Ne kövessetek! Sokszor kértelek titeket, eszetek ágába se jusson követni engem! Amit leírok, az az én utam az én gondolataim szerint! De mást se kövessetek! Ne kövessétek a papot, a sejket, az ország vezetőit, senkit! Önmagában mind zsákutca.
Az Iszlám nem emberek követéséről szól. Miért követed azt, aki élet elvételére képes, de azt adni nem tud? Miért követed azt, akinek első gondolata a pusztítás, nem az alkotás, a világ szebbé tétele? Hát nem a szigorúan titkos haditechnikában történnének először tudományos áttörések, melyek csak évtizedekkel később vonulnak be a békés területekre, amikor már a hadászat területén elévültek? Miért követed azt, aki csak ágyba akar vinni és ha asszonyoddá tett, akkor rabszolgává tesz és erre az Iszlám rendelkezéseit hívja segítségül hazug módon? Miért követed azt, akinek csak a pénzed, anyagi háttered kell, kiszipolyoz és erre is rendelkezéseket szór a fejedre, majd elátkoz?
Mi nem imádkozunk mammonhoz, emberhez, sírokhoz, a mekkai fekete kőhöz! Egyedül Allahhoz imádkozunk és csak az Ő törvénye vezetheti gondolatainkat, szándékainkat, cselekedeteinket, semmi más.
Mi az élet adójához, a Teremtőhöz imádkozunk emberi közvetítő nélkül. Aki Allah és közéd áll, az felesleges.
Az Iszlám arról szól, hogy alakítsd ki azt a kapcsolatot Teremtőddel, ami számodra a legmegfelelőbb, akár a szabó a neked szánt ruhát. Ehhez kaptunk zsinórmértéket, útmutatást.
Amit én adni tudok, egy tudásanyag, ami támasz az útválasztásban számodra. Amit mások adnak, az is tudásanyag, nem több ennél. Itt megáll kapcsolatunk. Nem lehetek alá és felérendelőd, ahogy Te sem lehetsz az. Nem mondhatom, hogy ez az Iszlám, kövess, ahogy más sem mondhatja. Az Iszlám az, ami Benned előhívódik, majd kikristályosodik az általad magadba szívott tudás alapján. Ezért ne arra törekedj, hogy egy ember szavát vakon kövesd, hanem hallgass meg minél több véleményt, olvass több írást, alakítsd, formáld világképedet.
Bárhogy változik véleményed időről időre a világról, a stabil vázszerkezet, amit szívedbe zársz, megőriz attól, hogy letérj az útról.
Ez a vázszerkezet az Iszlám és az utazás a váz stabil elemei között vagy Te a szabad véleményeddel. Ez így működött a próféta (béke reá) idejében is.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy muszlimként sokkal több megpróbáltatáson kell keresztülmennünk, mint az Iszlámon kívülieknek. Ez teljesen normális és ennek így is kell lennie. Hogy miért? Mert lehet, hogy országok állampolgáraiként törvénytisztelő polgárok vagyunk, de ha azok a törvények, vagy intézkedések összeütközésbe kerülnek az Iszlám rendelkezéseivel, számunkra ez utóbbi mindent felülír. Nálunk is létezik a többségi határozat követése, tolerancia, türelem, de a hittel és annak gyakorlásával (figyelj! Nem hitünket mondtam!) kapcsolatos sérelmek előtt nem hajthatunk fejet. Megint figyelj!
Sérelmekről beszéltem, amit ti emberi jogoknak mondotok. Nem elvakult barbár tettek legitimálására céloztam, sőt!
A földi élet nagyjából arról szól, hogy miként vesse egyik ember saját terhét a másik nyakába, miként cipelje más az egyén terhét? Hogy uralkodhat egyik a másik felett? Erre milyen ideológiákat találnak ki, melyekbe illeszkednünk kell?
Hogy nem terhelhető a teher hordója más terhével, (Korán 53:38)
Mivel nem lehetünk minden helyzetben mások alá vetettek, megalkuvók, nem várhatjuk el, hogy tiszteljenek, szeressenek. A mai világban szeretet annak jut, akit használni tudnak. Akit nem, azt megtörik, megalázzák, vagy nevében hamis ideológiákat terjesztenek, annak érdekében, hogy saját magától is elidegenítsék. Erre ezerszámra akad a muszlimok soraiból is partner.
Magadra maradtál. Súg-búg a külvilág, bármerre nézel téged akarnak bekebelezni. Kell a szavazatod, fogyasztásod, adófizetésed és az is kell, hogy megvakulj, megsüketülj, helyesebben az, hogy irányítottan láss és hallj. Pojácák hada vesz körül, akik tele dumálják agyadat. Van gyógyszer. Allah beléd vetette azt a magot, melyet ki kell csíráztatnod és fel kell nevelned. Ha ez a mag megkapaszkodik az Útmutatásban és a korlátaidat lebontó tudás keresésében, győzedelmes leszel. Elnyered a hit páncélját, ami megvéd az evilágon és a túlvilágon egyaránt. Gyűjtsd magadba a tudást.