Új lendületet kapott az úgynevezett ukrán aranykonvoj ügye: az osztrák Szabadságpárt szerint a háború kezdete óta több mint ezer, készpénzt és aranyat szállító konvoj haladhatott át Magyarországon Ukrajna felé. Miközben a párt 20 milliárd eurós összértékről beszél, továbbra sem tisztázott, ki rendelte el a magyar hatóságok egykori rajtaütését, miért állt le később a vizsgálat, és milyen szerepet játszottak az ügyben a politikai és titkosszolgálati szereplők.
A Hír TV-nek nyilatkozó Hafenecker azt állította, hogy pártja vizsgálódását a magyar hatóságok által végrehajtott márciusi akció indította el. A politikus szerint nem csupán a Magyarországon feltartóztatott konvoj érdemel figyelmet. Beszélt egy másik szállítmányról is, amely Ukrajnából Ausztrián keresztül Svájcba tartott.
Állítása szerint az FPÖ birtokába került egy levél, amelyben ukrán hatóságok azt kérik az osztrák szervektől, hogy a szállítmányt ne állítsák meg és ne vessék ellenőrzés alá.
A politikus ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rakomány tartalma további kérdéseket vet fel.
Az ügy ugyanakkor már kezdettől fogva több volt egyszerű vám- vagy pénzügyi eljárásnál. A magyar hatóságok akkor látványos akcióban állították meg a konvojt, amelynek lebonyolításában több állami szerv is részt vett. A hivatalos indoklás szerint a művelet mögött nemzetbiztonsági információk álltak. Kritikusai azonban már akkor azt vetették fel, hogy az időzítés erősen összefügghetett a választási kampánnyal.
Az akció körülményei máig viták tárgyát képezik. A közvélemény elé tárt egyik legismertebb bizonyíték egy olyan videó volt, amelyen a hatóságok szerint a konvoj egyik vezetője dokumentumokat manipulált egy benzinkútnál.
Az ügy bírálói ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a konvoj biztonságáért felelős személy korábban magas rangú ukrán nemzetbiztonsági tisztséget töltött be, ezért szerintük nehezen hihető, hogy ilyen egyszerű módon bukott volna le.
A történet másik kulcskérdése az, ki adott utasítást a rajtaütésre. A műveletet a Terrorelhárítási Központ akkori vezetője, Hajdú János irányította. A hivatalos magyarázat szerint a szükséges információk az Alkotmányvédelmi Hivataltól származtak.
Az ügy kritikusai ugyanakkor arra mutattak rá, hogy egy ilyen volumenű, nemzetközi következményekkel járó akció aligha történhetett politikai jóváhagyás nélkül.
A konvoj ügye a választások után sem zárult le teljesen. Az ukrán kísérőket később szabadon engedték, a lefoglalt készpénz és arany pedig visszakerült Ukrajnához. Ez önmagában is kérdéseket vetett fel: ha a szállítmány valóban jogsértő volt, miért nem született tartós büntetőjogi következmény, ha pedig nem volt az, akkor mi indokolta a nagyszabású műveletet?
Az ügy köré idővel további politikai és titkosszolgálati szálak fonódtak. A választási kampány idején az oknyomozó újságíró, Panyi Szabolcs nyilvánosan beszélt arról, hogy orosz titkosszolgálati támogatás érkezhetett Magyarországra a Fidesz kampányának segítésére. Később olyan információk is napvilágra kerültek, amelyek szerint a hatóságok az újságírót nemzetbiztonsági szempontból próbálták vizsgálni, ám ezek az eljárások végül nem vezettek eredményre.
Az aranykonvoj története új lendületet kapott, amikor Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészség egykori vezetője azt állította: a művelet politikai utasításra történt, és amikor ezt jelezte, a vizsgálatot leállították.
Az ügyészség ezt követően más álláspontra helyezkedett, a vitából pedig újabb intézményi konfliktus bontakozott ki.
A történet jelentősége ma már messze túlmutat azon, hogy pontosan mi volt egy-egy szállítmány rakományában. Az ügy egyszerre szól a magyar állam működéséről, a titkosszolgálatok politikai szerepéről, az ukrajnai háború árnyékában zajló pénzügyi műveletekről és arról, hogy a választási kampányok idején milyen eszközökkel próbálják befolyásolni a közvéleményt. Miközben az osztrák Szabadságpárt újabb állításokkal tartja napirenden a témát, a legfontosabb kérdésekre továbbra sincs egyértelmű válasz: valóban létezett-e a Bécs és Kijev között működő, milliárdos értékű aranykonvoj-hálózat, kik tudtak róla, és ki hozta meg azokat a döntéseket, amelyekből végül az elmúlt évek egyik legtitokzatosabb közép-európai politikai ügye lett.
