Ez már történelem, a beszántott magánnyugdíjrendszert nem lehet visszacsinálni, és jelenleg pereskedni se érdemes – ez a véleményük a megkérdezett szakértőknek. Az viszont nem lehetetlen, hogy később mégis jól járnak a befizetéseiket hét éve megtartók.
Felizzította a (politikai) kedélyeket az a friss adatsor, amely kimutatta, hogy (ismét) igencsak jó hozamot produkáltak a magánnyugdíjpénztárak, amelyekben már csak alig hatvanezren vannak. Az enpenzem.hu számítása szerint a kasszáknál maradtak vagyona tavaly átlagosan 7-11 százalékkal növekedett, és a rendszer 2011-es lezárásától 2017 végére átlagosan mintegy 70 százalékkal nőtt azoknak a nyugdíjpénze, akik nem engedtek a zsarolásnak. Az infláció ez alatt mintegy 10,18 százalék volt, tehát igen magas úgynevezett reálhozamot írtak jóvá a számlákon.
Ez már történelem, a régi rendszert nem lehet visszacsinálni – mondta a Független Hírügynökségnek a már nem létező Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korábbi vezetője. Baráth Gábor szerint a csaknem 3 ezer milliárd forint kormány általi megkaparintása a legnagyobb kárt abban okozta, hogy
megrendítette a bizalmat az egyéni megtakarítások iránt,
holott erre nagy szükség volna.
A teljes vagyon körülbelül kétharmada valóban államadósság-csökkentésre ment el, amit lehet elemezni, az a közel ezermilliárd forint sorsa, amelyet a kormány különféle helyekre szórt el (például ebből vette meg a Mol bő ötödét az orosz tulajdonostól). De az egykori tagokat értelmetlen azzal hitegetni, hogy majdan kárpótlást kaphatnak – tette hozzá Baráth.
Osztja ezt a véleményt Nehéz-Posony Márton ügyvéd is. Szerinte a jelenlegi jogszabályok és a bírói joggyakorlat nem teszi lehetővé peres úton a fellépést, nincs közvetlen kapcsolat az állampolgárok és aközött, hogy az állam mire költi a pénzüket. Később törvénymódosítással lehetséges változtatni – mondta még a jogász.
Bizonyára sokan feltették már a kérdést, hogy
kik fognak jobban járni: akik engedtek a zsarolásnak és visszaléptek az állami tb-be, vagy akik kitartottak a pénztárban?
A nyugdíjbiztosítási szakember szerint ez megválaszolhatatlan, például azért, mert semmit se tudunk a tb-nyugdíj jövőbeni kiszámítási szabályairól.
A mostani helyzet az, hogy a visszalépettekre úgy tekint az állam, mintha soha nem lettek volna pénztártagok, ők megkapták befizetéseik reálhozamát (ráadásul sokan – jogosultként – a munkáltatójuk cafeteriás pluszjuttatásáét is), esetenként milliókat, továbbá az állam „garanciáját” a teljes majdani tb-nyugdíjra.
A pénztárban maradók pedig a 2011 előtti (akár az 1998-as kezdő időponttól induló) évek után a „normál” szabály szerinti ellátásuk 75 százalékára lesznek jogosultak (ez volt ugyanis az eredeti megosztás a pályakezdők számára kötelező tagság alapján). Visszavonuláskor ezeket az éveket (legfeljebb 13-at) fogják arányosítani a teljes szolgálati idővel, az ennek 75 százalékát a 2011 utáni évek 100 százalékos ellátásával.
Ha a pénztárak átlagos, trendszerű eredménye az infláción felül komolyabb reálhozamot fog elérni a következő évtizedekben, akkor a 2011 előtti esztendők 25 százalékos veszteségét akár jelentősen meghaladó többlettel zárhatják munkás éveiket a megmaradt tagok. Természetesen elsősorban akkor, ha lényegesen hosszabb, legalább 20-30 év lesz a szolgálati idejük 2011 után.
Az Együtt a kormányváltás után a magánnyugdíjpénztári tagságukat megtartók számára biztosítani fogja annak lehetőségét, hogy megtakarításukat valamely másik nyugdíjcélú megtakarítási formába átvigyék – áll a párt hétfői közleményében. A kis létszámú tagság miatt a megmaradt magánnyugdíjpénztárak önálló intézményként nem üzemeltethetők hatékonyan. Az Együtt ígérete: a tb-nyugdíjrendszeren belül kialakítja az egyéni nyugdíjszámlát a járulékfizetés és a szolgálati idő nyomon követésére.
