Árvai Csilla és a jó emberek

Rögtön az elején le kell szögeznem: habár Árvai Csilla valós személy, nekem nem ismerősöm, nem állok vele semmiféle viszonyban, életemben nem is váltottunk szót, meglehet, nem is fogunk. Csak azért mutatom be az esetét, hogy tessenek látni, mire képes a közösségi média, ha valaki gonosz, aljas módon visszaél vele.

Már egy évvel ezelőtt is keringett a Messengeren egy hazug üzenet a hölgyről, pár napja újra életre kelt, valósággal feltámadott:

„Kérlek mondd meg minden kapcsolatodnak a messenger listádon, hogy ne fogadjanak el semmit Árvai Csilla-tól Ő egy hekker és a rendszere kapcsolódik a Facebook számládhoz. Ha egy kapcsolatod (ismerősöd) elfogadja, te is hekkelve leszel, így biztosítsd ki, hogy minden ismerősöd tudjon róla.”

Ha tényleg hacker volna, lekapnám előtte menten az összes kalapomat, de tán még a bajuszomat is, mert nem kis teljesítmény Facebookot hackelni. Csakhogy ilyen hackelés nem létezik. Amint nem létezik Facebook-számla sem (ez egy félrefordítás eredménye, angolul ugyanis a Facebook-fiók is „account” meg a bankszámla is). Kit miért visz rá a lélek, hogy ilyen műszaki szempontból is analfabéta szamárságokat terjesszen, meg nem tudnám mondani, de bizonyos, hogy rágalom. Ráadásul szamársággal rágalmazzák a hölgyet, olyasmivel, ami képtelenség.

Ezt én elmondtam egy ismerősnek, kettőnek, akik Messengerben továbbították nekem az álhírt, aztán eluntam: a többi száznak nem is válaszoltam. És terjed, mint a kolera, mert a kedves felhasználóknak annyi fogalmuk van a közösségi oldalak működéséről, mint amazonasi indián sámánnak a hadronütköztetésről, ismernek pár varázsszót: „hekker”, „vírus”, „féreg”, „megfigyelnek” és azt hiszik, más sem tud többet az egészről. Azt gondolja az emberek többsége, hogy a számítástechnika: mágia és hókuszpókusz. Nekik, akik nem értik kicsit sem, lehet az – de legalább büszkék ne volnának rá, ne támadnák meg, aki segíteni akar rajtuk, aki ki akarja igazítani a tévedéseiket. Azonban támadnak: az első érvük rögtön az, hogy „honnét tudom, miszerint a hölgy nem hekker?”

Tudom, mert ilyen hackelés nincs, de tudom máshonnét is. Onnét, hogy ugyanez a körlevél más változatban, még a Facebook megjelenése előtt is terjedt, akkor Fabrizio Brambillát váfolták – még e-mailben. Az senkinek nem jut eszébe, hogy ha valaki akkora hacker lenne, az első gyanús jelre összedob egy új személyazonosságot magának és azzal fog dolgozni utána?

Legvégül pedig onnét tudom, hogy az ügyben megszólalt maga Árvai Csilla is. Azt írja:

„Szépen kérlek titeket, ezt osszátok meg s ne engem bántsatok!

A hír, miszerint én hacker vagyok, nem valós.

Én csak egy egyszerű külföldön dolgozó magyar vagyok! Normális élettel, tisztességes munkahellyel, egy vőlegénnyel s egy kiscicával!

Vannak irigyeim, rosszakaróim valóban, akik ezt kitalálták, tudom is, hogy kik azok.

Innen nem tudok mit tenni többet, ennél a posztnál. Legyetek szívesek ezzel segíteni nekem, hogy megosztjátok, ez egy kamuhír! HOAX a jelentése.

Továbbá, ha esetleg haza is megyek, jogomban áll mindenkit a törvény elé vinni, aki ezeket osztotta rólam, ugyanis:
,,227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”

Köszönöm, Árvai Csilla”

Hát kérem, ez tényleg bizonyíték. Perdöntőnek is mondanám. A hölgy profilja él, egy teljesen normális személyiség teljesen normális aktivitását mutatja, nincs abban semmi különleges. Valaki, valamikor, valamiért megharagudott rá, és most kitartóan, hullámszerű kampányokban rágalmazza. Ráadásul névtelenül.

Az illető nem lehet teljesen amatőr számítástechnika terén, ugyanis tudja, hogy ha ezt Facebook-posztban tenné, azt lehetne jelenteni, ellenőriztetni, tiltatni, és perelni is érte – ez a Messengeren nem lehetséges, bár jogilag így is kimeríti a rémhírterjesztés és rágalmazás fogalmát, sérti a jó hírnévhez való jogot és a polgári jog szerint alaposan büntetendő. De Messenger-üzenetet tiltani nem lehet, csak a feladójával együtt. És hát mindenki naiv, de elvben jószándékú ismerősétől kapja, akivel azért minden kapcsolatot nem szeretne megszakítani… Az ismerős azzal védekezik, hogy ő csak jót akart, elhitte, amit egy másik jó embertől kapott, aki szintén jót akart, és ez így megy tovább, tízezer állomáson keresztül az első feladóig – aki azonban rosszat akart.

Lehet, hogy egy nagyon komoly nyomozás vissza tudná követni a rágalom útját, bár a magyar bűnüldöző szervek szerintem ebbe nem fektetnének időt és energiát: de tetszenek látni, mi lesz a sok jó szándék vége?

Itt mindenki jót akart, de rosszul, kivéve az eredeti rágalmazót, aki rosszat akart, de ügyesen.

Tessenek békén hagyni Árvai Csillát: ártatlan. Nem volt annak hacker még az atyafisága sem.

És tessenek belegondolni minden ilyen primitív, buta lánclevél továbbadása előtt: maguknak nincsenek ellenségei?

Dehogy nincsenek.

Képesek volnának bármit hazudni magukról?

Bizony képesek.

Ez bárkivel megeshet, kérem.

Úgy tessenek osztogatni.

Ne adjunk hitelt semminek, amit nem látunk bizonyítva: ne segítsünk ismeretlen rágalmazókat. Minket is utolérhet bármikor egy ilyen aljas támadás. És akkor a sok jó ember merő jószándékból minket fog rágalmazni.