Az Európai Unió igen óvatosan bár, de kétségeket fogalmazott meg a venezuelai elnök elrablásával kapcsolatban mondván: “Maduro elnök nem volt legitim államfő a választási csalás miatt, de a venezuelai népnek joga van arra, hogy döntsön a saját sorsáról.”
Trump viszont úgy nyilatkozott vasárnap, hogy “Kuba is az összeomlás küszöbén áll, Kolumbia baloldali vezetése is a bukás szélére került, az Egyesült Államok ezenkívül igényt tart Grönlandra is.”
Mi ez, ha nem nyílt imperializmus, a szuverenitás megsértése? Trump nyíltan beszél míg elődei képmutató frázisokkal leplezték a nyers agressziókat addig az USA elnöke brutálisan egyértelmű: nem véletlenül keresztelte át a Pentagont védelmi minisztériumból hadügyminisztériummá.
Hol itt a novum?
A nemzetközi jog tiltja a katonai agressziót, de ezt az elmúlt 80 évben számtalanszor megsértették a nagyhatalmak és nemcsak ők. Csak néhány példa:
1956 Magyarország, ahol Konyev marsall tankjai szétlőtték Budapestet, hogy hatalomra juttassák Kádár Jánost a Nagy Imre kormánnyal szemben, amely kilépett a Varsói szerződésből.
1968 Csehszlovákia – a Varsói szerződés csapatainak bevonulása a reformkommunista kormányzat megdöntésére
1950 Korea – Sztálin parancsára az észak-koreai hadsereg lerohanta Dél Koreát , amely amerikai segítséggel visszaverte a támadást, a kínaiak is beléptek Észak Korea oldalán – több millió halott
1975-ben ért véget a vietnami háború, amelyet az USA mondvacsinált ürüggyel kezdett el, és a halottak száma sok millió volt
1978 a Szovjetunió elfoglalta Afganisztánt, ahol kommunista rendszert hozott létre
2001 az USA lerohanta Afganisztánt, ahol Oszama bin Laden kitervelte a szeptember 11-i terrorakciót
1978 Kínáról se feledkezzünk meg: “leckét adunk Vietnamnak” – közölte Teng Hsziao-ping, aki azért akarta megleckéztetni Vietnamot, mert az megbuktatta a rémes vörös khmer rendszert, amely Peking támogatását élvezte.
2003 Irak – az USA és szövetségesei elfoglalták az olajban gazdag országot, melynek elnökét felakasztották.
2022 február 24 Oroszország megtámadta Ukrajnát, hogy Kijevben oroszbarát rendszert hozzon létre.
Trump visszatér a klasszikus brit gyarmatosítás módszereihez
Indiát, a brit birodalom koronaékszerét nem annyira katonai eszközökkel szerezték meg a britek hanem úgy, hogy lepaktáltak a helyi elitekkel, a maharadzsákkal. Az alku lényege az volt, hogy továbbra is ti csináljátok a belpolitikát, a külügyek és a hadsereg a miénk, a kereskedelmi hasznon pedig osztozunk. Irakban az USA szétverte a régi rendszert, Szaddám Huszeint felakasztották, a hadsereget feloszlatták. Erre létrejött az Iszlám Állam, az amerikai hadseregnek a terrorizmus ellen kellett háborúznia, és közben belesüllyedt a politikai mocsárba a helyi vallási és nemzetiségi ellentétek miatt. Trump csapata tanult ebből:
Rodriguez asszony a venezuelai Kádár János
Trump az alelnököt bízta meg Venezuela irányításával, és egyetlenegy amerikai katonát sem hagyott az országban. Lepaktált Rodriguez asszonnyal, hogy a helyi Kádár János biztosítsa a politikai stabilitást miközben az amerikai olajóriások kiaknázzák a világ legnagyobb olajkészletét. A hasznon pedig osztoznak.
Az alkuról Trump ezt mondta:
”a venezuelai alelnöknek nemigen volt más választása.”
Kádár János is így járt 1956-ban Moszkvában.
Ennek a szép új világnak tapsol Orbán Viktor, nem véletlenül: 1989-ben Nicolae Ceausescu, a kommunista Románia diktátora ellenezte a rendszerváltást, melyet Moszkva és Washington a feje fölött határozott el. Karácsonykor kivégző osztag elé állították Ceausescut és nejét a saját embereik, hogy magukat és a rendszert mentsék.
Putyin az ukrajnai háború miatt lemondott Szíriáról, amelynek terroristából államfővé lett vezetőjét épp Orbán után fogadta Trump a Fehér Házban. Alaszkában Putyin Venezueláról is lemondott, hogy elnyerje Trump jóindulatát. Az amerikai elnök békét akar Ukrajnában csak épp nem tud olyan megoldást találni, amely mindenkinek megfelel. A katonai agresszió – mint Ukrajna esetében is látszik – nem oldja meg a problémát hanem csak elnapolja. Foch marsall, aki a francia csapatok főparancsnoka volt az első világháborúban így értékelte a Párizs környéki békéket:
“ez nem béke hanem húszéves fegyverszünet”
– jelentette ki 1919-ben.
