalom!
Egy normál országban az állam maga fizeti a saját tanárait (ráadásul jól!), sőt a hazai HÉV-ek fejlesztését is, ugyanis úgy gazdálkodik, hogy teljen neki. Nem veri át a népét azzal, hogy a hazai tanárok alacsony bérének az EU az oka, valamint hogy a 60 éves HÉV szerelvények lepusztultságának és permanens elromlásának ugyancsak. Rettenetesen röhejes, mikor széttárják a kezüket, hogy ők nem tehetnek róla, mert a szemét EU, meg a rohadék baloldal… nagy kár, hogy ezen röhögés helyett inkább sírni kell, mert a mi bőrünkre megy a játék mindaddig, amíg ezek a sötét alakok el nem tűnnek a süllyesztőben.
A normál állam, ha valahonnan valami plusz pénzt kap, akkor azt megköszöni, mielőtt elköltené. Egy másodpercig sem zűrözik, ha a pénz nem jön, pláne kussban van, ha azért nem jön, mert az állam kormánya a régóta megkapott követelmények teljesítése helyett pávatáncol, cselez és hazudozik. A 27 mérföldköves pénzküldési feltételrendszer több éve ismert – csak nem teljesítjük.
2016 novembere óta tartozik a MÁV-hoz a HÉV. 2017-től 2022-ig 27 milliárd EUR érkezett az Uniótól Orbánékhoz (2010. és 2016. között, azaz még előtte, szintén 27 milliárd EUR). Akkoriban nem akadályozott senki semmit, azaz a „…ha Magyarország megkapja azokat az uniós forrásokat, amelyek a magyar embereknek járnak…„ kitétel akkora ordas hazugság, amelynél kevés nagyobbat hallottak a Parlament falai (pedig hallottak ám eleget). Magyarország ugyanis megkapta, de sajnos másra kellett. Mert Orbánék úgy döntöttek. Nem a tanárok, nem is a HÉV. Ennyi (D.T. nyomán). Az abszolút csúcs, a „magyar emberekre” való hivatkozás, amit inkább nem minősítenék.

Na persze, lehet azt mondani, hogy inkább az emberek jólétére fordították a pénzt, mint HÉV-re, és akkor megértjük lerohadást.

Ennek illusztrálására álljon itt pár adat:

Egészségügyre a magyar állam a GDP 4,7 %-át költötte (3550 milliárd HUF). Az uniós átlag 7,7 %, ebből következően az utolsó helyet sikerült elcsípnünk az EU-ban.
Oktatásra az állam a GDP 3,9 %-át költötte (2900 milliárd HUF). Az uniós átlag 4,9 %.
Hogy valami öröm is legyen az összehasonlításban: a magyar államot tekintve bürokráciára, honvédelemre és rendvédelemre (3470 + 1400 + 1250 milliárd HUF) a GDP 8,1 %-a ment el, az uniós átlag viszont csak 5,9 %. Így lettünk elsők a nemes vetélkedőn, azaz az Európai Unió legdrágábban működtetett állama.

Itt tartunk most. Valahogy nem látom a mindent elsöprő fellendülést.

Persze ez biztos az én hibám, mert nem oda nézek, ahová államtitkár úrék mutogatnak. Nagyon utálom a csiribí-csiribát, ahogy a hókuszpókuszt is.

Békeharc

Falusi Tamas

-

2024-10-21

0

Ismeretlen szerző: „Egy a jelszónk, a tartós béke! Állj közénk, és harcolj érte!”

Az ember olvasgatja a P kommandó híreit meg írásait (= NER lapok), és lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen rettenetesen szurkolnak az oroszoknak. Ott az állás egyelőre döntetlen, viszont igencsak feltűnő, hogy egy kisebb falu elfoglalásánál, de akár még egy drón lelövésénél is hatalmas az öröm a népben, nemzetben gondolkodóknál. Ebből következően ők nem annyira az ukrán népben és nemzetben gondolkodnak, jóval inkább az oroszban. Nem tetszik nekik, hogy az ukránok nemzetként védik hazájukat, és utálják Zelenszkijt, aki összetartja őket.

Szinte látom, ahogy Geréb eltartottjai, sőt jóltartottjai dörzsölik a tenyerüket az orosz katonának öltözött Pásztorok legkisebb Einstandjainak hírére is, hiszen Geréb már megmondta többször, hogy a vörösingeseket úgysem lehet legyőzni, az ő váteszi jóslatait pedig a valóságnak igazolnia kell! Feltétlenül. Geréb nem veszíthet sohasem, és ha mégis veszítene, akkor is nyer. Punktum.

Igen érdekes lenne, ha valamelyik NER lap (óvatosan) megpendítené, hogy hát Putyin mégiscsak egy tömeggyilkos, nem is akármilyen, akivel normális esetben a normális egyének nemhogy nem beszélgetnek, de mindent megtesznek azért, hogy a saját és a többi ember védelmében az ilyen veszélyes őrült minél hamarabb megzaboláztassék, és a közösségből eltávolíttassék, hogy ne legyen alkalma több kárt csinálni. De nem. Hazánk, illetve hát a miniszterelnök úr sajátosan magyar módszere az, hogy adjuk oda a rablónak, amit akar, akkor majd elmegy a zsákmányával, mi meg nyugton élhetünk tovább.

Ezzel a módszerrel két gond van. Az első, hogy a tervezett odaadni való nem a miénk, azaz a máséból akarnak Gerébék nagyvonalúak lenni. A második, hogy egy francot megy el. Nehogy azt higgye valaki, a rablók életük során csak egy házba törnek be, elviszik a szajrét, aztán vidáman élnek belőle halálukig. Nem mondom persze, hogy nincs ilyen, mert ha valaki Mészároséknál kutakodik, ott biztosan van a sorba rakott ruhásszekrényekben pár milliárdnyi kápé arra az alkalomra, ha hirtelen szükség lenne valamire, és az üzletben bankkártyát nem fogadnak el, de nem minden ház ilyen. Ebből következően várható, hogy a rabló nemsokára újabb házat szemel ki magának, aztán megint, majd megint, így a magyaros béketaktika alkalmazása esetén gyorsan övé lesz a teljes kerület. Ettől megriadva a közvetlen szomszédok mind a megtámadottat segítik, nehogy a rabló vérszemet kapjon… illetve nem mind. A nyugati demokráciák közt van egy kivétel. Az a speciálisan nyugati demokrácia (Hungary) ugyanis nem a lakótársakkal, hanem a rablóval van.

Ha megvizsgáljuk, hogy miért jó ez a kívülállás Magyarországnak, hamar rájövünk, hogy csak egyetlen komoly ok lehet, mégpedig az energetikai függés Oroszországtól. Mivel se pénzünk se energiahordozónk, kénytelenek vagyunk az oroszoknak gazsulálni, gáz, olaj meg Paks II. ügyében, különben baj lesz, és nem kicsi. Mondják ugyan, hogy nem is az az ok, hanem az orosz miniszterelnök valamivel sakkban tartja a magyar miniszterelnököt, de én abban nem hiszek, mivel Orbánról már ezerszer megírták, hogy milyen borzalmas az uralkodása, mégse lett belőle népszerűségvesztés (tudják: „Rossz, rossz, nagyon rossz, de ha nem ő lenne, hanem a tuggyukki, még rosszabb lenne”). Az ok jóval inkább ígéret lehet. Az, hogy mit ígért Putyin, sohasem fog kiderülni.

Létezhet persze komolytalan ok is. Mint tudjuk, Gábor Zsazsa mondta, „Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólam”, és lehet, hogy ez Orbán esetében is így van. Mivel ő, lévén minden téren dilettáns, nem tudja Magyarországot kiugróan sikeres országgá tenni, de még csak sikeressé sem (sőt, ellenkezőleg), kénytelen más taktikát alkalmazni az elhíresülése érdekében. Üt, vág, csíp, rúg, harap. Mégpedig az ország szövetségeseit célba véve. Ezzel halálbiztosan felkelti a figyelmet, és ha ráadásként itthon sikerül elhitetnie, hogy a rosszcsont kölök viselkedéssel „a magyarokat védi”, még a négyszer kétharmad is biztos. Népünk nagyon szereti azokat, akik megvédik őt az ezer veszélytől, amely Brüsszelből leselkedik az ártatlanokra… illetve hát nem annyira Brüsszelból, hanem jóval inkább a magyarországi plakátokról, amelyeket Rogán szokott kihelyeztetni az utak mentére. A hitnek persze mindegy, azért hit. A komolytalan okról látható, hogy nem is az. Nekünk ugyanis véresen komoly.

Az persze mindegy, hogy mi az ok, lényeg az oroszoknak való gazsulálás, azaz a hazai autokrataság mellé egy újabb konfrontáció Brüsszellel, ezúttal az agresszor támogatása miatt. Ami kellemetlen, hogy ezzel az EU-n túlmenően immár a NATO-t is sikerülhet az ellenségünkké tenni, ami az álmoskönyvek szerint rosszat jelent.

Praktikusan persze érthető. Az a megoldás, hogy energetikailag függetlenítsük magunkat az oroszoktól, szóba sem jöhet, ugyanis nincs rá pénz egy vas se. Eddig se volt, ezután se lesz. Na persze másra sincs, se klímára, se HÉV-re, se nyugdíjra, a pénz ugyanis más dolgokra kell, úgymint Vodafon, repülőtér, olimpia, nemzeti konzultáció meg Szuverenitásvédelmi Hivatal kutatóintézetestül. Azok a regnálóknak sokkal fontosabbak, mint a villany, viszont ha nincs villany, az meg a néphangulatra életveszélyes. Tehát támogatjuk Putyint. Arra persze ügyelünk, hogy úgy nézzen ki, mintha a békét támogatnánk, de csak az Ukrajnának biztosított segítséget akadályozzuk minden erővel, hiszen innen már nincs visszaút egyik félnek sem. A kérdés, hogy Putyiné lesz-e Európa vagy az EU fémjelezte Nyugaté, a harctéren dől el, a békekötés reménye nulla. A győztes gyakorlatilag mindent visz, és nekünk láthatóan az lenne jó, ha Putyin győzne, mivel Orbánék nem számítanak rá, hogy visszajönnek az orosz csapatok. Magyarországra is. Pedig kellene.

Európának az lenne a legjobb, ha a Nyugat mindent bevetve a maximális segítséget adná, mind pénzben, mind harctéri technikában, hogy Ukrajna győzzön, de ezt az európai nemzetállamok egyre kevésbé támogatják. A nemzetállam két legfontosabb tulajdonsága ugyanis a kivagyiság meg az önzés (több nincs is neki), és ha van még egy miniszterelnök is a Putyint segítők között, aki vétóra képes, akkor Ukrajnát tekintve elég nagy a baj.

Elkerülhető lett volna mindez? Az iszonyatos károk, a rengeteg halott és sebesült? Valószínűleg. Ha az EU és Ukrajna vállvetve katonai erővel akadályozza meg már a Krím elfoglalását is (a hírszerzésnek tudnia kellett róla, mire készül Putyin, ugyanakkor a Krím jól védhető, mert az oroszok csak a tengerről tudtak volna támadni), és azonnal beveti a szankciókat, akkor Putyinnak ugyan nem, de a többieknek csak lett volna elég esze, hogy visszavonulót fújjon, és ad acta tegye a hagymázos birodalomépítési terveket.

De nem. Merkel vezetésével gyakorlatilag nem csináltak semmit, ültek tovább az orosz olaj meg gáz langymelegében, aminek meg is lett az eredménye.

Na ja. A fizikában nem tanítják a vérszemet.

A nagy córesz, de ígérni semmibe sem kerül

Falusi Tamas

-

2024-10-19

0

A nagy córesz, de ígérni semmibe sem kerül

Orbán Viktor egészen fantasztikus. Az ország gazdasága romokban, az EU-s pénzek nem jönnek, Kína meg Oroszország úgy használ ki bennünket saját céljai érdekében, hogy jobban se kell, a pereit már csak a Kúrián tudja végsőfokon megnyerni (nem csoda, ott a Patyi az elnökhelyettes – elnököt csinálni belőle, az már túlzás lett volna), a megbízhatónak hitt emberei sorra hibáznak, ki hatalmasat, ki csak nagyot, nincs pénz semmire (az oktatás és az egészségügy után nemsokára a közlekedés is rendőri felügyelet alá kerül, hogy még működjön valahogy), már csak azért utazik ki Brüsszelbe, hogy mindenki személyesen lássa, ki is az a mitugrász kerékkötő, akit mindenkinek utálni kell. Gyorsan kell megnézniük, mert néha kiküldik a folyosóra.

Ezt persze csak mi gondoljuk így. Ő másképp van vele. Hiszen győzött! Mindenütt! Ott ugrál a maga felfújta gumivárban, és diadalmasan vigyorog, mert nagyon biztos benne, ő a sallerokat osztja, és nem kapja. János vitéz, Godzilla, meg Szent Péter együtt is smafu hozzá képest, ha ide mernék tolni a képüket, kokiktól duzzadt fejjel kotródnának haza anyukához, kisírni a vállán magukat. Ezer szerencse mindegyiknek, hogy errefelé ilyen trió ritkán lébecol. Itt van nekünk a miniszterelnök úr. Elég az. Néha még sok is.

Ebből a permanens győzelmi mámorból születik egy csomó ökörség. A 3 – 6 százalékos növekedés, az egymillió forintos átlagbér, meg az ezer eurós minimálbér álomképe, amelyek megmaradtak benne, mert egyszer ezt mondta neki egy rosszul tájékozott haverja a brancsból, és ő elhitte mindegyiket. Lévén szintén dilettáns, gátlás nélkül ragozza őket szüntelen. Ez persze nagyon is érthető, mert kies hazánkban immár jó ideje a valóság is álomkép. Igaz, a döntő többségnek inkább rémálomkép, de Orbán számára ez lényegtelen. A Birtokon meg a Klastromban nem érzékelhető, csak pár kilométerrel arrébb a sok-sok kis Kádár kockában lakóknak, mivel pedig tőle mindegyik messze van, könnyed hanghordozással ígéri meg, hogy jövőre majd jó lesz nekünk. Sőt, nagyon jó! De még mennyire! 2023-ban idénre ígérte. Nem is emlékszik már arra senki. A mostanira se fog. Ez a majd jóvá levés egy sok-sok éven át tartó, hosszú folyamat, hajh de megtanultuk már ezt negyvenöttől nyolcvankilencig. Lásd Cs. Éva, „Mindig csak a holnap, aztán holnap is a holnap…”. Mintha Kádár apánkat hallanám.

Érdekes gondolat tőle ez a Nyugat alkonya. Ott már nincs Coca Cola mámorban fetrengés sem, a szex is eltűnt az életükből, individuál-globalista transzvesztiták, melegek és egyéb LBTQ-k imbolyognak csöbörből vödörbe, a versenyképességük meg „felszívódott”, és csak azért nem mi, magyarok építjük meg a Turul légitaxi gyárat Stuttgart mellett, mert Mészáros úr jobb szeret külföldi focicsapatokat támogatni, mint céget gründolni messzi idegenben. Nála aztán nix dájcs! Maximum gdje je moja jahta? Mennyivel jobb itthon a kínai vasút akolmelege…

A speciális nézésű történész asszony persze nem véletlenül dobta be a Nyugaton kihaló szexet (hja, aki a Biblia mellett a Koránt is ismeri!). – Ezt akarjátok ti is? – kérdezi, és ez bizony nagyon nagy érv a döglődő Nyugat ellen, tekintve, hogy pénzben ugyan kissé lemaradtunk, de itt van nekünk vígasznak a pia, a cigi meg a nő. Odaát Mária szerint a nők túlságosan is öntudatra ébredtek, karrierépítéssel foglalkoznak, és ahelyett, hogy alázatosan elfogadnák szegény ácsingózók közeledését, hajlamosak őket úgy kirúgni az ágyukból, hogy hatot bucskáznak a szőnyegen! Így aztán nincs szex hónapszám meg évszám, ha ugyan nem több idő telik el. – Ez kell nektek, ostobák? – kérdezi és joggal szókimondó Mária. – Nem! Nem! Soha! – kiáltja az igaz magyar, és simán leszavaz Orbánra. Viszi az asszonyt is, az megy vele engedelmesen. Ahogy a miniszterelnök úr mondta, a tulipán a nő, a megfordított szív a férfi. Ilyen a házasság: az anya nő, az apa pedig férfi. Egy egészséges magyar világ.

A Nyugat hanyatlására persze találhatunk érveket. Itt van mindjárt, hogy 2010. és 2023. között az EU egy főre jutó GDP növekedése 19,2 % volt, Magyarországé ugyanakkor 38,2 %, azaz majdnem a duplája! Fantasztikus – lenne, de nem az. A különbség a két konkrét, dollárban kifejezett adat közt 2010-ben 5000 dollár volt, a mai különbség meg ugyanúgy 5000 dollár.

2010-ben a magyar, egy főre jutó GDP a nyugatinak a 49 %-a volt, ma, 13 év után 57 %. Ilyen tempóban kb. 70 év elmúltán hozzuk majd be őket, és akkor még figyelembe sem vettem, hogy minél fejlettebb egy ország, annál nehezebb nagy növekedést elérni. Egyébként a 49 >> 57 % növekedés annak köszönhető, hogy több gyárat hoztak ide onnan (olcsó munkaerő), mint amennyi technológiai fejlesztést, innovációt meg újdonságot (drága munkaerő) állítottak elő otthon. Ezért építi Orbán a tudás alapú helyett a munkaalapú társadalmat, mert akkor sok olcsó munkáskéz lesz, és ha bárki idehoz egy gyárat, nem csalódik bennünk. Magunk új terméket nem találunk ki, gyártástechnológiát nem fejlesztünk hozzá, gyárat meg aztán végképp nem építünk, az ugyanis nem a nemzetes urak dolga. Még csak az kéne!

Itt van aztán a kínai-amerikai példa a „keleti felemelkedésre”. A kínaiak az egy főre jutó GDP-jüket a 13 év alatt 118 %-kal növelték (5500 >> 12 000 USD), az amerikaiak meg csak 22,6 %.kal (53 000 >> 65 000 USD), az előnyük Kínával szemben mégis nőtt, mintegy 5500 dollárral. Azért Kínától ez a növekedés is szép, ma már csak úgy 4000 dollárral van lemaradva. Tőlünk. Az amerikaiaktól 53 000 dollárral.

A fentek alapján az a keleti fellendülés még odébb van. A nyugat-európai hanyatlást illetően, az a háború következménye, ugyanis az olcsó energiának annyi lett, ráadásul Ukrajnát támogatni kell, mert az a hülye Nyugat azt hiszi, úgy jár, mint Hitlerrel Chamberlain, aki átengedte a német diktátornak a szudétanémet területeket a béke reményében (müncheni egyezmény). Churchill viszont azt mondta a brit miniszterelnöknek a Parlamentben: „Uram, ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, ezért megkapja a háborút.” Mint tudjuk, Churchill-nek lett igaza, mégpedig nagyon igaza, ezért a Nyugat inkább a háborúpárti Churchill szerepét választotta, Chamberlainét meghagyja Orbánnak. A Nyugat szerint lehet, hogy Oroszország győz, de attól még nem lesz béke. Pláne, hogy Ukrajna bekebelezése esetében Oroszország sokkal közelebb kerül a NATO-hoz, mint a há… illetve a különleges katonai hadműveletek elindítása előtt, azaz még inkább fenyegetve lesz szegény. Közös orosz-lengyel határ? Brrr! Azt a népben, nemzetben gondolkodó, patrióta oroszok nyilván nem tűrhetik! Irány a La Manche csatorna! Putyinnal tűzön-vízen át! Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter Moszkvába utazott, hogy biztosítsa Lavrov miniszter urat a maximális támogatásunkról, egyben bejelentse az új szerződést, amelynek mottója: „Gáz van, de lesz is”.

„Persze gyötörnek bennünket, van mindenféle bajunk, de Magyarország 2010-ben elindult egy úton, amikor a nagy córeszben, ha szabad így fogalmaznunk, átvettük a kormányzást… mindenkivel kereskedni kell, mindenkivel versenyezni kell, mindenkivel együtt kell működnünk, hogy a világban keletkező gazdasági haszonból jusson Magyarországnak is”.

Igaz, gyötörnek minket. Mármint Brüsszel. Persze hogy. Nem szeretik, se a pávatáncot, se a vétót, se az őket ismételten, sőt sokadszor átverni próbálást. Érdekes lett volna, ha mi, mikor megkaptuk a 27 pontos kifogáslistát, teljesítjük ezeket, és nyugi van, és pénz, és béke. De Orbán Brüsszelt illetően igencsak háborúpárti, tehát juszt se teljesíti! Ez van I.
A mindenféle bajjal totálisan egyetértek. Naponta derül ki valami. Recseg-ropog a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, nő a hitel, és igencsak csökken a becsület. Ez van II.
Úgy hallottam, a világválság Gyurcsány meg Bajnai nyakába zúdult (Gyurcsány azért mondott le, mert a megszorításokat tőle a nép nem fogadta volna el). Orbán kapott egy rendben lévő országot, a megszorítások már Bajnai által bevezetve (akárcsak 1998-ban, mikor Bokros a munkát már elvégezte), ő csak beült a készbe, ahogy szokott. 2010-ben az adósság 80 % volt, viszont akadt a fiókban egy MANYUP-nyi összeg, azaz 2700 milliárd. Ez a GDP 10 %-a, azaz a tényleges nettó adósság csak 70 %-ra tehető. Ma ugyanez: 75 %. Úgy beszélik, a 75 a 70-nél nagyobb. Adósbesorolásunk az S&P-nál akkor (BBB-). Ma is ugyanaz. Hol is volt ott a córesz, tessen mondani? És hová jutottunk mostanára?
Elindultak egy úton fideszék? Sajnos így igaz. Nem jöttek rá, hogy lefelé vezet.
Ki is tiltotta ezt a semleges kereskedelmi álláspontot eddig, tessen mondani? Egyedül az oroszokkal lehetett volna gond, de felmentést kaptunk az EU-tól a szankciók alól. Az olajra is, a gázra is. Miért beszél hülyeségeket?

Nem írok többet. Így is szomorú vagyok. És ez az ember a miniszterelnökünk, immár 14 éve.

Kétharmaddal, ha el tetszettek volna felejteni.

Attitűd

Falusi Tamas

-

2024-10-15

0

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Remény nélkül mi is mind hamar öngyilkosok lettünk volna – és ebben nincs kivétel, azaz a menők szintúgy, mert rövid időn belül nem lenne, aki gyártsa, és az sem, aki megvegye a termékeiket, akár autó, akár film lenne az, esetleg nercbunda vagy verseskötet.

Szóval remény. Bennem is van még, de egyre kevesebb. Nehezen szánom rá magam, hogy tegyek valamit a jó ügy érdekében, de aztán mégis, hiszen én nem várhatom mástól, mint olyan ember, aki állandóan szóvá teszi, hogy a nem NER-es értelmiség már sok-sok éve így csinálja. Mint az elegáns kívülállók hada, akiknek az egészhez semmi közük sincs. Érdekes módon azt gondolják, népszerű nem úgy lesz az ember, hogy mások, például újságírók vagy influenszerek nagy olvasottságú helyeken jókat írnak róla, vagy legalábbis azt, hogy jobb, mint az ellenfele, hanem hogy ő személyesen bekopog mindenhová, és elmondja, hogy ő milyen jó. Mint tudjuk, a korábban teljesen ismeretlen Magyar Péter is úgy volt képes április hatodikára összehozni egy százezres nagyságrendű tüntetést, hogy februárban meg márciusban mindenhová bekopogtatott. Esetleg tévedek?

Nyilván az olvasók is ismerik a remény példameséjét, amelyben két béka a főszereplő. Mindketten beleestek egy-egy teli tejesüvegbe. Az egyik béka próbált kimászni az üvegből, de mindig visszacsúszott, így aztán pár visszacsúszás után megadta magát a sorsnak. A másik béka viszont addig rugdalózott, amíg vajat köpült a tejből, és így a vaj tetejéről elrugaszkodva ki tudott ugrani az üvegből. Sok sebből vérzik ugyan a sztori, például hogy estek bele egyidőben a külön-külön tejesüvegekbe, mi van az íróval, amely vajköpüléskor keletkezik, és a sűrűbb vaj fölött nagy mennyiségű folyadékként helyezkedik el, de persze nem ez a lényeg, sokkal inkább a „folyamatosan dolgozni kell azon, hogy az egyén elérje célját, azaz nem szabad föladni a reményt”, jelen békák esetében az életben maradást.

A társadalom sajnos bonyolultabb a tejesüvegeknél, ott rajtunk kívül még rengetegen vannak. Ez a nagy tömeg három csoportra oszlik. Az egyik rész tudatosan, vagy tudattalanul azt az irányt segíti, amit mi is szeretnénk, a második csoportot alkotják a célunk szempontjából semlegesek, a harmadik meg olyanokat tesz, mely tettek a mi elképzeléseink megvalósulását gátolják, és hogy ne legyen ennyire egyszerű, célokból is rengeteg van, amelyek eléréséhez sokfajta munkafázis szükséges. A célok ráadásul egymással bonyolult kapcsolatban állnak, így aztán mindenki összevissza tevékenykedik, mégpedig (ki hitte volna?) saját céljainak megfelelően. Tovább bonyolítja a helyzetet a mindenféle kis- és nagycsaládokba, klánokba, csoportokba, egyletekbe, országokba, nemzetközi szövetségekbe, valamint egyéb szervezetekbe való tömörülés, amelyeknek ugyan vannak közös céljaik (azért tömörültek), de egyes tagjaik zavarórepülését néha csak nehézségek árán tudják kompenzálni. Nem véletlen, hogy egy ennyire bonyolult rendszer vizsgálatához csak egyetlen tudományág használható. Mégpedig a statisztika.

Egy tavaly ősszel készült Závecz Research reprezentatív felmérés, amely most kapott nyilvánosságot, a magyar társadalom politikai attitűdjeit is kutatta. A fontosabb attitűdök az alábbiak:

„A magyar társadalom jelentős hányada úgy véli, hogy választások útján sem tud hatást gyakorolni az ország életére, mert bármelyik pártra szavaznak is az emberek, a dolgok úgysem változnak. Ezzel a kiábrándultságot tükröző állítással 69 százalék egyetért.”

Hát, kérem, rögtön egy nagy pofon a reménynek. Több mint kétharmada az embereknek azt gondolja, hogy a pártok meg a politikusok egyformák, mindegyik hazudik meg lop, és akkor nincs gond, nem kell szétválogatni őket. A gondolkodás fárasztó.

A túlnyomó többségnek (82 százalék) az a benyomása alakult ki, hogy semmilyen hatást nem tud gyakorolni a kormány tevékenységére.

Kivéve a nemzeti konzultációkat természetesen. Azt mindig a regnálók szervezik, és az eredményeket szigorúan követik is, ahogy asztat köll (az a nép akarata, nem?). Apróbb probléma a módszerrel, hogy egyrészt a regnálók választják a témát és az időpontot, másrészt eleve úgy teszik fel a kérdéseket, hogy abból a nekik megfelelő válasz egyértelműen következzen, harmadrészt pedig úgy értelmezik, hogy ha a választópolgárok 10 %-a küldi vissza a kérdőívet, és a visszaküldöttek 98 %-a szerint a válasz „igen”, akkor a nép akarata az, hogy „igen”.

Az sajnos a nép tudatáig nem jutott el, hogy ha kétharmadot ad bárkinek, akkor ott nincs mese, mert senki, semmilyen hatást nem tud gyakorolni a „kormány” tevékenységére. Mivel pedig a kétharmadok állandósulni látszanak, a nép ugyan tudja, hogy nem pártot választott, hanem diktátort (82 %!), de jól elvan vele.

A megkérdezettek több mint kétharmada, 68 százaléka úgy gondolja, hogy „erős vezetőkre van szükségünk, akik megmondják, mit tegyünk”.

Ez az előző pont megerősítése, azaz nem tudunk a kormány tevékenységére hatást gyakorolni, de nem is akarunk.

A megkérdezettek 72 %-a vélekedik úgy, hogy a „legfontosabb erény, amit a gyerekeknek meg kell tanulniuk, a tekintély tisztelete” (73 százalék).

Előző pontok még egyszer aláhúzva.

Hát ez kellemetlen. Úgy veri orrba a kormányváltást akarók reményeit, hogy az azt követő porba huppanásból nehéz lesz fölállni. A nép nem csak nem tudja, de nem is akarja, és már rég belenyugodott.

Még szerencse, hogy közben megérkezett a remény új csillaga, aki több pontban is teljesítette az elvárásokat:

Nem Orbán.
Nulla Gyurcsány.
Az összes ellenzéki szavazó begyűjtésével egy újellenzéki párt lett, amely nem marakodik egymással, azaz önmagával (ez a „marakodik” nagyon népszerű szó, vagy egymilliárdszor olvastam már a filozófusok, politológusok, elemzők és egyéb nagy gondolkodók írásaiban, ezért aztán kár lett volna innen kihagyni). Ebből következően nem is kell előválasztást tartani, amely a folytonos gyurcsánytalanítással együtt sem valami sikeres.

Minden adott hát a diadalhoz, a lelkesedők reménye a csúcson, most már csak nyerni kellene. Program nélkül rutinos szakemberek nélkül, sokminden nélkül. Ami egyedül van nekik, mégpedig bőven, az a pénz. Hogy honnan, annak járjon utána a Hadházy (nem jár – nyilván még mindig Tóth Csabával van elfoglalva, hogy Tóth egyik cége tulajdonolja a másikat, amelynek van egy vásárlási opciója egy ezüst étkészletre, amelyet a tulajdonos nem szerepeltetett a vagyonbevallásában, így aztán pokolra vele).

Nem mondom, a tiszásoknak van valami reményük, de ha a fideszesekből és a közömbösökből nem szed még össze legalább 250.000 választót, akkor matematikailag nem a TISZA nyer, és ez az összeszedés nem nagyon látszik. Nincs egyebük, csak a remény, csak a remény, a remény… nekem meg még az se. Churchill mondta, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy tízperces beszélgetés az átlagválasztóval. Mennyire igaza van…

Érdekességként megemlíthető, hogy a felmérésben résztvevők 73 %-a szerint az „emberek közötti egyenlőség fontosabb, mint a gazdasági növekedés”. Elsöprően magas, 83 %-os a támogatottsága annak az állításnak, hogy „Magyarországon a gazdagoknak több adót kellene fizetniük az emberek közötti egyenlőtlenség csökkentése érdekében”. Na, az óbaloldal pont ezt csinálta, és Orbán szüntette meg a hatalomra kerülésével. Azóta a szegények az árokparton vannak hagyva, mégpedig minden tekintetben.

Megmondaná ezt valaki a választóknak úgy, hogy meg is értsék? Vagy nincs jelentkező?

A bili

Falusi Tamas

-

2024-10-14

0

Az írja a derék újságíró az Magyar Nemzettől, csak úgy bele a lapba, hogy:
„Drága Bolgár úr Orbánra akarta önteni a bilit, de végül az egész a saját fejére borult.”

Ebből a címből sok minden látható. A hörrenő, elemi felháborodás ennek a libsibolsi gaztettnek a következménye, amelyre a miniszterelnök urat védő P kommandónak azonnal reagálni kell. Meg is tették szorgosan. Mint azt Szerzőtől olvashatni:

„Bolgár elvtárs a Népszavában, természetes közegében írt egy publicisztikát, ahol ravasz, rutinos bolsevikként kiragadott egy meglehetősen szubjektív jelentésből egy adatot, hogy azt felhasználja Orbán Viktor és a magyar kormány ellen.”

Nem fennakadva azon ostobaságon, hogy Orbán Viktor maga a magyar kormány személyesen, sőt maga az egész ország is, ezért fölösleges kétszer mondani, megállapíthatjuk, hogy Szerző szerint kiragadás ténye forog fenn. A Bolgárra aggatott jelzők azt a célt szolgálják, hogy a lap törzsolvasói, akik nem annyira értelmileg, hanem sokkal inkább érzelmileg ragadják meg a dolgokat, a hergelés hatására megfelelően ellenséges hangulatba kerüljenek a szóban forgó B. nevű libsibolsival. Azt a derék újságíró gondosan elhallgatja, hogy mire reagált Bolgár, ezért célszerű ismertetnünk, hogy az itteni olvasók ne maradjanak olyan elhallgatásos tudatlanságban, mint az MN szegény olvasói.

Bolgár az írását illetően öt témában szembesítette saját hazugságaival a miniszterelnököt. Ebből az MN derék újságírója egyet ragadott ki, hogy bemutassa a szóban forgó B. elvtárs rosszindulatát és egyben biliöntésben való járatlanságát is. Mivel az MN újságíróiról még véletlenül sem feltételezhető, hogy ne védenék meg a nagyfőnököt, ha képesek rá, megállapíthatjuk, hogy B. elvtársnak az ötből 4 esetben cáfolhatatlan igazsága van, hiszen a derék újságíró az MN-től ezeket szó nélkül hagyta, pedig, ha tudta volna, cáfolta volna mindet. De nem tudta.

Az MN újságírója által kiragadott ötödik hazugság egy érdekes kijelentés. Orbán azt mondta, hogy: „ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa”. Hogy ezt honnan tudja, azt nem közölte. Természetesen megértjük a miniszterelnök urat, hiszen ha néha kap is valamilyen információt valakitől, nem mondhatja, hogy például „Ezt Lázártól tudom”, mert akkor oda a nimbusz, hogy az országban ő a legokosabb. Ugyanakkor még véletlenül sem feltételezzük, hogy személyesen olvasta valahol, mert neki nem az a dolga, hogy a sajtót bújja információkért, ugyebár. Ő, ahogy maga is említette volt, mások által követhetetlen észjárással kormányozza országunk hajóját az európai hullámverésben. Van is baja a másoknak, azaz a többieknek!

Hát még nekünk.

Szóval a miniszterelnök úr nem olvas. Na, legfeljebb sportlapok, ha a válogatott játszik.

A helyzet tehát nagy valószínűséggel az, hogy ezt a bombasztikus kijelentést ő találta ki. Mint tudjuk, van migránsok elleni fal, az oktatás meg az egészségügy már rendőri felügyelet alatt áll (nagy is a kuss), a gazdaság baráti kézben, és őt legfeljebb Strasbourgban vagy Brüsszelben érik atrocitások, de például a Kálvin téren soha. Még ha odamenne se. Ilyen félelmetes biztonság Chicagoban elképzelhetetlen, gondolhatta a miniszterelnök úr, következésképpen ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa. Punktum. Mi más lehetne, tessék mondani? Jó, jó, a legtöbb migráns Romániából jön, ahol nincs védőfal ellenük, akik becsempészik őket, azokat nagy tömegben pont mi engedtük nemrég szabadon, Ausztria meg a többiek már Schengenből való kizárásunkat fontolgatják, ráadásul Chicago Amerikában van, de akkor is! Mert mi annyira vigyázunk a biztonságra meg a békére, hogy csak na. Főleg miniszterelnök úr. És ha ő úgy érzi, hogy Magyarország az, akkor abban nincs vita!

Persze az a Bolgár nevű, aki tele van gyűlölettel meg rosszindulattal, kezdte azt hinni, hogy ő egy újságíró, és utána ment a dolgoknak, ahogy kell. Ki is derítette, hogy létezik egy lista, mégpedig a Globális Békeindex (angolul: Global Peace Index, rövidítve: GPI), amely a nemzeteket és a régiókat békességük és közbiztonságuk relatív helyzete alapján rangsorolja. Ezen a listán Bolgár szerint nem vagyunk a világ tíz legbiztonságosabb országa között, pedig ott hét európai ország található: Izland, Írország, Ausztria, Svájc, Portugália, Dánia és Szlovénia. Tehát Orbán hazudott. Írja ő, mégpedig gátlástalanul.

Nem csoda, hogy az MN derék újságírója annyira felháborodott, hogy rögtön igazságszomja támadt. „Öntsünk tiszta vizet a pohárba!” írja. És már önti is. Mint ő maga járt utána, a listán Magyarország a 14. helyen található, ráadásul a múlt évhez képest négy helyet még javítottunk is. Mi vagyunk a legjobb helyen azok országok közül, amelyek közvetlen szomszédságában háború dúl, hiszen ugyanott Lengyelország csak 32-dik. Bizonyám, drága Bolgár úr!

Hát igen. Nagy kijelentés, erős kijelentés, NER laphoz illő kijelentés, bár egy-két gond van vele.

Például az, hogy Orbán nem azt mondta, hogy tizennegyedikek vagyunk, hanem hogy elsők.
Aztán még, hogy Orbán nem azt mondta, hogy azon országok között, amelyek közvetlen szomszédságában háború dúl, hanem hogy Európában elsők.
Ráadásul Orbán ezzel a migránsokra utalt, amelyek Nyugat-Európában vannak, nálunk meg nincsenek, azaz a kijelentéséhez a háborúnak nincs köze.

Ebből következően Orbán hazudott, Bolgárnak meg igaza van. Ötödszörre is.

Szerző próbál még javítani nagyfőnöke nyomorult helyzetén, és azt írja, „Tehát ez a szervezet egyértelműen a háborúk befejezése és a béke mellett szólt.”. Hogy ezzel a hülyeséggel mit akar, az rejtély, mert békegalambságban Európát tekintve ugyan Orbán az első, de itt másról van szó, ha még nem vette volna észre. Javaslom neki olvasgatásra ezt.

Egy újságírónak mindig jól jön, ha megtud valamit arról, amiről eddig fogalma sem volt.

Számomra a nemtudása persze természetes, viszont a legnagyobb rejtély, hogy honnan van a fölénye, mikor a végére azt sikerül odabiggyesztenie, hogy:

„Drága Bolgár úr, aki minden megszólalásában a háborúpárti baloldallal fúj egy követ, ezt már elfelejtette idézni. Ejnye-bejnye! Orbán Viktorra akarta borítani a bilit, de végül a saját fejére sikerült önteni az edény tartalmát. De legyünk jóindulatúak. Ez lehet, hogy csak a kor velejárója, ezért érdemes őt rendszeresen figyelmeztetni a szelektív memóriájára.”

Tisztára olyan, mint mikor valaki bohócsipkában ugrándozik a Körút közepén a csilingelő villamosok meg a dudáló autók között, egy lábost ver fakanállal, bele-bele rúg a túl közel kerülő kocsik oldalába, és közben odakiabál az egyik ablakból őt döbbenten néző ottlakónak:

„Hogy te milyen hülye vagy!”

Show

Falusi Tamas

-

2024-10-12

0

Szóval az történt, hogy derék miniszterelnökünk már megint elvitte a sót. Sőt. Szegény, vérgőzös állagú többiek igyekeztek ugyan piszkosul, de hiába próbáltak rock and rollozni, Orbán Viktor úgy letáncolta őket az ülésterem parkettjéről, hogy jobban se kell.

Az a miniszterelnök szerint az úgy volt, hogy a többiek nem vitát folytatni akartak, hanem egy politikai pofozkodást képzeltek el, és rárontottak szegényre piszkosul! Amikor tízen jönnek az emberre, arról Orbán pontosan tudja, hogy az rock and roll, szóval rock and roll volt, és annyira erősen estek neki a Parlamentben, hogy attól tartott, ha nem válaszol elég határozottan, és továbbra is úriembereskedik (ahogy ez abszolút jellemző kispolgár-középparaszt miniszterelnökünkre), akkor baleknak nézik őt. Ezért volt kénytelen levetkőzni arisztokratikus modorát, és megmutatni a sok rohadéknak, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Mindenki megkapta, ami jár neki. Néhány lángos, tasli, az ott leesett. A vita színvonala sajnos a miniszterelnök úr szerint a béka feneke alatt volt. Őt is sokkolta, az, ami történt – ahogy a tényeket mellőzve, gyűlölködőn támadtak reá.

Remélem, pontosan idéztem a miniszterelnök úr szövegét, bár egy módosítás azért csak került bele, ugyanis állandóan többesszám első személyben beszél magáról, amit én egyes szám első személyre írogattam át. Igaz ugyan, hogy a kétharmad korlátlan hatalma révén jelenleg ő Magyarország, mégpedig személyesen, de a támadások nem Magyarországnak szóltak, hanem neki. Mondott persze mást is, na, tán még néhány sértődött mondat kissé tömörítve, aztán abba is hagyom. Rém unalmas lehet mindenkinek.

„Ursula von der Leyen, valamint Manfred Weber ezzel a vitával gyakorlatilag nyíltan bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt, és azt is megnevezték, hogy kikből álljon. Az európai szocialisták Dobrev Kláráékat akarják delegálni, a Néppárt meg a Tisza Pártot Magyar Péterrel, és világossá tették, hogy ez a koalíció, aminek a szerződése, a házassága ott meg is történt a szemünk előtt. De ehhez a magyaroknak is lesz egy-két szava, és mi ezt nem fogjuk tétlenül nézni (itt meghagytam a többes szám első személyt, meg azt, hogy ő a „magyarok”). Ha oroszbarátsággal vádolnak, akkor azzal vágok vissza, hogy valójában a brüsszeliek is üzletelnek az oroszokkal, csak próbálják eltitkolni”.

Úgy bizony. A „brüsszeliek” egész jók a titkolásban.

Az persze igaz, hogy Ursulát meg Manfredet nem tenné boldogtalanná, ha megszabadulhatnának az egyes számú mitugrásztól. Mindenkinek jobb egy működőképes EU. A technika is ismert, a dollárbaloldalnak pénzt kell küldeni, és akkor ők majd abból kampányolnak szegény, védtelen Orbán ellen, aki a mi adónkból csak kábé 200, na, maximum 210 milliárdot fordíthat a saját és a FIDESZ propagandacéljaira. 140 milliárd az MTVA, 50 milliárd Rogán és bandája, a többi meg a baráti lapok részére állami cégek hirdetése révén. Még szerencse, hogy már van Szuverenitásvédelmi Hivatal, meg Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet, utóbbi III/III-as vezetéssel, ami mutatja, hogy kutakodni nem nagyon fognak, inkább a besúgásokra számítanak. A besúgásokból készített jelentést vezetői összefoglalóval átadják a Hivatalnak, mert az ilyesmivel nem foglalkozik. A Hivatal csak határoz, de az a határozat olyan, mint a szentírás. Megtámadhatatlan, megváltoztathatatlan, azaz a Hivatal törvényileg élet-halál ura… illetve nem is, hanem csak és kizárólag az ellenzék életének és halálának ura, mert a pórázának a másik vége Orbán Viktor kezében van. Ő eteti a Hivatalt is meg a Kutatóintézetet is, és azt csinál velük, amit akar.

Így aztán szuverenitásék pont olyanok, mint az Attila nevű rablóvezér… vagyis a nagy hun király, a mi ősi hősi rokonunk, mivel nekik Orbán Viktor az Isten, ők meg eszerint az ostora. Ennek révén veszik el még azt a pár milliót is az ellenzéktől (az Állami Számvevőszékkel karöltve), amely véletlenül hozzájuk került. Könnyen vigyoroghat Orbán a színpadon…

Túllépve a sallerozós hülyeségeken, és a konkrét ügyekre térve:

„Orbán megjegyezte, hogy Európában az emberek elvesztették a biztonságérzetüket, és a nyugat-európai emberek sem nézik jó szemmel azt, hogy miközben dolgoznak, aközben a nem dolgozó migránsokat ingyen eltartja az állam. Hát ezt a helyiek nem tűrik sokáig. Ezért van, hogy egy fordulat következett be. Egész Európa fordul, kell még egy kis idő, és be fognak állni egy migrációellenes vonalba.”

Ebben sajnos igaza van. Nincs más megoldás, mint az illegális határátlépés totális megszüntetése. Minél több esze van az EU-nak, annál hamarabb lépi meg.

A gazdasági semlegesség Orbán szerint 3-6 százalékos növekedést fog eredményezni. Hozzátette: Ezt még az idei év utolsó negyedévében nem fogjuk látni, de a 2025-ös első negyedévben már igen.

Ezek szerint eddig nem voltunk gazdaságilag semlegesek. El is gondolkodtam azon, hogy vajon melyik volt az az üzlet, ahol szövetségeseink durván és fenyegetően ránk kényszerítették a veszteséges üzletet? A Vodafone? A repülőtér? Deutsch Tamás beléptető kapus rendszere? Esetleg a kínaiak kényszerítették ránk az akkugyárakat? Nem is tudom…

Az viszont, hogy 2025 első negyedévében növekedést fogunk látni, halálbiztosra vehető (akár semlegesek leszünk gazdaságilag, akár nem), mert jelenleg olyan ramatyul állunk, hogy ahhoz képest bármi más már fellendülés. A 3 – 6 %-ból a 6 % a néphülyítés eszköze, a realitás a 3 %. Ha ugyan egyáltalán.

„Miniszterelnök űr úgy látja, hogy meg tudnak állapodni a minimálbérről, és meg tudnak állapodni a béremelésekről is […] cél, hogy egymillió forintos átlagkereset legyen Magyarországon.”

A bruttó átlagkereset jelenleg 636 700 forint. Ebben nem hiszek nagyon, sőt nagyon nem hiszek … habár lehet, hogy a felső tízezer nélkül, amely réteg nagyon sokat keres, ez csak 389 000 HUF– akkor viszont a KSH adat szerintem is reális.

Az egymilliós átlagkereset elérése egyszerű, 57 százalékra kell emelni az inflációt, és máris teljesítve. Bár miniszterelnök úr nem beszélt bevezetési határidőről, évi 16 %-os inflációval 3 év alatt is simán megcsinálható.

A miniszterelnök úr beszélt arról is, hogy a közeli jövőben indulni fog egy Demján Sándor nevével fémjelezett kisvállalkozói program, bár ez még kidolgozás alatt áll.

Kidolgozás alatt. Aha. Közeli jövő. Hát az jó lesz. Sőt, nagyon jó. Már rég repesve várjuk.

Ezek meg fogják lendíteni a magyar gazdaságot 2025 első negyedévében […] aztán a brüsszeliek egyék meg, amit főztek!

Nagyszerű! Úgy lehagyjuk őket, mint csigát a teknősbéka! Bolgár nyulak kíméljenek!

Így kell ezt, tisztelt honfitársaim! Hiába az ármánykodás, az árulás, a gáncs, ilyen vezérrel csak egy eredmény lehet: győzelem és siker minden vonalon!

Hát nem csodálatos?

Falusi Tamas

„Mit kíván a magyar nemzet?” Ez látható az ezernyolcszáznegyvennyolcas 12 pont elején vastag betűvel szedve. A 12 pontot a reformer politikusok (Ellenzéki Kör) állították össze, így lett az akkori tüntetők egyik fegyvere a Nemzeti Dal mellett.

„Most ki kell mondanunk világosan és egyértelműen, hogy Brüsszelnek azokkal az egyetemekkel van baja, amelyek nagyon rövid, nagyon rapid módon komoly versenytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek” – mondotta Pósán László keddi felszólalásában a Parlamentben.

Ismeretlen szerző: „Egy a jelszónk, a tartós béke! Állj közénk, és harcolj érte!”

Az emberből nagyon nehéz kiirtani a reményt. Ez az evolúció eredménye, mivel a véletlenek sorozatával kialakult sokfajta emberváltozat közt halálbiztosan volt remény nélküli típus, de az már rég kihalt.

Szóval az történt, hogy derék miniszterelnökünk már megint elvitte a sót. Sőt. Szegény, vérgőzös állagú többiek igyekeztek ugyan piszkosul, de hiába próbáltak rock and rollozni, Orbán Viktor úgy letáncolta őket az ülésterem parkettjéről, hogy jobban se kell.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA