„Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként tartja Troškovát, állami pénzen.”
Ján Kuciak halála megváltoztatta ezt az országot. Érdekes elgondolkozni azon, mi történt volna, ha az újságíró nem hal meg, s a cikke rendesen megjelenik. A válasz fájdalmas: valószínűleg semmi. Az ellenzék tartott volna néhány sajtótájékoztatót, esetleg századszor is megpróbálta volna leváltani Robert Kaliňákot. Aztán pedig ment volna minden a régi kerékvágásban – írja Czajlik Katalin a pozsonyi Új Szóban.
„Mert Robert Fico, a harmadik Fico-kormány fejének a sorsa meg van pecsételve.
S vele együtt a kormányé. S mindegy, hogy a kabinet idő előtt befejezi-e a működését (feltételezhetően igen), vagy valahogy mégis kihúzza a ciklus végéig. Ez a kormány a jelen pillanatban már egy zombi, élő halott, s nincs számára visszaút az élők világába.” (…)
Az Új Szó publicistája cikkében megállapítja, hogy „a kettős gyilkosság, az olasz maffia színre lépése, az más. Mindaz, amit eddig csak krimikből ismertünk, hajmeresztően valóságossá válik.
’Ndanghreta, egymilliós jutalom az asztalon, megszólal Saviano, rólunk ír a Die Welt meg a New York Times.”
„A nagymácsédi ház padlóján fekvő két holttest nagyon durván magunkhoz térített. Mint egy átmulatott éjszaka után, úgy eszméltünk fel, s kezdtek visszajönni az előző este képei. Kiszivárgott hangfelvételek, amelyeken saját fejjel szerzett milliókról esik szó, következmények nélküli botrányok tízei, talán százai, abszurd rendőrségi felmentések, bírósági ítéletek, s mindenütt a mi embereink, akiknek mindent lehet.”
(…)
Czajlik Katalin szerint a rendszer valóban működött, évekig. A médiák írhattak, amit akartak, a támogatottság nem csökkent, sőt. Érthető, hogy Robert Fico azt hitte, ez örökké tarthat. És elbízta magát. Viliam Jasaň és Maria Trošková alkalmazása a miniszterelnöki kabinetben annak a jele, hogy Robert Fico teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Egy maffiózó volt szeretőjének és üzlettársának, akiről tucatnyi félmeztelen fotó készült, sosem lett volna szabad a miniszterelnök közelébe kerülnie. Arról nem is szólva, hogy itt szinte ordít a gyanú, hogy Fico szeretőjeként „tartja” Troškovát, állami pénzen.
(…)
A kérdés itt már úgy hangzik – Czajlik Katalin szerint – hogy sikerülhet-e kiutasítani az állam csecsén élősködő olasz maffiát, s helyrehozni az emberek bizalmát az államban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben?
„A Híd számára pedig most van az utolsó pillanat, amikor még kiléphet ebből a játszmából.
Emelt fővel nem, azt már régen elszalasztotta, de legalább úgy, hogy ha sandítva is, de még az emberek szemébe nézhessen. S egyben ez az utolsó pillanat, amikor pártként még megmenekülhet. Minden más lehetőség egyenlő a halálos ítélettel.”
