Bódis Gábor, Author at Független Hírügynökség Page 8 of 19

Antiszemita bűncselekmény? – agyonvertek egy zsidó fiatalembert Szentpéterváron

-

2018-04-05

Antiszemita bűncselekmény? – agyonvertek egy zsidó fiatalembert Szentpéterváron

Valaha Oroszországban élt a világ legnagyobb zsidó közössége, de a számuk alaposan megcsappant amióta a Szovjetunió bukása után szabadon távozhatnak az országból. Oroszországban ugyanakkor igen népes muzulmán közösség is él, akik közül egy kisebbség még az iszlamista terrorizmust is támogatja.

A 27 éves Mihail Verevszkoj Oroszországban született, de 2010-be Izraelbe ment, hogy ott teljesítse katonai szolgálatát. 2012-ig élt Jeruzsálemben majd visszatért Oroszországba. Megnősült, aktív tagja volt a zsidó közösségnek Szentpéterváron. Felesége épp gyermeket vár…

A rendőrség szerint a zsidó fiatalember az utcán összeszólalkozott egy Ahmed Karsa nevű oroszországi muzulmán férfival, aki úgy összeverte, hogy a kórházban belehalt sérüléseibe. A helyi rendőrség elfogta az elkövetőt, de feltételesen szabadlábra helyezte.

A szentpétervári rendőrök utcai verekedésnek minősítik az esetet, de az izraeli Yedioth Ahronot című lap helyi forrásokból úgy értesült : egyáltalán nem kizárt, hogy a muzulmán férfi napok óta követte a zsidó fiatalembert, akit előre megfontolt szándékkal meggyilkolt! Oroszországban évszázados hagyománya van az antiszemitizmusnak: a Cion jegyzőkönyve című antiszemita kiadványt a cári titkosszolgálat, az Ohrana állította össze! Valaha Oroszországban élt a világ legnagyobb zsidó közössége, de a számuk alaposan megcsappant amióta a Szovjetunió bukása után szabadon távozhatnak az országból. Oroszországban ugyanakkor igen népes muzulmán közösség is él, akik közül egy kisebbség még az iszlamista terrorizmust is támogatja. A zsidó közösség Szentpéterváron is arra készül, hogy megünnepelje Izrael állam megalapításának hetvenedik évfordulóját. Az agyonvert Mihail Verevszkoj a környezetében ismert volt arról, hogy szolgált az izraeli hadseregben. Nem kizárt, hogy ezért kellett 27 éves korában meghalnia.

Az LMP kulcsszerepben – túllépnek-e a szavazók a pártvezetőkön?

Bódis Gábor

-

2018-04-02

0

Az LMP kulcsszerepben – túllépnek-e a szavazók a pártvezetőkön?

Az esélyes ellenzéki jelölt győzelme olyan, mint a 3:1-ben instant kávé: minden benne van; a fővárosban és a megyei jogú városok többségében a szélesen értelmezett baloldalnak az LMP-vel karöltve van esélye, hogy legyőzze a Fidesz-jelöltjét; a Jobbik relatív erősödése arra elég, hogy a listás biztosan megszerezze a második helyezést. Interjú Szabó Andrea választási szakértővel.

Elképzelhető, hogy húsvét után a demokratikus ellenzék vezetői bejelentik: számos helyen visszaléptetik jelöltjeiket a legesélyesebbek javára. Változtatna ez valamit az esélyeken?

Minden egyes visszalépés, amely a demokratikus ellenzéki oldalon történik, javítja annak az esélyét, hogy az értintett körzetben nem a Fidesz–KDNP nyeri meg az egyéni mandátumot. Nem mindegy azonban, hogy kik lépnek vissza. Legtöbbet az változtatna az erőviszonyokon, ha az LMP és az MSZP–P/DK állapodna meg egymással. 3 körzetben (Csepel, XVI. kerület és IX. kerület) ugyanakkor az Együtt és a baloldali pártok kölcsönös előnyökön alapuló megállapodása is mandátumokat eredményezhet.

A választási szakértők ugyanis nem győzik hangsúlyozni, hogy az egyéni mandátumgyőzelem rendkívül sokat hoz a konyhára. Nem elég, hogy ad egy mandátumot az adott pártnak, töredékszavazatokkal emeli a párt országos listájára jutó szavazatokat, és egyben csökkenti a kormányzópárt erejét. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az esélyes ellenzéki jelölt győzelme olyan, mint a 3:1-ben instant kávé: minden benne van.

Számos olyan véleményt hallani, hogy a Lehet Más a Politika szerepe kulcsfontosságú, sokkal meghatározóbb, mint négy évvel ezelőtt. Miért?

A centrális erőtér logikája a gyakorlatban azt jelenti, hogy

ha van egy közepesen erős (mintegy 30–40 százalék körüli támogatottságú) Fidesz–KDNP-jelölt és az ellenzék megosztott, akkor mindig a kormánypárti jelölt fog győzni.

Ezt a mesterségesen kialakított helyzetet látják az ellenzéki pártok is, ezért elemi érdekük, hogy vagy létrehozzák az egy az egy ellen választási szituációt, vagy megtanítsák a választópolgárokat, hogy az esélyes egyéni jelöltre szavazzanak függetlenül – vagy részben függetlenül – saját pártszimpátiájuktól. Gyakran az elemzők is elfelejtkeznek arról, hogy 1998-ban a 2. fordulóban, 2002-ben és 2006-ban is bizonyíthatóan működött az átszavazás, a taktikai szavazás elsősorban Budapesten és a nagyobb városokban. Az akkori MSZP, illetve néhány helyen SZDSZ egyéni jelöltjére (mai szóhasználattal élve, az esélyes jelöltre) olyan szavazók is szavaztak, akik egyébként megyei listán más pártra adták le szavazatukat.

Jelenleg minden vizsgálat, elemzés azt mutatja, hogy a fővárosban és a megyei jogú városok többségében a szélesen értelmezett baloldalnak az LMP-vel karöltve van esélye, hogy legyőzze a Fidesz-jelöltjét. Ehhez viszont szükséges a jelzett pártok közötti együttműködés. Ebben a folyamatban az LMP kiemelkedő szerepe két tényezőnek köszönhető. Egyrészt, az elmúlt hónapokban – különösen az MSZP körüli botrányok időszakában – emelkedett a párt támogatottsága, a baloldali pártoké ugyanakkor alacsonyabb mint 4 évvel korábban. Másodszor, miután a baloldali pártok nem egységesen, tehát nem egy listán és egy egyéni jelölttel indulnak a választáson, mint 2014-ben, hanem legalább 3 különböző lista (MSZP–P, DK, Együtt) és több baloldali jelölt versenyez egymással, így külön-külön kevéssé erősek, mint 4 évvel ezelőtt. Ez pedig megemeli az LMP relatív súlyát.

Ennek viszont az az ára, hogy a Lehet Más a Politika felelőssége is jelentősen megnőtt.

Az elmúlt hetekben az LMP kompromisszumképességét hangoztatta, amikor leült tárgyalni Gyurcsány Ferenccel éppúgy, mint Vona Gáborral, ugyanakkor, mintha túl nagy lett volna a csatazaj és túl kevés az eredmény ezeken a találkozókon. Kérdés, hogy a pártvezetőkön nem lépnek-e túl a szavazók, és maguk nem választanak-e olyan alternatívát, amely nem feltétlenül felel meg az ellenzéki pártok szándékainak.

A demokratikus ellenzék szemmel láthatólag nem tud mit kezdeni a Jobbikkal való együttműködéssel. A Jobbik viszont, úgy tűnik, nem is hajlandó ilyesmire. Ki fog ebből profitálni?

Választói magatartás szempontjából akkor beszélünk néppárti jellegű támogatási szerkezetről, ha egy párt támogatottsága nagyjából hasonlóan magas a különböző társadalmi rétegekben, csoportokban. A Jobbik több közvélemény-kutatás szerint is erősödött a kisebb településeken, ugyanakkor Budapesten, valamint a megyei jogú városok többségében továbbra sem képes érdemi alternatívát mutatni a Fidesszel szemben. Tehát etekintetben a néppárti stratégiának van korlátja. Kétségtelen azonban, hogy

a demokratikus ellenzéki pártok közötti megállapodás hiánya a Jobbik malmára hajtja a vizet.

A Jobbik senki javára sem lép vissza, érdemben senkivel sem egyezkedik, önmagát erősnek és kormányzóképesnek mutatja. Budapestet elárasztották a Jobbikot hirdető plakátok, ami erős láthatóságot nyújt a párt számára. Önmaga azonban, legalábbis a jelenlegi adatok alapján, nem képes leváltani a Fideszt. Így relatív erősödése – ha a közvélemény-kutatási adatok hitelesen mutatják az erőviszonyokat – arra elég, hogy a listás szavazáson biztosan megszerezze a második helyezést.

Elképzelhető-e egy olyan választási végkifejlet, amelynek következtében a bal-liberális oldal kiszorul a politikai színtérről?

A szakértők egy dologban értenek egyet egy héttel a 2018-as országgyűlési választásokat megelőzően:

ennyire bizonytalan végkimenetelű választás még nem volt Magyarországon.

Bármi és annak az ellenkezője is előfordulhat, így elméletileg az is, hogy a bal liberális oldal kiszorul a parlamentből. Ez azonban csak rendkívül szélsőséges esetben, több balszerencsés momentum együttes fennállása esetén alakulhat így. Ennek esélye rendkívül csekély. Ha a bal liberális oldal pártjai külön-külön ötnél kevesebb egyéni mandátumot gyűjtenek, és semelyik párt nem éri el a palamenti belépési küszöböt, akkor 2018. április 8-a után nem lenne bal liberális frakció a magyar palamentben. Hangsúlyozom azonban, hogy elméletileg ilyen forgatókönyv lehetséges, gyakorlatban azonban nagyon pici az esélye.

„Apámnál a pohár mindig félig tele volt”

Bódis Gábor

-

2018-03-30

0

„Apámnál a pohár mindig félig tele volt”

Nina Munk mondta ezt örök optimista apjáról, Peter Munkról, akit 90 éves korában, Torontóban ért a halál. A magyar születésű kanadai üzletember a világ legnagyobb aranybánya vállalata, a Barrick Gold alapítója. Szimbolikus, hogy barátja és üzlettársa, akivel együtt álmodták meg a budapesti West Endet, Demján Sándor két nappal korában halt meg.

Két migránsról van szó,

hiszen Munk Péter a fasizmus elől menekült el Magyarországról (Svájcba, majd Kanadába), Demjánék pedig Erdélyből költöztek szintén 1944-ben Etyekre. A szovjet csapatok elől.

Peter Munk lánya, Nina Munk elmondta, hogy édesapja otthonában természetes körülmények között halt meg. Peter Munk 1927-ben született Budapesten, és a második világháború idején, 1944-ben hagyta el családjával Magyarországot. Mindössze egy kis bőrönddel érkezett Torontóba.

Első vállalatát még egyetemistaként alapította, hallgatótársaival együtt karácsonyfákat árultak.

1952-ben diplomázott a Torontói Egyetemen villamosmérnökként. Felsőfokú tanulmányai elvégzése után hangtechnikai eszközök gyártásába kezdett. Cége, a Clairtone munkája Frank Sinatra és Oscar Peterson tetszését is elnyerte. Munk szállodaláncot is üzemeltetett a Csendes-óceán déli térségében, és egy montenegrói kikötő felvásárlását követően elit jachtklubot nyitott.

Az üzletember valódi örökségének az 1983-ban alapított Barrick Goldot tekintette, amely mára egy 10 ezer alkalmazottat számláló nemzetközi márkanévvé nőtte ki magát, és amelynek története egy haldokló nevadai aranybánya felvásárlásával kezdődött.

Az adakozókedvéről ismert Munk csaknem 300 millió dollárt (több mint 76 milliárd forintot) adományozott jótékony célokra.

Tavaly 100 millió dollárral (25,4 milliárd forinttal) segítette a torontói kórházat, amely a legnagyobb egyszeri adomány volt, amelyet kanadai kórház valaha kapott.

Munk 2008-ban megkapta a legjelentősebb kanadai polgári érdemrendet, tavaly pedig bekerült azon 18 nemzetközi üzletember közé, akiket a New York-i tőzsde a legjelentősebb újítóknak választott.

Peter Munknak több magyar befektetése is volt.

A legjelentősebb a Gránit Pólus csoport ingatlanfejlesztéssel és -üzemeltetéssel foglalkozó társaság, amelyhez a kilencvenes évek végén csatlakozott, és egészen tavalyig társtulajdonosa volt. Részesedését Demján Sándor vásárolta ki.

A cég a 20 éves együttműködés során öt közép-kelet európai országban több mint 20 sikeres projektet valósított meg, 2010-ben pedig Európa harmadik legnagyobb kereskedelmi ingatlanfejlesztője lett.

„Kivételes fickó volt, talán a legfelejthetetlenebb, aki ismertem”

– mondta Brian Mulroney volt kanadai miniszterelnök a Bloombergnek: „Igazi vezető volt. Látnok volt, aki nagy vállalatokat alapított, majd a gazdagsága csúcsán úgy határozott: vagyona nagy részét eladományozza.”

Orbán, Putyin trójai falova

Bódis Gábor

-

2018-03-28

0

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Fidesznek meglesz az egyszerű többsége; 2002 óta Orbán olyan mennyiségű gyűlöletet és haragot táplált a magyar társadalomba, hogy az erőszak bármilyen váratlan módon is kirobbanhat; az átlagos osztrák és német állampolgárnak az Orbán-rezsimről reális képe van: vagyis, hogy ez egy félautokrata, populista és kleptokrata rezsim. Interjú Gregor Mayerral, az osztrák Der Standard napilap és a „profil” hetilap budapesti és belgrádi tudósítójával. Mayer a szerzője a magyarul is megjelent, nagy sikert aratott A nagy összeesküvés című könyvnek, amely az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet új, eddig ismeretlen összefüggéseiről szól.

A végéhez közeledik a választási kampány Magyarországon. A hódmezővásárhelyi helyi választások előtt előre lejátszott ügynek tűnt az április választás, a Fidesz minden felmérés szerint toronymagasan vezetett és vezet továbbra is, de számos megfigyelő szerint mintha bizonytalanság uralkodott volna el a párhívek között. Szerinted minden kimenetel elképzelhető?

Nem. Nem lesz olyan eredmény, amely a Fideszt második helyre hozná, kevesebb parlamenti mandátummal mint valamelyik ellenfele, baloldali vagy a Jobbik. Az viszont igaz, hogy a verseny sokkal nyitottabbá vált. Reménysugár villant meg az ellenzéki pártok táborai előtt és azon milliók számára, akik Orbán úr hatalmának a végét szeretnék látni. Legalább már többféle kimenetel képzelhető el, mint Hódmezővásárhely előtt. Ez magában mozgósíthatja azokat a szavazókat, akik nincsenek kibékülve a mostani kormányzással, de eddig apatikusak voltak és nem mentek volna el szavazni. Meglátjuk. Habár én személyesen továbbra is úgy gondolom, hogy a Fidesznek egyszerű többsége lesz. Elképzelhető-e, hogy Orbán elveszíti a többséget, de a legerősebb erő marad a parlamentben? Így fogalmaznék: ezt az opciót sem már teljesen kizárni – habár kevés esélyt látok rá.

Az egyik ellenzéki vezető, Gyurcsány Ferenc ezekben a napokban azt mondta, hogy a jobboldal egy része, ahogy korábban, úgy most sem nyugodna bele a választási vereségbe (például 2006-ban). Erőszakossá válhat-e a helyzet, amennyiben az ellenzék győz?

Nem bocsátkoznék ilyen jóslatokba. A fantáziám nem olyan gazdag, hogy egy olyan kimenetelt képzelnék el, amely szerint a Fidesz teljesen egészében veszít, tehát a relatív többséget is.

Az egyszerű többség elvesztésével, de a relatív többség megszerzésével Orbánnak még mindig alkalma lesz kormányt alakítani. Vagy koalícióst (bárkivel), vagy kisebbségit (bárki támogatásával. Ez komisz állapotokat szülhet, teli blokádokkal, mocskos megállapodásokkal, fenyegetésekkel, bénító helyzetekkel, de ez továbbra is politika lenne, amely nem vezet szükségszerűen erőszakhoz. Viszont ha egy általánosabb szintet vizsgálunk, akkor elmondható, hogy Orbán hosszú ideje, legalább 2002 óta olyan mennyiségű gyűlöletet és haragot táplált a magyar társadalomba, hogy az erőszak bármilyen váratlan módon is kirobbanhat.

Németországban vagy Ausztriában az ottani hétköznapi emberek miként ítélik meg a magyarországi helyzetet? Lehetnek ennek következményei a nyugaton dolgozó magyarok tekintetében?

Az utóbbi években az osztrák és kissé kevésbé a német társadalom is megosztott lett, abban a tekintetben, hogy a demokráciának hogyan kell működnie. Ausztriában a jelenlegi kormány része az oroszpárti, szélsőjobboldali FPÖ. Sebastian Kurz kancellár a konzervatív ÖVP-ből legalábbis amikor a menekült témáról beszél populista, gyűlöletkeltő nyelvezetet használ hasonlóan Orbánhoz – hozzá kell tenni, hogy amíg Ausztria nagyszámú menekültet fogadott be, Magyarország gyakorlatilag egyet sem. A lényeg az, hogy az átlagos, fősodrású osztrák és német állampolgárnak az Orbán-rezsimről reális képe van. Vagyis, hogy ez egy félautokrata, populista és kleptokrata rezsim. De a fősodrás nyomás alatt áll és meglátjuk mi fog történni.

És igen, Orbán néha diadalittas beszédeket mond arról, hogy a Nyugat a Visegrádi Négyek jó példáját fogja követni; hogy a Nyugat is „patrióta”, „keresztény értékeket valló” és „migrációellenes” lesz.

És képzeljék el, hogy ez jót tesz-e az Ausztriában dolgozó magyaroknak? Az osztrákok a nyakukba fognak borulni, mert Orbán úr megmutatta nekik az igazságot, mint a világítótornyot a háborgó tengeren? Nem, egyáltalán nem.

Ha a nyugati demokráciákból populista autokráciák válnak, azt mindenki megszenvedi. Ha a nyugati demokráciák elkezdik semmibe venni az EU szabályait, ahogyan azt Orbán Magyarországa teszi a menekültekkel, akkor mindenkiből migráns válik. Jöjjön Szíriából vagy Magyarországról, nem lesz semmi különbség. Ennek az első jelei már látszanak Ausztriában. A Kurz-kormány le fogja csökkenteni a családi pótlékot, azon Ausztriában dolgozó, szegényebb EU országok állampolgárai számára, akiknek a gyermekei nem élnek Ausztriában. Így 30 ezer Ausztriában dolgozó magyar kap majd fele akkor pótlékot, mint ami járna.

A lényeg: a populisták nőgyűlölők, nem ismerik a szolidaritást, mindenkit gyűlölnek, aki nem az ő csordájukhoz tartozik.

A nyugati sajtó, általában véve, igen kritikus Orbán Viktor illiberális államával szemben, sokszor keményebb fellépést sürget a magyar kormánnyal szemben. De semmi sem történik. Miért?

Az EU egy szofisztikált szabályokon alapuló intézményrendszer, valahogy az illiberális, autoritárius állam ellentéte. Orbán és a hozzá hasonlóak túljártak a rendszer eszén. Élvezik a jogokat és előnyöket, amelyeket a jogállamiság nyújt, de hazájukban ezt készek megsemmisíteni.

Másodszor, az EU nem egy nagyon előrehaladott integráció. Szinte senki sem akar szorosabb integrációt. A szuverén jogok nagy tiszteletben állnak, mindaddig amíg – az EU megállapodások szellemében – azokat nem ruházzák át a közös intézményekre. Ezt szinte mindenki meg szeretné őrizni. Ezért a fontos következményekkel járó döntések megkövetelik a nagyfokú konszenzust a tagállamok részéről.

Harmadszor, az Európai Parlamentben a Fidesz a mainstream konzervatív Néppárt tagja, a német CDU-val és CSU-val együtt. A német néppárti képviselők ezért megvédik Orbánt és gondoskodnak arról, hogy ne szülessen olyan döntés, amely túlságosan ártana Magyarországnak.

Orbán keleti nyitása, ideértve Putyin Oroszországát is, egy újabb hidegháború kialakulásakor, veszélyezteti-e Magyarország pozícióját a nyugati szövetségekben?

Legkevesebb, hogy a nyugati világ titkosszolgálatai és terrorelhárítási szolgálatai elveszítik a bizalmukat, ami meggátolhatja az együttműködést. Magyarországot egyre inkább úgy érzékelik mint Putyin trójai falovát a nyugati szövetségekben. Már elég hosszú ideje, a kulcsfontosságú nyugati országok vezetői nem találkoznak Orbánnal és nem hívják meg.

Mint Kelet-Európa szakértője volt alkalmad összehasonlítani a sajtószabadság állapotát ezekben az országokban. Magyarország ebből a szempontból is különleges eset?

Egyes nem EU-tag balkáni országban, mint Bosznia, Montenegró és Macedónia (legalábbis a tavalyi kormányváltásig) a média rosszabb állapotban van mint Magyarországon. A Freedom House legutóbbi jelentése szerint a magyar helyzet olyan rossz mint a szerbiai, de ez is egy másik nem EU tagország. Tehát ha Magyarországot összehasonlítjuk a többi uniós országgal, akkor igenis „speciális eset”, hiszen a sajtószabadság rosszabb állapotban van mint Bulgáriában vagy Romániában. Az unióban Magyarországon a legkevésbé szabad a média.

Továbbá ez az egyetlen uniós ország, ahol az orosz állami propagandát, a dezinformációival és hamis híreivel, szándékosan átveszi az állami média és azok a sajtószervek, amelyeket az állampárt oligarchái ellenőriznek. Ahogyan ezt nemrégen a Corvinus Egyetem kutatóközpontjának briliáns elemzése meggyőzően bebizonyította.

A szabadkai zsinagóga megnyitása Orbánnal és majdnem zsidók nélkül

Bódis Gábor

-

2018-03-26

0

A szabadkai zsinagóga megnyitása Orbánnal és majdnem zsidók nélkül

Több évtizedes halogatás után, főleg a magyarországi adófizetők pénzéből (kb. 2 millió euró, 600 millió forint) újjávarázsolták a szabadkai zsinagógát. Az ünnepélyes átadási ünnepségen megjelent a szerb államfő, Aleksandar Vučić és a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is kapott meghívót, de csak levélben köszöntötte a fontos eseményt.

Árnyékot vet az ünnepségre, hogy a mintegy 200 tagú szabadkai zsidó közösségből csak elenyésző számú kapott meghívót a zsidó templom újbóli megnyitására. A közösségi médiában ez hatalmas elégedetlenséget váltott ki és az érintettek leírták: most már értik, hogy a hitközség vezetősége miért közölte velük, hogy nekik áprilisban egy külön ünnepségük lesz.

Egyikük facebook-bejegyzésében azt írta: Csak most értettem meg, hogy közösségünk tagjainak miért mondták: a mi megnyitónk áprilisban lesz. Egy másik bejegyzés: Ez egy olyan esemény, amelyen a zsidó hitközség tagjai nem kívánatos személyek. „A protokolláris megnyitón pártkáderekkel töltik meg a zsinagógát, a zsidó halandóknak meg áprilisban lesz saját megnyitójuk.”

„Hát persze, ők itt a legfontosabbak.

A zsidók meg csak kulisszának kellenek!

Szégyelljék magukat!”

A több mint 900 férőhellyel rendelkező zsinagóga termét ezért elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség tagjai és aktivistái töltötték meg. Ez a párt a Fidesz partnerszervezete, amely nyíltan kampányol a magyarországi kormánypártok mellett a soron következő választásokra.

A magyar miniszterelnök, nagy karimájú fekete kalapban elmondott beszédében a következőket is mondta: „Erkölcsi kötelességünk kiállni egy olyan Magyarország és Európa mellett, ahol

a zsidók és a keresztények félelem nélkül élhetnek és gyakorolhatják vallásukat.”

Orbán Viktor hangsúlyozta: a zsinagóga átadása üzenet, hogy ilyen az a világ, az az Európa, amelyben élni akarunk, amelyet képviselünk és amelyet meg is tudunk védeni.

A szerb köztársasági elnök megköszönte Orbán Viktor miniszterelnöknek azt a támogatást, amelyet a magyar kormány nyújtott a szabadkai zsinagóga felújításában. Vučić megismételte:

a történelem során még soha nem volt ilyen jó barátság szerbek és magyarok között.

A magyar miniszterelnök egyébként sem töltötte tétlenül idejét Szabadkán, hiszen a zsinagógában tartott ünnepség előtt felköszöntött egy 65. születésnapját ünneplő vajdasági asszonyt és erről facebook-oldalán is beszámolt.

Kora reggel az észak-bácskai városban szemfüles fotósok megörökítették, hogy munkások szállítják Mátyás király még fel nem avatott szobrát a majdani helyszínére.

A szabadkai zsinagóga stílusában épült városházán tartott közös sajtóértekezleten a szerb elnök összesen 12-szer mondott köszönetet Orbán Viktornak a Szerbiának nyújtott önzetlen támogatásáért.

Orbán válaszában Churchillt is idézte (ha lefaragjuk a kulturális alapokat, akkor miért harcolunk), majd biztosította a szerb államfőt további támogatásáról.

Azzal fejezte be, hogy nemsokára választások lesznek Magyarországon és az eddigi együttműködést köszönte meg a szerb partnernek. Vučič ezt nem hagyhatta szó nélkül és azt mondta: folytatódik az együttműködés, mert ő mindig eltalálja a választások eredményét.

Az újságírók természetesen nem kérdezhettek.

A választási matematika

Bódis Gábor

-

2018-03-25

0

Ha valaki a saját esélytelen pártjának jelöltjére szavaz, azzal csak 1 értékű szavazatot ad a kedvenc pártjának, de – és ez a fontos a számításban – ezzel párhuzamosan, teljesen akaratlanul Fidesznek is ad 6,5-öt. Vagyis szándékán kívül a Fideszt erősíti a nem esélyes jelöltre leadott szavazatával. Ha mégis az „esélyes jelöltre” adja a szavazatát, akkor a Fidesz ellen is dolgozik, és az ellenzéki jelöltet is segíti.

Csóka Endre, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet matematikusa március 22-én tette közzé azt az elemzését, amely egy pártra vagy jelöltre leadott szavazat értékét vizsgálta meg. Csóka becslésekről ír, azaz április 8-i szavazataink hasznosulásáról. A legfontosabb persze, hogy mindenki elmenjen választani, de, ha szeretné, hogy a szavazata a lehető legjobban hasznosuljon, másképpen a lehető legtöbbet érje, érdemes elolvasni a 10 oldalas szöveg rövid kivonatát.

A Csóka Endre által alkalmazott matematikai becslés azt mutatja meg, hogy egy szavazat mennyivel segíti az adott pártot vagy jelöltet, és hogy egy plusz (vagy mínusz) szavazat a párt számára átlagosan mennyi mandátumot ad (vagy vesz el).

A bonyolult matematikai modellek alapján – amelyek ismertetésétől eltekintünk – a következő eredményekre jutott:

vannak pártok, amelyekre leadott szavazat jobban hasznosul, nagyobb az értéke, mint másokra leadott szavazat.

Egy listás szavazat azon pártoknak a legértékesebb, akik a bejutási határ körül várhatóak.

Mostanában sokat beszélnek az egyéni szavazatok jelentőségéről. A Csóka Endre által készített matematikai modell maximálisan igazolja ezt. Azt bizonyítja ugyanis, hogyha egy egyéni körzetben két jelölt szoros versenyben van a győzelemért, akkor a rájuk leadott szavazatnak akár 15-ször akkora a hatása, mint egy bejutó pártra adott listás szavazatnak.

A Fideszre és a Jobbikra leadott szavazat értéke így 1, mert biztosan bejutnak a parlamentbe, nincs kockázat a szavazat leadásakor.
A Demokratikus Koalícióra adott listás szavazat értékét 1,1 – 1,5 közé becsüli Csóka Endre.
Az MSZP–Párbeszéd pártszövetségre és a Lehet Más a Politikára leadott szavazat értéke 1,2 – 2 körüli.
Csóka úgy véli, hogy egy listás szavazat a Momentum Mozgalom számára ér legtöbbet, mivel reális esélyük van arra, hogy a bejutási határ körüli eredményt érjenek el, ugyanakkor mégis van kockázata a rájuk leadott szavazatnak. Így az oda adott szavazat értéke 2 – 3 körülire becsülhető.
A kisebb pártokra leadott listás szavazat lényegében értéktelen, mert nem hasznosul, az adott pártnak nincs esélye a parlamenti bejutásra.

Az egyéni szavazatok jelentősége óriási.

Csóka abból a feltételezésből indul ki, hogy mind a 106 egyéni körzetben az első két helyen vagy a Fidesz–KDNP jelöltje vagy az ellenzék legerősebb jelöltje fog állni (ez ma leginkább az MSZP-P és a DK vagy a Jobbik jelöltje). A Fidesz–KDNP egyéni jelöltjei a legtöbb választókörzetben kisebb-nagyobb mértékben szoros versenyre számíthatnak, így a rájuk adott egyéni szavazat kb. 7-et ér, és ami fontos, ezzel egyidejűleg elvesz 6,5-öt az ellenzéktől is. Azokon a helyeken, ahol a Fidesz-győzelem szinte előre borítékolható, ott a szavazat értéke akár 1-ig is csökkenhet (miután biztos mandátumot jelent).
Az ellenzék vonatkozásában azt állítja, hogy a nem „esélyes” jelöltre leadott szavazat lényegében értéktelen szavazat.
Viszont, ott, ahol az „esélyes” jelölt valóban esélyes, a rá adott szavazat kb. 7-et ér, és ezzel együtt 6,5-et elvesz a Fidesz jelöltjétől is. Vagyis – hasonlóan a Fideszhez – szinte duplán hasznosul (ad és elvesz egyszerre). Ha valaki a Fidesztől való mandátumelvételt ugyanolyan értékesnek tekinti, mint az „esélyes” jelöltre leadott szavazatot, az 13 – 14-szeres értékűnek (!) tekintheti szavazatát.
Csóka úgy véli, hogy ha egy szavazó kifejezetten nem szereti az „esélyes” jelöltet (ill. pártját), de ez az ellenérzés kicsit kisebb, mint a Fidesszel szembeni ellenérzés, még akkor is hasznosabb lehet számára, ha az esélyes jelöltnek adja a szavazatát, mint a saját jelöltére. Ha ugyanis a saját esélytelen párjának jelöltjére szavaz, azzal csak 1 értékű szavazatot ad a kedvenc pártjának, de – és ez a fontos a számításban – ezzel párhuzamosan, teljesen akaratlanul Fidesznek is ad 6,5-öt. Vagyis szándékán kívül a Fideszt erősíti a nem esélyes jelöltre leadott szavazatával. Ha mégis az „esélyes jelöltre” adja a szavazatát, akkor a Fidesz ellen is dolgozik, és az ellenzéki jelöltet is segíti.

Egyértelmű ellenzéki üzenetek híján káosz lehet

Bódis Gábor

-

2018-03-22

0

Egyértelmű ellenzéki üzenetek híján káosz lehet

Az a sajátos helyzet alakult ki 2018 tavaszán, hogy sok választókerületben a szavazók nem tudják elkerülni, hogy minimálisan ne tájékozódjanak, pedig az elmúlt évtizedekben többnyire érzelmi alapon pro- vagy kontra döntöttek – mondja Szabó Andrea választási szakértő a Független Hírügynökségnek. Az utóbbi idők fideszes botrányairól pedig azt állítja: a Fidesz szavazótábora identitásalapon szerveződő, kifelé zárt társadalmi nagycsoport (ún. tömb). E tábor belső logikája, információs forrás-szerkezete eleve szűri ezeket az ügyeket, vagy felkínál egy olyan olvasatot, amely megnyugtatja az esetleg kétkedőket.

Se szeri se száma azoknak az elemzéseknek, amelyek kimutatják, hogy hány helyet szerezhet meg az ellenzék vagy koordinált indulással vagy a szavazókra bízva a sorsát. Mennyire megalapozottak ezek a találgatások?

Úgy vélem, hogy minden olyan elemzést, amely alaposan, pontosan körüljárja a módszertani kérdéseket, bemutatja, hogy mit, miért csinál, min alapszik az elemzés, érdemes figyelembe venni. A Közös Ország Mozgalom által megrendelt, és a Medián, illetve a ZRI által felvett, személyes kérdezésre építő elemzések megbízhatóságában például nincs okunk kételkedni. Mindkét cég – elődeit is beleértve – a szakma régi szereplője, az adatokat feldolgozó, és a becsléseket elkészítő Tóka Gábor pedig nemzetközileg elismert társadalomtudós. Szintén fontos és alapos módszertani hátterű kísérlet a Republikon Intézet által kiadott lista, amely szakértői becsléseket tartalmaz az átszavazási hajlandóság alapján. Ugyanakkor több olyan lista, honlap is kering az éterben, amely mögött nem zárható ki politikai szándék, egy politikai tömb mögötti kiállás. Elismerem, hogy egy átlagolvasó számára igen nehéz kiigazodni a gomba módra szaporodó, „majd én megmondom a tutit” oldalakból. Nem tudok jobbat tanácsolni, minthogy érdemes több forrásból tájékozódni, majd a saját tapasztalatokat egybe vetni a listák által sugallt képpel. 4 évente egyszer néhány félórát tájékozódással tölteni, talán nem nagy ár.

Az utóbbi hetekben számos botrányos ügy látott napvilágot (Elios/OLAF, Kósa és a milliárdok, Matolcsy-villák, Semjén és a rénszarvasok). Látszólag ezeknek nincs hatása a véleménykutatások eredményére: a Fidesz torony magasan vezet. A mérésben lehet a hiba vagy ilyen magas a közvélemény ingerküszöbe?

Valóban, a Fidesz-KDNP szavazótáborát láthatóan nem nagyon rengették meg a különböző súlyú korrupciós ügyek, annak ellenére sem, hogy ezek jól beazonosítható, a kormányzópárt legfelső köreihez köthető problémákat hoztak felszínre. A Fidesz szavazótábora identitásalapon szerveződő, kifelé zárt társadalmi nagycsoport (ún. tömb). E tábor belső logikája, információs forrás-szerkezete eleve szűri ezeket az ügyeket, vagy felkínál egy olyan olvasatot, amely megnyugtatja az esetleg kétkedőket. Ráadásul, a folyamatos kampányüzemmód, a tömb folytonos mobilizálása más témákat tesz fontossá – nemzeti megmaradás, migráció, Európa és az ország védelme – számukra.

Az ellenzéki szavazók pedig már eddig is meglehetősen nagy ellenszenvvel viseltettek a kormányzópárt és annak vezetői ellen.

A fő kérdés, hogy a „csendes többséget”, a politika iránt kevéssé fogékony, csak a választási kampányban aktivizálódó szavazókat hogyan érintik ezek az ügyek. Több forgatókönyv vázolható fel ennek kapcsán. Egyrészt – ahogy a kérdésben is megfogalmazódik – lemondóan legyinthetnek egyet, „korrupt egyik korrupt másik is” alapon, és inkább otthon maradnak ezek a szavazók, akaratlanul is hozzájárulva a kormányzópárt stabil kétharmadához. Másrészt előfordulhat, hogy kialakul egy mély elégedetlenség, hovatovább düh az egyre csak szaporodó korrupciós ügyek miatt. Ha ez a proteszt-érzés, amelyre egyébként volt példa a korábbi választások során, általánosabb közhangulattá változik a következő két hétben, az okozhat fejtörést a Fidesz számára. Ennek persze az a feltétele, hogy a dühös és elégedetlen szavazók elmenjenek április 8-án szavazni.

Nézzük magát a szavazást! Tételezzük fel, ami nem is olyan nehéz, hogy nem lesz teljes koordinálás az ellenzéki párok között az arra érdemes egyéni kerületekben. A fülkéhez érkező nemfideszes szavazó honnan tudhatja, hogy kire érdemes szavaznia?

Ez szerintem a legnehezebb és egyben a legfontosabb kérdés az ellenzéki térfélen. A választópolgárnak számtalan jelölt közül kell kiválasztania azt az egyet, aki esélyes a Fidesz helyi képviselőjelöltjének legyőzésére. Minden valószínűség szerint, ha nincs előzetesen semmiféle tudása az erőviszonyokról, akkor az alapján fog dönteni, hogy melyik jelöltről, de leginkább melyik pártról mit hallott a választási kampányban. Ha a pártok nem segítik elő a választópolgárok tájékozódását egyértelmű üzenetekkel, és itt nem konkrét visszalépésekről beszélek, komoly káosz, egymást kioltó, szétszavazó választói döntések is lehetségesek. Az a sajátos helyzet alakult ki 2018 tavaszán, hogy sok választókerületben a szavazók nem tudják elkerülni, hogy minimálisan ne tájékozódjanak, pedig az elmúlt évtizedekben többnyire érzelmi alapon pro- vagy kontra döntöttek. A politikusok a választópolgárok bölcsességére hivatkoznak, elsősorban az időközi választások eredményeire utalva. Pedig az időközi választások teljesen más helyzetek, ahol az ellenzéki, de helyenként még a kormánypárti média is az adott üggyel foglalkozott heteken keresztül, megadta a súlyát, kiemelte a fontos szereplőket, azaz elvégezte azt a munkát, amit a politikusoknak mostanában el kellett volna, illetve a következő két hétben el kellene végezniük.

Szél és Polt

Bódis Gábor

-

2018-03-21

0

Nem először vetődik fel annak a gyanúja, hogy a zöld párt a Lehet Más jegyében és a mesterséges ekvilibrium bűvöletében inkább a kormánypártok malmára hajtja a vizet. Schiffer András időszakában ez még kifejezettebbnek tűnt: meglátszott ez parlamenti felszólalásaiban, bűnvádi feljelentéseiben és még ideológiai szinten is, amikor volt szíves tiszteletét tenni a Fidesz boszorkánykonyhájának számító Tusványoson is.

A schifferi hagyomány őrzése Szél Bernadettre hárulhatott a pártban és nemcsak azért, mert ő is nagyszerű ötletnek látta az illiberális állam szülővárosában megjelenni.

Ennek ellentmond, hogy Szél igazi harcos amazonként küzd, nemcsak a parlamentben, a fideszes rémuralom ellen.

Sőt egyetlen tárgyilagos szemlélő sem vetheti a szemére, hogy pártja létezésének értelme az eddigi, rendszerváltás óta történő politizálás elvetése. Ennek a majd három évtizedes közéleti vergődésnek a szemtanúi akár még szimpátiával és nem kis reménnyel tekinthetnek egy ilyen állásfoglalásra.

Még ennél is tovább mehetünk: az európai trendekbe lenne illő, hogy eddig ismeretlen, néha bizarr nevű/célú pártok aratnak sikert az eddigi hagyományos bal –s jobboldali pártokkal szemben. Ez történt Franciaországban, korábban Görögországban, sajátos módon az Egyesült Államokban is, újabban Olaszországban.

Jöjjön tehát az LMP, a Momentum és, számoljunk tízig, a Jobbik.

Akkor kuszálódnak össze a szálak, amikor az LMP politikusai a nagy választások előtti egyeztetések közepette rendre egymásnak ellentmondásos nyilatkozatokat adnak. A pártba visszatévelygő Vágó Gábor még, csak az ellenzéket lejárató, buta nyilatkozatot is tesz (Gyurcsány állítólagos részegségéről). Tudjuk be ezt a hevenyészett tárgyalások kusza mellékzöngéjének – járulékos kár.

Sokkal komolyabb fejtörést okoznak azonban a társelnök asszony sorsdöntő kérdésekben kifejtett véleménye.

Szél Bernadett az Ökopolisz Alapítvány keddi, a korrupció visszaszorításáról szóló rendezvényén szólalt fel. Keményen odamondogatott a kormány oldalnak (ma a kormányzás csupán a korrupció mellékterméke, a fő cél a korrupció), ahogy azt egy ellenzéki politikusnak illik.

Miközben szerintünk helyesen megállapítja, hogy „a nemzeti együttműködés rendszere a korrupcióra épül, de ha elzárják a csapokat, kártyavárként omlik össze”, a következő meglepő okfejtésének is nyilvánosságot ad: Az antikorrupciós törvények mellett független igazságszolgáltatást is szorgalmazott, megjegyezve a legfőbb ügyészről, ha Polt Péter egy kormányváltás után hajlandó lesz elvégezni a munkáját, és nem csak a fideszesek „pecsenyéjét akarja mosni”, akkor maradhat, ha nem, akkor szakmailag alkalmatlan, és távoznia kell.

Akkor most mi is van: a NER egyik alappillére, akinek a tevékenysége a jogrendszer bohózata, ha meggondolja magát és szépen viselkedik, akkor minden megbocsájtva, haladjunk tovább az orbáni úton?

Vagy talán így lesz más a politika?

Bűnbánó alattvalók kipirult arccal, új zászlót bontva menetelnek a szebb jövő felé?

Az ország nem 106 Angyalföldből áll

Bódis Gábor

-

2018-03-16

0

A 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt. A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. Szabó Andrea választási szakértőt kérdezte a Független Hírügynökség.

Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne a listás szavaztok jelentőségéről és mindenki az egyéni választókerületekről beszél.

Valóban, a választások végeredménye alapvetően az egyéni választókerületekben elért eredményektől függ. A 199 mandátumból 106 egyéni választókerületben 93 pedig országos listán kerül kiosztásra. Nagyon érdekes azonban az egyéni választókerületeken elért és az országos listás eredmény kapcsolata. Az országos pártlistás szavazatoknak ugyanis két forrása van. Egyrészt a rájuk leadott szavazat, másrészt az ún. töredékszavazat, ami – és ez teszi igazán izgalmassá – a nyertes egyéni mandátum után is jár (töredékszavazatnak minősül a győztes jelölt minden olyan szavazata is, amely már nem szükséges a mandátum megszerzéséhez).

Gondoljuk el! Ez olyan, mintha zárás előtt bemennénk a pékségbe egy kiló kenyérért. Az utolsó veknit megvesszük, aki pedig utánunk jön – miután neki már nem jut kenyér – zsömléket kapna kárpótlásul. Csakhogy a történet itt még nem fejeződik meg. Nekünk ugyan jutott kenyér, de még mi is kapunk zsömléket pluszba, ajándékul.

Mindezt tetőzi, hogy a korábbi választási eredmények rámutattak, hogy ha nincs az egyéni választókerületben képviselőjelöltje egy pártnak, akkor a pártlistákra is kevesebb szavazatot kap. Ha van jelölt és győz, az sokszorosan hoz a konyhára (kenyeret és zsömlét egyaránt), míg, ha nincs jelölt, akkor nemcsak kenyér nincs, de zsömle se nagyon.

A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb. A külhonban élő magyar nemzetiségű állampolgárok ugyanis levélszavazataikat pártlistákra adhatják le. 2014–ben 193 793 külhoni magyar regisztrált, és 66,42 százalékuk szavazott. A 128 712 fő 95 százaléka a Fidesz–KDNP–re adta le a szavazatát. Ebben az évben ezidáig 315 925 fő regisztrált, ami, ha újra 95 százalékban a kormányzópártra érkezik, akár 2 mandátumot is hozhat a Fidesz–KDNP számára.

A pártlista más szempontból is fontos része a választási rendszernek. Mégiscsak 93 mandátumról beszélünk, ráadásul az 5 százalékos küszöb elérése közjogi szempontból különösen fontos. Az országos listán 5 százalékos küszöböt elérő pártok ugyanis automatikusan frakciót alakíthatnak, nagyobb létszámban vehetnek részt a bizottságok munkájában, felszólalhatnak napirend előtt, ráadásul a központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát – egyenlő arányban – az országos listán mandátumot szerzett pártok között osztják fel.

Keveset beszélünk a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségéről. Ennek oka, hogy a 2014–2018–as ciklusban egyetlen hazai nemzetiség sem tudott képviselőt küldeni az Országgyűlésbe. Ebben az évben viszont a német nemzetiségnek minden esélye megvan, hogy kedvezményes mandátumszerzési lehetőséggel élve egy jelöltet, azaz Ritter Imre volt Fidesz–KDNP önkormányzati képviselőt az Országgyűlésbe juttassa. A 93 országos listás mandátumból így egy a német nemzetiségnek jut, és adott esetben a külhoni magyarok levélszavazatai pedig fontos szerepet játszhatnak a Fidesz–KDNP kétharmados többségének megszerzésében.

Még mindig a listáknál: van–e annak jelentősége az erőviszonyokra, hogy hány párt jut be a parlamentbe. Mondjuk csak öt (Fidesz–KDNP, Jobbik, MSZP, DK, LMP) vagy esetleg nyolc (az első öt mellett a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt is)?

Több szempontból is van.

A demokrácia működésén csak javíthat, ha többféle hang jelenik meg a parlamentben, olyan emberek is megszólalhatnak, akik új színt visznek a parlamenti működésbe. Azzal azonban számolni kell, hogyha több párt jut be a parlamentbe, akkor a választási szisztéma alapján a győztes erőn kívüli összes többi párt a választáson elért eredményéhez képest alulreprezentálódik a mandátumelosztás során.

Egy–egy pártra tehát kevesebb mandátum jut. Ugyanakkor, ha egy pártnak az országos listáról legalább 3 mandátumot sikerül szereznie, akkor az érvényes Házszabály alapján képviselőcsoportot alakíthat, tehát megszerzi mindazt a többlet jogot, ami a későbbi fennmaradásuk, fejlődésük szempontjából számukra fontos lehet. Nagy, győztes frakció mellett, sok kis apró frakciócska működhet tovább.

Milyen részvételi arányra lenne szükség, hogy a Fidesz esetleg elveszítse a választásokat?

Számításaim szerint igen magas részvétel szükséges ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP elveszítse a 2018. évi országgyűlési választásokat. 2002–ben a választások első fordulójában a részvétel 70,53 százalék volt, könnyen elképzelhető, hogy legalább ekkora, de lehet, hogy egy kicsivel még ennél is magasabb részvételre lenne szükség. Emlékeztetőül,

a 2002. évi választások második fordulójában a választópolgárok 73,51 százaléka járult az urnákhoz. Ez a részvétel minden valószínűség szerint elegendő lenne arra, hogy olyan elégedetlen, de passzív választói csoportok is megjelenjenek a választáson, akikkel az ellenzék legyőzheti a Fideszt.

A Fidesz–KDNP érdeke, hogy a részvétel ne érje el a 65 százalékot, mert onnantól kezdve egyre több kívülről kontrollálhatatlan faktor kerül a rendszerbe. A Fidesz szempontjából legideálisabb, legnagyobb biztonsággal kétharmados győzelmet hozó részvételi arány 50–55 százalék körül van.

A centrális erőtér játékszabályai 55 és 65 százalék között még inkább a Fidesznek kedveznek, az izgalmasabb szituáció innentől kezdődik.

Mekkora jelentősége lenne egy koordinált ellenzéki jelöltindításnak?

A koordinált ellenzéki jelöltállítás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyrészt nincs olyan mérvadó közvélemény-kutatás, amely ne arról szólna, hogy az ellenzéki választók szinte könyörögnek az összefogásért. Ilyen egyöntetű választói akarattal ritkán találkozik a kutató.

Másrészt a koordináció–fétisen túl, a valóságban, árnyalt magatartásra lenne szükség a pártok részéről. A minimális forgatókönyv az MSZP–P–DK–Együtt kiegyezés lehet, amelyhez az LMP–csatlakozása tudna komoly, érdemi, mandátumokban mérhető eredményt hozni különösen a fővárosban, valamint a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken. A Jobbik és a baloldali, valamint centrumpártok együttműködése – és itt nem feltétlenül nyilvános megállapodásokban rögzített visszalépésről beszélünk – különösen a kistelepülési környezetben, illetve az ország egyes régióiban lehet eredményes. A magam részéről nem hiszek abban, hogy annyira nyilvánvaló lenne az emberek számára az „esélyes jelölt” személye. A taktikai szavazás a rendszerváltozás óta eltelt választások során ugyanis inkább kivételnek, mint főszabálynak számított. A magyar társadalom többsége ahhoz szokott hozzá, hogy egyéniben és listán is ugyanarra a pártra/jelöltre szavaz. Most a pártok azt várják el tőlük, hogy térjen el ettől az átalános beidegződéstől, de nem mondják meg nekik, hogy pontosan mit és hogyan csináljanak. A beszédek, a taktikázások és az ügykisajátítások (én vagyok a kompromisszumkész nem a másik) kora lejárt. Nagyon erőteljes és rapid edukációra lenne szükség, amelynek az eredményessége 3 héttel a választások előtt már így is kétséges. Az ország ugyanis nem 106 Angyalföldből áll.

Igaz–e az a feltételezés, hogy vidéken a Jobbik nélkül nem lehet legyőzni a fideszes jelöltet?

Úgy gondolom, hogy ez egy túláltalánosított feltételezés. A Közös Ország Mozgalom kutatásainak talán az az egyik legfontosabb eredménye, hogy vannak vidéki egyéni választókerületek, ahol a baloldal az inkább erősebb, lásd Szeged, Pécs, míg más körzetekben inkább a Jobbik.

Nem lehet egyként kezelni az egész vidéki Magyarországot. Az viszont igaz, hogy a Jobbikkal való valamiféle együttműködés sokat tudna lendíteni az ellenzék győzelmi esélyein. Már persze, ha a Fideszt szeretnék legyőzni és nem egymást.

Megérintette őket a vereség szele

Bódis Gábor

-

2018-03-16

0

Miért vannak bajban a fiúk? Mit okoz az, hogy nincs szabad, demokratikus nyilvánosság Magyarországon? Miről szól a hódmezővásárhelyi pletyka? Ki a lángoló intellektuális fényoszlop legjobb tanítványa? Miért kulcskérdés az LMP szerepe? A Jobbikkal ha nem is együttműködni, de tárgyalni igen? Interjú Gyurcsány Ferenccel, a Demokratikus Koalíció elnökével, aki nem tartja kizártnak, hogy a demokratikus ellenzék önmagában többséget szerez.

Sorozatos botrányok rázzák meg a Fideszt: Elios és az OLAF, Semjén és a helikopteres vadászat, Kósa Lajos és az 1300 milliárd, Matolcsy és a villa… Lesz ezeknek hatása a választási eredményekre?

Lesz. Olyan kétségbeesettek azok a reakciók, amelyeket most mutatnak, olyan szokatlanok, amelyek eltérnek minden korábbitól. Ebből az kell, hogy következzen: maguk is úgy látják, úgy mérik, ez bizony eljut az ő táboruk egy részéhez is. Az egyik legnagyobb hírportálon az ügy kirobbanásakor az első öt hír az Kósa volt. Ez pusztít, ez mérgez. Bajban vannak a fiúk. Hódmezővásárhely után mintha összeomlott volna a Fidesz korábbi, nagyon fegyelmezett kommunikációja.

Ennek már voltak jelei Hódmezővásárhely előtt is… összefüggésben lehet ez azzal, hogy kampánystratégájuk, Finkelstein időközben meghalt?

Jól lehet érzékelni, hogy Finkelsteinig a Fidesz a kommunikációja egységesebb és célzottabb volt. Amióta „Habony mester” helyettesíti, azóta kiveszett belőle az erő és a politikai izgalom.

A magyar társadalom nagyon későn és eléggé enyhén reagál olyan jelenségekre, amelyek máshol (például most éppen Szlovákiában) akár kormányválságot idéznek elő. Az ellenzék nem tudni élni ezekkel az alkalmakkal, vagy mentalitásbeli kérdésről van szó?

Részben mi magyarok ilyenek vagyunk. De semmire sem kell nevelni a népet, az veszett fejsze. A másik oldalról, bármennyire is létezik független és közösségi média, a tömegek nagy része nem értesül ezen ügyek jelentős részéről. Részben kötcsei polgárként, velük beszélgetve, látom milyenek a médiafogyasztási szokások: reggel bekapcsoljuk a Kossuth rádiót, nézzük az M1-et, TV2-őt. Nincs valójában szabad, demokratikus nyilvánosság Magyarországon. Pokolian nehéz így megszervezni a választókat.

Hát az OLAF-jelentés, a Semjén- vagy Kósa-botrány nem nagyon látható az M1-en… Értesüléseink szerint már a külpolitikában is csak felülről jött híreket adhatnak közzé.

Mondok egy példát: a minap a feleségem Egerben volt, én Székesfehérváron, kilenc felé érkezünk haza mind a ketten. Ilyenkor leülünk egy kicsit beszélgetni. Ránézünk a hírekre és Klára azt mondta: ezt nem fogod elhinni. A második legnagyobb hírportál, az Origo első kilenc híre csak menekült-, migránskérdésről szól. Olyan észveszejtő népbutítás zajlik, ami alól nyilván nem tudja kivonni magát az emberek jelentős része. Nem rájuk kell haragudni – szoktam mondani. Ezt hallják egész nap és egy pont után el fogják hinni. Nem ők a felelősek azért, hogy egy nagyon zárt és eltorzított világban élnek és ennek alapján mondanak véleményt, hanem azok, akik ezt megcsinálják velük.

Térjünk át a választásokra. Szakértőnk becslése szerint hetven százalék feletti részvétel lenne szükség ahhoz, hogy a Fidesz elveszítse azokat.

Ki tudja, ki tudja…

Ahol nem szabad a közélet ott nincs valóságosan hatalmi kérdésekkel összefüggő, megbízható véleménykutatás. Hogy melyik mosóport szeretjük, abban lehet szabad véleményt kutatni. Hogy a hatalomhoz mi a viszonyunk, ebben nem lehet szabad kutatást csinálni. Ezért minden elemzés hatalmas hibahatárral működik.

Azzal egyetértek, hogy minél magasabb a részvétel, annál kisebb az esélye a Fidesznek, annál nagyon az ellenzéknek.

Elmondok egy pletykát: azt hallom, hogy amikor késő délután 60 százalék közelébe került a vásárhelyi részvétel, a miniszterelnök felhívta Lázár Jánost és gratulált neki a győzelemhez, mert biztos volt abban, hogy ilyen magas részvételt csak a Kubatov-lista alapján lehetett elérni.

Tehát győztek, közben kiderült pont az ellenkezője. Hogy a pletyka igaz-e vagy sem, nem tudom, de hihető, mert olyanfajta önhittségben él a Fidesz, hogy ez sérülékennyé teszi őket.

Ez tart most is?

Nem, most pánik van. Nézzék meg Lázár bécsi videóját.

Hogyan lesz Lázárból Németh Szilárd, e lángoló intellektuális fényoszlop legjobb tanítványa.

Vagy nézzétek meg a habogását Kósának. Ez azt mutatja, hogy pokoli a zavar. A hirtelen elrendelt húsvéti Erzsébet-utalványok, téli rezsiszámla csökkentés. Ezek mind azt mutatják, hogy megérintette őket a vereség szele. Ez nekünk jó hír.

Erősebbek lettek?

Önbizalommal telibbek lettünk. Most az következett be, hogy az ellenzéki választók is kezdik elhinni: meg lehet őket verni. Ennek mozgósító ereje van.

A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban akár csak a demokratikus ellenzék összefogásával, tehát a Jobbik nélkül, is lehetne több helyen győzni – állítják a választási szakértők. A kisebb településeken akár a Jobbik egyedül is boldogul. A DK-nak van erre stratégiája?

Van ebben igazság. A kulcskérdés most, miután az MSZP és a DK megállapodott, az LMP szerepe. Az LMP nélkül a győzelmi esélyeink jelentősen romlanak. Ugyanakkor, pokoli nehéz egy másik pártra hatást gyakorolni. Hogy mi itt a helyes magatartás a részünkről? Csendes tudomásul vétel? Csendes szurkolás és reménykedés? Valamilyen szóbeli nyomásgyakorlás? Hát, nincsenek egyértelmű receptek. Én tegnap nagyon világosan beszéltem az LMP felelősségéről. Nincs mese, muszáj azt mondani:

aki a demokratikus oldalon nem hajlandó együttműködni a többiekkel, az a Fidesz szekerét tolja, akarva vagy akaratlanul.

Hogy állnak a Jobbikkal való együttműködéssel?

A régi szövegemet tudom megismételni. Szerintem ez az elmúlt időszak legnehezebb, nemcsak politikai dilemmája. Egyfelől, nem lehet nem hallani,különösen

Vásárhely után, hogy választók sokasága mondja: akár az ördöggel is össze kell fogni.

A minap a fehérvári fórumon ott ült egy dunántúli nagyváros több cikluson polgármesterséget betöltő, tekintélyes ember. Beszéltem erről a dilemmáról. A mellette ülő kedvese mutogatott, hogy ő is ezt gondolja erről a dilemmáról: ebből a helyzetből kijutni, akár a Jobbikkal is. Mást gondoltak a választók erről két hónappal ezelőtt. Én meg szinte szó szerint azon gyötrődöm, hogy mi itt a felelős magatartás egy demokratikus párt vezetőjének. Mikor teszek helyesen? Hogy ha nem tudom elfelejteni, hogy a Jobbik listázta az embereket származás szerint. Hogy Európai Uniós zászlót égetett. Hogy gárdákat vonultatott a megfélemlítés erejével. Vagy elfogadom az elmúlt másfél év mérsékeltebb elnöki politikáját, mert a párt mögötte sokfajta. Egyelőre, a korábbi álláspont szerint, nem működünk együtt. De abban egyre kevésbé vagyok biztos, hogy legalább tárgyalni ne kellene.

Sokak szerint több helyen jobb ha elindul a Jobbik jelöltje is, mert mivel híveik átszavazni nem fognak a demokratikus ellenzék jelöltjére, de legalább a fideszestől veszik el a szavazatokat.

Az ügyek általában nem ilyen egyszerűek. Van olyan választókörzet, ahol az segíti a demokraták győzelmét, ha nem indul a Jobbik, mert a 20-30 százalékban átszavazni hajlandó jobbikos szavazókkal tud nyerni a demokrata jelölt. Máshol viszont nem. Nincs általános recept. Ez nem olyan mint az egykori vietnami balzsam, ami mindenre jó volt.

Ezt a munkát a Jobbikkal nem végeztük el. Nem kell megállapodni velük a 106 helyről, ennek nincs is értelme. De vannak olyan választókerületek, ahol legalábbis matematikai értelemben, erre lenne ráció. Hogy politikai értelemben szabad-e ezt megtenni – ez a dilemma.

Képes-e az MSZP az 54 hely alá menni, vagy a DK a 46-ból engedne?

A DK egészen biztosan, de a mi helyzetünk tényleg egyszerűbb, mert kevesebb pénzből kampányol a párt. Természetesen nem mindegy, hogy 150 millióból vagy 300-ból kampányolsz. Mi eleve csak 150 millióból kampányolunk, mert csak 46 helyünk van. Mi akkor is ennyiből fogunk kampányolni, ha még tízet elengedünk. Az MSZP-nek itt nehezebb a helyzete és én ezt nem tartom egymagában erkölcstelennek, de ennek politikai következményi vannak. Ha ők bemennek 54 alá, akkor elveszítenek 150 millió forintot. Ahogy ismerem az MSZP-t, az ott nagy pénz. Az a dilemma,

az MSZP dilemmája, hogy megér-e 150 millió forintot az ellenzék nagyobb esélye. Igen vagy nem. Én könnyen beszélek, mert nincs ez a dilemmám.

Nem is merek tanácsot adni nekik, mert az, azt hiszem, sértődéshez vezetne és én nem akarom megbántani az MSZP-t.

És ha nem kizárólag a pénzről van szó, hanem a nyerési lehetőségről?

Akkor meg muszáj még partnereket bevonni ebbe az együttműködésbe. Az LMP-t feltétlenül. És ott van még a három kisebb párt: az Együtt, a Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt. Hárman ők el tudnak vinni 8-10 százalékot.

Ez olyan, mint amikor valaki meg akarja venni a négylakásos társasház mind a négy lakását, akkor az elsőt viszonylag könnyen megveszi, az utolsót meg túl drágán, mert az eladó megérzi, hogy ennek szüksége van rá.

Tényleg az a helyzet, hogy a támogatottsággal nem feltétlenül arányos az amennyit egy nagyobb pártnak engednie kell. A három százalék lehet, hogy nem sok, de lehet, hogy ennyi hiányzik a győzelemhez. Itt kell egyfajta nagyvonalúság. És mindenkinek ezt is ajánlom.

Mi a DK érdeke, hogy több vagy kevesebb párt jusson be a parlamentbe?

Ha nem tud az ellenzék semmilyen formában kétharmadot csinálni, ha úgy tetszik: ha nem dől össze a Fidesz, akkor tartósan ezzel a választási rendszerrel kell számolni. Ez a választójogi rendszer a nagy blokkokat premizálja.

Van abban tehát nemzeti érdek, hogy egymáshoz közelítsenek ezek a demokratikus formációk. Nem feltétlenül kell egyesülni, pártszövetségben is lehet működni. Annál könnyebb egy pártszövetséget létrehozni, minél kevesebb a szereplő.

Más a mai MSZP, mint amikor kilépett belőle?

Több mint kétszer annyi szavazónk volt, mint most az MSZP-nek. Akkor még ott voltak a nagy öregek. Bármit lehet mondani erről a korosztályról, Lendvaitól Kovács Lászlóig, ők nagyon fajsúlyos politikusok voltak. Szerintem az a fajta intellektus és erkölcsi integritás, amit ők képviseltek, nagyon fontos volt az MSZP-ben és ma is nagyon fontos lenne. Nem sikerült teljesen pótolni ezeket az embereket.

De ha tömbösödni kell, akkor ezzel az MSZP-vel kellene…

Szorosabb együttműködés kell. Ebben biztos vagyok, hogy erre megy az élet.

Április 8-án este milyen eredménnyel lenne elégedett?

Ha győznénk. Az fantasztikus lenne, olyan mintha másnap két nap sütne ki, amennyiben a demokratikus ellenzék önmagában többséget szerezne.

Ezt én sem tartom kizártnak.

Ennél eggyel valószínűbb, hogy a demokratikus ellenzék önmagában nem szerez többséget, de az ellenzék egésze igen. Egy parlamenti együttműködésben, parlamenti kormányzással egy csomó hibáját, tévedését ki lehet küszöbölni ennek a kormánynak.

Valaki azt mondja, hogy az a legminimálisabb cél, hogy elvegyük a Fidesz kétharmadát. Én ezt nagyon biztosnak látom. Tehát, hogy a Fidesznek nem lesz kétharmada. Természetesen ez engem nem tud mozgósítani.

A mi szempontunkból a Trianon-forgatókönyv, ha helyreállítanák a kétharmadot, amit csaknem kizártnak tartok.”

Hibát követtek el a kampányban?

Azt hiszem, hogy nem. Tavaly nyáron kezdtünk felkészülni. Tudtuk, hogyan építjük fel. Először jön az „Orbán vagy Európa”, aztán, hogy, aki soha nem élt Magyarországon, az ne szavazhasson. Utána jött az ukrán nyugdíj-biznisz és közben áll össze egy egységes üzenetté, hogy nem alkuszunk ezzel a rendszerrel. Az, hogy egy szórólap jó vagy nem jó? Vagy hogy ezt az ukrán nyugdíj ügyet túltoltuk-e vagy nem és megjelentek benne olyan felhangok, amelyeket én sem szeretek? Ez lehet, de a kampány főirányát tekintve, mi rendben vagyunk.

Budapest, 2018. március 13.

Bódis Gábor

ha van egy közepesen erős (mintegy 30–40 százalék körüli támogatottságú) Fidesz–KDNP-jelölt és az ellenzék megosztott, akkor mindig a kormánypárti jelölt fog győzni.

a demokratikus ellenzéki pártok közötti megállapodás hiánya a Jobbik malmára hajtja a vizet.

Első vállalatát még egyetemistaként alapította, hallgatótársaival együtt karácsonyfákat árultak.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA